Somogyi Néplap, 1973. december (29. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-24 / 301. szám
Egy törvény bölcsője P arányi gally a nagy életfán: család. — Gallyak dús szövedéke, zsendü- lő friss hajtások fonódnék össze egésszé, erőssé — társadalommá. Ha a gallyak között sok a sárguló, a félbe tört hajtás, azt megérzi az óletfaMár felnőtté érve, emléike- ink filmjein az örökkön maradó, színét soha nem vesztő kockák: családunk. Apánk, akit szerettünk erejéért és bölcsességéért, anyánk, aki biztos várunk minden bajban, nehéz órában; testvérek, akik egy vérből valók velünk, s ha útjuk elkanyarodik is a miénktől többek a jó barátnál, kedves ismerősnél. S amikor önnön otthonunkat teremtve körülöttünk kiformálódik az új család, amelyben apák vagy anyák lettünk, s gyerekek kötik örömünk és kis bosszúságunk csokrait, magunk formáljuk tovább az életfa gally- erdejét. Társadalmunkban — immár húsz esztendeje — különleges rendeltetésű törvény őrködik a családok, a családok tagjainak jogain, s természetesen kötelességein is. Családjogi törvény — kis szürke zsebkönyv, s laikusnak talán nehézkesnek is érződő nyelvezettel. Paragra- fusgyűjtemény. Annak idején a szocialista szellemű törvények között az elsők közé sorolhatta a jogalkotás. Mostanság már arról szólunk — sok fórumon — szinte társadalmi méretű vitákban: megint csak tovább kell lépni. Üj, még korszerűbb családjogi törvényre van szükség, amely érzékenyen reagál a kor változásaira, az anyák helyzetére a családban és a társadalomban, illetve az öreg szülők jogaira és sajátos gondjaira s a legdrágább családi és társadalmi kincsre, a gyermek védelmére. Búvárkodom a javaslatok halmazában, amelyek — pedagógustól és művezetőtől, orvostól es szakmunkástól, szövőnőtől és mérnöktől, a legkülönbözőbb érzelmű és felfogású állampolgároktól — összegyűltek a társadalmi fórumokon. Törvénytervezet-vázlatról vitáztak, s ezt egészítették ki megvalósítható vagy — ez is természetes — ma még kivihetetlen javaslatokkal. Egy közös mindenütt. Az, hogy a társadalom ringatja a születendő új törvényünk »bölcsőjét«, gondolva a leendő házasokkal, gyakorló családapákkal, anyákkal, születendő vagy már a családban féltve őrzött gyermekkel. Szép és őszinte figyelemmel születik egy törvény, nevében is őrizve a családot. Ha később ez a törvényünk azt mondja majd: házasulandó fiatalok, győződjetek meg egymás egészségi állapotáról, keressétek föl házasság előtt az orvosi tanácsadó szolgálatot — nemcsak azért, mert kötelez» lesz, hanem azért is, mert egyszer szülők lesztek, s mai egészségiek utódaitokban él tovább —, a törvény a családért mondja mindezt. H a arról szól, hogy a házasságkötés bejelentését kövesse 30 nap várakozási idő, megint a családért szól, a megfontolt, meleg érzelmű kötést segíti. Az elhirtelenkedett, esetleg röpke ismeretséget követő meggondolatlan szándékokat kívánja kiszűrni. Az anya jogokat mondhat magáénak. Akkor is — javasolja a törvény —, ha elszakadt a kötelék, elváltak a házasfelek. Szabadon választhat: viseli-e a leánynevét vagy él tovább volt férje nevével. A gyermeknek pedig, ha elté- pődtek a házastársak közötti érzelmi szálak, nem kell anyagiakban károsodnia. A tartás alapján kell fpietnie. De lehetne itt sorolni akár százféle Változást a családjogot korszerűbbé, az élet változásaihoz rugalmasan alkalmazkodó törvénnyé tevő meditációkból, tervekből. Alakul, formálódik tehát közös beszélgetések érlelésében új törvényünk. Már a viták módszerében, szükségességében is tükröződik, milyen fontos a szocialista társadalomban, ezen belül a jogalkotás folyamatában az, hogy ne csak szakemberek, hanem a családok »hozzáértői« — az apák és anyák — gondolatai, véleménye nyomán szülessék meg az új törvény. Gyakori beszédtéma egyébként is a család. Tudósok, szociológusok kutatják a tudományos oknyomozás és következtetés módszereivel a változását, érzékenységét a gazdasági-társadalmi mozgásokra. Hallunk arról, milyen mértékben és mennyit vállalhat át a társadalom a családok terheiből. Ma is sokat vállal, nyilvánvaló, hogy a folyamat tovább alakul. A nagy közös pénztárcából a mainál is több jut a gyermeknevelésre — gondoljunk csak a kormány legutóbbi családpolitikai intézkedéseire. Amit viszont sosem kérdője- lez meg a szocialista társadalom: a családok, a társadalom e sejtjeinek sorsdöntőén fontos szerepe, pótolhatatlansága. A családok — az igazi, meleg otthonok — formálják, alakítják csecsemőkorától a felnőtté válásig a gyermeket. a most új törvényt formál sok száz, sok ezer okos javaslat, a családokért van e munka. Azokért a családokért, amelyekben a jövő Magyarországának új meg új generációi születnek, H ra kötelezett szülő nem önké- és cseperednek föl a szeretet és nyesen állapít meg tartásdíjat. | gondolkodás légkörében, hanem a pontos jövedelme j Várkonyi Margit Száz lakásból több mint nyolcvan a takarékpénztár segítségével épül Az OTP Somogy megyei Igazgatósága az idei munkájáról adott számot a közelmúltban a megyei pártbizottságon. A tanácskozáson részt vett Szirmai Jenő vezérigazgató, Bogó László, a megyei párt- bizottság titkára és Sugár Imre, a megyei tanács általános elnökhelyettese. A tanácskozás után megkérdeztük Bencze Józseftől, az OTP megyei igazgatójától: — Takarékos volt-e az idén Somogy? — Országosan 60 milliárd forintot tesz ki a betétállomány, s ez évente 6 milliárd- dal növekszik. Somogybán a takarékbetétben elhelyezett pénz összege 1 milliárd 64 millió forint. Ebben az éviben 160—170 miülió forintos növekedéssel számolunk. A megye a jövedelem szempontjából nem áll az első helyen, de lakóinak takarékoskodása meghaladja az országos átlagot. A felnőttek mellett egyre több fiatal kezdi takarékoskod á s - sál: emelkedik az ifjúsági takarékbetétek tulajdonosadnak száma. Nagyon sok munkahelyen — mint például a Kaposvári Ruhagyárban, a Nagyatádi, Konzervgyárban vagy a VBKM Kaposvárt Villamossági Gyárában — a vállalat intézi az ezzel kapcsolatos ügyeket, s gyűjti össze vagy egészíti ki a betéteket. — A takarékba azonban nemcsak pénzt viszünk: »kérni« is oda járunk. — En úgy fogalmaznék, hogy igényesebb a lakosság, s ez jó, mert ez a kulturáltabb élet jele. Tény, hogy az igények emelkedését serkentik a zsúfolt kirakatok is. Az idén 120 millió forinttal több hitelt adott ki az OTP, mint egy évvel korábban, s a hitel ösz- szege elérte aiz 1 milliárd 10 millió forintot. — Mire kérnek hitelt az emberek? — Rövid távú céljaik megvalósítására áru-, személyi-, utazási-, gépkocsijavítási hitéit, termelési hitelt kérnek. A hosszú lejáratú hitelek a lakásépítést, a lakásvásárlást és -átalakítást szolgálják. A lakásépítkezések 80—85 százalékát az OTP finanszírozza. — Miként értékeli a takarékpénztár a lakásépítési program megvalósítását? — A negyedik ötéves tervre előírt 14 ezer lakás megvalósul a megyében: a családi házak és egyéb magánépítkezéseket tekintve jelentősen előre lépteink. A tanácsi lakásépítési programban — az ismert gondok miatt — kevesebb épül meg. Ebben az évben várhatóan 2700 lakás készül el Somogybán: megvalósul az erre az évre tervezett állami lakásépítés is (igaz, nem az ötéves terv által előírt ütemnek megfelelően), azzal a nagy gonddal, hogy — főleg Kaposváron — nem készülnek el időben a fűtőművek. Emiatt körülbelül 50—60 új lakást kell a tavaszig őrizni s megóvni a városban. A fűtési és melegvíz-szolgáltató rendszer ugyanis csak jövőre lesz kész. Marcaliban és Nagyatádon a lassú kivitelezés jelent gondot. — Az OTP a tanácsok bankja is. A tapasztalatok szerint hogyan segítik a lakásépítést? — A tanácsok mindegyike rendszeresen felülvizsgálja programját, s anyagi lehetőségeit figyelembe véve szabja meg a lakásépítést segítő területelőkészítő munkát. Nem a tanácsokon, hanem a kivitelezőkön áll, hogy időben elkészül-e egy-egy beruházás. Az 1975-ig tartó munkához nem hiányoznák az anyagi eszközök: a tanácsoknál min- I den előfeltétele adva van annak, hogy időben, jó minőségben és elfogadható áron elkészüljenek a lakások. — A több szintes lakások mellett a családi házak építése is jelentős a megyében. — Kölcsönnel évente ezer— ezeregyszáz családi ház épül Somogybán. A nagyobb településeken a falu lakói is segítik egymást az építkezésben: ha egy család építkezni kezd, a rokonság takarékbe- tétálíamánya is csökken. Okát 1 én abban látom, hogy korábban 160 ezer forintból elkészült egy családi ház, ma 200 ezernél többe kerül, s ezért az OTP-kölcsön mellett a rokonság pénzére is szükség van. — Milyennek ítéli a tanácsok pénzgazdálkodását? — Kiegyensúlyozottnak tartjuk: sem a tanácsoknál, sem intézményeinknél nem gátolja a múnkát pénzhiány. A nehézségek itt-ott a helyi körülményekből adódtak, s nem az anyagi eszközök hiányából. A nyugodt gazdálkodáshoz ebben az évben mindig tudtunk átmeneti hitelt adná. A következő évek nagy gondja már az ötödik ötéves terv előkészítése: az ezzel kapocsolatos pénzügyi nehézségeket ismerik az országos szervek is. K. I. Vasasszívvel A mi családunk igazi munkáscsalád. A fiúgyermekekre sorban ráragadt a géplakatosság. Apám után ez az én szakmám is. A bátyám és az öcsém is ezt tanulta ki. Bár itt születtem Kaposváron, csináltam egy szép félkört az országban, mielőtt visszakerültem, ugyanis édesanyám meghalt, amikor születtem, s engem a nagyapá- mék neveltek föl... A szakmát Székesfehérváron tanultam, aztán a Vadásztölténygyárban — ma Videoton — szabadultam. Tizenhat évvel ezelőtt a nagynénémék hívtak vissza Kaposvárra. Szívesen jöttem, bár Füredről kellett naponta bejárnom, mert Kaposvárt, Somogyot barátságosabbnak ismertem ... Itt nőttem fel, azt hiszem, ez mindent megmagyaráz. A Finommechanikai Vállalathoz kerültem ötvenhét őszén, s tulajdonképpen el se jöttem onnan, csak a vállalat szaporodott, osztódással mint az egysejtű, a másfél évtized alatt. Amikor például lesze- t reltem a katonaságtól, a Vasipari Vállalatnál találtam magamat. Sokszor visszagondolok arra, milyen körülmények között dolgoztunk akkoriban. Gyalog, biciklin, motoron jártunk ki a Toponári útra. Fürdés? Még lavórt se kaptunk eleinte, hidrofortetőben mosdottunk, üstben melegítettük a vizet. Arról nem beszélve, hogy olyat is elvállaltak gyártásra, aminek nem volt meg a föltétele. Hát aztán azt nem is lehetett termelésnek nevezni, inkább kínlódásnak, harcnak, mire mentünk valamire... S mégis, az volt az iparfejlesztés hőskora, akkor kezdtek sorban nőni a gyárak a kukoricaföldek helyén. Aki ezt nem élte -át, csak belecsöppen a készbe, nem tudja értékelni a fejlődést. Én ha kellett, mindig kinyitottam a számat; volt is sok vitám, de nem tudtak belémkötni, mert a munkám után megvolt a hátterem. Mindig szerettem a szakmámat, éppen ezért nagyon bántott, hogy nem végzek szorosan vett géplákatosi munkát. Aztán amikor a fénycsőüzembe kerültem, az nagyon tetszett. Pedig öreg gépeket hoztak le Pestől, sok baj volt velük, s ha nekiálltunk javítani, amíg kész nem lett, nem hagyhattuk abba... Éjjelnappal dolgoztunk, s ezért nem kaptunk külön egy fillért sem. Ez volt a dogunk, hogy gondoskodjunk a présgépek működéséről. Erre a telepre már párt- vezetőségi tagként kerültem, kívülem még két kommunista dolgozott ott. Azzal bíztak meg, próbáljam meg kialakítani a pártéletet. Nekikezd- tem ... Amikor aztán ismét osztódott a gyár, és elektron- csögyári szerelő lettem. Akkor már húsz párttag tevékenykedett a Dimitrov utcai telepen — jó érzéssel mondom: ma szinte mind ségi tagok —, s engem választottak meg párttitkárnak, így aztán nemcsak a szakmát örököltem apámtól, hanem a párttilkárságot is, merthogy ő is az volt sokáig ... Adott is tanácsot, nem egyet... főképpen azt, hogy fiam, mindig csak meggondoltan, higgadtan. Jó is jött ez, mert első párttitkáromtól legföljebb azt leshettem el, hogy »zsebből vitte a pártéletet«, ugyanis »magával hordta az irodáját.« Azóta sokat fejlődött a gyár. Most öt pártszervezetben száztizenhárom kommunista tevékenykedik. Egy fél évvel ezelőtt megválasztottuk a csúcsvezetőséget, én lettem a titkára. Most ez az első számú feladatom, pedig nagyon nehéz elszakadni a fizikai munkától, kiváltképp annak, aki régóta csinálja. Egy evvel ezelőtt még nekiálltam egy-egy gép javításának. Most már nem jut i'á idő, legföljebb le-lemegyek, s megnézem a gépeket... Sokait könnyűnek vélik a rádiócsö- gyártár.t, pedig ez még a fővárosban is nehéz munkának számít. Ilyen nehézségi fokú ipar rém honosodhatott volna meg Somogybán, ha nincs akkor változás a koponyákban! A társadalmi munka? Az végigkísérte az életemet. Először ipari tanuló koromban végeztem a legjelentősebbet: az 1956-os árvíz után én is dolgoztam Mohács-sziget újjáépítésén... Ez a mostani? Azt hiszem az igazgatónktól... sőt, biz- Partvezeto- tas, hogy tőle származott a gondolat: alakítsuk át óvodává a Dimitrov utcai üzemépületet. Én azonnal felajánlottam, hogy szervezek egy brigádot a központi fűtés beszerelésére. Tíz napot dolgoztunk reggeltől estig. A délutánosok délelőtt jöttek, a délelőttösök délután. Én az anyagbeszerzéstől kezdve mindenben segítettem... Amikor felavattuk az óvodát, olyan jó érzés volt elnézegetni a gyerekeket. Nagyon meglepődtem, amikor megtudtam, hogy kitüntetnek a Társadalmi munkáért emlékplakettal. Én jobban örültem ennek, mintha kétezer forint prémiumot. kaptam volna ... Elmondta: Szilágyi Dezső, az elektroncsőgyár párttitkára. Följ egyezte: Lajos Géza • • Összefogás egy sokgyermekes családért »Csak ai házat tudnánk befejezni, hogy minden helyiséget lakhatnánk. Arra már saját erőnkből soha nem futja.« — Ezzel fejeztem be Tizenegy gyermek — apa nélkül című, augusztus 19-én megjelent cikkemet. Az írás a magára maradt, hácsi Kimer családról szólt, amely az idén februárban vesztette el kenyérkeresőjét. Megvallom, bíztam abban, hogy a cikket olvasva jelentkeznek közösségek, felajánlják segítségüket a nehéz sorba került családnak. Nem csalódtam. Elsőként az egyik honvédségi alakulat KISZ- szervezete figyelt föl Kirne- rékre. Gyors tanácskozás a parancsnokokkal, majd ugyanilyen »katonás« tárgyalás a családfő egykori munkaheláttak. Kilenc katona több mint egy hétig dolgozott a tágas családi ház vakolásán és egyéb munkáin. Az anyagot — cementet, meszet, cementlapot — a gazdaság adta. De a helyi tsz — ahol az egyik fiú ipari tanuló — sem tétlenkedett; homokot szállított, fuvarral segített. A lengyeltóti áfész -— amelynek helyi boltjában kereskedelmi tanuló az egyik kislány — hat mázsa cementtel járult hozzá a munkához. Nem kész még egészen a ház. De már végeztek az alapvakolással, a félbe maradt asztalosmunkákkal, és ott a padlóanyag — ugyancsak az állami gazdaság ajándéka — a szobák befejezéséhez. A segítség más formájaként pedig térítés nélküli étkezésiének, az öreglaki Állami i ben részesülnek az óvodába Gazdaságnak a vezetőivel, és máris kész volt az elhatározás. Felmérték a befejezetlen ház anyagi szükségleteit, megfelelő szakemberekből összeállították a brigádot, és szeptember közepén munkához Évente 325 ezer tonna acélból öntenek Az ózdi kohászati üzemekben évente 325 ezer tonna acélból öntenek középméretű bugákat. — iskolába járó gyermekek, gyámügyi segélyben a család, a gimnazista kislány évi 2500 forint ösztöndíjat kap. A napokban Hácson járva éppen az iskolai szünet első napján kopogtattam be hozzájuk. A tágas konyhában együtt volt az egész család. Az anya és tizenegy gyermeke. Szeretettel emlékeztek meg az itt dolgozó katonákról, a többi segítő szervezetekről, s örömmel mutatták, mire mentek, meddig jutottak eddig. Olyan jó volt hallani, amikor az anya azt mondta: — A gazdaság egy napra sem hagy bennünket magunkra. Megküldték a fejadagot is, éppen úgy, mintha szegény uram ma is dolgozna. Az említett szervek és dolgozók, meg azok is, akik az építés megkezdése után jelentkeztek — mint a siófoki vasútállomás egyik szocialista brigádja vagy Ignácz György nyugdíjas pedagógus. aki egy csomagot juttatott el hozzájuk — az együttérzés, a segíteni akarás szép példáját mutatták. Mégis, gondoljuk csak meg: a házba érkező minden fillért beszámítva sem éri el az egy főre jutó jövedelem az ötszáz forintot. Ráadásul az édesanya is gyógykezelésre szorul. Továbbra sem maradhatnak tehát magukra. P. L. Somogyi. Néplap a
