Somogyi Néplap, 1973. december (29. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-16 / 294. szám

Napirenden az ármunka »Nekünk semmit sem ér az olyan árstabilitás, amely alacsony árakat hoz létre, és nincs mögötte termek.-« (Csikós Nagy Béla, az Anyag- és Arhivatal elnöke.) Gazdasági rendszerünkben — á termelő- és kereskedelmi vállalatoknál, szövetkezeteknél — mind bonyolultabb lesz az ármunka és az árképzés mód­ja. Az árak kialakítását alap­vetően meghatározzák bizo­nyos központi intézkedé­séül, irányelvek (például az MSZMP KB 1972. évi novem­beri határozatának az ár­munkával, s az árak ellenőr­zésének megszigorításával fog­lalkozó része), ezen belül egy­re nagyobb szerepük van azoknak az információknak, amelyek egy-egy termék árát döntően befolyásolják. De fon­tos a jó üzleti érzék is. A fogyasztási cikkek ára el­sősorban közügy, mert senki­nek sem közömbös, hogy mennyi pénzt kell az üzletek­ben otthagynia. Az ármunka alapszabálya, hogy a termék árát emelni csak indokolt esetben lehet. A kérdés fon­tosságát jellemzi, hogy a me­gyei tanács kereskedelmi osz­tálya — mint arról lapunkban már néhányszor beszámoltunk — több áfész-nél( vállalatnál is végzett érvizsgálatot, ele­mezve, hogy a fogyasztás: cikkek .árában tapasztalható mozgások, változások mennyi­ben felelnek meg a reá'is kö­rülményeknek, s hogy az ár­változásokat milyen mérték­ben befolyásolja a tudatlan­ság, illetve a szándékos, tisz­tességtelen haszonszerzésre va­ló törekvés. Ezért rendeztek megbeszélést az árakról a na­pokban a megyei tanács ke­reskedelmi osztályán a tanácsi szakigazgatási szervek képvi­selőinek és a kereskedelmi szakembereknek. Ezen elsősor­ban a jövő évi árpolitika és árképzés kérdéseit vitatták meg. 1974 abban különbözik az idei évtől, hogy központi ható­sági áremelést nem terveznek az országos szervek. Így az árak tervezett növekedése — az ötéves tervben előirt üte­mű — 2 százalék körüli lesz az 1973-as 3,5 százalékkal széniben. Melyek azok a té­nyezők, amelyek jövőre befo­lyásolják majd az árakat? Elsősorban a piaci hatásokat kell említenünk. A zöldség és a gyümölcs ára például egye­nes arányban változik asze­rint, hogy mekkora mennyi­ségben és mennyi munkará­fordítással tudják a termelők megtermelni s a piacra hozni. De az árakban »benn^ van­nak« a világpiac továbbgyűrű­ző változásai is. Ezeknek a változásoknak egy részét az állam igyekszik a vállalatok­nak, szövetkezeteknek az álla­mi költségvetésből adott tá­mogatással ellensúlyozni. (Pél­dául a műanyagok, festékek ára nem fog az importalap- anyag-árak növekedésével arányosan fokozódj.) S éppen a világpiac befolyásoló szerepe miatt a jó ármunkához mind nélkülözhetetlenebbé válnak a megfelelő információk. Ha a kereskedelem a szűk üzleti hálózatnál messzebbre tekint­ve. megfelelő körültekintéssel állítja össze áruforgalmi ter­vét, helyet adva az új jelen­ségeknek is, akkor az ármun­ka lényegesen javul. Az éves árpolitikai és árterveket sok­kal színvonalasabban kell el­készíteni, mint eddig, s a ta­nács ezt a jövőben fokozottab­ban fogja ellenőrizni. A megyei tanács kereskedel­mi osztálya, hogy segítse a he­lyi hatóságok áreilenőrzési munkáját, vaskos kötetben közreadta a tanácsok árható­sági feladataival, az ipari és kereskedelmi árszabá’vozó rendelkezésekkel foglalkozó gyűjteményt, amelyet egy­aránt jól tudnak majd hasz­nálni a tanácsi és a kereske­delmi munkában is. _1_______............ S OMOG Jég Y 1 GÉZA koporsó 127. Néhány hét tett el csendes nyugalomban. Néha fegyel­mező! tartottak, nem mintha különösebben fegyelmezet­len lett volna a társaság, ha­nem hogy legyen valami, amivel foglalkoznak. Egyéb­ként lógás volt a program Senki sem tudta, mi lesz ve­lük. Nagy futballcsatákat /ív­tak, keveset ettek, sokat alud­tak. És várták a hazaszólító parancsot. A front állásáról nemigen tudtak ... A fákon már megjelentek az első rügyek. A szélárnyé­kokban félmeztelen katonák sütkéreztek, percenként vizs­gálva önmagukat: bamul- tak-e. S vacogva vizezték bő­rüket, hogy gyorsabban kap­janak színt az egyébként még »harapós« sugaraktól. Ami a háborúra utalt ezen a vidéken, az a partizánva­dászat volt, melyet a helybeli megszálló alakulatok — kevés német, főleg magyarok — folytattak. Ä környékbeli er­dőségekben állítólag sok van belőlük. Különösebb ered­ményről azonban sosem jött hfr. A műszakiak — minden es­hetőségre számítva — sűrű aknazárat létesítettek. Külön­ben is parancs volt rá, hogy az erdőben járkálni tilos. Ezt Soiftőgyi Néplap a katonák egy-egy helybeli lány kedvéért meg-megszeg­ték. Esténként osonó párokat lehetett látni, és a kiállított őrök »ma neked, holnap ne­kem« alapon elfordultak. Komorában a hónapok óta tartó önmegtartóztatás bete­ges vágyat ébresztett. Olyat, hogy majd beleőrül. Kisétált a város szélére, ahol egy hagymakupolás, öreg templom állt az erdőhöz közel. Már látta az első párt, amelyet meg fog lesni. A katonát el­zavarja, és a lány az övé lesz ... Ha ellenkeznek, lőni fog. Kinyitotta a pisztolytás­kát. Olyannyira beleélte ma­gát a jövendő látványba, hogy valósággal eksztázisba esett. A lassan ereszkedő sötét­ségben erősen meresztette a szemét. Egy nőalakot látott. Nagy darab, nagy csontú, erős mellű, fiatal nőt. Sűrűn tekin­getett hátra, mint aki vár va­lakit. Komora mozdulni se mert, nehogy elriassza. »Ha közelebb lenne, esküszöm, nem várnám be, amíg a fiú Idejön ...« — morfondírozott. Nem kellett sokáig várni. Futva jött egy magas kato­na. Komora beljebb húzódott. A fiú és a lány kézen fog­va futott be az erdőbe. A főhadnagy izgalommal telve, sietős léptekkel ment utánuk. Figyelte a hangokat, melyek most egész távolról érkeztek. Óvatosan lépkedett, nehogy az ágak recsegése el­ájulja. Különös bizonytalan­Palack hatezerért Előrebocsátom, hogy ne­kem van gázpalackom, és nem eladó. Am, hiányáról kószáló hírek arra ösztökél­tek, hogy felhívjak egy tele­fonszámot, amlynek tulajdo­nosa »gázpalackot reduktor- ral*>' hirdetett eladásra az újságban. Csak így szárazon, semmi »palifogó« megjegy­zés, hogy újszerű állapotban, frissen generálozott, vitrin­ben tartott stb. A hívott szám többször is foglaltat jelzett. Van remény — gon­doltam, hátha nem tudtak dűlőre jütni a vevők az el­adóval. Egyszer csak fölvet­ték a kagylót a vonal másik végén. — Ötezer — mondta tö­mören a hirdető. Pillanatokig kerestem a szavakat. — Magyar palackért, ma­gyar reduktorért?l — kér­deztem elhűlve. — Mit gondol, uram, grölandiért? Különben ma­gával már nem áll a bolt, vegyen a gázosoktól, így nem tárgyalunk. Maga ba­lek — állította ki az illető a káderlapomat, és lecsapta a telefont. No, igen, tudom, hogy nincs, nagy a kereslet, de ez nyolcszoros ári Összeszedtem magam, haj­dani népszínműjátszó reper­toáromból elővettem egy re­kedtes férfihangót, és újból tárcsáztam az előbbi számot. ■— Hatezer, uram!, Milyen utcában lakik? Mert ha nem viszi el, öt perc múlva rnár nem a magáé. Most ígért ér­te egy komoly vevő öt és fe­let, de míg ide ér a Don- nerból taxival, minimum negyed óra. Vagy talán igé­nyelt már a gázüzemnél? Egy éve, két éve? — csacso­gott a hirdető bőbeszédűen és szemtelenül, amikor a posta közbeszólt, hogy 'Zá­honynak bontja a vonalat, de Sopron, Budapest, Kisúj­szállás és Püspökladány is *bárja a kapcsolási. Ázt még hallottam, hogy határozott hangon számokat diktáht a telefonba. — Hétezer, hét és fél.. nyolcezer... Nováli Ferenc Simul a levél, késsül a bála.. • Megy a dohány vándorútra Mikéből indul, Nagyatádon veszik át, a dohánygyárak fel­dolgozzák, s mi cigarettában, szivarban, pipában elfüstöljük. Persze, ha csak ennyi lenne a dohány útja ... A termelők tudják, mi mindent igényel még ez a növény a palántane­veléstől, a kiültetésen és az ön­tözésen át a törésig, a fűzésig, a simításik és legvégül a bálá­zásig. És — minden jó, ha a vége jó, márpedig a mikei Rá­kóczi Termelőszövetkezetben az idei dohánytermésről ez joggal elmondható. Hallgassuk csak Tóth Zoltánt, a gazdaság főagronómusát: — Visszanézve az elmúlt ti­zenegy évre, nem emlékszem arra, hogy ilyen dohányunk lett volna. Eddig körülbelül 50 mázsát adtunk át szárazon a beváltó üzemnek, ennél a má­zsánként! bruttó bevétel meg­haladta a négyezer forintot. Ebből már következtetni lehet a végső eredményre. Jóval biztat az a dohány is, amelyet még most simítanak az asz- szonyok... A Rákóczi Tsz 40 hektáron termesztett az idén dohányt, kizárólag havanna fajtát. A két táblán összesen 4715 mázsa zöldtermést értek el. Ahol az aljlevelezést is elvégezték, ott A bálázás — férfimunka. A gondosan egymásra Illesztett csomókat Nagyatádon, a beváltóban bontják fel. a hektárpnkénti átlag elérte a 152 mázsát, ahol erre nem ke­rült sor, ott ennél jóval keve­sebbet, 83 mázsás átlagot ta­karíthattak be. — Ez is azt mutatja, hogy ha győznénk munkaerővel, ha lenne elég tagunk, még az ideinél is gazdagabb hozamot takaríthatnánk be — folytatta a főagronómus. — Nagyon sok időt és fáradságot igényel ez a növény. A dohánylevelek simítása nagy gyakorlatot kíván. Az asszo­nyok munkája volt ez a téli foglalatosság évtizedek óta Mikében. t ságot érzett. Félt. Félt. hogy terve esetleg nem sikerül, félt áttol, hogy ellenállásba ütközik, és mégis ment to­vább. Óvatosságában észre sem vette, hogy elsodródott. Tétován keresgélt utat, de a sűrű bozótban mindig útjába akadt valami, amit ki kellett kerülni. Zajt csapni nem mert. Bátorsága és elszántsá­ga, mely a tervezgetés ide­jén oly nagy volt, most, így bolyongva, cserbenhagyta. Sokáig botorkált, meg-meg- állva, mígnem érzékei már nem jeleztek semmit. Teljes sötétség borult az erdőre, me­lyet a fák sűrűje csak foko­zott. A hangok megszűntek, elvesztette a támpontot... Egy idő után, mikor re­ménytelennek látta a helyze­tét, páni félelem fogta el. »Partizánok« — villant át agyán a gondolat. Ebben a pillanatban ismerős, 'suhogó füttyöt hallott. Egy puskago­lyó suhant át a levegőben. Halk, de határozottan felis­merhető hang. Megmereved­ve figyelt, és várt. Néhány reménytelenül hosszú másod­perc múlva távoli, alig kive­hető puskalövés zaja érke­zett. Egy mélyedésben fölbukott, és teljes hosszában elvágó­dott. Az ágak összekarmolták arcát. Több helyen sajgott, és mikor ujját megnyálazva vé­gigtapogatta, éles, csípős fáj-, dalmat érzett. Sapkája el­veszett, gyufát gyújtva is csak hosszas keresgélés után ta­lálta meg. Az erdő megállapíthatatlan eredetű neszeivel, félelmetes sötétségével 'fogva tartotta. Kiverte a víz, de azután hig­gadtabban gondolkodva rá­jött, hogy bizonyára valame­lyik őr lövöldözött, s a lövés irányában, nekivágott ismét az erdőnek. Ügy látszik, mindez megérte ebben az évben, még az imén­ti gond ellenére is. Száraz ter­mésből hektáronként 10,4 má­zsát terveztek, ezzel szemben 14 mázsa fölött lesz a hozam. A dohánynál azonban nemcsak a mennyiség, hanem a minő­ség is sokat számít átadáskor. Ez utóbbi különösen sokat nyom a latban, amikor elbírál­ják a szövetkezet termését. — Eddig nagyon kedvezett az idő a dohánylevelek szára­dásához. Zsíros, nehéz a do­hány, 1,20—1,30 kiló is van egy-egy zsinóron. Mindez a mi­nőségi bizonyítványt is javít­ja majd. Úgy számolunk, hogy az átadásra kerülő mennyiség 35—40 százaléka első osztályú lesz, harmadosztályú álig van. A mázsánként! tervezett átvé­teli átlagár 2780 forint, ennél azonban 30—40 százalékkal többet kapunk. Most már biz­tosnak látszik hogy az az 1.3 milliós bruttó bevétel, amelyre dohányeladásból számítottunk, kétmillió fölött lesz. A szövetkezet dohánypajtái egymás után üresednek, csak a rudak meredeznek csupa­szon, amelyeken nemrég még a levelektől terhes dohányzsi­nórok lógtak. A közeli helyi­ségben, hosszú asztalokon do­hányleveleket simították az asszonyok, köztük nem egy már évtizedek óta végzi telenként ezt a munkát. (A mikei udva­rok némelyikében még áll az egykori dohánypajta, ahol a gazda a néhány száz négyszög­ölön termett dohányát szárí­totta) Az asszonyok keze alól ismét a pajtába kerülnek a csomókba kötött levelek, ahol már férfimunka következik: nagy gonddal — és az elődők­Hirtelen vakító fény csapott ról, mely elszólította volna, fel alulról a szemébe, s va- nem tudok. Nem szokott ez lami hihetetlen erővel előre- csak úgy eltűnni. Lehet, hogy dobta. valami baleset érte? «*- töp­Néhány perc múlva magá- rengett. — Megtámadták... hoz tért. Savós ízt érzett a Na, m:ijcl utánanézünk.« szájában. • Amikor megmoz- ... . dúlt, hogy főlálljon, iszonya- _ , tos fájdalom nyilallt egész öt perc múlva az egész testébe. Rémületében kitisz- alakulatot mozgósították. Ay rökölt é„ t lt kérte, tűit az agya. Akna! A párás kls őrnagy személyesen kérti ;Ö1 orokolt es tanult szakerte levegőben még mindig ott segítséget a megszálló alakú-i lemmel — bálákba rakják a terjengett a robbanás okozta latoktól. Több mint száz em-|i csomókat. Innen a rakomá- füst, és egy jellegzetes illat: kér indult a keresésére. LJél-<i nyok útja Nagyatádra vezet, kén, aceton vagy valami ha- előtt kilenc óra tizennégy# sonló, mely csipte, szúrta Perckor jelentés érkezett:# Ott jártunkkor kényszerpihe- nyálkatíártyáját, szemét, óriá- megtalálták Komora főhad- si erőfeszitéssel megpróbált na§y holttestét, felülni. Bal lábát mintha ol- —— lóba fogták volna, észvesztő fájdalom gyötörte. A rimánkodó tekintet, . - ahogy a halál megdermesz-# fölenged a levelek is veszítő Émelygő hányinger fogta el. tette, észvesztő volt A viasz-# , I -tu-, , L Nagyokat nyelve küszködött sárga> pergamenszínű arcból,#nek merevségükből, ismét a feltoro nedvekkel. Egyik amelyből már az elmúlás hl-# folytatódhat a munka a sírni­, a, torkára a degsége áradt, majdnem ki-# tóban, másikkal megpróbálta kibon- ugrottak a szemek. Véres,< tani derékszíja csatját. Nehe- szétroncsolt száj, melyet éle-i zen boidogult vele összeszo- tének végsö kínjában önma. ritott fogakkal leküzdve em- ga rágott szét a sá tépettl bertelen fájdalmát, amennyi- egyenruha, a koszos, sáros,! re erejéből telt gyorsan do - rothadt levelekkel szennyezett gozott. »Elszoritani, mert el- húscafatok, melyből a láb-* vérzek« — dobott agyában. szárcsont meredezett elő*--------- mindent megmagyarázott. f * nőre készültek az asszonyok, a hideg miatt egy időre abba kel- I lett hagyniuk a dohánylevelek (simítását. Ha a szigorú hideg Ilernesz Ferenc Amikor Kozák reggel ment Komora szobájába. be- Tolnai mindenről elfeled-^ az kezve zokogott. Értelme ma-j ágyat, a vacsorát érintetlenül találta. Nem sokat törődött vele. — A főhadnagy urat ké­reti az őrnagy úr! — kiál­radék szikrájával próbálta* visszatartani magát, de az j elemi erővel rátört iszonyat ( erősebb volt. Ö, hogy utálta most a há-j tott rá az egyik katona. — borút, a halált, az embere-’ Hol a góré? — kérdezte, ami- két... Az egész káoszt, ami; kor odaért. — Nem is láttam — vá­laszolt Kozák. — Nem mond­ta, hová megy. Elvitte a reggelit, és alig az életet jelentette. Rideg, kíméletlen parancs­szavak hangzottak, jelezve, hogy minden megy tovább. Katonák emelték föl a sátor­lapba csavart holttestet.* végzett a terítéssel, zörögtek Szenvtelen faarccal, mint# az ablakon. Az előbbi kato- akik már sokszor csinálták.# na volt Fölrakták egy teherautóra és ‘ eldöcögtek.- Az őrnagy ur hivat - Valahol majd egy kis ha. szolt be. jóm emelkedik — fakereszt, Az őrnagy, mikor végighall- sisak —, mint oly sok más gáttá, azonnal Gyiást kérette, hasonló. Gyiás semmiről sem tudott. »Hősi halált halt a haza »Itt valami baj lehet — gon- védelmében!« dolta az őrnagy —, parancs- ‘ (Vége) Ajándékozzon Ön is! Kedves ajándék a Budapesti Harisnyagyár korszerű terméke Kati és Kitty márkájú női harisnyanadrág. Több színben és nagyságban kapható az összes ruházati áruházban és szaküzletben. (68107)

Next

/
Thumbnails
Contents