Somogyi Néplap, 1973. december (29. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-15 / 293. szám
Púja Frigyes életrajza 1921-ben született kisparaszti családban. Eredeti foglalkozása betűszedő. 1934—45 között nyomdában dolgozott; 1944-ben lépett a pártba. 1966-ban, a IX. kongresszuson a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagjává választották. 1945—46-ban a Magyar Kommunista Párt battonyai járási szervezetének titkára volt. 1946-ban az MKP Csa- nád megyei Bizottságának tagjává választották. Itt dolgozott 1949-ig, amikor a kinevezési és alkalmazási bizottság osztályvezető-helyettesévé nevezték ki. 1949—53 között a Magyar Dolgozók Pártja központi vezetőségének alosztályvezetője volt, közben kétéves párt- főiskolát végzett. 1953-ban megbízták a Magyar Népköz- társaság stockholmi, majd 1955-ben bécsi követségének a vezetésével. 1959-ben külügyminiszter-helyettesé nevezték ki, 1963-ban a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi -Bizottsága külügyi osztályának vezetője lett. 1963- ban a külügyminiszter első helyettesévé, majd 1973-ban külügysninisztériumi államtitkárrá nevezték ki. Ünnepélyesen elbúcsúztatták a dél-vietnami küldöttséget (Folytatás az 1. oldalról) Ságban folyó szocialista építőmunkáról, azokról az eredményekről, amelyeket a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa által meghatározott feladatok végrehajtásában a magyar nép elért. A Dél-vietnami ság küldöttsége üdvözölte a magyar nép sikereit, és hangsúlyozta: fejlődésével a Magyar Népköztársaság hozzájárul a nemzeti felszabadító Ölest tartott az Országos Béketanác (Folytatás az 1. oldalról) népszerűsítése céljából. Ebben az 59 tagú nemzetközi testületben a magyar békemozgalom is képviselve van. A moszkvai tanácskozás plenáris ülésein túl a bizottságok munkájában is sokrétű párbeszéd zajlott le a különböző társadalmi rétegekhez tartozó, különböző politikai állású, helyzetű küldöttek között. Nagy segítséget nyújtottak a bizottságuk munkájához az előre elkészített alapdokumentumok. Különösen nagy érdeklődés volt tapasztalható a békés egymás mellett élés; a nemzetközi biztonság; a társadalmi haladás és az emberi jogok; a közel-kelet, a fejlődő országok kérdéseivel és az ázsiai békével, biztonsággal foglalkozó bizottságok munkája iránt. A magyar küldöttség tevékenysége A magyar delegáció aktívan részt vett mind a 14 bizottság munkájában. Küldöttségünk vezetője, Kállai Gyula a világ- kongresszus első plenáris ülésén szólalt fel: a békés egymás mellett élés kérdéseiről ismertette a magyar álláspontot, amely nagy tetszést aratott. A záró plénumon 14 bizottságból háromnak a jelentését magyar képviselők — dr. Bognár József, Hargitai Árpád és dr. Kende István — terjesztették elő. Öt bizottság elnökségében, illetve szerkesztőbizottságában vettek részt magyar képviselők. Delegációnk valamennyi bizottság munkájában bekapcsolódott, küldötteink mindenütt kifejtették véleményüket, így összesen 22 magyar felszólalás hangzott el és három felszólalást nyújtottunk be írásban. Dr. Pál Lénárd jelentéséhez kapcsolódóan elmondta: — A békeerők világkongresszusán általános volt az a vélemény, hogy a kongresszus jelentőségét rendkívüli mértékben megnövelte, hatását megsokszorozta Leonyid Brezs- nyev beszéde. Ezt a megnyilatkozást nemcsak a kongresszus, hanem a nemzetközi közvélemény is nagy érdeklődéssel várta. Elsősorban a nemzetközi helyzet alakulásának akkori eseményei állították reflektorfénybe az expozét. Éppen a tanácskozás napjaiban rendkívül kiéleződött a közel- keleti válság. A közel-keleti ' konfliktusról a békemozgalomnak fontos mondanivalója volt és van: a világnak ezen a forró pontján több mint hat éven át mélyült, konzerválódott a válság és az októberi háború nyomán konfrontáció fenyegetett a nemzetközi helyzet alakulásáért különleges felelősséget vállaló két nagyhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok között is. Bebizonyosodott azonban, hogy a mesterséges válságcsinálók rosszul számítottak. Az a nyugalom és magabiztosság, amely Brezs- nyev szavaiból áradt, a béke védelmének az a felelős eltökéltsége, amely álláspontját meghatározta, mindenkire mély és megnyugtató benyomást tett. Ez a programadó expozé nagy hatást gyakorolt az egész moszkvai tanácskozásra: a béke perspektíváját újabb, széles távlatban tárta elénk. Soha uem látott méretű párbeszéd — A moszkvai kongresszus egyik legfontosabb jellemzője az volt, hogy nem csupán a béke-világtanács kongresszusaként tanácskozott. A BVT és a rajta kívül álló békeszerető erők eddig soha nem tapasztalt találkozója volt ez a kongresszus, amelynek részvevői közül sokan első ízben vettek részt a BVT oldalán egy ilyen nagyszabású békedemonstráción. — Olyan szervezetek és intézmények képviselői is kifejtették nézeteiket — mondotta —, akiket korábban nem láttunk békekonferenciákon, örvendetes volt látni a fiatalok aktivitását is, hiszen sürgető szándékuk a fiataloknak, hogy együtt tegyünk valamit a jövő számára, ez nem csak biztató jel, hanem vonzó, új tevékenységi terület is. Befejezésül megemlítette dr. Pál Lénárd, hogy a világkongresszust előkészítő munkában és a kongresszus lébonyolításában fontos szerepet játszott az úgynevezett összekötő bizottság, amelyben a Magyar Béketanács képviselője is részt vett. Olyan szerv jött létre, amely bebizonyította életképességét, hasznosságát, Törekednünk kell arra, hogy az összekötő bizottság folytassa a munkát, szélesítse ki tevékenységét. Feladata bőven van: elég csak számba venni a moszkvai világkongresszuson kidolgozóit akcióprogram pontjait. Most a moszkvai nagy tanácskozás után kirajzolódik előttünk a kongresszus három jellemvonása: soha nem látott méretű párbeszéd, az együttműködés lehetőségeinek okos keresése, a közös cselekvés akarása az összekapcsoló és nem elválasztó utak felfedezésével. — A párbeszéd Moszkvában megmutatta, hogy számos konkrét kérdésben vannak véleménykülönbségek. A békés egymás mellett élés elvét is többféleképp értelmezik. A különbségek azonban nem lehetnek akadályai az együttműködésnek, a közös cselekvésnek, hiszen az emberiség alapvető érdekeiről, az életről, a biztonságos életről, az alkotó békéről van szó. Fontos, hogy ne veszítsünk időt, nem érünk rá; a moszkvai felhívás figyelmeztet: az idő nem Legfontosabb feladataink Az ülés másik napirendi témájáról, a magyar békemozgalom irányelveiről szintén írásos jelentést kaptak kézhez az OBT tagjai. A dokumentum leszögezi, hogy a VIII. magyar békekongresszus és a békeszerető erők világ- kongresszusa után békemozgalmunk legfontosabb feladata: sokoldalúan ismertetni az SZKP XXIV. kongresszusának békeprogramját, a Szovjetunió és a szocialista országok békepolitikáját. Hatékonyan elő kell segítenie békemozgalmunk aktivistáinak a hazai és a nemzetközi feladatok egységének, összefüggésének jobb megértetését. Az eddiginél is aktívabban kell munkálkodni a népek közötti kapcsolatok ápolásán, az internacionalizmus erősítésén. A magyar békemozgalom — hangsúlyozza a jelentés — feladatainak csak úgy tud eleget tenni, ha szélesíti sorait, növeli tömegbefolyását. Ennek érdekében a tömegszervezetek, társadalmi szervek és mozgalmak fokozottabb aktivitására, erőteljesebb rétegpolitikai munkára van szükség. Különösen fontos a nők, a fiatalok, köztük a fiatal értelmiség körében végzett munka hatékonyabbá tétele. Társadalmunk minden rétegében tudatosítani kell, hogy a mi körülményeink között a békéért folytatott harc legeredményesebb megnyilvánulása: a szocializmus teljes felépítéséért végzett becsületes, áldozatos munka. Sebestyén Nándoré az ülésen felhívta a figyelmet a magyar békemozgalom irányelveiben felsorolt tennivalók mellett néhány további fontos feladatra. — Az elmúlt évek tapasztalatai — mondotta — megerősítettek bennünket abban a meggyőződésünkben. hogy mozgalmunk életerejét társadalmunk minden becsületes, a békéért, a haladásért cselekvésre kész tagjának munkája, támogatása adja. Programunkat tehát úgy kell összeállítani, olyan célokat kell magunk elé tűzni, amelyek az egész társadalom érdekeit szolgálják. Akcióink támogatására a legszélesebb tömegeket — köztük a politikailag ma még nem eléggé aktív embereket is — megnyerjük. — A VIII. magyar békekongresszus és a moszkvai világkongresszus utón jelentkező feladataink végrehajtásában a nemzetközi agitáció- ban az eddiginél árnyaltabb, rugalmasabb formák alkalmazása vált lehetővé és szükségessé a hazai és a nemzetközi munkában egyaránt. Igazunk és erőnk tudatában az eddiginél is bátrabban kell élnünk az olyan fórumok és viták rendezésével, amelyeken a részvevők a helyszínen kaphatnak választ kérdéseikre. Ugyanez vonatkozik külföldi partnereink szervezeteivel folytatott párbeszédünkre is. Tapasztalataink azt mutatják, hogy az útkeresésben, az új módszerek megtalálásában az eddiginél is jobban számíthatunk a fiatalok, a nők, az értelmiségiek és a tudósok támogatására, aktív részvételére is. Közös program, közös munka — Munkaprogramunk ösz- szeállításánál — mondta Sebestyén Nándorné — szem előtt kell tartani, hogy az 1974-es esztendő a nemzetközi és a magyar békemozgalom kibontakozásának 25. évfordulója lesz. Továbbra is nagy gondot kell fordítanunk az egész országot átfogó akciók szervezésére. Hagyományainkhoz híven javasoljuk, hogy 1974-ben is rendezzük meg — május 9-től kezdődően — a béke és barátsági hónapot. A jövő esztendő ismételten kiváló alkalmat teremt arra, hogy a békemozgalmunkban részt vevő valamennyi szervezettel, mozgalommal közöt programot dolgozzunk ki és közösen dolgozzunk a VIII. magyar békekongresszus és a békeszerető erők moszkvai világ- kongresszusa határozatainak szellemében, azok végrehajtásán. Ezután mgekezdődött a két napirendi téma vitája. mozgalmak erősödéséhez, Európa és a világ békéjének, biztonságának fenntartásáért folytatott küzdelemhez. A Dél-vietnami Köztársaság küldöttsége — a vietnami nép nagy vezére, Ho Si Minh elnök végakarata szerint, Dél- Vietnam népe óhajénak meg- Koztarsa- Feieigerl — tolmácsolta mély háláját a Magyar Szocialista Munkáspártnak, a magyar kormánynak és a magyar népnek a vietnami nép igaz ügyéhez nyújtott támogatásáért és értékes segítségéért. A dél-vietnami küldöttség tájékoztatást adott a párizsi megállapodások aláírása óta kialakult dél-vietnami helyzetről. Rámutatott, hogy a megállapodások legfőbb rendelkezéseinek az Amerikai Egyesült Államok és a saigoni adminisztráció által történő megsértése súlyos helyzetet idézett elő Dél-Vietnamban. A Dél-vietnami Köztársaság küldöttsége hangsúlyozta azt a változatlan álláspontját, hogy következetesen tiszteletben tartja és hiánytalanul végrehajtja a Vietnamra vonatkozó párizsi megállapodásokat és az 1973. június 13-i közös közleményt, ugyanakkor követeli az Amerikai Egyesült Államoktól és a saigoni adminisztrációtól, hogy ugyanígy járjanak el. Dél-Vietnam népe. a Délvietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormánya nagyra értékeli Magyarország részvételét a vietnami nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottságban és a megállapodások pontos betartása érdekében e bizottságban kifejtett tevékenységét, amellyel közvetlenül hozzájárul — a vietnami nép égető vágyának és a világ népei kívánságának megfelelően — a tartós béke fenntartásához Vietnamban. A továbbiakban a közlemény kiemeli: A magyar tárgyaló fél ismételten megerősítette, a Magyar Népköztársaság erejéhez, mérten» minden, segítséget megad a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormányának, a dél-vietnami nép egyedüli igaz képviselőjének ahhoz a tevékenységéhez, amelyet a békés, független, demokratikus, semleges és virágzó Dél-Vietnam felépítése, az ország békés egyesítése érdekében folytat. Megelégedéssel állapították meg, hogy együttműködésük töretlenül fejlődik és erősödik. Kifejezték elhatározásukat, hogy kapcsolataikat a jövőben még szorosabbá teszik. A két fél végül megelége.- déssel állapította meg, hogy a Dél-vietnami Köztársaság küldöttségének a Magyar Népköztársaságban tett hivatalos, baráti látogatása eredményes volt. Meggyőződésünk — hangsúlyozza a közös közlemény —, hogy a különböző szinten folytatott tárgyalások, az aláírt gazdasági megállapodás tovább erősítik a magyar nép és Dél-Vietnam népének megbonthatatlan barátságát és testvéri együttműködését. Genfi konferenciák — európai remények (ff.) Zárt ajtók mögött, nyílt sisakkal A bizottságok, albizottságok délelőtti ülései fél tizem egykor, a délutániak fél négykor kezdődne-k. Hazánk valamennyiben képviselteti magát. A legnépesebb küldöttségek: a szovjet, a dán, a francia, az NSZK- és az NDK-beli, a legkisebbek viszont Monaco, Ciprus és San Marino — egy-egy főt delegáltak Genfibe. Á Helsinkiben kidolgozott ajánlások szerint három nagy kérdéscsoport feldolgozása, illetve szövegezése vár a szakértőkre: 1. Az európai biztonság kérdései; 2. együttműködés a gazdaság, a tudomány és technika, valamint a környezetvédelem területén; 3. együttműködés humanitárius és más kérdésekben. Az első kérdéscsoportban az együttműködés, a biztonság és béke fenntartásának alapelveit, a vitás kérdések békés megoldásának módszereit dolgozzák ki. A második csoportba tartozó kérdéseken öt albizottság osztozik: a) kereskedelem, b) ipari kooperáció és közös 'érdekű beruházások, c) gazdaság és technika, d) környezetvédelem, e) közlekedés, idegen- forgalom, hírközlés és egyéb kérdések. A három »kosár« közül, genfi vélemények szerint, az első és a harmadik a »legnehezebb«. Tehát az a két kérdéscsoport, amely egyrészről az alapelveket, másrészt viszont az információk áramlását és az emberi kapcsolatokat tartalmazza. Megkérdeztem a magyar delegáció tagjait: mi a véleményük a nehezebb és. kevésbé nehéz kérdésekről. — Ha egyáltalán fokozatokról beszélhetünk — mondták —, akkor talán az együttműködés alapelveinek tisztázása a legfontosabb. Ennek alapján fejlődhet ugyanis Európa népeinek és országainak kapcsolata a jövő évtizedekben. Minden más kérdést — kereskedelmi, ipari, idegenforgalmi, tudományos és műszaki, kulturális és emberi kapcsolatok — csakis a kölcsönösen elfogadott alapelvek szerint lehet rendezni, kialakítani, illetve erősíteni. Nem titok, hogy néhány, ponton eléggé eltérnek vagy éppen ellentétesek, tehát kölcsönösen elfogadhatatlanok az egyes pontokról vallott nézetek. Nem titok, de nem olyan akadály, amely miatt megállna a munka a bizottságokban. A szabad információcsere nyugati értelmezése például nem rekeszti ki a szándékos megtévesztésre gyártott vagy a gyűlölet szítására, pornográfia terjesztésére alkalmas információt, márpedig ezeket több európai ország törvényei tiltják. Feltehető, hogy egyetlen ország sem változtatja meg ezeket a törvényeket, marad tehát a Véget ért a KGST-ülésszaka December 11-e és 13-a között Moszkvában megtartották a KGST 65. ülésszakát. Képünkön: Mieczyslav Jagielski lengyel miniszterelnök-helyettes aláírja az okmányokat. Balról az első Lázár György miniszterelnök-helyettes. CTelefotó: TASZSZ—MTI—KSj kölcsönös engedményekre alapozott, vagyis a kompromisszumos megoldás: szabad út mindkét irányba a közérdekű, a hiteles információknak, a megértést segítő újságoknak, folyóiratoknak, tudományos és szépirodalmi kiadványoknak, és tilalom vagy korlátozás a káros információknak. A kérdés körül zárt ajtók mögött nyílt sisakkal folyik a diplomáciai küzdelem. Látványos külsőségek és drámai fordulatok nélkül, kitartóan és következetesen, néha egy-egy látszatütközet szócsatáit is beleszámítva. A tárgyalóteremben — körben — egymással szemben foglalják el helyüket a delegátusok, kiteregetik munkapapírjaikat, az előző ülésen vitatott anyag jegyzetekkel, megkérdőjelezett betoldásokkal ellátott példányait. Fölteszik a fejhallgatót, megnyomják a tolmácsolásra kiválasztott nyelv gombját, s mikor valameny- nyien »vonalban vannak«, megkezdődik az érdemi vita. (A magyar küldöttek a választható hat közül általában angol, francia és orosz fordításban hallgatják a felszólalókat, s e nyelvek valamelyikén mondanak véleményt, tesznek megjegyzéseket, kérdéseket, vagy terjesztenek elő új javaslatokat.) A közös nyelv keresése közben félreértések is adódnak. Ha egy nyugati küldött például javaslatot tesz — mondjuk: az árucsere megkönnyítésére — s javaslata nyilvánvaló ellentmondásra késztető pontokat tartalmaz, akkor konferenciakörökben megjegyzik: »bedobta a csontot, rágódjanak rajta«. Ez a kirívó példa nem jellemzi — csak tarkítja, és némileg lassítja — a konferencia munkáját. A szövegjavaslatok legtöbbjét komoly an, kell venni, s ha első hallásra részben elfogadhatatlannak tűnik is, érdemes az alapos elemzésre, vitára. . Az 1. sz. albizottság délutáni üléséről érkező magyar delegátusok például a tárgyilagos optimizmussal, de vérmes remények nélkül beszélnek a konferencia kilátásairól. — A munka eléggé intenzív, az értekezletek sűrűsége megfelelő, tehát nem panaszkodhatunk, dolgunk van elég. Ha rajtunk áll, a tempót is gyorsítjuk... A Varsói Szerződés tagállamain és a NATO-országo- kon kívül ott a semlegesek is: Ausztria, Finnország, Svájc, Svédország ... Az ő szerepük lehetne — s lehet is — a hídverés, a közvetítés Európa két fele között. Hisz nekik sem közömbös, hogyan alakul a holnap Európája körülöttünk. A IV. számú teremben egyik délután túlságosan sokáig elhúzódott az ülés. Megkérdeztem Marcel Planchard urat, akinek az a tiszte, hogy az ülés zavartalanságáról gondoskodjék: — Történt-e valami rendkívüli esemény? — Ö, semmi — mondta szabadkozva —, ha csak az nem, hogy alig kezdték meg a tárgyalást, hirtelen szünetet rendeltek el. Majd ismét visszamentek, s azóta ki se mozdultak ... — Vagyis történt... Érdemes várakozni. Hogy a várakozás unalmát agyoncsapjuk, beszélgettünk. Planchard úr egy régi fényképet mutat az 1925. évi lo- carnói egyezmény aláírásáról. Az apja ott volt, ő hozta a dedikált fényképet. Beszélgetésünk kétszer szakadt meg. Egyszer a svájci kultuszminiszter jött oda néhány szóra, a másodszor a tekintélyes svájci lap, a Neue Züricher Zeitung munkatársa. A véletlenek találkozása nem volt véletlen: a teremben ezalatt új svájci javaslatot tárgyaltak az albizott- sági tagok. Ezért volt a meghosszabbított »játékidő«... Bertalan Lajos (Következik': Az út Helsinkibe vezet)
