Somogyi Néplap, 1973. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-29 / 279. szám

Amíg az eljárás folyt Megépült a tizenkilencedik 609 építés engedély nélkül — A büntetés nem éri meg WHmérést készített a közel­múltban a Kaposvári Városi Tanács építési és közlekedési osztálya, hogy megállapítsa: készült, garázsnak nevezett bódé állt. Az építési osztály intézkedett a lebontásuk­ról, azzal a megkötéssel, hogy ugyanott rendezett, esztéti­kus formában föl lehet ugyan­épületet eladja — csak értesí­teni kell a tanácsot. — Melléképületet, kerítést építenek az emberek engedély nélkül — mondta Domokos Béla. — Lakóházat általában nem, mert azt tudják, hogy ehhez feltétlenül kell enge­dély. — A hivatalos papír nélkül épített bódék tehát a szabály ismeretének hiányában ké­szülnek? — Részben. Gyakran véde­keznek az emberek azzal, hogy ezt vagy azt nem tudták. Nem is gondolták, hogy egy ilyen kis építményhez vagy utcafrontra néző kerítéshez is engedély kell. Olyan is elő­fordul, hogy engedélyt kér valaki egy faház, mosókony­ha, előtér nevet viselő épít­mény felhúzásához az udvar­ban. Megkapja. És amikor megnézzük, kiderül, hogy ki­adta albérletbe ... — Ezek az épületek tehát most állnak. Mi lesz a sorsuk? — A tanács minden ügyet megvizsgál. Ha mód van a fenntartásukra, tehát például, ha nem a költségvetési üzem parkosította tér kellős köze­pén van — mert erre is akad példa —, vagy nem sért vá­rosrendezési, esztétikai szem­pontokat, akkor maradhat. Természetesen szabálysértési eljárás indul az építtető ellen, továbbá büntetésként az épü­let értékének tíz százalékát kell kifizetnie. Az engedély nélküli melléképület, garázs fennmaradásához még más szervek — például a KÖJÁL — hozzájárulása is kell, ha in­dokolt. Ahol nincs lehetőség a fennmaradásra, ott bizony bontani kell a büntetés kifi­zetése mellett is. — Mi van, ha valaki nem bont? — Az idő haladtával emel­kedik a büntetés összege, és mégis le kell bontani. — Ügy tudom, azelőtt nem voltak ilyen szigorú szabályok. Az építtető mindössze néhány száz forintot fizetett és az épület maradt. — Igen. Valószínű, hogy a minisztérium éppen ennek az állapotnak akart véget vetni az újabb szigorú rendeletek­kel, amelyekre szükség is van, hiszen elég csak a kaposvári példákon okulni. Egyébként ennek ellenére sem célunk, hogy az embereket, akik akár tudva, akár tudatlanul vétet­tek, megkárosítsuk. Ahol le­het, nem bontatunk. Azt azon­ban mindenkinek meg kell ér­tenie, hogy az össze-vissza építés nem szolgálja a város érdekét. S. M. épültek-e házak, kamrák, ga­rázsok, kerítések engedély nélkül. Az eredmény: épül­tek. Mégpedig a föltételezett­nél jóval nagyobb számban. Az illetékesek nem tudtak a város minden háztömbjébe, udvarába benézni, tehát fel­tételezhető, hogy nem akad­tak rá minden engedély nél­küli építményre, mégis hat- százkilencet találtak a város­ban. Ezek legtöbbje, mintegy 80 százaléka garázs. Ahogy Domokos Béla, az építési osz­tály mérnöke elmondta, eszté­tikai, városrendezési és min­den egyéb szempontnak fity- tyet hányva, minden józan építési törekvést sutba vágva nőttek ki a földből ezek a ga­rázsnak nevezett sufnik. Pél­dául: a Gábor Andor téren ti­zennyolc, különböző anyagból rás és az ezzel kapcsolatos huzavona folyt — mindössze két hét alatt — fölépítették ugyanoda a tizenkilencediket is, — szintén engedély nél­kül ... Vagy: rendelet van arról, hogy két évig engedély nél­kül fönnállhat az építkezés­hez tartozó felvonulási épü­let. A gyakorlat az, hogy a nagy építkezéseknél tovább is ott áll, sőt ott is marad vég­leg. Az élelmes autós garázs­nak használja. Amikor fele­lősségre vonják, azzal védeke­zik, hogy az épület ott volt: »Kérem, én csak beálltam.« Sőt, arra is van mód, hogy az építővállalat a munkák be­fejezése után a felvonulási Jubilál a sajtgyár Húst évvel ezelőtt állt munkába Zalaegerszegen a Tejipari Vállalat sajtgyára. Naponta 100 ezer liter tejet dolgoznak fel, s mintegy 100 mázsa sajtot készítenek. Legújabb ter­mékük a Göcsej sajtküiönleg esség, mely iránt máris nagy a kereslet, I SOMOGYI GÉZA Jégkopon A 112. — Apám magyar... én meg partizán vagyok — mond­ta nyugodtan. Visszafordult, néhány lépést tett előre. Lát­hatóan kereste a szavakat. — Ne feljenek, a sebesültet meg­kezelem ... de el kell menni innen ... kapnak szánt és egy öreg lovat... — Most?! A két fiú őszintén megriadt. Még a gondolat is, hogy újból a szabadban kell éjszakázni, elrémítette őket, és abban az állapotban voltak, amikor az átfázott ember a fűtött helyi­ség és az ital hatására resz­ketni kezd. Ügy érezték, a belső meleg csontjaikból, inaikból hajtja, űzi a több na­pos fagyot, és most nyirkos hidegnek érezték csontjaikon a húst, húsukon a bőrt és bő­rükön a ruhát. — Nagyon sajnálom... de hamarosan — válaszolt hatá­rozottan a férfi. Néhány gyors szót váltott még az öreggel, és kiment. — Hej, hogy az a.1.. — zendített rá Dobos. — Hagyd a fenébe! — vá­gott közbe Recege. — Nem éhsz vele semmit. Még öhül- hetünk... — majd kis gondol­kodás után, miközben huncut fény csillant föl a szemében, hozzátette: — Én különben is öhülök neki, hogy így van. Dobos elámulva nézte: — Miért? Te hülye? — Meht ha nem öhülök, akkoh is menni kell. Dobos válaszra sem méltat­ta. Nem volt kedve a tréfá­hoz. Kisvártatva visszatért a partizán. — Az öreg befogja a lovat. Rövid az idő, sajnálom — mondta, miközben gyorsan dolgozott. — A seb nem ve­szélyes ... rendbe fog jönni, nyugodtan mehetnek, de előbb egyenek valamit. — A két té­továzó katonát látva, enyhe mosollyal tárta szét a karját. Sajnálkozva, és úgy, hogy a szónak csak az értelme volt határozott, közölte: — Ez pa­rancs! De előbb egyenek va­lamit! Az öregasszony egy tál gő­zölgő krumplit tett eléjük, s megöntözte tejjel. — Pazsaleszta — motyog­ta, és fölkuporodva a kemen­cére, figyelte az étkezőket. Kozák a kezelés alatt egy kissé magához tért. Vizet kért, alig hallhatóan. Az oda tar­tott tejet nem akarta elfogad­ni, de enyhe unszolás után lenyelte. Egy kevés krumplit is evett. Jólesően szusszantott utána. Lefektették. A másik kettő dolgához lá­tott. Megerősítették a hord­agyat, mikor a férfi, akit ed­dig nem vettek észre, hogy kiment, ismét visszatért. — Hagyjak csak. Szánon mennek! A ló még kibír any- nyit, hogy elvigye a beteget egy darabig. Egy kis üveg pálinkát nyo­mott a kezükbe. — Nem sok... de nem is kell sok — mondta. Recege nem bírta megállni: — Mondja csak! Ugye azt mondta: partizán? — Da! Da! Igen. — Akkor miért csinálja ezt? Az öntözőberendezések szakszerű tárolásáról Mezőgazdasági üzemeink I juk, a fémrészeket lezsíroz­zuk. Az akkumulátort zárt, fagymentes helyen tároljuk. A gépek előkészítése Tárolás előtt a gépeket min­nagy részében a gépek elhe­lyezéséhez még nem áll meg­felelő fedett tárolóhely ren­delkezésre. A szabadban való tárolásnál úgy kell megválasz­tani a helyet, hogy az esővíz és táblát, melyen a csővezetéke­ket üzemeltető aggregát házi vagy gyártási száma szerepel, így a következő idényben ugyanazok a csövek és szerel* vények kerülnek az adott agg­regáthoz. ezért ennek a helynek — a környezethez képest — lejtős­nek kell lennie. A havat rend­szeresen el kell takarítani a gépeken és a tárolás területé­ről. Az alkatrészek tisztítása A gépeket a tárolóhelyen úgy kell elhelyezni, hogy szük­ség esetén gyorsan elvontat- hatók és ellenőrzés céljából hozzáférhetők legyenek, s tá­rolás közben ne boruljanak fel. Mindig az ide vonatkozó mun­kavédelmi és tűzvédelmi sza­bályok szerint járjunk el. Az esőszerű öntözőberende­zések valamennyi részegységé­nél az öntözés befejezése után elsősorban a javítást kell el­végezni. Téli tárolásra csak gondosan kijavított, feltétlenül üzembiztos és korrózió ellen védett gépek kerülhetnek. A kijavított, üzempróbával ellenőrzött szivattyús gépcso­portokat — víztelenítés után — gondosan letisztítva, lehető­leg zárt helyen kell tárolni. A kéthengeres Csepel-Diesel motorokból a hűtővizet az alsó leeresztő csapon és a motor­blokk oldalán elhelyezett csa­pon engedjük le. Ez a műve­let a szivattyúnál a csigaház legalsó pontján levő víztelení­tő csavar megnyitásával törté­nik. Ezután zárjuk le a szívó­csonkot, és olajjal töltsük szín­ültig a szivattyúházat. A haj­tóműházból a fáradt olajat en­gedjük le, gázolajjal öblítsük ki a fogaskerék házát, majd a leeresztőcsavar visszahelyezé­se után a hajtöműházat tölt­sük fel kenőolajjal. olajtól és zsírtól tisztítsuk meg. A gépek festetlen feleleteit rozsdásodás elleni védőszerrel vonjuk be. Azokat a helyeket, amelyekről a festék lekopott, ajánlatos újrafesteni. A gumiabroncsokat teher­mentesíteni kell. A gépeket a kitámasztó lábakon úgy emel­jük fel, hogy az abroncsok még a bak süllyedése esetén se érjenek a talajhoz. A gé­pek szerszámait, tartozékait, a leszerelt kisebb alkatrészeket a szerszámládában tároljuk, a nagyobb alkatrészeket meg­tisztítva — jegyzék alapján — a raktárba adjuk le. Ajánlatos ezekre a leszerelt alkatré­szekre feliratokat erősíteni, melyek a gép típusát és szá­mát jelzik. A csöveket és idomokat gon­dosan letisztítjuk, rozsdátla- nítjuk; a megsérült horgany­vagy festékréteget ugyancsak letisztítjuk, és olajfestékkel vagy bitumennel bekenjük. A csöveket lehetőleg tető alatt, »máglyába« rakva tárolj uk oly módon, hogy minden egyes esősor között párnafa vagy fa­léc legyen. A máglya magas­sága ne haladja meg az 1.5 métert. A csövek tárolásánál ügyeljünk arra, hogy a kap­csolófülek, karok ne támasz­kodjanak a körülöttük lévő csövekhez, mert így az érin­tett csőfelület behorpad. A műanyag (pvc) öntözőcsövek tárolásánál fontos, hogy azokat 5 foknál alacsonyabb levegő­hőmérsékletnél ne mozgassuk, ugyanis az ilyen csövek igen érzékenyek, ridegek, a legki­sebb ütődésre könnyen megre­pednek, töredeznek. A csöve­ket lehetőleg berendezésenként tároljuk. A készletre akasszunk i A „hosszú élet“ biztosítéka Az idomokat az acélcsövek­hez hasonlóan gondosan letisz­títva, rozsdátlanítva és védő­réteggel ellátva, máglyába rak­va — lehetőleg fedett helyen — tároljuk. A műtrágyaoldó- kat gondosan kimossuk és megszárítjuk, majd védőréteg­gel vékonyan bevonjuk. A csatlakozó gumicsöveket (mű­anyagokat) tiszta vízben kívül- belül kimossuk, és fagymentes helyen tároljuk. A szórófeje­ket a szennyeződéstől megtisz­títjuk, a tömítéseket ellenői^z- zük, bezsírozzuk, és száraz, zárt, fedett helyen tároljuk (le­hetőleg állványon, polcon, egy­más mellett). A gumitömítése­ket ne akasszuk fel, mert de­formálódnak. Zárt, száraz rak­tárban, síkporral beszórva 10 —15 cm-es szalmarétegre he­lyezve ajánlatos ezeket tárolni. A felszín alatti nyomócsöve­ket az átöblítés után gondosan víztelenítsük. Az egyéb moz­gatható fölszereléseket, a mű­tárgyak leszerelhető érzékeny alkatrészeit rozsdavédő szer­rel kezeljük, majd a raktárba szállítjuk. A faanyagú szerke­zeteket kátránnyal vagy kar- bólineummal vonjuk be, és száraz helyen tároljuk úgy, hogy a fa szellőzhessen. A »til­tó táblákat« felfüggesztve rak­tározzuk. Ha az egyes gépcsoportoknál a gyártó üzemek speciális tá­rolási és karbantartási módot írnak elő, azokat be kell tar­tani. Csak így biztosítható hosszú évekre az öntözőberen­dezések használhatósága. Dr. László László Növényvédelmi tájékoztató Az akkumulátort a gépcso­portból szereljük ki, a benne levő folyadékot öntsük ki, a szekrényt pedig desztillált víz­zel mossuk ki. A tisztára mo­sott akkumulátort ismételten feltöltjük elektrolittel — sav és desztillált víz keverékével —, majd elektromos árammal is. Havonként ellenőrizzük a savszintet, és szükség esetén utánatöltjük. Három hónapon­ként — fényszóró segítségével — az akkumulátort kisütjük, és ismételten feltöltjük. Az akkumulátorok külső részeit tárolás előtt szintén letisztít­A férfi egypár pillanatig gondolkozott. Fejét a mellére eresztette, állkapcsa ütemesen mozgott, mint aki szó szerint megrágja a mondanivalóját. A várakozó csöndben csak az öregasszony felől hallatszott kevés nesz, ahogy a napra­forgómagot ropogtatta. — Nem tudom, maguk fa­siszták, vagy csak szerencsét­lenek, akiket idehurcoltak! De magyarok. Az apám is az. A többit pedig, remélem, majd egyszer, ha megérjük, majd megtudják. Na, most menje­nek! Egy mozdulattal fölvette a sebesültet, és mielőtt a két fiú szólhatott volna, elindult kifelé. Recege a zsebét színültig napraforgómaggal töltve ta­lálta. Rongyos kesztyűjét alig tudta kicibálni. Aprókat pis­logva, hálásan vigyorgott visz- sza az öregasszony fel: — Szpassziva, babuska! Szpassziba! Mondják: »kazalban a tűt megtalálni« a szerencse legva- lószínűtlenebb ügye. Nos, ha ez igaz, akkor a három kato­na élvezte ezt a kegyet. Az irdatlan hómezőn egyenesen befutottak Asztalosék kony­hakocsijába. Mikor Gyiás Kozákot meg­itatta, lényegében túl volt a veszélyen, de csak egészségi szempontból. A bizonytalan Levélietvek elleni védekezés “ a fóliás és üvegházi termesztésben A zöldségféléknél sok gon­dot okozó levéltetű-feetőzés nemcsak a szabadföldi ter­mesztésnél veszélyeztet, ha­nem az üvegházi és a fólia alatti termesztésben is. A pá­ratartalomra és hőmérséklet­re fokozottan érzékeny kár­tevő szaporodását az időjárás ingadozása gyakran fékezi, ez á jövőt még senki sem látta.} Minden perc, óra, nap aján-) dék volt számukra. jt Hosszú, viszontagságos út^ után végre befutottak Bjelgo- rodba, a gyülekezőhelyre. Félelmetes, kétségbeejtő ér­zés egy parancsoláshoz szokott Z tiszt számára, ha a legna-7 gyobb szükség esetén nincs? kinek parancsolni. Nem mint-? ha a parancs, vagy akár af parancsok sorozata is megvál-f toztatná a körülményeket, de? legalább a magára hagyottság' érzését csökkentené. A távolit ágyúdörrenésekkel, puskaro-' pogással kísért halovány vil-f lanások az alkonyi égen kí-f sértetiessá tették a vidéket. Az? imént még látott néhány ka-' tonát a távolban, ordított ist utánuk, de vagy nem hallot­ták, vagy nem akarták. Hang­ja hosszú decrescendóban halt el a távoli, ködös semmiben. Saját lihegése, szuszogása, a fagyos hó üveges ropogása ijesztő magányosság érzésével töltötte el. A feltámadt szél a fagyos levegőt mintha egyet­len gigászi pengévé változtat­ta volna, élesen vágta, tépte. Köpenye, nadrágja, csizmája átázott a több órás hemper­gésben. A durva szövet ke­ményre fagyott. Reszketett. Azzal a furcsa reszketéssel, amelyet nemcsak a hideg okoz, hanem a fizikailag le-t romlott, a pattanásig feszülő * idegek által meggyötört test reakciója. (Folytatjuk^ a védekezést esetenként meg­könnyíti a szántóföldi ter­mesztésben. Ezzel szemben az üvegházban és a fólia alatt kizárt ez a változó hatás, te­hát a fertőzés és a kártétel állandósul. A védekezést javasolt az el­ső levéltetűtelepek megjelené­se idején elkezdeni. Az opti­mális időben kezdett és szük­ség szerint megismételt véde­kezésekkel a kártétel teljesen kiküszöbölhető. Az elkésett védekezéseknél a növények túl fejlettek, á hatóanyag beha­tolása nehezebb. Fólia alatt és üvegházban nagyon jó a hatása az Unifosz G aerosol­n.ak, amelyből 100 köbméter légtérbe 5 grammot kell ki­juttatni. Kezelésre a késő dél­után a legalkalmasabb, így elkerülhető, hogy a napsütés túlzottan felmelegítse az üvegházat vagy a fóliasátrat. Az előírt dózis 25 fokig nem okoz semmilyen kárt a kul­túrnövényekben. A vegyszer jól gázosodó, rovarölő hatása ezáltal érvényesül. Elsőrendű feladat, hogy közvetlenül a kezelés után minden nyílást jól elzárjanak 8—12 óra hosz- szat. A gázosítás befejezését követően intenzív szellőztetés szükséges. A Kapós és a Koppány völ­gyében, a Zselicségben, vala­mint a megye nyugati részén kialakult erős mezeipocok- fertőzés miatt több üzemben a védekezés jelenleg is folyik. A Thiodan és Thionex hasz­nálatával kapcsolatban felhív­juk a figyelmet, hogy ha eze­ket gabonavetésekben hasz­nálják, akkor a védekezéssel egy menetben a táblaszéle- Dikonirttal permetezzék körül, a riasztó szaghatás vé­gett. Csak így tarthatók távol az apró és nagy vadak a ke­zelt kultúrától. Ha ez nem oldható meg, akkor a gaboná­ban csak Arvalint vagy Poli- tanol tablettát használjunk védekezésre.

Next

/
Thumbnails
Contents