Somogyi Néplap, 1974. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-02 / 27. szám

Az otthon A délelőttös műszaknak haj­nalban fél ötkor, a délutáno- soknak kilenc órakor, a har­madik műszaknak pedig este fél kilenckor van ébresztő. Így írja elő a textilművek Dallos Ida lányotthona házirendjé­nek 10. pontja. Zsigmond Al- bertné vezetőnő azonban csak a közismert elnevezésre tekin­tettel engedi, hogy lányott- honként jelöljem a két épüle­tet: valójában női munkás- szállásról van szó. Az ébresztők időpontja azt is jelzi, hogy a folyosókon, szo­bákban soha nincsen csend. Az 526 személyes otthonban most 375-en laknak. Több mint 150 ágy üres. Az ötvenes évek elején költöztek a régi épület­be, s az akkor érkező 292 nő minden helyet elfoglalt. Még a hatvanas években is sorba- álltak a textilművek nődolgo­zói, ha be akartak jutni az ott­honba, mígnem átadták a má­sik épületet is. A most itt lakó .375 zsibon­gó, ajtókat csapkodó és időn­ként egymással is veszekedő nőből 215-en dolgoznak mű­szakban (bár ez a megjelölés egy kis vitát okoz a vezetőnő és Kemény Lajosné gondnok között: az előbbi ugyanis »■enyémnek« nevezi őket, de pontosan nem lehet meghatá­rozni, hogy kik tartoznak ebbe a körbe, hiszen mások is dol­goznak több műszakban. Fel­vetődik a saját dolgozó, de még a törzsgárda megjelölés is, míg végül a »műszakosok« mellett döntünk). Csaknem százan vannak az ipari tanu­lók, negyvennégy a miskolci vendégmunkásnők száma, és négyen érkeztek Böhönyéről, hogy eltöltsék a kaposvári gyárban a betanulási időt. Kü­lön épületrészben kaptak he­lyet azok a 16—18 év közötti lányok, akik az Ifjúságvédő Intézet kihelyezett részlegében laknak, ök tizenkilencen van­nak. Titkos teleíouszám Ahány ember, annyiféle. Van közöttük ötvenévestől tizenhat évesig minden életkorú. A »pi­cik« a gondoknő kedvencei. Amikor végignézzük a szobá­kat, éttermeket, a könyvtárat és a klubszobát, mindig hozzá­juk csalogat. Az egyik szobá­ban három kislány tanul. Szo­bájuk dekorációja életkoruk­hoz igazodik. Oszter Sándor és Nagy Gábor fényképe a falon, az asztalon két belakkozott őz­agancs, néhány hajasbaba. és ... — Kié a boroskészlet? — kérdem az egyiktől. — Ajándékba kaptam — vá­laszolja egy göndör hajú, szép arcú kislány —, de nem hasz­náljuk. — Azután körbemutat a szobában: — Itt egyébként minden kö­zös. Csak a ruhák nem. A 375 lakónak számos gond­ja, baja, öröme van, amit sze­retnének megosztani társnői­ken kívül másokkal is. A veze­zöld tőnő mindegyikük Kató néni­je, mint ahogy a gondnoknőt is Julika néninek szólítják, őket keresik föl, ha például meg akarják mutatni az újonnan vásárolt ruhaneműt, vagy te­lefonon szeretnének kiszólni valakinek a városba. Ezt egyébként indokolt esetben nem tiltják, de hogy a lányo­kat ne hívják (ha mindegyi­ket csak egyszer keresnék na­ponta, csaknem négyszázszor csengene a telefon!), ezért a lányotthon telefonszáma tit­kos. A fegyelem és a rend őre elsősorban Zsigmond Albertné. Vékony, alacsony asszony, aki­től nagy energiát követel a munkája. Nyugdíj előtt a lányotthonban Zsigmond Albertnének és Kemény Lajosnénak azonos a véleménye, amikor a lányok munkaidőn kívüli elfoglaltsá­gáról beszélgetve elmesélik, hogy a délutáni viszonylagos csendben a békét és a meg­nyugvást látják azokon a lá­nyokon, akik lábukat maguk alá húzva ülnek a heverőkön és kézimunkáznak, vagy főz­nek maguknak valamit az egyik konyhában. Naponta fél­száz postai küldemény szét­osztásával szereznek örömet az otthon lakóinak. Pontosan tud­ják, hogy ki melyik műszak­ban dolgozik, hány éves, hon­nan jött Kaposvárra és mikor. Pedig az adminisztráció bo­nyolult. Csak azoknak a nyil- vántártókönyveknek a száma megközelíti a tizet, melyekben a személyi adatokat tüntetik fel. A korátlag 29 év, de mind­egyikkel másképp kell beszél­ni, másfajta gondoskodást igé­nyel. — Csak tudná, milyen taná­csokkal és aggódással hagyják itt a szüleik a fiatalokat! — csapja össze a kezét Kemény Lajosné. — Az ipari tanulók­nak mi vagyunk az anyjuk. Vannak persze már megálla­podott lakók is, akik az idő­sebb korosztályhoz tartoznak. Ilyen Haris Erzsébet is, aki 1956 óta lakója az otthonnak, és hamarosan nyugdíjba megy, mégpedig korengedéllyel, öt­venéves korában. De — mint mondja — szeretne tovább dol­gozni. Filigrán, sovány asz- szony, három műszakban dol­gozik, a lábaiban azonban még mindig nem érzi á fáradtságot. Nagyberkiből jött Kaposvárra dolgozni, és az eltelt idő alatt keresetéből kitaníttatta az öcs- csét, családjával felépített egy házat falujában. Nyugdíjba menetelét egyedül az édesany­ja várja. Húgával együtt lakik az otthonban, egyszerre jöttek ide. — Hogy érzi magát itt ennyi év után? — Csak ne lennének fatalpú papucsok! A csönd hiányzik egyedül a zajos üzem után. — Valóban — szól közbe a gondnoknő —, már én is meg­n R égi bűnügyi története! lllllll Kerkay László összeállítása 13. A bevásárlásból vissza­térve a sógornője, Weeber- né lépett be először a szobá­ba. és megdöbbenve látta, hogy a kisfiú az ágyon fek­szik, arca elkékült, íölpuffadt és hörögve lélegzik Az otthon hagyott sógornő, Jeanne, az ágy szélén ült, kezét a gyer­mek ingecskéje alá dugva, annak mellén tartotta. Köz­ben ő, a kisfiú anyja is be­rohant. s abban a pillanatban kiragadta gyermekét Jeanne kezéből és a kórházba futott vele... Az elbeszélés nyomán dr. Saillant most már másodszor is, de jóval tüzetesebben meg­vizsgálta a gyermeket, és an­nak nyakán egy ujjnyi hosszú, vöröses színű barázdát ész­lelt. A nyak két oldalán a nyom erősebb volt, mint elöl. így önkéntelenül is az a gon­dolata támadt, hogy a gyere­ket fojtogatták. Az orvos a gyermeket elhe­lyezte a kórházban, és meg­engedte, hogy az anyja is mellette maradjon. Este 9 órakor — a vizit befejezése után —, amikor a fiú már nyugodtan lélegzett és az anya sem volt olyan kétség- beesett, még további részlete­ket is megtudott az előzmé­nyekről. Dr. Saillant a következők­ről értesült. Március 2-a óta — vagyis egy hónap lefor­gása alatt — a népes Weber családban négy gyermek hali meg fulladás következtében. Ami a leginkább nyugtalanító és nagyon furcsán hatott: mindegyik esetnél jelen voll Jeanne Weeber is. GYERMEKHALÄL SOROZATBAN Március 2-án Pierre Weber lakásán kezdődött a gyerme­kek sorozatos elhalálozása. E családnak két gyermeke volt: Georgette és Suzanne. A mon­dott napon a ház asszonya a nyilvános mosodában mosta a család szennyesét, és két kis­uven figyeltem: a B műszak csap­kodja az ajtókat. A vezetőnő elmondta azt is, hogy gyakori a veszekedés a folyosókon. A fegyelmi vétsé­gek között például az engedély nélküli kimaradás mellett a hangoskodás miatt kall leg­gyakrabban büntetni. Az ott­honban önkormányzat van, és fegyelmi bizottság. A lányok maguk választják ennek elnö­két és két tagját. Nem egy esetben hoztak már fegyelmi határozatot. Balogh Zsuzsanna a legújabb lakó az otthonban. Barcsról jött, s költözésének egyedüli indoka az volt, hogy a »rezsi« az otthonban nagyon kevés, különösen az albérlethez vi­szonyítva. A gyárban fölvett munkásnő ugyanis csak utólag fizeti az ellátás költségeit, és ha körülményei folytán 50—60 forinttal érkezne az otthonba, akkor is nyugodtan beköltöz­hetne az egyik szobába, hiszen szállása, élelmezése, a tisztál­kodás lehetőségei biztosítottak Mint a többi fiatal A lányok jól keresnek, és minthogy keveset kell fizetni­ük az ellátásért, elég sok pén­zük marad. Van olyan, aki el­szórja, van aki csak öltözkö­dik és olyan is van, aki gondot fordít ruházkodására, megje­lenésére, félre is tud tenni va­lamennyit. Ezek közé tartozik Düh Margit, akinek a neve megtévesztő, mert nagyon csendes, alkalmazkodó nő. Ipa­ri tanulóként kezdte a gyár­ban, csaknem egy évtizede la­kója az otthonnak. Az egyik legjobb fonőnő. Ez abban is megmutatkozik, hogy érettsé­gije és szakértelme mellett is szívesebben foglalkoztatják gép mellett, mint egyéb mun­kahelyen. — Jó szobában lakom, hár­man vagyunk. Igyekeznek a lakótársakat úgy összeválogat­ni, hogy hasonló természetűek legyenek. Eooe a' társaságba úgy kértem magam. — Ha nem dolgozik és nin­csen a városban sem, mivel tölti az idejét az otthonban? — Pihenéssel, Naponta sok kilométert gyalogolok a gépek között. Az itt lakók életkorához szo­rosan kapcsolódik Zsigmond Albertné véleménye: — Merem állítani, hogy az otthon erkölcsi morálja nem rosszabb, mint a hasonló nagy­ságú közösségeké. Már sokan kérdezték tőlem: igaz, hogy nem szabad lórii vendégeim, ex fölmenni a szobákba? A kér­dést mindig sértőnek találtam. Itt is úgy élnek a lányok, mint a többi fiatal, semmi különb­ség nincsen a »kintiekkel« szemben. A klubban ipari tanulók be­szélgettek, s a magnószalagról Tom Jones hangja szűrődött ki a folyosóra: »Az otthon zöld füvén ...« Mészáros Attila lányát Jeanne gondjaira bíz­ta. Mire hazaérkezett a mo­sodából. Georgettet már hal­va találta, és — a szemtanúk szerint — Jeanne a gyermek fölé hajolt, amikor a gyer­mek meghalt. A kihívott orvos a halál okát fulladási rohamban je­lölte meg. Március 11-én Suzanne kö­vette testvérkéjét a halálba Szintén olyan időpontban, amikor a szülők nem tartóz­kodtak otthon, és Jeanne Weber vigyázott a gyermek­re. A körzeti orvos azonban — amikor megvizsgálta a gyere­ket — nem tulajdonított je­lentőséget annak, hogy az egyik szomszédasszony, ki­nyitva a gyermek ingecskéjét, egy fekete vonalat látott a nyak körül. Az orvos anélkül, hogy a szomszédasszony köz­lése alapján gondosabban megvizsgálta volna a gyerme­ket, kiállította a halotti bi­zonyítványt. A halál oka ro­vatba görcsös fulladási roha­mot írt be. Két hét múlva a népes csa­lád egy másik ágánál volt ro­konlátogatóban Jeanne We­ber. Leon Webernek és fele­ségének sürgős dolga akadt, és a vendég szívesen vállal­kozott a héthónapos kislány, Germaine őrzésére. A házas­pár még alig hagyta el a há­zat, mikor a másik helyiség­ben tartózkodó nagymama a Elkészült o megyeszékhely közművelődési terve Á jobb munkásművelődésért Elkészült Káposvár idei közművelődési terve. A városi tanács művelődésügyi osztálya határozott, pontos feladatokat fogalmazott meg. A tervben leieméit helyet kapott az a feladatsor, ame­lyik Kaposvár felszabadulásá­nak 30. évfordulójához kap­csolódik. A városi művelődés- ügyi osztály fölhívta a közok­tatási és közművelődési in­tézmények figyelmét arra, hogy előadások, kiállítások szervezésével és rendezésével egész évben kiemelt program­má tegyék városunk három évtizedes szocialista fejlődésé­nek a bemutatását. Pályázatot hirdetnek az évforduló tiszte­letére, vetélkedőiket rendeznek városszerte. 1974 júniusában Kaposváron rendezik meg az országos út­törő-olimpiát. A művelődés­ügyi osztály a városi ifjúsági művelődési központ feladatá­vá tette, hogy sokoldalú szó­rakozási lehetőséget nyújtson annak a mintegy kétezer álta­lános iskolásnak, aki részt vesz a versenyeken. Fölkérték a Somogy megyei Mozi üzemi Vállalatot, hogy a szabad idő kellemes eltöltéséhez délelőtt vetítsenek filmeket, a városi könyvtár író—olvasó találkozó­kat rendez. Neves sportolókat hívnak meg ebben az időben Kaposvárra. Egész éves, folyamatos mun­kát ad az a célkitűzés, mely a munkásművelödés elősegíté­sét fogalmazza meg az 1974. évi kaposvári közművelődési tervben. Még mindig kevés a függetlenített vagy tiszteletdí­jas üzemi népnevelő. Az SZMT-vel közösen igyekeznek ezen változtatni. Az üzemek bátrabb kezde­ményezését várja a művelő­désügyi osztály az esti általá­nos iskolák megszervezéséiben. A nagyobb jelentőségű ren­dezvények közül is kiemelke­dik a színházi napok program­ja, a Himnusz a békéért sza- valóverseny, az V. dél-dunán­túli népművészeti hét, a Da­loló Somogy kórustalálkozó, mélynek szervezésében, rende­zésében sok feladatot vállal a városi művelődésügyi osztály. — Véleményünk szerint a nyilvántartott és engedélye­zett ifjúsági kluboknál több működik a városban — ol­vastuk a feladattervben. Alább pedig azt, hogy ezeket igye­keznek fölkutatni és segíteni. A Kilián György Ifjúsági és 0 ttörő Művelődési Központ­ban létrehozzák a város ifjú­sági klubszakbizottságot, s módszertani segítséget, nyúj­tanák a fiataloknak, hogy mi­nél hasznosabban, kellemeseb­ben tölthessék szabad idejüket klubjaikban. A művészeti nevelésben az amatőr művészeti együttesek szintén több feladatot kapnak. Nagyon fontos a következő megállapítás is: A közoktatás és a közművelődés mindenna­pos munkakapcsolatát ösztö­nözzük. Az eddigi tervekben állan­dóan kifogásoltuk, hogy a me­gyeszékhelyen nem hangolják össze a rendezvényeket A mostani tervben a pontos cél­kitűzések mellett gyakran sze­repel ez a kifejezés: koordi­náljuk. Tehát megvan a re­mény arra, hogy intézmé­nyeink között megfelelő össz­hang alakul ki. Ennek hasznát veszik természetesen maguk az intézmények is, de legfőképp azoic, akik eddig nemegyszer azon bosszankodtak, hogy egy időre több meghívót is kaptak 1974-ben elkészíti a városi tanács művelődésügyi osztálya Kaposvár V. ötéves közműve­lődési középtávú tervét. A munkaterv elkészítéséhez tár­sadalmi bizottságot hoznak létre. H. B. Épül az Ariiig sfajvezeték Világszerte beszédté­ma az olajhiány, az energia- válság. Népgazdaságunk nem érzi meg a »fekete arany« helyenkénti hiányát, nyers­olaj ellátásunk jó és egyenle­tes. Olajszükségletünk kielé­gítésének nemcsak a jelene biztosított, de bátran tervez­hetjük a jövőt is. Magyarország hazai forrá­sokból és import révén fedezi olajszükségletét. Hazai olaj- termelésünk körülbelül évi 2 millió tonna, az import pe­dig mintegy 6 millió tonnát tesz ki. Behozatalunk túlnyo­mó többségét — kb. évi 5,3 millió tonnát — a Szovjet­uniótól vásárolt, a BarátScg- vezetékeken érkező olaj fede­zi, a többit a közel-keleti or­szágokból szerezzük be. A közel-keleti Irakkal több évre visszatekintő jó kapcso­latunk van. Gazdasági, keres­kedelmi, termelési együttmű­ködési szerződést kötöttünk a fejlődő országgal, s a megál­lapodások értelmében iparcik­kekkel fizetünk a tőlük ka­pott olajért. Az iraki olaj je­lenleg tengeri úton jugoszláv kikötőkbe érkezik. ahonnan vasúti tartálykocsikban teszi meg a további utat Magyar- országra. Ez a szállítási mód nem tartozik az olcsó megoldások gyermek hörgését hallva át-; szaladt a másik szobába, ahol; a gyermeket Jeanne Weber! ölében találta, elkékült arc-! cal. A nagymama ekkor ölbe vette a gyermeket, ápolta, s ennek következtében az rend-; be is jött. Ámde másnap a szülők ismét Jeanne Weberre bízták gyermeküket, és mire hazatértek, holtan találták. Március 27-én temették el Leon Weberék kislányát, és még ugyanaz nap este meg­betegedett Jeanne Webernek Marcell nevű 7 éves fia is. Aztán néhány óra múlva — titokzatos körülmények között — megfulladt. Az orvosi je­lentés szerint az ő halálát »torokgyík« okozta. A GYANÜ Dr. Saillant ezeket tudta meg Ch. Webernétől. A hal­lottak alapján meg is kér­dezte az asszonyt, hogy a ko­rábbi haláleseteknél gyana­kodtak-e Jeanne Weberre. Az asszony elmondta, hogy külö­nösen Leonék gyermekének halála után olyan érzések tá­madtak a népes család csak­nem valamennyi családtagjá­ban, hogy Jeanne-nak valami köze lehet a gyermekek ha­lálához. Ámde amikor az ő fia, a 7 éves Marcell is meg­halt, valami őket ért balvég­zetnek vélték inkább a gyer­mekek elhalálozását. (Folytatjuk^ Készülnek a távvezetékcsövek. közé. Éppen ezért — és arra való tekintettel is, hogy hosz- szú lejáratú egyezmények biz­tosítják a további folyamatos közel-keleti olajszállításokat — már évekkel ezelőtt számí­tásba vették egy olajtávveze­ték építését. Csehszlovákia is »betársul« a távvezeték léte­sítésébe, amelynek egyik »vég­állomása« a rijekai kikötő lesz, a másik pedig Bratis­lava. ■ A Minisztertanács határo- ; zata értelmében ez év folya- ! mán megkezdjük az Adria- olajvezeték építését, amely 1975 végére készül el. Kezdet­ben évi 3 millió tonna kőola­jat fog szállítani a vezeték, a 80-as évek elején pedig már 10 millió tonna érkezik rajta, fele Magyarországnak, fele Csehszlovákiának. A 600 milliméter átmérőjű Adria-vezeték a Berzence község térségében létesítendő hatalmas tartálytelepre fut ! be Jugoszláviából. Innen in- | dúl ki a több mint 200 kilo­méter hosszú magyar szakasz I első része, amely 20—30 kilo­méterre elkerülve a Balaton déli partját, Százhalombattáig vezet majd. Mintegy félúton, Bedegkér község térségében szivattyúállomást létesítenek a nyomás fokozására. Berzen- cén is nagy teljesítményű szi­vattyúállomás építésére kerül sor. Százhalombattán ismét tar­tályokba kerül a »fekete arany«, mégpedig két részre osztva: részint a Dunai Kő­olajipari Vállalat tartályaiba, részint abba a két óriás, 20 ezer köbméteres olajtartály­ba, ahonnan a Barátság—I. vezetéken szállítják tovább a csehszlovák határnál levő ; Tupa községig. ; Az Adria-vezeték magyar szakaszának építése megkö­zelítően 1,8 milliárd forintba kerül. • Csehszlovákia a maga részének megfizetésén túl, több mint 20 millió rubeles hitelt nyújt a távvezeték lé­tesítéséhez, amely összegért csöveket, szivattyúkat és kü­lönleges szerelvényeket szállít Az építés-szerelés munkáját magyar vállalatok végzik. Ismeretes, hogy a Szovjet­unió az olajkitermelésben a világranglista második helyén áll: a múlt esztendőben 420 millió tonna volt a szovjet olajkutak hozama. Ebből több mint 70 millió tonnát expor­tált. Ám azt kevesen tudják, hogy ugyanakkor kb. évi 7 millió tonna olajat impartál is az egyébként teljesen ön­ellátó ország. Ennek az a magyarázata, hogy egyes kö­zel-keleti országok ezzel a »valutával« fizetik meg tarto­zásaikat a Szovjetuniónak, amit az nyomban tovább is ad a szocialista országoknak, így könnyen elképzelhető, hogy az Adri a-vezetéken a kereskedelmi ügyletek révén ránk és Csehszlovákiára átru­házott olaj is fog folyni. Joggal kérdezheti az ol­vasó, hogy miért kell meg­építenünk az Adria-vezetéket, ha a Barátság-vezetékeken érkező, és a hazai termelé­sünkből származó olajjal is kielégíthetnénk szükségletein­ket. Nos, a kérdésre az elő­zőekben már részben választ adtunk, de nem árt még azt is tudhi, hogy a világ jelenleg feltárt kb. 95 milliárd tonnás olajtartalékának több mint a fele a közel-keleti országok­ban található. Ugyanakkor a Közel-Kelet csupán alig több mint 50 millió tonna olajat használ fel egy évben. B. J.

Next

/
Thumbnails
Contents