Somogyi Néplap, 1974. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-17 / 40. szám

Közoktatásunk eleven kérdéseiről Tájékoztatott és tájékozódott a miniszterhelyettes Tartalmas véleménycserék jellemezték Gosztonyi Já­nosnak, az MSZMP központi Bizottsága tagjának, a műve­lődésügyi miniszterhelyettesnek somogyi tartózkodását. Kölcsönös tájékoztatás és tájékozódási igény határozta meg a találkozások tartalmát az 503. Szakmunkásképző Intézet­ben éppúgy, mint a pártbizottságon rendezett eszmecserén és a tegnapi megbeszélésein is, a megyei tanácson. Részt vett a tanácskozáson Bíró Gyula, a megyei pártbizottság titkára és Kocsis László, a megyei tanács elnökhelyettese is. Egy kis fekete palatábla vonta magára a vendégek fi­gyelmét a szakmunkásképző intézet házi múzeumában, s megjegyezte a miniszterhe­lyettes: »-Egykor még magam is használtam ilyet...« Van valami szimbolikus abban, hogy az intézetben, ahol mo­dem oktatási eszközök, spe­ciális munkafüzetek segítségé­vei készülnék föl a jövő szak­munkásai, emlékként meg­őrizték a régi idők iskolájá­nak — évszázadok változatlan oktatási eszközének — ezt a darabját. Ennyi1 emlékeztetett a kétnapos látogatás során a múltra, a változatlanságra: a szó a változó jelenről s a hol­napról folyt, tervékről, gon­dokról — kritikusan és önkri­tikusan is. Azon túl, hogy Gosztonyi Já­nos megismerte a megyei szak­munkásképzés egyik fellegvá­rát, az iskolavezetők vélemé­nyére is kíváncsi volt. El­mondta, hogy a tervek szerint a jövő tanév kezdetével beve­zetik a dolgozók középiskolá­ját, ezzel általánosan lehetővé teszik a kétkezi munkások szá­mára is a magasabb műveltség megszerzését. Az iskola két ve­zető pedagógusa lelkesedett a gondolatért. Péntek délután a pártbi­zottsági eszmecserén ugyan­csak tájékoztatott és tájékozó­dott a miniszterhelyettes. Be­szélt a minisztérium — tágab- ban — egész közoktatásunk, terveiről, gondjairól, az 1972. évi központi bizottsági határo­zatokról és arról az irányadó feladatmeghatározásról, amely ezt követően az állami appa­rátus tevékenységét jellemez­te. Elmondta a jelenlevőknek, hogy a távlati — mintegy más­fél évtizedre előretekintő — terv megvalósításának már a kezdeti időszakában szükség van a kontrollra, az önkritiká­ra, s ez módszeres felülvizsgá­lattal biztosítható. De szükség van gyakorló pedagógusok vé­leményére is — hangsúlyozta —, hiszen a továbblépésen, a fejlesztésen nemcsak a magas fórumokon, a minisztériumok­ban kell töprengeni, hanem a kis iskolákban is. A több te­rületen és több ízben már eddig is tapasztalt rugalmas öntevékenységre, bátor kezde­ményezésre hívta föl a figyel­met a miniszterhelyettes. Nem kis feladatok állnak a közoktatás előtt. Sok gondot vet a felszínre a lassan szűnő jegyközpontúság, az oktatás­centrikus pedagógia és a túl­terhelés elleni küzdelem — ezt érezhettük a tájékoztatóból és a vitákból, és ezzel foglalkoz­tak nagyrészt a részvevők is konzultációs kérdéseikben. Vélemények hangzottak el arról, hogy a tanulók értik-e kellőképpen a rendtartás lé­nyegét. Érdeklődött a minisz­terhelyettes, hogy milyen a ta­nulok magatartása. Figyelem­re méltó tapasztalatát mondta el az egyik középiskola igaz­gatója: jelezve azt, hogy az érettségivel kapcsolatos módo­sítások, a fakultatív jelleg nyo­mán észrevehető már, hogy a középiskolások egy része el­hanyagolja az érettségire nem választott tárgyak tanulását. Meg kell találni a bukások ellenszerét, és különösen fon­tos az első osztályos és alsó tagozatos indítás, hiszen — Gosztonyi János és a hozzá­szólók is több szempontból ve­tették föl —, nagy még a tö­rés az általános iskola alsó és felső tagozata között. Fölme­rült a lehetőség, hogy néhány felsős tantárgyat kellő átdol­gozásban már az alsó tagozat­ban is tanítani lehetne, s így nagyobb lehetőség lenne a fel­sősök zsúfolt tananyagának Gosztonyi János miniszterhelyettes ifjúmunkások között. csökkentésére. Sok szó esett a péntek délutáni tanácskozáson a pedagógusok bürokratikus túlterheléséről, a pedagógus- képzés és a pedagógustovább­képzés gondjairól is. Tegnap délelőtt Svenda Ist­ván, a megyei tanács művelő­désügyi osztályának vezetője adott tájékoztatót ugyan csak eleven közoktatási kérdések­ről, de most már kifejezetten a somogyi eredmények és gondok tükrében. Az áttekintő beszámoló hangsúlyozta, hogy csökkent az elsősök bukásának száma, nőtt a fizikai dolgozók gyermekeinek aránya a közép­iskolákban ; javulást eredmé­nyezett a velük való fokozot­tabb törődés az előkészítőkben és szakkörökben. Gazdag bizonyságot hozott az akcióprogram is: nyolcmil­lió forint az az összeg, amelyet a megye vállalatai, szövetke­zetei, községi tanácsai áldoz­tak a közoktatás fejlesztésére, kollégiumi férőhelyek megvál­tására. A gondokat is fölvetette a beszámoló: a tanteremhiányt, az óvodák és kollégiumok zsú­foltságát és a körzeti iskolák nehézségeit. A tájékoztatót javaslatok­ban, elemezésekben gazdag ta­nácskozás követte. Gosztonyi János miniszterhelyettes föl­hívta a figyelmet a cigány ta­KA-HYB után KA-HÚS Megalakult az ország első társulása Somogybán Pénteken négy dél-somogyi termelőszövetkezet részvé­telével — a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola irányításá­val — megalakult az ország első KA-HŰS társulása. A szu- loki Petőfi, a kálmáncsai Aranykalász, a homokszentgyörgyi Zöld mező és a lad—patosfai Kossuth Tsz egyszerű gazda­sági együttműködést alakított ki a komplex szarvastnarha- hústermelési rendszer megszervezése érdekében. Ismét egy kezdeményezés, amely a Kaposvári Mezőgaz­dasági Főiskolától indult ki, ás amely — várhatóan — rendkívül hathatósan segíti a szarvasmarha-programban meghatározott feladatok ered­ményes, gyors végrehajtását. Az »előd«, a KA-HYB neve immár fémjelzett, a KA-HÜS most indul el útjára. Az előzmények A főiskola körülbelül fél év­vel ezelőtt vetette föl annak gondolatát, hogy a marhahús­termelés fokozása érdekében célszerű lenne a nagy hagyo­mányokkal és megfelelő adott­ságokkal rendelkező Tolna, Baranya és Somogy megyei üzemek között gazdasági együttműködést kialakítani. A főiskola magára vállalta, hogy az együttműködésben részt vevő üzemek részére kidolgoz­za az ágazatot teljes egészében átfogó, komplex hústermelési rendszert. A javaslat egyetértésre ta­lált, az előkészületek nyomban megkezdődtek. Hogy milyen eredménnyel és milyen céltu­datos törekvéssel folyt az a munka, azt a leghívebben az jelzi, hogy fél év múltán már meg is alakult az első társulás. Holnap és holnapután az érin­tett négy szövetkezetben el­végzik a helyszíni fölmérést, és kidolgozzák a pontos ter­vet, hol milyen beruházásra, rekonstrukcióra, fejlesztésre Lesz szükség. Ezzel párhuzamo­fontos takarmánytermesztési rendszer és technológia, annak érdekében, hogy már ebben az évben megszervezhessék ta­karmánytermelésüket a társult szövetkezetek. És még valami bizonyássá vált már az együtt­működési szerződés aláírása­kor: még ebben az évben fel­épül a szuloki termelőszövet­kezetben egy háromszáz férő­helyes, ragasztott faszerkeze­tes marhahízlaló. Amikor Fehér Lajos, a kor­mány elnökhelyettese a közel­múltban megyénk vezetőivel tanácskozott, többek között Somogy szarvasmarha-prog­ramjáról, a feladatok végre­hajtásának mielőbbi megkez­galmazták meg a társulás cél­ját az együttműködési megál­lapodásban. Ez a komplex lesztéséhez bármilyen vonatko- program szükségessé teszi, hogy a szövetkezeteken kívül az együttműködésbe bekapcso­lódjanak mindazok a nagyvál­lalatok, trösztök, amelyeknek a szarvasmarha-tenyésztés fej­zásban is közük lehet. Ahogy a társulás megalakulásakor Tamás László, a főiskola kuta­tási igazgatója elmondta: a Húsipari Tröszttel, a Terim- pex-szel, az AGROBER-rel, a Phylaxiával, a cukoriparral, a MEZÖGÉP-tröszttel a főiskola a program segítése érdekében ötéves együttműködési megál­lapodást kötött, s ezek a nagy- vállalatok évente anyagilag is támogatják az intézményt. Az együttműködés formája a szövetkezeti gesztorgazdaság. Az első most megalakult társu­lásnál a gesztor szerepét a szu­loki Petőfi Tsz vállalta magá­désére hívta föl a figyelmet. | ra■ Lényegében a támogatást nyújtó nagyvállalatok és a tár­sult szövetkezeteket összefogó gesztorgazdaságok között a fő­iskola testesíti meg a szellemi — és bizonyos mértékben az anyagi — kapcsolatot. (A ter­vek szerint ebben az évben az említett három megyében még négy-öt gesztorgazdaságot, il­letve KA-HŰS társulást alakí­tanak ki. Távolabbi cél az ezekből szervezendő közös vál­Ügy véljük, ennek a társulás­nak a szerveződése, tevékeny­ségének megkezdése szavak nélkül bizonyít: nincs késle­kedés, pillanatnyi tétovázás sem — a határozott, gyors, megalapozott cselekedetekre került a sor. A cél és a módszer »A húshasznú tenyésztési irányzat kialakítása, a tehén- állomány és szaporulatának növelése, korszerű tenyésztési eljárások és takarmányozási technológiák kialakítása, egy­szerű és gazdaságos beruházá­sok megvalósítása, az iparsze­rű hústermelés technológiájá­nak bevezetése, nagy számú, egyöntetű és jó minőségű hús­marha gazdaságos előállítása, szervezett és kedvező bel- és san készül el a meghatározóan i külföldi értékesítés* — így £o Egy egészen új, a maga ne­mében egyedülálló rendszer indult el Somogyból az első társulás megalakulásával. Bí­zunk benne, hogy a KA-HÚS is olyan nevet szerez magának rövid idő alatt, mint a KA- HYB; jól szolgálja majd megyénk és a népgazdaság fontos érdekét: a szarvarmar- ha-program mielőbbi, sikeres végrehajtását Vörös Márta nulókkal való foglalkozásra, és elismerően nyilatkozott azok­ról az előképzési munkákról, amelyek néhány somogyi álta­lános iskolában folynak. — Nagyobb távlatot kell bizto­sítani a középfokú óvónőkép­zésnek is a megyében — mondta —, s a körzeti iskolák esetében keresni kellene azt a lehetőséget, hogy iskolabu­szokkal oldják meg a tanulók beszállítását. Ezen a tanácskozáson is a helyi kezdeményezések fontos­ságára, a rugalmas módsze­rekre, a hasznos tapasztalatok elterjesztésére hívta föl a fi­gyelmet Gosztonyi János mi­niszterhelyettes. T. T. Dolgozik a poligonüzem Hamarosan megkezdődik a tavaszi felújítás a Somogy megyei Állami Építőipari Vál­lalat poligooüzemében. Első­nek a húsz gyártópad gőzfű­tésének átalakítását tervezik. Kicserélik a csőrendszert, s helyébe sűrűbb bordázatot építenek be. Ezzel megnö­vekszik a csőrendszer fűtőfe­lülete, s így a sablonokban gyorsabban érik a beton és nagyobb lesz a termés. Szük­ség lenne egy új, 10 tonnás híddaru beállítására is, mert a rendszeres termelés a jelen­legit rendkívüli mértékben igénybe veszi. A poligonüzem egyébként már ötödik éve működik. Ter­mékei, az innen kikerülő ház­elemek elsősorban Kaposvá­ron, a Kalinyin városrészben láthatók. Az üzem teljesen »■zárt rendszerű« és tökélete­sen gépesített, az emberi erő­nek szinte itt semmi szerepe sincs. Ha teljes kapacitással üzemel a telep, akkor két — betonkeverő — egy 40 és egy 15 köbméter teljesítmé­nyű — ontja óránként az anyagot, s általában nyolc óra alatt készül el egy pa­nel. Egy-egy lakáshoz 25 elemet használnak föl, s az éves tervük szerint még eb­ben az évben 504 lakáshoz elegendő panelnek kell ké­szen lekerülnie a gyártópa- dokróL Zavar zavartalanság“ Az egyik gyáTban a tervező- iroda munkatársai panaszkod­tak, hogy az utcáról behallat­szó zaj, a napfény zavarja őket munkájukban. A tervezőket olyan helyiségbe helyezték át, ahol nem volt ablak, s a vastag falak megakadályozták a külső zajok behatolását. Néhány nap múlva újra panaszkodni kezd­tek, de mo6t amiatt, hogy ide­gesek és csökken a termelé­kenységük. A szakértők megállapították, hogy a városlakók pszichiku­mára nyomasztólag hat az el­szigetelődés a külső környezet­től. Javaslatukra az új helyi­ségben »hamis« ablakokat sze­reltek fel, amelyek mögött kis, napfényt imitáló lámpák ég­tek. Időről-időre a magneto­fon csendes utcai zajt és eső- kopogást is hozott a terembe. A tervezők alkotótevékenysége azonnal aktívabb lett. Egyszerűbben, Jónéhány termelőszövetke­zet alkalmazza megyénkben azt a módszert, hogy a zár­számadó közgyűlést megelő­zően sokszorosított kiadvá­nyokban közli valamennyi szövetkezeti gazdával az elő­ző év gazdálkodásának főbb értékmérőit. Ki-ki elolvashat­ja, megbeszélheti a családjá­val, ismerőseivel ezeket az adatokat, cs a közgyűlésen már ismerősként fogadják a beszámolót. A termelőszövet­kezeti híradókról, azok hasz­nosságáról érdemes volna kü­lön szólni. Hogy miért jó ez a módszer? Azért, hogy elkerül­jük az olyan zárszámadási beszámolókat, amelyek már az érdektelenség határát sú­rolják. A közelmúltban végigültem egy zárszámadó közgyűlést, ahol a beszámoló adatokkal telezsúfolt, nyakatekert szö­vegének hallása olykor már- már hátborzongató volt. (Ké­sőbb ugyanaz a szövetkezeti elnök, aki a beszámolót mondta, közvetlen beszélgetés során kitűnő magyaros be­szédről tett tanúbizonyságot: minden szava világos volt, s úgy szőtte egymásba monda­tait, hogy annál jobban kí­vánni sem lehet). És — saj­nos — ragályos, igen gyorsan terjedő az ilyesfajta, nehezen érthető stílus. Ez mindjárt beigazolódott az említett köz­gyűlésen, a felszólalók közfii ugyanis jónéhányan hasonló fogalmazásban adták elő mondandójukat. Ügy érezték ezek az embe­rek —köztük az elnök is —, hogy ilyen alkalomkor így il­lik beszélni? A hivatalos — cs főként ünnepi! — ősze jö­vetelen csak ilyen szöveg- mondás dukál? Hogy az egyes felszólalók hova akartak ki­lyukadni bonyolult monda­taikkal, a tömeg sem értette, és egyre erősödött a pusmo­gás. a morgolódás. Néhányan értetlenül egymásra néztek, majd kimentek a teremből. A zárszámadás: egy év eredményeinek és hibájának az összegezése. A tagság — a gazdák — tulajdonosként ülik végig a közgyűlést, s utána szavaznak arról, hogy elfo- gadiák-e vagy sem az év végi mérleget. De hogyan lehet dönteni — és érdemben hoz­zászólni — olyan esetben, amikor az emberek nem lát­ják világosan, hogy tulajdon­képpen miről is van szó? Evcgböl íródtak ezek a sorok: próbáljunk zárszámadáskor is úgy beszélni, ahogyan egész éven át tettük. Másképpen nem tudunk szót érteni, s ebből kezdetben csak értet­lenség, később nagyobb baj is származhat. H. F. Panelerdő »gólyaperspektívából.« Megérkeztek a panel csontvázát alkotó idomvasak.

Next

/
Thumbnails
Contents