Somogyi Néplap, 1973. október (29. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-14 / 241. szám
Kiss Dénes ARANY „Vadat űzni feljövének” szólt magyar Vejnemöjnen. Ősi nyolcas ütemére dúdolják hány ezer éve? Engem is visz ez a vágta ködbe vesző ingoványba Sok jó lovam-szavam hátán járok álmok héthatárán „Hős fiai szép Enéhnek” Napkeletről száll az ének s ha visszazeng napnyugatról Oka Káma beiesajdul Nincs még vége a galoppnak írom Juvan Sesztalovnak ki szivében kölyök-sámán rokon forrás gyöngye száján Regebeli messzi tájon ahol csak az ég a sátram s Tejút-öltés idő-férce feszül át a múlt ködébe „Vadat űzni feljövének” el ne múljon ez az ének Szívünk mélyi tág időben születik új Vejnemöjnen. Mai szőriét köttök HAMID G ÜLJ AM üzbég költő és műfordító, irodalomszervezői és könyvkiadói tevékenysége is je- fölvillannak Kelet színei, a relem őszinte szavú lírikusa. Verseinek dallamában lentős. A népek közti testvériség, a barátság és a szehazai táj embereinek gazdag, színes érzelemvilága. Ti leningrádi, moszkvai barátok S ti moldvai, grúz és orosz fiúk, Ha nálam olykor egymásra találtok: Örömötökből nekem is kijut. Az asztalon zöld üzbég tea gőzöl. Kint részeg fülemülék zengenek. S míg száll dalunk a tiszta szerelemről, Egy a dallam, e ennél lehet-e szebb? Mifelénk ma is így mondják sokan: Gazdag csak az, kinek barátja van. Kerék Imre fordítása Fiatal írók Köre Ez év tavaszán alakult meg a Fiatal Írók József Attila Köre, amely a Magyar Írók Szövetségének külön munka- bizottságaként működik. Vezetésével Marosi Gyula írót bízták meg. Az alapító tagok létszáma körülbelül 80, 14-en képviselik a vidéken élő fiatal írókat. A tagok között nemcsak írók és költők találhatók, hanem publicisták, kritikusok, dramaturgok, és a Balázs Béla Filmstúdió tagjai is. Marosi Gyulát kérdezem: — SEI yen eéüad alakost meg a kör? — Mindenekelőtt lehetőséget szerettünk volna teremteni arra, hogy megismerjük egymást és egymás munkáját. Ezenkívül egyfajta érdekképviseletet is kívánunk biztosítani a tagok részére. Például, ha egy fiatal írónak visszautasítják egy kötetét, jogunkban áll indoklást kérni. Javaslatot tehetünk az első kötetesek dijára. Ígéretet kaptunk arra is, hogy rendszeresen kiadhatunk antológiát a tagok válogatott munkáiból. — Kik lehetnek tagjai a Fiatal Írók Körének? — Alapszabályunk értelmében »tagja lehet minden iró, aki folyamatos publikálással elismerést szerzett«. — Hogyan tudják össze- hangolni elképzeléseiket? — Héttagú vezetőségünk van, a különböző műfajokban tevékenykedő írókat képviseli. Tagjai: Ördögh Szilveszter, Béres Attila, Dobai Péter, Rózsa Endre, Vasy Géza, Alexa Károly. Görömbei András. A vezetőség féléves munkatervet készít. Programjukban szerepel olvasótáborokon való részvétel, beszámolás a tapasztalatokról, író—olvasó találkozások szervezése, az is- kolakönyvtár-mozgalom segítése, találkozás és vita szervezése a Balázs Béla Stúdió művészeivel. Szeretnénk aktívan együttműködni más művészeti ágak fiatal alkotóinak szervezeteivel. Egyik tagunk, Cserháti László például vállalta, hogy az újjászerveződő Fiatal Művészek Klubjában segítségére lesz az ottani vezetőségnek a klub irodalmi műsorainak összeállításában. Közeli tervünk a József Attila-ülésszak megrendezése. Két hónapra tervezzük, novembertől januárig. Marosi Gyulával, az írószövetség klubjában találkoztam, azon a napon, amikor a Fiatal írók Köre legutóbbi taggyűlését tartotta. így alkalmam nyüt beszélgetni vele, s másokkal is, többek között Aczél Gézával, aki Debrecenből utazott föl erre az alkalomra. — Miért tartja fontosnak a vidéken élő írók szempontjából a kör megalakulását? — Kitágítja számunkra a horizontot. Alkalom nyílik arra, hogy személyesen is megismerkedjünk azokkal, akiknek írásait . olvassuk. Erre nagy szükség van, mert mint itt kiderült: nemcsak az ország különböző részein élők nem ismerik egymást, hanem azok sem, akik fővárosi lakosok. Pedig életkorunkból adódóan sok közös emberi—írói gonddal küzdünk, s jó dolog ezekről elbeszélgetni. Annak a hasznosságáról nem is szólva, hogy egy-egy taggyűlés után például egy-egy író leül vitázni valamelyik kritikussal. Az ilyesmi termékeny lehet... — Miben tud segítséget nyújtani a kör? — Fölvettük a kapcsolatot különböző folyóiratokkal, és lehetőséget kértünk arra, hogy egy-egy tagnak blokk- szerűen közöljék írásait. Az Alföld szerkesztősége már vállalkozott is egy blokk közlésére tavasszal. De talán nem is az efféle praktikus segítség a legfontosabb. Nekünk, fiatal íróknak a kör azt jelenti, hogy tartozunk valahová. L. I. 8. Nemzetközt Kfspfasztikaí BíetwiHé Stílusirányzatok „kézfogása“ A kisplasztika a plasztikának az az ága, amely az életnagyságnál sokkal kisebb méretű, egyúttal intimebb hatású műveket alkot Anyaga elefántcsont porcelán, viasz, agyag, fém, műanyag sth. A Budapesti Műcsarnokban most másodszor rendezték meg a nemzetközi kisplasztikái biennálét Az elsőn — 1971-ben — huszonkét állam művészei képviseltették magukat alkotásaikkal. Az idén harmincnégy ország szobrászainak művei láthatók a kiállítótermekben. Világrészek »kézszorítása« ez a rendezkákat faragva. Későbbi századokban változott a kis szobor funkciója. Lett belőle épület- és szobadísz is. Az ábrázolás módja koronként más. A hagyományokhoz ragaszkodó ábrázolás példájaként elsősorban a bulgáriai művészek alkotásait említhetjük. Kroum Damianov A montmartrei öreg című műve agyaghatású bronzfigura. A nyugalom, a statika, a béke jelképe. Föld-öreg ember ül a széken, kezén leheletnyi madár. Hristo Pessev jelentős kiállítóművész. Témái — Sebesült bajtárs, Munkás, Szomjúság — önmagukért beszél• ■ «I# ■ Daniéi frliílanszij: Varga Imre vény — így is értékelhetjük a biennálét, amelyen átfogó képet kapunk erről a műfajról. Ahogy a rendezvény elnöksége a beköszöntőben jelzi: »Abból a mély meggyőződésből kiindulva, hogy világunk mélyebb megismeréséhez, békéjéhez és fejlődéséhez minden társadalomnak szüksége van a jó szándékú, humánus művészetre és minden őszinte művészeti törekvésnek szüksége van különféle nemzetek és társadalmak békés kapcsolataira, a jövőben is azon kívánunk munkálkodni, hogy nemzetközi seregszemlénk ilyen szellemben legyen a művészet egyre tágasabb és hívogatóbb otthona. A műfaj találkozója egyúttal tehát azt is jelenti, hogy sokféle stílus adott egymásnak randevút a Műcsarnokban. S ez arra is alkalmat ad, hogy fölmérjük: hol tart ma a kisplasztika és benne milyen helyet foglal el a magyar kisméretű szobor- művészet. A bőség zavarát érzi a látogató. Rendet magunkban úgy rakhatunk, ha megpróbálunk a művek között rokon jegyeket találni Evvel az általánosító szándékkal csoportokba sorolhatjuk az alkotások nagyobb részét, s ezzel meghúzhatóvá válnak az erővonalak is. A kis szobrokat alkotó művészek csoiportja legyen az első, annál is inkább, mivel ők azt az utat vállalják, melyeit a több ezer évvel ezelőtti »névtelenek« kezdtek meg, vallási rítusokhoz szükséges figurákat, áldozati szobrocs(Argentína) Hippije is egy embercsoport aibsztráhációjá- bói született. A francia Boileau üvegszálas poliészterből mintáz egy legendás házmester- nőt Venancio Blanco Juan Belmonte torreádor fejét különálló részekből, elemektoSl építi meg. Ez a mű asszociatív hatású. Átvezet bennünket a következő mar- * káns »csoport- : ba«, amelynek művészei gondolatokat akarnak bennünk ébreszteni, olykor cselekedetekre serkentve. William King Az én örömöm című kampó- Marcel Mazy: zíciój álban. a férjet, mint zsarnokot, a feleséget viszont udvari bolondként ábrázolja. A cseh Fran- tisek Storek rabelais-i változataival szerepel. Erik Heide öntött vas Libacsontváza, hátgerinces és madaras kalitkája borzongás vált ki a nézőben. Célja van a művészei Férfi és nő. nen Quintettje képviseli Rozsdamentes acélból, sárgarézből konstruált műve — ahogy jellemezni szokták — »esetleges mozgást« végez, elektronikus hangokat ad. Sokan ritmikus kompozíciókat teremtettek, mint a spanyol Michele Lescure. f$e1eqek monológja Egyik beteg Borzasztó betegségben szenvedek: étvágytalan vagyok. Pedig sportolok. Azt mondják, az étvágy evés közben jön meg. Megpróbáltam. Megettem két lágytojást, de semmi eredmény. Megettem három szelet főtt sonkát: nincs étvágy. Megettem egy libamájat vajaskenyérrel, de hiába. Egy szelet hagymás rostélyost, még mindig semmi étvágy. Négy töltöttkáposztát. Étvágynak nyoma sincs. Nyolc rakott palacsintát... Borzasztó, még mindig nem éreztem étvágyat... Úristen, milyen súlyos beteg lehetek! Rohanok a belgyógyászatra! Másik beteg Remek az étvágyam, folyton éhes vagyok, teem győzök a hasamra keresni. Bementem az étterembe, s megettem két adag rakott káposztát 13 forintért. Meg se kotyant. Kértem két szelet rántott fiiét sült burgonyával, ez 13,40- be került, de inkább éhesebb lettem. Ijedtemben átszaladtam a presszóba, s bevágtam 20 forint árú süteményt... Mégis éhes maradiam... Kiléptem a presszóból, hogy elmegyek a belgyógyászatra. A sarkon éppen perecet árultak Kértem egyet. Es kérem, csak 60 fillérbe került, de csodák csodá ja: jóllaktam... Ha tudtam volna, hogy ettől a 60 filléres perectől is jóllakom, mindjárt pereccel kezdtem volna, és megspóroltam volna 46 forintot. M* Tolsztoj után; Déma Q*»H Kiss Sándor: Öreg falu. nek. Kicsiségükben is a monumentalitás hatását keltik alakjai, bizonyítva a műfaj szinte korlátlan lehetőségeit. Ide sorolhatjuk még a finn Heikki Kontinnen Kisparcel- la című kisplasztikáját és öregemberét is, valamint a mongóliai művészek népi ihletésű állat- és emberfiguráit. A kubai Enrique Mórát agi- tatív erejű kisplasztikái vagy honfitársa, Julio M. Vilaboy Epekedésével, Ismeretlen nőjével szintén a hagyományos ábrázolás nyomdokain halad, éppen úgy, mint a norvég Wiklund, aki portrékat állított ki. Ügy érzem, hogy a szovjet Dániel Mitlanszij alkotása, a Varga Imre szobrász képviseli az átmenetet. A művész nemcsak Varga Imrét, ábrázolja, hanem »bele talált« a magyar szobrász világába, stí- 1 lusába is. Ugyancsak ilyen átmenetet jelenthet a néző számára a görög Georgios Geror- giadis alkotása, a Kétségbeesés. A gazdag drapériájú nőalak klasszikus »megfogalmazású«, de mozdulata, elrejtőzése már a mába röpít, aktualitást ad, s ezenfelüli: összeköti a hagyományos ábrázolást a modernnel. Gazdag világ ez. Tág tere nyílik az emberábrázolásnak, egy-egy emberi érzelem kinagyításával. Együgyű boldogság árad például a brazil Vasco Prado Játszó lányáról, pedig a művész nem munkálja meg az arcot, elnagyolja a testrészeket is. A simán ragyogó felületek, a játék eszköze, a karika viszont »beszédesebb« minden részletezésnél. Miként Marcel Mazy belga alkotó művei is. Mondandónk illusztrációjaként közöljük Férfi és nő című — vasból készült — kisplasztikáját. Mazy az örök emberi ösz- szetartozást fejezi ki, szinte n versen, csak a gondolatra Koncentrálva. De La Mo*a nek: a kiszolgáltatottságot ábrázolja, a »kalitkába zárók« ellen akar érzéseket szugge- rálni belénk. Rímel rá a francia Jean Ipoustéguy-nak, a »sejtszerű szobrászat« mesterének néhány alkotása is. A jugoszláviai Arfan Hozic kisplasztikái szintén ide sorolhatók. Ebből a világból lépünk át a gondolatot nem figurálisán, de a papírral, rézzel, acéllal magával kifejező Ausger Nierhof által képviselt, úgynevezett conceptual art-ba, mely irányzat képviselői a tervek szintjén »ábrázolnak«. Az áttételesen kifejezésre juttatott humánum, az emberi féltése hozatta létre vele például az Arany klasszikusok című művet. Arra figyelmeztet bennünket: a könyvek nem nemesíthetnek bennünket, ha nem nyitjuk ki azokat. Az acél-tükör-mű- anyag kombinációjú Kaméleon-sorozat — Marcel Floris venezuelai művész alkotása — geometriai formákkal ábrázol egy emberi magatartás- formát. Az op-art irányzat jellegzetes példája Floris műve. Ezek a kisplasztikák tehát hídként feszülnek a gondolati töltésű és a formájukkal gyönyörködtető kisplasztikák közé. Simaságukban csodálatos bronzból, márványból, kőből készült alkotások ezek. Mintha a természet maga alakította volna ilyenné a brazil Bruno Giorgi Ezredéves kövét, a svájci Hans Fischil munkait, az olasz Lorenzo Guerrini vagy a nyugatnémet Uli Pohl alkotásait, Richard Hunt (USA) Természeti formáját. De Roy Gruber plexiüvegből készült színes térformái vonzzák a szemet, a »fényplasztika» fogalmát valósítják meg. A »mobil« plasztikát többek között Harcéi Vám. TiueKülön kategóriába tartoznak azok, akiknek csak a meghökkentés volt a szándékuk. A geometriai formák, struktúrák között váratlanul érik a látogatót hars Hűek Hultgren (Svédország) rikító színekkel bemázolt faszobrai. Jön a tavasz, távozik a nyár című munkája bizonyítja leginkább állításunk igazát. Megmosolyogjuk ezeket a műveket; hiszen szinte a giccs határát súrolják. Ha önálló kiállításon látnánk összegyűjtve ezeket, viszolyognánk. Akárcsak H. C. Westermann Ébenfa doboza előtt, mely kitűnő mestermunka mint láda, de ellenérzést kiváltó »műtárgy«. Kjilön szólunk a hazai válogatásról. Az első biennálén Ferenczy Béni életmű-kiállítása volt látható, most Med~ gyesi Ferencé. Ez utóbbi választás talán nem volt megfontolt: az anyag teljesen kirí még a magyar válogatásból is. Vili Tibor Plasztika-sorozata méltán kapott elismerést. 1968-as Villamos című alkotásának világát mélyíti, s ezzel új szakaszt kezdett meg pályáján, s talán nem túlzás: a magyar kisplasztikaművészetben. Fémkeretbe szorított, szigorú harmóniába rendszerezett világ ez. Kovács Ferencet lágy vonalú gránit- és márványkövei a fentebb .már említett természeti formákat mintázó művészek közé sorolják, míg Kiss Sándor a népihez, illetve régi korokig nyűi vissza. (Ballada, Régi emlék, öreg falu.) Ke- rényi Jenő, Kiss István, Mi- kus Sándor művei vallanak még a magyar kisplasztika gazdag stílusvílágáról. Leskó László
