Somogyi Néplap, 1973. december (29. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-23 / 300. szám

Csak a szakképzettség hiányzik? Az országban elsSként Betanított munkások Végigsétálunk az üze­men. Elektromos berendelések, transzformátorok készülnek a munkapadokon, kis gépek se­gítenek. Az egyik asztalon pi­ci, képernyős műszer. Televí­ziókat vizsgálnak majd vele valamelyik szocialista ország­ban. Több százezer forint a készülék ára. Prospektusokban lapozunk, kézi, asztali számító­gépele színes képei között vá­logatunk. A Budapesti Hír­adástechnikai Ktsz balatonlel- lei telepén dolgozik a Balaton szocialista brigád. Tagjai szin­te valamennyien fiatalok. Az átlagéletkor alig több húsz év­nél. Réti Ilona négy éve dolgozik a telepen. Előtte az egyik ba- latonlellei üdülő éttermében volt felszolgáló. — A fizetésem ezer forint volt. Ebben a községben lakom, nem tanultam tovább. A nyol­cadik osztály elvégzése után vállaltiam el ezt a munkát, és egy ideig tetszett is. Bár a fi­zetésemből nemigen tudtam megélni, mégis úgy éreztem, hogy független vagyok. Azután később rájöttem, hogy szakma nélkül életem végéig ennyit fogok keresni. Hallottam erről a telepről, eljöttem, megkér­deztem, fölvesznek-e. Azóta vagyok itt. — Mennyi a fizetése? — 1700 forint. A szerelőmű­helyben dolgozom, a panele­ket készítem elő, meg a veze­tékeket kötöm a helyükre. Az idén sikeres vizsga után me­chanikai műszerész szakmun­kás-bizonyítványt szereztem. Mégy évig dolgoztam mint be­tanított munkás. Kominak Valéria három éven keresztül a fonyódi Ka­rikás Frigyes Gimnáziumban tanult. Az utolsó tanév előtt azonban kimaradt. — Nem bánta meg? — Édesanyám betegsége miatt hagytam ott az iskolát, és különben is jól érzem itt magam. A munkája: panelekbe el­lenállásokat forraszt. Nyolc órán keresztül, két műszakban. Betanított munkás.-— Nem készül tovább ta­nulni? — Volt arról szó, hogy a gimnázium elvégzése után va­lamelyik felsőoktatási intéz­ményben tanulok tovább. Ami maradt: szeretném befejezni a gimnáziumot. Ügy tudom lehe­tőség van a telepen szakmun­kás-bizonyítvány megszerzé­sére. Graboplast A Graboplast, az ország egyetlen és Enrópa-szerte ismert műbőrgyára nagy gondot fordít termékeinek fejlesztésére, minőségére. Képünkön: Saját tervezésű kosztüm. — Mit olvasott utoljára? — Nem emlékszem. Sok Jókai-, Berkes!-, Szilvási-kötet van otthon, ezeket forgatom néha. Könyvtárba nem járok. Testvére, Zsuzsanna is a te­lep dolgozója. Forrasztó. Beta­nított munkás. Rajta kívül még huszonleetten dolgoznak itt. Ellenállásokat forraszt, in­tegrált áramköröket készít. Az elektromos munka könnyebb — mondja vállát vonogatva —, a dolog nehezebb része a mi vállunkat nyomja. — Elégedett a munkájával? — Igen. Megcsinálom, amit rám bíznak. — Nem érzi a szakmai mű­veltség hiányát? — Ezen még nemigen gon­dolkodtam. ha lehet tanulni, akkor én is beiratkozom. Nem mindig értem a munkámat, de azt hiszem, ez egy betanított munkásnak nem is feladata. — Mivel foglalkozik szabad idejében? — Szeretem a divatlapokat. A képeslapokban szépek a ru­hák, ha lehetőségem lenne rá, magam is olyanokban járnék. A brigádvezető, Nagy László harmincéves. Elektró- műszerész. A kaposvári 503-as Ipari Szakmunkásképzőben szerzett szakmunkás-bizo­nyítványt. — Meglehetősen vegyes ösz- szetételű a brigád. De ez még inkább jellemző az üzemre. A dolgozók nyolcvan százaléka nő. Különböző az érdeklődési körük, és hosszú időnek kell eltelnie ahhoz, hogy végleg megszokják az üzemi légkört. Még, nem tudták elválasztani az otthonitól. Nagy részük csak általános iskolát végzett, de szakmai továbbképzésük is bizonytalan. Ügy érzem, hogy azok, akik valóban szeretné­nek tanulni, előbb-utóbb meg­szerzik a megfelelő szakképe­sítést. Tóth-Ilisz Ottó telepvezető elektromérnök: — Nekünk az is megéri, ha a lányok gimnáziumba járnak, hiszen műveltebbek lesznek, felkészültebbek, és az áttekintő képességük is nagyobb. A mechanikai műszerészszakma megszerzése nincs érettségihez kötve,, így bizonyos gyakorlati idő letöltése után könnyen szerezhetnek szakmunkás-bi­zonyítványt a fiatalok. Termé­szetesen minél több szakmun­kásra van szükségünk. — Mit tesz ezért az üzem? — 1974 szeptemberétől tan­folyamot indítunk. Ez azt je­lenti, hogy évente nyolc-tíz szakmunkást képezünk. Két­százötven dolgozó lenne az op­timális létszáma a telepnek. Most százzal kevesebb. Négy éven belül szeretnénk elérni, hogy az itt dolgozók legalább harminc százaléka szakmunkás legyen. Röhög Gábor 4. Csíknek az eskütétel nap­ja jutott eszébe. Ott. Kis- csányban feszengve, kipirul­va éppen a Professzor mel­lett állt. A zászló alatt Kiss Ferenc kapitány hallgatta a zászlóalj parancsnok jelen­tését. Körtearcú, barna férfi volt. Ködvágó sapkáját a homlokába húzta. Egyenru­hája sehol sem vetett rán­cot. Nagy nap volt az a decem­bervégi nap. A szlavóniai, a vajdasági és az anyaorszá­gi magyar harcosok egyesül­tek dandárrá. Ezerkétszáz tettre kész partizánból négy zászlóalj .alaku’t. — A harcban mindenütt a legszigorúbb fegyelemre van 'zükség! — kiáltotta messze- :ngő hangján a parancsnok. Somogyi Néplap — A fegyelmezetlenség: ön- gyilkosság. Brigádunk Pe­tőfi Sándor nevét vette föl. Legyünk méltók hozzá éle­tünkben, s ha kell: halálunk­ban is! Így alakult meg a Jugo­szláv Népfelszabadító Had­sereg 16. hadosztályához tar­tozó XV. Petőfi Sándor Ro­hamdandár. Stodulka főhadnagy a ma­gyar egység agitációs és propaganda-osztályának lett a vezetője. Futárának a gyors lábú, fürge észjárású Csíkét választotta. A fiú hálás volt fölöttesének... — Ismételjük át a hallotta­kat! Először a kézigránát ré­szeiről beszéljen valaki! Ta­lán az a fiatalember ott... Az a hal, vagy hogy is hív­ják. Csíkhal! — harsogta a Professzor. Csík — ahogy az eddig rossz keréknyomban haladó kocsi zökken vissza a helyes vágásba — úgy döccent az ál­modozásból a valóságba Keze ismerkedett a dobó­fegyverrel. A válasza olyan pontos és szabatos volt, hogy Bácski »professzor« elége­detten bólogatott. Nyílott és csapódott az aj­tó, mész hullott a mennyezet­ről. — Parancs van az indulás­ra! Átkelünk a Dráván! — elfulladva hadarta tudtukra a hírt a terem közepéig pen- derülve Jaksa Karcsi. Menetkész állapotban volt már, géppisztoly a vállán. Egyszerre dobbantak a lábak az. olajos padlón, egyszerre igazodtak egymáshoz a sorok. Bácski Stevan tétovázva néz­te őket. Átengedte a paran­csolás jogát az egyik fiatal­nak. A Professzor — különc­ségből, elvből? — nem fo­gadta el a rangot, amit Kiss Ferenc kapitány fölajánlott neki. »Közkatonája kívánok lenni az ellenállásnak!« — makacskodott, és később is ehhez tartotta magát — A hídverőkhöz! — kiál­totta oda nekik futás közben kis Kis, a zászlóaljparancs­nokuk. Kis Jánosra apró termete miatt ragasztotta a partizán­humor a másik »kis«-t. A Dráva-parton kemény vezényszavak mozgatták a partizánokat. — Az első és második zászlóalj jobbról és balról védelembe! A harmadik ma- rauyoa tartalékban! A má­Technikus minősítő vizsga Bogláron A szakközépiskolát végzet­tek — vagy ennek megfelelő képesítést szerzettek — to­vábbképzése sürgető feladat­ként jelentkezett az elmúlt években mind az alkalmazó szervele, üzemek, mind az érintett — többnyire fiatal — szakmunkások körében. A ma­gasabb szintű és specializált képesítés ugyanis egyre több beosztásban követelmény. A népgazdasági ágak közül elsőként az élelmiszer- és fa­gazdaság területén határozta meg az illetékes minisztérium mesztés és -feldolgozás ágazat­ban több szakközépiskola is lehetőséget kapott a minősítő vizsga megszervezésére. Közü­lük azonban egyelőre csak a balatonboglári szakközépisko­la tudott élni e lehetőséggel: itt volt akkora érdeklődés, hogy sikeresen megszervezhet­ték a minősítő vizsgákat. Ahogy Herdol István és Pados József igazgatóhelyettesek el­mondták, negyvenötén jelent­keztek vizsgára. A követelnie nyéknek azonban csak 35-en feleltek meg, ők álltak neki kora nyáron a felkészülésnek. ga. Az első bizottságban dr. Csepregi Pál egyetemi tanár, a másodikban Lakatos András, a Balatonboglári Állami Gaz­daság főkertésze elnökölt. Vele beszélgettünk a vizsga tapasz­talatairól. — Hogyan fogadta a gazda­ság vezetősége ezt a lehetősé­get? — Örültünk neki. Annak meg különösen, hogy az or­szágban itt, Somogybán éltek legtöbben az alkalommal. Ne­künk ugyanis sokat jelent, ha magasabb képzettséggel ren­delkező szakemberekkel dol­gozhatunk ebben az egyre bo­nyolultabb, magasabb köve­telményű szakmában. — Milyen összkép alakult ki a vizsgáztatás, során? — Mint minden hasonló jel­legű tájékozódáson, itt is vol­tak kiemelkedő tudású és gyengébben felkészült vizsgá­zók. Szerénytelenség nélkül mondhatom azonban — hiszen nem az én érdemem —, hogy a Bogláron végzettek közelí­tettek leginkább mai, sőt hol­napi szemmel a témákhoz, még ha időközben máshova vetőd­tek is. Ügy gondolom, ez első­sorban az iskola és a gazda­ság jó együttműködésének kö­szönhető. — A vizsgázók egy részé1* gyakorlati munkájuk alapján jól ismerte. Most hogyan érté­kelte elméleti tudásukat? — a MÉM — a továbbképzés formáját: a technikusi minősí­tés szabályait. Már ebben az évben meg is indult a szak­középiskolai oktatás kiegészí­tését szolgáló minősítő vizsgák szervezése. Erre azok jelent­kezhettek, akik szakközépisko­lát végeztek, és kétéves gya­korlattal rendelkeznek. Az országban a szőlőter­Részletes programot kaptak az iskolától, és konzultációkat szerveztek számukra. Szakdol­gozati témákat is választhat­tak. Nyolcán éltek e lehető­séggel, a többiek ehelyett írás­beli, zárthelyi dolgozatot ké­szítettek. Négy napon át folyt a teg­nap befejeződött minősítő vizs­Ünnep előtti körkép A boltokat elözönlötték a vásárlók, a háziasszonyok már az ünnepi asztalra valót vet­ték meg tegnap. Vajon min­den kapható-e? Ezzel a kér­déssel kerestük meg a bol­tokat. áz élelmiszert árusító helyeket. tok. Ahogy megtudtuk, ma is folyamatosan szállítanak. El­terjedt a hír, hogy a hentes­üzletekben nem lehet mást, csak drága karajt kapni. Nem így van, csupán a karácsony előtti otthoni disznóöléshez nem adnak az üzletek tíz, ti­Először a piacról: pénte­ken zöldség és élőbaromfi , dömping volt. Az előbbinek — sajnos — még a nagy fel­hozatal ellenére is magas volt az ára. A sárgarépa kilója 4,80 és 10 forint, a petrezse­lyemgyökéré 8 és 11,60 között változott. Az élőcsirke párja kilónként 37, a tyúké 26 forint 50 fillérbe került. Na­gyon sok pulykát hoztak — ellentétben az előző kará­csonyokkal, amikor csak mu­tatóba lehetett egyet-kettőt látni. Kilója 21 forint 60 fil­lér volt. A karácsonyi piac szenzációjának a zöldpapri­ka és paradicsom bizonyult, 15 és 24 forint között válto­zott a kilónkénti áruk, mi­nőség szerint. Akadt egy ter­melőnél szőlő is — kilón­ként tizenöt forintért. Az ün­zenöt kiló combot egy tétel­ben, hiszen akkor a többi vá­sárló károsodna. Déligyümölcsből — füge kivételével — mindenfajta bőségesen kapható. Narancs­ból 150 mázsa — az olcsóbb kubaiból 40, citromból 50 mázsa érkezett tegnap az üz­letekbe. Néhány napig nem lehetett banánt kapni: ma késő délután érkezik 25 má­zsa a boltokba. A többi élel­miszerből óriási készletek állnak a vevők rendelkezé­sére. Van elegendő fűszer is, és az Időnként hiánycikknek számító étolaj — kétféle mi­nőségben. — A kettő összhangja itt ia megnyilvánult. Aki a munka­helyén korszerű szemlélettel, igényesen látta el feladatát, az felkészülten jött ide, és igye­kezett valami újat is adni. — Jelent-e valamit a tech­nikusi minősítés előmenetel­ben, anyagiakban? — önmagában ugyan nem, de lehetőséget erre annál in­kább. Perspektívát ad a föl­jebb lépésre. Hiszen egyre több szakvezetőre van szükség ebben az ágban, és nyilvánva­ló, hogy akik a minősítő vizs­gán megfelel tele, azok jönnek elsősorban számításba a káder- utánpótlásban. ?.4-én is lesz friss kenyér népi beiglihez a dió 12—13, a mák 50—58 forintba ke­rült. És mi került az üzletekbe? A legfontosabb a hús. Teg­nap a húskombinát 180 má­zsa előhűtött csirkét, 35 má­zsa vágott pulykát, 40 mázsa fagyasztott csirkét és tyúkot, 180 mázsa tőkehúst, 100 má­zsa felvágottat és 140 ezer tojást szállítottak az üzletek­be. Emellé még 35 mázsa kocsonyahúst is kaptak a bol­sodik zászlóalj fogjon a híd­építéshez! A folyó alumíniumszürke jege mintha lehangolta vol­na a harcosok egy részét. A máskor tréfára kész Nagy Lajos kedvetlenül készülő­dött. — Lehetetlenséget kívánsz, parancsnok. Két-három nap is beletelik, míg hidat ácsolunk! A megszólított sűrű szem­öldöke szúrósan nézett a fancsali arcúra: — Nem ismerem ezt a szót, hogy »lehetetlen«! A mi hi­dunk órák alatt készen lesz. Erre még Jomtovits ko­misszár is hitetlenkedve lé­pett közelebb: — Miféle híd lesz az? — Jéghíd, Rudikám! — De hiszen ez még nem is jég, csak hártya! — Meghízlaljuk! Rőzsekö- tegeket, faderekakat dróto­zunk össze, vízzel megöntöz­zük Olyan hidunk lesz, hogy a lovak is átjutnak rajta. A szentmártoni erdő ehhez hasonló fejszecsattogást még nem ért meg. Reccsenve ad­ták meg magukat a vastagabb ágak is a fejszék fokainak. Porzott a hó, ahogy lábuk elé csapódtak a bokornyi gally­csomók. Néhány fát derék­ban kaptak fejszeélre. Ezek az oldalágaktól szabadított törzsek lesznek a szükséghíd alapiak Karácsonyi tejárusítás kilenc vendéglátóhelyen A hármas ünnep külön­legesen nagy terhet ró a sü­tőiparra és a tejiparra egy­aránt. Az ünnepi készleteket tejből és kenyérből szombat- vasárnap igyekszik minden­ki beszerezni. De igen lé­nyeges, hogy frissek és él­Amikor a munka megkez-; dődött, a túlpart még néma! volt. Az eget hasas felhők j hozták közelebb. Magassá- j gukból nézve: nagy, fehér; asztalterítőn morzsát kere- j ső fekete hangyának látszot-l tak a hídkészítő partizánok. ; Ott tüsténtkedtek közöttük! a felsőszentmártoniak is. Egy! fecskeszárny-bajszú öregem-; bér a kerítés kapuját hozta; a hátán, egy suttyógyerek; dróttekercset adott át a víz­parton dolgozó bundasapkás! partizánnak. A kertek alján kicsattanó arcú menyecske közeledett, kezében kukori- caszár-kévével. Két falusi a kert kerítésének drótjából/ csippentett le a fogóval. A kendőkbe bugyolált par­tizánlányok is beálltak a fér­fiak láncába. Kézről kézre adogatták a gerendákat. Az élő lánc utolsó szeme Takács Imre, a második század pa­rancsnoka volt. Már a lefek­tetett és összedrótozott há­rom fatörzsön hasalt. — Csak lassan, óvatosan! Most ereszd! — vezényelt a parton állóknak. Űjabb törzs csúszott vé­gig a vékony jégen. Repe­dezve törött a folyó üvege, de megtartotta a fát. Takács Imre araszolva kúszott elő­re. Szinte sisteregve fagyott a víz a maga mögött hagyott gerendasorokon. folytatjuk.) vezhetők legyenek ezek a fon­tos közszükségleti cikkek. Ezért a sütőipar és a tej­ipar az ünnepek alatt is igyekszik friss áruval folya­matosan ellátni a lakosságot Szondi István, a Tejipari Vállalat igazgatója szerint a vállalatnál tejből és min­denféle tejtermékből bőséges készletek állnak rendelkezés­re. A vállalat ilyenkor a szo­kásos menyiségnél — 30 ezer liter — mintegy tízezer literrel' több tejet szállít. Ké­szenlétben állnak a gépkocsik, hogy vasárnap és hétfőn az igények szerinti menyiség- ben vihessék a tejet, a túrót a kefirt és a tejfölt. Az ügye­leti szolgálatot az egész me­gyére kiterjesztették. Az igaz­gató azt is elmondta, hogy még a korábbi években ün­nepi hiánycikknek számító tejszint is lehet kapni az üz­letekben. S hogy karácsony­kor 25-én és 26-án se marad­jon friss tej nélkül a megye- székhely a Somogy megyei Vendéglátó Vállalat kilenc kaposvári üzletében lehet majd tejet vásárolni. Szönyi Lajos, a Sütőipari Vállalat termelési osztályve­zetője aról tájékoztatott ben­nünket, hogy az ipar felké­szült, és a szokásos hétköz­napi kenyérmennyiseg dup­láját sütik a pékek. Pár nap­pal korábban már egyeztet­ték az igényeket a kereske­delemmel. Eszerint bármilyer mennyiséget kérnek a bol­tok, szállítani tudják. December 24-én Kapos­váron és a járási székhelye­ken nyitva tartó üzletekbe ; friss kenyeret szállítanak, s ; hogy az ellátás még színvo- ; nalasabb legyen, megyeszer- ! te 6 órától 12-ig saját. szak- ; bolthálózatunk is nyitva tart

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents