Somogyi Néplap, 1973. december (29. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-20 / 297. szám

Tanácskozik az országgyűlés (Folytatás a 2. oldalról) jainkkal, azok végrehajtását — költségvetési oldalról — megfelelően segítik elő. A bi­zottságok vitáiban nem hang­zott el olyan javaslat, amely a költségvetés arányaiban vál­toztatást, vagy az ágazatok kö­Cáspár Sándor Izött átcsoportosítást igényelne. Az ipari bizottság azonban ja­vasolta, hogy a költségvetés központi tartalékkeretének ter­hére 20 millió forinttal emel­jék a szakmunkásképző inté­zetek kulturális és sportfel­szerelések beszerzésére fordít­ható kereteit. Ezzel a módosí­tással a költségvetés fő össze­ge nem változik; a terv- és költségvetési bizottság a javas­lattal egyetért, elfogadását az országgyűlésnek is javasolja. Ezután megkezdődött a költ­ségvetési javaslat vitája. Együtt gondolkodni, cselekedni a munkáskezösséggel A magyar munkásosztály nagyobb része már szocialista társadalmunk időszakában ne­velkedett. Így politikai és kul­turális érettsége, közéleti ér­deklődése nagy mértékben megnőtt. Ez pótolhatatlan előny, mert ma olyan bonyo­lult feladatok megoldása áll előttünk, hogy helyesen dön­teni csak a közvéleményre tá­maszkodva lehet. A munkahe­lyi közvéleményt pedig a mun­kások nézeteinek, javaslatai­nak összessége alkotja. Az üzemi demokrácia haté­konysága szocialista rendsze­rünk jelene és jövője szem­pontjából nagy jelentőségű. A párt foglalkozik az üzemi de­mokrácia fejlesztésével és ki fogja dolgozni a továbbfejlesz­tés irányát. De nem kell új ha- tái-ozatra várni, hogy már ma eredményesebben cseleked­jünk, hogy jobban hasznosít­suk ezt a fontos emelőt. Az üzemi demokrácia meg­valósulásának és fejlesztésé­nek nálunk fontos tényezői a szakszervezetek. De ez egyál­talán nem csökkenti a gazda­sági vezetők felelősségét. A pártszervezeteknek mindkét érdekelt szervtől meg kell kö­vetelniük az üzemi demokrá­cia érvényesüléséért és fejlesz­téséért végzett tartalmas mun­kát. Társadalmi céljaink követ­kezetes végrehajtásában elen­gedhetetlen követelmény, hogy a konkrét gazdasági feladatok meghatározásánál a gazdasági vezetők mindenütt vegyék fi­gyelembe döntéseik politikai hatását és ebben a párt, a szakszervezet és a KlSZ-szer- vezetek — élve jogaikkal — segítsék őket. Népünk közös munkájának eredményeként az egyes em­ber számára ás mind több jut az anyagi javakból. Ez a szocialista társadalomban tör­vényszerű. De az már nem törvénysze­rű, hogy jónéhány embernél a forintban, tárgyakban és szol­gáltatásokban kifejezhető gaz­dagodás együttjár a szocialista emberi értékek megkérdőjele­zésével, a bezárkózással, a kö­zösségtől való elszakadással, egyszóval a kispolgári szemlé­let- és életmód terjedésével. A csak helyenként jelentke­ző, de mégis kárt okozó jelen­ségek ellen a közösség erejé­vel, a politikai tömegmunká­val, a neveléssel, a művésze­tekkel — tehát minden lehet­séges eszközzel — fel kell lép­nünk. A költségvetés jóváhagyása fontos politikai és gazdasági döntés. Az MSZMP Központi Bizottsága úgy ítéli meg, hogy a beterjesztett 1974. évi költ­ségvetés tartalmát és arányait is áttekintve megalapozott és végrenajtható, összhangban van alapvető társadalmi céi jainkkal A Központi Bizott ság közelmúltban tartott ülé­sének határozatai és a parla­ment tanácskozásának eddigi menete feljogosítanak a biza­kodásra. • A tennivalókat az ország- gyűlés most meghatározza, törvénybe foglalja. Ezután már a mind eredményesebb, cse­lekvő megvalósítás kerül sor­ra. A beterjesztett költségvetést a Magyar Szocialista Munkás­párt nevében elfogadom. Dr. Havasi Béla Borsod me­gyei, dr. Kaposvári Júlia bu­dapesti, Hever Lajos Heves megyei, Tóth Géza Szabolcs- Szatmár megyei, Kelemen Sándor Bács-Kiskun megyei, Pályi Sándorné Veszprém me­gyei, Káli Ferenc Fejér me­gyei, dr. Lukács János Zala megyei és Oláh János Szolnok megyei képviselő szólalt fel a vitában. Az országgyűlés ma folytatja munkáját. Hírből se ismerjék a háborúi Együttműködés a lakosság igényeinek kielégítésére Tanácskoztak a megye fogyasztási szövetkezeteinek küldöttei A fogyasztási szövetkezetek VII. kongresszusa határozatai­nak eddigi megvalósítását ér­tékelte, főbb vonalaiban meg­határozta a jövő évi feladato­kat, szervezeti és működési szabályzatot hagyott jóvá teg­nap a MF.SZÖV megyei kül­döttközgyűlése. Ezen részt szont öt kirendeltséget és ti­zenkét betétgyűjtő pénztárt hoztak létre — a meglevők korszerűsítése mellett — így 223 települést fog át ez a há­lózat. Az 1970. évihez képest eddig 152,7 millió forinttal nőtt a betétállomány. A tervidőszak elmúlt sza­yett dr. Pál József, a SZŐ- 1 kaszában 348 szövetkezeti la VOSZ főosztályvezetője, Kiss János,, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának munkatársa, Papp Sándorné. a KPVDSZ Somogy megyei bizottságának titkára és Biczó Péter, a KISZÖV elnöke is. A kongresszusi határozatok megvalósításáról és a jövő évi tennivalókról dr. Kiss József, a MÉSZÖV elnöke számolt be. Az elmúlt időszakban gyor­sult a megye fogyasztási szö­vetkezeteiben a gazdasági fej­lődés, erősödött a szövetkezeti demokrácia, egyre jobban ki­elégítik a lakossági igényeket. Szerteágazó feladatokat olda­nak meg Somogybán az áfész-ek. Az igények egyre nőnek minden tevékenység iránt. A bolti kereskedelem­ben a negyedik ötéves terv eddig eltelt időszakában kü­lönösen az élelmiszerek for­galma nőtt. Ez annak ered­ménye egyebek között, hogy a hálózat bővülésével több élel- miszer-szaküzlet és ABC jel­legű bolt létesült; nőtt a szaküzletek hűtőkapacitása; javult a sütőipari termékek minősége és bővült a válasz­téka. Az idei felvásárlás be­vételi terve 217,5 millió fo­rint, ennek több mint 15 szá­zalékos túlteljesítése várható. Ugyanakkor több gondot keli fordítani a jövőben az átve­vőhelyek korszerűsítésére, újak létesítésére, egyes ter­mékek feldolgozására. A MÉSZÖV elnöke elmond­ta. hogy , nőtt a meleg étellel szolgáló ' vendéglátó egységek száma, és szélesedett az üdí­tő italok választéka. Az ipari tevékenység sajnos, csak né­hány áfész-re korlátozódik a megyében. Sütőiparával a sió­foki és a marcali szövetkezet kiemelkedő eredményeket ér el. Nőtt a lakossági szolgál­tató egységek száma, azon­ban az igények még így sem elégíthetők ki. Űj takarékszövetkezet nem alakult az utóbbi időben, vj­kást adtak át. Az öt üdülő­szövetkezet közül négy befe­jezte az építkezést. A beszámolót követő vitá­ban Szőke József, a segesdi takarékszövetkezet elnöke — a MÉSZÖV ifjúsági bizottsá­gának elnöke — egy fölmérés tapasztalatai alapján szóvá tette, hogy a fiatalok — a szövetkezeten belüli részará­nyukhoz képest — még min­dig kevesen vannak a válasz­tott testületekben. Példákkal támasztotta alá a középisko­lák és az áfész-ek jó együtt­működését; szólt a 133 szocia­lista brigád munkájáról, a példásan működő ifjúsági klu bókról és a társadalmi ak ciókról. Bíró György, a lakás­szövetkezeti választmány el­nöke erről a sajátságos szö­vetkezés! formáról — az ed­digi eredményekről és gon­dokról — beszélt; dr. Molnár László szakbizottsági elnök a háztáji zöldség- és gyümölcs- termesztésről meg a kisállat- tenyésztésről mondta el meg­szívlelendő véleményét. Ha­sonló témában — a fóliás zöldségtermelésről — szólalt fel a barcsi Csenki Lajos. Küher János, a MÉK igaz­gatója az áfész-ek árutermel­tető szerepét méltatta; Harag János, a siófoki áfész elnöke egyebek között a fiatalok tá­mogatásának módszerét is­mertette. Papp Sándorné a MÉSZÖV és a szakszervezet közötti munkakapcsolatról, a dolgozók szakmai képzésének fontosságáról beszélt; dr. Horváth Géza, az áfész-vá- lasztmány elnöke, az országos tanácskozás tapasztalatait is­mertette a küldöttekkel. Dr. Pál József felszólalásában a sok hasznos észrevétel mellett arra figyelmeztetett: gondolni kell az V. ötéves terv előké­szítésére is. Egyed László, a tahi áfész ügyvezetője a to­jástermelés, a dióbél-értéke- sítés és a bolti njdtva tartás problémájáról mondta el vé­leményét. A kérdésekre dr. Kiss Jó­zsef válaszolt, majd az előter­jesztések elfogadása után Pelle Józsefnek, a takarékszövetke­zeti választmány elnökének zárszavával véget ért a me­gyei küldöttközgyűlés. Dél­után külön-külön választmá­nyi üléseken folytatták ta­nácskozásukat az általános fo­gyasztási és értékesítő, vala­mint a lakásszövetkezetek és a takarékszövetkezetek kül­döttei. H. F. (Folytatás az 1. oldalról) amelyek újabb háborúk for­rásai lehetnek, s ezek állan­dó robbanással fenyegetnek. Elég, ha a Közel-Keletre, In­dokinára, Chilére gondolunk. Vietnamban sem ért véget a harc, ezért a békeszerető emberek harcának sem sza­bad véget érnie — mondta dr. Kende István. — Az embe­reknek hittel kell erősíteni a béke ügyét, és nem lankadó buzgalommal terjeszteni a moszkvai értekezlet határo­zatait. A diplomácia nem­csak néhány ember privilégi­uma, különösen akkor nem, amikor a béke ügyéről van szó. A tömegeknek óriási sze­repük van a politikában. Elég, ha Angéla Davis kiszabadí­tására, vagy a vietnami há­ború befejezését megelőző tüntetéseket említjük. A béke ügyéért dolgozó aktíváknak erre is kell gondolniuk, ami­kor síkra szállnak a mind- annyiunk boldogabb jövőjét jelentő béke mellett. A megye különböző részei­ből érkezett aktívák ezután beszámoltak arról, hogy ki- ki a maga területén mit tett vagy tehet. A Rákóczi Álta­lános Iskola igazgatója arról szólt, hogy a gyerekekben ho­gyan lehet elültetni a béke gondolatát. Többen — így az állami építőipari vállalat nő­felelőse, az elektroncsőgyár dolgozója — szóltak a nőbi­zottság által kezdeményezett takaróakcióról, amelyben a megye sok asszonya vett részt. A marcali gimnázium diák­ja 590 társa üzenetét hozta el. — Mi, katolikus papok különösen magunkénak érez­zük a béke ügyét — mondta felszólalásában a balaton­szentgyörgyi lelkész, majd arról szólt, hogy a béke nem jön létre magától, azért küz­deni kell, ahogy Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB fő­titkára mondta egyik beszé­dében. Ezt a gondolatot folytatta délután a békenagygyűlés, amelyet a Hazafias Népfront országos elnöksége, az Or­szágos Béketanács, a Haza­fias Népfront megyei bizott­sága, és a Szakszervezetek Megyei Tanácsa rendezett az elektroncsőgyárban a Dél­vietnami Nemzeti Felszaba- dítási Front megalakulása 13. évfordulója alkalmából. Az ünnepségen megjelent Bíró Gyula, a megyei pártbizott­ság titkára, Kocsis László, a megyei párt-vb tagja, a Ha­zafias Népfront megyei, el­nöke, a megyei tanács vb-el- nökhelyettese, Deák Ferenc, .a városi pártbizottság első tit­kára és Hotter István, a HNF városi titkára. Két nagyon kedves vendé­ge volt a nagygyűlésnek. Nguen Thanh, a Dél-vietnami Köztársaság budapesti nagy- követségének másodtitkára, valamint Nguen Khac Duy, a Vietnami Demokratikus Köztársaság budapesti nagy- követségének másodtitkára. Pusztai Ferenc, a- Szakszerve­zetek Megyei Tanácsának tit­kára köszöntötte a részvevő­ket és nyitotta meg a gyűlést. Szólt a vietnami nép harcá­ról, az Egyesült Államok ag­ressziójáról és arról a szolida­ritásról, melyet a magyar és a somogyi nép érez a vietna­miak iránt. Ezután a délelőtti béke­aktíva szónoka, dr. Kende István ismertette a sokat szenvedett vietnami nép földjét egymás után pusztí­tó háborúk történetét. — Ahogy itt körülnézek, csupa fiatal arcot látok, leg­többjük csak hírből, vagy még úgy sem ismeri a háborút. Vietnamban már a harmadik generáció nő fel úgy, hogy a békét nem ismerik —. csak hírből — mondta. Volt olyan idő, amikor egyszerre négy náció. — francia, angol, ja­pán és Koumintag-kínai — ti­porta Vietnam földjét. 1954- ben a genfi egyezmény után. pedig bekövetkezett, amire már korábban a nagy vietna­mi államférfi, Ho Shi Minh. utalt: a legközelebbi ellen­ség az Egyesült Államok lett. Az évek alatt félmilliósra nőtt amerikai hadsereggel vette föl a harcot 13 évvel ezelőtt a Dél-vietnami Nemzeti Fel- szabadítási Front. A harc még nem fejeződött be Viet­namban, még oda kell fi­gyelni, és segíteni. Ezután került sor Nguen Thanh, a Dél-vietnami Köz­társaság budapesti nagykö­vetsége másodtitkárának be­szédére. — Mindenekelőtt köszöne­tét mordok a magyar népnek, a somogyi és a kaposvári em­bereknek a népünknek nyúj­tott segítségért — mondta, majd beszélt hazájában a pá­rizsi békekötés óta kialakult helyzetről. Arról, hogy az amerikaiak nem tartják be a párizsi béke pontjait Ha­jóik ott cirkálnak a Tonki- ni-öbölben. csendőri elnyo­mást alkalmaznak a polgári lakosság ellen. A börtöneik­ből még nem szabadulták ki a dél-vietnami politikai fog­lyok. Ezért vállalniuk kell a felelősséget* A DNFF be­tartja a kötelezettségeit való­ban kivívja az ország füg-, Tétlenségét. Simon Márta Népesedés és gazdasági fejlődés „Szántunk, de nem vetünk Gondoljuk végig, A most. meg a korábban született kis létszá­mú korosztályok tizenöt-húsz; ,'sztendő múlva a mainál is nevesebb utódott szülnek, ne­velnek ... a népesség fogyni kezd. Ez a mondás járta a század elején az egykéző, azaz a va­gyon, a birtok együttmaradása miatt családonként csak egy utódot világra hozó Ormánság­ban. Jogos a kérdés: minek akkor a szántás, ha nem kerü’ bele a mag? A társadalom ezerféle kötelezettséget lát el. hogy fenntarthassa magát. E kötelezettségek legfontosabb- jai közé tartozik a »vetés«, az utódok nevelése. Magyaror­szág népessége 1850-ben — mai területére átszámítva — négymillió volt. 1870-ben. az első hivatalos népszámláláskor 5 011 310. 1920. december 31-én 7 990 471. Az 1970-es népszám­láláskor 10 315 597. Mit takar­nak a számok? Hegyről, völgybe Tíz év alatt, 1960 és 1970 között a tényleges szaporodás 3.5 százalékkal, 354 553 főve! gyarapította hazánk lakossá­gát. Aá átlagos évi szaporodás mértéke 0,35 százalék; nagyon alacsony. 1890 és 1900 között még 1,25 százalékra rúgott. Hegyről völgybe érkeztünk, ez — nemzetközileg is — a gaz­dasági fejlődés csaknem tör­vényszerű kísérője. 1 Ám a völgyből még tovább lépked­nénk, a legmélyebbe? Ezt már csak jövőjét kockára téve te­hetné meg a társadalom. Azaz nem teheti meg. Miért? Mert ellenkező eset­ben kockáztatja jövőjét; ve­szélybe sodorja a gazdasági fejlődést. Aminek lényeges té­nyezője a — szakkifejezéssel — népességreprodukció. Miért kívánatos a gazdasági növe­kedés? Mert a társadalmi ha­ladásnak ez az egyik alapja, közepesen fejlett országunk csakis így maradhat verseny­ben a fejlettségi szintek ki­egyenlítődéséért; mert a tár­sadalmi, gazdasági egyenlőség elvét csakis az anyagi javak bőségének nagyobb tömegével, más minőségű összetételével valósíthatjuk meg. Változó arányok Az 1661—1717 között élt Anna angol királynő tizenhét gyermeket szült, de csak egyet­lenegy érte meg az egyéves születésnapját. A napjainkban szólásként használt »középkori állapotok« iszonyú rendet vág­tak az újszülöttek soraiban. Történelmi tapasztalatok alap­ján a tudósok négy szakaszt különböztetnek meg az egyes nemzetek, népcsoportok gya­rapodásában. Az első: magas születési és magas halálozási arány, azaz alacsony termé­szetes szaporodás. A második: a születési arány magas ma­rad, a halálozási — a társa­dalmi, egészségügyi stb. fejlő­dés következtében — lényege­sen mérséklődik, a természe­tes szaporodás tekintélyes. A tovább süllyed, de a szülét! arány is gyorsan apad, azaz a természetes szaporodás ismét mérséklődik. Végül a negye­dik: mind a születési, mind a halálozási arány alacsony szín­vonalon stabilizálódik. Hazánkban 1910-ben száz keresőre 136 eltartott jutott. A harmincas években átlagosan 70—100 ezer között volt a tel­jes munkanélküliek száma. Most teljes a foglalkoztatott­ság. Hol van a baj? Öregebbek lettünk 1941-ben Magyarországon a férfiak várhatóan elért életko­ra átlagosan 54,9 év volt, a nő­ké 58,2 esztendő. 1970-ben ez már 66,3, illetve 72,1 évre mó­dosult. Öregebbek lehetünk, tovább élhetünk, mint elő­deink. Ám ha túl kevés a gyermek, túl kicsiny azok tá­bora, akik átveszik a sokat emlegetett stafétabotot, öreg­ségünk a nemzet jelenére, jö­vőjére nehezedik. Hiszen az igények növekednek, a jobb élet mindenki természetes jo­ga. A jobbhoz azonban több kell, a többet pedig meghatá­rozott népesség-utánpótlás, azaz megfelelő számú és ará­nyú munkaképes lakosság ré­vén képes előállítani a társa­dalom. Tavaly 153 265 élveszülött jött a napvilágra hazánkban, s Kusza térkép Nem kizárólagosán magyar probléma ez. ilasonio folya­mat ment végbe a Német De­mokratikus Köztársaságban, Csehszlovákiában, különböző tőkés országokban. Tudjuk, hogy a család, mint termelői közösség szerepének csökke­nése magával hozza — falun ennek mindenki tanúja vagy éppen részese — a születések számának csökkenését. Tud­juk, hogy a nem azonos tár­sadalmi rétegből házasodok — világszerte! — mindig az ala­csony népesedési arányú réteg demográfiai szokásaihoz iga­zodnak. Tisztában vagyunk azzal, hogy a falun lakó ipari munkások családjában több a gyerek, mint a városban élő társaikéban... Kusza térkép ez, mert bár ezernyi jelzést, ábrát láthatunk, sűrűn hiányzik a legfontosabb, a jelmagyarázat. Nehezen, té­továzva igazodunk csak el rajta; a térkép egyszerre tük­rözi a társadalom és az egyén életének bonyolult viszonyait, egymásra gyakorolt hatását. M. O. (Következik: Egy kérdőjel sorsa.) harmadik: a halálozási arány lll8 3Ü1 embert temettek el. 1 Somogyi NéplapI 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents