Somogyi Néplap, 1973. december (29. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-15 / 293. szám

Egy „kalapba" dolgoznak Banditák vesére volt Másfél ezer villanymotor Falsacappa emlékezik Ezt a közösséget nem­csak. azért tartja jónak a szö­vetkezet vezetősége, mert név szerint hívják az elektromű­szerészeket különböző gyárak­ba, üzemekbe. A Kaposvári Vasipari és Műszaki Ktsz elektroműszerész részlegére mindenekelőtt a megbízható­ság jellemző, az, hogy a befe­jezett munkákat a legritkább esetben követi reklamáció. A részleg 1958 óta működik. Akkor még csak hárman vol­tak, akik ilyen szolgáltatások­kal segítették a lakosságot, vállalták a motorok tekercse­lését. Egyetlen fogójuk volt, amelyet mindig továbbadtak, ha valamelyiküknek szüksége volt rá. Tizenöt év múltával már tizennyolcán vannak: a részlegvezető, egy segédmun­kás, három ipari tanuló és egy adminisztrátor, a szakmunká­sokon kívül. Szerszámaik ér­téke mintegy 80 ezer forint. Csak a helyiség a régi — már nagyon szűkén vannak itt. Szeretnék növelni az általuk megjavítható villanymotorok nagyságát: az eddigi 30 kilo- wattos teljesítményűek helyett 100 kilowattot is vállalnak. Ez természetesen jelentősen eme­li majd a bevételt. A tizennyolc ember egy »kalapba« dolgozik. Fizetésü­ket teljesítményhez kötött idő­bér alapján kapják. Minél ré­gebbi és képzettebb egy-egy tekercselő, annál magasabb az órabére. Jelneleg a felső ha­tár 16 forint, a legkevesebb 8 forint 50 fillér. Egy-egy hó­napban olyan teljesítményt kell nyújtaniuk, hogy az egy főre jutó termelési érték 12 ezer 324 forint legyen. Ehhez a tekercselőknek többet, 16— 17 ezer forintot kell teljesíte­niük, hogy a »kalap« átlaga meglegyen. Az apróbb moto­rok javításából ez néha bizony nehezen jön össze, és az agilis részlegvezető átváltozik szá­molóba jnokká ... — Ebben az évben — a Ra- movill-lal kötött szerződés alapján — csaknem 100 darab motoros, hazai és külföldi gyártmányú háztartási gép ga­ranciális javítását csináltuk meg — mondta Németh István részlegvezető. — Ezeknek a munkáknak az összértéke mindössze hétezer forint. Az átlagos átfutási idő a garan­ciális javításoknál három— négy nap volt. Munkánk zö­mét — és a bevétel is ebből ered — a villanymotorok te­kercselése teszi ki. Az év vé­géig az ilyen megrendeléseink száma eléri a másfél ezret. Mint Kőszegi György gé­pészmérnök, a ktsz elnöke el­mondta, nagy súlyt fektetnek arra, hogy — mivel lakossági szolgáltatásokról van szó — képzett szakembereket foglal­koztassanak, megfelelő körül­mények között. Ezért határoz­ták el a részleg bővítését. Az épülő bevásárlóközpont föld­szintjén mintegy negyven négyzetméteres helyiséget vet­tek, ahol korszerűbb körülmé­nyek között három szakember foglalkozik majd a villamos háztartási kisgépek egyszerűbb javításaival. Céljuk a közösségben rejlő belső tartalékok feltárása és hasznosítása. Nem nagy jelen-1 tőségű, de a munkát, a szere­lést könnyítő újításokat adott be Németh István és Kerelci Tibor. Az előbbi egy kimust­rált varrógépből szerkesztett egy számlálóval is fölszerelt tekercselőgépet, az utóbbi az úgynevezett »mikázást«, a kol­lektorok tisztítását gyorsította meg egyszerű eszközeivel. A ktsz nyolc részlege között a vezetőség — a szolgáltatások vonalán — a harmadik helyre rangsorolja az elektroműsze­rész részleget. Kapacitásuk azonban korántsem kimerített. Szaktanácsadással is kiegészí­tik szolgáltatásaikat. Több esetben — ha ezt igénylik — a helyszínre is kimennek, és az 'üzemekben, gyárakban műsze­rekkel vizsgálják meg a vil­lanymotorok állapotát. JÓ munkát természetesen esak felkészült, képzett szak­emberekkel lehet végeztetni. Az a tény, hogy a külföldi I gyártmányú motoros és hő­elektromos háztartási gépek garanciális javítását itt csinál­ják, vagy az, hogy a Cegléden' gyártott ÉVIG kézi fúrógépe­ket garanciális javításra — Tankó Zoltánnak, a gyár fő­mérnökének tanácsára — Du­nántúlon egyedül itt vállalják, Kereki Tibor, Molnár Gyula, Teli János és a többi teker­cselő és elektroműszerész fel- készültségét bizonyítja. Mészáros Attila Szívszanotórium Sopronban Tévedés ne essék, nem a Kék fény különkiadásáról van szó, hanem Offenbach daljátékáról, a Banditákról, amely ma este újra a kép­ernyőre kerül. Ebből az al­kalomból kerestük fel az egy­kori »banditavezért«, Csorba István Jászai-díjas színmű­vészt, az Operettszínház ak­kori előadásának egyik fősze­replőjét, hogy az évtizede be­mutatott darabról és a másik főszereplőről beszélgessünk. Ez a másik főszereplő saj­nos néhai már, de feledhetet­len! Ha valaki nem nézte volna meg a tévéújságban a sze­reposztást. annak hadd idéz­zek az emlékezetébe egy film­jelenetet. Egy vékony arcú, jellegzetes mosolyú, cinkos te­kintetű, boíiókás komédiás várakozik egy fal előtt. Ép­pen kivégzésre. Utolsó kíván­sága, hogy énekelhessen. A vérszomjas nyilasok röhögve figyelik a komédiát, amely eltereli figyelmüket, és sza­badulást hoz. Eltalálták: La- tabár Kálmánról van szó, őt láthatjuk ma este a képer­nyőn, a legendás Latyit, aki­nek neve összeforrott a mo­sollyal, a vidámsággal. Nincs is abban semmi kü­lönös, hogy a színpadi humor teremtő kedvelője, Csorba István is azt mondja róla: Ma este a képernyőn »Rajongva szerettem, tisztel­tem.« A délután- Offenbach-elő- adásra készülve az öltözőben beszélgettünk a régi Offen- bach-előadásról. — 1962-ben kerültem az Operettszínházhoz, s úgyszól­ván napok alatt kellett megta­nulni a szerepeket. Má;r ment a Banditák, előttem Csákányi László játszotta a banditave­zért, azután én kaptam meg ezt a szerepet, Falsacappát. Már levettük a műsorról is, de újra színre került később, amikor Latabár Kálmán fel­épült betegségéből. Akkor vette föl a televízió is. Az ő Don Moszkitója volt a siker egyik legfőbb forrása ... — Miért tűzte vajon ismét műsorára a tévé ? — Ez a bemutató, úgy ér­zem, illik abba a műsorszel­lembe, mely a tv zenés prog­ramját mostanában jellemzi. — A történet? — Csak a tanulságát hadd mondjam el. Egy mondatban. Nincsen olyan rettenetes, vér­szomjas bandita, aki egy uralkodónál gonoszabb tud­na lenni. Majd meglátják... Amikor az Operettszínház 1949-ben felújította a Gerol- steini nagyhercegnőt, Bumm tábornokot Latabár Kálmán játszotta. Most Csorba Ist­ván. A közös élményeket a Banditák próbái, előadása! teremtették. — Ahhoz nagyon hosszú riport kellene, hogy elmond­jam mindazt a sok humoros esetet, viccet, tnéfát, amely hozzá fűződik, amelyet ő ta­lált ki. Nagyon sok forog még most is közszájon. P^dául, amit a bánatos férfiak mon­danak keserű kárörömmel, ha egy csinos nőt látnak valahol. Hogy tőle ered, azt kevesen tudják. Előadás után a Liszt téri Opera sörözőbe mentünk át. Folyt a sör és a tréfa. Egy­szer belépett egy gyönyörű nő.' Valóságos szépség. Még a kriglik igéző látványa sem tudta eltéríteni tekintetün­ket, egyszerűen lenyűgözött bennünket. S az elragadtatás­nak természetesen hangot is adtunk. Erre megszólalt La­tabár a jellegzetes legörbülő mosollyal a szája körül: »Ugyan, gyerekek! Öt is unja valaki.« Ezt a vigaszt de sok­szor hallottam azóta már! Felhangzik az ügyelő figyel­meztetése, készülni kell az előadásra. Végezetül azt kér­deztem Csorba Istvántól, hogy nézi-e majd az. esti közvetí­tést. — Amikor nem leszek a színpadon. Átmegyek egyik Offenbachból a másikba ... T. T. ítélet a hetesi vőgyilkosság ügyében Hazánk egyetlen gy érmék-s«ív szanatóriuma Sopronban működik. A 100 ágyas intézmény­ben évente 6—800 gyermeket gyógykezelnek. Képünkön: dr. Szabó Piroska kerékpár-ergo- méteren a gyermekek teherbíró képességét vizsgálja. SOMOGYI GÉZA Jégkoporsó 126. Lábszárán a szép, szürke lo­vaglónadrág feszült, bokáján szétnyílt hasítással. Szőke fe­je, fehér bőre, amely az atlé­tatrikó alól kivillant, alapve­tően gőgös tartása és a nad­rág — németté tették. Mint­hogy egész gondolkodása az volt: félig magyar, félig né­met. Mint az egyenruhája. A nap lapos, az ablaküveg­től fölmelegedett sugarában sütkérezve figyelte az embe­reket, akik már reggeliztek. Kozák tett-vett, észre sem vette, mint a szétszórt hol­mikat a szobában. Látta Ben­kőt, amint a nyitott motor­házba bújva segít valamit a konyhakocsi vezetőjének. Asz­talost; ahogy mosatja a kon- dérokat, előkészítve az ebéd­hez. Gyiás járt-kelt kiáltozva az emberekre, akik vessző­nyalábokkal söpörgették a port egyik helyről a másik­ra. »Céltalan munka — álla­pította meg. — Undorító, mint otthon a laktanyában!« Juhos ácsorgóit, löttyedt tartással, kezében az elma­radhatatlan rágnivalóval. Utálta mindet, és utált mindenkit. — Golyó kellene mind­egyikbe — gondolta, és már látta is őket elhullva, fekve a porban. — Megáim mindet, a szemeteket. A legszíveseb­ben meg is tenném. Barmok! Kozák nem sokat törődött gazdája személyével. Mióta újból szolgálatba lépett, nem sokat beszéltek. Még annyit sem, mint azelőtt. Tudta a kötelességét, és azt elvégezte. Teljes erővel feküdt bele minden munkába, megállás nélkül hajszolva, szinte szug- gerálva önmagát. Igyekezett nem haza gondolni, de ugyan­akkor alig várta a hazatérés­re szóló parancsot. Néha sze­retett volna gyalog nekivágni az útnak, máskor meg elodáz­ni a hazatérést. Az otthoni ügyeket most már türelemmel rakta maga mögé; nem pró­bálta bogozni, hisz a pár sor, amit kapott, úgy vélte, egy­oldalú tájékoztatást ad. Érez­te, hogy személyesen utána­nézve tisztább képet kap. Jó lett volna túl lenni a dolgo­kon, de tartott is tőle. »így tehát legokosabb nem foglal­kozni vele« — gondolta ke­serűen. Körülnézett a szobában. Asztal rendben, zubbony, csizma, borotválkozó eszköz, mosdpvíz odakészítve. Az ágyon szétteregette az ágy­neműt. Majd később kiviszi szellőzni. Kétszer ütött egy vasrúddal — A vádhatóság is enyhítésért fellebbezett I Hosszú évek keserűsége ak- ! kora erővel tört magának utat azon a napon, hogy az eseményeknek már nem vet­hetett gátat a józan ész. Au­gusztus 30-án Hetesen agyon­ütöttek egy embert. A tettes a férfi apósa volt. Trefeli József húsz éve élt felesége szüleinek a házá­ban. Az utóbbi esztendőkben a család egyre többet pa­naszkodott rá, megesett, hogy megverte a feleségét, s az anyóssal is igen rossz vi­szonyba került. Különösen akkor menekültek előle, ha ivott — s ez sokszor előfor­dult, augusztus 30-án is. Dél­után tüdőszűrést tartottak a faluban, Trefeli József azon­ban nem haza, hanem a kocsmába ment a vizsgálat után. A felesége nem győzte várni, érte ment. Trefeli ha­zatért ugyan, de látták rajta, alaposan leitta magát: a ke­rékpárt kétszer-háromszor is nekitolta az istálló falának, dülöngélt, fenyegetőzött. Igen durva szavakkal illette a fe­leségét és az anyósát. Később teli szájjal kiabálta, hogy ki- végzi őket. A nyári konyhában folyta­Savanyú izzadságszag áradt belőle, és még nyirkos volt egy kissé. »Rossz éjszakája lehetett« — gondolta, miközben felráz­ta, ébre állította a nehéz tyúktollal tömött párnát. — »Tegnap tettem tisztába« — csóválta a fejét. Majd a tö­rülközőt teregette a szék kar­fájára, és épp szólni akart a még mindig az ablaknál álló i főhadnagynak, mikor az meg-, előzte: t — Mert tudjátok, hogy p Odrobinyákot is én öltem meg!... A mondat, mint a borotva, olyan éllel vágott el mindent. Gondolatot, mozgást'. Mint az elhajított kés, amely pengve talál a célba, és röpítő erejé­től még tovább rezeg, úgy vibrált a fojtott levegőjű szo­bában. Kozák megmerevedett. »Ez milyen ember? Ez nem is ember!« — villant át a fiún. Kezében a törülköző lazán, mozdulatlanul csün­gött. Ahogy a mondat érte. Most, hogy a főhadnagy sa­ját szájából hallotta azt,# titokban ezerszer tódott a veszekedés, a magá­ból kivetkőzött férfi a felesé­gének rontott, ököllel ütötte a nyakát ú? arcát, a föld­re lökte, rugdalta. Az asszony segítségért kiabált, s ezt hal­lotta Trefeli hetvenhárom éves apósa, Csurai József is. Szólt az unokája férjének, se­gítsen az asszonyon. A húsz­egynéhány éves vő megpró­bálta lefogni Trefeli Józsefet, de nem bírt a magas, erős férfival. A sikoltozásra odasietett Csurai József felesége is. Tre­feli hangja rögtön az anyós ellen fordult, mert azt hitte, az ő biztatására hívta haza az asszony a kocsmából. Az anyós hiába próbált menekül­ni. Trefeli a kút mellett utolérte, s hátulról tenyérrel tarkón ütötte. Az öregasszony megtántorodott. Pár pillanat múlva ért oda Csurai József, kezében egy méteres vasrúd­dal. Kétszer sújtott le Trefeli Józsefre. Az első ütés után a vő a földre zuhant, ekkor kapta a másodikat. Pár perc múlva meghalt. Csurai József tettét azzal magyarázta, hogy mértéktele­nül italozó vője többször ki­irtással fenyegette a család­ját, s augusztus 30-án Trefeli elérkezettnek látta az időt szörnyű ígéretének beváltásá­ra. Erre gondolt az idős em­ber, amikor látta, hogy lá­nyát a nyári konyhában Tre­feli fojtogatta és rugdalta, s akkor is ez futott végig az agyán, amikor a dühöngő férfi tarkón ütötte az anyóst. (Az orvosi szakvélemény sze­rint Csurai József évek óta súlyos érelmeszesedésben szenved, magas a vérnyomá­sa, ingerlékeny, nehezen tud uralkodni magán. Érgörcs; kí­nozta, a jobb szemével nem lát, s a ballal is keveset. Trefeli tetteinek hatásárh a keserűség teljesen eluralko­dott rajta.) Az ügyet a Kaposvári Mer gyei Bíróság dr, Márton Géza tanácsa tárgyalta. A bíróság á tanúk meghallgatása, a tör­téntek elemzése után arra a megállapításra jutott, hogy Csurai Józsefnek akkor nem volt támadási szándéka, ami­kor a fészerben fölvette a vasrudat, csak a családtagjait akarta megvédeni rendkívüli erejű vőjének támadásaitól. Dr. Márton Géza tanácsa Csurai Józsefet emberölés miatt egyévi és nyolchónapi börtönre ítélte. A vádlott és védője ‘enyhítésért fellebbe­zett. Fordulatot hozott az ügyben, hogy a vádhatóság, a megyei főügyészség is Csurai József büntetésének enyhíté­séért fellebbezett. A főügyész­ség szerint a bíróság nem tu­lajdonított kellő jelentőséget a számos enyhítő körülmény­nek, különösen annak, hogy Csurai József magatehetetlen felesége védelmében támadta meg Trefeli Józsefet. Ugyan­akkor Csurai József bűnössé­gét sem a vádhatóság, sem a védelem nem vitatja. Az ügyben a Legfelsőbb Bíróság hoz majd jogerős ítéletet. Pintér Dezső Idén kevesebb elemi kár érte a mezőgazdasági termelőket Az Állami Biztosító felmérése Az Állami Biztosító felmér­te a mezőgazdasági nagyüze­mek idei növénykárait, esze­rint 1973-ban országos átlag­ban lényegesen kevesebb volt az elemi kár, mint az előző években. Egyes vidékeken azonban az idén is nagy ká­rokat szenvedtek a termelők, amit az is bizonyít, hogy több mint száz mezőgazdasági üzem vesztesége meghaladta az egy millió forintot. Sőt, Baranyá­ban, Bácshan, Hevesen, Sza­amit tudott, titokban ezerszer, ,^lában é* Pest »«­megtárgyalták, ítéletet mond- “7 <* ««'•te S2X 'SÄ (Potytatjuk) részemül. Ismeretes, hogy 1972-ben az Állami Biztosító differenciált és rugalmas díjazási rendszert vezetett be, hogy a biztosítás szempontjából kedvezőbb évek előnyeiben a gazdaságok is ré­szesüljenek. 1974-ben mintegy 850 mezőgazdasági nagyüzem kerül alacsonyabb díjosztályú csoportba, és így az általuk fi­zetendő biztosítási díj 135 mil­lió forinttal csökken. 127 gaz­daság elleniben — a részükre folyósított idei nagy összegű kártérítés miatt — magasabb díjosztályba kerül, dijuk 20 millió forinttal les; több, mint 1073-baa.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents