Somogyi Néplap, 1973. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-15 / 267. szám

Döntés és aktivitás A pártalapszervezetek mun­kájáról szóló értékelé­sekben szinte refrénként fordul elő a kritikai megálla­pítás: az alapszervezetek leg­felsőbb fórumain, a taggyűlé­seken ritkán hoznak határ,oza- tokat, s ha mégis, többnyire személyi kérdésekben. Az egyik járási pártbizottságon nemrég talán némi túlzással, de találóan így jellemezték a helyzetet: a pártdemokráciát, a tagságnak a döntésekhez való jogát szinte csak a vezetőségek megválasztására szűkítik le. Régi tapasztalat, hogy a tag­gyűléseken akkor aktív a tag­ság, ha oda döntésre érett, dön­tésre váró kérdések kerülnek. De hozzátehetjük ehhez: ahol nemcsak személyi, hanem egyéb kérdéseket is a taggyű­lés elé visznek döntés végett, ott nemcsak a taggyűlésen ak­tívak a párttagok, hanem azt megelőzően, a döntések előké­szítésében is. Ilyenkor ugyanis a taggyűlést megelőzi a sokol­dalú tájékoztatás, az eszme­csere, a vita az eldöntésre váró kérdésekről a pártcsoportok­ban, a vezetőségben. Ahhoz persze, hogy a tagság részt vegyen a döntések előké­szítésében, nem elegendő is­mertetni, mely kérdésekben kell majd állást foglalni a tag­gyűléseken. Az alapszervezet vezetőségének kötelessége megadni a tagságnak mindazokat az ismerete­ket, információkat, ame­lyek szükségesek ahhoz, hogy a pártkollektíva érdemben ál­lást foglalhasson. De az akti­vitáshoz hozzátartozik az is, hogy maguk a pártcsoportok — és a kommunisták egyen­ként is — igyekezzenek tájé­kozódni, ismereteket gyűjteni, kiegészíteni a kapott informá­ciókat saját tapasztalataikkal. De legalább ennyire fontos az is, hogy egyéni tapasztalatai­kat ellenőrizzék, vessék össze az általánossal, nehogy egyedi jelenségeket -emeljenek az ál­talánosságok rangjára. A kivé­teles esetekre alapozott követ­keztetések ugyanis tévútra ve- l zethetik a cselekvés módját keresőket. Mindezek együtt­véve szükségesek a felelős ál­lásfoglaláshoz, ahhoz, hogy a kommunista érdemben, alkotó módon vegyen részt a dönté­sekben. « N em serkenti tevékeny részvételre, termékeny vitára a párttagságot az olyan »döntés«, amely mecha­nikusan határozattá avatja a taggyűlési beszámolót a vitá­val együtt, anélkül, hogy fi­gyelembe venné a kritikai ész­revételeket, az eltérő vélemé­nyeket. A helyes gyakorlat itt az lenne, ha minden érdemi észrevételt külön-külön szava­zásra bocsátanának, vagyis a taggyűlés döntene abban, mely javaslatot köteles a vezetőség figyelembe venni. Vannak olyan alapszerveze­tek, amelyek taggyűlésein a beszámoló és a vita után ol­vassák fel a határozati javas­latot. A következmény: a tag­ság mechanikusan megszavaz­za azt anélkül, hogy érdemben és a beszámolóval együtt, az­zal összefüggésben folytatott volna róla vitát, s a taggyűlés ily módon értékelné: helyes-e a határozati javaslat, nem szorul-e kiegészítésre. Az is előfordul, hogy olyan határo­zatot hoznak, amelyről már az elfogadáskor tudni, hogy nem valósítják meg. Máskor meg olyan kérdésekben sem ter­jesztenek a tagság elé határo­zati javaslatot, amelyekben nemcsak indokolt lenne a tag­ság döntése, hanem annak el­maradása súlyosan sérti a párt- demokráciát. Mindezek a mulasztások nemcsak a taggyűlésen érez­tetik káros hatásukat, hanem a taggyűlések után is. A he­lyenként észlelhető passzivitás, értetlenség, bizonytalanság, tá­jékozatlanság nem ritkán ab­ból ered, hogy kirekesztették a párttagságot a döntésekből, vagy nem tájékoztatták a ve­zetőség határozatairól, tevé­kenységéről, elmulasztották megadni a cselekvéshez nélkü­[ lözhetetlen információkat, űt- 1 mutatásokat. Nemcsak a párt­demokrácia szenved ilyenkor csorbát, hanem bizonytalanná válik a végrehajtás is, hiány­zik a cselekvéshez szükséges egyetértés, egység, s még azon sem lehet csodálkozni, ha ilyen esetekben lanyhul a párttagság fegyelme is. A pártdemokráciának elemi feltétele tehát, hogy az alap­szervezetek taggyűlései min­den fontos kérdésben megala­pozott, reális, végrehajtható, a feladatokat félreérthetetlenül, határidővel, és felelősökkel rögzítő határozatokat hozza­nak. Helyes lenne, ha ezek nem szorítkoznának csupán személyi kérdésekre, a párt­munkára, a gazdasági munka szervezésének, ellenőrzésének problémáira, hanem elvi állás- foglalásokat is tartalmaznának olyan lényeges kérdésekről, amelyekről az adott közösség­ben vitatkoznak, amelyekoen félreértés, bizonytalanság ta­pasztalható. A párt politikájának ered­ményes , végrehaj tását segíti, ha a kommunis­ták az alkotó viták után a részkérdésekben is azonos né­zeteket vallanak. A folyosó he­lyett a taggyűlések legyenek a fórumai e vitáknak is. Persze nem arról van szó, hogy min­den részletkérdést érintő né­zetkülönbségben állást foglal­janak a taggyűlések, de kívá­natos, hogy e párttestületeket mind nagyobb mértékben te­gyük az ideológiai, politikai viták, az egységes nézetek ki­alakításának fórumaivá Vita, döntés, végrehajtás — nagyon jól ismerjük a párt­élet e három alapvető mozza­natát. Ha bármelyikből is ki- rekesztjük az alapszervezet tagjait, az passzivitáshoz, bi­zonytalansághoz, közönyhöz vezet. Ha viszont mindegyik­ben támaszkodunk rá, aktív, tettre kész lesz a párttagság, és nem marad papíron egyet­len határozat sem. r. j. Sokoldalú segítséget várnak a fiatalok Megnyitották a pályaválasztási hónapokat Korábban másról folyt a vita KISZ-küldöttértekezlet Marcaliban A tanintézeti KlSZ-szerve- zetekben már a tavasszal meg­választották az új vezetősége­ket A többi alapszervezetben, csúcsvezetőségben, munkahelyi vagy területi bizottságban most, az ősszel választották újjá a testületeket A járási, városi küldöttértekezletek so­rát, melyeken megválasztják a KISZ-bizottságokat — tegnap a marcali járási nyitotta meg. A küldöttek a járás 1729 KISZ fiatalját képviselték. Az értekezlet feladata az volt, hogy számot adjon az utolsó választás óta eltelt két év munkájáról, és megválassza az új KISZ-bizottságot. A kül­döttértekezleten részt vett és hozzászólt Király Ferenc, a járási pártbizottság első titká­ra, Balázs Nándor, a megyei KISZ-bizottság titkára, Szeke­res János, a KISZ kb mező- gazdasági és falusi osztályának munkatársa. Csordás Ferenc, a KISZ mar­cali járási bizottságának titká­ra beszámolójában többek kö­zött a következőket mondta el. — Ez alatt a két év alatt hatékonyabb politikai munka és pártirányítás jellemezte szervezeteink tevékenységét. Rendszeresebbé vált a szerve­zeti élet, s ezt főleg annak kö­szönhetjük, hogy nagyobb gon­dot fordítottunk a vezetőkép­zésre. Az alapszervezetek irá­nyításából most már az értel­miség is kiveszi a részét. Nem is olyan régen még azt pana­szoltuk, hogy hiányoznak a pedagógusok a KISZ-fiatalok közül. Jelenleg nincs olyan munkaterülete a KISZ-életnek, ahol ne lennének ott a neve­lők. A KISZ-tagok közül töb­ben léptek a párt sorába az elmúlt időszakban. Igaz, kicsit bátortalanok még a fiatalok a pártajánlásokkal kapcsolat­ban. Néhány helyen még elő­fordult, hogy KJSZ-alapszer- vezeti ajánlás nélkül lett vala­kiből párttag. Járásunk KISZ-tagjai főleg a mezőgazdaságban dolgoznak. El kell érnünk, hogy egyre többen kerüljenek be belőlük a tsz-ek vezetőségeibe is, hi­szen onnan többnyire még hiá­nyoznak a fiatalok. Gondot okoz még az is, hogy a járás fi-*f í n ? ?vtcrávn száz Ifjú Gárda tag van a já­rásban. Az idén a megyei szemlén első lett a marcali sza­kasz. Tevékenységének elis­merését jelenti, hogy az 1973— 74-es kiképzési évet záró me­gyei Ifjú Gárda szemle meg­rendezésének jogát Marcali kapta meg — tájékoztatta a küldötteket Lakatos Zoltán if­júgárdista, a marcali gimnázi­um tanulója. A tegnapi küldöttértekezlet új KISZ-bizottságot is válasz­tott. A bizottság élére ismét Csordás Ferenc került. Egy küldöttértekezlet alap­ján persze nem lehet képet adni az egész járás fiataljai­nak életéről. A beszámoló és a vita is azt tükrözte, amit Far­kas László Vése, Nemesdéd, Varászló közös KlSZ-szerveze- tének titkára mondott az egyik szünetben: — Zajlanak az események, küzdünk, dolgozunk, néha ve­rekszünk is, de nem eredmény nélkül. H. É. így nehéz bevonni őket altunk gárdisták. Most csaknem KISZ-életbe — mondta többek ................................ k özött Csordás Ferenc. A beszámolót tartalmas vita követte. A jelenlegi marcali KISZ-vezetők között többen dolgoznak hosszabb ideje a mozgalomban, és a vendégek közül is néhányan valamikor a járás ifjúsági mozgalmának irányítói voltak, ök mondták el, hogy ezelőtt még, néhány éve is egészen más gondokról kellett vitatkozni, mint most. Ilyesmiről: Kinyitják-e a mű­velődési otthonokat a fiatalok előtt vagy nem? És ha bejut­nak, miért nem hallgathatják a rádiót, miért nem égethetik este a villanyt? — Tegnap fő­leg az ifjúsági törvény végre­hajtásával, az üzemi demokrá­cia kérdéseivel, a vezetőségi ülések aktivitásával, a vezető- képzéssel kapcsolatban hang­zottak el hozzászólások. Néhá­nyan pedig beszámoltak a kül­döttértekezletnek a KISZ- munka egy-egy területének eredményeiről, alapszervezetük munkájáról. — Egyre jobban elterjednek nálunk is az üzemi négyszö­gek, amelynek lényege, hogy a vállalatvezetőség, a párt, a KISZ, a szakszervezet egy-egy képviselője közösen beszéli meg a munkahely legidősze­rűbb gondjait. A járás terüle­tén főleg termelőszövetkeze­tek vannak. Jó lenne, ha az üzemi demokrácia e formája nemcsak az itteni üzemekben, hanem a mezőgazdaságban is gyakorlattá válna — mondta hozzászólásában Lönhardt Fe­renc, Mesztegnyő küldötte. — Ami területi alapszerve­zetünkben ki itt, ki ott dolgo­zik. Ahhoz, hogy megfelelően össze tudjuk tartani a tagsá­got, képzett irányítókra lenne szükségünk. Mikor arra gon­doltunk, hogy vezetőképzőre küldünk valakit, gyakran azt mondják a munkahely vezetői — hiszen sok esetben a válla­lati munkától kellene a veze­tőképzés idejére elvonni a fia­talt —, hogy a falunak mi nem adunk KISZ-vezetőt — pana­szolta Havasi Károly kéthelyi KISZ-titkár. — Négy évvel ezelőtt egyet­len Ifjú Gárda raj működött MarenliV'nn. Csak nvolcan vnl­Tegnap az ÉDOSZ Művelő­dési Házban nyitották meg a pályaválasztási hónapokat. A megjelent tanulók előtt Tóth László, a Somogy megyei Pá­lyaválasztási tanácsadó igaz­gatója mondott beszédet. Töb­bek között az alábbiakra hívta fel figyelmüket: — Most kerültök először olyan helyzetbe, hogy határoz­notok kell, milyen pályát vá­lasszatok. Ügy kell döntenetek. hogy a munka ne legyen robot számotokra, hanem kedvelt foglalkozás. Persze, nemcsak a tetszésen vagy kedven múlik a pályaválasztás, önvizsgálatra is szükség van. A pályaválasz­tási intézet ebben próbál segít­séget nyújtani. Így — amint ezt a kiállítás is mutatja — az élelmiszer- és vendéglátóipar területéről Somogybán is ren­geteg szakmát lehet választani. Például: eladó, szakács, cuk­rász, felszolgáló és még sok más lehetőség van, melyekről részletesen tájékoztatnak az üzemek. A megnyitó beszéd után fil­meket mutattak be, amelyek a különféle szakmákat ismertet­ték. A pályaválasztási munka egész éves. A csúcsidőszak azonban — amikor végérvé­nyesen dönteniük kell a gyere­keknek — ezekben a hónapok­ban van. A pályaválasztási in­tézet pedagógiai, szakmai fel­világosítással, pszichológiai vizsgálatokkal, kiállítások, filmvetítések rendezésével se­gíti a tanulókat. Ebben az idő­szakban fokozódik a szülők felvilágosítása is. Ezt a célt szolgálja a munkásszülők ma rendezendő fóruma, később pe­dig a falusi szülőkkel való ta­lálkozás. Minden járási szék­helyen rendeznek kiállítást. Az üzemek úgynevezett nyílt napokat tartanak, így a gye­rekek a gyakorlatban'is láthat­ják, hova kerülnek. Megyei szinten pályaválasztási vetél­kedőt is terveznek. Mindezeket a megyei KISZ-bizottság, a ta­nácsi és más szervek is támo­gatják. A filmvetítés után megkér­deztem néhány fiút és lányt. — Mi az elképzelésetek, mit szeretnétek csinálni az iskola elvégzése után? — Én közgazdasági techni­kumba szeretnék menni, ha ez nem sikerül, akkor kozmeti­kusnak — mondta az egyik kislány. — Övónő szeretnék lenni, de azt hiszem, nincs hozzá elég jó hangom. Márpedig a gyere­keket énekelni, beszélni keli tanítani — nyilatkozik a társa. — Autó-motorszerelő le­szek én is és a barátom is — mondja egy fiú. — Érdekel a szerelés, meg az autó. — És ti? Milyen pályára ké­szültök? — kérdeztem a töb­biektől. Hallgatás, homlokráneolás. Egy pillanatra gond üli meg a gyerekarcokat. — Olyan nehéz a döntés. Még csak beszélgetünk erről otthon, de nem alakult ki a végleges választás — felel vé­gül is az egyik kislány. Véleményével — úgy láttam — nem áll egyedül. Neki és társainak is sok segítségre van szüksége, míg eljut a helyes döntésig. Sz. Sx. Jubileumra készülnek a nagybajomi méhészek A nagybajomi áfész irodájá­ban egy dosszié van előttünk, benne megsárgult papírok, iratok. Húsz—harminc esz­tendővel ezelőtt íródtak. Mi­ért kerülnek most elő? Er­ről beszélgettünk Kányási Kálmán áfész-elnökkel, Szi- geti'ári Ferenccel és Virág Pállal. — Megemlékezésre készü­lünk — mondta Szigetvári Ferenc, a helyi méhészszak­csoport egyik vezetője. — De­cember elején lesz harminc esztendeje, hogy Nagybajom­ban megalakult a Nagybajom és Vidéke Méhészkor, mely azóta, ha más néven is, fo­lyamatosan működik. íme az egyik bizonyíték. Egy füzetet vesz elő, me­lyet annak idején posta­könyvnek használtak. Rajta egy bélyegző lenyomata. En­nek a közepén egy méhkas, körülötte pedig ez a felirat látható: »Nagybajom és Vi­Másfélmillió sertést vásárolnak fel a negyedik negyedévben A negyedik negyedévben összesen 1,5 millió sertés fel­vásárlására számítanak a me­gyei állatforgalmi és húsipari vállalatok. A megállapodáso­kat — a szerződéskötés rend­je szerint — az értékesítés előtt legalább három hónap­pal kell megkötniük a gazda­ságoknak és a háztáji hizla­lóknak a húsipari vállalatok­kal. Ezt a rendszert szep­temberben vezették be azzal a kiegészítéssel, hogy a le­nem szerződött állatokat szin­tén átveszik, ebben az eset­ben azonban szabadárat fi­zetnek érte, és az átvételnél mindig a szerződés útján ér­tékesítő termelőket részesítik előnyben. A felvásárló vállalatok fél­ti iVáen nyomán megélénkült a szerződéskötés: októberben 678 ezer hízó átvételére kö­töttek szerződést a húsipari vállalatok, s ez rekordot je­lent. A felvásárlók az állami hizlaldák feltöltésére, ellátá­sára ugyancsak sok szerződést kötöttek, ezek alapján a ne­gyedik negyedévben 140 ezer süldő érkezik majd a hizlal­dákba. Az első negyedévi süldőszállításokra most írják alá a megállapodásokat. 1974 első három hónapjára 140 ezerrel több, összesen 700 ezer sertés szállítására talál­tak eddig szerződéses partnert a felvásárlók. Az érvényben lévő szerződési feltételek sze­rint első negyedévi értékesí­tésre az év végéig lehet meg­kötni a megállapodásokat. Az év utolsó előtti hónap­jában zavartalan az állatpia­cok forgalma. Hetenként átla­gosan 3 ezer süldőt és mala cot kínálnak a háztáji gazda­ságok. A felhajtott állatok 60 százalékát — az államinál magasabb áron — szintén a háztáji és a mag á nh izlal ók vásárolják meg. Az állami felvásárlás egyelőre a kínálat­nak csak kisebbik részét tud­ja átvenni, ugyanis a szabad­piaci árak túlságosan maga­sak, és így a vállalatok még »nem jutnak szóhoz«. A ház­táji gazdaságok igen élénk, lényegében egymás közötti ér­tékesítési forgalmát azzal ma­gyarázzák, hogy országosan kedvező a takarmányellátás, s ez — más tényezőkkel együtt — kedvezően befolyásolja a tenyésztői és a hizlalási ked­vet déke Méhészkor, Nagybajom, Somogy vm. 1943.« — Nagybajomban hagyo­mánya van a méhészkedésnek. Már a harmincas évek végén több méhész dolgozott szer­vezetten a községben. Annak idején tanfolyamot rendez­tünk, melynek negyven —ÖV ven méhész részvevője volt Van olyan oklevél is a bir­tokunkban, melyet akkor a tanfolyam elvégzéséről állí­tottak ki. Itt van az alapsza­bály, ezt 1943-ban hagyták jóvá. Eszerint a Nagybajom és Vidéke Méhészkor az Or­szágos Magyar Méhész Egye­sület tagja. A háború alatt hónapokig dúltak a harcok községünk­ben és környékén. így minden elpusztult, s újra kellett kez­denünk. Megvan az 1947-ben újraválasztott vezetőség név­sora, közülük néhányan még ma is tevékenykednek. — Mit tudnak még a mé­hészkor tevékenységéről? — A méhészkedés mellett fásítottunk is. Körülbelül ezer darab japánakác-cseme- tét iskoláztunk, s mikor azok megnőttek, elültettük. Ma is azok vannak a főtéren. Az­után hársat és egyéb mézelő fákat ültettünk. Éppen húsz esztendeje, 1953-ban a földmüvesszövet- kezeten belül alakult meg a méhészszakcsoport. Ennek ke­retében működik 1957 óta a műlépüzem, mely nemcsak a tagokat, hanem országszerte sok szakcsoportot, méhészt lát el a nélkülözhetetlen mű- léppel. Decemberben kiállítással egybekötött megemlékezésre kerül sor. Erre meghívják a megyében működő szakcso­portokat, méhészeket, a me­gyei és az országos méhész- szövetséget. Tovább népsze­rűsítik a méhészetet, igyek­szenek minél több fiatalt megnyerni ennek a szép, ne­mes, hasznos időtöltésnek. K. A Somogyi Néplap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents