Somogyi Néplap, 1974. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-24 / 19. szám
Szovjet vezetők ■elbeszélései az egyiptomi külügyminiszterrel ✓ a Mau*»* A\n\1 A térkép ati egyezményben meghatározott ú,j pozíciókat ábrázolja. A két fél között ENSZ-erők állomásoznak majd, egy 11 kilométeres sávban (a térképen sötéttel rajzolva). A sávval jelölt övezetben mindkét fél korlátozott számú fegyverzetet és csapatokat állomásoztathat. Közlemény a szocialista országok kommunista és munkáspártjai kb-titkárainak értekezletéről (Folytatás az 1. oldalról) csolódott arab egység további megerősítése volt, teljes sikerrel zárult. Az elnök elmondotta, hogy benyomása szerint Magyar—finn kereskedelmi kapcsolatok A hazánk és Finnország közötti árucsere-forgalmat az 1968-ban megkötött és 1973 végéig érvényes —, de 1974- re automatikusan megliosz- szabbodó — megállapodás szabályozza. A két ország közötti áruforgalom elszámolás kliring dollárban történik. 1972-ben Magyarország exportja 12 millió, importja 10 millió dollár körül volt. 1973- ban a magyar export több mint 70 százalékkal az import pedig 20 százalékkal haladta meg az előző évit. Exportunk ilyen növekedésében a főbb magyar exportcikkek kedvező konjukturális áralakulása és a növekvő almaszállításaink játszottak jelentős szerepet. Magyarország főleg hengerelt árut, alumíniumtermékeket, továbbá tim- földhidrátot, acélcsöveket, gyógyszer alapanyagokat, gyümölcsöt, elsősorban almát, főzelékfélét, bort és mézet szállít Finnországba. Magyarország Finnországból a legnagyobb mennyiségben cellulózét, és különféle papíripari termékeket, s ezen-' kívül kisebb mennyiségben vegyi alapanyagokat, műszálat, marhabőrt, továbbá — alkalmanként — komplett gépi berendezéseket vásárol. Finnországból importáltuk az elmúlt években a csepeli és lábatlant papírgyárak rekonstrukciójához szükséges berendezések legnagyobb részét. 1974-ben Finnország szállítja nekünk a dunaújvárosi hullámpapírgyár régi berendezését, Magyarország pedig a lahti hőerőmű generátorait készíti el Finnország részére. 1969. október 1-én a két ország képviselői ötéves gazdasági, ipari és műszaki együttműködési megállapodást írtak alá. Szíria kész a csapatok szétválasztásának megtárgyalására Izraellel, ugyanúgy, mint Egyiptom tette. A katonai feszültség megszüntetése a Golan-magaslato- kon feltétlenül szükséges a genfi békekonferencia felújításához. Ezután valamennyi érdekelt félnek részt kell vennie a békekonferencián, beleértve a Palesztinái nép törvényes képviselőit is, akiknek a nevében egyetlen ország sem szólhat — hangoztatta Szadat. Elismeréssel szólt az Egyesült Államok magatartásának megváltozásáról is a közel- keleti kérdésben, és külön méltatta Kissinger külügyminiszter érdemeit a közvetítésben. Reményét fejezte ki, hogy az amerikai politikának ez az irányzata folytatódik. — Akkor »minden pozitív lépésre mi is pozitív lépéssel válaszolunk« — mondotta az egyiptomi elnök. Ismét hangsúlyozta, hogy a csapatszétválasztásról szóló megállapodásnak nincsenek titkos záradékai és garanciája csupán az arab nép és a hadsereg eltökéltsége. MOSZKVA Moszkvában január 22— 23-án megtartották a szocialista országok kommunista és munkáspártjai kb-titkárainak értekezletét, amelyen részt vettek a Bolgár Kommunista Párt, a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Német Szocialista Egységpárt, a Kubai Kommunista Párt, a Mongol Népi Forradalmi Párt, a Lengyel Egyesült Munkáspárt, a Román Kommunista Párt, a Szovjetunió Kommunista Pártja és Csehszlovákia Kom- mimdsta Pártjának képviselői. Az értekezletet Mihail Szuszlov, az SZKP PB tagja, a kb titkára nyitotta meg bevezető beszédével. Az értekezleten felszólaltak: a Bolgár Kommunista Párt részéről: Borisz Velcsev, a BKP PB tagja, a kb titkára; a Magyar Szocialista Munkáspárt részéről: Pullai Árpád, az MSZMP KB titkára; a Német Szocialista Egységpárt részéről: Horst Dohlus, az NSZEP KB titkára; a Kubai Kommunista Párt részéről: Izidoro Malmierca Peoli, a Kubai KP KB titkárságának tagja; a Mongol Népi Forradalmi Párt részérőd: Sz. Zsa- lan-Azsav, az MNFP PB tagja, a kb titkára; a Lengyel Egyesült Munkáspárt részéről: Edward Babiuch, a LEMP PB tagja, a kb titkára; a Román Kommunista Párt részéről: Gheorghe Pana, az RKP végrehajtó bizottságának és állandó elnökségének tagja, a kb titkára; a Szovjetunió Kommunista Pártja részéről: Ivan Kapitonov, az SZKP KB titkára; Csehszlovákia Kommunista Pártja részéről: Fran- tisek Ondrich, a CSKP KB titkára. Az értekezleten a részvevők kicserélték tapasztalataikat a pártépítés időszerű problémáiról, és e problémák gyakorlati megoldásáról az értekezleten részt vevő testvérpártoknál. A részvevők leszögezték: az egész történelmi fejlődés arról tanúskodik, hogy a szocialista és a kommunista építés feladatai és méretei növekedésének megfelelően fokozódik a marxista—leninista pártok vezető szerepe. Az pedig, hogy a párt hogyan tölti be a munkásosztály és a dolgozók politikai vezetőjének szerepét, döntő mértékben magának a pártnak a szilárdságától, a {Járton belüli kapcsolatok jellegétől, a párt politikai és szervező tevékenységének hatékonyságától függ. Nagy figyelmet szenteltek az értekezleten a taglétszám növekedésének, a minőségi arányok további javulásának. Hangoztatták, hogy következetesen be kell tartani a demokratikus centralizmus elvét, mint az eszmei és a szervezeti egység alapját, mint a párt cselekvőképességének döntő feltételét. A találkozó során a részvevők kicserélték a párton belüli demokrácia fejlesztése, a kollektív vezetés, az aktivitás fokozása és a pártfegyelem szilárdítása terén szerzett munkatapasztalataikat. Megvitatták továbbá a káderpolitika, a gazdasági és a kulturális építés, az állami és a társadalmi szervezetek politikai irányítása kérdéseit, valamint a párt és a munkásosztály, a párt és a dolgozók közötti kapcsolatok szilárdítása formáinak és módszereinek tökéletesítésével kapcsolatos kérdéseket. A moszkvai értekezlet részvevői egyöntetűen megállapították: a történelmi gyakorlat meggyőzően bizonyítja, hogy a pártélet lenini normái, és a pártirányítás elygi, amelyeket a testvérpártok a mai követelményeknek és tevékenységük konkrét feltételeinek megfelelően alkalmaznak, internacionalista jellegűek és mind máig érvényesek. Az értekezlet részvevői rámutattak arra is, hogy nagy jelentősége van a kommunista és munkáspártok közötti két- és többoldalú kapcsolatok szélesítésének, a szervező és a pártmunka kérdéseivel kapcsolatos konzultációknak és tapasztalatcseréknek, valamint annak, hogy a pártépítés időszerű problémáit kollektiven dolgozzák ki és vitatják meg. Az értekezlet termékeny és elvtársias légkörben folyt le. Kissinger a szovjet—amerikai kapcsolatokról Henry Kissinger amerikai külügyminiszter kedden Walter Stoesselnek, az Egyesült Államok új moszkvai nagykövetének eskütétele alkalmából kijelentette: az Egyesült Államok számára jelenleg nincs fontosabb diplomáciai poszt a moszkvainál. Hangsúlyozta, hogy a két nagyhatalom kapcsolatainak javítása nemcsak a két ország érdekeit, hanem a világ egészének érdekét szolgálja. NDK-gyártmányú hajó a Szovjetuniónak A boizenburgl Elba Hajógyárban elkészült az első, a Szovjetuniónak gyártott belvízi személyszállító hajó. A »Vlagyimir Iljics« nevű hajó 360 utas számára nyújt hotelszerű elhelyezést. Képünkön: A 125 méteres hajó ünnepélyes vízre bocsátása. (Fotó — ADN/ZB—MTI—KS) FIGYELEMl Háztartási hulladékzsírt, szalonnát, töpörtőt, faggyút, lecserélünk: mosó- és kézmosószappanra, illetve a »TOMI« családba tartozó mosóporra. Cím: Dombóvár, Árpád u. 65. (11636) FÉRFI segédmunkásokat azonnali belépéssel fölveszünk. Lakberendező Kisipari Szövetkezet, Kaposvár, Berzsenyi u. 15. Telefon: 11-086. (132630) Az enyhülés ellenségei Az 1974-es év elején a külpolitikai kommentátorok ritka egyöntetűséggel foglaltak el azonos álláspontot néhány kérdésben. Az első: a szovjet—amerikai viszony normalizálódása — ebben óriási szerepe volt Leonyid Brezs- nyev amerikai látogatásának — a nemzetközi enyhülés kulcsfontosságú tényezője marad az 1974. évben is. A második: öreg földrészünk, Európa még sosem szolgált rá ennyire »a béke kontinense« elnevezésre, mint most, a megkötött fontos egyezmények után, amikor már tulajdonképpen »a helyszínen vannak« az európai biztonsági és együttműködési rendszer építőkockái. Mindez nagy sikere az ösz- szehangolt külpolitikát folytató szocialista országok nemzetközi tevékenységének. S nem véletlen az sem, hogy az újévi üzenetek — hazánk fővárosából éppúgy, mint Moszkvából, Berlinből, Varsóból és Szófiából — a megalapozott optimizmus hangján szóltak. Mégis hibát követnénk el, ha az alapvető tendencia — az enyhülés térhódítása — mellett nem fordítanánk figyelmet az ellenkező irányú kísérletekre, arra, hogy az Egyesült Államokban és Nyugat-Eu- rópában is nagy erejű, befolyásos hívei vannak még a hidegháborúnak. A hidegháború utóvédjei Ami az amerikai politikai színpadot illeti, ott az utóbbi időszakban egy sajátos »politikai koalíció« jött létre olyan erőkből, amelyek korábban csupán ritkán vagy alkalomszerűen léptek föl egységesen. Különösen aktív a katonai—ipari komplexum, azoknak a csoportja, akik a hadi kiadások mindenáron való növelésében érdekeltek, s úgy félnek a SALT-tárgya- lások sikerétől, mint az ördög a tömjénfüsttől. Jacjcson demokratapárti szenátor és az enyhülés más megrögzött ellenségei mögött a nyugati parti rakétagyárosok, repülőgépgyártó vállalatok pénze áliL Hasonló álláspontot foglalnak el a nemzetközi kérdésekben a legnagyobb »sárga« szakszervezeti szövetség, az AFL—CIO vezetői, Mean és társai. Nem kis szerepe és befolyása van az amerikai politikai életben az Izrael- párti érdekcsoportoknak, a cionistáknak, ' akik a hidegháború híveinek szövetségesei minden nemzetközi kérdésben. Nyugat-Európa politikai térképén is megtalálni a hidegháború utóvédjeit. A legutóbbi politikai események bebizonyították, hogy a NATO megosztottsága nem vezet automatikusan a szervezet katonai terveinek valamiféle »deeszkalációjához« Katonai struktúráját úgy alakították ki, apparátusát úgy állították össze, hogy képes legyen bizonyos »automatizmusra«, a számára kedvezőtlen politikai folyamatokkal való szívós, tartós szembeszegülésre. A szervezet negyedszázad alatt az észak-amerikai és a nyugateurópai militarizmus sajátos beltenyészetévé vált, amelyet a legszorosabb szálak fűznek a benne részt vevő országok hadiipari köreihez. Hamis értékelések A NATO integrált törzse, az apparátus, mindent megtesz a kontinens pozitív folyamatainak meggátolására: saját fegyverkezési tervedet — ez történt a legutóbbi brüsszeli konferencián is — a Szovjetunió és a szocialista országok szándékairól szóló tendenciózus hamis »értékelésekkel« kísérlik meg alátámasztani. A NATO mind nagyobb figyelmet fordít a nyugati országok közvéleményének megdolgozására, társadalmi szervezeteket patronál, érdekeit képviselő csoportokat, »lobbykat« hoz létre képviselők, újságírók, üzletemberek stb. között. A szervezet brüsszeli központjában semmitől sem félnek annyira, mint attól, hogy az enyhülés folyamata viszszafordíthatatlanná válik, s folyamatosan aláássa Európának szembenálló katonai tömbökön alapuló megosztottságát. A NATO vezetői nem is olyan régen egyidejűleg szerveztek erőfitogtatást Észak- Európától a Földközi-tengerig. Ez a provokatív méreteket öltő, kalandor feltételezéseken alapuló hadgyakor- latözön nyilvánvaló célt szolgál: fenntartani Nyugat- Európa »fenyegetettségének« mítoszát egy olyan időszakban, amikor — a megkezdődött és a küszöbönálló tárgyalások tanúsítják — a politikai enyhülés után a katonai enyhülés is lehetővé vált Európában. A NATO-n belüli ellentmondások kiéleződése természetesen fölelevenítette a vitákat a szövetségen belüli katonai koncepciókról. Figyelemre méltó, hogy közben a bizalmi válságot, az Egyesült Államokkal szemben megnyilvánuló elégedetlenséget ismét fölhasználták olyan nézetek propagálására, amelyeknek visszahúzó és idejétmúlt jéllege egyre világosabb. Különösen látványosan propagálták ezeket az elképzeléseket a Nyugat-európai Unió november 22—25. között Párizsban megtartott közgyűlésén. Európa-csoport Közös vonásuk ezeknek a terveknek: a fegyverkezési hajsza fenntartása új — úgynevezett »európai« — vezetési struktúrák kialakításával. Ide tartoznak a »francia —angol közös atomütőerő« tervenek különböző vonásai. Ilyen jellegű az az elképzelés is, hogy a Nyugat-európai Unió égisze alatt hozzanak létre különleges katonai törzset, amely meghatározott csapatkontingensekkel is rendelkezne. Más tervek szerint a NATO Eurogroup (»Európa-csoport«) nevű szervezete lenne a »nyugat-európai védelem« központja. Nem kell külön hangsúlyozni, hogy mindezek az elképzelések homlokegyenest ellenkeznek az európai enyhülés érdekeivel. A Novoje Vremja című szovjet külpolitikai folyóirat így találóan állapította meg: »Sem a jelenlegi európai helyzet, sem pedig a szocialista országok politikája nem szolgáltatja a legcsekélyebb ürügyet sem ahhoz, hogy valamiféle »európai védelem» új vonalait építsék ki, s élezzék a katonai feszültséget ... Moszkva álláspontja épp úgy, mint az az álláspont, amelyet a szocialista közösség többi fővárosában foglalnak el, világos és változatlan: Európának nem „új »erőpólusokra«, nem »nukleáris tömörülésekre« van szüksége, hanem békére, biztonságra, s együttműködésre — összeurópai alapon«. V. P. CIPRUS Űjabb merényletek Nagy erejű bomba robbant és szakította meg a szerdára virradó éjjel Cipruson a Nicosiába vezető 1. számú villany- vezetéket, Limassoltól 10 mérföldre. Limassolban is négy nagyobb bombarobbanás történt. Az egyik súlyosan megrongálta a helyi postahivatalt. A merényleteket a ciprusi rendőrség feltételezése szerint az enózisért (a Görögországgal történő egyesítésért) harcoló Grivasz tábornok illegális szervezete követte ei.
