Somogyi Néplap, 1973. december (29. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-20 / 297. szám
A PIAC NAPSZÁMOSAI Üres és csendes a város. Az ablakok sötétek. Csak az utcai lámpák sápadoznak, irigykedve a pirkadatra, melyet egy merész kakas, amolyan füstrágta torkú, városi, köszönteni merészelt. Nem reagál rá senki. A tejesek már kihordták az árut, az újságkihordók még alszanak, a nyolckor kelőkről nem is beszélve. Néhány árny azonban feltűnik. Az öreges, hol csoszogó, hol szapora léptek a színház mögött halnak el. Péntek van, hetipiac. Nem zsibongó, több száz, kosárral cipekedő háziasszonyt csábító nyári piac, csak amolyan fá- zós, ködbe burkolódzó tél eleji. Ilyenkor már valóban az hoz árut. aki rá van szorulva minden fillérre, vagy ebből él. Él? Aki ma itt van, egy része megél, másik része jól él. Néhányan mérleget próbálnak váltani, várnak, a kölcsönző még nem érkezett meg. A többiek kirakodnak. Benn a csarnokban »tejfölösök« mögött az év utolsó gombázója kupacolja az árut. A zöldség-, gyümölcs- és virágárusoknak kint van a helyük a hidegen, öt óra. A gyékényesi, fonyódi vonalról érkezők már itt fagyoskodnak, a Barcs felől jövőket most várják. A »férfi erő« a kosarakat, ládákat letéve, a vendéglátó helyisége körül csoportosul. Cigarettáznak, topognak, paroláznak, fűzik a szót. Az asszonyok a pecse- nyést részesítik előnyben, de a laposüveg is előkerül. Hiába no, itt a tél. Fél hat. Éled a piac. Megérkezik a mérlegkölcsönző, kisül az első hurka, kolbász. Jönnek a legkorábban ébredők. ök nem vásárlók, csak reggelizők. A pályaudvarra tartva bekapják a napi adagot, s már rohannak is tovább. özvegy Bank Mihály- né és veje, pecsenyesütők, miattuk nem veszik ki az évi szabadságot. — Egy hét alatt elszokik ez a maroknyi törzsvendég. Húse-httszonSt emberről van szó. ősszel és télen már minden vevőt meg kell tartani. Ketten vezetik az üzletet. Ilyenkor egyikük is el tudja látni a tennivalókat, a másik ügyes-bajos dolgait intézheti. Az igazi szezon a nyár. — Akkor bizony a napi kétszáz vendég sem ritkaság. Ügy kétezer forint körül szokott a forgalom alakulni. Mostanában még a piacos napokon is alig 10—15 kiló kolbászt, 30—35 kiló hurkát adunk el. A friss áru előkészítésére így is rámegy az egész délután. Szerencsére van egy 230 és egy 370 literes hűtőszekrényünk, így szezonon kívül elég, ha hetenként kétszer készítünk anyagot. A hús az üzletből, a bél Szarkavárról, a vér a húskombinátból származik. Egy Moszkviccsal fuvaroznak. Este hétkor mossák le a zsírtól a kezüket. A balatoni napsütést csak a televízióból ismerik. Reggel ötkor ébrednek, a heti egy szabadnapot anyagbeszerzésre használják. Megéri? Biztos, mert 1956 óta csinálják. Nem panaszkodnak. Az üzletekben ládák fehérlenek, a sampion beletartozik a mindennapos választékba. Egy magányos anyóka az idén utoljára kínálja áruját. Töpörödött, jóságos, amolyan mesébe illő. — Diófa gíva ez, kincsem, a legjobb gomba a vargánya után. Az utolját hoztam el. — Ilyenkor is lehet gombázni? — Ezt én termesztem. Öntözni szoktam a tuskóimat. Áprilistól novemberig mindennap itt vagyok. Ez ám a hasznos szórakozás, fiam, nem a mozi. Nyáron, ha kedvező az időjárás, a napi húsz kiló vargányát is megszedem. Most csak ez a két-három kiló jött össze, 40 forintot kérek érte. A Róma-hegy 91-ből jár be Sztankó Fülöpné. Házához a legközelebbi buszmegálló másfél-két kilométer. Fürge, friss ma is. Hetvenéves. Somogyi Néplap Tőle lejjebb, alig húsz méterre a termelőszövetkezetek és a MÉK bódéi sorakoznak. Hajdú Istvánné az utóbbinak a vezetője. Napi forgalma 3000 forint. Csöppet sem elégedett. Üzlete a Kalinyin városrészben kincset érne, itt épp, hogy létezik. Hogy forgalma mégse csökkenjen, még délben is »elfelejt« bezárni. — Pedig mindennap friss áruval szolgálok a kedves vevőnek. Választékról is gondoskodom, de tudja, túl sokan vagyunk. Pillanatnyilag a hagymát keresik legjobban, úgy látszik, ebből ma kevesebb volt a felhozatal. Az az igazság, hogy ma már mindenki a munkahelye közelében. egy helyen vásárol mindent. Panaszkodik, én megértem. Szemlátomást »több az eszkimó, mint a fóka«. Sőt, ahogy a mérlegkölcsönzőtől hallottam, tavasszal még a gyulai paprikával, nyáron az érdi őszibarackkal is föl kell vennie a versenyt. A látrányi Síposék szintén törzsvendégek. Ügy látszik, az őstermelő nem ismer lehetetlent. Hogy ki miért nem ismer lehetetlent, azt a körülmények indokolják. özvegy Horváth Antalnét a Kölcsey utcából az 540 forintos nyugdíj hozza ki nap-nap után. Havonta 120 forintot fizet a standért, melynek teteje van, az eső mégis bever alája. Egész évben bérli. — Kénytelen vagyok esőben, kánikulában itt állni. Az uram ott maradt a háborúban, a gyerekek felnőttek, egyedül élek. Azzal egészítem ki a nyugdíjat, ami a 120 négyszögölnyi kertben megterem. Tavasszal palánta, saláta, retek, nyáron élő virág és zöldségféle. Főleg virágot árulok. ősszel már csak szalmavirág a választék. Négy napja vevője sem akadt. A szíve, a veséje beteg, a körzeti orvosnál név szerint ismerik. — Reggel fél hétre már itt j vagyok, s addig maradok, míg el nem fáradok, vagy ilyen csúf időben át nem fázok. — És mire jó ez a szerény virág? — A temetőbe, kérem, az elmúlás virága ez. Minden piacon üde színfoltként hat a bazársor. A vidáman csillogó tükrök, a sátorrúdon röpködő tarka kendők, a babák, pisztolyok, fésűk garmadája, főleg a szülőket vonzza. Vidéken dívik még a vásárfia, de itt a városban? Balogh Lászlóné bazáréban a lánya őrzi a pultot. A 78 százalékos rokkant Baloghné öt gyermeket nevelt föl. Az ötből egy maradt mel- j lette. Nagyon szereti az édesanyját. Kérdésemre, hogy megéri-e, a dac diktálta a választ. — Ha nem érné meg, nem csinálnám! Azután mégis megenyhül, cigarettával kínál. — Három éve otthagytam a szakmámat, hogy az édesanyám kedvében járjak, és maradjon a bazár. Tizenhal év óta még egy Trabantra se tellett. Egy szoba-komfortos lakást, a benne levő bútort, és néhány ezer forint adósságot tudhatunk magunkénak. Any- nvi hitelünk van az itt látható árura, hogy ha felszámolnánk a boltot, épp ki tudnánk fizetni. Csak hát a tradíciók. Az édesanyám mindent elvesztett, ez a sátor maradt neki. Anna nap mint nap kinyitja a kis üvegablakot és vár. Kire vagy mire, ő tudja. Egyhavi szabadság járna neki, de utoljára még a régi vállalatánál volt szakszervezeti beutalóval üdülni. Ha pihenne, a keresete bánná. — A forgalom? — Ma, hogy nagy piac van, 900 forintot várok, de szerdán csak 30 forint volt a kasszában. A nyári búcsúk nélkül télen nehezen tudnánk megélni. Bezzeg, a régi piacon, a mai autóbusz-pályudvar helyén, ott volt élet. De itt? Nem csinálom már sokáig. Cigarettát cigarettá után szív. Átlagosan egy doboz Fecskét füstöl el naponta. Nagyon gondolkodik. Eddig a szülői szeretet — vagy tán akarat — győzött. Közben a vásárlók is megjöttek. Szállingóznak, álmosan, fázósan. Körülnézek. A jóízű, hosszas alkudozás is kiment a divatból. Az eladó az árutól akar szabadulni, a vevő meg rohan tovább a dolgára. Ez már nem az igazi piac. A hajdani, harsogó, eltűnt. Az évek elszürkítették, de nyáron még fel-felvillan. Az árusok 'több száz fős tömege a régi piacot idézi. Pedig hol van az már. Ma még a »kofa« szót is kikérik maguknak. Igazuk van, 1973-at írunk. > Győri András Levelek Mr. Computernek Bármilyen viccesnek hat az első pillanatra, lehet, hogy hét év múlva a Balaton déli partján üdülni kívánó szabolcsi tsz-tag vagy londoni üzletember nem Szabó Miklós vagy Kis Péter ügyintézővel levelez szállodai hely, ellátás, program, hangverseny ügyében, hanem Mr. Computerrel. A számítógép átveszi az embertől a legnehezebbet: a nyilvántartást és a szervezést, s pillanatok alatt pontosan megmondja, hogy Mr. Brownnak lesz-e bungalója Bélatelepen, teszem azt augusztus 10-től, s mivel a komoly zene kedvelője, a tó partján eltöltött egy hét alatt hova és milyen hangversenyre kérhet jegyet. Azt hiszem, hogy ezzel a bevezetővel sikerült felcsigázni az érdeklődést, némelyek talán holmi utópiára gondolnak. Szó sincs róla, a közeli évek nagyon is komoly valósága lesz ez egy új tudományág, a számítástechnika mind szélesebb körű alkalmazásának eredményeként. Akik megnézték a Ki minek mestere? — A számítástechnika ifjú alkalmazói vetélkedő döntőjét kedden délután a televízióban, nagy örömmel hallhatták a fiatal szakemberek ötletes megoldásait, érdekes magyarázatait a nem is olyan távoli jövőről. A KISZ-nek, a Központi Statisztikai Hivatalnak, a televíziónak köszönhető, hogy lehetőséget kaptak a fiatalok az ország nyilvánossága előtti bemutatkozásra. A döntő összetett feladatai elsősorban bennünket, somogyiakat villanyoztak fel, hiszen ott láthattuk a Balatont az ábrán, akár a közlekedés, akár az idegen- forgalom, akár a környezetvédelem számítógépes rendszerének kidolgozását kapták feladatul a csapatok. Mennyit panaszkodunk ma a közlekedésre! Például arra, hogy dugók keletkeznek az M 7-esen, három embernek ugyanarra a helyre adnak ki helyjegyet a vonaton. Mr. Computer ezt is megoldja! Pontosan nyilvántart és válaszol, s már nem is kell bosz- szankodnunk a zsúfolt vonaton. Az útba beépített érzékelők révén a Székesfehérváron felállított számítógépközpont »kiírja« az út fölötti tájékoztatótáblákra, melyik szakaszon milyen sebességgel mehetnek a magyar tenger felé tartó gépkocsik. S ha esetleg tömegbaleset történne, ugyancsak a számítógép ad választ arra, melyik kórházban üres annyi ágy, amennyire szükségük van a sérülteknek. Ugye milyen egyszerű így. elmondva. Ez lehetett minden néző érzése, pedig tudományos alapon oldotta meg minden csapat a feladatát. S olyan jó volt hallgatni, hogy így is lehetne. S folytathatnám a sort a számítógépes áruellátással, azután a Balaton történetéről, jelenéről, népművészetéről pontos válaszokat adó MC Computer beláthatatlanul nagy lehetőségeivel, hiszen erről is beszéltek a fiatal szakemberek. Kedvet csinált ez a műsor, kiváltképp a döntő. S éppen el volt a fő célja a KISZ-nek, amely védnökséget vállalt a számítástechnikai program fölött. Ha több fiatal választja ezt a szép, s mint a tvvetél- kedő bizonyította, alkotásra, önálló gondolkodásra lehetőséget adó tudományágat, akkor közelebb kerülünk a ma talán; kicsit álomnak tetsző Balaton körüli számítógépes rendszer megvalósulásához. Ez még a- mezőgazdaságnak is hasznot hajtana, hiszen a téli holt szezonban a termelőszövetkezetek, az állami gazdaságok tervezéseiben segíthetne. Mr Computer sikert aratott. Sikert, mert olyanok bizonyították a benne rejlő, most még kiaknázatlan nagy lehetőségeket, mint a Tudó* mányos Akadémia első helyen végzett csapata. Kitűnően képzett fiatalok szerepeltek az ötrészes vetélkedőben. Reméljük, hogy teljesül a vágyuk: 1980-ra valóban kiépül a magyar tenger körül az idegen- forgalom, a közlekedés, a környezetvédelem megálmodott számítógépes rendszere. Együtt szurkolunk velük; Lajos Géza Növényvédelmi tájékoztató Á szobanövények ápolása Gyakran láthatók télen foltos, elhaló levelű, virágzásban elakadt, sárguló, száradó növények. Ha a kóros folyamat valamilyen ok miatt fellépett, azt nagyon nehéz megállítani, és legtöbbször a növényi rész vagy a növény pusztulásához vezet. Ezért lényeges a megelőzés. Áttelelés idején a természet- ellenes környezetet elviselhetővé tesszük a növény számára, ha életfeltételeit a lehető legjobban biztosítjuk. Az egyik legfontosabb tényező a hőmérséklet. A téli időszak csökkent világosságtartalma miatt a szobanövények nagy része amúgy is keveset növekszik és virágzik, már a plusz 24—25 fokos állandó meleg sem tesz jót, amely legtöbbször az ilyen helyiségek rendkívül száraz levegőjével párosuk Ilyenkor je-1 Lentkeznek a levélszegály-szá- radások. Legjobb a plusz 18— 20 fokos hőmérséklet, de a szobanövények nagyon jól teleltethetek olyan fűtetlen helyiségekben is (világos lépcsőház, veranda, előtér), ahol a hőmérséklet nem süllyed plusz 10 fok alá. Sokan a levélszél «száradások láttán gyakrabban Öntőnk a növényeket. Sajnos ez oda vezet, hogy a talajelégtelenség folytán gyökérrothadás áll be. Inkább a levegő páraszegénységét kell megszüntetni úgy, hogy a fűtőtestre vízzel töltött, több kis edénykét teszünk, vagy ha módunkban áll, finom szórású kézi szó- róedényből vizet permetezünk szét ködszerűen a helyiségben, ami szintén növeli a levegő páratartalmát. A téli PartizásiiiaMa szecsapásokkal formálták an- Ebben a pillanatban hallot- nak idején. Hajdan a kör- ta meg a vadgalamb buruk- nyék vadászgató birtokosa kolást. Pityu adta le az egyez- használta az épületet. Borozá- ményes jelet. Veszélyben van- sok, vadpecsenye-falások, ci- nak. Csík a szájához emelte 3. Lassanként minden régi ismerősről informálódott a visszatérő. Dikkából vasutas lett, a kis Ballabás most már inas, a »gyufafejű« Gócza a gimnázium padját koptatja. Steiner Rudiról keveset tudtak a kálmánfaiak. Alig látták. Éjjel járt titokzatos útjain. S ezek az utak — ahogy a falu öregasszonyai egymás között suttogták — nem voltak egyenesek. A találgatók tevékenységét a Gestapóval hozták kapcsolatba. A német rendőrség kopó ja lett Steiner Rudi. Gyenge jellemű gyerek volt mindig, Csík így ismerte. S nem vált belőle jobb felnőtt. Sok beszélgetnivalója volt tehát a két barátnak. A dacos állú Pista meglepően sokat tudott a világról. — Tanító szeretnék lenni majd azután — bökte ki egyszer, amikor már alaposan beleszerelmesedtek saját gondolataikba. — Ez most már végleges terv... Nem kellett megmagyaráznia, mit jelent az az »azután«. Én meg... — szaladt a vér Csík arcába —, én meg írni szeretnék. Verseket. Arról, hogy a világon minden szegényember testvér... Még senkinek sem mondta el, hogy az a gerendáról gyakran leemelt kis verses kötet arra kényszerítette: ő is megpróbálkozzék lüktető sorokba szedni gondolatait. Édes iga volt ez a kényszer. Felhődunnába süppedt a hold, a sötétség pépessé vált, mint a hűlő szilvalekvár. A csillagok hiába hintettek »varkocskirálynőnek« ? gányozások tanúi voltak az azóta szútanyává vált falak. Kúszó növények bilincsei tartották rabságban a kis házat, amelyben most Kolozsvári István, Anti és mások a idegent hallgatták. »Jó lenne füttyenteni egyet Balázs Pistának! Megbizonyosodni arról, hogy a helyén van-e« — ötlött fel Csík agyában. De az ötletet magában azonnal meg is vétózta: ostoba, aki a konspiráció íratlan szabályai ellen vét. Csík ismerte már ennek az idegen szónak a jelentését is. ujjaiból fészket forkezét, máit. — Bru-bru-brú! Bru-bru- brú! Nyekergett az erdei ház aj- Bálint Mihály, Dávid taja. Árnyak suhantak el Csík gumiarcú mellett. Megforrósodott a levegő. — Gyere, fiam! — karolta meg Miska bácsi. Csík tudta, mit kell csinálnia. Minden eshetőségre gondolva már régebben kijelölték a menekülési útvonalakat. A szervezkedők úgy szaladtak szét az erdei háztól minden irányba, ahogy a higanygolyócskák görögnek sza- .... . .. nászét, ha a hőmérő eltörik. Néha Weisz Tündére gon- csak a gyors menekülésben dőlt, akit Pécsen ismert meg. kereshettek menedéket. Vajon hogy megy a sora a Bálint Mihálynak és CsíkKik nek a kukoricáson át kellett aranyport erre a masszára, rejtegetik a kis zsidólányt? esérutat nyerniük Már hab SZLne' Talán a nyugtalan arcú ide- lották a közeledők halk sza-Sy h u!1 ‘,s™egnadt gen tud róla miamit, Fantá- vait. Német és magyar anva- volna. a bozotba bujt. ziaja elragadta. Magányos nyelvűek lopakodtak a titkos Csík az erdei ház felé fi- szirtfokon várkastélyt képzelt, találkahely felé. Elemlámpa gyeit. Most nem jutottak el melynek legmegközelíthetet- fénye tapogatta végig az er- hozzá a szavak. Azok ott bent lenebb bástyája rejtette a halkíthattak hangjukon. lányt. Páncélos vitézként ott A fiú gyerekkorából emlé- állt ő is a felvonóhíd közelében, hogy kopjáját az ellenség mellének szegezze, ha a vár közelébe merészkedik. kezett az épületre. Már akkor sem használták. Néha egy- egy csavargó lelt éjjeli szállást benne, máskor meg a rapsickolók húzódtak meg falai között, orvul lőve a vadra. Vörhenyszínű fenyőtörzseket kapcsoltak össze a vasfogak. A cserepeket viszont Felriasztott madarak nyugtalan lármájára foszlott semmibe a képzelt világ. Földre szorította a fülét. Most már biztos volt benne: vasalt láb- belijű férfiak közeledtek. Szímár csak a méregzöld moha ve szabálytalan géppuskaso- erősítette a tetőre. A kitört rozatai a lépteknél is szapo- ablak előtt rács rozsdásodott, rábbak voltak. Kutyák hör- Kettéhasított nyírtörzs tus- gésbe fúló vakkantásai riasz- kólábakon, ez volt a lóca. Az tották a mezőszínű nyulakat asztalt meg a székeket is fej- vackaikról. dei lak falát. — Megléptek! — ordított valaki. A fénynyaláb a kiabálóra esett. Csík mintha Steiner Rudit ismerte volna föl. Kúszva igyekeztek messzire jutni. Tőlük jobbra diadalmasan csaholtak a vérebek. — Valakit fognak — sziszegte Bálint Mihály. Lövés csattant. Fájdalmas kutyavonítás válaszolt rá. — Talán megmenekült! Meggörnyedve futottak. (Folytatjuk.) mérsékeltebb öntözésen kívül általános szabály még az is, hogy növényeinket hagyjuk egy fényállapothoz alkalmazkodni, ne változtassuk gyakran és ötletszerűen a helyüket. Öntözésre a szobahőmérsékletű lágy víz a megfelelő. Legegyszerűbb forralással lágyítanunk. A legtöbb lakásban előforduló, közismert fi- kusz és a filodendron nem túl melegigényes, azonban szellőztetéskor a hideg levegőre nagyon érzékeny, levelei könnyen megsárgulhatnak. Közvetlenül a beáramló levegő útjába tehát ne állítsuk őket. A szanzavérák minden hőmérsékletet elviselnek, ezért a legkedveltebb, edzett szobanövények. A pálmák ugyancsak a mérsékelten meleg helyet kedvelik. Túl meleg, száraz levegőn leveleiket ellepik a pajzstetvek. Ezek a kártevők szappanos oldattal lemoshatok a növényről. A bromé- liák levélrózsájában télen állandóan tartsunk kevés vizet. A télen virágzók — például a begónia — eltérően a többitől meleget, sok fényt, bőséges öntözést kívánnak, különben virágbimbóik leszáradnak. Nyugdíjasokat köszöntött a nagyatádi átész (Tudósítónktól.) Hagyomány, hogy így karácsony táján baráti találkozóra hívja meg nyugdíjasait a Nagyatád és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet igazgatósága és szak- szervezeti bizottsága. A mintegy félszáz szövetkezeti nyugdíjast az Ezüstkancsó étteremben köszöntötte hétfőn délután Varga János szb-titkár. Elismeréssel szólt nyugdíjasaikról, mert mint társadalmi aktivistákra mindig számíthat rájuk a szövetkezet. Az áfész ez évi gazdasági eredményeiről, gondjairól és fejlesztési terveiről Svégel György főkönyvelő adott tájékoztatót. Ezután valamennyi nyugdíjasnak édességcsomagot adtak át karácsonyi ajándékként, majd uzsonnán látták vendégül őket. A szövetkezet nyugdíjasai meghatott szavakkal mondtak köszönetét a kedvességért, a tájékoztatóért, és megígérték, hogy változatlanul segítik a szövetkezetpolitikai feladatok megvalósulását.
