Somogyi Néplap, 1974. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-24 / 19. szám

Fehér Lajos somogyi látogatása A Bárdibükki Állami Gazdaság Központjában a gazdaság és a helyi szövetkezet gondjai­ról, fejlesztésének lehetőségeiről folyt az eszmecsere. Tervezés, szerződések, piaci igények Interjú Szere ez Lászlóval, a villamossági gyár igazgatójával 900 ezer forintról 1 millió 200 rendelésekkel jelentkeztek. így (Folytatás az 1. oldalról.) ködés, amely kialakult a mon- góliai Darhanban épülő kom­binát és a kaposvári üzem kö­zött. Fehér Lajos kérésére Bántó László igazgatóhelyettes részletesen beszámolt az eddi­gi együttműködés tapasztala­tairól, valamint arról az okta­tómunkáról, amelyet három hónapon át Mongóliában foly­tattak. A tanácskozást üzemlátoga­tás követte. Fehér Lajos elv­tára megtekintette a baromfi­feldolgozó vonalat és a vágó­hidat A találkozó végén a húskombinát termékbemuta­tóval kedveskedett a vendé­geknek. Egy kicsit a délelőtti eszme­cseréhez kapcsolódott a teg­napi nap harmadik programja: AZ ÉPÍTŐK kérdezték Ka­posvár vezetőit a héten Har­kányban arról, hogy miként lehetne meggyorsítani a vá­rosban a lakások építését A Somogy megyei Állami Építő­ipari Vállalat osztályvezetői építésvezetői kétnapos to­vábbképzésük második nap­ján találkoztak Deák Ferenc­cel, a városi pártbizottság el­ső titkárával, Rostás Károly tanácselnökkel és Záhonyi Já­nossal, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának munkatársával Azt, hogy mit vár a város az építőktől, számokban is meg lehet fogalmazni: ebben az évben a Kalinyin város­részben készítsenek el 408 la­kást és másik 304 összeszere­lését végezzék el. Kezdjék meg a Buzsáki-dűlőben — nagyatádi téglaközépblokkból — az építkezést. A Béke— Füredi tömbbelsőben pedig fűtőművet kell építeni. Jó lenne, ha a városban hagyo­mányos építési móddal is vál­lalnának évente 50—60 lakást a fogihíjakon. A tanácskozáson azonban elsősorban nem számokról volt szó, hanem arról, hogy miként lehetne javítani a mi­nőséget. A kérdést többen is megfogalmazták: készek-e a lakások a funkcióképtelen há­zakban? Mondhatja-e az épí­tő, hogy befejezte a munkát, amikor nem lehet beköltözni, mert — teszem azt — nincs út, nem folyik a víz, vagy éppen nem lehet fűteni? A válasz egyértelmű: a »generál- elv«, vagy »társgenerálelv« érvényesítésével el lehet — és kell is — kerülni ezt. Mint ahogy határidők előtt a kap­kodás sem törvényszerű: meg­előzéséért azonban minden­kinek tenni kell valamit. Egy beruházás jó ütemű megvaló­sításának az előfeltétele az, hogy megfelelően készítsék elő: az alapos terveket legyen ideje tanulmányozni a kivi­telezőnek. s legyen ideje fel­készülni is a munkára. a Zselicségben igen kedvezőt­len körülmények között elhe­lyezkedő Bárdibükki Állami Gazdaság meglátogatása. Fe­hér Lajost és a megyei vezető­ket itt Dombóvári László, a kaposvári járási pártbizottság első titkára, Szabados Dezső, az Állami Gazdaságok megyei Főosztályának igazgatója, Pfeiffer Elemér, a közép-somo­gyi tsz-szövetség titkára fogad­ta. A gazdaság központjában folytatott beszélgetésen ott voltak a bárdudvamoki szö­vetkezet vezetőd is. Kiss János, az állami gazda­ság igazgatója a gazdaság hely­zetéről, fejlődéséről és gond­jairól, Papp János tsz-elnök pedig röviden a szövetkezet gazdálkodásáról, nehézségei­ről adott számot a vendégek­nek. A kötetlen eszmecsere itt is elsősorban arra irányult, Az igények növekedésére készül a vállalat: a poligon- üzem kapacitását — mintegy 4 millió forintos beruházással — évi 4—500 lakás előállítá­sára lehet alkalmassá tenni. — Mód van arra is — mond­ta Gyulavári Tamás igaz­gató —, hogy a nagyatádi tég- laközépblokk-üzem kapacitá­sát jobban a kaposvári épít­kezések szolgálatába állítsák: a vállalat elsősorban félkész — szerkezetileg összeállított — lakások szerelésében tudna gyorsan előrelépni. Ebben az esetben azonban a szakipari munkák elvégzését kellene megszervezni. — Képes-e 1974-ben rá vá­ró feladatoknak eleget tenni a Somogy megyei Állami Épí­tőipari Vállalat? — tette föl a kérdést Deák Ferenc, a vá­rosi pártbizottság első titkára. 5 így felelt rá: — Még nem, de képessé kell tenni. S ez sokirányú munkát jelent: a vállalaton belül is javítani kell a tevékenységet, és sok­kal jobb összhangra van szük­ség a partnerek között. Ma­guk az építők mondták el. hogy például az üzemeltető miért nem veti föl építés közben a gondokat, miért csak akkor kifogásolja a munkát, amikor már elkészült. Ha a terveket is megnéznék — pél­dául az IKV-nál — sok vitát lehetne megelőzni. Ma is sú­lyos gond, hogy késve érkez­nek a tervek, s amit a beru­házó és a tervező késik, azt rendszerint az építőkkel sze­retnék »behozatni«. S végül még egy kérdés a sok közül: mit vár a megye az építőktől? Zákonyi János, a megyei pártbizottság gazdaságpoliti­kai osztályának munkatársa a december 28-i pártbizottsági ülés határozatát idézte válasz­ként: az építőipari kapacitást teljes egészében ki kell hasz­nálni a megyében, s ha ez nem elég, akkor biztosítani keil a megyén kívüli kupac!­hogv a kedvezőtlen körülmé­nyek között milyen módszer­rel, milyen eszközökkel lehet­ne a gazdálkodást a leghaté­konyabban továbbfejleszteni. A racionális földhasználat, a I földrendezés, a szarvasmarha­program ezen a fórumon már gyakorlatias részletességgel került szóba. A kormány el­nökhelyettese a fegyelmezett munka, a következetesség mel­lett bátor kezdeményezésre is buzdította a gazdaságok irá­nyítóit. A tegnapi nap záró esemé­nyéként Fehér Lajos és a me­gyei vezetők megtekintették az állami gazdaság új tehenészeti telepét Ma vidéki látogatással foly­tatódik a kormány elnökhe­lyettesének somogyi program­ja. tás megalapozott, átgondolt behozatalát és tervszerű fel- használását A megye külön­böző építőipari szervezeteire vár tehát a feladat, hogy ki­elégítsék az építéssel kapcso­latos igényt Amíg azonban kapacitásuk miatt erre nem lesznek képesek, nem megyei székhelyű vállalatokkal is szerződést kell kötni, s ép­pen a fejlődés érdekében. SOK EGYÉB MELLETT a késő estébe nyúló párbeszéd azt is bebizonyította: hasznos és szükséges a rendszeres vé­leménycsere a város vezetői és építői között. A gondokat az építkezések Irányítói is összefüggéseiben látják, és szakmai tapasztalataikkal se­gíteni tudnak a megoldásban. K. L (Tudósítónktól.) A zöldségprogram meghirde­tése után a karádi áfész igaz­gatósága is fokozottan segítet­te a hozzá tartozó községekben a zöldségtermelés fejlesztését. Munkájuk kétirányú volt. Egy­részt a fóliás primőrtermelést igyekeztek meghonosítani, másrészt a vegyes zöldség, az uborka termelését szorgalmaz­ták. A fóliás termelésre Karádon heten, Andocson és Nágocson ketten-ketten jelentkeztek. A háztájiban vegyes zöldség és főleg uborka termelésére 52 kisgazdaság vállalkozott. A MÉK szakemberei tanácsokkal látták el a termelőket. Az eredmény nem maradt el. Ta­valy 20 vagon primőr- és egyéb zöldségfélét vettek meg a kis­gazdaságoktól az áfész felvá­sárlói. Különösen kitűntek a primőr- és a szántóföldi tér­Az év eleje a megszokott, folyamatos munka mellett a tervezések, szerződéskötések ideje is egyben. A vállalatok életében döntőek ezek a na­pok, hetek, mert ilyenkor vá­lik el, hogy mit, milyen mér­tékben gyártsanak egész év­ben. Ez a tárgyalásokkal, ár­ajánlatokkal, szerződésköté­sekkel tarkított időszak tulaj­donképpen a vállalat kapaci­tásának, profiljainak a piac igényeivel való »találkozását« jelenti. A piac igényei viszont az elmúlt években mind bo­nyolultabbak lettek, s egyre több hatás gyúrja-formálja a helyzetet. A szerződéskötések módjáról beszélgettünk a Ka­posvári Villamossági Gyár igazgatójával, Szerecz László­val. — Hogyan ítéli meg a gyár helyét Somogy iparában és a VBKM egészének szervezeté­ben? — összehasonlítást tenni mindig kockázatos dolog, kü­lönösen akkor, ha az ember nem ismeri kellőképpen a töb­bi vállalatot. Itt talán elég annyi, hogy a megyében, a gép­ipari vállalatok termelési érté­két figyelembe véve, úgy gon­dolom, hogy az elsők között vagyunk, ha nem éppen az első helyen. A művek tíz gyára kö­zött viszont valahol középen állunk. A VBKM éves terme­lése 3,8 milliárd forint, a miénk viszont tavaly 410 millió fo­rint volt, a művek termelésé­nek valamivel több, mint tíz százaléka. Ennéil többet és ke­vesebbet gyártó gyárak is van­nak, ezért állunk mi a közép­mezőnyben. — A Somogyi Néplapban tavaly beszámoltunk arról, hogy a villamossági gyárnak kapacitáslekötési, értékesítési gondjai voltak. Változott-e a helyzet az idén? — Lényegesen. Január kö­zepén már sikerült lekötnünk az első félévi kapacitást. Több szerződésről, megrendelésről jelenleg is tárgyalunk, összes­ségében az idén — s erre min­den alapunk megvan — 20—25 millió forintos termelésnöve­kedéssel számolunk. Exportte­vékenységünket is tovább sze­retnénk fejleszteni, a múlt évi melésben Jakab József, Molnár József és Berki Imre karádi, Kiss László andocsi és Mirei- der Ferenc nágocsi termelők. A szövetkezet a múlt évben 550 000 forintot fizetett ki a zöldségtermelőknek. A karádi áfész igazgatósága múlt év decemberi ülésén tár­gyalta a zöldségtermelés ered­ményeit, és úgy döntött, hogy a termelőknek minden 100 fo­rint eladott zöldségérték után 4,70 forint ártámogatást fizet utólagosan. És kedvező vissz­hangra talált a zöldségterme­lők körében. Természetesen a zöldségtermelő szövetkezeti ta­gok ezenkívül kapják majd az értékesítési visszatérítést is, a vásárlási visszatérítésekkel együtt akkor, ha a részközgyű­léseken jóváhagyják a tagok a mérleget. Sókan figyelték a Karád kör­nyéki zöldségtermelők erőfe­ezer forintra. — Mi a kedvező változás oka? Fontos piaci változások­ról, vagy jobb piackutató munkáról beszélhetünk az idén? — Inkább azt mondanám, hogy eltűnt az az óvatosság, amely tavaly jellemezte part­nereinket. Akkor szerintünk túlságosan is óvatosak voltak, s talán arra vártak, hogy el­fogyjanak a készleteik. Jól jel­lemzik az 1973-as állapotokat a biztosítóanyagok megrende­lésével, gyártásával kapcsola­tos tapasztalataink. Ezeket az anyagokat csak mi gyártjuk az országban, s a múlt év elején a korábbiakhoz hasonló ter­melést terveztünk. Igen ám, de megrendelőink, a VILLÉRT, a Szerszámgépipari Művek és a Csepeli Szerszámgépgyár — hogy csak néhányat említsek — kevesebbet rendeltek, mert gondolom voltak még bizonyos készleteik. Hogy kapacitásun­kat ki tudjuk tölteni, hosszú utánjárással sikerült rendelé­seket lekötnünk szocialista és tőkés exportra. A nyárra vi­szont a hazai partnerek kész­letei elfogytak, és akkor pót­szítésedt 1973-ban. A biztató eredmények hatására az ezek­ben a hetekben megkötött szerződések alapján összesen mintegy 100 főre emelkedik a zöldségtermelők száma, akik 25 vagon megtermelésére vál­lalkoztak. Egy-egy zöldségter­melő kisgazdaságra 25 mázsa jut. Emelkedik a fóliás pri­mőrtermelők száma is. Kará­don már 15-en, Andocson 8- an, Nágocson 5-en húznak fó­liasátrat a primőrök fölé. 1973- ban már a saját termelésű zöldségféléket árusították a karádi zöldségboltban, és az idén a helyi ellátás biztosításá­ra Andocson is nyitnak zöld­ségpavilont. A szövetkezet felvásárlói közül Simon Péter karádi és Tolnai Jenöné andocsi felvá­sárló segített legjobban a zöld- ségprogram megvalósításában. vállalatunk kettős terhet vett a nyakába: mindenképp telje­síteni kellett exportkötelezett­ségeinket, másrészt a hazai piacot is ed kellett látnunk. Nem volt egyszerű... Az em­lített partnerek viszont az idén lényegesen többet rendel­tek a tavalyinál. Így azt mond­hatom, hogy a mi kereskedel­mi munkánk egyáltalán nem függetleníthető az országos vállalatok tevékenységétől. — Hogyan születik meg s gyárban az éves terv? — Mi négylépcsős tervezési rendszerben dolgozunk, s több ízben összehangoljuk elképze­léseinket a központtal. A ter­lajdonképpen már augusztus­ban—szeptemberben megkez­dődik, s csaknem a következő év feléig tart. Ügy gondolom, ez a rendszer alkalmas arra, hogy a legfontosabb, a terve­zéshez szükséges információ­kat befogadja, átfogja, s mégis elég rugalmas legyen. — ,A villamossági gyár számtalan kisebb-nagyobb terméket készít. Profiljuk igen széles. Jó-e ez a gyár to­vábbi fejlődésének szempont­jából? Tervezik-e a széles cikklista további bővítését, vagy inkább a szűkítésre gondolnak? — Valóban, mintegy kétezer­féle termék készül műhelye­inkben. Ez a helyzet azonban nem megnyugtató az ésszerű­ség, illetve a munka- és üzem- szervezés szempontjából. Van például 150 féle olyan termé­künk — díszkivilágítás-fogla­lat, függőkonnektor — amelyet csak azért gyártunk, mert a kereskedelemnek más nem szállít. E 150 termék összes ér­téke alig négymillió forint Gyártásukat szeretnénk meg­szüntetni, mihelyt más válla­lat kezd foglalkozni a termelé­sükkel, vagy egyáltalán nem lesz szüksége rájuk a kereske­delemnek. Ezzed szemben fel­lendülőben van a biztosítófaj­ták gyártása, s az idén mint­egy 15 százalékkal növeljük a szerelési cikkek termelését A biztosítókat részben már hol­land. eólgépsorokkial készítjük. Még egy gépsort várunik, s a biztosítógyártásban 40—50 szá­zalékos munkamegtakarítást érhetünk el, ha e gépek bevál­nak. Befejeztük az öntödei re­konstrukciót, az öntvények rendelésállományát szeret­nénk még feljebb tornászni. Érdekes, hogy milyen nagy mértékben változnak a piaci igények: a korábbi évekhez képest az öntvény már nem minősül hiánycikknek. — összefoglalva: tehát könnyebb lesz a gyár idei éve? — Inkább azt mondanám, hogy nyugodt, biztos, egyenle­tes fejlődést várunk. Cs. T, Somogyi Nép/apl 3 A szerelő II. műhelyben készül a gyár egyik új terméke, az oszlopkapcsoló. Ezekből havonta kétszázötvenet szállíta­nak Budapestre. Félmillió forint a zöldségtermelőknek Karúd után Andocson is zöldségbolt nyílik vezesd, előkészítési munka tu­ti j, nagy teljesítményű nyugatnémet biztosítóbetét-gyártó szalag állt munkába nemrég. Havonta mintegy négy.százezer darab betétet készítenek, valamennyit exportálják.

Next

/
Thumbnails
Contents