Somogyi Néplap, 1973. november (29. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-18 / 270. szám
^öazleft Szjpf-ke íztá-slg,! Győrvári József, Kaposvár, Dózsa Gy. u. 11. szám alatti lakos temetővel kapcsolatos levelére a következőket válaszolom: Vállalatunk, mint minden évben, tsz idén is a november elsejét megelőző hetekben intézkedett a temetők karbantartásáról. Erről az arra járók meggyőződhettek. Átcsoportosítottuk dolgozóinkat más területről, és a karbantartásban a közgazdasági szakközépiskola ifjúsági szervezetének kétszáz tanulója is részt vett társadalmi munkában. Ezenkívül igénybe vettük az Ásvány- és Szikvíz- ipari Vállalat, valamint a városi tanács vb költségvetési üzemének járműveit, gépeit és dolgozóit. Az időjárás változása azonban befolyásolta a munka ütemét, beállt a fagy, meggyorsult a lombhullás. Emiatt a reggeli órákban nem lehetett tisztítani a temetőt. Ezért kényszerültünk a markológép és a zetorok beállítására, a falevelek égetésére. A korábbi években lófogatok álltak rendelkezésünkre, amelyek zajtalanul tudták elszállítani a szemetet. Ezeket ma már nem tudjuk biztosítani. Egyetértek a panaszos véleményével, mégis úgy érzem, hogy a nagy munka elvégzésére a jövőben is igénybe kell venni a gépeket. Ezt indokolja egyébként a krónikus munkaerőhiány is. A temető útjait a délelőtti órákban tisztítottuk, a visszamaradt kisebb falevélcsomók nem akadályozták a temetőben járók közlekedését. A panaszosnak okozott bosszúságért ezúton is elnézést kérek. Tisztelettel: (Bóna (Zoltán., a Somogy megyei Temetkezési Vállalat igazgatója Tisztelt Szerkesztőség! Minden hétfőn Fonyódról Balatonlellére utazom az este 18.10-kor induló gamási autóbusszal. Ez a járat javarészt diákokat szállít haza az iskolából. A busz 18.20 órakor rendszerint beérkezik Balatonboglár vasútállomására, ahol kivétel nélkül mindenkit kiszállítanak a kocsiból, függetlenül az időjárási viszonyoktól. A csomagok az autóbuszon maradhatnak, a kocsi 18.50-kor indul tovább. Lehet, hogy a sok diák rendetlenkedne a 30 perces várakozás ideje alatt, de akkor sem tudom megérteni, hogy a Fonyód —Balatonlelle—Gamás feliratú buszon a kalauz által kiadott, egész útvonalra szóló jeggyel miért kell 30 percet kint ácsorogni a hideg szélben, esőben? Közeledik a tél, jó volna, ha az illetékesek valami megoldást találnának. Tisztelettel: Psáizka Balatonlelle, Rákóczi u. 131. AZ MSZMP SOMOGY.MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXIX. évfolyam, 270. szám. Vasárnap, 1973. november 18. Speciális koronatávcső Az irodalompedagógia „nyert“ a Csokonai-pályázaton A debreceni NapfizíKai Obszervatóriumban megkezdték a 13 tonna súlyú speciális koronatávcső összeszerelését, melyet a Szovjetunióban gyártottak. A Szovjetunióban összesen kilenc ilyen távcső készült, melyből Debrecen kapta az egyiket. Debrecentől Vlagyivosztokig épül ki folyamatosan a napkoronát, illetve annak részeit vizsgáló, figyelő szolgálat. Harmincöt idős emberről gondoskodnak (Tudósítónktól.) A Kadarkúti Községi Tanács 149 ezer forintot adott ebben _az évben az öregek napközi otthona fenntartására. Harmincölt idős ember látogatja az otthont, amelynek szolgáltatásai csaknem teljes egészében kielégítik igényeiket. A gondozottakat a körzeti orvos és az ápoló rendszeresen fölkeresi, ellátja tanácsokkal és felírja a gyógyszereket. Élelmezésüket az áfész kisvendéglője oldja meg. A házi munkák végzéséhez mosógép, centrifuga is rendelkezésükre áll. A végrehajtó bizottság legutóbbi ülésén határozatot hozott, hogy tovább bőviti a szolgáltatásokat A közeljövőben az étkeztetést uzsonnával egészítik ki. Az öregek foglalkoztatására pedig a ruhagyártól hulladékanyagot kérnek, amelyből párnákat, térítőkét tudnak készítem. i arka tortákat kérnek Az irodalmi bírálat mindenképpen nehéz megbízatás, mert határtalanul személyi művelet; hisz mindenki bizonyíthatja, hogy ugyanazt az írásművet olvasója különböző időpontokban, megváltozott hangulatban másképpen ítélheti meg. Az irodalmi értékelésnek nincs olyan megmásíthatatlan mércéje, mint a hosszúságnak a Sevresben üvegbúra alatt őrzött irridium-platina méterrúd, nincsenek változatlan, törvényesített normái. Aki pedig nem próbálta, nem is tudhatja milyen nehéz egy jeligés irodalmi pályázat bírálata. A bíráló kezében van egy vers, egy novella, egy filmforgatókönyv, sehol a szerző, sehol egy ember, egy név, egy kapaszkodó. A szerző nevét az eredményhirdetésig a bírálóktól távol, Csurgón zárt borítékok őrzik. Az a csalóka látszat, hogy így aztán teljes a tárgyilagosság. Távolról sem! Amikor a csurgói Csokonai napokra beérkezett irodalmi pályázatokat mérlegre tettem, akaratlanul lazítottam irodalmi normáimon, mert nem szabadulhattam attól a gondolattól, hogy első lépéseivel vesződő, talán túlontúl érzékeny fiatal írását tartom a kezemben. Éreztem, hogy valaki most feszülten várja a véleményemet, melyet mindenképpen úgy kell közölnöm, hogy a jószándék meg ne sérüljön és a »-költő« lépteit az írástól az olvasáshoz irányítsam. Ezért ha sok irodalmi szórakozást nem is adott ez az ígéretes munka, bevallom, mégis örömet nyújtott. Minden lapot kíváncsi buzgalommal vettem kezembe, hátha most bukkanok a »nagy ígéretre«. Szívből sajnálom, hogy nem sikerült sem nekem, sem bíráló társaimnak. Az írások többsége új tehetségek feltárása helyett ismét inkább számos irodalompedagógiai gondunkra és tennivalóinkra hívta fel figyelmünket. A pályázatra a megye minden részéből jelentkeztek gimnazisták, szakközépiskolások és ipari tanulók. Beérkezett harminchárom vers és négy pró- •ai írás. Első díirM, »oroszlán- körmökről« őszinte sajnál,- tómra nem adhatok hírt. A versek érzelem- és gond latvilága — néhány kivételtől •bckmtve — egyhangú, nem fiatalos, a táncdalszövegek egysíkú érzelem körét tükrözi. Szomorú epigonizmus ez és figyelmeztet napjaink silány táncdaláradatának ízlésrontó hatására, főként a fiatalok körében. Az eredményhirdetéskor minden jelenlévő megkaphatta írása részletes bírálatát. A legszigorúbb bírálat így zárult: »Mielőtt legközelebb verset ír, ismerkedjék meg előbb nagy költőink verseivel.« Ha a pályázók csak ezt az egyetlen jótanácsot elfogadják, a pályázat kiírása máris hasznos volt. K. B. Megvallom, mindig feszült figyelemmel kísértem a televízió »Kicsoda—micsoda« címen népszerűvé vált bar- kochba játékát. Nincs annál jobb érzés, mint amikor a teljesen ismeretlenhez logikus kérdéseivel mind közelebb kerül a kérdező. A néhány éves tv-múltra visszatekintő játék részvevői rafinált rejtélyeket is megoldottak már. Ez a leleményesség, a versenyzők logikai készsége és sikeres szereplése, az irántuk való tisztelet javaslatot érlelt bennem. Ezt szeretném most közreadni. A mindennapi életben Is gyakran találkozunk rejtélyekkel, melyek megoldását egyszerű földi halandó — vagy hivatal — hiába keresi. Ilyen esetekre javasolnám, hogy az illetékesek hívják össze a televízió fent említett műsorában sikerrel szerepelt versenyzőket, és — tisztes jutalmat kitűzve — adják versenyfeladatnak a számunkra megoldhatatlan problémát. Ezt a módszert javasolnám a Vízvári Általános Iskola vezetőinek is. Vízváron ugyanis olyan csoda történt — hála a Barcsi TÖVÄL- nak —, hogy a kitűzött első ' atáridőre, 1973. augusztus 15-re — megépült a minden igényt kielégítő általános Iskola. Pontosan — a rendelés szerint megérkeztek § A hétfő a csendesebb napok közé tartozik a cukrászüzemekben. A hétvégi hajrá »eredménye« már elfogyott a presszókban, éttermekben, vagy a vasárnapi ebéd után. Ilyenkor készülnek a heti sütésre a fehér csákós cukrászok. Tésztát gyúrnak, krémeket kevernek, habot vernek a tejszínnel díszített süteményekre. Csurgó és környékén mindössze egy cukrászüzem van. Mint Szakály Géza üzemvezető elmondta, tervüket a háromnegyed év befejeztével mintegy 5 százalékkal teljesítették túl, és várható, hogy tanszerek, időben szállították a konyhafelszerelést is. Először úgy tűnt, hogy falat kell bontani, másként nem férnek be az edények, de azután a szállítómunkások leleményessége megoldotta a problémát. örültek a vízváriak, hogy minden rendben van, hogy az új tanévet az új iskolában kezdhetik a gyerekek. A régi kastélyiskolából való kiköltözésnek ugyancsak itt volna az ideje. Ekkor kiderült, hogy mégsem lehet elfoglalni a csodaiskolát — előreláthatóan ebben a tanévben már egyáltalán nem —, mert nincs bevezetve a víz. A csapok szárazon tátognak, a szertárak használhatatlanok, és egyáltalán, iskola víz nélkül elképzelhetetlen. Nosza, kapta magát az iskola vezetője, hogy a bajt orvosolja, megkeresse a felelőst, és mielőbb vizet fakasszon. Azt remélte, hogy ha gyorsan intézkedik, egykét hónap elteltével megoldhatja kétszázötven kisdiák baját. Fáradozása azonban hiábavalónak bizonyult. Ahogy az már lenni szokott, az egyik illetékes a másik »illetéktelenre« hárítja a felelősséget, mosva saját kezeit. Ezért ajánlom a vízvári iskola vezetőinek a barkoch- bát. A kérdés: ki a felelős? Z. I* ez a többlet az év végén is meglesz. A szükségleteket ki tudják elégíteni, a rendelések ütemében szállítják az árut. Tizenkét—tizenháromféle tortát készítenek az üzemben, hétféle roládot, sok minyont, aprósüteményt. Most a gesztenyepüré szezonja van. Eddig mintegy 15 mázsa gesztenyemasszát dolgoztak fel. Hetenként háromezer adagot szállítottak a Lilla presz- szóba, Csurgó más vendéglátóhelyeire és a környező községekbe. Nyolcezer tojást, 60—70 kiló margarint, több mázsa lisztet, cukrot használnak föl (Tudósítónktól.) Megtartották az első falugyűléseket a kaposvári járásban. Patalomban hetvenen jelentek meg a gyűlésen. A lakosság érdeklődésének és a falu iránt érzett felelősségének bizonyítéka, hogy jelentős társadalmi munkát ajánlott fel. A munka szervezését, irányítását László Sándor kisiparos vállalta. A magyaratádi falugyűlésen is több mint hatvanan jelentek meg és nagy figyelemmel hallgatták Horváth János vb-titkár tájékoztatóját a tanács munkájáról. Szólt a fejlesztési terv megvalósításáról. A legjelentősebb tnunegy héten. Ottjártunkkor linzer és isler készült, s mintegy hatezer krémeshez elegendő vajas tésztalap várt kisütésre. Ha valahol esküvő vagy más családi ünnep van, vállalati rendezvényt tartanak, a tortákat a cukrászüzem készíti. Sokszínű marcipánnal díszítik a süteményt. Különösen a somogyudvarhelyiek szeretik a tarka tortákat. Ilyenkor Szakály Géza és Szíriák Tibor a mesterek. Néha több mondatos felírást is kérnek a megrendelők egy-egy csokoládé-, citrom-, kávévagy mogyorótortára. ka idén a járdaépítés volt, amelyre 148 ezer forintot fordítottak. A lakosság 110 ezer forint értékű társadalmi munkát végzett. Ennek zömét a faluszépítés tette ki. Ahogy elmondta, a következő évben fontos feladat lesz az iskola napközi otthon bővítése, felújítása, és hatósági húsbolt létesítése. A vb-titkár elismeréssel beszélt a lakosság állampolgári fegyelméről. Mindössze öt szabálysértési följelentést kellett a tanácsnál- elbírálnia, ezek között tulaj dón elleni vétség nem volt. A felszólalók véleményt mondtak a tanács munkájáról, és sok hasznos javaslatot tettek a község fejlesztésére. Felelős kerestetik Megkezdődtek a falugyűlések a kaposvári járásban SORCIC Későn vették észre A 102 éves Martha Nelson 98 évet töltött Ohio elmegyógyintézetében, noha teljesen épelméjű. Négyéves korában egy tévedés folyamán került az elmegyógyintézetbe, és ezt csak most fedezte föl az intézet új igazgatója, amikor a kórház valamennyi iratát átnézte. Szakképzett gyújtogató Franciaországban, Calais közelében sikerült letartóztatni 13 mesterien kidolgozott gyújtogatás tettesét, aki ez ideig méltán állt minden gyanú felett, hiszen tűzoltó volt. Nyalánk leopárd Bolognában egy leopárd megszökött a cirkuszból. Egy bárban fogták el, ahol — miután fejvesztett menekülésre kényszerítette a vendégeket és a felszolgálókat — békésen falatozott a süteményekből és csokoládékból. Ez is kocogás Jean-Pierra Beltoise-t, a neves autóversenyzőt Ne- versben nagy összegű pénzbüntetésre ítélték, mert óránként 185 kilométeres sebességgel száguldott azon az úton, amelyen a maximális megengedett sebesség 110 kilométer. Ügyvédje a következőképpen igyekezett ügyfele érdekeit képviselni: »Bíró úr, védencemnek, aki hozzászokott ahhoz, hogy óránként 300 kilométeres sebességgel száguldjon, a 185 kilométer szánalmas kocogás csupán«. Csúcsostobaság Franciaországban az autósztráda-hálózat egyik szakaszának karbantartásával foglalkozó vállalat lehatározta, hogy az útvonal mentén műanyag fákat ültet. A francia fásítási szakemberek és a különböző természetvédelmi szervek ezt a döntést »az évszázad legostobább ötletének« minősítik. Szép kis nulla Egy bolero és egy ortopéd sarkú szandál volt egyetlen öltözéke egy csinos koppenhágai lánynak, aki vásárolni indult a városba. Mint elmondta: »Teljesen föl akartam újítani a ruhatáramat, és úgy gondoltam, legjobb ha nulláról indulok.« Nem érvényes Két ismerős összefut a sörözőben. — Hát te mit csinálsz itt? Hiszen neked megtiltotta az orvos, hogy sört igyál! — szólt az egyik a másiknak. — Igen, csakhogy az orvos nemrég meghalt. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottságának lapja. Főszerkesztő: JÁVORI BÉLA Szerkesztőség: Kaposvár, Latinca Sándor u. 2. Postacím: 7401 Kaposvár, postafiók 31. Telefon; 11-510, 11-511, 11-512. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinca Sándor utca 2. Postacím: 7401 Kaposvár* postafiók 31. Telefon: 11-516. Felelős kiadó: Dómján Sándor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza! Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a helyi posta- hivataloknál és postáske esítőknéL Előfizetési -Ifi egy hón^nra: 20 Ft. Index: 25 967 Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinca Sándor u, 6. Felelős vezető: Farkas Béla igazgasd.'
