Somogyi Néplap, 1973. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-17 / 269. szám

Csak az uborkáscsizmában •A föld alá süllyesztett tartályokból Most van a munka dandárja a Szövetkezetek Somogy me­gyei Értékesítő Központjának zákányi telepén. Egymás után érkeznek a rakott gépkocsik a hullott gyümölccsel, amelyet ledarálva gyűjtenek össze a harmincezer literes tartályok­ban. Huszonnyolc ilyen hatal­mas edény van félig a földbe ásva. A megérett cefréből lesz a híres zákányi pálinka. Korábban különböző szárí­tott árukat is készítettek a te­lepen gyümölcsből, zöldség­ből. Az idén már csak 10 va­gon sárgabarackot tettek a szá­rítóba. Ebből mindössze más­fél vagon aszalt gyümölcs lett. Elsősorban az exportigényeket elégítették ki. A szeszfőzés, a szárítás mel­lett a telepen elsősorban sa­vanyúságokat készítenek. Eb­ben az évben hatvan vagon­nal lesz. A hatalmas tartályok­ban paprika, uborka és cse­resznyepaprika savanyo.dik. A nyersárut a MÉK saját ma­ga veszi meg. Szeptember má­sodik feléig tárolták a tíz- és harmincezer literes, föld alá süllyesztett tartályokban a nyersanyagot. Pintér János, a tartósító üzem vezetője elmondta, hogy nem mindig egyforma tömény­ségű felöntő levet csinálnak. Attól függően választják meg a fűszerek, ízesítők és tartó­sító anyagok arányát, hogy hány mázsa nyersanyagot kell savanyítani. Egy-egy tartály­ba ugyanis nem mindig egy­forma mennyiségű uborka, paprika kerül. A tartályokat légmentesen lezárják. Ha üvegekbe kell tölteni a már kész savanyúsá­got, hosszú nyelű villákkal merik ki az asszonyok, s ha a tartálynak már csak az al­ján van, akkor le kell men­niük. Ilyenkor húzzák föl a paprikás- vagy az uborkás- csizmát, mert csak abban le­het a tartályba lépni. Az .egyik csarnokban szinte »látni« sem lehet az ecet­szagtól. Itt tölti üvegekbe a tartályból behordott savanyú­ságot egy-egy műszakban 10— 15 asszony. Egyetlen férfi a segítségük, aki a ‘ válogató­asztalra önti a nehéz ládákból az uborkát vagy a paprikát. A minőséget közben állandóan ellenőr.zi Siftei Krzsebei la boráns. — Tarolnak a nagyvár la tok! — ipondta Pint'r János — A kereskedelem ugyanis már készül az év végi szezon­ra. Ilyenkor több háziasszony vásárol az ünnepi ebédhez sa­vanyúságot, s erre föl kell készülni. Ezért van a zákányi MÉK-telepen is most a mun­ka java: eleget »kell tenni a nagykereskedelem megrende­léseinek. Nemcsak Somogyba, hanem Zalába, Baranyába, Tolnába, Észak-Dunántú'.ra is szállítanak innen uborkát, paprikát. Ugyanakkor el kel! látni saját boljaikat is. U. A. ... az üvegekbe kerül az ubo rka. SOMOGYI GÉZA Jégkoporsá 102. Fél órán belül elfoglalták az orosz katonák a vonalat. A Jak—2 szovjet vadászok mély­repülésben többször végig­pásztázták a környéket, és ahol akár csak egy kis cso­portot is láttak, már lecsap­tak. Veszteségemet meg sem tudták számolni, mert jófor­mán azt sem tudták, ki merre van. Gyiás vezetésével vi­szonylag szervezettén egy kö­réje tömörült kis csoport be­húzódott a kolhoztól jobbra, — kb. 300 méterre — levő magányos kis házba. Az őr­mester érdeme, hogy nagy hangjával tudta irányítani őket. Aki tehette az 5 szava­— Tüzet szüntess! — üvöl­tötte. — Gyülekező a sajtrak­tárban! A kis házat sajtra emlékez­tető penetráns illatáról ne­vezték így. Éktelen bűz ural­kodott ott, amit »csak akkor lehet megszüntetni, ha fel­gyújtják!« mondogatták. Kincstári használatú kapca­tárolónak is nevezték egye­sek. Néhány perc múlva beér­kezett az első csoport. Az épület düledező falaival és hatalmas palánkkapuival sok védelmet nem nyújtott, ezen­kívül rettenetesen huzatos volt. A ház fele emeletesre volt építve, de a födém lesza­kadva hevert a földön. A bel­ső lépcsőfeljárat egy szál ge­rendára támaszkodva semmi­be vezetett. A belső tér tele volt még a nyáron behordott géproncsokkal. Mikor Gyiás befutott, már égy embert talált ott. Az gyiket átküldte a kolhozba: — Jelentse, hogy itt vagyok. > ha lehet hozzon távbeszélő- készüléket! Megértette? — Igenis! — felelte a fiú, és már indulni is akart. — Várjon! — kiáltott utá­na az őrmester, mert közben befutottak még hatan. Köz­tük Odrobinyák és Juszkó őrvezető. — Jönnek a többiek! — ki­áltották. — Itt, hátul... Meg- kellett kerülni a dömbot, mert istentelenül verik a másik ol­dal ... — Ne járjon a szája! Ha jönnek, itt lesznek — torkolta le az őrmester. Fogják meg azokat a vackokat! — muta­tott a hatalmas vasdarabokra —, és hordják ide, a kapu­hoz. Miée nagy keservesen az első darabot odacipelték, még nyolcán érkeztek, élükön Ben- kővel. Drakula, két cipész, egy szabó és Salamon... Szénási nélkül. Gyiás ráné­zett a katonára, akit átkül­dött a kolhozba. — Maga még itt van, az isten... — rivalt a fiúra. — Mi volt a parancs? — Azt mondta, várjak. — Menjen, mert a valagába lövök!... De vigyázzon, ne­hogy eltalálja egy ruszki go­lyó ... mert nem mindegy, hogy ki lövi meg... A fiú nekilódult. — A zanyja mindenit — csodálkozott Ódrobinyák. — Mostan is van neki je viccel­ni kedve! Nem győzték kapkodni a fejüket. Az oroszok észrevet­ték, hogy ott vannak, és irtó­zatos tüzet eresztettek rájuk. Akna, golyó fütyült, robbant. Por és füst vette körül őket. Mikor egy kissé csendesült, !November: alkoholellenes hónap Somogybán Ötven kérdőív tanúsága A népfront megyei bizottságának fölmérése — Utána kell járni az észrevételeknek Egy érdekes fölmérés ta­pasztalatait összegezték a kö­zelmúltban. A Hazafias Nép­front megyei nőbizottsága öt­ven községi és városi nőbizott­sági tisztségviselő segítségével megpróbált képet alkotni róla. hogyan tartják be több somo­gyi községben és városban az alkohol forgalmazásáról ta­valy sTü’etett belkereskedelmi mi-iszteri rendeltet. A kérdő- ' eket "’em szakembereknek 'nem lelkes 'rsidzlmi mun- ■ :í ' iz~ esz'' l ingáknak, do1 "■ - t7c küldték. Így az is ■e leshet néhány kér­• '^re nem v.Vasztak ponto­san, s ha fe'ettük esetleg túl­- . ..........a resti a képet • »em s-- "kosán vá’toztat- *ák meg1 a tényeket. A fölös ' •'"'-■'zet is 1ó szándékot ta­kar hogy az illetékesek sem •vi'-'-iv se hao”’"7: figyelme” •: .-! „g ■32r? -i'-cet. Per ■e ’ ár 'eo«a eleve túlzónak 'ni ezt a főMo«vzést. mert »n so’ 'íle tapasztalatr ' k "esze. Vegyük s rra a fölmérő' b kér 1 ■ soportjaira adott olaszokat. Itt van például az egyik legfontosabb rendelke­zés: tizennyolc éven aluliak nak tilos szeszes italt kiszol­gálni. Az ötven megkérdezett közül harmincnyolc nőbizott- sági tisztségviselő azt írta a kérdőívre, hogy ezt a rendele- ct az ő környezetében nem tartják be. Az egyik válasz szerint a ker’seligeti italbolt­ban még néhány általános is­kolai tanulót is kiszolgálnak, s a választék elkeserítően nagy: ihat a fiatal, amit akar — bort, sört, égetett szeszt. A ba- latonszabadi 7-es és 8-as szö­vetkezeti italboltban hasonló a helyzet, ha nem is ennyire szomorú. Ádándon az ünnepe­ken és vasárnapokon a helyi szakmunkásképző intézet ta­nulói gyakori vendégek az italboltban. Volt néhány ba­latoni elárusítóhely, ahol a nyáron sok szabálytalanságot követtek el, a felelősök egy része meg is kapta méltó bün­tetését. A nőbizottsági fölmé­rést természetesen a hivatalos szerveknek ellenőrizniük kell, a kérdőívekre adott válaszokat jsak vázlatnak tekinthetjük. A fiatalok, akik még nem töltötték be tizenhatodik élet­évüket, italboltban, borozóban, poharazóban, termelői borki­mérésben szülői vagy nevelői kíséret nélkül nem tartózkod­hatnak. Bárba és éjszakai mu­latóba pedig még kísérettel se mehetnek. Presszóban, étte­remben, zenés, táncos, műso­ros szórakozóhelyen, meleg­konyhás borozóban, sörözőben kíséret nélkül este- hét óráig, szülői, nevelői felügyelettel ki­lenc óráig tartózkodhatnak. A megkérdezettek több mint a fele a rendelkezés e pontjai­nak kapcsán újra kedvezőtlen megfigyelésekről számolt be. Az egyik válaszadó pontos dá­tumot is írt: a marcali Tavasz presszóban október 2-án éjsza­ka fiatalok felügyelet nélkül szórakoztak. Igaz, ezt már ne- réz lenne bizonyítani, de most nem is ez a fontos: tegye szí­vére a kezét az üzletvezető, aki azt állítja, hogy nála ilyen még nem fordult elő. Szó sincs arról, hogy mindent a bírsá­golásokkal akarnánk elérni. Kérjük az üzletvezetőket, al­kalmazottakat, éjszakára küld­jék haza a fiatalkorúakat. A kérdőívekből egyébként az is kiderül. Ijiogy tizennyolc köz­ségben igen gondosan betart­ják a szóban forgó rendelkezé­seket. Sajnos, nincs ez így Barcson és néha Lengyeltóti an sem. A fölmérés egyik kérdés sopurtja — általában — a szeszes ital forgalmazásával foglalkozott. Vegyük sorra, hogy a megkérdezettek miben nem találtak hibát. A környe­zetükben működő édességbol­tok kommersz szeszes italt, asztali és pecsenyebort nem árusítanak. Az önkiszolgáló ét­termekben csak sört lehet kap­ni. A cukrászdákban likőrön, csemegeboron és borpárlaton kívül mást nem árulnak Hangsúlyozzuk, a megkérde­zettek tapasztalatairól van szó. másutt tehát megeshet, hogy a rendeletet felrúgják. Erről természetesen szívesen fogad­ja a bejelentést az ellenőrző tanácsi hatóság. számát. Helyesebb lenne, ha minden második kocsma he­lyett tejboltok lennének, vagy szeszmentes vendéglők.«. Volt aki azt javasolta: tegyenek erélyes intézkedést, hogy a ter­melőszövetkezetekben se dol­gozhassanak ittasan. »A fiata­lok egészségének védelmét, er­kölcsi óvását sajnos a rendelet betartása sem segíti eléggé. Aki akarja, megveszi az italt a boltokban, azután a barátai­val megissza a parkban, vagy valahol egy lakásban. Minden a neveléstől függ, a szülők fe­lelősségétől is.« Valaki kifogá­solta, hogy nyáron kevés a Balaton-parti ifjúságvédelmi ellenőrzés, más azt tette szó­vá, hogy a kaposvári külterü­leti vendéglőkben kellene többször megfordulniuk az el­lenőröknek. S végül egy elke­seredett megjegyzés: »Miért kell az elvonókúrához olyan hosszadalmas eljárás, hogy mi­re az illetőt be lehet juttatni, addigra már családi tragédiák történnek? Intézményesen kel­lene intézkedni, nem az alko­holista hozzájárulásával/« (Az elvonókúra tapasztalataira egyébként lapunkban rövide­sen visszatérünk.) A megyeszékhely nőbizott­sága is pontokba foglalta ész­revételeit. Ezek közül egy: •’■Helytelen, hogy az üzletek mellett, az utcán, a kapualj­ban is lehet italt fogyasztani, így nemcsak az iszik, aki meg­vásárolta, hanem kaphatnak a fiatalkorúak is. Ez a rossz pél­da áll többek között a Vörös Hadsereg úti iskola tanulói előtt is, hiszen ez történik az iskola közelében. Többször lát­tuk, hogy az általános iskolá­sokat is megkínálták. Ha szó­lunk a szülőknek, durván le­torkolnak bennünket. Megol­dást csak a szigorúbb ellenőr­zés hozhat!« A kérdőívek megállapításai­val foglalkoztak a napokban a megyei tanács kereskedelmi szakemberei is egy tanácsko­záson, melyről A kereskede­lem és az alkoholkorlátozás címmel lapunk részletesen be­számolt. így inkább arról szó­lunk, hogy a nőbizottsági tiszt­ségviselők az alkoholellenes munkához mi mindent java­soltak. Régi, nagyon régi vá­gyunkat fogalmazta meg az egyik asszony: »Túl soknak tartom az italboltok, büfék Ügy hallottuk, a nép­front az alkoholellenes mun­kát az eddiginél nagyobb- erő­vel akarja folytatni, társul szegődne több szervhez, intéz­ményhez. A fölmérések ezután is sokat segítenek majd, azon­ban eredményük csak akkor lesz, ha a hivatalos szervek to­vábbra is utánajárnak az ész­revételeknek, és nem késle­kednek az intézkedésekkel sem. Pintér Dezső Kis konténert a kereskedelemnek kinéztek. Sehol nem láttak t semmit. A lövések már mási irányból hallatszottak. Az őrmester fölmászott a semmibe vezető lépcsőroncson, és a támaszgerendákon végig­lovagolt egy egyik falon levő nyílásig. Távcsövével végig­pásztázta a környéket. A maguk épített bunkerok ott sorakoztak a látómezőben. A széles, keskeny torkú lő- rések sötéten ásít-oztak. Vagy háromszor végigsöpört a táv­csővel, mikor az egyiknél meg­állt. — Hej... azt a... — mór-] zsolt szét egy káromkodást. Arca sápadt volt. Gémbere-] dett ujjaival megpróbálta] élesíteni a képet, de a moz-. dulatai durvák voltak. Any- nyit azonban kivett, hogy egy, golyószóró csöve mozog aj lőrés nyílásában. A következő pillanatban ap-j ró villanásokat látott, és mári hallotta is az éles, pattogva I sivító füttyöket. A fal por-! zott előtte. — Őrmester úr! A bún-’ kérőkből lőnek!... Mind el­foglalták! — kiáltotta Sala­mon —, majd — ki tudja há-1 nyadszor — Szénási miatt sá- pítozott. — Hol az a vadmar-* ba? — mondta sajátos stílű-( sában, de kimondhatatlan ag-j gódással hangjában. Az őrmester mással volt< elfoglalva. Nem is tudta, hogyi került le a gerendáról. A kér-, dés, amit egyszerre többen isj föltettek, meg a sajgó oldala] meggyőzték, hogy a legrövi-< debb úton. (Folytatjuk) Miért jobb és ésszerűbb konténerben szállítani az árut a hagyományos módszereknél? Nagyjából így foglalható össze annak a tanácskozásnak a lényege, amelyet tegnap tartottak a balatonboglári FÜSZÉRT-fióknál a műszaki hetek keretében, a Szervezé­si és Vezetési Tudományos Társaság somogyi szervezeté­nek rendezésében. A konténe­res szállítás céljait, előnyeit és programját Katz Géza, a Ke­reskedelmi Munka- és Üzem­szervezési Intézet főmérnöke ismertette előadásában. E módszer elterjesztésének fontosságát mutatja, hogy kü­lön párt- és kormányhatározat foglalkozik napirendre tűzésé­vel. A határozat kimondja, hogy a konténeres szállítás fej­lesztésének a »kereskedelmi hálózatban folyó munka szer­vezetté tételére, a munka- és eszközhatékonyság fokozására és mindezek révén a vásárlási és munkakörülmények javítá­sára kell irányulnia«. Vagyis a korszerűbb konténeres szállí­tás kímélje meg a kereskedel­mi dolgozó erejét; a kereske­delmi dolgozó ne az áru moz­gatással legyen elfoglalva, ha­nem felszabaduló energiáival inkább magasabb szinten szer­vezze az áruforgalmat, és le­gyen a vevő egyenrangú part­nere. A lakosság 3,5—4 százaléka dolgozik ma a kereskedelem­ben, s ennek 70 százaléka nő. Naponta nem kevesebb, mint 150 ezer tonna(!) áru mozga­tása hátul rájuk, s minden bolti dolgozó napi 6—800 kilo­gramm árut mozgat minden segédeszköz nélkül. Ilyenfor­mán a probléma összefügg a munkaerő-gazdálkodással is, hiszen, ha nem könnyítenek a bolti dolgozók helyzetén, a kereskedelemből is ipegindul- hat a . munkaerő-vándorlás más, könnyebb helyek felé. Ezenkívül a vállalatok szempontjából azért sem kö­zömbös a konténeres szállítás bevezetése, mert — az intézet 1 számításai szerint — a szállí­tások során konténerenként és fordulónként 11,80 forintot ta­karítottak meg (budapesti ada­tok) a hagyományos szállítási lánccal szemben. A Somogy—Zala megyei FŰSZERT igazgatója, Dévényi Zoltán elmondta, hogy a me­gyében összesen körülbelül tízezerféle árut visznek az üz­leteknek. A kiskonténerprog- ram szerepe Somogybán ki­emelkedő jelentőségű, mert a megyében sok a 300—500 lako­sú kis község, s e falvak apró boltjaiba nagy konténereket vinni nem érdemes. Ezenkívül egyes vállalatok húzódoznak a közvetlenül a boltokba helye­zett konténerektől, mert — mint mondják — nem esztéti­kus. Ezért a jövőben ezeket az — általában alumínium ládá­kat — tetszetős, reklám jellegű dekorációkkal látják eL

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents