Somogyi Néplap, 1973. december (29. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-16 / 294. szám
Sebesült bajtárs Zefk Zoltán Te ismerős Karnyújtásnyira sincs még a nap — s már olyan ismerős az arcod. Rámájában ott ül még a perc — s oly ismerős, oly közel' az arcod. Te ismerős, te nagyon közeli, tudod, milyen ismerős az arcod? hogy gyerekkorom udvaránál messzibb égitestre költözött a nap, hogy fényévek sem érik el a percet, mikor megláttalak! »»«**»<*•* Pessev Hristo (Bulgária) szobra. (A nemzetközi kisplasztikái biermálfc anyagából.) Nincs Megteremtette a világot, aztán öngyilkos lett az isten, ezért születünk árvaságra, ezért taposnak be a földbe, mint füvet a csorda, az évek. Nincs aki körmünkre koppintson, kezünkből a kést kicsavarja, ajkunkról a vért letörölje, és lelkűnkről a verejtéket. Holnap meghalok, hát fennhangon elmondom utolsó imámat, fejem a lelakatolt égbe és a földi kövekbe verve, égtől földig hajlongva mondom, hogy nincsen, nincsen, nincsen, és nincs és nincs és nincs és nincsen! Ámen! A kérdésekre válaszolni kel! Kollányi Ágoston Kossuth-díjas filmrendezőnek, a Magyar Népköz- társaság kiváló művészének — 60. születésnapja alkalmából, művészi munkássága elismeréseként a Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta. Vele készült az alábbi interjú,. Munkásságát méltató szavaknál szebben jellemzik a filmcímek: »Földből és fűzből«, »Az anyag szerkezete«, »Szőnyi István«, »Fizika Ef- dúrban«, »Örök megújulás«, »Virág és szekeree«, »Hobbym a csillagos ég« . .. — Tudomány és művészet egyenrangú társak alkotói módszerében. Hogyan lehetséges ez? — A megvalósításban semmiképpen sem egyenrangúak. Én elsősorban tudományos kisfilmeket készítek. Ám való igaz, számos képzőművészről is készítettem portréfilmet. Ennek igen prózai magyarázata van. Eg-egy tudományos filmre való felkészülés komoly szellemi erőfeszítést igényel. Jóllehet, a filmek időtartama mindössze tizenöt perc, hosszú hónapok, nem egyszer pedig évek munkája rejlik mögöttük. Két nehéz téma között úgy is mondhatnám: kikapcsolódás számomra egy-égy művészi portréfilm rendezése. Természetesen csak azokról a művészekről készítek filmet, akiknek életművét jól ismerem, akikről van személyes mondanivalóm. — Az egyetemen matematika—fizika szakon végzett. Miért választotta a filmrendezést? — Ezt a kérdést már sokszor töltették, és bevallom: mindig nehezen tudok rá felelni. Rendkívül szétszóródó volt az érdeklődési köröm. Ez sok esetben tragikus is lehet egy ember életében. Ügy hiszem, számomra a film megteremtette azt a lehetőséget, hogy ezt a sokfélé-fordulást valamilyen egységbe fogjam, és hasznosítsam. És mivel egy-egy szakterületen nem rendelkezem annak a tudományágnak a tökéletes ismeretével, összehangolom a magam kíváncsiságát az emberek többségének természetes érdeklődésével. Ily módon próbálok egy-egy témáról közérthetően, mégis a lényeget megértetve filmet készíteni. — Hogyan választja ki a témáit? — Valójában minden film születésének megvan a maga külön története. Vannak bujkáló témák, amelyeknek gondolatát évekig hordozom magamban; vannak ötletek amelyek egyik napról a másikra születnek, és van amikor külső körülmények, például a kor, amelyben élünk, tesz föl olyan kérdéseket, amelyekre válaszolni kell. Így született többek között a Hobbym a csillagos ég című tv-film. Az űrkutatás eredményei fölkeltették ez emberek érdeklődését a csillagászat iránt. Az országban több ezer amatőr csillagász él. Ezeknek az embereknek a tevékenységét ugyancsak »hobbynak« neveztük, a tudás, a megismerés vágya azonban több, mint amit ez a szó kifejez; ennek a nagyszerűségéről szerettem volna hírt adni. — A rövidfilmck készítőinek sikere kevésbé látványos, mint a játékfilm-rendezőké. Nem erezte ezt méltánytalannak? — Nem. A rövidfilm és játékfilm két különböző műfaj. Aki egyszer elkötelezte magát az előbbivel, az vállalta annak minden szépségét, és ha úgy tetszik: hátrányát is. Bár én ezt nem nevezném hátránynak. Nemcsak a magam, hanem valamennyi kollégám nevében mondhatom: számunkra sohasem fontosak a külső körülmények; mindig csak a cél, hogy amit kitűztünk magunk elé, sikerrel megvalósítsuk. — Flnfordiiit-e. hogy egy film revén tartósabb »viszonyba« került valamelyik tudományággal ? — Igen, a biológiával való ismerkedésem élménye több mint tíz évig lekötött. Minél többet ismertem meg ennek a csodálatos mikrovilágnak titkaiból, annál inkább fokozódott bennem a vágy, hogy fölfedezéseimet megismertessem az emberekkel. Számos kisfilmet készítettem erről a szakterületről. — A megtisztelő dijak mellett melyek azok az örömök, amelyek a művész számára az elvégzett munka jó érzését jelentik? — A kisfilmek látszólag T.'id életűek. Ám ha leveszik őket egy-egy mos műsoráról, elindulnak a maguk másik, hosszabb útján, művelődési házakban, gyári klubokban, munkásszállásokon vetítik őket; a tudományos filmek ma az ismeretterjesztésnek, más szóval: népművelésnek nélkülözhetetlen segítőtársai. És eljutnak az országhatáron túlra is. Tíz-tizenöt évvel ezelőtt készült filmek szerepelnek még távoli országok mozi- illetve tv- műsorában. önmagában az a tény, hogy az Igény, az érdeklődés ilyen hosszú időn át megmaradt, a legszebb visszhangja munkánknak. És külön örömmel tölt el, ha arra gondolok, hogy egy-egy film tizenöt percig Magyarországot képviseli valahol a világban, L. I A dal ffücsapott és kösv besuhant a levegőben. Amor ... Amor ... Amor... A lány a pult mögött öntudatlanul ingatta magát, mint egy lebegő sirály. Szabadon maradt vállát, nyakát elöntötte a neonfény, s a vékony fehér bőrön finoman áttetszettek az erek. — Két linzer, két/ szóda, három konyak ... Ügy fordult meg, arcán a dal keltette kábulattal. — Mit csinálsz, te!? A szóda kifutott a pohárból. — Tyűha! — De kótyagos vagy! — Nagyon szeretem ezt a dalt. A zongora épp akkor hallgatott el. A tálca, Vajta a linzerekkel, szódáspoharakkal, konyakkal ellebegett az asztalok fölött a cigarettafüstben. Sötét szemüveg közeledett a pulthoz. — Elkészítsem a szörpödet, apus? Az öreg mindkét kezével az üveglapba kapaszkodott. Könnyű mosoly futott az arcára. — Nem . ., Ma egy huber- tuszt iszom ... Kifizették! — Aztán választ se várva: — Te ... Zsóka! A lány odahajolt: — Tessék, apus. — A dalt neked játszottam. — Köszönöm! — Neked rendelték. — Igazán? Kicsoda? — Nem tudom. Tegnap este szólított meg. És ma megint odaült a zongora mellé. Megismertem a hangját. A lány kiegyenesedett egy kicsit: — Senki sem ül ott, apus. — Akkor már elment... A kedvenc számodat kérdezte. Aztán azt mondta, ha nem sért meg, fizetne valamit. Mondtam, egy hubertuszt meginnék... Elkészítetted ? — Igen, apus. Itt van. Ujjai megtalálták a poharat. Lassan szopogatta az italt. — Te, Zsóka! — Tessék, apus. — Én azért továbbra is neked játszom... Megfizették! A lány álmatagon nézett az öreg után. A vak ember visszacsoszogott a zongorához, kétoldalt kezével kitapogatva a székeket, a rajtuk ülők hátától finoman elhúzva ujjait, hogy azok észre sem vették. Fejét mereven előre tartotta. De azért a léptei határozottak voltak, mint aki jól ismeri már az utat a pult és a zongora között. Igen, éppen úgy, mint aki jól ismeri már az utat. Zárás után sietve indultak hazafelé. Az öreg a lányba karolva egészen fiatalosan lépkedett. — Apus! — No? — És ... és semmi mást nem kérdezett? — Kicsoda? — Hát aki a dalt rendelte nálad. — Ja... Semmi mást. Csak, hogy ismerem-e azt a lányt, aki a süteményes pultnál dől- Harmadnap este se esffla- gozik. Mondtam: egy kicsit, pult még a kíváncsisága. Ak- Azt mondja; akkor biztosan kor már úgy jártatta körbe a azt is tudom, mi a kedvenc tekintetét a zsúfolt helyiségen, száma ... mint aki tudja, kit keres. A lány elgondolkozott: Magas, atléta termet.». — Mit gondolsz, milyen fér- Nem különös, de jó ölfözekfi lehet? ben... Éles vonású arc, sö— A hangja után ítélve tét szemek... A baja?... alighanem fiatal. A cigaretta Igen, az barna. Magas homlonem kezdte ki még a torkát. — És mit gondolsz róla? — Nem lehet valami szószátyár. Keveset beszélt. Nagyon szerénynek, illedelmesnek gondolom. — Én is azt hiszem. Ugye, aki nem akar mindjárt ajtósSzüts László ■ ■■ tói a házba rontani... Nagyon tapintatos, romantikus ‘érfi lehet... Legtöbben azt gondolják: ha az ember ilyen helyen dolgozik, akkor mindjárt bármire kapható. Sok- zor úgy ragadnak rám, mint a piaci légy, és a harmadik szónál már szemtelenkednek. — Ez meg mindjárt eltűnt, ahogy odamentem hozzád. egy ki- hirtelen E lgondolkodott csit, aztán megszólalt: — Te, apus... Az is lehet, hogy valami kis mulya, szégyenlős fiú. — Nem ... Semmi esetre sem — tiltakozott az öreg. — Meglett, komoly férfi lehet... A lány megint elgondolkozott. Valamit szeretett volna még kérdezni, valamit, amire azonban az öreg úgyse adhatott feleletet. Csák amikor a késői vacsora után ágyba bújt, és másnap délután, ahogy megkezdte a munkát, akkor ábrándozott egyre hosszasabban az ismeretlenről, akiről az este óta tudta, hogy van. De furcsa létezés volt ez, megfoghatatlan, érzékelhetetlen létezés. Lehet, hogy ott ül már valamelyik asztalnál, és őt nézi. Vigyázva, hogy feltűnést ne keltsen, egész este a magányos férfiakat kutatta. Egyszer fölcsendült az Amor, Amor dallama. Szívdobogva nézett a zongora irányába. De ott még mindig három férfi mulatott. Hazafelé menet nem merte szóba hozni az apjának. Gondolatait annál erőteljesebben foglalta el a dolog, olyannyira, hogy az öregről is megfeledkezett, s az belebotlott az egyik járdaszegélybe. — Jaj, apus, vigyázz! Itt föl kell lépnünk a járdára ... — Mindig mondtam, hogy a botonaat magammal kéne hozni — dohogott az öreg. ka van... Valaki egyszer azt mondta, hogy a magas homlokú férfiak okosak ... Biztosan szereti a színházat és a mozit... hiszen ő is szereti... Nyáron evezni mennek a Dunára... A foglalkozása? Jó volna, ha zenével foglalkozna. .. Mint az apja.. Akik zenével foglalkoznak, azok jó lelkű emberek. Lehet, hogy szereti a zenét, ezért ül mindig a zongora mellé ... — Mi lesz már azzal a szódával?! — Egy sarokházat! De ne kelljen kétszer kérni... Nagy volt a forgalom, úgy hogy idáig egy pillanatra se tudott elábrándozni. Á zongorára se figyelhetett a nagy nyüzsgésben. Egyszer csak az öreg állt a pult előtt. Sötét szemüvege türelmetlenül kapkodott ide-oda. — Zsóka! Zsóka! Ügy hívták oda a presszógép mellől. — Zsóka — sustorogta izgatottan az öreg. — Már rég itt van ... — Nem látom.. i Hol? — Hát hol lenne?! Mellettem, ahol szokott ülni... A lány kétségbeesetten: — De apus! A zongora mellett nem ül senki! Az öreg hirtelen lehangolódott. — Akkor megint ^szeleit ... Pedig itt volt. Azijrt siettem hozzád... Hazafelé a kapuig nem beszéltek róla. De az öreg gondolatait fogva tarthatta, mert a lépcsőházban csak megállt. — Te Zsóka! — Tessék, apus. — Kitaláltam valamit Legközelebb nem szólok, csak ha megtudom, hogy ott van, azonnal játszani kezdem a dalt... Jó? — Jó — mondta fáradtan a lány. Aznap este ismerősök mulattatták a lányt A szomszéd KÖZÉRT-vezető, aki záróra után itt szokta meginni a feketéjét, meg a bolt egyik kiszolgálója. őst azonban szesz volt már bennük, és nem tágítottak a pult melM löL DÉNES GÉZA 7ih»et írok A titkárnő szeme feketén csillog a sok kozmetikai szuroktól. — Kis türelem, fiatalember, nemsokára magára kerül a sor — mondja. Fél óra múlva bekopog a nagy igazgató ajtaján. Hangot nem hallok, lassan nyomom le a kilincset. A nagy igazgató iratok között turkál: — Jöjjön beljebb! — Tiszteletem, igazgató úrrr! Fölnéz, rám néz. De látom, hogy csak néz, és nem lát. Aztán kicseréli a szemüvegét, fölismer: — Áááá! Maga az? — Na jó. Tudom már, maga írja a Rómeó és Júlia forgató- könyvét. Összevágom a bokámat. — Nagyon jó, mondhatnám remek. Hiába, az a Sekszpír ügyes ember. A Rómeó és Júlia szép darab. Bár lehetne egy kicsit modernebb, nem mondom, de azért szép. Csak egy hibája van. — Igenis, egy hibája van. Elvégre, igazgató úr, egyetlen egyszer Sekszpír is hibázhat. — Na ja, hát ö is ember, nem igu? ÁM « twtf, tzehogy a darab valahol ben játszódik... — Veronában, kéremszé- pen. »Két nagy család élt Veronában,« — ahogy Sekszpír is mondja. — Áhá, már emlékszem. Hát ez nem jó! Egyáltalán: rossz. A közönség nem tudja, hol van Verona. Ha a bolgár tengerparton vagy Moszkvában volna, jobban tudnák, mert oda turisztikáznak főleg. Veronából csak a szalámit ismerik, az idősebbek. A cselekményt áttesszük, mondjuk ... ide a Velencei-tó mellé, például Agarára. — De kérem, igazgató úr, ... a sírjuk is ott van Veronában. — Miért? Agárdon talán nincsenek sírok?... Aztán az nem lehet, hogy Júliának dajkája is van. Minek egy olyan nagy darab nőnek daj- lía? Abból csinálunk egy T empó Kátéesz takarítót vagy egy bejárónőt. Érti? — De... — Majd maga, fiam, megcsinálja, mert maga mai gyerek. Maga érti, hogyan gondolom... Szóval a két család haragszik. De miért ha- mpsttk? Nem szeretem ez ilyen komor dolgokat. A két családnak egyáltalán nem szabad haragudnia egymásra. Sőt, nagyon jóban vannak. Még üzlettársak is lehetnek, hiszen annyi kisipari engedélyt kiadtak már, hogy még... Mondjuk: Capulet és Mon- tecchi üzlettársak. övék a ... mondjuk ... kapusi és monostori cipőfelsőrész-készítő. A lányukat és a fiúkat egymásnak szánják, de azok tudni sem akarnak a házasságról. Robi egy kis táncosnőbe van belebolondulva, Juliska pedig ... pedig ... no ... Julika pedig beleszeret egy huligánba. Ebből kiindulva bonyolódik a politikai esemény. Az erkély jelenetet kihagyjuk, mert erkély díszletünk nincs, ellenben Plágo- vics majd szerez hozzá muzsikát, a dalt pedig eléneklik a bárban, mert bárdíszletünk van bőven .. ,A kriptajelenetet is kihagyjuk; egyrészt, mert nincs kriptánk, másrészt nem hülyítjük a közönséget. Helyette Robi és Juliska nászúira mennek a lilafüredi Palotaszállóba, és amikor visz- szaérkeznek, hoznak magukkal egy koszorút az apjuk sírjára. — De kérem, igazgató úr, ez nem a »Rómeó és Júlia«1 — Na és ha nem? Hát ki mondja, hogy az? Egyszer írhat fiatalember valami kor- izerüt, valami eredetit W — Csak ne volnék nős, magát veném feleségül — udvarolt a KÖZÉRT-es. — De magához mennék-e? — Ha jaj! Nagyon tudnám tenni a szépet. — Azt mindenki tudja. — De én komolyan gondolnám. Nem úgy, mint manapság .... ezek a maiak — itt a kiszolgálóra nézett. — Csak a tánc ... csak az ital, ’. De az életüket megalapozni... A kiszolgáló vigyorgott: — A maga helyében, tata, már én is így beszélnék. Ezen aztán ketten elvitatkoztak egy darabig. A lány éppen süteményeket válogatott. Valamelyik asztalhoz igen édesszájú társaság telepedett. Négy tányérra rakosgatta a tortaszeleteket, kré- meseket és készítette melléjük a szódáspoharakat. Tán röpködött is egy idő óta a helyiségben a dal, mint egy szabadulni vágyó madár, mikor nemcsak a fülébe, de a gondolatai közé is beröppent: Amor ... Amor ... Amor ... A szódáspohár megállt a levegőben. Egy darabig lebegett ott, s aztán alig észrevehetően remegni kezdett, mint a repülőgép, amelynek valami belső motorhibája támadt Az előtte állók csak azt láthatták, hogy a lány megmerevedve elnéz a fejek fölött, s arcán ismeretlen eredetű döbbenet ül. — Valami baj van a kicsikével — bökte oldalba a kiszolgáló a KÖZÉRT-vezetőt. A zongoránál hirtelen zaj támadt. Egy törpe termetű, görbe férfi fölállt az asztal mellől, és lesöpört róla két rumospoharat. A pincér méltatlankodva támogatta a szerencsétlent, a hóna alá nyúlva hurcolta a mellékhelyiség felé... Az öreg zongorista mintha megvadult volna, ütötte-verte a billentyűket. Székéről felemelkedve játszott, hogy a zongora mögül elővilágított az arca, a nagy sötét szemüveggel, amely mereven a pult irányába szegeződött, mintha M*tna valamit.'
