Somogyi Néplap, 1974. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-14 / 37. szám

Csonka Béla fotókiállítása Pábfaválasslás A szülők vágya a döntő ? Tisztelet az embernek A* elmúlt hét végén ar Munkaügyi Minisztérium Or­szágos Pályaválasztási Intéze­te Budapestéi, a Fáklya Klubban rendezte meg a pá­lyaválasztási tanácsadás ha­zai konferenciáját Pedagógu­sok, pszichológusok, közgaz­dászok, üzemek képviselői három, napon át tanácskoztak, s összefoglalták mindazokat az eredményeket, problémá­kat, amelyár eddigi munká­jukban jelentkeztek. Az elő­adások, országos szintű elem­zések, hozzászólások sokat se­gíthetnek Somogy megye pá­lyairányító és pályára előké­szítő munkájában. A konferencia egyik célki­tűzése az egységes koncepció kialakítása és értelmezése volt. Előadók és hozzászólók egyaránt hangsúlyozták, hogy korán — nem csupán a pá­lyaválasztás előtti időszakban — szükséges elkezdeni a fel­világosító, orientáló, tanács­adó tevékenységet. Elenged­hetetlenül szükséges, hogy reális közgazdasági, szocioló­giai, pedagógiai, pszichológiai elemzésre épüljön a megyei intézetek, iskolák, üzemek munkája. A következő időszakban a pályaválasztási teendők elő­készítésében fokozott szerepet kapnak a közgazdászok. Fel­adataik közé tartozik a gaz­dasági környezet elemzése, melyet a fejlődés minden sza­kaszában a tervgazdálkodás igényével szembesítenek. A munkaerő ésszerű felhaszná­lása közgazdászaink reális felmérésétől, számításaitól függ elsősoban. A múlt évben tizenöt ezer 7. osztályos tanu­ló bevonásával továbbtanulási szándékfelmérést végeztek. Megállapították, hogy 13 éves korban a gyerekek húsz szá­zalékának nincs elképzelése jövendő pályájáról. Legtöbb­ször nem a tanuló képessége, hanem a szülök foglalkozása és vágya tükröződik a fiata­lok »választásában«. A fizikai dolgozók gyermekeinek het­ven százaléka szülei foglalko­zását szeretné folytatni. Az értelmiségi szülők gyenge ké- pessékű gyermekeinek har­mincnégy százaléka — rossz tanulmányi eredménye elle­nére — középiskolában kíván tovább tanulni. A fizikai dol­gozók tehetséges gyermekei­nek középiskolába irányítása e tényből adódóan az elsőd­leges feladatok közé tartozik. Ma már a pszichológiai ta­nácsadás a pályaválasztás elő­készítésének szerves és sokak által igényelt része. Pszicholó­gusaink jelenleg 70 teszttel rendelkeznek, s mérik az ön­magát nem ismerő és a reha­bilitálásra szoruló gyermekek pályaalkalmasságát. Elvileg mindenki igénybe veheti a pszichológiai tanácsadást, de csak a végzős tanulók húsz százalékát képesek a nem me­gyei tanácsadó szakemberei megvizsgálni. A lélektani is­merettel rendelkező pedagó­gusok ezért iskolánként »szűrjék« meg a pszichológiai tanácsadásra jelentkezette­ket, s valóban a rászorulókat küldjék a vizsgálatra. Az istola feladata a jö­vőre és a termelésre nevelés. Ha a nevelés csak a ma szol­gálatának igényéből fakad, le­mond a társadalom fejleszté­sének lehetőségéről. Hogy a mára és a holnapra nevelés arányát megteremthessük, előre kell látnunk a társada­lom, a technika, a tudomány fejlődésének várható eredmé­nyeit. A korszerű iskola kör­vonalai most kezdenek kibon­takozni, de kísért még a »ta­nító iskola«, ahol az emléke­zeti képesség háttérbe szorí­totta a kombinatív, a szer­vező, a manuális, a gondol­kodási, a variáló, a cselekvő képességet. 1961-től fokozato­san érvényesül a tanulói te- vékenykedtetés nagy »eszmé­je«, s a gyerek tanulása, munkája kerül előtérbe. Új, modern eszközök hódítanak, a tanulás programozása, a mun­kafüzetek, a feladatlapok, a módszerek megújhodása egy­re nagyobb erővel és haté­konysággal gyúrja át az ok­tató-nevelő munka gyakorla­tát. A középiskolák célját, fel­adatát nem minden szülő és tanuló ismeri megfelelő szin­ten. Ezért fordul elő, hogy a fiatal magyartanár akar len­ni, de az általános iskola el­végzése után a közgazdasági szakközépiskolában folytatja tanulmányait. A szakközépis­kolák kettős irányú tevékeny­séget fejtenek ki: előkészítik a szakképzést és a szakirányú továbbtanulást. Munkájukban azonban az »értékmérő« leg­többször abban mutatkozik meg, hogy hány főt sikerült eljuttatni a főiskolákra és az egyetemekre. A tanulók na­gyobb tömegének hivatásra és gyakorlatra nevelése a to­vábbtanulás erőteljes érvé­nyesülése következtében sok­szor háttérbe szorul. Az iskolák pályaválasztási felelősei ma még sok helyen egyedül maradnak. A pálya- választási munka azonban nem lehet csak egy pedagó­gus feladata, hanem a neve­lés egészét át kell hatnia. A legjobb tantestületekben a pe­dagógusok a gyermekek sze­mélyiséglapjait nagy felelős­séggel készítik el, s benne a pályaválasztáshoz szükséges megbízható adatok találha­tók, melyek mintegy tükörké­pei a tanulók képességeinek, teljesítményének. Az iskolái szakkörök egyre nagyobb eredménnyel foglalkoztatják a tehetséges tanulókat, de több lehetne az »élet által« követelt szakkörök száma. Jó kezdeményezésnek bizonyult, hogy a tantestület egyes tag­jai üzemekben, nagyobb in­tézményekben a helyszínen adnak tanácsot a pályavá­lasztás előtt álló fiatalok szü­leinek. A nagyobb üzemekben már működnek munkahelyi pálya­választási megbízottak. Mun­kájuk eredménye változó, leg­több esetben még kampány­szerű feladatokat oldanak meg, s kapcsolatuk is idősza­kos az iskolákkal. A jó dol­gozó »megbízottak« azonban lehetőséget teremtenek a ha­tékony együttműködésre. Elő­adókat küldenek osztályfőnö­ki órákra, szülői értekezletek­re, ahol hozzáértő ember is­merteti az egyes szakmák jel­lemzőit, követelményeit. Ki­rándulást szerveznek üzemük bemutatására, lehetővé teszik, hogy a tanulók szocialista brigádokkal találkozhassa­nak, s helytállásukból példát meríthessenek választott szakmájuk gyakorlásához. A nyári »diákfoglalkoztatásokat« is felhasználják az eredmé­nyes pályairányításra. Néhány helyen az üzemben, gyárban működő »pályaismereti szak­kört« működtetnek, ahol a fiatalok a gyakorlatban is ki­próbálhatják választott szak­májuk alapfogásait, s egyút­tal már jó előre kötődnek az üzemhez. A munkavállaló fiata­lok befogadása is egyre tuda- tosabbá válik. Tájékoztatják őket a tervekről, a fejlesztési elképzelésekről, a közösség életéről, az egyén sportolá­si, kulturális, továbbtanulási lehetőségeiről. Ismertetik az üzem múltját, saját »munka- padjukon« kívül a termelés egész folyamatát bemutatják az új munkásnak. Bóra Ferenc Ritkán kezd olyan sikeres alkotással fotós, mint Csonka Bála a Soha többé.’-vel. A kép középpontjában egy jól sike­rült, fasizmusellenes plakát áll, melynek mondanivalójához sikeres képi fordulatot tesz hozzá az alkotó: egy kisgyerek seprűvel hessegeti a hitleri sast. Már ezzel, az első képek egyikével is jelzi, hogy tuda­tosan törekszik a fotózás lehe­tőségeinek a kihasználására, s nem elégszik meg a véletlen­nel, a tálcán fölkínált lát­vánnyal. Most ez az alkotása is itt látható az Egyesült Izzó Ka­posvári Elektroncsőgyárában rendezett önálló kiállításán, melynek mottója: Tisztelet az emfoernék. felvétel kevesebbnek látszik egy idegenforgalmi képeslap­nál, mert tulajdonképpen a látványt nem adja vissza tel­jes egészében. Ezért végül is több egy képeslapnál — véle­mény a látottakról. Zselici tájait szembeállítva az utas élményével, arról be­szélhetünk, hogy mit jelent az embernek a szülőföld. Ragasz­kodást mindenhez, hiszen a Propagandisták A Soha többé! direkt politi­záló kép, a másik, az 1973-ban készült kiemelkedő alkotása, a szülőföldön minden az ember társa. Egymásrautaltságában és barátságában. Különböző területen, külön­böző beosztásban dolgoznak. Valamennyien propagandistái pártunknak, s most első alka­lommal töltenek öt hetet Ka­posváron, a megyei párt-vb határozata alapján indított bentlakásos tanfolyamon. Korábban a KISZ-ben, az utóbbi nyolc esztendőben pe­dig az üzem pártszervezetében tevékenykedik mint propagan­dista Tóth lllésné, a Pamut- fonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárának dolgozója. — Nincs am&m ugyan Tguvf' jggMj^||! ge az ot het- nck, ám máris azt mondha- tom: nagyon sok segítséget kaptunk mun- kunkhoz. Az előadásokból, a ■HH nagyon hasz­nos gyakorlati és elméleti módszerekből, meg az ezeket követő vitákból egy következtetést vontam le: a tanfolyam vezetője ismerje hallgatóit és azok véleményét is. Jó módszernek tartom, hogy elmehettünk különböző üze­mekbe, gyárakba, ahol részt vehettünk a politikai oktatáso­kon, előadásokat, vitákat hall­gattunk, gazdagíthattuk isme­reteinket. Ügy tehetjük haté­konyabbá a politikai oktatást, ha nemcsak arra fordítunk gondot, hogy az előadás bősé­ges ismereteket adjon a hall­gatóknak, hanem arra is, hogy elmondhassák véleményüket Különben a politikai foglalko­zások nem válhatnak vitafó­rummá, ezáltal keveset »kap­nak«, s azt sem tudják alkal­mazni napi munkájukban. — Egy jól si­került politikai foglalkozáson voltunk a Ga­bonafelvásárló és Feldolgozó Vállalatnál. Itt győződhettem meg több tár­sammal arról, hogy mennyi­re fontos a hallgatók kiválogatása. Az, hogy felkészültségüknek, s le­hetőleg koruknak megfelelő csoportba kerüljenek. Ennél a vállalatnál az idősebbeket és a fiatalabbakat is két kisebb lét­számú csoportba osztották. A nagyon tartalmas vita bizo­nyította az oktatás eredmé­nyességét — mondta Candor Lajos, a Nagyberki Tőzegkiter­melő Vállalat propagandistája. Több mint húsz esztendeje végzi ezt a munkát, volt veze­tő propagandista, s mint a Ha­zafias Népfront elnöke, veze­tett téli tanfolyamokat is. — Itt a tanfolyamon új és nagyon jó módszer, hogy az előadások anyagából minta- szemináriumokat rendezünk. Például, hogyan kellene leve­zetni azt egy termelőszövetke­zetben vagy egy üzemben. A módszerek, viták, politikai foglalkozások alapján mondha­tom : amióta propagandista vagyok, ezen a tanfolyamon kaptam eddig legtöbb segítsé­get munkámhoz. A Mosonmagyaróvári Mező- gazdasági Gépgyár Kaposvári Gyárának propagandistája Ve­res Kálmán. Másfél évtizede végzi ezt a munkát, előbb a KISZ-ben, most pedig a párt- szervezetben, — A propa­gandista és a hallgatók kap­csolata című előadás nagyon sok segítséget jelentett. Arra hívta fel a fi­gyelmet, hogy a propagandis­ta csak akkor végezhet ered­Egyik ismerősöm megkért, hogy intézzek el neki vala­mi apróságot. — Mi az neked? — kér­dezte. — Csak egy telefon. Egy perc az egész. Egy perc telefon? Ha csak rágondolok, rögtön elfog a görcsös kacagás. Még hogy egy perc! Bruha-ha! Bruha- ha! Jaj, fogjanak le-he-he! öntsenek egy pohár hideg vizet a fejemre! Ezt nem lehet kibírni. Betegre neve­tem magam. Ha valaki ma­napság csúcsidőben egy perc alatt lebonyolít egy telefon- beszélgetést, hát annak szob­rot állíttatok a főtéren, gló­riával a feje fölött. Hallgassák meg, mi tör­tént. Hívom a megadott in­tézményt. Természetesen mással beszél. Néhány perc múlva újra tárcsázok. Még mindig foglalt. De ezt már megszokhattam. A Böhönyei Giziké is állandóan foglalt és mással beszél. Mégse szó­lok egyetlen rossz szót se, pedig őt imádom. ményes munkát, ha közel ke­rül hallgatóihoz, s előadásai mindenki számára érthetőek. A politikai foglalkozásokon több jó és rossz módszert ta­pasztaltunk. Elsősorban azt, hogy hiba, ha az előadó hosszú beszédével elveszi a hallgatók »kenyérét«, íiem hagyja őket szóhoz jutni. S éppen olyan hiba, hogy ha valaki tévesen fejti ki véleményét, a foglalko­zásvezető belefojtja a szót. Ez másoknak is kedvét veheti a véleménynyilvánítástól. Java­solnám — s ez mások vélemé­nye is —, hogy a jövőben még több politikai foglalkozás meg­tekintését tegyék lehetővé a propagandisták számára. A három propagandista tár­sai véleményét is tolmácsolta. S nemcsak a gabonafelvásárló­nál, hanem a víz- és csatorna­műveknél, és az erdészetnél fo­lyó politikai oktatás módsze­reit is dicsérték. Kérésükre az Oktatási Igazgatóság újabb lá­togatásra viszi őket. Segítségükkel, az általuk to­vábbadott módszerekkel bizo­nyára sikerül megvalósítani e tanfolyam célját: hatékonyab­bá tenni, magasabb színvonal­ra emelni a politikai oktatást. Sz. L. Nos, fő a türelem. Kicsit kifújom magam, teszek-ve- szek valamit, s egy idő múl­tán újra a telefonkagyló után nyúlok. Kicsöng. Rekedtnek és na­gyon távolinak tűnik a hang, de kicsöng. Szívem a torkomban dobog. Valaki csak fölveszi. Kis kattanás. Érces férfihang: — Tessék, itt TÜZÉP. Elnézést kérve mentegetőzöm: Ügy látszik, rosszul tárcsáztam. Üj vona­lat kérek. A számlapra me­redek. Csak nyugodtan és pontosan, nehogy eltévesz- szem a számot. Most a Gyöngyvirág eszpresszó je­lentkezik. Kedves női hang. Magyarázkodás, mentegető­zés. Az intézmény égy má­sik telefonszámával is kísér­letezem. Ezúttal a temetke­zési vállalat jön be a vonal másik végén, pedig még nin­csen rá szükségem. Magyarázkodás helyett most már csak nyögdécselésre futja az erőmből. A foga­mat csikorgatom. Háromszor Kapcsolat I. áttételesen élet­igenlő mű. Az anya és a gyer­mek kapcsolatán keresztül mondja el Csonka Béla, hogy az emberiség örök vágya a bé­kés élet, a harmónia. Egy rit­ka pillanatban megérezte az örök mondanivalót. Mi minden van a két kép mögött ? Értékeink megőrzésének do­kumentálása. Néprajzi fotói so­sem mutatják azt, hogy átmen­teni igyekszik a túlhaladott örökséget — statikusan ábrá­zolja a zalaegerszegi skanzent. A Tánc című kép vízió: natu­rális megoldás helyett azt az utat választotta, mely megadja egyben népi emlékeink értéke­lését is. Ilyen lehetett... — sugallja a kép. És elsősorban csendéleteket fényképezett a skanzenben (Göcseji szoba). Dicsérhetjük azért is Csonka Bélát, mert helyesen érzi, hogy a témák fajsúlya nem egyfor­ma. Eldönteni igyekszik: mit, hogyan? A Város Istrián című körbeszaladom a szobát. Közben mániákusan föl-föl- n evetek. A munkatársak összecsődülnek a folyosón a kísérteties kacajra. De nem mernek bejönni hozzám. Nem, nem vagyok ideges. Újra tárcsázok. Magánlakás. Káposzta Ibolyka beszél. Újabb telefon. Újra Ibolyka. Harmadszorra, vagy negyed- szerre még mindig Ibolyka. Nagyon kellemes hangja van. Már úgy beszélgetünk egymással, ahogy régi isme­rősök szoktak. — Ismét én vagyok, Ibolyka. Ugye, nem zavarom? Apuka otthon van? Teljesen egyedül? És mit csinál? Nem volna ked­ve meginni egy feketéi? Hát mégis szép az élet! Üsse kő a telefont és az ismerősöket. — Akkor egy perc múlva találkozunk — búgom Ibolykának. — Tart­son a bal kezében, közvetle­nül a szíve fölött egy hófe­hér telefonkészüléket, ne­hogy eltévesszem. Én a leg­újabb kiadású • telefonköny­Egy perc telefon Legnehezebb a fotósnak it természetes hangon szólni. És közölni csak az tud, aki jól is­meri a nyelvet — fotós a fotó nyelvét, technikáját Csonka Béla természetes hangon szól hozzánk, s hogy egyes esetek­ben mégis mesterkéltnek tű­nik, annak oka: a mesterség- belist g fejlesztésében van még adóssága, BLrnyára ezt ön­mag1, is érz\ tudja, mert an­nak is őszinte ielét látni m rí- tani bemutatkozásán, hogy a technikai bizonytalanságokat képes leküzdeni. Szöszkék cí­mű képe, az utóbbi idő ter­mése, nem véletlenül került az NDK-beli Nők Lapjának címoldalára. A képet az ottan* lap a BIFOTA — kiállításon ledezle föl. Természetes hang­jának, technikai fejlődésének fontos állomása az a kép is, melyből elég keveset látni ál­talában a kiállításokon: a Mis­ter ő című kép kedves humo­ra megnyerő. H. B. — vet lobogtatom majd a ke­zemben. S kicsit rángatózni fog a jobb szemem. Talán a telefonközpontot is elviszem a találkozóra, de ezt még meggondolom ... Valami azonban továbbra is nyugtalanít. Hova tűnhe­tett az az átkozott intéz­mény? Talán bizony ellopta valaki? Elhessegettem ma­gamtól ezeket a kínzó gon­dolatokat. Miért éppen most izgatnám magamat, amikor már csak a találka helyét kell megbeszélni? Ebben a pillanatban kat­tan a telefon. A vonal meg­szakad. Gyorsan hívom az előbbi számot. Ibolyka még le sem tehette a kagylót. Igen, azt hiszem, még vo­nalban van. — Ö, drágám, én vagyok — fuvolázom. — Mit szórakozik, maga telefonbetyar? — dörgi egy kemény férfihang. — Mégis­csak egy komoly állami in­tézménnyel beszél, nem pe­dig a nénikéjével!... Eössi Kiss Sándor Somogyi 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents