Somogyi Néplap, 1973. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-18 / 270. szám

^öazleft Szjpf-ke íztá-slg,! Győrvári József, Kaposvár, Dózsa Gy. u. 11. szám alatti lakos temetővel kapcsolatos levelére a következőket válaszolom: Vállalatunk, mint minden évben, tsz idén is a novem­ber elsejét megelőző hetekben intézkedett a temetők kar­bantartásáról. Erről az arra járók meggyőződhettek. Át­csoportosítottuk dolgozóinkat más területről, és a kar­bantartásban a közgazdasági szakközépiskola ifjúsági szer­vezetének kétszáz tanulója is részt vett társadalmi mun­kában. Ezenkívül igénybe vettük az Ásvány- és Szikvíz- ipari Vállalat, valamint a városi tanács vb költségvetési üzemének járműveit, gépeit és dolgozóit. Az időjárás vál­tozása azonban befolyásolta a munka ütemét, beállt a fagy, meggyorsult a lombhullás. Emiatt a reggeli órák­ban nem lehetett tisztítani a temetőt. Ezért kényszerültünk a markológép és a zetorok beállítására, a falevelek ége­tésére. A korábbi években lófogatok álltak rendelkezé­sünkre, amelyek zajtalanul tudták elszállítani a szemetet. Ezeket ma már nem tudjuk biztosítani. Egyetértek a panaszos véleményével, mégis úgy ér­zem, hogy a nagy munka elvégzésére a jövőben is igény­be kell venni a gépeket. Ezt indokolja egyébként a kró­nikus munkaerőhiány is. A temető útjait a délelőtti órák­ban tisztítottuk, a visszamaradt kisebb falevélcsomók nem akadályozták a temetőben járók közlekedését. A panaszosnak okozott bosszúságért ezúton is elnézést kérek. Tisztelettel: (Bóna (Zoltán., a Somogy megyei Temetkezési Vállalat igazgatója Tisztelt Szerkesztőség! Minden hétfőn Fonyódról Balatonlellére utazom az este 18.10-kor induló gamási autóbusszal. Ez a járat java­részt diákokat szállít haza az iskolából. A busz 18.20 óra­kor rendszerint beérkezik Balatonboglár vasútállomására, ahol kivétel nélkül mindenkit kiszállítanak a kocsiból, füg­getlenül az időjárási viszonyoktól. A csomagok az autóbu­szon maradhatnak, a kocsi 18.50-kor indul tovább. Lehet, hogy a sok diák rendetlenkedne a 30 perces várakozás ideje alatt, de akkor sem tudom megérteni, hogy a Fo­nyód —Balatonlelle—Gamás feliratú buszon a kalauz által kiadott, egész útvonalra szóló jeggyel miért kell 30 per­cet kint ácsorogni a hideg szélben, esőben? Közeledik a tél, jó volna, ha az illetékesek valami megoldást találnának. Tisztelettel: Psáizka Balatonlelle, Rákóczi u. 131. AZ MSZMP SOMOGY.MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXIX. évfolyam, 270. szám. Vasárnap, 1973. november 18. Speciális koronatávcső Az irodalompedagógia „nyert“ a Csokonai-pályázaton A debreceni NapfizíKai Obszervatóriumban megkezdték a 13 tonna súlyú speciális koronatávcső összeszerelését, melyet a Szovjetunióban gyártottak. A Szovjetunióban összesen ki­lenc ilyen távcső készült, melyből Debrecen kapta az egyi­ket. Debrecentől Vlagyivosztokig épül ki folyamatosan a napkoronát, illetve annak részeit vizsgáló, figyelő szolgálat. Harmincöt idős emberről gondoskodnak (Tudósítónktól.) A Kadarkúti Községi Ta­nács 149 ezer forintot adott ebben _az évben az öregek napközi otthona fenntartásá­ra. Harmincölt idős ember lá­togatja az otthont, amelynek szolgáltatásai csaknem teljes egészében kielégítik igényei­ket. A gondozottakat a kör­zeti orvos és az ápoló rend­szeresen fölkeresi, ellátja ta­nácsokkal és felírja a gyógy­szereket. Élelmezésüket az áfész kisvendéglője oldja meg. A házi munkák végzéséhez mosógép, centrifuga is ren­delkezésükre áll. A végrehaj­tó bizottság legutóbbi ülésén határozatot hozott, hogy to­vább bőviti a szolgáltatáso­kat A közeljövőben az étkez­tetést uzsonnával egészítik ki. Az öregek foglalkoztatására pedig a ruhagyártól hulla­dékanyagot kérnek, amelyből párnákat, térítőkét tudnak ké­szítem. i arka tortákat kérnek Az irodalmi bírálat minden­képpen nehéz megbízatás, mert határtalanul személyi művelet; hisz mindenki bizo­nyíthatja, hogy ugyanazt az írásművet olvasója külön­böző időpontokban, meg­változott hangulatban más­képpen ítélheti meg. Az irodalmi értékelésnek nincs olyan megmásíthatatlan mércéje, mint a hosszúságnak a Sevresben üvegbúra alatt őr­zött irridium-platina méterrúd, nincsenek változatlan, törvé­nyesített normái. Aki pedig nem próbálta, nem is tudhatja milyen nehéz egy jeligés irodalmi pályázat bírálata. A bíráló kezében van egy vers, egy novella, egy filmforgatókönyv, sehol a szer­ző, sehol egy ember, egy név, egy kapaszkodó. A szerző ne­vét az eredményhirdetésig a bírálóktól távol, Csurgón zárt borítékok őrzik. Az a csalóka látszat, hogy így aztán teljes a tárgyilagosság. Távolról sem! Amikor a csurgói Csokonai napokra beérkezett irodalmi pályázatokat mérlegre tettem, akaratlanul lazítottam irodal­mi normáimon, mert nem sza­badulhattam attól a gondolat­tól, hogy első lépéseivel ve­sződő, talán túlontúl érzékeny fiatal írását tartom a kezem­ben. Éreztem, hogy valaki most feszülten várja a vélemé­nyemet, melyet mindenképpen úgy kell közölnöm, hogy a jószándék meg ne sérüljön és a »-költő« lépteit az írástól az olvasáshoz irányítsam. Ezért ha sok irodalmi szórakozást nem is adott ez az ígéretes munka, bevallom, mégis örö­met nyújtott. Minden lapot kíváncsi buzga­lommal vettem kezembe, hát­ha most bukkanok a »nagy ígéretre«. Szívből sajnálom, hogy nem sikerült sem nekem, sem bíráló társaimnak. Az írások többsége új tehetségek feltárása helyett ismét inkább számos irodalompedagógiai gondunkra és tennivalóinkra hívta fel figyelmünket. A pályázatra a megye minden részéből jelentkeztek gimnazis­ták, szakközépiskolások és ipari tanulók. Beérkezett har­minchárom vers és négy pró- •ai írás. Első díirM, »oroszlán- körmökről« őszinte sajnál,- tómra nem adhatok hírt. A versek érzelem- és gond latvilága — néhány kivételtől •bckmtve — egyhangú, nem fiatalos, a táncdalszövegek egysíkú érzelem körét tükrözi. Szomorú epigonizmus ez és figyelmeztet napjaink silány táncdaláradatának ízlésrontó hatására, főként a fiatalok kö­rében. Az eredményhirdetéskor min­den jelenlévő megkaphatta írása részletes bírálatát. A leg­szigorúbb bírálat így zárult: »Mielőtt legközelebb verset ír, ismerkedjék meg előbb nagy költőink verseivel.« Ha a pá­lyázók csak ezt az egyetlen jó­tanácsot elfogadják, a pályázat kiírása máris hasznos volt. K. B. Megvallom, mindig feszült figyelemmel kísértem a tele­vízió »Kicsoda—micsoda« cí­men népszerűvé vált bar- kochba játékát. Nincs annál jobb érzés, mint amikor a teljesen ismeretlenhez logi­kus kérdéseivel mind köze­lebb kerül a kérdező. A néhány éves tv-múltra visszatekintő játék részvevői rafinált rejtélyeket is megol­dottak már. Ez a leleményesség, a ver­senyzők logikai készsége és sikeres szereplése, az irán­tuk való tisztelet javaslatot érlelt bennem. Ezt szeretném most közreadni. A mindennapi életben Is gyakran találkozunk rejté­lyekkel, melyek megoldását egyszerű földi halandó — vagy hivatal — hiába kere­si. Ilyen esetekre javasol­nám, hogy az illetékesek hív­ják össze a televízió fent em­lített műsorában sikerrel sze­repelt versenyzőket, és — tisztes jutalmat kitűzve — adják versenyfeladatnak a számunkra megoldhatatlan problémát. Ezt a módszert javasolnám a Vízvári Általános Iskola vezetőinek is. Vízváron ugyanis olyan csoda történt — hála a Barcsi TÖVÄL- nak —, hogy a kitűzött első ' atáridőre, 1973. augusztus 15-re — megépült a minden igényt kielégítő általános Is­kola. Pontosan — a rende­lés szerint megérkeztek § A hétfő a csendesebb na­pok közé tartozik a cukrász­üzemekben. A hétvégi hajrá »eredménye« már elfogyott a presszókban, éttermekben, vagy a vasárnapi ebéd után. Ilyenkor készülnek a heti sü­tésre a fehér csákós cukrá­szok. Tésztát gyúrnak, kré­meket kevernek, habot ver­nek a tejszínnel díszített sü­teményekre. Csurgó és környékén mind­össze egy cukrászüzem van. Mint Szakály Géza üzemve­zető elmondta, tervüket a há­romnegyed év befejeztével mintegy 5 százalékkal tel­jesítették túl, és várható, hogy tanszerek, időben szállították a konyhafelszerelést is. Elő­ször úgy tűnt, hogy falat kell bontani, másként nem férnek be az edények, de az­után a szállítómunkások le­leményessége megoldotta a problémát. örültek a vízváriak, hogy minden rendben van, hogy az új tanévet az új iskolá­ban kezdhetik a gyerekek. A régi kastélyiskolából való ki­költözésnek ugyancsak itt vol­na az ideje. Ekkor kiderült, hogy mégsem lehet elfoglalni a csodaiskolát — előrelátha­tóan ebben a tanévben már egyáltalán nem —, mert nincs bevezetve a víz. A csa­pok szárazon tátognak, a szertárak használhatatlanok, és egyáltalán, iskola víz nél­kül elképzelhetetlen. Nosza, kapta magát az is­kola vezetője, hogy a bajt orvosolja, megkeresse a fele­lőst, és mielőbb vizet fa­kasszon. Azt remélte, hogy ha gyorsan intézkedik, egy­két hónap elteltével megold­hatja kétszázötven kisdiák baját. Fáradozása azonban hiába­valónak bizonyult. Ahogy az már lenni szokott, az egyik illetékes a másik »illetékte­lenre« hárítja a felelősséget, mosva saját kezeit. Ezért ajánlom a vízvári is­kola vezetőinek a barkoch- bát. A kérdés: ki a felelős? Z. I* ez a többlet az év végén is meglesz. A szükségleteket ki tudják elégíteni, a rendelések ütemében szállítják az árut. Tizenkét—tizenháromféle tortát készítenek az üzemben, hétféle roládot, sok minyont, aprósüteményt. Most a gesz­tenyepüré szezonja van. Ed­dig mintegy 15 mázsa gesz­tenyemasszát dolgoztak fel. Hetenként háromezer ada­got szállítottak a Lilla presz- szóba, Csurgó más vendég­látóhelyeire és a környező községekbe. Nyolcezer tojást, 60—70 ki­ló margarint, több mázsa lisz­tet, cukrot használnak föl (Tudósítónktól.) Megtartották az első falu­gyűléseket a kaposvári járás­ban. Patalomban hetvenen je­lentek meg a gyűlésen. A la­kosság érdeklődésének és a falu iránt érzett felelősségé­nek bizonyítéka, hogy jelen­tős társadalmi munkát aján­lott fel. A munka szervezését, irányítását László Sándor kisiparos vállalta. A magyaratádi falugyűlé­sen is több mint hatvanan je­lentek meg és nagy figyelem­mel hallgatták Horváth Já­nos vb-titkár tájékoztatóját a tanács munkájáról. Szólt a fejlesztési terv megvalósítá­sáról. A legjelentősebb tnun­egy héten. Ottjártunkkor linzer és isler készült, s mint­egy hatezer krémeshez ele­gendő vajas tésztalap várt ki­sütésre. Ha valahol esküvő vagy más családi ünnep van, vál­lalati rendezvényt tartanak, a tortákat a cukrászüzem ké­szíti. Sokszínű marcipánnal díszítik a süteményt. Különö­sen a somogyudvarhelyiek szeretik a tarka tortákat. Ilyenkor Szakály Géza és Szíriák Tibor a mesterek. Né­ha több mondatos felírást is kérnek a megrendelők egy-egy csokoládé-, citrom-, kávé­vagy mogyorótortára. ka idén a járdaépítés volt, amelyre 148 ezer forintot for­dítottak. A lakosság 110 ezer forint értékű társadalmi mun­kát végzett. Ennek zömét a faluszépítés tette ki. Ahogy elmondta, a következő évben fontos feladat lesz az iskola napközi otthon bővítése, fel­újítása, és hatósági húsbolt létesítése. A vb-titkár elisme­réssel beszélt a lakosság ál­lampolgári fegyelméről. Mind­össze öt szabálysértési föl­jelentést kellett a tanácsnál- elbírálnia, ezek között tulaj dón elleni vétség nem volt. A felszólalók véleményt mond­tak a tanács munkájáról, és sok hasznos javaslatot tettek a község fejlesztésére. Felelős kerestetik Megkezdődtek a falugyűlések a kaposvári járásban SORCIC Későn vették észre A 102 éves Martha Nel­son 98 évet töltött Ohio el­megyógyintézetében, noha teljesen épelméjű. Négy­éves korában egy tévedés folyamán került az elme­gyógyintézetbe, és ezt csak most fedezte föl az intézet új igazgatója, amikor a kórház valamennyi iratát átnézte. Szakképzett gyújtogató Franciaországban, Calais közelében sikerült letar­tóztatni 13 mesterien ki­dolgozott gyújtogatás tet­tesét, aki ez ideig méltán állt minden gyanú felett, hiszen tűzoltó volt. Nyalánk leopárd Bolognában egy leopárd megszökött a cirkuszból. Egy bárban fogták el, ahol — miután fejvesztett me­nekülésre kényszerítette a vendégeket és a felszolgá­lókat — békésen falatozott a süteményekből és csoko­ládékból. Ez is kocogás Jean-Pierra Beltoise-t, a neves autóversenyzőt Ne- versben nagy összegű pénzbüntetésre ítélték, mert óránként 185 kilomé­teres sebességgel szágul­dott azon az úton, amelyen a maximális megengedett sebesség 110 kilométer. Ügyvédje a következőkép­pen igyekezett ügyfele ér­dekeit képviselni: »Bíró úr, védencemnek, aki hoz­zászokott ahhoz, hogy óránként 300 kilométeres sebességgel száguldjon, a 185 kilométer szánalmas kocogás csupán«. Csúcsostobaság Franciaországban az autósztráda-hálózat egyik szakaszának karbantartá­sával foglalkozó vállalat lehatározta, hogy az útvo­nal mentén műanyag fá­kat ültet. A francia fásítá­si szakemberek és a kü­lönböző természetvédelmi szervek ezt a döntést »az évszázad legostobább ötle­tének« minősítik. Szép kis nulla Egy bolero és egy orto­péd sarkú szandál volt egyetlen öltözéke egy csi­nos koppenhágai lánynak, aki vásárolni indult a vá­rosba. Mint elmondta: »Teljesen föl akartam újítani a ruhatáramat, és úgy gondoltam, legjobb ha nulláról indulok.« Nem érvényes Két ismerős összefut a sörözőben. — Hát te mit csinálsz itt? Hiszen neked megtil­totta az orvos, hogy sört igyál! — szólt az egyik a másiknak. — Igen, csakhogy az or­vos nemrég meghalt. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottságának lapja. Főszerkesztő: JÁVORI BÉLA Szerkesztőség: Kaposvár, Latinca Sándor u. 2. Postacím: 7401 Kaposvár, postafiók 31. Telefon; 11-510, 11-511, 11-512. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinca Sándor utca 2. Postacím: 7401 Kaposvár* postafiók 31. Telefon: 11-516. Felelős kiadó: Dómján Sándor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza! Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a helyi posta- hivataloknál és postáske esítőknéL Előfizetési -Ifi egy hón^nra: 20 Ft. Index: 25 967 Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinca Sándor u, 6. Felelős vezető: Farkas Béla igazgasd.'

Next

/
Thumbnails
Contents