Somogyi Néplap, 1974. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-13 / 10. szám

EGY HÉT a világpolitikában Folytatódik az Bájosig Lassan már megszokja a vi­lág, hogy az óla .. '■ : 1 ; hire kerülnek unos-unto’an az új­ságok címoldalára, az elmúlt hét azon'; an még »olajozot- tabb« volt; sok minden for­gott a -fekete arany- 'körül. Még az i ;3 isi ; .any árának az emelkedése is az­zal a pénzügyi bizonytalan­sággal függött össze, amit az olaj-yardok okoztak. S ha a dollár értéke — öt év óta ki­vételnek számító módon — szintén felszökött, akkor ez töY'ek között megint csak az o!"" imák volt köszönhető (Akár áttételesen is; a nyu- gat-eurl 'ai ofszf " 1; gazdasá­gát inkább megrázkódtatta az olajválság, a nyugat-európai valutákhoz — és a jenhez — kénest ( ' dott megerősödni a do1’ Ah .. .1 Az elmúlt hét fontosabb »olaihíre«.. hogy Nixon ame­rikai elnök meghívót küldött nyolc őrs iá: külügymi-iszte- rének; február 11-én jöjjenek Washington': a, a nyugati vi­lág közös Díjpolitikájának meghatározására. Franciaor­szág még nem válaszolt, a tö'.'hiei’-. mór beleegyez­tek e -fagyasztói konfe­rencia- megrer dezésébe. Ennek ötletét egy hónapja vetette föl Kissinger London­ban, most további egy hóna­pot szántak az értekezlet elő­készítésére Kétségtelen, hogy február líig az Egyesült Ál­lamik igyekszik meggyúrni a japánokat, az angolokat, a nyugatnémeteket, s a többie­ket, hogy az amerikai elkép- ze’é'S.knek megfelelően han­golják össze energ’ analitiká­jukat. olaj vásár1 ásaikat. Az Egye?ü't államok a hét elején kerhíny hangot hasz­nált az olajtermelő és olaj- exoortálo országokkal szem­ben. különösen az arab álla­mok címére hangzottak el ismételt fenyegetések. Schlesinger hadügyminiszter katonai beavatkozás lehetősé­gét emlegette. Ford ale'.nök pedig az amerikai élelmiszer­szállítmányok visszatartását helyezte kilátásba arra az esetre, ha az arab olajterme­lők továbbra is fenntartják a számítási tilalmat. Az OPEC. az olajtermelő és -exportálj országok szervezete a hét elején Genfben fontos ülést tartott. Ezen úgy hatá­roztak, hogy április 1-ig rög­zítik az olajárakat, addig nem drágítják tovább legfőbb kincsüket. Az OPEC késznek nyilatkozott tárgyalni az inf­láció megfékezése végett te­hető intézkedésekről az olaj­importáló országokkal. Az olajtársaságok (az amerikai ESSO-tól az angol BP-n át a holland—angol She!l-ig) szu­per profitjának korlátozására AZ ESEMENYEK «RüfilnttJ* Hétfő: Schlesinger amerikai had­ügyminiszter katonai in­tervencióval fenyegette meg az arab országokat. Tanaka ja*;in kormányfő tíznapos tí- ':e'~t-ázsiai kör­útra indult. KcdJ: Lord Carrington, az eddi­gi angol hadügyminiszter lőtt az energiaügyi minisz­ter. Jelentés a Szovjetunió olajtermeléséről. Szerda: Az olajtermelő és exportá­ló orczJ.go:: ülésén elálltak a további áremeléstől. Nixen nyolc ország kül­Ügym iniszterét Wá shing­tonba '"cghívta olajkonfe- r énei óm. Csütörtök: Púja Frigyest Andrej Gro- mlkóval folytatott moszk­vai tárgyalásai befejeztével fogadta Leonyid Brezs- nyev. Waldheim ENSZ-íő- tit’rár derűlátóan rr * idő­zött a közel-keleti hely­zetről. Péntek: A Közel-Keletre indult Kissinger előbb Madridban tárgyalt. Ismét eredmény­telenül végződött a dél­vietnami ideiglenes forra­dalmi kormány és a saigo- ni rezsim képviselőinek Párizs környéki találkozá­Szombat: Kissingert fogadta Szadat egyiptomi elnök. Tanaka Singapore-ból tovább uta­zott Malaysiába. Rövid határidőre VÁLLALUNK: villany­szerelési, lesttt­mázoló, Jádogos, épület* isilcatos és íes­munkákat Cím: Vegyesipari Ktsz, f REGSZEMCSE, telefon: 36. (MSM) hívták fel a termelő országok k ípviselöi a nyugati tőkés or­szágok kormányait. Az olajválságnak ez kétség­telenül érdekes és messze ki­ható vonása; fokozódik az ellenérzés a trösztök profitba i'.is zásá­val szemben, mind nyilvánvalóbbá válik, íogy a nemzetközi társaságok szemérmetlenül harácsolnak mind az olajtermelők, mind a hazai fogyasztók rovására. A közvélemény nyomására mind több nyugati kormány kezd közvetlen tárgyalásokat az olajtermelő országokkal — a nemzetközi trösztöket ki­kapcsolva — Franciaország például Szaúd-Arábiával ké­szül nagyobb szabású olaj­szállítási megállapodást kötni. Az olajválság és a közel- keleti probléma összefüggése kézenfekvő: a genfi tárgyalá­sokra is sürgetően hat a nyu­gati országok olajgondja. En­nek ellenére a héten az egyiptomi—izraeli ka­tonai alkudozás még sem­mi eredményt sem hozott, és nem került sor a sokat emlegetett Dajan-terv előter­jesztésére sem. A tárgyalások folytatását január lŐ-re ha­lasztották, nyilván azért, hogy időt adjanak Kissinger ame­rikai külügyminiszternek egy újabb közvetítő kísérletre. Ni­xon képviselője valóságos »in­gajáratot« bonyolít le Asz- szuán (itt tartózkodik Szadat elnök) és Jeruzsálem között, közvetíteni próbálva az egrfp- tónrii és az izraeli kormány a kibontakozás lehetőségével kapcsolatos álláspontját. Az amerikai külügyminisz­ter látogatása után Fahmi egyiptomi külügyminiszter moszkvai útja esedékes. Az olajellátás biztosítása diktálta Tanaka japán kor­mányfőnek is, hogy tíznapos délkelet-ázsiai körútra in­duljon. A meglátogatott or­szágok mindegyike rendelke­zik több-kevesebb olajjal, a miniszterelnök útjától Tokió- | ban azt remélik, hogy csurran- ) cseppen valami... Világszerte figyelmet keltett) eközben a szovjet hírügynök- I ségnek az a jelentése, amely a szovjet kőolajtermelés ta­valyi eredményeit és idei; tervszámait . ismertette. Az idén 450 millió tonna kőola- j jat termelnek ki, mintegy 30; millió tonnával többet, mint tavaly. így a Szovjetunió az egyetlen ipari nagyhatalom, amely saját olajával nemcsak a saját szükségleteit képes kieáégíteaí, hanem jelentős mennyiséget exportál is, mindenekelőtt .a szocialista országokba. A TASZSZ jelentése rámutatott arra, hogy a mostani ötéves tervidőszakban a Csehszlo­vákiába, Lengyelországba, Magyarországra és az NDK- ■a irányuló szovjet olajexport 40 százalékkal több, mint volt az előző tervidőszakban. A magyar—szovjet kapcso- [ latokban jelentős eseményre került sor a héten: Púja I Frigyes, a Magyar Népköztár­saság új külügyminiszterének első külföldi útja Moszkvába vezetett Vendéglátójával, 1»dr ej Gromlkóval, majd — ’-ár ai eredeti pro ramban ez a talá’1 ózó nem szereoelt — Leonyid Brei? ' evvel. az íZKP Kőre önti Bizottságának "titkárával veteményese.- M a kél ocsT-'g ! rátsr' g és < továbbié ö?­folytatott ’fi ba­ók "dés ' ' •'•-öl, továbbá időszerű nemzetközi problémákról, köztük az euró­pai bizton'''", k'b-d ' óiról. A szívé'yes lé-bőrű tárgyalások során m '•l'npítoU:'!: hogy a felek .á"-,s->óitja ‘ teljesen ionos minden megtárgyalt : érdésben. Január 15-én folytatja munkáját Genfben az európai biztonsági és együttműködési értekezlet; ez a konferenciá­nak már a második szakasza, ahol a' harmadik, befejező szakaszban aláírandó doku­mentumokat vitatják meg és szövegezik. A szovjet—ma­gyar külügyminiszteri találko­zón kifejezték a két fél eltö­kéltségét, hogy konstruktív módon hozzájárulnak az érte­kezlet sikeréhez és mielőbbi befejezéséhez. A nemzetközi kommunista és munkásmozgalom két je­lentős eseményére kell még felhívnunk a . figyelmet: Prá­gában a Béke és Szocializmus qímű folyóirat tevékenységét 66 testvérpárt értékelté, a ta­nácskozáson Övári Miklósnak, a Központi Bizottság titkárá­nak vezetésével részt vett az MSZMP küldöttsége is. Óvári Miklós felszólalásában meg­állapította. hogy a Béke és Szocializmus hatékonyan járult hozzá a forradalmi mozgalom el­méletének fejlődéséhez. Az NSZK-beli Essenbén ' 12 nyugat-éurópai kommunista párt küldöttei tanácskoztak a munkásmozgalom egy új, nagy tömegeket érintő kérdé­Kémkedtek Kissinger után Az amerikai Fehér Ház szóvivői közölték, a Fehér Ház sem megerősíteni, sem pedig cáfolni nem fogja azo­kat a pénteken napvilágot lá­tott híreket, amelyek szerint a hadügyminisztérium »fel­hatalmazás nélkül információ­kat szerzett« Henry Kissin- gernek a vietnami béke meg teremtésére vonatkozó 197íes tárgyalásairól. Pénteken két amerikai for­rásból is közölték, hogy az ;ai vezérkari főnökök j vési tett bizottságának ma asrangú személyiségei Kis­singer ellen kémkedtek, mi vei att il tartottak, hogy Nixon nemzetbiztonsági főtanács­adója nem tájékoztatta őket -árizsi titkos tárgyalásainak rundén részletéről. A Fehér ház sajtóirodája pénteken közölte, hogy a i elnök által 1971-ben ve lozott belső elhárítási rsr-ort, amelyet az Egyesült Ál::. jí biztonságát veszé­lyeztető titkos értesülések ki- i . vgásának megakadályo- ás Ira, illetve a már tapasz­talt »indiszkréciók« körülmé­nyeinek tisztázására alakítot­tak, csupán »részadatokkal« rendelkezik, ezért a Chicago Tribunban és a Scripps— Howard hírügynökség által nyilvánosságra hozott értesü­lések nem felelnek meg a tel­jes valóságnak. A Fehér Ház közleménye szerint Thomas Moorer tengernagyról, a ve­zérkari főnökök egyesített bi­zottságának elnökéről elter­jedt hírek is »inkorrektek«, az admirálisnak nem volt köze az ügyhöz. A Fehér Ház közleménye a továbbiakban megállapítja: a kormány későbbi időpontr ban nyilvánosságra hozza a kémkedési üggyel kapcsola­tos tényeket, de csak akkor, ha ezzel nem veszélyezteti az ország biztonságát. Iszmail Fahmi « Moszkvába utazik " íszfngil Fahmi egyiptomi . .lügyminiszter szerdán uta­zik a Szovjetunióba, — közöl­ték." szombaton Kairóban. Moszkvai tárgyalásai során __§§ ismerteti egyiptom álláspont­s éről: az úgynevezett vendég- j ját a ózel-keleti válság meg- munkások helyzetéről, érdé- oldásáról és beszámol a szov- keik védelméről. jet vezetőknek Kissinger amerikai külügyminiszter Asz- Pálfy József szuáni megbeszéléseiről. A jugoszláv ifjúsági szövetség elnöke -Budapesten \ KISZ központi bizottságánik meghívására Budapestre •rkezett Vladimir Makszinnvies a Jugoszláv If j 'sági Szö­vetség elnöke, akivel dr. Maróthy László, a KISZ kb első titkára folytat tárgyalást. Képünkön: dr. Maróthy László (balról) és V. Makszimovics (jobbról) a tárgyalóasztalnál. MAGÁNOSOK, KÖZÜLETEK FIGYELEM! E 400-as Univerzál esztergapadra munkát vállal rövid határidővel a Dombóvári UNIVEKZÄL Szövetkezet. Dombóvár, Fő u. 22. (a volt AKÖV-telep) Ügyintéző: Broczki Imre. (13&18) A válság rendezésének kilátásai (fi.) A négyoldalú háromszög A Kairó—Genf—Tel Aviv háromszögében cikázó diplo­maták missziója természe­tesen kevésbé látványos, mint az amerikai külügymi­niszteré. Kissinger politikai nimbuszának fényét azon­ban épp az ő láthatatlansá­guk teszi csillogóvá. Az ame­rikai diplomácia vezéregyé­niségének sikereit eddig ugyanis — tehetségének le­becsülése nélkül állíthatjuk — »szürke« megbízottak ké­szítették elő, kevésbé szem­beötlően, de nagyon szívós munkát igénylő részfelada­tok megoldásával. Ha az araboknak az utolsó félév szinte megszámlálhatatlan — és különböző szinten tartott — kétoldalú megbeszélései­re gondolunk csak, vagy a vezető nagyhatalmak diplo­matáival folytatott konzul­tációira, az előrelépést jelen­tő záró összegezés megvaló­sítása, vagy annak nyilvános-, ságra hozása már sokkal ke­vésbé lesz csodálatos. Kis- singerben persze — saját te­vékenységét illetően — megvan a hajlandóság, hogy ténykedésének ilyen színeze­tet adjon. Az első nehézség A megbeszélések sikeréről beszélni a jelenlegi helyzet­ben még kockázatos volna. A Taha El-Magdub dandártá­bornok által vezetett egyip­tomi és Mordechai Gur ve­zérőrnagy irányította izraeli küldöttség genfi találkozóin ugyanis" nemcsak az ellensé­ges csapatok szétválasztásá­nak módja okozott nehézsé­get. Sokkal inkább az, hogy ezt a szétválasztást milyen megkötésekkel hajlandók végrehajtani. Izrael vezetői — még a »galambok is« — csapataik visszavonását az egyiptomi 2. és 3. hadsereg visszavonásához szeretnék kötni, míg visszavonulásu­kat a Szuezi-csatorna part­jaitól a Sinai-félsziget hegy­ségének hágóihoz már a kö­zel-keleti válság rendezésé­ben az első szakasznak nyil­vánították. (Pontosan ez a sokat emlegetett Dajan- tervnek is a kiindulópontja!) Kairóban viszont — helye­sen — a válság végleges megoldását tekintik a fő cél­nak, és első lépésének az ENSZ Biztonsági Tanácsá­nak emlékezetes 1967-es ha­tározatával összhangban és megegyezően a jelenlegi ál­lásfoglalással is a csapat­visszavonásokat — az ENSZ erők közbeékelődésével együtt —, tisztán katonai jellege miatt, függetlennek tekintik a helyzet rendezésétől. Ennek elsősorban politi­kai jellege van. A katonai alakulatok szétválasztása ugyanis csak a jelenlegi »se béke, se háború« állapotot konzerválná, kiegészítve természetesen azzal, hogy megszűnne1 az egyiptomi—iz­raeli közvetlen összecsapá­sok veszélye. Ez így min­denképpen Izrael területhó­dító szándékának kedvezne. (S mivel a cionista állam megtartaná az 1967-es há­ború folytán megszállt te­rületeket. s napnyugati ha­tárain pedig kellene riadóké- szültségbeh tartani a hadosz­tályait, mellőzné a jelenlegi helyzetben is legkényesebb dolgot, a palesztínai arabok kérdését.) Ugyanakkor a Szuezi-csatorna megnyitását — ez technikailag sem old­ható meg rövid idő alatt — kötné ki Egyiptom számára, természetesen az izraeli ha­jók szabad áthaladásával együtt. (Nagy vonalban ez a Dajan-terv lényege.) kacsintgatni, hogy az Izrael agresszív, területhódító po­litikájával szemben föllépő arab államok egységét meg­torpedózzák. Izrael vezetői bizonyos engedményeket ígér­tek — a megkötendő meg­állapodások fejében Husz- szein jordániai uralkodónak. S az ammani királyi palotá­ban nem is fogadták ellen­ségesen a »különbéke« gon­dolatát, noha az Jordániára nézve nem jelentett volna semmi különösebb előnyt. Persze, ha végiggondoljuk e tervet, Izrael szempontjából nagyon is logikus következ­tetésekre juthatunk. Mert jellemző az a megállapítás, hogy »míg a Hasamita király­ság trónján Husszein ül, az Egyesült Államoknak nem kell Jordániában antiimpe- rialista ellenszenvtől tarta­ni« ... És az ammani ural­kodónak mindig is terhes volt »a palesztin ügy.« Em­lékezzünk csak arra, hogy 1972 tavaszán jól fölszerelt hadseregével milyen véres és kegyetlen harcokban sem­misítette meg az országában menedéket kereső palesz­tínai gerillacsoportokat! Az ammani uralkodó szinte »Izrael szövetségesének« lát­szott. Mint ahogy sokan an­nak is tekintették. (A Palesz­tinái mozgalommal rokon­szenvező lapok akkor »Da- jan társának« és (az arab ügy elárulójaként bélyegez­ték meg.) Ha tehát a »különbéke« terve beválna, Jordániát semlegesítenék, a harmadik országgal — Szíriával — pe­dig valóban »az erő pozíció­jából« lehetne tárgyalni... Csakhogy mindezt az arab államok vezetői is tudják, s egy különbéke tervéhez, mely a palesztínai népet is figyelmen kívül hagyná — Kairó nem adhatja hozzájá­rulását. Izrael biztonsága Szíria távolmaradása a genfi konferenciáról és Husszeinnek az az igénye, amit decemberben bejelen­tett — hogy állami szintén »Jordániát kell tekinteni a palesztinaiak érdekei kép­viselőjének« — éppen nem teszi egyszerűvé a problémát. Mert a három — Izraellel hadban álló — ország ügye összefügg — a negyedik té­nyező! — a palesztinaiak sor­sával is. És ezért nevezhető egy kis túlzással — »négy­oldalú háromszögnek« is a közel-keleti probléma. A fennálló nehézségek és nézetkülönbségek miatt te­hát — túl a katonai szem­pontból nagyon is jelentős, de a válság lényegének meg­oldása szempontjából még csak előkészítő jellegű meg­beszéléseknek jelenleg Kis­singer közvetítésével folyta­tott sorozatán — lényegi dön­tést most még nem várha­tunk. Az érdekelt felek glo­bálisan még csak a különbö­ző tervek összevetésénél tar­tanak, míg katonai kérdé­sekben talán mát februárra sikerül eredményt fölmutat­ni. Izrael »biztos« és »megtá- madhatatlan« határokat akar. Ez természetes is. De csak egy mód van rá. A Tel-Aviv-i vezetők csak a Biztonsági Ta­nács sokszor emlegetett ha­tározatának alapján, tárgya­lásokon, a közel-keleti hely­zet rendezésével tudják ki­vívni ezt. Fegyverrel semmi esetre sem. Karú ez Ferenc A másik kettő Hogy a másik két arab or­szág — Jordánia és Szíria — megszállt területeivel s ter­rorizált lakosságával mi tör­ténne, arról Tel Avivban egyelőre mélyen hallgatnak. Golda Meir miniszterelnök­asszony, Dajan hadügymi­niszter, illetve több politi­kus két év óta figyelemmel kísért különböző megnyilat­kozásai azonban többet is elárulnak erről. Tel Avivból például már tavaly kézettek Amman felé Incidens a szíriai fronton Izrael szombaton két inci­denst provokált a szíriai frontszakaszon. Mint Da- maszkuszban égy katonai szó­vivő közölte, a délelőtt fo­lyamán izraeli egységek elő­ször megpróbálták megerő­síteni előretolt állásaikat a Golan-magaslatokon, majd tüzérséggel lőtték a szíriai ál­lásokat. A szíriai haderő mindkét kísérletet meghiúsí­totta és veszteségeket okozott az ellenségnek. I

Next

/
Thumbnails
Contents