Somogyi Néplap, 1974. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-10 / 7. szám

Hz ember nem tagadhatja meg önmagát Beszélgetés egy szakszervezeti titkárral Fiatalok városa Daru Jánosnéra, a Finom- mechanikai Vállalat 3. szá­mú gyárának szakszervezeti titkárára az SZMT-székház- ban hívták föl a figyelme­met. — Bár több ilyen titkárunk lenne. Öröm vele a munka. Nyílt szavú, tenni akaró, ér­deklődő ember. Régebben az SZMT közgazdasági bizottsá­gának tagjaként és újabban, mint a sportbizottság veze­tője, bátran támaszkodhatom segítőkészségére/ Nem vélet­len, hogy az ő gyárukban sikerült a megyében először bevezetni a munkahelyi test­nevelést — mondta Völgyi László. Két napig »ültem a tele­fonon« — valamennyi mű­hely, iroda mellékén azt a választ kaptam: egy perce sincs, hogy onnan kitette a lábát Végül a| szerelde vo­nalán hallatszott a hangja. Mentegetőzött. — Minden héten körbejá­rom az üzemet. Ilyenkor mindenhová bekukkantok, hogy megszokott környeze­tükben váltsak szót munka­társaimmal. — Szeretném megismerni, hogy írhassak magáról. — Nem lehetne erről lebe­szélni? Nem kívánok reflek­torfénybe kerülni. Különben is természetes mindaz, amit csinálok. Lebeszélni nem lehetett: személyesen kerestem az szb- irodában. — Tudtam, hogy így lesz — kezdte, energikus mozdula­tokkal cigarettára gyújtva. - — Előző munkahelyemről azzal jöttem el, hogy gondosan el­titkolom tízéves társadalmi aktíva múltamat. De az em­ber nem tagadhatja meg ön­magát. Közben a gyerekek is nagyobbacskák, jól tamu’.ra’'- sok otthoni gondot levesznek a vállamról. Erre nagy szük­ségem is van, mert ilyen vá­lasztott funkcióban nem nyolc-, hanem tizenhat órás a munkaidő. A csöndet, elmé­lyülést követelő munka pél­dául estére, otthonra marad. — Ügy tudom, nem régóta van Kaposváron. — 1988-ban költöztünk ide. Akkoriban, műszerész létem­re, nagy nehezen kaptam ál­lást. A VBKM egyik műsze­részbrigádjához osztottak be: nyolc férfi között egy szem nő! Nem fogadtak kitörő lel­kesedéssel. Az új műveletek megmutatásában sem buzgól- kodtak. Mit tehettem? Bizo­nyítottam. Munkával. így jött meg aztán közöttük is a be­csületem. Annyira, hogy ami­kor 1969-ben ehhez a gyár­hoz kerültem, a brigád java része követett. Itt hamaro­san brigád vezetővé választot­tak, majd az idei tavaszon szakszervezeti titkárrá. — A műhelyben az egyik munkatársa úgy jellemezte, hogy »mindent megmozgató fehérnép«, a párttitkáruk pe­dig, hogy »rámenős, amit akar, kihajt«. — Vállalom. Hiszen annyi Újdonságok a pápai Eiekleriax-iiól A VBKM pápai Elekthermax Gyára az idén több újdon­ságot hoz piac ' mely hozzájárul a hazai konyhakultúra fejlesztéséhez. E videsen kapható lesz az üzletekben a kis méretű, olcsó, ún. »minigrill« és a nagyobb változat, az RS—24 típusú grillsütő. izgalmas, hasznos, szép dolgot lehet csinálni — tüzesedett a beszédbe. — Például mekko­ra győzelem volt az általános iskola kihelyezett tagozatának beindítása. És el tudja kép­zelni, milyen jólesett a szülé­si szabadságon levő anyu­káinknak, amikor gyerme­keikkel együtt meghívtuk őket? Beszámoltunk nekik arról, mi minden történt, amióta a babát nevelik. Is­mertettük a legjobban őket éyintő, új családjogi tör­vényt. így nem zökkennek ki a gyári életből, érzik: vissza­várjuk őket. És hogy örültek a kicsik az ajándékoknak ... — Nálunk egyébként éven­ként rendszeresen van ilyen találkozó. Különben is »csa­ládi vállalat« vagyunk. Min­denki mindenkit ismer, nin­csenek elszigetelődések. Ezt jórészt szocialista brigádmoz­galmunk formálta így. Azután a sikeres munkavé­delmi tevékenységről, az or­szágos szavalóversenyen elért eredményekről beszélt, meg arról, hogy a bárdibükki és a szennai iskoláknak rádiót ajándékoztak. ­— Miért éppen nekik? —' Mert a legtöbb bejáró dolgozónk ezekben a falvak­ban lakik. Elmondta a legújabb kezde­ményezésüket: az ünnepélyes szakmunkásavatást, melyet a vizsgák után rendeztek. — A szakmunkásképző in­tézet igazgatóhelyettese adta át a bizonyítványokat, a mi igazgatónk pedig a munka­könyveket. Azok, akik ki­emelkedően tanultak, mind­járt belépésükkor jutalomban részesültek. Az új belépők a KISZ-esek közül fél évre patronálót kapnak. A közeli hetekben tervezünk egy »ke- rekasztal-beszélgetést« az 1973-ban végzettekkel. Kíván­csiak vagyunk benyomásaik­ra. Az effajta összejövetelek nálunk jól beváltak: sok okos, hasznos tanács bukkan elő ilyenkor. Homlokát összeráncolva, a füstöt lassan fújva folytatta: — Persze, gondjaink is akadnak. Előfordul, hogy egy- egy társadalmi aktívánk az első kudarc után visszahúzó­dik, elbizonytalanodik. Ezek­be lelket kéne önteni. De ho­gyan? Azután: dolgozóink zöme vidékről jár be. Falu­jukban, lakóterületükön többnyire ők sem passzívak. De itt is szükség lenne mun­kájukra. Száz dolgozónk ta­nul valamilyen szervezett ok­tatási formában. Rájuk - is kevésbé számíthatunk. Sóhajtva folytatja: — Az élet naponta produ­kál eredményeket és kudar­cokat a szakszervezeti mun­kában is. De azért többnyire az előzők kerekednek felül. Gombos Jolán Negyven fiatalt segítettek új otthonhoz A nagyatádi párt-végre­hajtóbizottság az ifjúsági tör­vény alapján készült intézke­dési tervek végrehajtásának tapasztalatait összegezte és vi­tatta meg a közelmúltban. A pártszervek és -szerveze­tek erőfeszítései, az állami, gazdasági és tömegszervezeti vezetők nagy többségének si­keres tevékenysége nyomán a? ifjúságpolitikai kérdések, az ifjúsági törvény szabta felada­tok a város lakossága, a párt­tagság érdeklődésének a kö­zéppontjába kerültek. Megkez­dődött a hatékonyabb társa­dalmi munkamegosztás kiala­kulása, és jó úton halad a munkahelyi feladattervek vég­rehajtása. Fontos ez többek között azért is, mert a város lakosságának negyvenkét szá­zaléka harminc év alatti. f Az üzemekben és az oktatási intézményekben különböző fó­rumokon ismertették meg a fiatalokkal a törvényt. A párt- szervezetek jelentős része arra törekedett, hogy még jobban a pártmunka szerves részévé te­gye az ifjúsággal való foglalko­zást, a. fiatalok nevelését. Gon doskodtak arról is, hogy az in­tézkedési tervekben a nevelési tennivalók és az anyagi-tárgyi föltételek összhangban legye­nek. A városi tanács és szakigaz­gatási szervei konkrét segítsé­get adtak a munkahelyek ve­zetőinek ifjúságpolitikai fel­adataik megoldásához. Az ok­tatási intézmények vezetői eredményesen törekedtek a korszerű tanár—diák viszony kialakítására, az öntevékeny ifjúsági mozgalom kibontakoz­tatására. A pályaválasztásra való felkészítés az iskolai mun­ka szerves része, így egyre jobban megteremtődik az egyéni és a társadalmi érdek összhangja. A dolgozó fiatalok munka­helyi közérzete jó. Keresetük­kel többségükben elégedettek, ezt bizonyítja az is, hogy az üzemekben csökkent a ván­dorlás. A fiatalok nagy része szocialista brigádtag. A kimon­dottan ifjúsági brigádok száma azonban még kevés. Számot­tevő a fiataloknak a vezetés­ben való részvétele. A közép­vezetőknek mintegy fele az if­júsági korosztályból tevődik ki, s nagy azoknak a fiatalok­nak a száma, akik felelős ve­zetői beosztásban dolgoznak. Ebben a munkahelyek közül élen jár a Danuvia 4. sz. gyá­ra, a konzervgyár és a cérna­gyár. A pártszervezetek rend­kívül fontos feladatuknak tar­tották, hogy a fiatalokat felké­szítsék a közéleti szereplésre, állampolgári jogaik gyakorlá­sára. Arányuk a különböző vezető testületekben megfelelő. Az üzemek vezetői gondot fordítanak a fiatalok tájékoz­tatására. Számos intézkedéssel javították szociális helyzetüket. A legtöbb munkahely kamat­mentes kölcsönt adott lakás- építkezésükhöz. Három év alatt több mint negyven fiatal kapott segítséget lakásépítés­hez. Növekedett, mégsem min­dig kielégítő a fiatalok műve­lődési lehetősége. Van tenni­valójuk a munkahelyeknek a sportolási alkalmak megterem­tésében is. A város minden üzemé­ben, intézményében föllendü­lést eredményezett az ifjúsági törvény. Fogadtatása az ifjú­ság, de az idősebb korosztály körében is kedvező, végrehaj­tása pedig biztató. A tenniva­lókat a párt-vb elsősorban az egységesebb értelmezésben, az ifjúság problémáival való még tervszerűbb, tudatosabb és rendszeresebb foglalkozásban jelölte meg. D. S. Szoros kapcsolatban a gyakorlattal Ez a következtetés jut az ember eszébe, amikor végig-’ tanulmányozza a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola és a Ka-hyb vállalkozás kiadvá­nyának negyedik számát. Sőt nemcsak a szoros kapcsolatot lehet ez esetben méltatni, ha­nem az időszerűséget is, a fel­dolgozott, közreadott témák aktualitását. »Előzetes beszámoló a daj- katehenes borjúnevelésről« — ezt a címet viseli dr. Guba Sándornak és Mártha Sán­dornak ebben a számban meg­jelent munkája. A cím önma­gában is elárulja, hogy a há­rom éve folyó kísérletek még nem fejeződtek be, a tudomá­nyos munkának még vannak olyan elemei, ahol. változatla­nul tovább folytatják a kuta­tást, ám ahogy írják: »... az eljárás jelenlegi viszonyaink közötti nagy jelentősége miatt szükségesnek tartjuk, hogy az eddigi tapasztalatainkat köz­readjuk.« Olyan tapasztalatok ezek, amelyeket must. a szarvasmarhaprogram végre­hajtásának első szakaszában nagyszerűen hasznosíthatnak azok az üzemek, amelyekben lehetőség van a dajkatehenes módszer alkalmazására. Nem­csak a főiskolán kidolgozott dajkatehéntartás téchnológiá- ját írják le, hanem foglalkoz­nak a módszer gazdaságossági eredményeivel is. Bár az erre vonatkozó adatgyűjtés még fo­lyik, annyi bizonyom, hogy az így nevelt, választott borjak önköltsége igen kedvezően ala­kul. A szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésének célkitűzései is­mertek, most a célokhoz veze­tő út, a módszerek kiválasztá­sán van a hangsúly. Ezért van kiemelkedő jelentősége annak, hogy a témával foglalkozó ku­tatók kísérleteiknek már a részeredményeiről is tájékoz­tatják a gyakorlati szakembe­reket, akik így »menet köz­ben« is hasznosíthatják az ér­tékes tapasztalatokat. Épp olyan dicséretes ez a kezdeményezés, mint amilyet dr. Bedö Sándor A betakarí­tás néhány időszerű kérdése a pillangós- és fűszilázs illetőleg a szenázs készítésénél című munkájában közöl. A tanul­mány alatt ez a lábjegyzet ol­vasható: »A cikk közlése azért aktuális, hogy az üzemek még idejében (gépvásárlással) fe - készülhessenek a következő betakarításra.« Most a tervké­szítés, a döntés időszakában olyan útmutatót ad ez a tanul­mány az üzemeknek, amely sok, vonatkozásban meghatá­rozhatja egész éves takar­mánygazdálkodásukat, beta­karításuk sikerét, eredményes­ségét. A kiadvány további két ta­nulmányát Anker Alfonz írta. Az egyikben a sertéshibridi­záció előnyeit, nehézségeit elemzi, a másikban bemutatja a Ka-hyb sertés előállításában szereplő vonalakat. Végezetül ebben a számban jelent meg dr. Pap Gábornak a főiskolán folyó továbbképzésekről szóló tájékoztatója, amely útbaiga­zítást ad üzemeinknek arról, hogy milyen szakterületeken, milyen jellegű továbbképzésre nyújt lehetőséget az intézet. A,kiadvány címe: Tudomány a gyakorlatért — tartalma hí­ven szolgálja ezt a gondolatot. V. M. Partizánballada í= (Részletek) 15 A fiú óvatosan csusszant tovább. Üjfa hallotta a golyó sivítását. Pár méterre előtte csapódott a hóba. Vaktában a cserjés felé lőtt géppisztolyából, s ujja rán­dító mozdulatával egy időben lába öt-hat lépéssel lendítette előre. Több irányból kezdtek ke- lepelni a fegyverek. A hirtelen keletkezett zűr­zavart használta ki a futár. Már csak három-négyszáz méterre volt bajtársái állá­saitól. ahonnan pergőtüzet zú­dítottak a fasiszták tűzfész­keinek irányába. — Milyen hírt hoztál? — vették körül. Somogyi Néplap — Azonnali visszavonulás! — lehelte a fiú. Kis János homloka gond­tól volt felhős. — Késő. Felderítőink most jelentették: gyűrűben vagyunk — s egy kisebb csoport felé mutatott. A felderítők álltak ott kö­rül valakit. Csík előtt ketté­nyílt csoportjuk. Balázs Pis­ta feküdt a havon. Tiszta homlokának golyó ütötte se­béből gyöngyözött a vér. — Pista! — roskadt rá Csílk. — Földim, pajtásom! A halott barátot siratta, ke­serűen vádolva önmagát, amiért a Papp Magdi iránt hirtelen kisarjadt szerelem miatt az utóbbi napokban még rövid beszélgetésre sem futotta idejéből a gyerekkori szövetségesekkel. — Előttünk járt néhány lé­péssel — mondta Kiss Juliusz, az egyik hírszerző. — Leshet­tek ránk, mert már az első lövés leterítette. Az az átko­zott sebhelyes náci volt! A partizán vadász! Minket is csak az mentett meg, hogy te akkor érkeztél a’másik oldal­ról és elvontad a fasisztáit fi­gyelmét. Míg rád vadásztak, mi csöndben visszavonultunk. Csík keze ökölbe szorult. Vágyta a bosszút. Hatodik fejezet Az ellenséges hadseregcso­port — mint a tengermélyi polip az áldozata után — ki­nyújtotta tucatnyi karját a zászlóalj felé, hogy halálos szorításban semmisítse meg. Ki kellett jutniuk a karok er­dejéből ! Kis János tudta: csak úgy menekülhetnek, ha az ellen­ség maga mutatja meg a ki­vezető utat. »Nyelvet« kellett tehát fogniuk. (így nevezték maguk között a beszédre bírt foglyot.) Csík elsőként jelentkezett az akcióra. A keserűség ben­zinétől lobot vetett benne a tettvágy. Professzor csóválta a fejét: — A fájdalom meggondo­latlan tettekre sarkallhat. Megyek veled én is. A zászlóaljparancsnok bele­egyezően bólintott. Kézigrá­nátokat akasztottak övükre, minden eshetőségre készen. A falu már a németek ke­zén volt. Arrafelé igyekeztek. Köpe­nyük a félhomály volt. Bács- ki Stevan vidrafürgeséggel mozgott. Csík csodálta őt nem is sejtett ruganyosságáért. A kerek fejű férfi szemüvege harciasán csillogott. — Csak utánam, édes gye­rekem! Semmi kapkodás. Nem csupán a mi bőrünkről van szó. Messziről ételillatot hozott a szél. — Ez a legjobb idő. A fritzek a hasukat tömik. A jóllakott ember érzékszervei nem működnek tökéletesen ;— lelkendezett Bácski Stevan A felhők szinte a földet csiklandozták szárnyaikkal. A hó gyémántos fénnyel szik­rázott, s kemény volt: csiko­rogva pörlekedett a bakancstal­pakkal. Ez volt az az idő, ami­kor a rókák szelídültén ván­szorogtak be a falvakba, nyo­maikban betegségük kóroko­zóit hagyva hátra. A havas fák — megannyi fagyott csip­kefátyol. Valószínűtlen kék­séggel borította be a dermedt vidéket az este. Az ég sza­kadás nélküli kupoláját hiá­ba kereste a szem. (Folytatjuk) Növényvédelmi tájékoztató Terjed a babzsizsik • A baibzsizsik 3—4 mm nagy­ságú, barna színű ormányos bogár, hátoldalán világosszür­ke foltok tarkítják. Lárvája csoportosan található egy-egy magiban. Évente több nemze­déke is fejlődhet, és nemcsak a babot, hanem a borsót, bük­könyt, lóbabot, szójababot is károsíthatja. Erős fertőzés esetén a lárvák a babot a fel- ismerhetetlenségig is össze­rághatják, és étkezésre vagy vetésre teljesen alkalmatlanná teszik. A múlt évben a megyében több helyen lehetett babzsi- zsikfertőzést észlelni, főleg kistermelőiknél a tárolt ter­ményben,. A babzsizsik karan­tén-kártevő, észlelésé esetén rendelettel előírják, hogy: »A fertőzött község (város) egész területét növényegészségügyi zárlat alá kell helyezni, és a termelők a zárlat alá helye­zett területen a saját célra szolgáló étkezési és vetőbabot az előírt fertőtlenítés végre­hajtása után használhatják fel.« A fertőzés kialakulását elsősorban azzal kerülhetjük el, hogy nem tároljuk évekig a babot. Ha valahol a babzsi­zsik legkisebb, legelső jelét észleljük, vagy üzletben, pia­I con olyan babot vásároltunk, ‘ amelyből zsizsikek bújtak elő, azt azonnal jelentsük be a megyei növényvédő állomáson. Kisebb fertőzött tételt darál­junk vagy főzzünk meg. A na­gyon régi maradékot legjobb elégetni. Mivel a hideggel szemben nagyon érzékeny, ezért a padláson tárolt és szét teregetett babban a kár­tevő elpusztul , ha a hőmér­séklet tartósan fagypont alá kerül. Kártétele jelentősen csökkenthető a raktár vagy padlástér rendszeres és gon­dos tisztán tartásával, a rak­tár fertőtlenítésével, továbbá azzal, hogy csak zsizsikimentes babot raktározunk. Szárazbab-termésünk évek óta nem kielégítő. A hagyo­mányos kukorioaközteskiént való termelés a gyomirtó sze­rek miatt nem folytatható. Babellátásunk ezért elsősor­ban a háztáji gazdaságokra támaszkodik. Ezek termése je­lentős ugyan, az igénynél azonban kevesebb. Ezért min­den eddiginél nagyobb mér­tékben kell vigyáznunk arra, hogy babtermésünket ne káro­sítsa a rendkívül veszélye« babzsizsik.

Next

/
Thumbnails
Contents