Somogyi Néplap, 1973. november (29. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-22 / 273. szám
K Emberek és sirályok Az emberek hosszú szárú csizmáikban térdig állnak a vízben. A töltésen combnyi vastag ölfák égnek, de csak két-három méteres körben érezni a melegüket. Hideg van. A köd füstként gomolyog, egy-egy foszlánya teljesen eltakarja a Bárdibükki Állami Gazdaság halastavának túlsó végét, a mederbe tűzött karókat, a szélben meg-megingó nádfalat. Szemben sirályok ülnek mozdulatlanul a vízen. Az olcsó zsákmány reményében lesnek az egyre sekélyebbé váló tóban az apró halakra. Mellettünk a fröcskölő víz habja villan hófehéren. A hálót már szűkre húzták. Pontyok, amú- rok, harcsák és süllők érzik vesztüket az apró szemű hálóban. Lovász István már hu- szonhetedszer vezeti a brigádját. Biztatja a menyecskéket: — Ide a kosarakat, de minél gyorsabban! 110 mázsát kell kiszedni! Idősebb, szép szál ember irányítja a mérlegelést. Egy- egy vékában húsz pontyot tesznek. Az átlagsúly negyven és negyvenöt kiló között van. — Nem volt ilyen szép eredA süllőt szedjétek először! mény az elmúlt tíz évben — jegyezte meg valaki a nézelő- dők közül. A gépkocsik egymás után állnak meg a tó mellett elhaladó országúton. Egy-két perj Húsz darab hal súlya 40—45 kilogramm. re mindenki keresztülgyalog a vizes fűvön, hogy láthassa a nagy eseményt, az őszi lehaló szást. ' Reggel fél nyolckor kezdte’ • amikor az erőlködő nan rr' átsütött a sűrű ködfelhőn. A vizet már töoo napja c. tették, s a lehalászás re. : éles csíkokat szántott a a'a': kilátszó háta a sima vízidül e ten. A hatalmas amúrok közül jó néhány megrekedt. Már nem csapkodnak, elfáradtak. Mindenki az ötven-hatvar. centiméter hosszú harcsákr" vár. — Ravasz állatok azok — mondta Fehér László, az állami gazdaság állattenyésztő;!-: —, elbújnak a gödrökbe. Csa ha már teljesen leeresztettük a vizet, és a csónakokkal is be , fejeztük a lehalászást, kerül sor a nagy baj szúakra. Ügy ke! őket felkutatni a visszamam' pocsolyákban. A süllő kényes hal. Nem nagy tartályokba kerülnek hanem vékákba, ezeket pedig a patak vizébe eresztik. Van aki csak ezekre a nemes halakra figyel, s le-le kiabál a magas partról: — Józsi, a süllőkre figyelje tek, azokat szedjétek először a hálóból! A sirályok hirtelen fölrebbennek. Eljött az ő idejük. Ami apró halat meghagytak, az most a fehér madarak zsákmánya lesz. Emberek, sirályok együtt á halak ellen. Egyik ;em zavarja a másikat, a zsákmányon »osztoznak«. Növényvédelmi tájékoztató Tapasztalatok egy áj növényvédő gépről Ez év tavaszán került megyénkbe a Novor 1005 típusú, nagyüzemi permetezőgép. A tapasztalatok igen jók. A vegyszeres növényvédelemben és gyomirtásban alapvető szempont a kellő időben végzett gyors és hatékony munka. A Novor 1005 típusú növényvédő gép kialakítása ennek figyelembevételével történt, s különösen alkalmas a Dunántúl, így megyénk dim- bes-dombos területein. Egy • szántóföldi célgépről van szó, ? mellyel előnyösen lehet e’.vé-J gezni a szántóföldi növény-' kultúráknál szükséges vala-* mennyi permetezési művele-? iter. Terüietteljesítménye 3—• j ha/óra. Megyénkbe az idén került ebből a típusból először gép, s ez gyakorlatilag hiba né! Késő délután kiürül a tó partja. A halászok végeztek, a víz már nem habzik, a sirályok is elültek valahol. És hol jár már az a ponty, amelyik a meredek töltésről a patak vizébe esett... A hálózás befejeztével a ..aiászlén a sor. Mindegyik halász meg tudná főzni, de inkább az asszonyokra hagyják. Gyorsan búcsúzunk, hideg van. Már csak egy tanácsot leül üzemelt a vegetációs idő i kapunk, mikor a hatalmas alatt. (A gép megrendelhető az AGROKER Vállalatnál.) Remélhetőleg az egyébként típusban szegény géppark ezzel az új, hasznos növényvé- i dő géppel bővül a jövőben. amúrokat csodáljuk — Zsírban kell őket sütni, nem olajban. A pontyot kell az utóbbiban. Az amúr húsa azonban száraz, zsír kell neki! Mészáros Attila tét (vegyszeres gombabetegségek kártevők elleni gyomirtás, és rovar-, # védekezés).! Ezen túlmenően a gép műsza-J ki jellemzői lehetővé teszik aj zöldségfélék és egyéb spéci-» ális kultúrák egyes védekező- # si munkáinak szakszerű el-# végzését is. $ A gép szerkezeti felépítése biztosítja az egyszerű kezel-, hetőséget és karbantartást,# valamint a viszonylag kis ön-# súlyt. A gép 12' m-es mun-# kaszélesságű. így jól alka!-# mazkodik a különféle tábla-# méretekhez. A folyadékot kar-# dántengellyel hajtott, közép-# nyomású membránszivattyú# szállítja. A permetezés Tee—# Jet típusú keresztréses, cse-J rélhető szórófejekkel törté-J nik. A szórókeret jobb és balt oldali része külön-külön is* üzemeltethető. A gép nyom- távolsága ás hasmagassága állítható. Tartálytérfogata 100ú^ SOMOGYI GÉZA Jégkoporsó 106. S pimasz gorombasággal zavarták őket tovább. A házak körül a fogatok, a gépkocsik, az evőcsészékkel szaladgáló katonák ordítása vásári képet nyújtott. Akik nem fértek be a házakba, vagy dolguk volt a szabadban, hatalmas tüzek mellett melegedtek. Gulyáságyúkban főzték a szagtalan és — a magyar ízlés szerint — íztelen ebédet. Egy barátságosabb német katona teát adott nekik. Jól- csően szürcsölték a forró italt, míg egy feltűnően jóképű hadnagy — egészen kivetkőzve magából — el nem zavarta őket. A katonát pedig ordítva disznónak, szemétnek nevezte, majd intett két fegyveres őrnek, és díszkísérettel vonultatta őket tovább. A falucska utolsó háza egészen külön állt, vagy száz méterre a többitől, egy kis domb mögé bújva. A két fegyveres katona a falu végén visszafordult, szó nélkül. A magányos ház nagyobb volt, mint a többi, és díszesebb is. Hatalmas faragott díszítésű tornácával, behavazott bádogtetejével szinte kirítt a falucska többi háza közül. Repedezett, festett tábla jelezte, hogy itt régebben is November: alkoholellenes hónap Somogybán Százhúsz baleset oka volt az ittasság Elveszik a jogosítványt — Majdnem öngyilkosság A KÖZLEKEDÉSI szerencsétlenségek legtöbbjét egyetlen pillanat felelőtlensége — persze, ez is hosszú ideig »érik« — idézi elő. Mindenki csupán azt mondhatja: ezeket a bajokat kizárólag nagyobb figyelemmel lehet megelőzni. Már senki sem állítja, hogy a növekvő forgalommal arányosan a közlekedési szerencsétlenségekből szinte törvényszerűen többnek kell lennie. Meg .yugtató, hogy a statisztikái: :em igazolnak mást. Van egy baleseti ok, mely nem a szerencsétlenséget megelőző percben születik, s azok közé a kevesek közé tartozik, amelyeket — nyugodt szívvel állítjuk — bárki elkerülhet. Zz az ok az ittas vezetés, asztán a szavak nem elég neggyázőek, ezért álljon :t' néhány adat a Somogy megyei 11: Ír Ijn-apitányság ki luta tusából. 1972 első tíz hónapjában hat űzhet vaaliárom sérüléses aleset történt a somogyi uta kon. Az idén, ugyanebben az időben hatszázhatvanhat. Tavaly száztizenegy, az idén százhúsz közlekedési szerencsit lenséget okozott az ittast’.- 973-ban tehát százhúsz alka >mmal életet, egészséget, ér .éket lehetett volna megmen leni — de százhúsz gépjármű vezetője kockára tette saját életét meg másokét is. Sok ;íp jármű vezető utoljára cselekedte, mert felelőtlenségéért az életével fizetett. S más em erek életével is, akiknek sem mi közük sem volt a gép jár művezetők ittasságához. Az egyik legmegrázóbb eset szeptember végén történt, talán még emlékeznek rá. Nagyatád közelében egy ittas, huszonhét éves fiatalember Skodájával egy álló munkagépbe rohant. Utasa, egy tizennyolc éves fiú, a helyszínen meghalt, a fiatalember a mentőautóban vesztette életét. Miért? Ezt a kérdést a szülők, a családtagok, a jó barátok életük végéig fölteszik. A választ akárhányféleképpen fogalmazzák is, mindig ugyanaz. Értelmetlen halál. Majdnem öngyilkosság. A tények változatlanul elke- serítőek. Különösen a siófoki járásban, ahol az idén harmincöt szerencsétlenség történt itasság miatt. A szomorú sorrend: a siófokiakat a fo- nyódi, a kaposvári és a nagyatádi járás követi, s nem dicsekedhet a marcali járás sem gaz, a kaposvári járásban va- .amivel csökkent az ittasság előidézte közúti balesetek száma, ugyanakkor viszont a fo- íyód. járásban egyre többször ..ell a mentőknek szerencsét ínségekhez sietniük, melyeket .észeg sofőrök, motorosok jkóztak. A két balatoni járás fekete krónikájának tanulma tyozásakor persze nem szabad megfeledkezni a más megyei ek, sőt, a más országbeliek okozta bajokról sem, az arány azonban ezeknek a figyelem- .evételével sem megnyugtat . (Lapunkban erről hamarosa: bővebben is szó lesz, amikor a szabálysértési ügyekről számo lünk be.) Júliusban legtöbb az ittas karambolozó, de nagyon sok az őszi hónapokban és áprilisban is. Kevés az ittasság okozta baleset februárban — az idén csak egy történt — és januárban. A közlekedésrendészet természetesen egy ideig nem engedi vezetni az ittasan bajt okozókat. Kiss Pál őrnagytól, a megyei rendőr-főkapitányság közlekedésrendészeti osztályának vezetőjétől megtudtuk, hogy tavaly kétszáznegyvenhét vezetői engedélyt és kétszázharmincöt betétlapot vettek el a sofőr, vagy a motoros itassága miatt. Az idén — csupán az első tíz hónapban — már háromszáznegyvennyolcra emelkedett az ittasság miatt bevont jogosítványok száma! Kétszázhúszan pedig a betétlapjuktól voltak kénytelenek megválni. A RENDŐRSÉG minden eddiginél többször ellenőrzi alkoholszondával a gépjárművezetőket — s most már a kerékpárosokat, fuvarosokat is. Nagy a veszély, világos, hogy a büntetés is ezzel arányos. A nagyobb szigort jelzi, hogy újabban már azok a nem hivatásos gépkocsivezetők is jó időre búcsút mondhatnak jogosítványuknak, akik az ellenőrzéskor csak enyhe fokú alkoholos befolyásoltság alatt álltak. Természetesen nem mondalak le a meggyőzés más módjairól sem, az ittasságon kapott gépjárművezetők azon- oan ne számítsanak a hatóságok elnézésére. Pintér Dezső Leteszi a motort, azután kezd kerülni A fákkal körülvett udvar kapuján tacskók gurulnak ki: fekete, rőtvörös, drótszőrű. — A legjobb vadászkutyák — dicséri őket gazdájuk. — Gyorsak, fürgék, még a vaddisznótól sem félnek. Disznóvadászatra • azért jók, mert ez a nagy testű állat, ha zavarják, oldalra vág, és gyakran előfordul, hogy a nagyobb kutyát eltalálja. De ezek ügyesen elugranak. Vadászlak Alsó-nyíres-pusz- tán, Mezőcsokonyától három kilométerre. Nyáron poros, ősszel sáros út vezet ide, de megéri a fáradságot, olyan szép az út vége. A vadászlakot telefon köti össze a külvilággal. Körben erdő — a ház belül olyan, mint bármelyik lakás. Modern, világos bútor, olaj- kályha, csak a falról lenéző vaddisznófej meg a szarvasagancsok emlékeztetnek arra, hogy hol vagyunk. Vadászcsaládnál. Mert ahogy a gazda, Kiss József vallja, a hivatásos vadász csak akkor lehet igazán az, ha feleség meg a gyerek is azok egy kicsit. — A vadásznak nincs munkaideje — mondja elgondolkodva. — Az, aki a nyolc óra alatt ellátja mindazt, amit kell, az nem is igazi vadász. Hajnalban indulok ki legtöbbször, és a késő este vet haza. Ez a rendes munkaidő, de amikor külföldieket vadásztatunk, még zsúfoltabb a nap. Előfordul, hogy egy órát alszom, mert aki idejön néhány száz kilométerről, ki akarja használni az alkalmat. Nekem pedig mindig mellettük kell lennem. És ilyenkor segít a család. Leginkább Gizella asszony, aki i ért például az agancsfőzéshez, meg a szarvas vagy őz zsige- reléséhez. valami kommandó tanyázott. Kopasz fák övezték, amelyeken ezerszámra tanyáztak a varjak, éktelen lármát csapva. A ház előtt két Ford teherautó, több személykocsi és egy oldalkocsis motorkerékpár állt. Az enyhe kapaszkodón csúszkálva, birkózva a szembefújó széllel, lassan haladtak fölfelé. Éktelen robbanás hallatszott mögöttük. Mikor hátranéztek, a magányos ház szétroncsolt tetejét pillantották meg, amely mögül füst szállt föl. Lárma, kiáltozás, lövések hangzottak. Több éles sípszó vegyült a lármába. Hirtelen géppisztolysorozat ropogása hallatszott, aztán egyes lövések, majd megint egy sorozat. S még egy. Tőlük jobbra, az apró köves mélyedések között, ahol a szél jóvoltából kevés volt a hó, jól fedve a lövések elől, és szö- kellve, kúszva, egy magyar katona igyekezett. — Ez voan en testvüérem! — kiáltott föl a másik Buda. és valóban a Joni rohant feléjük. — Tovább! Tovább! — ordította. Mikor fölért hozzájuk, * meg sem állt. A többiek rohantak vele, egyenesen a tö-? meg felé. f — Mit csináltál, te hülye?!* — ordított rá Kohári. — Kézigránát — volt a rövid válasz, és már rohant is tovább. Még le sem értek a gépkocsikhoz, mikor váratlanul éktelen zúgással, pokoli géppus- katüzet szórva, négy harci repülőgép csapott le rájuk. Az emberek még föl sem ocsúdtak, már rengeteg halotti és sebesült hevert mindenfelé.? Az elöl-hátul dombbal, jobb-? ról-balról magas hófallal bezárt kutyaszorító pillanatokon belül vágóhíddá változott. Más menedék, mint a gépkocsik alatt, nem volt. A gépek fölhúztak, majd újra lecsaptak. Hasonlóan a hírhedt német Ju 87-es Stukához, zuhanórepüléssel vetették le bombáikat. Biztos telitalálatuk gépkocsikat roncsolt és röpí-^ tett szerteszét, emberekét té-J pett, szaggatott húscafatokká. Tolnaiék valamivel följebb, a mély, fagyos hóba vetették magukat, és semmit sem lát-i tak. De annál többet hallottak, i (Folytatjuk) ' Képeket tesz elém, amelyeken gyönyörű agancsok állnak ki a fortyogó üstből. Ez az első fázisa az agancstisztításnak. Amikor a férj hazajön a vadászatból, ezt a munkát átvállalja tőle. Ezt a munkát mondtam, de ennél sokkal többet is vállal a vadászéletből. Gyakran van egyedül, hiszen a környéken nincsenek szomszédok, a falu messze van. A férj pedig az erdőben. Gyakran indul ki motorral, azután leteszi, és gyalog kezd kerülni. Ellátja a vadakat, enni visz nekik — közben elfelejti megenni, amit a feleség neki csomagolt... Körülbelül négyszáz őz él a területen, sokat közülük »személy szerint« is ismer a vadász. Még nevet is ad nekik. Akadnak közülük olyan bátrak, »akik« a vadászház lépcsőjéig is elmerészkednek. Azután, amikor itt az ideje, pus- kavégre kerülnek. Kiss József nagyon szereti őket. Ez a kettősség nem okoz lelkiismeret- furdalást? A kérdésen elgondolkodik. — Nem — válaszolja. — A vadnak ez a sorsa. Természetesen arra vigyázunk, hogy a szépeket mindig meghagyjuk továbbtenyésztésre. Képzelje el, mi lenne, ha korlátlanul szaporodnának, korcsosulná- nak? Széchenyi Zsigmond írja egyik könyvében, hogy szeretni kell a vadat, de sajnálni nem. En is így érzem. Kiss József nem véletlenül idézi szeretettel a nagy vadászt. Személyesen is ismerte, sőt egy alkalommal együtt is vadászott vele, itt Somogybán. — Sokat beszélgettünk az afrikai portyákról, amelyekről könyveiben is szívesen olvasok. így személyesen, élőben hallani nagy élmény volt. — Mi a szép ebben a mesterségben? — kérdem búcsúzóul. — A természet. A fák, az erdő, az állatok, így együtt, mindent pótolnak és helyettesítenek, ami a világtól való távolmaradásunk miatt nekünk hiányzik. Simon Márta /
