Somogyi Néplap, 1974. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-10 / 7. szám
Két óra „lakodalom” i Örültek a tisztességnek ’Andocsiak — Andocsról 13 óra 40 Komótos járással bandukolnak a járdán, a kövesút szélén, kettesével, vagy magukban. öltözékük egyformán fekete, az asszonyok kezében fehér zsebkendő. Van, kit kampós botja, mamókája, gyereke segít, de 'autóból is kapaszkodnak kifelé. A művelődési háznál ünneplés férfi siet eléjük, köszönti, vezeti, pátyolgatja az érkezőket. Bent hárman segítik le a vatelinos féldolmányt, a meleg berlinerkendőt, igazítják alájuk a széket. — Mikor ott jártunk, bizony nagyon köhögött Kata néném, nem hittük, hogy el tud jönni. — Most se dicsekszem az egészséggel, de hát olyan kedvesen hívtatok, Ilonkám, hogy lakodalomba se szoktak külünbül — kapok el egy párbeszédet az érkezők és a fogadók mellől. Csontos arcú, vékony alakú ember járkál az asztalok között, majd a színpadon. A fehér abroszokon, a mikrofontartó lábon igazít. Novak József a »mindenes«, tanácsi kirendeltségvezető a meghívókat számolja Sabjanics Lajossal, az egyik segítőjével: ki nem érkezett még meg. — A száztíz öregünket személyesen is meghívtuk, talán ennek is köszönhető a pontosság — mondja, majd a hivatalos vendégek elé siet. 14 óra 05 Csak nyolc hely üres a három asztalsor mellett: idős Bútor József, Hajnal József, Imrei Jánosné, Termő Péter- né és még néhányuk neve után ott a bejegyzés: beteg. Százan eljöttek, a kis falu egyhatoda. A kályha mellé húzódott Káliúán Ferenc, a »jó öreg kocsmáros«. Nyolcvanöt évesen még mindig a meleget keresi, mert egy asz- szonynál többre becsülte a kályhát — heccelődnek vele, mivel hogy agglegény. Szabó Sándor és felesége is hetvennégy éves; ebből ötvenegyet egy fedél alatt töltöttek. A korelnök, Dávid József, egy híján kilencvenéves. Ha nem találják az állatorvost, ma is őt hívják a kisborjak világra segítéséhez. Valaha a somogycsicsói majorban In- key Pálnál szolgált, és a majorosságig vitte. Mikor, tsz alakult a faluban, hetvenöt éves volt, de azért egy évet eltöltött a közösben. Ezernyi ránccal barázdált arca megremeg : — örül az ember a tisztességnek. Régóta látom a világ fordulását, de ilyen jó soruk még sosem volt a szent- péterieknek. Csak én születtem volna vagy ötven évvel később. A színpadon szétmegy a függöny, Orbán József, a rendezést vállaló vöröskeresztes titkár beszél az öregekhez. Fiúkként, tisztelőjükként emlékezik dolgos napjaikra, majd Ihász Jenő csúcstitkár, a népfrontelnök, a tanácstit- kár| a lelkész szóL Könnyeznek az öregek, tapsuk őszinte. ötéves legénykék, kislányok versei melegítik a szíveket, majd citeraszó zengése zárja a műsort. A három társközség közül PogánySzent- péteren tartottak először öregek napját. !4 óra 40 Virsli, sör, sütemény a tálcán. A »sürgő csoport«: ifj. Kodela Györgyné, Boros Istvánná, Madács Imréné, Ferenc Józsefné úgy tálal, hogy Sabjanicsné meg Novák Jánosné alig győzi előkészíteni az ételt. — Ha egy darab száraz kenyeret kaptam volna, akkor is eljöttem volna. (özv. Pál Józsefné.) — Nem jól nevezték el ezt a napot az öregekről, mert ez lakodalom. (Pintér József.) — Igazad van, rokon. Bárcsak vadászhatnánk még. hoztunk volna egy szép őzet az uzsonnához. (Dobék István.) / — Szép dolog, hogy a vezetők is itt ülnek közöttünk. (Kondor Sándor.) — El is megyek szívesen a tsz-be, a múlt hónapban is volt vagy tíz napom. — Három nap éjjeliőrséget vállaltam a szomszéd helyett, mert ellett a tehene. (Kám- pics Károly.) — Itt elfelejtettem, hogy magam maradtam, (özv. Szálai Jánosné.) Magnó, lemezjátszó váltva játssza a nótákat, népdalokat, amikor kiáltás hallik a hátsó sorokból. — Kapcsolják ki a masinát. Tudunk mi magunk is! — és még az ablakok is rezegnek a »szentpéteri fenyves erdő aljában« strófáira. 16 óra Ritkulnak a sorok, egyre többen köszönik meg a vendéglátást. — Papa, menjünk. Az állatokat etetni kell — hangzik itt is, ott is. A hetven év lelkiismerete nem enged a vígalomnak, akármilyen jó is. — Csodálom ezt a falut. Húsz év óta nem volt ilyen mozgás. Ezt is nagyon jól megszervezték. Berényben is Iharosban is feltétlenül megcsináljuk — értékel a párt- titkár. Mindenki borítékos képeslapot kap, rajta Arany János idézete: »Munkás, vidám öregséget, Hol mit kezdtem, abban végzem...« Az ünnepeltek sietősen lépkednek hazafelé. Tartásuk egyenesebb, mint idejövet. Novák Ferenc Téli kalandozás a finn irodalomban A fiúk téli kalandozása _ — ez a címe a nemrégiben megjelent finn kisregény-antológiának, melyet az Európa Könyvkiadó bocsátott közre. Északi rokonaink irodalmáról kapunk képet a kötetben. Mika Waltari kivételével olyan írókkal ismerkedhetünk meg, akiknek döntő többsége a hatvanas években kezdett publikálni. Legidősebb közülük tehát Mika Waltari, aki 1908-ban született. A magyar olvasók jól ismerik nevét, műveit. 1925 és 1968 között nem kevesebb, mint hetvenöt alkotása jelent meg — egy részük magyarul is. A Mikáel és a Szinuhe aratott legnagyobb közönségsikert, bár detéktívregényei is közkedveltek voltak (Palmu felügyelő tévedése, Megmondják a csillagok). Az antológiában az Aranyhajú című kisregénye olvasható Gombár Endre fordításában. Keserű történet egy szerencsétlen sorsú lányról, aki gyilkossá zül- lik. Az író az okokat elemzi, tárja fel nagy elhitető erővel. A banalitásig közhelyszerű életet — egy születésétől kezdve megbélyegzett pária életét — tárja elénk Waltari. Hibájául legföljebb némi aránytalanságot róhatunk fel. Elia Pennanen első regénye 1942-ben jelent meg. A kritika két történelmi tárgyú regényét fogadta elismeréssel, a közönség a Mongolok című • Alukki Oksanen 1944-ben született, tehát a legfiatalabb finn írók egyike. Fest, rajzol, énekel, színpadi művekben játszik az írás mellett. Sokoldalú tehetség. Legnagyobb dgatta be Oláh József az antológiába. Mint minden művében, a frissességet dicséri ebben is a kritika. Mi pedig ezenkívül az elkötelezettséget emeljük ki a láttató erőn kívül. A kisregényt Jávorszky Béla fordította. összegezve: sokszínű, egészében véve azonban egy irányba mutató művek sorát kapta kézhez az olvasó. Északi rokonaink kerülnek közelebb hozzánk általa. L. L. művét; ez 1966-tól öt kiadást , kerű írását, A tüzér ölét váló ért meg eddig. Az író egyike ‘ a legjobb finn műfordítóknak, s 1962-ben Mikáel Agricola- díjjal tüntették ki. Alomgyerek című kisregényét — ez szerepel az antológiában Oláh József ültette át magyarra. Egy asszony nyugalmas életének felborulását, válságát állítja a középpontba. Háttér: a változatos finn táj. Gördülékeny, gyors sodrású mű, szép fordításban. Annál kevésbé lehet elégedett a magyar olvasú Fehérvári György fordításával, aki Veikko Huovinen kisregényét kínálja olvasásra. Talvituristi a mű finn címe, s annyit még a nyelvet nem beszélő olvasó is sejti, hogy ez nem jelentheti azt, amit a fordító A fiúk téli kalandozása címmel tesz közzé. Ez a »-magyarított« cím nem is fedi azokat a tragikus eseményeket, melyek a kisregény középpontjában állnak. Katonaszökevényekről szól Veikko Huovinen írása, akiknek szökése egyikük halálával végződik. A hajsza leírása teszi izgalmassá a művet. Együtt Ez a riport nem Andocson, hanem ivarádon kezdődött, a tsz-irodában. De nem a karádi és nem az andocsi tsz- ről szól, hanem az egyesült Búzakalász Termelőszövetkezetről, amely együttesen ugyan a két korábbi tsz, de valahogy mégis több annál. A többletet a nagyobb lehetőség jelenti, melyet az egyesülés hozott magával. Tavaly ősszel mondták ki az egyesülést, de a közös munka igazából most, ezekben a napokban kezdődik. Mivel An- docsról szeretnék képet adni, így elsősorban az ottani tagok szemszögéből kérdeztem Kovács Ferenc főagronómust. Szakmai elemzésében nagyon meggyőzően ismertette, .. > y milyen előnyökkel jár az egyesülés az andocsiaknak. A közgyűlésen — mindösz- sze egy ellenszavazattal — elfogadták az egyesülést, s az andocsiak jól tudták, mire adják a voksukat. A jövőjükre adták. Egy új nagyüzemi gazdaság — amely ráadásul új módszerekkel, úgynevezett ágazati struktúrában dolgozik -* részei lettek. Együtt a szomszéd falusiakkal, akiket ezután munkatársnak is szólíthatnak. A jövedelem az egyesült tsz- ben magasabb lesz: az egy tagra jutó eddig, alig több mint tizennyolc ezer forint heiv huszonháromezer forint körül. Ahogy a főagronómus mondta, ennek a gazdálkodásban megfelelő fedezetet is kell teremteni, s a fedezet megteremtésének legfőbb záloga a korszerűbb munkaszervezés. Az ágazati rendszer persze felbolygatja a gazdálkodás megszokott rendjét, ritmusát, több gépet is kapnak. Együttesen tehát megpróbálják, hogy a gyenge talajviszonyok ellenére még többet, még jobbat termeljenek. A jó egyiittlét feltételét sokan a régi vezetők maradásában látják. Minek tagadni, igen gyakran azon folyik ilyenkor a legtöbb vita, hogy kik legyenek, s hova valósiak a vezetők. AZ egyesült Buzakalász Tsz vezetőgárdájának kialakításában a tagok lét- számaránya döntött. A karádi- ak körülbelül kétszer annyian vannak, mint az andocsiak, így a tizenöt tagú vezetőségből öt andocsi. Mivel riportunkban elsősorban olyan andocsiak szerepelnek, akiket a helybeliek gyakran fölkeresnek, így érthető, hogy Hornung Mátyást kérdeztük mi is, az öt andocsi vezetőségi tag egyikét, aki a Búzakalász bérügyi vezetője is. — Itt Andocson is ezt csináltam, a Búzakalászban nagyobb lesz a feladat, a teher. Most már egyszerűnek látszik minden, pedig de sokat töprengtünk, gondolkodtunk mi ezen az egyesülésen. Jó lesz-e? Az úgynevezett kisgyűléseken csak erről folyt a szó. Hiszen régebben olyan tervünk volt, hogy Somogyacsával egyesülünk, és Andocs lesz a központ, a befogadó. A dolog mégis így alakult, s azt mondom: így a jobb ... Nem mindegy az — s a bérelszámolónak különösen nem —, ha azt mondhatom- emberek, itt több van a borítékban. Ezt a mi téeszünket olyan mindennel foglalkozó gazdaságnak lehetett jellemezni, s az újban, az ágazati rendszerben bizony nem egy- könnyű dolog megtalálni az embernek a helyét. — Ügy mondja, a mi téesz- ümk... Mióta tsz-tag? — 1960 óta. Először brigádvezető lettem, aztán a bérügyre kerültem. Világéletemben kétkezi ember voltam, nehéz volt hozzászokni az irodához, meg aztán otthon volt a háztáji is. Iskolára is mentem. Szóval nem volt könnyű, de úgy látszik megfelelek, bíznak bennem, beválasztottak a vezetőségbe. — Ügy tudom, itt 1960 előtt is volt tsz. — Volt.' — És akkor miért nem lépett be? — Két oka is van. Akkoriban örököltem pár holdat, megmondom úgy, ahogy van: jó volt dolgozni a magamét. Számíthatni, tervezgetni. A másik oldalról meg látta az ember, hogy a tsz-ben — az akkoriban — nem úgy mennek a dolgok, ahogy kellene. — Tehát 1960-ban határozott. És mikor érezte először azt, hogy jól választott? — Megmondom, mert tudom az idejét. Amikor a legtöbb bajom volt. úgy értem, családi gondok, betegség. Beteg volt az anyám, a feleségem. És nem maradtam magamra a bajban. Anyagi támaszt kaptam innen a tsz-ből. Akkor éreztem először, hogy ez a biztonság. — S a tsz dolgai? — Nem voltunk gond nélkül itt, Andocson soha. De megéltünk. A vezetők gyakran váltakoztak, amíg a Moós elvtárs ■— ő most az egyesült tsz elnök- helyettese — nem jött. függ attól, hogy marad-e; meddig és miként egy vezető. — Maga is vezetőségi tag. Milyen gondokkal keresik meg az emberek? — A tsz-iroda — smost az egyesülés után különösen — olyan, mint egy igazi hivatal. Nem intézhet az elnök maga mindent, mindenkin^ : megvan a reszortja. Bérügyi probléma, vitás eset akad néha. A lényeg az, hogy az ember igazságot tegyen — becsülettel. S először is a maga posztján. Tröszt Tibor (Folytatjuk.) Williams első drámája Az idő visszafelé pengetésével olyan tanulságokat fogalmazhatunk meg Tennessee Williams drámaírói munkásságáról, melyek az írói működés elejét is élesebben bevilágítják. Nem haszontalan a kezdeti lépéseket és az utolsó előttieket így összefogni. Esetünkben pedig még időszerű is, hiszen a televízió a napokban mutatta be az Orpheusz alászáll című művét. Erről tudni kell. hogy ez az e’ső elkészült dráma, melyet később a szerző többször is kénytelen volt átírni. Csak rendkívüli tehetség, képes arra, hogy életművében tulajdonképpen mindvégig egy dologról beszéljen. Költői elhivatottság ez. mely az ismétlés veszélyét is miagában foglalhatja, ha — mint Williams esetében — nem Veszi észre az író, hogy az »örök« témák is mindig és mindig más 'erők összetételében jelentkeznek. Tennessee Williams erős elhivatottsággal kezdte ki az A szombathelyi csillagászmúzeumban Nagyobb gondot fordítanak a belső környezetvédelemre A gyárak környékének védelme mellett üzemeink mind több gondot fordítanak a munkahelyek belső környezet- védelmére, a levegő tisztaságának megóvására. Ehhez szerkesztettek új műszert a gáz Kísérleti Intézet szakemberei. Az ötletes berendezés a műhelyekben, csarnokokban, gyárrészekben azonnal jelzi, ha a megengedettnél nagyobb mennyiségű kén, vagy szerves anyag került a levegőbe. Az új Magyar Ásványolaj és Fold- i műszer gyártását megkezdték. Szombathelyen cslllagászmúzeumot rendeztek be a néhai csillagász, Gotthard Jenő hagyatékából. A sok érdekes látnivaló közül kiemelkedik a mester tükrös csillagász távcsöve, és az egykori fényképfelvételek, színképelemzések, melyeket többnyire maga készítette készülékkel vett föl a neves csillagász. A múzeum az asztrológia iránt érdeklődők zarándokhelye. Képünkön; Gotthard Jenő tükrös távcsöve a kiállításon. amerikai társa’dalom személyisági problémáit. Noha szövevényesnek és tulajdonképpen titoknak tartja az emberi kapcsolatokat, s magát az embert, rendkívül sok a megegyező motívum ezekben a drámákban. Ilyenek: a szerelmi éhség, a fiatalság és a felnőtt nemzedék szembeállítása, Dél fullasztó levegője, vallásossága. Mindezek élesen és nagy erővel, költőien jelentkeznek már az első Williams-drámában is, és nyilván az ismétlés már említett veszélye miatt nem aratott őszinte sikert a hosszú hallgatás után bemutatott Jelzések kis hajók számára című műve, melyet csak udvarias fogadtatásban részesítettek. Tennessee Williamsnél az ügyes cselekmény csak váz a mondanivalóhoz, a lényeg a pszichológiai rajzon van, a személyek megformálásán, s éppen ennek a pszichológiai rajznak kellene újra és újra megújhodnia, hiszen a külső változások sokszor mélyebben mutatkoznak a személyiségen belül, mint kívülről. De nemcsak emiatt vesztett erejéből Tennessee Williams, színpadján sem tudott újítani. Ez esetiben még bizonyos konzeT- vatizmussa! is vádolhatjuk őt Tulajdonképpen ezek az ellentmondások jelentkeztek a debreceni színház előadásában is. hiszen a rendezőnek véleményt kell formálnia a drámáról. az írói világról. Ruszt József gyorsabb ritmust diktált az előadásnak, mint azt a szerkő elképzelte. Ez nem lenne hiba, ha a tempóváltással nem szenvedtek volna csorbát azok a »lihesések«, amelyek I az Orpheusz alászáill című drá- j mát olyan költőien légiessé te- • szik. { A színpad vtzuaütására bíz- J ta a rendező a williamsi világ 1 teljesebb ábrázolását, a szereplőktől pedig olyat követelt, am.i dimenzióban változtatott a művön. így is egv szén színpadi sikert láttunk a képernyőn. kü’öáösen tetszett Dé- vay Kamilla Lady Torrence- ie. Dicséretet mondhatunk T angmár András dísz’etemül is. Korányi Barna Somogyi Néplap *
