Somogyi Néplap, 1973. november (29. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-11 / 264. szám
MAI KOMMENTÁRUNK PÁRTMUNKA A HIVATALOKBAN I szaknunhástépzésril A különböző jellegű párt- szervezetek munkájára nagy hatással volt a Po- tikai Bizottságnak az alap- ervezeti munka helyzetéről •. fejlesztéséről szóló határolta. Végrehajtásához párt- ;er vezet ein k intézkedéseket clgoztak ki, keresik a sajátos, elyi feladatokat. Ez a mun- :a folyik a hivatali és az in- ízményi pártszervezetekben s. A különböző hivatalok ionos szerepet töltenek be társa- almi rendszerünkben. Mun- ájuk fokozódó szerepét a ártszervek és szervezetek poétikai tevékenységükben, va- amint szervezetileg is igyekeztek követni. Az állami feladatokat ellátó hivatalokban és intézményekben dolgozó pártszervezetekben egyre általánosabb például az a felismerés, hogy az adott szerv eredményes működésének fokmérője rendeltetésszerű funkciójának felelősségteljes és bürokráciamentes ellátása lehet. A pártellenőrzés során mind több pártszervezet fordít nagy figyelmet arra az alapvető követelményre, hogy a munka szervezettsége, a dolgozók munkafegyelme és egyéb fontos belső tényezők mellett milyen a hivatalnak, az intézménynek a lakossággal, illetve más szervekkel kapcsolatos munkája. Ez ugyanis fontos körülmény a pártmunka irá- nyának és konkrét célkitűzéseinek meghatározásához. A hivatali-intézményi párt- szervezetek száma a IX. kongresszus óta csaknem 60 százalékkal növekedett. Kedvező változások mentek végbe a vezető szervek tagjai és a párttagság képzettségében. A pártvezetőségi tagok 86 százaléka középiskolai, főiskolai, mintegy 30 százalékuk közép- és felső fokú politikai végzettséggel rendelkezik. A párttagok es a pártonkívüli hivatali dolgozók körében egyre elismertebbek és vonzóbbak a politikai oktatás közép- és felső fokú formái, mind többen kapcsolódnak be az esti egyetemi, pártiskolai szintű szervezett oktatásba. A politikai ismeretek bővülése kedvező hatással van a hivatali feladatok ellátására. A IX. kongresszus óta a hivatali pártszervezetek — más alapszervezetekhez hasonlóan — beszámoltatási és ellenőrzési joggal rendelkeznek. Ezzel a lehetőséggel és a vele járó nagyobb felelősséggel alapszervezeteink általában jól élnek. Sajátos helyzetükből következik, hogy munkájuk középpontjában az ügyintézés javítása, a bürokrácia elleni harc, a törvényesség védelme, a hivatali légkör javítása, valamint a dolgozók politikai nevelése áll. Sok helyen a párt- szervezet kezdeményezésére vezettek be több ésszerűsítést, illetve egyszerűsítést az ügyintézésbe. Máshol munkahelyi szocialista kollektívák alakultak. A legtöbb helyen a hivatal vezetése és az alapszervezet vezetősége között jó az együttműködés. Az itt végzett politikai munkának viszonylag szűkebbek a határai, mint más' területen, éppen azáltal, hogy magának a hivatalnak a működési köre, tevékenységének terjedelme is pontosan szabályozott. Ezzel természetesen a pártmunkában is számolni kell, de semmiképpen sem lehet arra az álláspontra helyezkedni — mint ahogy néhány helyen, sajnos, ez még gyakorlat —, hogy emiatt a hivatali pártszervezet csupán amolyan szakszervezeti jellegű feladatok ellátására hivatott. A tevékenységi körök szabályozása egyfelől határokat állít, másfelől konkrét lehetőséget ad a pártellenőrzés, a beszámoltatás során arra, hogy a végzett munkát, a szervezet tevékenységi körét pontosan nyomon követhessük. A hivatali pártszervezetekhez sok — különböző párt-, állami és társadalmi vezető szervekben tevékenykedő — kommunista vezető tartozik. Ez a körülmény nagy lehetőségeket kínál a színvonalasabb párt- politikai munkához. A vezető funkciókat betöltő elvtársaink túlnyomó többsége saját alapszervezetében is jól dolgozik és a taggyűlések, valamint más pártrendezvények, s a pártmunka végzése alól nem tekinti magát felmentettnek magasabb beosztása következtében. De olyan vezetőkkel is lehet találkozni, akiknek éppen a taggyűlés időpontjában akad valamilyen halaszthatatlan »hivatali elfoglaltságuk«. Az ilyen magatartást a párttagság jogosan ítéli el. A hivatalokban működő pártszervezeteknek régi problémája a hivatali vezetéstől való függőség, amely az esetek nagy részében egzisztenciális érdekekre vezethető vissza. Az ilyen helyzet kialakulásához a korábbi »csökkentett jogú« gyakorlat is hozzájárult. Az alapszervezeti munkával kapcsolatban megjelent párthatározatok, valamint a gyakorlati élet által is diktált jobb munkakapcsolat kiépítése a hivatali és az alapszervezeti vezetés között, sokat javítottak ezen a helyzeten. Egyre inkább kialakul az a helyes gyakorlat, hogy az alapszervezet hatáskörébe tartozó kérdésekben nem a szakmai vezető egyszemélyi kinyilatkoztatása a döntő, hanem a kommunista kollektíva, a pártvezetőség, a taggyűlés véleménye. Néhány helyen azonban még ma sem változott a helyzet. Ennek okait nemcsak a helytelen vezetői magatartásban kell keresnünk. Sokszor a hivatalvezető akaratán és tudtán kívül alakul ki olyan helyzet, amikor egyes alapszervezeteink vezetése nem a realitásokról, a közös ügy érdekéből, hanem abból az alapállásból közelíti meg a különböző kérdéseket, hogy vajon mit szól ehhez a hivatalvezető. Az ilyen meggondolások homályosítják el és szorítják háttérbe a hivatali alapszervezeteknek azt a fontos szerepét, amelyet a különböző hatósági intézkedések által kiváltott politikai hatások elemzésében és továbbításában kellene betölteniük. Nem szükségtelen hangsúlyozni, hogy a mi viszonyaink között az egyes állami aktusokban, a hivatali-intézményi munkában az osztálypolitika ölt testet. Ezért egy-egy intézkedésnek a legkisebb vissza- csengése — akár pozitív, akár negatív vonatkozásban — fontos iránymutatásul szolgálhat a politika, az állami tevékenység további irányának meghatározásához. A z ilyen területen dolgozó pártszervezetek és kommunisták előbb említett munkáját tehát semmiféle egzisztenciális érdekeken alapuló meggondolás nem csökkentheti. Éppen a politika érdekei kívánják meg, hogy a vezetés fokozza a követelményeket az iránt, hogy a hivatalok dolgozói a velük kapcsolatba kerülő egyes emberekben ne csupán amolyan »akta szerinti ügyfelet«, hanem olyan érző és gondolkodó embert lássanak, akit egy-egy intézkedés társadalmi igazságosságáról néha meg is kell győzni. A törvények, rendeletek alkalmazása kétoldalú dolog. Abból jogok és kötelességek is származnak. Társadalmunk tagjai számára törvényeink — szocialista rendünkből fakadóan — széles körű jogokat biztosítanak. Ezek érvényesítése és sokszor tudatosítása is a hivatali dolgozók alapvető feladata. De ugyanilyen feladata a kötelességek érvényesülésének biztosítása is. Összességében tehát: érvényt kell szerezniük a szocialista törvényesség mindkét oldalának. Bizonyos jogosultságok általában kedvezően érintik az embereket, míg a kötelességek gyakran nem esnek egybe az egyéni elképzelésekkel, sőt — bizonyos esetekben — az egyéni érdekekkel sem. A politikai felelősség dolga, hogy az ügyintézők pártosan, a társadalmi érdek és az igazság biztos tudatában következetesen, de emberi módon intézkedjenek az említett ügyekben. Legyen idejük és politikai bátorságuk megmagyarázni egy-egy intézkedés szélesebb összefüggéseit, és azt a társadalmi célt, amelyért az adott intézkedést hozták. H ivatali pártszervezeteink a politikai munka során nevelő, szervező és ellenőrző munkájuk révén ezekben a kérdésekben nagy segítséget tudnak adni a hivatal vezetőinek és dolgozóinak. De ez feladatuk is. Amikor tehát pártszervezeteink vezetősége a Politikai Bizottságnak az alapszervezeti munka fejlesztésével kapcsolatos határozata végrehajtásában a maga feladatait keresi, akkor a hivatali munka sajátos vetü- leteit kell vizsgálat alá vonni ahhoz, hogy a pártmunka valamennyi területén meg tudjuk határozni a tennivalókat és következetesebben érvényesíthessük a párt politikáját. Dr. Latos István Az oktatásügy ismerősei jól tudják: a szakmunkáskép zésnek 1950 és 1965 között három olyan fordulatot kellett elviselnie, hogy mai — egyébként rendkívül mérsékelt és problematikus — eredményeit valóságos csodának kell tartani. Csak távirati stílusban néhány szót erről. 1950—1954: három év helyett két, illetve egy évre csökkentik a tanulmányi időt. Kiderül, hogy a gyorsított képzésben részt vevő fiatalok — enyhén szólva nem felelnek meg a követelményeknek. 1955: ismét három év a tanulmányi idő, s a szakmunkásképzésben úgynevezett srukturá- lis átszervezést hajtanak végre. ■ Ugyanakkor az amúgyis túlzsúfolt iskolák helyzete tovább romlik. 1957—1960: némi javulás, majd 1962-ben hihetetlen gyorsasággal megjelennek a szakközépiskolák. S bebizonyosodik, hogy a középfokú képzés reális útja az, hogy a fiatalok többsége szakmunkástanuló legyen. Megkezdődik tehát a hagyományos szakoktatás korszerűsítése. 1969-ben átrendezték a tanítható szakmák nomenklatúráját. S hogy a szakmunkásképzés korszerűsítése ne csak elhatározás maradjon, a népgazdasági terv az 1970- 1975 közötti időszakra csaknem másfél milliárd forintot biztosít erre a célra. Hol tart ma a négy évvel ezelőtt elhatározott program, milyen eredményeket hozott sok száz millió forint elköltése? Erről számolt be a Munkaügyi Minisztérium a kormány legutóbbi ülésén, megjelölve egyben a szakmunkásképzés korszerűsítésének további feltételeit is. Jelenleg a szakmunkástanulók 23 százaléka már a reform szerinti oktatási dokumentációk alapján sajátítják el szakmájuk tudnivalóit. A korábbi 285 helyett 188 szakmát oktatnak az intézetekben, és az elméleti órák aránya a korábbi 28 százalékról 40 százalékra emelkedett. A néhány számba sűríthető változás mögött rengeteg munka húzódik meg, hiszen mindez új oktatási cél- lok megjelölését, új tantervek, új tankönyvek készítését jelenti, a pedagógusgárda bővítését, az iskolák felszerelésének korszerűsítését —, hogy csak néhányat említsünk az elmúlt évek sok-sok tennivalója közül. A program befejezéséhez azonban még több milliárd forint szükséges. Föl kell építeni 1078 tantermet, több mint 10 ezer tanműhelyi munkahelyet, csaknem 25 ezer kollégiumi férőhelyet és 141 tornatermet. El kell készíteni 166 szakma új, korszerű oktatási dokumentációját is. Mindezeknek megvalósítása után lehet csak elérni, hogy az egy tanteremre jutó tanulók száma a jelenlegi 95 helyett 56 legyen. A fejlesztési program nagy szerepet szán a vállalatoknak. Jelenleg 991 vállalat több mint 34 ezer munkahelyen oktat fiatalokat, ám a vállalati tanműhelyek túlzottan szétaprózódták, s fölszereltségük sem éppen korszerű. Nyilván segít a helyzeten, hogy a kormány által létrehozott Szakmunkásképzési Alapból már az idén is 254 millió forintot fordíthatnak a vállalati tanműhelyek fejlesztésére. Az eddigi intézkedések és eredmények, valamint a fejlesztési program most megismert részletei azt bizonyítják, hogy a szakképzés irányítói felismerték és következetesen érvényesíteni akarják a bevezetőben ismertetett eseménysor legfontosabb tanulságát: az oktatásban soha nem szabad csak a jelennek dolgozni, hanem mindig távolabbra kell látni. V. Cs. Az erők összefogása előbbre visz Két zselici tsz egyesüléséről Fiatal agrárszakemberek tapasztalatcseréje A KÖZÉP-SOMOGYI Tér-1 lommal, nyugodt lelkiismemelőszövetkezetek Területi Szövetsége rendszeres kapcsolatot tart a területén működő termelőszövetkezetek vezetőivel, szakembereivel. Meghatározott időben tanácskoznak, kölcsönösen tájékozódnak. Ilyen céllal szervezte meg a hét végén a szövetség — először, szinte kísérleti jelleggel — a fiatal szakemberek találkozóját. S a meghívottak — kit hogyan engedett munkája — eljöttek, állatorvosok, üzemgazdászok, állattenyésztők. Pfeiffer Elemér, a szövetség titkára köszöntötte a jelenlevőket, s elmondta, hogy szükség van ezekre a találkozókra. Mert sok a gondja a kezdő, gyakornokoskodó szakembereknek. Lakás, illetményföld, bérezés, mind- mind olyan probléma lehet, amely elobb-utóbb munkahelyváltozáshoz vezethet. — Ezenkívül fiataljaink szakmai továbbfejlődéséhez is szeretnénk segítséget nyújtani. Ha lesz rá igény, egy-egy szakterületet érintő meghívott elöadokKai kívánjuk a legújabb információkat továbbadni. Herner Endre, a termelés- fejlesztési csoport vezetője az üzemek szakember-ellátottságát és a szakemberek életkor szerinti megoszlását elemezte. — Az arány nem rossz — mondotta —. A 387 fős irányítógárdából 148-an harminc ven aluliak. Évente 20— 12, fe'.s í 'i.ú into. végzett fiatallal gyarapszanak szövetségünk termel •szövetkezetei. Munkatársaink segítenek annak megértetésében, hogy a fiatalokat bizarettel alkalmazhatják vezető beosztásban! Tapasztalataink kedvezőek: a fiatalok megállják helyüket. Területünkön jelenleg 20—25 főagronó- mus, főállattenyésztő és főkönyvelő dolgozik, akit a gyakornoki idő leteltével rögtön a »mély vízbe dobtak«. Müller János, a műszaki területeken történt előrelépésről, a várható fejlesztési lehetőségekről tájékoztatott. — Egyes alapgépek hiánya, a technológiák gépesítése, a különféle géptípusok közti helyes választás súlyos gond, nagy felelősség egy kezdő szakember vállán. Ide kellő szakismeret és tapasztalat kell. Tőlünk mindenkor segítségre számíthatnak, mindig nyitva áll a szövetség ajtaja a fiatalok előtt... Az előadás után a hozzászólások következtek. Dr. Sárkány Tamás, a hetesi Egyesült Erő Tsz állatorvosa is a fiatalok közé tartozik. — Néhány apróságtól eltekintve nem panaszkodhatom. Hogy jól érzem magam Hetesen, mi sem bizonyítja jobban, mint ahogy kezdettől fogva itt dolgozom. Megnősültem, le is telepedtem itt. A RÉSZVEVŐK szinte egymás szavába vágva sorolták a jó és rossz tapasztalatokat. Míg Horváth Géza, a hetesi tsz tmk-csoportvezetője például a gyors és könnyű beilleszkedéséről beszélt, Sámoly Endréné, a somogyszili Petőfi Tsz-ből a nők vezetőként j való elismerésének nehézségeit tette szóvá. 1 — Hasonló rét a jövőben Megtaláltuk ahogyan mi is tapasztalatcse- is szervezünk, azt a formát, pontos információkhoz jutunk és a fiatalok is orvoslást találhatnak különféle panaszaikra, szakmai problémáikra — búcsúzott a részvevőktől Pfeiffer Elemér szövetségi titkár. Győri András A szentre szép zselici táj — az év minden szakában elbűvölő látványt nyújtó erdők, a völgyekben meghúzódó falvak — a mezőgazdasági munkát végző, ott élő ember számára az idilli kép fonákját is megmutatta nap nap után. Mert nehéz itt a földet megművelni, a terményt betakarítani, hiszen a meredek domboldalak — távolról szelíd lankáknak látszanak — megannyi gondot jelentenek. Annak idején, a szövetkezetek megalakulását követő első években éppen itt. ezen a vidéken vált indokolttá a figyelmeztetés: lehetőleg ne dolgozzanak a traktorokkal éjcsodálatosan1 szakai műszakban, mert ember és gép egyaránt nagy veszélynek van kitéve. Nehezebb volt itt a nyári gabonakombájnolás is, mint a sík területeken. A termelőszövetkezetek így is igyekeztek bizonyítani, szép eredményeket elérni. S ahogy múlt az idő, egyre nyilvánvalóbbá vált a fölismerés: az erők egybefogása célravezetőbb, a több ember a nagyobb földterületen és a korábbit meghaladó anyagi erővel többre lesz képes, akár épület-, akár gép- beruházásról van szó. Tegnap kaptuk a tájékoztatást arról, hogy megalakult az egyesült Zselic völgye Termelőszövetkezet, amelynek SíÉpülő házak Marcaliban Két 4t lakásos ház épül Marcaliban (másfél-, két-, illetve két és fél szobás lakások lesznek benne). Az egyik épületet december végére, a másikat a jövő évben készítik el • temogy megyei Építőipari Vállalat dolgozói. I monfán lesz a székhelye. A ’ csütörtöki, illetve a tegnapi közgyűlésen ott volt Kiss János, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának munkatársa, Kálmán Sándor, a Kaposvári Járási Pártbizottság titkára, Tóka Lajos, a megyei tanács kaposvári járási hivatalának osztályvezetője és Csizmadia Pál, a Közép-somogyi Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének munkatársa. Két zselici termelőszövetkezet — a zselickislaki meg a simonfai — még október 29-én és 30-án döntött az egyesülésről, most a két község meg a zselicszentpáliak erejének az összefogásáról határoztak. E hét csütörtökjén a si- monfaiak, tegnap pedig a zselickislaki és a zselicszentpáli szövetkezeti gazdák fogadták el az új alapszabályt, s megválasztották a vezetőséget. A több mint 470 tagot és 30 alkalmazottat számláló — immár csaknem 2220 hektárnyi területtel rendelkező — Zselic völgye Tsz elnökévé Bencze Józsefet, elnökhelyettesévé Györ- márton Istvánt választották meg. Döntöttek a különböző bizottságok vezetőinek és tagjainak személyét illetően is. Az ellenőrző bizottság elnöke Nagy János, a döntőbizottságé Bencs Ferenc, a nőbizottságé pedig Kiss Nándorné lett. Az elfogadott alapszabály szerint a jövőben részközgyűléseken döntenek a községekben a különféle kérdésekről, amelyek e fórumok elé tartoznak. Zselickislak, Zselicszentpál és Simonfa — a jövő évtől egy közös gazdaság tömöríti az út élő szövetkezeti gazdákat. Mostani elhatározásukat gondos mérlegelés előzte meg, s így jutottak el a döntő szó kimondásáig. Ahogyan ebben, úgy a továbbiakban is szükség van az egységre; e? ’ehet ’óvendő sikereik záloga H. F. Somogyi Néplap| 3
