Somogyi Néplap, 1974. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-23 / 18. szám

\

Nagy Mihály Király Jozsefné Taíkács Lajos Friss Jozsefné Lakács László Pupák Jáaiosné Jámbor Kálmán

Ügyeletes riporterünk megkérdezte a cukorgyárban:

Mi az Ön legnagyobb gondja?

Tegnap délelőtt a Kaposvári Cukorgyárban jártunk, s »találomra« megszólítottunk hét dolgozót. Néhányuk gondja nagyon hasonló — s ez nem a véletlen műve.

Nagy Mihály asztalos:

— A legnagyobb gondom az építkezés. Szép, nagy házat szeretnék. Régóta gyűjtünk rá, de azért nem szűkölködünk. Az építőanyag nyolcvan százaléka már megvan.

— Biztosan segítenek majd a munkatársai is.

— A Gagarin és az ács szocialista brigád már megígérte, hogy dolgozik velem a szabad szombatokon. Jó szakemberek vannak köztük, sok pénzt meg lehet így takarítani. Nem mintha a fogamhoz kellene verni a garast, de van egy tízéves lányom és egy tizenöt hónapos kisfiam — nem akarom, hogy valamiben is hiányt szenvedjenek.

— A fizetéssel elégedett?

— Megélünk belőle.

Király József né berakónő:

— Munkatársaimmal együtt nyolc órán keresztül állok, a műszak végjére sokszor már alig érzem a lábamat. Javítaná kellene a munkakörülményeken — ez a mi nagy gondunk, helyesebben a kívánságunk. Aztán ráférne a bővítés a női öltözőre meg a fürdőre.

— Családi gondjai?

— Még nincs gyermekem, ran «ben mentem férjhez. Berk van a lakásigényünk, reménykedünk, egyszer majd ránk ib sor kenik

— Addig?

— Nem vásárolni,

utazni szeretnénk, világot látni.

Tékáét Lajos vasöntősegéd:

— Szeretném, ha az én gondom a másoké, munkásoké, vezetőké is lenne.. A gyárban

nézni ezt az időpocsékolást. Igaz, bajban lennék, ha azt mondanák, én hozzak intézkedést a szilárdabb munkai'e- gyelemért. A mi brigádunkat nem érheti vád, több mint húsz éve együtt dolgozunk. Én harmincnégy éve itt keresem a kenyeremet, szeretem a munkámat, a gyárat. Ilyesmit várok el másoktól is.

— Otthon minden rendben van?

— Hát ezt nem állíthatnám. Heten élünk két szobában, a lányom elvált, őt is befogadtam a kisunotkámmal együtt

Friss Józsefné csoportmegbízott:

— Kevés az időm, ez a gondom. Helytállni a munkában meg otthon is — ez néha majdnem lehetetlen. Itt a gyárban sokat segítene, ha javítanának a technológián. Ha az nem megy, legalább az apróbb hibákat javítsák ki. Baj van az egyik keverőgép talapzatával, a közelünkben pedig egy szennyvíztartály bűzlik. Erős a zaj, ezen is lehetne változtatni Nem olyan nagy bújok, de ezek az én gondjaim.

— S ind újság odahaza?

— Tizennyolc éves a kislányom, most érettségizik, az ő pályaválasztása a témánk. Meg építkezünk is, az alapok már készek, most jönnek rájuk a falak. Nincs különösebb kifogásom az eddigi lakásunk ellen, de nőnek az igények. S szeretnénk szebben élni.

Lukács László villanyszerelő:

— Látja, milyen a kezem? A mi munkánkat sehogy sem lehetne fehér köpenyben elvégezni, ezt tudjuk. A körülményeinken azonban lehetne segíteni. A mai napig is kézzel emelgetjük a nagy súlyokat, még a tízmázsásoknak is neki kell feszülnünk. Lehet, hogy másutt is így van, de ha mái- a gondokról esik szó, hát ez bizony az. Aztán jó lenne tágasabb teremben dolgozni, szebb mosdóban tisztálkodni Nem vagyok türelmetlen, biztosan mindennek eljön az ideje. De megy az idő.

— Nem lehet még annyira benn a korban.

— Nem is, nemrégen született egy kislányom.

— Szóval otthon nagy az öröm.

— Nem mondhatnám. A feleségemet most operálták, s igen elkeserít a betegsége. Az az igazság, hogy nem az előbb elsoroltak, hanem a feleségem betegsége az én legnagyobb gondom.

Pupák Jánosné vágó:

— Itt a gyárban nincs különösebb bajom, el-elfáradok, de hát ez nem lehet másképp.

S otthon is minden énrám vár.

— A család?

— Ne is kérdezze. Szeptemberben váltani el, a tizennyolc éves lányommal és a tizenkét éves kisfiámmal élek a füredi városrészben.

— Nagyon hiányzik az apa a gyerekeknek?

— Inkább csak a fiamnak. A lányomnak udvarlója van. öt nem rázta meg annyira a dolog.

— Kijönnek a fizetésből?

— Ezerhétszázat keresek, van egy kis kertem is, megállunk a magunk lábán. Szép lassan rendbe jövünk.

Jámbor Kálmán főfűtő:

— Gondom, bajom? Járt nálunk, amikor szénnel fűtöttüli a kazánokat? Nézzen körül most: olajjal tüzelünk. Ez a gondjainkat enyhítette, a munkánkat megkönnyítette. Ha már mindenáron a gond érdekli, jó lenne, ha azokkal az emberekkel dolgoznánk a karbantartási időben, akik a kampánykor is velünk vannak. Jobban ismernék a berendezéseket, biztosabb lenne a kezük is.

— Másvalami?

— Ugyan, kérem, nem szoktam én a bajomról sokat beszélni. Dolgozni kell, gondolkodni, keveset beszélni — huszonegy évi munka után én ezt mondom.

Pintér Dezső

Több mint kétezer közérdekű javaslat

(Folytatás az 1. oldalról.)

bővítésével, korszerűsítésével, a kereskedelemmel és a szolgáltatásokkal, a közlekedési nehézségekké! és a művelőigen sok csellengő embert Iá- I dési intézmények működésétok, alig győzöm nyelni a mérgemet. Több idegen vállalat munkásai is dolgoznak nálunk, s ők sem dicsekedhetnék a munkafegyelemmel. Nem tudom, hogyan lehet elvei kapcsolatban mondtak észrevételeket.

A javaslatok azonban azt tükrözték, hogy a lakosság egyre inkább fölismeri: a területfejlesztési igényének telUtóvizsgálat hat településen

Kapható-e, ugyanolyan minőségű-e a stopáras gyermekruházati cikk

A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság a múlt év elején vizsgálatot folytatott arról, milyen tényezők befolyásolják a gyermekellátás költségeit. A megyei NEB szintjén megvizsgálta ezt a témáit Somogybán. A gazdag országos vizsgálati anyag választ keresett a megoldásra is.

A kormány tavaly intézkedett, hogy bizonyos gyermek- ruházati cikkek árát rögzítsék.

Ezeket az úgynevezett stopáras termékeket a keresletnek megfelelően, az ellátást folyamatosan biztosítva kötelesek tartani a kijelölt üzletek. A megyei tanács kereskedelmi osztálya a Belkereskedelmi Minisztérium utasítása alapján hat településen — Kaposvár, Nagyatád, Siófok, Barcs, Marcali, Tab — jelölt ki boltokat e cikkek árusítására.

A Központi Népi Ellenőrzési pizottság most elhatározta, hogy utóvizsgálattal győződik meg az intézlcedések hatásáról, eredményéről. Többek között megvizsgálja, hogy a kereskedelem és az ipar mennyiben tett eleget a rendelkezéseknek, s ha esetleg van probléma, akkor annak mi az oka. A megvet NEB szvitén részt vesz a Nathan, $ gWv Se bő1' József, a megyei NEB elnökhelyettese elmondta, februárban és márciusban ellenőriznek a megyében. Ez kiterjed*

azokra a boltokra, amelyek stopáras termékeiket árusítanak, azután a Kaposvári Ruhagyárra, amely ilyeneket készít. A kereskedelem és az ipar között fontos szerepet töltenék be a nagykereskedelmi vállalatok, ezért a Népi Ellenőrzési Bizottság megvizsgálja a Textil-, a RÖVIKÖT valamint a Gipőniagykereske- delmi Vállalat ez irányú te- vékienyságét is. Ezenkívül a Somogy megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat központjának, valamint több áfész-nek a tevékenysége is szerepel a vizsgalat programjában.

A népi ellenőrök két fő szempont alapján vizsgálódnak. Megnézik, milyen a stopáras cikkek kereslete, milyen a megrendelés, sőt még azt is: ezeket a termékeket mennyire propagálják a vállalatok. A méret, a minőség szempontjából milyenek a gyermekruházati cikkek. a rendelkezés óta nem válto- zott-e meg esetleg az alapanyaguk. Nagyon fontos, hogy milyen színvonalú a kereslet kielégítése.

Ez a vizsgálat elsősorban a családok érdekeit szolgálja énpen ezért azt várják a népi ellenőrök, hogy munkájú*1' hoz minden támogatást és se gítséget megadjanak.

h G.

I jesítésében főképp saját ere- ‘ jére támaszkodhat. Ez a szemlélet annak is következménye, hogy a beszámolók őszintén feltárták a korábbi falugyűléseken elhangzott irreális igények megoldhatatlanságát, rámutatva arra, hogy a tanácsok milyen anyagi eszközökkel rendelkeznek. A beszámolók hatására, melyben felhívták a lakosság figyelmét a társadalmi munka jelentőségére, figyelemre méltó felajánlások is születtek. Hiszen mint kiderült, a javaslatok többsége olyan, hogy különösebb anyagi eszközök nélkül is — társadalmi munkával és a helyi gazdasági szervekkel való jó együttműködéssel — megvalósítható.

Természetesen olyan javaslatok is elhangzottak, melyek anyagi eszközök hiányában, a felsőbb szervek támogatása nélkül, belátható időn belül nem oldhatók meg. Ezt a tanácsi tisztségviselők kertelés nélkül el is mondták valahaié a közlekedési gondok megoldásában.

A falugyűléseit néhány tapasztalata arra mutat, hogy emelni kell a beszámolók színvonalát, tovább kell javítani a szervező munkát, különösen azokon a helyeken, ahöl a látogatottság nem elfogadható arányú. Helyes lenne továbbá, ha a gazdasági és más vezetők a jövőben mindenütt megjelennének, hiszen itt megismerhetik a lakosság véleményét, és közvetlenül választ adhatnak kérdéseikre.

A vb végezetül megállapította, hogy a falugyűlések — kevés kivételtől eltekintve — hasznosak voltak. Alkalmasaknak bizonyultak arra, hogy a tanácsok és a lakosság kapcsolata szorosabbá, közvetlenebbé váljon. Az elhangzott közérdekű javaslatokat a tanácsok végrehajtó bizottságai mindenütt számba vették. Ezek alapján testületi üléseken vitatják meg a tennivaszaikban. Különösen nagy tü- lókat, és határoznak megva- reknetlenség volt tapasztal- lósításukról.

Gépjavító műhely négymillióért

íj gépjavító műhely épüli a Balaton Tsz fonyedi üzemegységében. A négymillió forint értékű munkát a tsz saját építőbrigádja végezte. Február elején költöznek be új helyükre a gépjavítók, az esztergályosok és a lakatosok.

Sohasem késő

N

emcsak a családi fényképalbumok, hanem az emlékezet is megőrzi azokat a jellemző pillanatokat, amikor egy-egy kisgyerek rácsodálkozik a világra. Szeme tágra nyílik, s apjához, anyjához fordul vagy éppen a tanító nénihez: Tessék mondani, miért kék a tenger? És miért gömbölyű a föld? Legalább olyan maradandó élmény éz, mint amikor ügyetlen kis ujjaival először fogja meg a lean a - lat, s amikor először simítja meg édesanyja haját. Az élet feledhetetlen mozzanatai. Hát még az. amikor egy felnőtt naivnak tűnő, de igaz, őszinte érdeklődést tükröző kérdéseit halljuk! Ma egy ilyen élményemmel szeretném indítani beszélgetésünket.

»■Tessék már mondani, tanár nr: hogyan látjuk mi a tejútrendszerben azokat a csillagokat, amelyek olyan irtózatosan messze, negyvenezer fényévre vannak tölünk? És ha mi látjuk, akkor ők is látnak minket?« A kérdező egy téglagyári munkás, Pintér Lajosnak hívják, harminckét éves, és hetenként kétszer öt órát tölt a Balatonszentgyörgyi Általános Iskolában — megfejteni a világ titkait.

Tanulni sohasem késő.

Az első padban két férfit látok, hasonlítanak egymásra. Csak az életkoruk és a hajviseletük különbözik, a nevük ugyanaz. Simion Tibor az egyik és Simion Tibor a másik is. Apa és fia. Az egyik tizenkilenc éves, a másik harmincnyolc körüli. Az idősebb géplakatos a téglagyárban, a másik »csak-« segédmunkás ugyanott. A meglettebb férfi homloka már magasodik a fekete haj alatt, a másik hosszú, lányos, »mal« frizurát hord, é^ már nem szegyein, hogy egy iskolapadban ül az édesapjával. Nyolcadikosok. Különben is mi szégyellni való van azon, hogy az apának most van lehetősége, a fiának meg most jött meg az esze ahhoz, hogy tanulni kell, tanulni érdemes.

Nézem a padsorokat — miközben az iskolaigazgató a kör és a gömb különbségéről, az átmérőről és a sugárról magyaráz —, lapozom az osztályozási naplót, s próbálom azonosítani a nevet az arcokkal. A negyvenkilenc éves Váradi Antal itt ül előttem figyelmesen, hátra tett kézzel, mint egy harmadikos kis nebuló. »A fiú mellett az édesanyja van ám« —súgja valaiki, és csakugyan: Szilasi Zoltánná és a fia együtt jár ide Keszthelyről. A bal oldali padsorban kreol arcáról, éjfekete hajáról magam is felismerem Egri Arankát. Keszthelyen dolgozik, segédmunkás a ruhagyárban. Csak később tudtam meg: szakmunkás akar lenni, de ez ma már képtelenség a nyolc általános nélkül. Kiket soroljak még? Javarészt téglagyári munkások és vasutasok járnak ide, de van közöttük tsz-fogatos, boltos, postás, vendéglátóipari dolgozó, ládagyári, nádüzemi munkás. Huszonnégy »meglett kisdiák«. Tanulni sohasem késő.

Megragadott ez a péntek esti élmény. Beszélnem kell róla, mert sok nagy elhatározás, rengeteg aprólékos munka, szenvedélyes tudásszomj és annyi, igazán szocialista vonás húzódik meg a szentgyörgyi dolgozók iskolája mögött, hogy azért lelkesedni kell, és okulni a sikerekből.

Balatonszentgyörgyön egyébként hagyománya vasi a felnőttoktatásnak. 1952-ben kezdték, és meg sem tudják mondani, hogy 1965-ig hány felnőtt ismerkedett meg náluk a műveltség alapjaival. Később is rombolt a »közhiedelem«; az ugyanis, hogy »nincs kit tanítani«. Ez a késleltető szünet szerencsére csak négy évig tartott. 1969-töl ismét rendszeres a felnőttoktatás, és példamutató.

F

eltűnt, hogy miért vannak ennek az iskolának keszthelyi hallgatói is; hogy két fiatalasszony miért vállal olyan hallatlanul nagy áldozatot, hogy ötven kilométerről, Böhönyéröl utazik ide rendszeresen. A válasz nyilvánvaló: mert tanulni akarnak. Mégis, nem furcsa Önöknek, hogy egy olyan nagy községben, mint Böhönye, nincs felnőttoktatás? De hagyjuk ezt; Végtére is: nemcsak az a fontos, hogy honnan és miért, hanem az is, hogy hogyan kerültek ide a hallgatók.

Megvallom: tetszett az epizódok sora, ahogy Erdélyi József igazgató fölelevenítetle az első lépéseket. A »toborzás« híre eljutott az üzemekbe és a munkahelyekre. A felhívás nyitott fülekre talált. Hallottam például, hogy az akkori állomásfőnök, Tüskés István elkísérte hét vasutasat az első tanítási napra, mint az édesapák első osztályos kisfiúkat. Együtt ment velük, biztatta, bátorította őket. Ugye érzik, milyen hallatlan jelentősége, ereje van az ilyen »apró« cselekedetnek? És nem véletlen az sem, hogy a téglagyáriak közül olyan sokan és szívesen jöttek az iskolába. Böröcz György, a Latinca szocialista brigád vezetője volt a példakép, a tanulás , szószólója. Évekkel ezelőtt ö is itt szerezte meg a nyolc általánosról szóló bizonyítványt. És mit tesz most ez a húsztagú szocialista brigád? Segít, önzetlenül. Az idősebb Simion Tibornak nem kell »rádolgozni« az iskola miatt kiesett munkaidőt; vállalták helyette a brigádtagok. Fia már nem ilyen »szerencsés« ugyanabban a gyárban. Szabadnapot kell kivennie, »hadd érezze a fiú, hogy könnyebb lett volna akkor, amikor még iskolaköteles volt«. Munkásbölcsesség, munkásnevelés. S a fiú állja a próbát. »Akkor hülyeségnek fogtam föl az egészet, nem vettem komolyan. Most ráhajtok. Hetedikben apának jobb volt a bizonyítványa, mint az enyém.« Tanulni sohasem késő. Csak munka mellett nehezebb.

»Tartalmasabbak lettek az esték — mondta a szünetben az idősebb Simion. — Bezárkózunk a fiammal, együtt tanulunk. Anya megértő társ, türelmes. Én meg, ha egy számtanpéldát nem tudok megoldani, képes vagyok fél éjszakát is rááldozni, nem hagyom abba. Különben a történelem érdekel jobban, arról tudtam a legkevesebbet; a fiú meg a magyar nyelvtanhoz, a számtanhoz vonzódik.«

A legkisebb sejt, a család tagjainak szellemi felemelkedése magával hozza a nagyobb közösségek épülését, gazdagodását. Szép példa a szentgyörgyieké. Hallották volna csak, hogyan beszéltek ezek a felnőtt iskolások a tanáraikról. Mindössze hárman, Erdélyi József igazgató, Hetényi László igazgatóhelyettes és Gaal Margit tanér foglalkozik velük. Nem hiszem, hogy nagyobb tiszteletet, szinte gyerekes ragaszkodást es megbecsülést kaphatnának apró tanítványaiktól, mint tőlük. »Tetszik tudni, a tanárainknak köszönhetjük, hogy olyan jól összeszoktunk a két év alatt. Most már jobban merünk mondani is, kérdezni is. Nem szégyell itt már senki semmit; azt se, ha nem érti meg a leckét. Legföljebb megkérdezi. Jó kis osztály lett a mienk.«

Megfigyellem: felnőttesel),, okosan készítik fel őket az órákra. Minden tantárgynál megbíznak két-három hallgatót, hogy a konzultáción adja elő az anyagot. Másik háromnak bírálnia keli. Ez a hat ember egész biztosan jól felkészül az órára, s akinek otthon kevesebb ideje jutott a tanulásra, az is megjegyzi az anyagot. S mivel öt órájuk van egy nap, ha nem is mindenből, de egy tárgyból jól fel kell készülnie mindenkinek. Szeretik ezt a módszert. Ök nemcsak tudják, hanem bizonyítják is: tanulni sohasem késő.

A folyosón utánam futott egy férfi: »Pap József vagyok,

:z osztálybizalmi. Azt tessék megírni: bár mindenhol olyan tanárok lennének, akik elfogdossák az embereket tanulni, és azt mondják: gyertek iskolába, meglátjátok, több ember lesztek .. .«

A fonyódi járásban százhatvan felnőtt jár esti iskolába, a megyében úgy tudom 1046. Övatos becslések szerint Somogybán még húszezren nem szerezlék meg az alapműveltségek

.Jávori Béla

1