Somogyi Néplap, 1974. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-15 / 11. szám
Monológ a járdaszélen — Szervusz, öreg fiú. Hogy vagyok? Ne is kérdezd. Állandóan nyakig a munkában. Látod, most is szombat délután van, és még ma is ... Mi ?z, min csodálkozol? Azon, hogy itt látsz a kocsma előtt, vagy azon, hogy ennyi üveget ölelek magamhoz? Kell, öregem, kell. Nem nekem, ennyi még nekem is megártana egy slukkra. A gyerekeknek. Az »önkénteseknek« viszem. Melyik önkénteseknek? Ejnye-ejnye. Hát az enyéimnek, az én »melósaim- nalc«. Olyan édesek, aranyosak, olyan szolgálatkészek ezek az én melósaim — hiszen ismered őket. Most is vagy húszán önként jelentkeztek. Tudod, épül egy kis »dácsám« itt a szomszéd faluban, a melegfürdő mellett. Az alapok már készen vannak, és ebben az évben még szeretném tető alá rántani. De menni is fog. Ebből az önként jelentkezett húsz srácból 4 kőművesnek, 2 ácsnak, 3 asztalosnak meg hat segédmunkásnak engedélyeztem a részvételt. A többit alig tudtam a részvételről lebeszélni. Hát nem aranyosak? De nehogy azt hidd. hogy ér úgy válogattam össze őket vagy talán még kényszerítettem is valakit. Nem öregem, ilyet még föl se tételezz rólam. De tudod, ismernek már engem a melósaim még tavalyról, amikor a Balatoh mellett összegvágtuk azt e kis putrit, tudod, hogy vissza ne vegye a tanács a juttatott I telket az építés elmaradása | miatt. Egy kis »csantusz«, egy kis lógás, egy kis kaja, egy kis pia, egy kis fürdőzés, egy kis prémium. És még ők hálásak nekem, hogy elfogadom a szolgálataikat. Becsszavamra mondom neked, hogy jönne ide, kisapám, szívesen mindenki, csak hát ki bírna any- nyi embert ellátni. Tudod, így is mibe kerül ez nekem? A kocsit nézed? Hát ami azt illeti, nem éppen luxuskocsi. A vállalaté. De hát mit csináljak. A Wartburgommal nem tudnám az elvtársakat egyszerre kióinni. Ez. gondolom, világos. Ja, a téglákat is nézed. Hát azt, hogy is mondjam, jutányosán kaptam abból a bontott barakkból, tudod, régen, valami raktár volt Örégecskék már ezek a téglák, mit lehetne már ezzel kezdeni. Talán még Mária Terézia építtette be őket. Bevételezni már nem lenne semmi értelme, nálam meg az alapba elmegy. Hát akkor minek dobnák ki a szemétre, napi igaz? Úgy segítse egymást az emberiség, ahogy lehet. Úgyis keserves sorsunk volt nekünk a múltban. Vagy most talán nem vagyunk túlterhelve?! Se éjjelünk, se nappalunk. Na jó-jó, ha nem is nekem, de zömének. így van! A gerendák? Hát egy része annak is onnan van. Egypár darabot — azokat az újakat, meg az egyik gazdaság adta ajándékba. Tudod, egy kisebb Speciális teherautók A Csepel Aní-teyár mvszVd gárdája kifejlesztette az új speciális tc'ierj£-'m \ családját, itt készítik egyebek közt az üzem anyag-szállító, cementszáilítá gépkocsikat és a mezőgazdaság szemára összkerék meghajtású teherautókat. Képünkön: Az összkerék maghajtású, billenő platós teherautó. bevételezés mellett nagyobb helyreállítást végeztünk. Na, mit kell ezen értelmetlenked- ni. Ügy nézel rám, mintha nem értenéd. Apropó! Tudod te, mit ér ma már az a Balaton menti vityillóm? Legalább 250 ezret, és tudod, mibe került nekem, talán 25 ezerbe. Becsületszavamra. Na de most már oti van a víz, a villany, bekötötték az utat... Ehhez kellett a szimat meg a diplomácia. Ez volt a vásár, öregem. Tudod, mit hozott ez nekem két év alatt? A tízszeresét! Érted? És mit gondolsz, mit fog ez a kis dácsa is érni mondjuk két-három év múlva? Akkor, amikor kiépítik a hidisig-meleg strandot, közművesítenek, s megindul a nyaraltatás, az idegenforgalom. A hússzorosát, öregem. Legalább a hússzorosát! Ide figyelj, ha érdekelne, neked bizalmasan megsúghatom, hogy jelenleg is van ilyen óriási lehetőség. Jövőre a város mellett a tanács egy halastavat létesít. A halastó környékét viszont kiosztják nyaralóknak, horgásztanyának. Természetesen, tisztességes alapon, mivel csak a MAHOSZ tagjai kaphatnak belőle. Na, de azok viszont fillérekért. Mit gondolsz, ez a kis cók- mók micsoda? Olvass bele, mindjárt kitalálod. Bizony-bizony, öregem, ez már ma egy valódi MAHOSZ igazolvány. Hogy nem járok soha horgászni, /hogy minek nekem a MAHOSZ-igazolvány? Ugyan, ugyan, öregem, ne csacsis- kodj. Most már megint meg- játszpd magad, mintha nem értenéd az összefüggést. De te magadról még semmit sem mondtál. Hát .neked mid van már? Villa, dácsa, autó? Semmi? Na ne nézz azért ilyen hülyének. Neked, akinek sokkal nagyobb lehetőségeid vannak, mint nekem! Ugyan kérlek, már meg ne ríkass ezzel a nagy puritánságoddal. Mit. hogy ezt becsületes úton nem lehet így csinálni, hogy a közvélemény ezért megszól, megvet... Hogy ez nem fér össze a szocialista embertípussal, a szocialista tudattal... Ne haragudj, nem is értem tökéletesen ebben a nagy zajban, hogy miket mondasz. De elnézésedet kell kérnem, amiért ilyen gyorsan el kell mennem, de már nagyon ideges a sofőr. Szervusz, öreg fiú! Kár, hogy nincs több időm beszélgetni. Szendi József A vezető szerep és a káderpolitika vezetésnek, s a politikai vezetésrfek különösen döntő alkotó eleme a káderek kiválasztásával, nevelésükkel, előléptetésükkel, munkájuk ellenőrzésével kapcsolatos tevékenység. Alapvető politikai, hatalmi kérdés ez a szocializmust építő társadalmi rendszerben, hiszen ettől nem kevesebb függ, mint a munkásosztály fő politikai céljainak, törekvéseinek megvalósulása. A kádereken, vagyis a társadalmi élet különböző vezető posztjain dolgozó választott vagy kinevezett tisztség- viselőktől függ alapvetően, hogy a kitűzött célok és azok elérésének eszközei adott időszakban mennyire felelnek meg az élet követelményeinek, és az is, hogy e célok milyen mértékben valósulnak meg. Sőt, a rendelkezésre álló káderek mennyisége és minősége magukat a döntéseket is befolyásolja, hiszen azoknak mindig számolniuk kell a vég- réhajtás személyi feltételeivel. Politikai tevékenységünk során gyakran használjuk a káderpolitika kifejezést. Ez alatt rendszerint azt a gyakorlatot és azokat az elveket értjük, amelyeket egy konkrét időszakban a politikai életnél? ezen a területén követünk. Ezek a fejlődés, a szocialista építés körülményeitől függően változnak, átalakulnak, a politikai szükségleteknek megfelelően módosulnak. Ez a magyarázata annak, hogy a párt rendszeres időközönként felülvizsgálja a kádermunkát, kialakítja a követendő elveket, állást foglal az elvek érvényesítését szolgáló gyakorlattal kapcsolatban. Ennek során elemzi a különböző ellentmondásokat is. Ezek vagy abból származnak, hogy az elvek nincsenek összhangban a poii tikai gyakorlat szükségleteivel, és emiatt módosításra, szorulnak, vagy a gyakorlat nem érvényesíti megfelelően az egyébként helyes elveket, és akkor ezen keÜ változtatni. A káderpolitika helyes elveinek és gyakorlatának kialakítása nem szűkén vett pártügy, hiszen meghatározóan befolyásolja a társadalom, a gazdaság fejlődését. Az egész társadalom ügye abban az értelemben is, hogy a párt káderpolitikáját, az ezzel kapcsolatos sokrétű tevékenységet már régen nem jellemzi a misztikus titokzatosság. Az őszinteség, a nyíltság, a problémák bátor feltárása és a megoldások alkotó szellemű keresése — ez jellemzi a Központi Bizottság mostani, a káder- és személyzeti munkárr vonatkozó állásfoglalását is. A párt vezető szerepe a káder- és személyzeti munkában mindenekelőtt1 azt az alapvető összefüggést fejezi ki, hogy ezen a területen is a párt osztálypolitikájából következő elvek és célok érvényesülnek. Mivel a szocialista építés egész történelmi korszakán végighúzódnak bizonyos meghatározott politikai törekvések, ezek a káderpolitika elveinek tartósságában, általános érvényében is kifejeződnek. Ezért állandó követelmény például a politikai szilárdság, az erkölcsi feddhetetlenség. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a politikai célok megvalósítása bizonyos fokig másféle tulajdonságokat igényel, más követelményeket helyez előtérbe a kiélezett osztályharc viszonyai, illetve az építés konszolidált körülményei között. E sajátosságok azonban sohasem jelenthetik azt, hogy bármikor is megengedhető lenne a káderek politikai ingadozása, vagy erkölcsi lazasága. Amikor a káderpolitika és a párt vezető szerepe kapcsolatáról szólunk, ezt nem szűkíthetjük le a párttagok képviseleti arányára. A párttagok jelenléte a különböző vezető posztokon, tisztségekben fontos összetevője á párt vezető szerepe érvényesülésének, ám ez utóbbi mégis többet jelent annál. Többet — mégpedig mindenekelőtt a párt politikájának megvalósulását, amiért nemcsak párttagok cselekedhetnek eredményesen. A párttagokat természetesen a szervezeti fegyelem is kötelezi a párt politikájának képviseletére, de pártonkívülieknél is jelenthet erre biztosítékot az önként vállalt politikai elkötelezettség és az ezzel járó felelősségérzet. P árttagoknál is előfordulhat, hogy valamely kérdésben következetlenül képviselik a párt politikáját, s fordítva: igen sok olyan pártonkívüli található vezető beosztásban, aki minden tekintetben jó képviselője e politikának. A szocialista építés előrehaladásával mind több az ilyen pártonkívüli, s többek között ez is jelzi a párt vezető szerepének kiszélesedését, megerősödését. A párt nemcsak önmagára vonatkozóan, a párton belüli vezető funkciókkal kapcsolatban dolgoz ki káderpolitikai elveket, hanem a társadalmi élet minden területére meghatározza a kádermunka alapvető elveit és céljait. Az állami élet területén ezeket ktl- löntíöző törvények, rendelkezések, hivatali utasítások foglalják magukba. Politikai rendszerünk lényegéből adódik, hogy a munkásosztály pártjának elvi állásfoglalásai e tekintetben is irányadóak az állami szervek és más intézmények számára. A párt szerepe azonban e területen sem korlátozódik csupán a követendő elvek meghatározására, hanem magában foglalja azok gyakorlati érvényesítését is. Fontos részét alkotja e tevékenységnek á személyek kiválasztása a különböző posztokra, ám ez csak az. első lépés, amelyet követnie kell a segítésnek, a nevelésnek, az ellenőrzésnek. Bármilyen .felelősségteljes lépés is, hogy valakit alkalmassá nyilvánítsanak egy bizonyos funkció betöltésére és javasolják beállítását, az illető pártszerv ezzel még csak a legegyszerűbb részét végezte el a kádermunkának. Hiszen törődnie kell azzal is, mi történik azután: igazolja-e a gyakorlat a javaslat helyességét; melyek az illető erős és gyengé pontjai, miben szorul segítségre, kritikára, támaszra? D e folyamat azért is, mert változnak a feladatok és változnak az emberek is. E változások nem haladnak mindig párhuzamosan egymással. Olykor ellentétes irányú a mozgás, ami különféle ellentmondásokat szül. Ezeket fölismerni és idejében feloldani szintén fontos feladat, hiszen kiéleződésük különféle konfliktusok forrása lehet, s politikai gondokat, nehézségeket is támaszthat. Éppen ezért a kádermunkával szemben nem új alapvető követelmény, hogy legyen mentes a dogmatizmustól, a beskatulyázástól. Ez a munka nem tűri meg a sablont, a megcsontosodott szemléletet. Úgyszintén összeegyeztethetetlen vele a hangulati elemek érvényesülése, az egyoldalúság és a szubjektivizmus. A gyakorlati kádermunkában mindezek legjobb ellenszere a demokratizmus fejlesztése. Az a jó döntés, mely a lehető legszélesebb körből származó vélemények megfontolt mérlegelése alapján születik, kerülve az egyéni, szűkkörű megítéléssel szükségszerűen együtt járó szubjektivitást. A demokratizmus erősítése tehát itt is legalapvetőbb közösségi érdekeinket szolgálja. R. I. VWNA/WWVWWWVWWWVWVWS/VWWWWWWWWWWWWVWWWWWWWWVW^WWWWWWS f Leaspísrsziö 1973-baa 37,5 IBIÉ tonna szenei exportált Lengyelország széntermelése 1973-ban elérte a 156,5 millió tonnát, vagyis a tavalyihoz képest mintegy 5,8 millió tonnával emelkedett. 1974-re 162 millió tonna kőszén kitermelését irányozták elő, a mostáni 5 éves terv utolsó esztendejében, 1975-ben pedig 168 millió tonnát kell kibányászni. A tervfeladatck nagyok. Mindez azzal magyarázható, hogy nemcsak a hazai igények növekszenek gyorsan, hanem külföldön is egyre nagyobb a kereslet a szén iránt. Ez a megállapítás különösen vonatkozik a kokszoló szénre. Ebből a világpiacon rendkívül, keresett termékből Lengyelország tavaly 20.2 millió tonnát termelt, az idei termelés pedig 21,8 millió tonna lesz. Közben a barnaszénlbányá- szat is fejlődik. A lengyel barnaszénből az idén 38.5 millió tonna keiül a felszínre. A len-gyei bányászok fejtési eredményei egyre jobbak. A munkafolyamatokat ugyanis gyors ütemben gépesítik. A bányáin""ban egyre áP"’"r’" sabb jelenséggé válik az automatizálás, a tudományos munkaszervezési és technológiai vívmányok bevezetése. Lengyelország széntermelése az elmúlt másfél évtizedben 80 százalékkal emelkedett. Közben a bányaipari dolgozók száma szinte semmit sem változott. 1950-ben a szén egyhar- rnadát 'termelték ki gépekkel, napjainkban viszont a bánya- Vnumkák 90 százaléka gépesített. A lengyel bányákban ma már nemcsak korszerű kombájnod?: dolgoznak, hanem a fejtési és rakodómiunkákat, a szállítást is komplex módon gépesítik. Egyre több a távirá- n-yított gép. Világviszonylatban is egyedülálló <iolog a fejtési falakon dolgozó gépek komputeres irányítása. A lengyel szénbányászat fejtési technikája világviszonylatban is élenjáró helyet foglal el. A világ széntermelésében len-gy-elország a negyedik helyen áll. A jelenleg üzemelő 73 bánya közül 14 a l-egutóbbi 15 esztendőben épült. Most tovább1 ! bányát építenek. Lengyelország 1973-ban 37,5 I millió tonna szenet exportált. Partizánballada 19. Induláskor még egyszer visszapillantott a gödörbe. Mintha egt alaktalan rongycsomó hevert volna ott. Aznap éjjel a gyűrűbe fogott partizánokat a háborúba belefásult német főhadnagy a menekülést jelentő ösvényre vezette. Hetedik fejezet Macska—egér harc volt ez. A magyar zászlóaljak gyorsított menetben menekültnek/ sarkukban a gépesített német egységekkel. A tankok lánctalpai csörögve gyűrték maguk alá a kilométereket. Fölvehetik-e velük a versenyt az elerőtlenedett, fáradtságtól gyenge lábak? A golyózápornak már áldozatai is voltak. — Ha fütyülni hallod a lövedéket, örülhetsz — lihegte Jaksa Karcsi. — Akkor már biztos, hogy elkerült... A brigád egységei a menekülésben egyesültek. Szelíd lanka alatt_ vezetett az út. Mint párnába a tűk, úgy szúrtak a domboldalba a szőlőkarók. Az emelkedő elrejtette az üldözők elől a menekülőket. Mintha csak a lábuk gondolkodott volna: lépés, lépés után. Apró településeket hagytak maguk mögött. Mojkovac, Ada és végre: Terézmező! Lábbelijük átázott, a ruha páncéllá merevedett testükön. A negyedik zászlóalj leszakadt, megpróbálta föltartani a németeket. Rövid, de áldozatokat követelő ütközet zajlott le. A harc kimenetele nem volt kétséges. A Tigrisek megállíthatatlanul tiportak le mindent, ami útjukba került. A zászlóalj Vaska irányába csalogatta az idomtalan gépszörnyeket. Gyilkos tűz zúdult a maroknyi partizánra. ‘ Egy Bala-Barna-i harcos sebesülten sem engedte ki kezéből fegyverét. Szembefordult a tankokkal, és golyószórójával addig lőtte azokat, míg egyik a talpa alá nem préselte a bátor partizánt. Társai néhány percnyi időt nyertek, de itt is, ott is a földre roskadt valaki. Elszakadtak egymástól, zászlóaljmaradékból egyénekre bomlott a kis csoport. Kiömlő partizánvértől lett kiütéses a hó. Ezalatt a dandár egységei elérték a Dráva-hidat. A túlparton Barcs házai kínáltak menedéket. Először a sebesültszállító szekerek dübörögtek át az erős ponton- hídon. Gépfegyvertűz pásztázta a környéket, nehezítve az átkelést. Csík Professzor mellett szaladt. Bácski Stevan futás közben a feje búbjára lökte a csillagos kalapot. Lepillantott a mélybe. — A Dráva! — mondta, mintha nem akarna hinni a szemének. — Mit tudsz a Dráváról, édes gyerekem? A Duna jobb oldali mellékfolyója. Hétszázhúsz kilométer hosszú. Barcsnál igen sebes. Csíknek nem volt ereje a mosolyra sem. Lent, a jeges habokban partizánok küszködtek. Deszkákra hasalva igyekeztek megközelíteni a barcsi partot. Följebb a régi, lebombázott híd környékén tölcsér alakban csapott magasra a víz egy aknától. A barcsi hídfőnél bolgár és szovjet katonák nyújtottak segítő kezet az elcsigázott partizánoknak. Csíkét egy bozontos szemöldökű, cigányosan barna férfi karolta meg. A bolgár fehér lapátfogait kivillantva mosolygott a fiúra: — Nem csüggedni, partizán! Csíkben mintha villámlott volna valami. — Márkó bácsi! Márkó Sztojanov! A katona pupillája háromszorosára tágult a meglepetéstől. — ismerni engem? Honnan? A fiú — győzve kimerültségén — csak annyit mondott: »Kálmánfa«., Közös emlékek szabadultak ki, palackból kitörő dzsinn- ként. Az egykori kertész Csík falujában dolgozott valamikor. A lakosságtól kiürített Barcs most a hangyaboly képét mutatta. Szovjet, bolgár, szerb, horvát és magyar harcosok sürögtek a széles utcákon. Rég nem használt kemencékben illatozva sült a bácskai púpos kenyér. Varrógépek kattogtak, a szakadt ruhát erős cérna öltögette össze. A kiürítés ellenére is Barcson maradt hat-nyolc helybeli, ők ahol tudtak, segítettek. Márton János, a fűrészüzem főgépésze a sebesülteknél segédkezett. Elismeréssel figyelte Papp Magdit, aki biztos kézzel tekert pólyát egy siklósi partizán sebesült karjára. Biztonságban voltak. Csak a hídfő őrsége nézett bizalmatlanul farkasszemet a túlparttal. Még egyre érkeztek a menekülők Terezino Pol.ie felől. Harcosok és környékbeli falvak lakosai. Szekereken — dagadt cihák közül — gyerekek pislogtak ijedten. A lovak meg-megugrottak a fegyverdörrenésekre. (Folytatjuk.)
