Somogyi Néplap, 1973. november (29. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-22 / 273. szám
Segíteni lehet így is, úgy is. Becsülni a nőt, a családot: kötelessel Ikarus autóbuszok Hamburgba Idézhetnék itt most termelőszövetkezeti közgyűlések jegyzőkönyvéből több mint tíz évre visszamenően, hogy bizonyítsam a nők munkájának elismerését. De az »elismerés« szónál elakadok, mert hallottam ugyan tsz-elnöktől az egész tagság előtt elhangzott ilyen megállapítást: »Ha a nők nem volnának, nem tudom, hogyan végezhettünk I volnak idejében a munkákkal«, és ilyet is: »Becsüljük meg lányainkat, asszonyainkat, mert nemcsak a közösben, hanem a háztájiban is rájuk hárul a nagyobb gond, a háztartásban pedig szinte valamennyi feladat.« Ügy vélem, ehhez nem kell kommentár, mert mindez így igaz. Azonban elegendő-e így és ennyi elismerést adni? Mert tény ugyan, hogy az elnök szájából elhangzott dicséret ■ is elismerés, és a nők ennek is nagyon örültek — emlékszem, egyik-másik még el is pitye- regte magát az elérzékenyü- léstől ezeken a közgyűléseken —, de mintegy a megelégedettség cáfolatául tűlük hallhattam a felszólalásokban a legtöbb jogos igényt. Különösen az utóbbi időben hallani gyakran, hogy állandó munkalehetőséget kérnek, mert különben nem teljesíthetik a fizetett szabadság, a háztáji föld megkívánta és a nyugdíj szempontjából nagyon is fontos föltételeket. Jogos igények Azt mondjuk — és ezt igazolják a tapasztalatok is —, hogy a technika, a gépesítés térhódítása kiszorítja a kézi erőt a mezőgazdasági munkákból, különösen a növény- termesztésből. Minthogy éppen ebben az ágazatban dolgozik a somogyi tsz-ekben a legtöbb nő, egyre nagyobb gondot okoz számukra, hogyan szerezzék meg tavasztól Őszig a szükséges tízórás mun- kanápokat. Nem belátást, megértést igényel a szövetkezet vezetőségétől ■ e kérdés megoldása, hanem munkalehetőséget. Téves az a fölfogás, hogy egy-egy, a nőknek kereseti és munkalehetőséget biztosító megoldás teremtése nemes gesztus, amolyan jótétemény, amiért a lányok és asszonyok hálával tartoznak. Ez így nem igaz, mert a tagsági viszonyokkal együtt járó jogok folytán ez az alapszabály szerint is megjár nekik. A szövetkezet vezetőségének a dolga, hogy tudatosítsa a tagsággal — köztük a nőkkel — a szövetkezetben őket megillető jogokat, és gondoskodjon azok érvényesüléséről is. Ebben kétségtelen előrelépés tapasztalható, hiszen — hogy csak egy példát említsek — évtizede még meglepetésként hatott a házasságra lépő tsz- tagoknak juttatott anyagi támogatás (pedig az alapszabály már akkor is rögzítette ezt a juttatást), ma viszont már természetesnek veszik az arra jogosultak, sőt a tsz meg sem várja az igénybejelentést, a házasságkötés után máris kiadja a meghatározott pénzösz- szeget. Anyagi támogatás A közelmúltban a siófoki Sió Mezőgazdasági és Kerté- szet'i Termelőszövetkezetben jártam, s arról érdeklődtem, hogyan segíti a tsz a házasságra lépőket, a szülő nőket, a letelepedni szándékozó családokat. Megtudtam, hogy ezer forint házassági segélyt adnak, ötszáz-ötszáz forintot személyenként. Ebben az évben eddig háromszor fizették ki ezt a pénzt. Szülési segélyt ugyancsak adnak. Hozzájárulnak a Széchenyi utcai óvoda fenntartásához, ingyen adtak több száz köbméter töltésföldet, és társadalmi munkában szállították azt a helyszínre. A szövetkezetben a szociáliskulturális kiadás együttvéve körülbelül egymillió forint évente, ennek csaknem a felét »elviszi« a betegsegélyezés, a többit igyekszenek okosan felhasználni. Segítenék a letelepedést is, telkük is volna, ahol házakat építhetnének, de ennek a területnek a sorsa a városrendezési tervek miatt bizonytalan, egyelőre nem adhatják erre a célra. A siófokiak példája mindenképpen pozitív, de érzi az ember. hogy még ennél is több kellene. Ha vállalatszerű gazdálkodásról és iparszerű termelésről beszélünk, miért nem lehet elérni, hogy e területen is nagyobb hangsúlyt kapjon a vállalatoknál, ipari üzemekben már megvalósult, gyakorlattá vált módszer? Hogy milyen módszerre gondolok? Álljon itt példaEgyhetes tapasztalatcsere Fiatalok a húsprogramért Kedden reggel két bordó Ikarus állt meg a balatonsza- badi November 7. Termelőszövetkezet irodája előtt. Fiatalok érkeztek az ország különböző részeiből, hogy megtudják, mit teszünk mi, somogyiak a kormány által elhatározott hús- programért. A mi megyénk volt a második állomásuk; először Budapesten találkoztak^ a húsprogram szakmai vezetőivel, majd a KISZ központi bizottságának székházában hallottak tájékoztatást a húsprogram felett vállalt KlSZ-véd- nökségről, melyet még ez év februárjában írtak alá. Megismerték a védnökség eddigi tapasztalatait és az 1974/75. évi feladatokat. A több mint hetven fiatal a KISZ kb által szervezett egyhetes országos tapasztalatcsere kapcsán érkezett hozzánk kedden. A részvevők az élelmiszer-gazdaság különböző ferü- letein KISZ-titkárok, s egyben agrármérnökök vagy szakmai vezetők. A tapasztalatcserére azért van szükség, mert nem csatlakoztak még minden megyében a védnökséghez, és az országos megállapodás főleg a KISZ-alapszervezetek és -tagok bevonását szorgalmazza. Csupán három megyében készültek el a helyi megállapo^ dások, köztük már májusban — mint arról korábban beszámoltunk — Somogybán is. Balatonszabadiban Valter Imre Kossuth-díjas tsz-elnök tartott tájékoztatást a szövetkezetükről, s bár az idő sürgetett, mégis számtalan kérdésre vártak választ a látogatók. Főleg a szövetkezetben dolgozó tizenkét, felsőfokú végzettségű szakember munkaköre, meg a kötetlen szarvasmarha-tenyésztés gazdaságossága érdekelte őket. A tájékoztató után a szövetkezet KA-HYB ser- j téstelepét nézték meg. Itt Sze- ' bényi Béla genetikus többek között azt mondta el a fiataloknak, hogyan jutottak el ehhez a hibrid fajtához. Szabadiból Kaposvárra jöttek a vendégek. Az ÉDOSZ Művelődési Otthonban megtudták, hol tartunk mi, somogyiak a védnökségben vállaltak megvalósításával, mik az eddigi tapasztalatok. Ezután megnézték a húskombinátot, majd a délutánt a mezőgazda- sági főiskolán töltötték. Tamás Károly kutatási igazgató tájékoztatta a tapasztalatcsere részvevőit az intézmény munkájáról. A fiatalok tőlünk Baranyába mentek, majd Bács-Kiskun megyébe látogatnak. A program utolsó részében — Kecskeméten — elkészítik a védnökséggel kapcsolatos éves akciótervüket, és megvitatják a hét tapasztalatait. Igaz, vitára közben is van idő, hiszen — a somogyi látogatások is ezt mutatták — egy üzem, szövetkezet meglátogatása közben is vitáznak, kicserélik véleményüket, s a nap is azzal zárul mindig, hogy összegezik a látottakat, hallottakat. Valódi munkájuk azonban otthon kezdődik majd, mert tájékoztatniuk kell azokat a társaikat, akiket itt képviseltek, s a látottak alapján bizonyára szorgalmazzák újabb feladatok vállalását. U. £. j ként a Kaposvári MEZŐGÉP Vállalat tabi gyáregysége igazgatójának, Keller Lászlónak a tájékoztatása: — Két évvel ezelőtt tanácskozást hívtunk össze, és tájékoztattuk a nőket az őket megillető jogokról, kedvezményekről. Mintegy félszáz nődolgozónk van, ez a fizikai és alkalmazotti létszám 15 százaléka. Gondoskodtunk szakmai képzésükről, és segítettünk is nekik. Hogy miben? Például a beszerzésben. Egy időben ide hozattuk a kenyeret a gyáregység portájára, munka után ki-ki megvehette. Megállapodásunk van néhány környékbeli termelőszövetkezettel, hogy ha állatot vágnak, hozzanak húst. amelyből az asszonyok vásárolhatnak. Ösztönzés a letelepedésre A gyáregység igazgatója azt is elmondta, hogy vállalati lakásépítési kölcsönnel segítik a családalapítást, a letelepedést. Amikor Tabon KISZ-lakások épültek, három dolgozójukat ők is javasolták, s már bent is laknak a lakásokban. An- docsról, Nagytoldi-pusztáról és Nágocsról települtek át a fiatalok Tabra. A vállalati kamatmentes kölcsönben — ösz- szesen 135 ezer forinttal — nyolc fiatal házast részesítettek. A kollektív szerződésben rögzített lehetőségek szerint kedvezményesen fuvaroztak azoknak, akik vidékről költöztek be Tabra, és önerőből építettek itt maguknak lakást. Somogymeggyesről, Zicsről, Szorosadról települtek át így a dolgozók. Kilencven órát adtak az építőanyag fuvarozásához egy-egy építőnek, meg anyagot az állványozáshoz és betonkeverő gépet. — Szülési szabadságon, gyermekgondozás miatt távol levő dolgozóinkat úgy tekintjük, mintha közöttünk lennének, semmilyen kedvezményből, számukra előnyös rendezésből nem maradnak ki — mondta a gyáregység igazgatója. Csak látszatra kalandoztunk el az írás elején említett termelőszövetkezeti témától, valójában nem tértünk el az eredeti feladattól: a nők, a családalapítók, a letelepedők segítésétől. Hogy a somogyi tsz-ekben ez a munka nem megy simán, nem tekinthető általános érvényű megállapításnak. Azonban itt is jobban kellene érvényesülnie a vállalatszerűségnek, az iparszerűségnek. Ez indokolt kívánság, és vonatkozik egyebek között a tagok és családtagjaik üdültetésére is. mert úgy látszik, erre a sajátos problémára nehéz megoldást találni. A nők, a család segítése: kötelesség. Emberi, össztársadalmi és szűk közösségi feladat. Ezt minden paragrafus, előírás nélkül is — érezni kell. Hemesz Ferenc Az IKARUS Karosszéria- és Járműgyár egyedi gyáregységében húsz IK 190 típusú, 105 személyes, Rába—Man motoros városi autóbuszt készítem ekNSZK-beli megrendelésre. A járművek még az idén forgalomba állnak Hamburgban. Félidőben a rekonstrukció 55 millió forint műszaki fejlesztésre A IV. Ötéves tervben előirányzott fonodái rekonstrukció eddigi eredményeiről tartott előadást a Pamutfonó-ipa- ri Vállalat Kaposvári Gyárában Eitler György főmérnök. A rekonstrukciót 1975-ig kell befejezni, és most vannak a félidőben. (Ebben az évben azonban már befejeződik a gépek kicserélése.) Az eddig szerzett tapasztalatok, az elvégzett munka már lehetővé teszik az értékelést. A rekonstrukció révén kedvezőbb munkakörülményeket teremtenek, jobb eredményeket biztosító, korszerű gépeket állítanak munkába, s korszerűsítik a munka- és üzemszervezést is. A Pamutfonó-ipari Vállalat 1971—1975-re szóló középtávú tervének összefoglalójában még ezt olvashatjuk: »Az 1968—70-es években kedvezőtlenül alakult a vállalat jövedelmezősége. Az árbevételhez, illetve az eszközökhöz viszonyítva a nyereség lényegesen alatta maradt a pamutipari átlagnak.« — Sajátos helyzetben vagyunk — mondta Eitler György. — Maximált árakkal dolgozunk. Ugyanakkor a nyersanyag világpiaci ára és a ráfordítások költségei az utóbbi években tetemesen nőttek. Ez természetesen érezteti hatását termelési eredményeinkben is. A textiliparban elhatározott rekonstrukció többek között ennek az ellentmondásnak a feloldását is szolgálja. A műszaki fejlesztés során négy fő követelménynek kell eleget tenni: növelni kell a munka termelékenységét, a termelés volumenét; ám a piac által igényelt, korszerű és gazdaságos gyártmányszerke- zet kialakítása mellett a munkakörülmények javítására, a szociális-kulturális ellátottság növelésére is szükség van. Ezeket a fejlesztési irányelveket a termelőkapacitás bővítése nélkül, elsősorban a gépek rekonstrukciójával, tehát intenzív fejlesztéssel kívánják valóra váltani. A vállalat kaposvári gyárában a hitelből megvalósítandó fejlesztések elsősorban a fonodát érintik. A cél a minőség javítása, a termelékenység növelése. A rekonstrukció tervének elkészítésekor külön értékelték a munkaerőhelyzetet. Ez a szempont azért kapott kiemelt helyet, mert a termelékenységnövekedést nem a munkaintenzitás növelésével kívánják elérni. Néhány eredmény már arra enged következtetni, hogy a rekonstrukció sikeres lesz. Erre az évre a tervezett létszám 1599 volt, ténylegesen azonban 1386-an dolgoztak. Ez pedig a tervezettnek csak 88,5 százaléka. Az egynapi kilométertermelés (az egyik mutató alapján kilométerben mérik a teljesítményt) 1970-ben 1273,6 volt, de 1973-ban — a háromnegyed évi adatok alapján — ez a szám már 1352-re emelkedett (a tervezettnél alacsonyabb létszámmal!), ami a bázishoz viszonyítva 106,2, az erre az évre tervezetthez képest pedig 102,5 százalékos teljesítményt jelent. Ezek a számok ,a rekonstrukció célkitűzéseinek egyikét, a termelékenység növelését mutatják. A fonodában végrehajtott fejlesztés elsősorban a minőség javítását célozza. Az előadás erre is szolgáltatott egy jellemző adatot: 1970-ben az első osztályú termék részaránya 38,9 százalék volt, ebben az évben pedig már 41,04. A rekonstrukció kiterjed a fonodára? a szolgáltató üzemekre és a segédüzemekre is. Nagyobb teljesítményű gépek fölszerelésével a fonó I-ben az eddigi 187 kártológép he'” 108-ra lesz szükség. Az előfonóban lecserélik — többek között — az összes nyújtógépet, de sok új kerül a többi üzemrészbe is. Ezekre a fejlesztésekre beruházási hitelből több mint 55 millió forintot fordítanak. A rekonstrukció tervezésénél fontos szempont volt az, hogy a dolgozók munkakörülményeit javítsák. Ez azt jelenti, hogy a normákat is csak olyan mértékben emelik, amennyire a műszaki fejlesztés megengedi. Mészáros Attila Jutalomúton — barátok között Egy szál vörös szegfű. Barátnak járó üdvözlő szavak az érkezéskor. S most a búcsúzásra került a sor. Dr. Szerényt János, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának titkára megyénk lakóinak nevében is beszélt, amikor egy Somogy megye térképét ábrázoló plakettet, s egy Kaposvárról szóló könyvet átnyújtva, ezeket mondta: — Őrizzék meg mindazokat a kedves emlékeket, amelyeket kaposvári, somogyi tartózkodásuk alatt szereztek, s amelyek hozzájárultak baráti, testvéri kapcsolataink erősítéséhez. A távozó barátok meghatot- tan hallgatták a búcsúztató szavakat. — Valóban barátok közé jöttünk, ezt tapasztaltuk az első perctől kezdve. Harmincöt tagú csoportunk a mezőgazdaságban dolgozik a Kalinyin területen. Állattenyésztők, kolhoz- és szovhozelnökök, technikusok, mérnökök. Valameny- nyien először járunk Magyarországon — mondta Kerbunov Viktor Ivanovics, a csoport vezetője. De nemcsak az jellemzi őket, hogy a mezőgazdaságban dolgoznak és először jáínak hazánkban. Az is, hogy az állat- tenyésztés fejlesztése végett indított szocialista versenyben valamennyien sikeresen szerepeltek. Jutalomból küldték őket hozzánk, hogy megismerkedjenek hazánk nevezetességeivel. Jártak Budapesten, Szombathelyen és Győrben, s közben tapasztalatokat szereztek fejlődő mezőgazdaságunk életéről. Olyan emberek vannak a csoportban, mint Rima Ivanovna kiváló borjúnevelő, Nyikoláj Nyikolájevics mezőgazdasági mérnök; ők e versenyben is kitűntek társaik közül. Huszonkét esztendeje a Kalinyin területen levő Gránit kolhoz elnöke Danyilov Pável Tyimofejevics. Gazdag tapasztalatokkal rendelkezik, s a szakember szemével nézte mezőgazdaságunkat. — Otthon arról számolhatok be, hogy jó úton jár a magyar mezőgazdaság. Jónak, s a mi példánk alapján hasznosnak és szükségesnek tartom a kis termelőszövetkezetek egyesítését. Jártunk a somogysárdi Haladás Tsz-ben; ők három évvel azelőtt egyesültek. Eredményeik biztatóak, a szakosított szarvasmarhatelep a korszerű állattenyésztést segíti majd. A mi kolhozunk is elsősorban állattenyésztéssel foglalkozik. Sok élményt szereztünk, gazdag tapasztalatokkal térünk haza, új barátokra tettünk szert. Megállapodtunk a somogysárdi szövetkezeti gazdákkal, hogy baráti kapcsolatainkat a jövőben tovább ápoljuk — mondta. Nyina Szmirnova Vasziljev- na, a Kapsinszki szovhoz állat- tenyésztő technikusa arról beszélt, hogy neki a tsz-ben látott rend, tisztaság ragadta meg elsősorban a figyelmét. Kalinyini barátaink jártak a Kutasi Állami Gazdaság so- i mogysárdi telepén, a növényvédő állomáson, a mezőgazda- sági főiskolán. Megtekintették Kaposvár nevezetességeit, a Kalinyin városrészt, a termál- ,'ürdőt. Itt-tartózkodásuk utolsó napján lerótták kegyeletüket a Szabadság parkban levő szovjet hősi emlékműnél, elhelyezve a kegyelet koszorúját. — Köszönjük a baráti fogadtatást, nagyszerűen éreztük magunkat, viszontlátásra Kali- nyinban — ezzel búcsúztak. Erre hamarosan sor kerül. A búcsúzásnál Tóth Dezső a kaposvári Volán Utazási Iroda vezetője elmondta — a csoport az ő vendégük volt —: megállapodtunk az Inturist vézetői- vel, hogy jövőre 120 somogyi dolgozó utazik majd Kalinyin- ba tovább ápolni, erősíteni testvéri kapcsolatainkat. Szalai László Somogyi Néplap
