Somogyi Néplap, 1973. december (29. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-12 / 290. szám

Egyeztetik munkájukat az ellenőrök Nyíltabb, hatékonyabb revíziós munkát MINDENKÉPPEN figye­lemre méltó kezdeményezést indított el a, Pénzügyminiszté­rium Bevételi Főigazgatóságá­nak megyei hivatala, Somogy­bán. A lényege: nagyobb össz­hangot, jobb együttműködést kell elérni az ellenőrzést vég­ző szervezeteknél. A hivatal évente 160—190 alkalommal vizsgálja az egyes gazdálkodó szervek tevékeny­ségét, azt, hogy a megfelelő jogszabályok szerint működ­nek-e. A pénzügyi revizorok kétévenként eljutnál! a hatás­körükbe tartozó intézmények­hez, vállalatokhoz, szövetke­zetekhez. S e vizsgálatok köz­ben azt tapasztalták, hogy — a koordináció eddigi hiánya miatt — gyakran ütközik más ellenőrző szervekkel is a munkájuk. Más esetekben elő­fordult, hogy egy-egy gazda­sági egységnél rövid időn be­lül három-négy ellenőrzés is lezajlott egymás után. így joggal vetették föl a vállala­tok, szövetkezetek: célszerű volna az ellenőrzési munkát jobban összehangolni, hogy ne terheljék fölöslegesen vagy túlzottan a gazdálkodó szerve­ket. A jobb összhangnak egyéb­ként is számtalan előnye van. így például az ellenőrök föl is használhatják egymás meg­állapításait az értékelések so­rán, és jobban kihasználhat­ják az ellenőrzésre szánt időt. Maga az ellenőrző munka is hatékonyabb, ha a gazdálko­dók bonyolult termelői, pénz­ügyi és egyéb viszonyait sok­oldalúbban tekintik át. Ha a felügyeleti szervek összehan­golják munkájukat, a vállala­toknál és szövetkezeteknél egyszerűbbé válik az ellen­őrök adatokkal, információk­kal és bizonylatokkal való ki­szolgálása is: ezt egyébként a revíziós munka nagyobb nyíltságával is el lehet érni. Az ellenőrök nem csinálnak titkot jövetelükből. A nyíl­tabb ellenőrzés a felügyeleti munka megelőző szerepéből is következik. A bevételi igazgatóságon munkaterveiket, elképzelései­ket a jövőben egyeztetni kí­vánják a különböző felügye­leti szervekkel (megyei taná­csok és hivatalaik szakosztá­lyai), az érdekképviseleti szervek (KISZÖV, MÉSZÖV, tsz-szövetségek) revizori iro­dáival, a népi ellenőrökkel és a Nemzeti Bankkal — az el­lenőrzés hatékonyságának emelése érdekében. A HIVATAL munkája egyébként fokozottabban ki­terjed a termelői árképzésre is. A fogyasztói (kiskereske­delmi) árak ugyanis egy csep­pet sem függetlenek a terme­lők (vállalatok, szövetkezetek) ármunkájától. Egyes indoko­latlan áremelés már gyakran a termelőtől gyűrűzik tovább. Ezért a pénzügyi revízió fo­lyamatos kapcsolatot épít ki az áhhatósággal, hogy a ma­gasabb árak képződését már a termelőüzemekben megelőz­hessék. 1 kongresszusi határozatok jegyében gondolkodjunk és cselekedjünk együtt! Tanácsi kommunisták aktivaértekezlete Kaposvárén A megyei pártbizottság szeptember 28-i ülését — ame­lyen megtárgyalta és elfogad­ta a megyei pártértekezlet .és a X. kongresszus határozatainak teljesítéséről szóló jelentést — az egész megyében aktívaér­tekezletek követték. Ezeknek mintegy záróakkordjaként a megyei tanács és pártbizott­ságának felügyelete alá tarto­zó tizenkét alapszervezet, a járási hivatalok, városi és nagyközségi tanácsok meghí­vott kommunistái — közel százhetvenen — találkoztak hétfőn a megyeszékhelyen, a városi tanács nagytermében. A tanácsi kommunisták el­ső ízben rendezett aktívaérte­kezletén részt vett és felszó­lalt s Németh Ferenc, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára, Böhm József megyei tanács­elnök, Somogyi József, a ta­nácsi pártbizottság titkára. Ott voltak a tanácsi hivatalok ve­zetői is. Böhm József vitaindítójá­ban széles körűen elemezte a tanácsok gazdaságvezető, irá­nyító és hatósági szerepkörét, a tanácsokon dolgozó pártta­gok munkáját. Több felszólaló saját ta­pasztalattal és véleménnyel egészítette ki a tanácselnök beszámolóját; dr. Kassai Já­nos a szocialista demokrácia gyakorlásáról és a hatósági munkavégzés javítására tett javaslatokat. A helyi tanácsi intézmények irányításának fontosságát hangsúlyozta, mert enélkül orvos nélkül maradhat a falu, tanító nél­kül az iskola. Elmondta, hogy a múlt évben egymilliós ügy­iratforgalom volt a tanácso­kon, és bár a fellebbezések száma alacsony, még mindig gyakori a késedelmes ügyinté­zés. Dr. Ormosy Viktor kapos­vári példákkal szemléltette az időben hozott döntések elő­nyeit. Szó volt az egyes dol­gozó rétegek életszínvonalá­nak kiegyenlítődéséről (Kere­kes Andrásáé dr.). a szarvas­marhaprogramról (Tóth Ká­roly): A vidék gondjait hoz­ta el a tanácskozásra dr. Sza­bó Károly Tabról, a kommu­nális fejlesztés eredményeiről és akadályairól. Az ifjúság- és oktatáspolitikai célokról Pék Károly és Svenda István szólt. Az aktíva részvevői nagy figyelemmel hallgatták Né­meth Ferenc elvtárs szavait, aki elmondta: sokat vár a mai összejöveteltől, amelynek célját az együttgondolkodás és cselekvés, fejezi ki legjobban. Az értekezlet sikerét látva ja­vasolta, hogy az ilyen jellegű tanácskozást évente ismétel­jék meg.. Már egy óra is elmúlt, ami­kor még heten jelentkeztek felszólalásra. Véleményüket írásban kérte az aktíva el­nöksége. Az ötórás tanácsko­zás összegezésében joggal ál­lapíthatta meg Böhm József, hogy a tanácsi szervek kom­munistái tettre készen bizo­nyították : minden szinten, minden ágazatban teljesítik a párt határozatait N. F. A 345. napon YS Nem kerestem szenzációkat, és távolról sem vállalkozom arra a szinte lehetetlen fel­adatra, hogy összegezzem mindazt, ami húsz nappal az év vége előtt tegnap, a 345. napon történt. Csupán csak töredék, csak jelzés ez az írás arról, hogy minden hétköz­napnak van sajátos eseménye. Valami mindig történik. Sikertelen kísérlet Két évvel ezelőtt ugyanezen a papon ezek a sorok láttak napvilágot az újságban: »Ér­tékelés Igáiban ... Hófoltok tarkítják a határt, traktorok dolgoznak a földeken, helyen­ként négy is egymás mellett. Az igali Aranykalász Tsz-ben mintegy ötszáz holdnyi terü­let maradt szántatlan ...« És most? — Sajnos, most is ugyanaz a helyzet — mondta tegnap • Jovánczai István, a szövetke­zet elnöke.— Pedig tegnap is próbálkoztunk, kísérletez­tünk, de sajnos, »kifagytak az ekék«. így aztán az egyedüli munka, amit végezhetünk: a trágyahordás. No meg a zár- számadási készületek, a terve­zés. Ha a mélyszántásnál sajá­tosan ismétlődött is a két év előtti tény, a terméseredmé­nyeknél már nem lehet egyenlőségjelet tenni. Akkor alig több mint tizenkilenc most húsz mázsa volt a búza átlaga. A kukoricánál még in­kább megmutatkozik a kü­lönbség: az akkori 18 helyett most 26 mázsát takarítottak rlanl Iáit néha összehasonlítani. be holdadként. Pedig csak két év szalÄt el azóta. Jó dolog Télen a nyárról »Idegenforgalmi szerveink ezekben aj hetekben kötik ize: a távirati iroda. A Siotour ve­zetői a ,?4ö. napon külföldön tartózkodtak, üzleti ügyben. Azért sikerült megtudni, hogy van jó néhány biztató előjel. Míg mi arra várunk, hogy híz­zon a Balaton jege, hogy le­hessen korcsolyázni, faku- tyázni, az idegenforgalmat szervező szakemberek pedig már a »nyárban élnek«. Cseh-, Szlovákiából a szakemberek azzal tértek haza, hogy 1974 nyarán jóval többen látogat­nak majd a Balaton déli part­jára, mint az idén. Elsősorban a kempingek forgalma, a cso­portos üdültetésben részt ve­vők száma nő majd várható­an, mivel ez utóbbihoz a cseh­szlovák nagyvállalatok ked­vezményt is adnak dolgozóik­nak. Lengyelországból hason­ló az érdeklődés elsősorban a fizetővendégszolgálati szobák iránt. Az NDK-ból százával érkeznek a levelek; a német vendégek részére a hivatal 780 szobát tart fenn, kétezer ággyal. Tovább javul a kedvezmé­nyes ifjúsági üdültetés is. Az Express a Siotour kempingjei­ben 2500 diákot szeretne ked­vezményesen nyaraltatni. És lehetne sorolni tovább. Az év vége előtt húsz nap­pal a legforróbb, a legperzse- lőbb nyári készülődés jellem­zi munkájukat. Egy világszenzáció Tegnap olvastam, hogy Bi­kaion — a világon elsőként — kidolgozták a nyúltenyésztés nagyüzemi technológiáját. Ez a mecseki hegyháton fekvő gazdaság az idén több mint ötven vagon mmlat exportált, és a szakmabeliek mindenütt nagy érdeklődéssel tekintenek a szomszédos megye állami gazdaságára, ahol elsőként si­került megvalósítani a nagy­üzemi, iparszerű nyúltenyész- tést. Nem somogyi a hír — mégis érdekes. A Statisztikai- Hivatal múlt évi általános mezőgazda- sági összeírása szerint ugyanis ' -» nre-zórti-cir) Rcrar-vp utár* n ; "k a '.egtöV házinyulat. Ez a tény önma­gában bizonyítja, hogy a me­gyében szívesen foglalkoznak ezzel a »termelési ágazattal«. Szinte biztosra vehető tehát, hogy a 345. napon világot látott hír, megyénkben meg­különböztetett érdeklődésre tarthat számot. Az SZTK-ban tegnap is sok százan fordultak meg, a bol­tokban is sok ezer forinttal mérhető az ünnep előtti nö­vekvő forgalom. S egyre töb­ben »osonnak« haza hónuk alatt fenyőfával... Még húsz nap, és vége az évnek. Vörös Márta Tapasztalatok, tervek Tegnap a MÉM-ben a me­gyei tanácsok elnökhelyette­sei, a mezőgazdasági egyete­mek, főiskolák rektorai és fő­igazgatói az élelmiszer- és fa­gazdaság idei eredményeiről és a jövő évi feladatokról ta­nácskoztak. Az értekezletet dr. Dimény Imre miniszter nyitotta meg, Kazareczky Kálmán miniszterhelyettes ér­tékelte az idei eredményeket. Az élelmiszergazdaság ter­melése egészében véve a ter­veknek megfelelően alakult, a termelők biztosították a la­kosság kiegyensúlyozott ellá­tását. 1974-ben a mezőgazda­ság 2—2,5 százalékkal növeli a termelést. A növényter­mesztésben a kiemelkedő eredményeket akarják megis­mételni, az állattenyésztés az ideinél 6 százalékkal több ter­méket kíván adni. Kétmillió szőlőoltvány exportra-étmillio szolöoltványt export !1 a Szovjetunióba a Balaton- bogíári Állami Gazdaság. Az oltványokat fertőtlenítőszerbe áztatva és fóliába csomagolva óvják meg a betegségtől és a hidegtől. A bogiáriak egyébként hazai felhasználásra egy­millió oltványt szállítanak a .szőlőtermelő állami gazdasá­goknak. Pályázat A címből arra következtethetnének, hogy ezúttal felhí­vást teszek közzé, avagy furfangos ötletem támadt, és »eladtam« ezt a két hasábot egy olyan szervnek, amely pályázat útján próbál megoldást keresni belső bajaira. Nem erről van szó. Csupán az foglalkoztat, hopr mit jelent és mit jelenthetne számunkra ez a fogalom. A pályázatoknak évtize­dekre, talán évszázadokra visszamenően óriási jelentőségük és rangjuk volt. Gondoljanak például arra, hogy Ybl Miklós ma is büszke lehetne pályadíjnyertes Operaházára. És hány kiemelkedő tehetség példáját említhetném még? Nálunk egy időre elszunnyadt a szellemi energiák felszabadításának e jól bevált módszere, hogy ezután fölfedezzük; nem minden rossz, amit régen f műveltek. Ma már nekünk is vannak pályázataink. Pénzünk is akad hozzá, ha nem is mindig elegendő. Fontosabb azonban o szán­dék, s ezt hangoztatjuk is lépten-nyomon. A kezdeményezők sokszor azt is világosan látják, hogy mit akarnak elérni a pá­lyázatokkal. Nem mindig, ez is tény. Érdemes hát elgondol­kozni azon: jól élünk-e a lehetőségekkel, és kamatoztatjuk-e a pályázatok révén felszabadított szellemi tőkét? Közhelynek hat, de igaz: a pályázat az egyén és a közös­ség számára is hasznos. Néha mégis az a gyanúm, mintha nem találnánk meg e kettős érdek összhangját. Előfordul ugyanis, hogy csak a divat, a követés szándéka, a pályázó egyéni érde­ke vagy a hivatalos szervek mecénás szerepében tetszelgése a cél, és semmivel sem több annál. Megtévesztő út ez már csak azért is, mert kétségtelen: óriási értékeket hagyunk veszni, ha hiányzik az ösztönző erő, ha nincs, ami arra indít­ja 'az embereket, hogy napi munkájuk fásultságából felocsúd­va főbbet adjanak önmagukból, mint amennyit kötelező. A pályázat szellemi inger és igen nagy hajtóerő. Nem a pénz, hanem a cél és a lehetőség miatt. Egyszerűen azért, mert megmutathatom, hogy mirg vagyok képes. Mert képzelőerő­met, alkotó kedvemet gyümölcsöztethetem; mert »rejtett tar­talékaimmá!« is az emberek hasznára lehetek. Merészebb és korszerűbb tervekkel, gondolatokkal állhatok elő, mint a munka hétköznapjaiban, éjszakáimat áldozhatom rájuk, s olyan jó álmatlanul álmodni éjszakákon át. Szervezzük-e, hogy igazán kiélhessék magukat az embe­rek? És olyan célokat jelölünk-e meg a számukra, amelyek megvalósíthatók? Nem ok nélkül tettem föl e kérdéseket. Tu­dok olyan látványos és országos jelentőségű urbanisztikai pá­lyázatról, amelynek vagy né'gy éve osztották ki több milliós díjait. Még csak kilátás sincs arra, hogy a tervek megvalósul­janak. Mi lesz a sorsuk? És mit éreznek az alkotók? Állító­lag irreális a terv, több száz lakás esne áldozatul, a szanálás sok milliót emésztene föl, hát még az építés. Nem tudom, mi lesz e pályázat sorsa. Lehet, hogy a ragyogó elképzelés tíz év múlva megvalósulhatna. Addigra elavul a terv; rohamosan fej­lődő korunkban nem csoda, ha ennyi idő alatt megváltozik az urbanisztikai felfogás, az esztétika, a technológia, az igény, s akkorra már a tervezők sem vállalnák saját elképzelésüket. Nem a cél volt az irreális? Fölmérjük-e egy-egy pályázat meghirdetésekor, hogy a produktum papírtekercs marad Csu­pán vagy házakban, középületekben, lakásokban, üzletek for­májában jelenik meg és gazdagítja életünket? Vagy itt van a fonyódi termálprogram. Higgyék el, leg­alább úgy lelkesedem érte, mint az őslakók. Mégis úgy lát­szik, mintha ez a pályázat gyógyvizünk kitűnő reklámja vol­na csupán. És pályázattal vagy anélkül hány terv készült már a megyében súlyos milliókért, amikből soha nem lett semmi. Mondják: azért van, mert mindenki első nekifutásra meg akarja alkotni életművét. Meggyőződésem: légvárakat építeni csak ott lehet, ahol a célkitűzés sem egészen reális. S én nem a pályázatok ellen, hanem a módszer okos és céltudatos al­kalmazása mellett beszélek. -»«r A napokban megkérdeztem néhány közéleti embert: ha alkalma nyílna rá, milyen témákban hirdetne pályáza­tot? Azt mondták: olyanokban, amelyek a megye és la­kóinak közvetlen hasznát, mai és távlati gazdasági és társa­dalompolitikai, ideológiai és művészeti céljait szolgálják. Rész­letesebben? Idézek: »Okvetlenül pályázatot hirdetnék az úgy­nevezett cigánykérdés megoldására«. »Én fordítva gondolkoz- tatnám meg a szakembereket. Mondjuk úgy, hogy ne a vá­rosrendezési tervekhez igazítsák Kaposvár közlekedését, ha­nem a dinamikusabban fejlődő közlekedéshez a városfejlesz­tést. A régiek is így csinálták, azért van főutcája Kaposvár­nak.« »Rettenetesen szennyezett a levegő nálunk. Nem érne meg egy pályázatot?-» (Ámbár a füstszűrő se ártana.) »Azon gondolkodtatnám a szakembereket: hogyan lehetne kevesebb munkával többet produkálni.» »A pedagógusoktól nevelési módszereket kérnék a hazaszeretettől a takarékosságra neve­lésig legalább húsz témában.» »Én megpályáztatnám azt a kaposvári szabadtéri színpadot, amit 1958-ban beharango­zott az újság.» »Címem: Városok-e a somogyi városok, és mitől válhatnának azzá?» »Pályázatot hirdetnék a megye gaz­dasági fejlődésének irányára 2000-ig.» »A településszerkezet­tel összefüggésben megvizsgáltatnám: jó-e az, hogy évente — állami támogatással — 1500—2000 lakóházzal növeljük az ut­cák hosszát?» Nem folytatom, bár még sok van a tarsolyom­ban. Beszéljünk a módszerekről. Irodalmi és művészeti éle­tünkben gyakoribb a pályázat. Javarészt múltba merengő té­mák sorozatára százezer forintot is kifizetnek egy évben. Sok­szor a felügyeleti szerv hirdet pályázatot, munkatársai pá­lyáznak, bírálnak és — nyernek. Történelmi és irodalmi év­fordulókhoz kötődő okos elképzelések sorát alacsonyítják le a »jó szándékú» díj osztogatással. Halomra termeltük ki a me­gyei, a városi díjakat; hovatovább semmi rangjuk sincs már, hisz a-'művészeti életben előbb-utóbb mindenkire rákerül a sor, s az kapja, akinek még nincs. Kideríthetetlen, hogy hon- nét érkeznek a javaslatok, mert’ az alkotó közösség, a munka­hely rendszerint nem tud az előterjesztésről; fölfoghatatlan, hogy kik és minek alapján döntenek vagy tárják testület elé elképzeléseiket, hisz produktumot senkinek sem kell bernű- tatnia. Nincs egészséges versenyszellem, nincs választási le­hetőség sem. Csak a jóságos javaslat van, ami előbb-utóbb mindenkit utolér. Tudom, kegyetlen szavak ezek. S kegyetlenségükben az a legfájóbb, hogy igazak. Hallottam, csökkenteni fogják, orszá­gosan e jó szándékkal hirdetett díjáradatot. Magyarán': visz- szaadják a tekintélyét, rangját' Ideje. Emlékezzenek csak vissza; hányszor hirdettek megyei, városi szervek tematikus pályázatot, és hányszor osztották ki úgy a díjakat, hogy egyet­len alkotás sem érkezett abban a témakörben. Nem lenne jobb ilyenkor — mondjuk — anyagi támogatásnak nevezni a díjat? Ezernyi kérdés merül föl az emberben, ezernyi változta­tásra váró módszer. Hogy tekintélye, hitele, rangja legyen a pályázatnak, s a pályadíjaknak; hogy olyan mának és jövő­nek szóló témák foglalkoztassák a szellem elhivatottjait, a műszaki embereket, a közgazdászokat, az orvosokat, a művé­szeket és másokat, tamelyek közvetlenül nekünk szólnak, és megvalósíthatók mindannyiunk örömére. P ályázatok. Jövőbe látóan hirdethetnénk például pályá­zatot az új típusú lakástervezésre. Azt már meghir­dettük hogy a háromgyermekes c ’ M *• ' Icái. ad-e akkor továbbra is másfélszobás la m :a: mi? És nem kellene-e bővíteni — mondjuk — a konyhát, hogy legalább hetenként egyszer, vasárnap agy asztalnál ebédel­hessen a család? Ez ünnep lenne a legkisebb közösség szá­mára, s egy nagyszerű cél, amely érzelmileg is megmozgat­hatná az alkotó fantáziát. Jávori Bél«

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents