Somogyi Néplap, 1974. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-15 / 11. szám

Keltetőtojások Bábolnáról Algériába Hétfőn elindult a Ferihegyi repülőtérről az első Algériába küldött bábolnai tojásszállít­mány. A MALÉV különgépe ItS 000 Tetra B húshibrid kel- tétőtojást vitt az ország fővá­rosába. Egész évben, minden hétfőn és csütörtökön menet- rendszerű géppel indulnak majd Algírba a szállítmányok. A nemrég megkötött szerződés értelmében 13 millió darab keltetőtojást szállít az idén az arab országba a Bábolnai Me­zőgazdasági Kombinát. Egy másik, még tavaly kötött meg­állapodás alapján hetenként egy gép indul hasonló külde­ménnyel Beirútba. Üjabb arab országokat kap­csolnak be a »jércej áratokba« is. A tyúkokat 18—18 hetes, vagyis tojóérett komikban kül» dik ki, ugyancsak repülőgép­pel, ilyen felnőtt állatokat a világon elsőként szállít így a MALÉV. Öntevékenyen, önéHóen A pártmunka tervezése A pártszervezeti mun­ka színvonalának emelése nagyon fontos feladat. Az elő­relátó, céltudatos, az erők helyes elosztásáról gondosko­dó munkatervek elősegítik ezt. A tervezés eddigi tapasz­talatait összegezték a közel­múltban a Nagyatádi Városi Pártbizottságon. A teljesség igénye nélkül kiemelünk né­hányat az összegezés megál­lapításaiból. A munka terve­zése sokat fejlődött a párt- alapszervezetek nagy részé­ben. A terveket egyre inkább közösen készítik. Nagy segít­séget adnak ehhez az év végi beszámoló taggyűlések, valamint az ezeket megelőző pártcsoport-értekezletek. Az alapszervezeti vezetőségek po­litikai felkészültsége szintén befolyásolja a tervező és vég­rehajtó munkát. A pártveze­tőségek tagjainak csaknem hetven százaléka végzett kü­lönböző szintű pártiskolát, többen most tesznek szert ilyen végzettségre. Azonban még gond, hogy több alap­szervezet nem fordít megfele­lő figyelmet az év közben ösz- szegyűlt javaslatokra, s ezek ki-kimaradoznak a tervekből. Az alapszervezeti munka­tervek készítését a városi pártbizottság fontos politikai tevékenységnek tekinti. A ter­vező munka alapját mindig a felsőbb szintű pártszervek határozatai, útmutatásai ad­ják meg. A pártbizottság munkaterve a tervidőszakra kötelező és ajánlott napiren­dek előírásával befolyásolja az alapszervezeteket. Jó do- lóg, hogy az utóbbi években nem terhelik túl kötelező na­pirendekkel őket, nem korlá­tozzák öntevékenységüket, ön­állóságukat. Előrelépés, hogy a pártvezetőségek egyre több helyen kikérik a munkahely gazdasági, tömegszervezeti ve­zetőinek véleményét a tervek öszeállításához. Gyakran elő­fordul azonban még, hogy az alapszervezetek olyan témát is megtárgyalnak, amelyik első­sorban az egyes tömegszerve­zetekre tartozik. Az egyik legfontosabb elvi­gyakorlati kérdés a tervek realitásának a biztosítása. Alapelv az, hogy csak olyan és annyi feladat kerüljön a tervbe, amilyet és amennyit meg tudnak oldani. Kedve­zően változott a munkatervek tartalma és megvalósítása. Egyre inkább az jellemzi a terveket, hogy a feladatokat A fajták között a havanna vezet A nagyatádi dohánybeváltóban Kellemes dohányillat vesz körül. A bálák között asszo­nyok sürgölődnek, az épület elé pedig egyre-másra érkez­nek a barna leveleket szállí­tó traktorok. Az országúton is, amerre jöttünk, ilyen szállít­mányokat kerültünk el. A szö­vetkezet pajtáiból a simító­asztalra, onnan pedig ide, a nagyatádi dohánybeváltóba érkezik a szivar alapanyaga. Az üzem vezetője, Fodor József kalauzol bennünket. — A tavalyi termés kitűnő volt — mondja, és kiemel egy- egy levelet. A zsíros tapintá- - sú dohánylevél olyan, mint a vékony szarvasbőr. Ahogy vé­gigsimítjuk, követi a kéz moz­dulatát, feszül, rátapad az uj­júnkra, de nem szakad el. — A gazdaságok az utóbbi öt-tíz év legjobb termését takarítot­ták be. A dohányt sem beteg­ség, sem kártevők nem ron­tották. Az eső mindig akkor jött, amikor kellett. Ahogy mondani szokás, »■minden rossz elkerült minket«. Egye­dül a feldolgozáskor volt szá­raz, hideg idő, ami egy kicsit kedvezőtlen volt. A megyében mindenütt jól ápolt ültetvényekkel találkoz­hattunk. Ezek az ültetvények a tervezettnél általában több és jobb termést adtak. így a minősítéseknél sem volt vita. A tsz-ek elfogadták a döntést, azt, hogy az általuk hozott árut milyen osztályba sorolták az átvevőnél. Az átvevő és átadó véleménye a legtöbb esetben, megegyezett. A be­szállított mennyiség 40 száza­léka első, negyven pedig má­sodosztályú lett. Egy mázsa az egyes pártcsoportokra, párttagokra bontják le, így érvényesíthető a személyi fe­lelősség. A munkatervek zöme a ve­zetőségi ülések és a taggyű­lések rendjén kívül tartal- i mázzá a pártcsoportok felada­tait és a különböző rendez­vényeket. Kedvezően változott a napirendek összetétele. Amíg például az 1970—71-ben a vezetőségi ülések és tag­gyűlések napirendjére terve­zett témáknak mintegy hat­van-nyolcvan százalékát gaz­dasági, gazdaságpolitikai kér­dések tették ki. addig jelenleg sokkal kedvezőbb az arány. A párt belső életével és a tö­megszervezeti munkával a napirendek negyven százalé­ka, az ideológiai-kulturális területtel húsz százaléka (ez’ lehetne jobb is), a gazdaság- politikai kérdésekkel pedig harminc százaléka foglalkozik. Fejlődés jellemzi a napiren­dek előkészítését. Gyakorlat most már, hogy a reszortos — esetenként munkabizottság — készíti és terjeszti elő a te­rületével összefüggő témát. A tervezéskor a feladatok meg­oldásának módszeréről is döntenek az alapszervezetek többségében. A tervkészítés nem ön­célú, a legjobb terveket is módosíthatja az élet. Ha idő­közben a munka úgy kívánja, bizonyos módosításokat is te­hetünk. Az igazi tervszerűség a változó viszonyokhoz való igazodásban és nem az előre elgondolt helyzethez való me­rev ragaszkodásban van. D. S. MAI KOMMENTÁRUNK Művészeti szentiék előtt Tavaly és még inkább ta­valyelőtt nem titkolt aggoda­lommal figyeltük: hanyatló­ban van-e a hagyományos somogyi műkedvelő művé­szeti szemle. Két aggasztó je­let jegyeztünk föl leginkább: mintha lanyhult volna a kö­zönség érdeklődése, és keve­sebb volt a jelentkező együt­tesek száma. Pedig a szemlék forrása, éltető eleme — a lelkes érdeklődés és a lelkes szereplés. Mi lesz-az idén? A jelek biztatóak, örömmel vesszük észre, hogy folynak a próbák, készülnek az együt­tesek. Föllendülőben van a színjátszómozgalom is. Elő­zetesen természetesen nem le­het értékelni, de »jósolni« ér­demes, különösen akkor, ha olyan lelkes igyekezetei ta­pasztalunk, mint a barcsi já­rásban. Talán meglepő a szám: mintegy százórányi műsor vár — gyermek- és felnőtt sze­replők részvételével — elő­adásra a járás körzeti szem­léin. Jóval több, mint a ko­rábbi években. Több oka is van ennek a hatalmas érdek­lődésnek. Még január köze­pén járunk, s máris kész a műsorterv. A járási művelő­dési központ és a járási hi­vatal művelődésügyi osztálya nem várta meg a megyei ki­írást, hanem kihasználva a felkészülésre legalkalmasabb időt, a telet, jó előre felhívta a figyelmet és kiküldte a je­lentkezési lapokat a szem­lére. Vértes György, a művelő­dési központ igazgatója el­mondta, hogy nagy a várako­zás Istvándi, Vízvár, Lad, Szülök és a délszláv közsé­gek — de lehetne még sorol­ni tovább is — műkedvelői körében. Csak érdekességkép­pen: Babócsáról a kórus mel­lett egy cigányegyüttes is je­lentkezik, Szigligeti darabját mutatja be. Mi a lelkesedés oka? Vértes György elmondta: meg kell találni a módját annak, hogy az együttesek minél többször szerepeljenek, mert ezek a sikerek készítik elő igazán a szemlét. Példaként említette, hogy a vízvári me­nyecskekórus és a barcsi nő- klub milyen jó barátságot kö­tött a vízváriak vendégsze­replése után. Vállalkozókedv támadt a nőklub tagjaiban, és ők is műsorral készülnek Vízvárra. Sós Dezső, a járási hivatal művelődésügyi osztályvezető­je sok adattal bizonyította, hogy a lelkesedést igen jól megalapozza a tsz-ek segít­ségadása, hiszen köztudomá­sú, hogy az anyagiaktól sok függ. Itt is jó példalcént em­líthetjük többek között az istvándi és a vízvári tsz-t, ahol a közművetődés pártolá­sa hasonló az egyesült Dráva Termelőszövetkezet kimagas­ló támogatásához. Várjuk tehát a szemléket és a jó példákat, hiszen nem­csak a barcsi járásban van­nak ilyenek. És jó leírni: okunk vám, a derűlátásra, a szemlék él­ménytéli órákat ígérnek a kö­zönségnek. T. T. Az érdekazonosságból indultak ki Együttműködési terv a cukorrépa-termesztésre A mérlegelés után rövidesen a fermentálóba kerül a do­hány. dohány átlagára jelenleg 3612 forint. Az üzemvezető szobájának a falán üveglap alatt a havanna és a szuloki dohány egy-egy szép példánya látható. Jó né­hány éve ez a két fajta volt a legelterjedtebb. Vajon most milyen a fajtamegosztás? — A szuloki dohány már évekkel ezelőtt eltűnt — ma­gyarázza az üzemvezető. — Elsősorban a havannát ter­mesztik. Ennek a vidéknek páradúsabb klímája alkalmas a szivardohány termesztésére. Ezenkívül kevés Virginia is ér­kezik hozzánk. Ezt zölden vesszük át, itt szárítjuk. Hogy mi minden történik a dohánnyal, miután Nagyatád­ra kerül? Először is fermen­tálják. A bálákat összerakják, így a dohány fölmelegszik, ve­szít nedvességtartalmából. A fölmelegedést állandóan ellen­őrzik, közben pedig forgatják a cdbmókat. Egy szezonban átlagosan ötezer mázsa do­hányt fermentálnak itt. Ez-a munka körülbelül június vé­gén fejeződik be, ekkor kez­dődik a szállítás. A dohányt — melynek fermentálási vesz­tesége körülbelül 12—14 szá­zalék — elsősorban az Egri Dohánygyárnak adják to­vább, ahol szivarborító levél­nek használják. Egy kisebb mennyiségből cigarettát gyár­tanak. Exportra is bőven jót. Átlagosan huszonöt1—harminc vagonnal indítanak az NDK- ba, valamint néhány nyugati államba. D. T. Égy gyár akkor nézhet re­ményteljesen a biztonságos és tartós termelés elé, ha — egyéb föltételek mellett — hosszú távon elegendő nyers­anyaggal számolhat. A mező- gazdasági üzemnek lényeges szempont, hogy korszerű kö­rülmények között termelve minél nagyobb hozamokra te­gyen szert. Ez a két érdek ta­lálkozott abban az előterjesz­tésben, melyet a Kaposvári Cukorgyár vezetői adtak teg­nap a megyei mezőgazdasági fejlesztési albizottságnak. A gyár terve dióhéjban: társu­lást létrehozni a körzetben levő cukorrépa-termesztő ál­lami gazdaságok és termelő- szövetkezetek részvételével annak érdekében, hogy — idé­zem a tervezett szövegét —• »legyen elegendő cukorrépa, korszerűsödjön a mezőgazda­sági termelés, fokozódjon a termelés jövedelmezősége«. Az említett cél nem kíván különösebb magyarázatot, hi­szen nyilvánvaló, hogy megva­lósulása mindkét partner szá­mára kedvező eredményt hoz. A kaposvári gyár körzetébe baranyai, tolnai és somogyi gazdaságok — öt állami gazda­ság és nyolcvannégy termelő- szövetkezet — tartoznak, ezek összes répaterülete az 1970. évi 5100 hektárról tavaly már 7473 hektárra nőtt, s az idén megközelíti a 8800 hektárt. A növekedésnek ez a mértéke biztató, jóllehet a Tolna me­gyei gazdaságok 30,2 és a Ba­ranya megyeiek 150,5 százalé­kos területemelkedése mellett mindössze 17,9 százalék a so­mogyiaké. Csupán a baranyai­ak példája: 1970-ben 2039 hek­táron termesztettek, az idén pedig 5108 hektáron termesz­tenek cukorrépát, Somogybán ez idő alatt 2449 hektárról 2889 hektárra nőtt a terület. A Kaposvári Cukorgyár ezen az albizottsági ülésen közölte mindazokat a vállalásokat, melyekkel elősegíti a társu­Fiatalok a tanácsházán Megérkezett a lábodi tsz dohánya. Nem halványodó emlékként él bennem, amikor középis­kolás diákként — mint köz­ségi könyvtáros — először ve­hettem részt egy tanács-vb ülésén — számot adva a köz- művelődés e területéről. Es­téken át bújtam a kartono­kat, nyilvántartásokat, hogy minél többet tudjak monda­ni. Felnőtt fejjel visszatekint­ve erre: a felelősség felisme­rése volt a mozgatórugó. Ez a kép jutott eszembe, amikor megkérdeztem Keczeli Józse­fet, a Szentbalázsi Közös Köz­ségi Tanács elnökét, hogyan vesznek részt a fiatalok a ta­nácsi munkában. — Igaz, hogy én túl vagyok az ötödik ikszen, a fiatalokat azonban szeretem. Ügy is mint munkatársakat — a titkárunk és a szakigazgatási csoport tagjai jórészt fiatalok — mondta a tanácselnök. — Van bennük tenni akarás, lendü­let, csak utat kell adni nekik. Példaként fölidézni a múLt év utolsó vb-ülését. amelyre meghívták a hely bel in kívül a három társközség KTSZ-titká- rát is. Az ifjúságpolitikai fel­adatok mellett a jövő évi köz­művelődési tervet beszélték meg. A tanács alaposságát je­lezte, hogy »szabályos« kiké­rővel igazolták a fiatalok hi­vatalos távollétét az iskolá­nak, munkahelynek, majd kö­zös ebédre invitálták őket a kollégium konyhájára. A meghívás életrevalóságát felszólalásokkal, bátor véle­ménynyilvánítással bizonyí­tották az ifjúsági vezetők. Nem röstellték elmondani, hogy Gálosfán például néhány »erős fiú« leverte a lakatot a művelődési otthon ajtajáról, hogy rendetlenek a klubhe­lyiségek, hogy a közterületre kiültetett fáknak nincs gaz­dája. — Komolyan vettük őket, egyenrangúnak érezhették magukat a fiatalok. Egyönte­tűen azt mondták az ülés után. hogy máskor is szíve­sen jönnek a tanácsra, segí­tenek. számíthatunk rájuk — összegezte az elnök. A szcntbalázsiak receptjét másutt is föl lehet használ- 'i; biza^rn a fiatotok irá"‘ törődés gondjaikkal, velük - és nem helyettük vagy né1 külük — dolgozni. N. F. lásban részt vevő gazdaságok cukorrépa-termesztését. A program intenzív — és a gyár által koordinált — termelés­fejlesztést céloz, elősegíti az érdekelt gazdaságok szakoso­dását, s mindennek keretében a technológiá korszerűsítését kívánja megvalósítani. Ná­lunk, Somogybán a múlt évi termelést figyelembe véve egy állami gazdaság és harminc­hat termelőszövetkezet érde­kelt abban, hogy fontolóra ve­gye ezt a javaslatot, és dönt­sön a társulás létrehozásáról. Ebben az együttműködési javaslatban szembeötlő — méghozzá pozitív előjellel — a társulásban részt vevők vál­lalásai között: csaknem tucat­nyi kötelezettség hárul a gyárra, a gazdaságokra mind­össze négy. Számos szolgálta­tást ingyen biztosít a gyár a részvevőknek, s átvállal olyan feladatokat, mint például a talajvizsgálat és az ezzel kap­csolatos szaktanácsadás; az AGROKER-rel együttműköd­ve beszerzi a szükséges mű­trágyát, a talajfertőtlenítő, gyomirtó és növényvédő sze­reket, a cukorrépa-termesztés­hez szükséges gépeket; okta­tásban részesíti a gépkezelő­ket; a kaposvári járásban a cukorrépatábla végéről elszál­lítja a termést stb. Ugyancsak a gyár végzett nagyon alapos munkát akkor, amikor kidol­gozta a cukorrépa-termesztés technológiáját a terület kivá­lasztásától a talajiművelésen át egészen a betakarításig. Tóth Károly, a megyei ta­nács mezőgazdasági és élelme­zésügyi osztályának vezetője — az albizottság tegnapi ülé­sének elnöke — az előterjesz­tést követő vita lezárásakor mondta: »Támogatást érdemel a gyár elképzelése, mivel olyan technikai előrelépésre irányul, mely egy termelési társulás keretében a szakosodással együtt terület- és hozamnöve­kedéshez vezet a cukorrépá­nál.« Eggyel több jó példa arra, miként lehet egy felada­tot úgy megoldani, hogy már a nekigyűrkőzésnél az érde­kek találkozása adja a hajtó­erőt. H. F. Somogyi Néplopl 3

Next

/
Thumbnails
Contents