Somogyi Néplap, 1973. október (29. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-31 / 255. szám

Kardigán és kötött mellény őszre-télre nőknek és férfiaknak A modell erősen karcsúsí- itt. 4—5—6-os tűkkel kötjük, apmintája öttel osztható 3 szem. A MINTA LEÍR.A- \.; 5-ös tűvel: 1 sor (a színe) •gig sima, a 2. sor: (a bal ol- ila) 2 sima * 2 fordított, 3 ma * ismételjük. E két sor métlésével dolgozunk. A háta: 88 szemmel kezd­ik 4-es tűvel 3 cm-t kötünk, dndig simán, majd folytat- ik az 5-ös tűvel az alapmin- ivaL 9 cm magasságtól kezd­ik — a szabásmintának meg- Jelően — a fogyasztást. A unta szerint mindkét oldalt cl szemet minden 10. sorban, d-et minden 8. sorban. A jrékvonaltól szaporítunk, .indkét oldalt 3x1 szemet inden 10. sorban. 50 cm má­sságnál a karöltőt kezdjük rgyasztani, mindkét szélén ainden 2. sorban 1x3, 1x2, 3x1 zemet. 18—20 cm karöltőma- asságnál a vállfogyasztást :ezdjük, mindkét szélén 7x2, x3 szemet, a középen maradó zemeket egy soron fejezzük je. Az eleje (a bal). 55 szemmel, -es tűvel kezdünk, és a há- ával azonos módon kötjük, de i bal szélén 5 szemet mindig imán kötünk. A karöltő fo- yasztásra: 1x4, 1x3, 2x2, 3x1 zem. A szabásmintának meg- ilelően kötjük az eleje kivá­lását is, éspedig: a gombolás- ánt belső oldalán összekö- ünk kétszer 2 szemet minden lásodik sorban, majd 12-szer linden 4. sorban; a vállfo- yasztás a hátával azonos. A .omboláspánt 5 szemét 12 em­el hosszabbra kötjük, és biz- osítótűre szedjük a szemeket. . gombok helyét bejelöljük, s a másik oldalon menetköz­én azt a pántba bekötjük. Az ujja (bal): 42 szemmel kezdjük, 4-es tűvel. 4 cm ma­gasságig min­dig simán köt­jük, majd az 5-ös tűvel az alapmintával kötünk, és mindkét szé­lén szaporí­tunk, a szabás­mintának meg­felelően. A megfelelő hosz- szúság és bő­ség után a fo­gyasztást mind két szélén megkezdjük: 14x1, 1x2 és 1x3 szemet, majd a mara­dék szemeket egy soron fe­jezzük be. A zsebek: Két azonos da­rabot kötünk mindig simán, 24 szemmel kezdve, 4-es tűkkel 15 cm magas zsebe» kötünk. összeállítás után a zsebeket a megfelelő helyre igen ap­ró öltéssel föl- varrjuk. A gomblyukakat körülhurkol­juk, a gombo­kat föl varrjuk. A modell 104 mellbősé- és mintegy gr mézszí­cm gű, 600 Kellemes kirándulást! Az ősz, a kirándulások év­szaka. De sok a kezdő turista, js többségük tájékozatlan, ta­pasztalatlan. Barátaiktól csu­pa jó híreket hallanak, s jog- ;al úgy vélik, hogy a termé- zetjárás örökös majális. Tá- ol álljon a szándék, hogy a azdő turistának kedvét szeg­ük. Sőt! Ha tehetjük még izokat is kirándulásra ser­kentjük, akiknek eddig eszé­be sem jutott. De azt nem hallgathatjuk el, hogy a ter­mészetjárásnak nemcsak örömteli, hanem nehéz percei és órái is vannak. Az első ku­darc, csalódás vagy nehézség azonban senkinek se vegye végleg a kedvét! Mi okozhat bonyodalmat, csalódást? Egyebek közt, hogy a kezdők legtöbbször föl sem tudják mérni teljesítőképességüket, s olyan nehéz túrára vállalkoz­nak, ami még a gyakorlottak­nak sem lenne könnyű. Kifá­radnak, s másnap a lábuk sa­jog a hosszú út okozta izom­láztól. (Még rosszabb lehet a helyzet, ha divatos magasított alpú cipőben vagy papucsban eltek útra.) Először tehát csak rövid ki rándulásra vállalkozzunk. A nSHSBSBfc szervezést segítik a különböző túrakönyvek és kiadványok. (Ezek többnyire minden köny­vesboltban beszerezhetők.) Ér­demes figyelemmel kísérni a Turista Magazin című lapot, a Természetbarát Szövetség fo­lyóiratát. Ebben túrajavasla­tok is vannak, és emellett^ hasznos tanácsok is a termé­szetjárással kapcsolatban. Aki megkedvelte a kirán­dulásokat, jól teszi, ha belépj: valamelyik természetbarát­szakosztályba, ahol a tagoké sokféle kedvezményben része- í sülhetnek. (Például a Turista­ellátó Vállalat turistaházaiban is olcsóbban kaphatnak szál­lást.) Természetesen tanácsot le­het és érdemes is kérni a gya­korlott túrázóktól. Ök tudnak igazán jó tanácsot adni pél­dául arra vonatkozóan, hogy mi szükséges az egy- vagy kétnapos kirándulásokhoz, nű, 260 gr világosbarna és 30 gr narancsszínű, vékonyabb szálú fonalat igényel. 3-as tű­vel kötjük. A mintája: a szí­nén egy sima, 2 fordított, a bal oldalán egy fordított, 2 sima. A modellt igen pontos sza­básminta alapján vízszintesen kötjük. Csíkozása 14 sor vilá­gos barna, 4 sor narancsszínű, 14 sor világos barna. (A színek váltását mindig a színén kezd­jük, és a széleken vegyük ke­resztbe a szálakat!) Munkánkat a bal ujján alul kezdjük, a mézszínű fonállal, 60 szemmel. A mellényt nyitva kötjük, a szabásminta szerint szaporítunk, fogyasztunk, s az elejét — hátát egybe kötjük, egészen a nyakkerekítésig. Innen külön kötjük az elejét, ezt két részben — a hátát és ott a nyakkerekítését —, az­után ismét egybe kötjük az egész szélességet. Az oldalakat összevarrjuk, az alsó pántot befejezésként kötjük hozzá, kb. 265 szem. Utána fölszed­jük a nyakszemeit, és 12 cm magasságnál befejezzük. Az eleje mindkét szélét, a gallér- és passzérészt is behorgoljuk egy sor szoros szemmel, és a cipzárakat bevarrjuk. Ax egészséges táphéAhozásrSl Tápanyagok, kalória — élelmezés A táplálkozás életta­nának rövid ismertetése után most már pontokba foglalhat­juk a helyes táplálkozás alap­vető követelményeit. 1. Legyen a táplálkozás mennyiségileg megfelelő. 2. Legyen minőségileg is megfelelő. 3. Ne tartalmazzon az egész­ségre káros anyagokat! Táplálékunk mennyiségi ösz- szeállítása — erről már volt szó — akkor helyes, ha be­vitt tápanyagok fedezik szer­vezetünk kalóriaszükséglet-t, s közben figyelembe vesszük az egyes tápanyagok javasolt arányát is. (Biztosítsa táplál­kozásunk szervezetünk só , fo­lyadék- és vitaminszükségle­tét!) Egészséges felnőtt ember kalóriaegyensúlyára mutat, ha a testsúlya — a megszokott életmód és munka mellett -— hosszú időn át nem változik. Ma már nem nehéz hozzájutni olyan táblázatokhoz, amelyek élelmiszereink kalóriatartal mát mutatják, feltüntetve többnyire azt is, hogy azok milyen százalékban tartalmaz­zák a tápanyagokat, esetleg a vitaminokat Nem kívánhatjuk azonban, hogy minden házi­asszony ilyen táblázattal a ke­zében állítsa össze családja napi vagy heti étrendjét Saj­nos, a különböző közétkezteté­si helyek és üzemi konyhák sem mindig veszik figyelembe a helyes táplálkozás alapvető szabályait Élelmezésünk minőségi kö­vetelményeiről szólva első he­lyen említhetjük, hogy étele­inknek megfelelően Ízesítve, helyes konyhatechnikával, il­letve élelmezésipari eljárások­kal kell készülniük. Az élel­mezésipar jó munkájának je­lentősége ilyen szempontból gyorsan nő, mivel egyre több kész- és félkész ételt, konzer- vet fogyasztunk. Sózásban, fű­szerezésben kerülni kell a szél­sőségeket, s ugyanígy ételeink, italaink hőmérsékletének megválasztásában is. A jéghi­deg italok fogyasztása éppúgy nem egészséges, mint a túl forró ételeké. Amikor előírjuk, hogy élel­mezésünk ne tartalmazzon az egészségünkre káros anyago­kat, elsősorban arra gondo­lunk, hogy ételeink friss, rom­latlan, minden szempontból ki­fogástalan nyersanyagból ké­szüljenek. Ha ebben nem vá­gjunk biztosak — gondoljunk esek a gombákra! —, akkor inkább ne használjuk föl azo­kat. Nem kevésbé fontos az ételek és élelm'szerek megfe­lelő tárolása. Hosszú vagy helytelen tárolás következté­ben az ételmenűekben bomlá­si, erjedési, rothadási folya­matok indulhatnak meg, be­tegséget keltő kórokozókkal fertőződhetnek. Tudnunk kell, hogy még a teljesen kifogástalan ételek sem mindig szolgálják egészségünket. A sok éves olyan fokú elhízást okozhat, hogy az már betegségnek szá­mít. Az állati zsírok egyes ösz- szetevőinek szerepet tulajdoní­tanak az érelmeszesedés kiala­kulásában. Ezért a modern konyha kerüli a zsíros étele­ket, s még a vajjal is takaré­koskodik. Fontos az is, hogy a kon­zervipar csak az egészségünk­re biztosan nem káros tartósító anj agokat használjon. Végül röviden foglalkoznunk kell étkezési szokásainkkal. Ezeknek jelentősége ugyanis nem lebecsülendő. Felnőtt em­bernek elég a napi háromszo­ri étkezés, de ennyi szükséges is. Közismeretes az a tanács, hogy a reggeli legyen bősé­ges, az ebéd szerény, a vacso­ra pedig szegényes. Ke tud-e bőségesen reggelizni az a dol­gozó — akár fizikai, akár szel­lemi munkás —, akinek siet­nie kell, hogy a munkahelyé­ről el ne késsen, akit előre idegesítenek a rá váró napi feladatok, esetleg a már e’őre sejthető bosszúságokkal?! Az üzemi ebéd — ma a többség ezt fogyasztja — általában megfelel annak a követel­ménynek, hogy szerény (főleg ami kalóriatartalmát és vál­tozatosságát illeti), de nem ritkán erősen sózott, papriká­zott vagy borsozott ételekkel igyekszik az ízletesség érzetét kelteni. Az így elkészített éte­lek néha már valóságos táma­dást jelentenek egészségünk ellen. Kevés reggeli — sovány ebéd... Lehet-e csodálkozni azon, hogy sok házban bősé­ges vacsora kerül az asztalra? Utána kevés vagy semmi moz­gás, inkább olvasás vagy tv- nézés, majd korai lefekvés. A következmény: nyugtalan al­vás, romló emésztés, nem ki vánatos hízás. Gondoljuk megi Egy kissé korábbi fölkeléssel biztosítani lehet a nyugodt reggelizést. A közétkeztetések és üzemi étkezdék vezetői, sza­kácsai — némi bátorságot véve — szakíthatnak a hagyomá­nyos »magyaros« receptekkel, főleg ami a fűszerezést illeti S egy kis önfegyelmezéssel csökkenteni lehet a vacsora kalóriatartalmát is, előnyben részesítve a könnyen emészt­hető ételeket. Az élelmezéstannak ma már komoly tudományos és nép­szerű irodalma van. Sokat ta­nulhatnak ezekből a hivatásos élelmezők és a háziasszonyok egyaránt. Ha nem is szorosan, de azérl az élelmezés tárgyköréhez tar­tozik az élvezeti szerek — el­sősorban a tea, a feketekávé és a szeszes italok — fogyasz­tása is. A napi egy-két csésze tea vagy »dupla« egészséges emoerre nem káros, de nem is jár különös haszonnal. Ezt mordhatjuk a bőséges ebédnél elfogyasztott pohár borról vagy sörről is. A magyar ember — szép szokásként —, ha a vendége megköszöni az ebédet vagy va­csorát, így szokott válaszolni: Váljék egészségére! Tőlünk függ, hogy a táplálkozásunk valóban egészségünket szolgál-, ja. Dr. Wirth Ferenc kórházi főorvos Receptek Zöld mártás Keverőgépen (mixelőgépen) pürévé keverünk egy csomó apróra vagdalt zöldséget, ke­vés sóskát, negyed vöröshagy­mát, 2 deci tejfölt, kevés sót és borsot. Ha elkeverjük, adunk hozzá fél pohár majo­nézt, és azzal is keverjük egy­két percig. Az így elkészített mártást hideg pecsenyéhez, hideg halhoz vagy főtt húsok­hoz adjuk. Töltött zsúrkenyér Hozzávalók: 1 zsúrkenyér, 30 dkg párizsi, 3 keménytojás, 1 májkonzerv, 5 dkg vaj és ízlés szerint hagyma. Az anya­gokat összevagdaljuk, a zsúr­kenyér közepét kiszedjük, és megtöltjük a töltelékkel. Hideg helyre tesszük, azután szele­teljük. Citromos teát adunk hozzá. OTTHON CSALÁD SOMOGY GÉZA Jégkoporsó 88. — Itt nincs — recsegte Schütz, majd durván felrán­totta a tehetetlen bal kart, mire a pilóta hangosan följaj- dult. Szemei a fájdalomtól # könnybe lábadtak, arca elsá- mert fölösleges holmit kár ci- j padt. Ösztönösen lépett az asz- pelni. t tál felé, támasztékot keresve, , ... , , # de majdnem elesett. Kinyúj­Akinek autója, motorkerek-J jobbjával rádőlt az asztal­párja van, annak is érdemes» ra. Keze éppen Komora kitett megbarátkozni a természettel, revolvere mellé zuhant. Abban Üjabban a járműtulajdonosok­nak parkolókat építenek a he­gyekben, ahol a sátrukat is felverhetik, s a kijelölt tűz- akóhelyen veszélytelenül süt- letnek-főzhetnek. Kellemes kirándulást mind a kezdő, mind a haladó kirán­dulóknak! ' a pillanatban a főhadnagy fel­• ugrott székéről, jobbal lecsa­* pott a fegyverre, és ballal egy * rettenetes pofont mért a sze- 1 rencsétlen arcára, aki átbuk • fencezett egy irodaládán, és > eszméletét vesztve elterült. Komora káromkodott, mint i a jégeső és halálsápadt volt. — Le akartál lőni, te ro- J hadt?! Na várj csak!... Hoz­zatok vizet... Fellocsolni, és küldjétek be egy tolmácsot! — Melyiket, alázatosan ...? — Melyiket! Te ökör... Olyan sok van?... Az egyik ruszint! Schütz vízért, az írnok a tol­mácsért futott. Alig csapódott az ajtó, amikor repülőgépbú- gás hallatszott, majd kiabálás és rögtön géppuskaropogás. Két orosz vadászgép, mély­repülésben elhúzott a ház fe­lett. Komora azt hitte, elviszik feje fölül a tetőt. Egy pillanat alatt átvillant agyán, hogy a visszatérő vadászok bizonyara látták a kényszerleszálló gé­pet, azért csaptak le. Vagy se­gíteni, vagy ha nem lehet, úgy megrongálni avagy vég­leg megsemmisíteni. A katto­gásra levágta magát a padlóra. és arca egyvonalba került az ájult, sebesült orosszal. Alig fél méter távolságra vannak egymástól. A pilóta Schütz által megoldott bőr­sapkája félrecsúszott, és gön­dör, szőke haja homlokába buggyanva fél szemét eltakar­ta. Feje természetellenesen fél­refordítva, úgy hatott, mint akinek kicsavarták. Félig hunyt szempillája alól merev, kék szem bámult a főhadnagy­ra. — »Ez meghalt!« — villant át agyán a gondolat, de min­den lelkiismeretfurdalás nél­kül. Inkább valami rémületfé­lét érzett. Gyorsan elkapta sze­mét a merev hullatekintet elől, és röstelkedve felállt. A gépzú­gás még mindig tartott. Lövé­sek, majd váratlanul — ismét velőtrázó zúgással — egy va­dászgép húzott el a közelben. Gyorsan megkerülte az asz­talt, és egy kissé horzongva az érintés halovány félelmétől, lábával megpiszkálta a holt­nak vélt embert. Az nyöszörgő hangot halla­tott. A főhadnagy az élet jelére ijedt dühösen rúgott a pilóta combjába. A szerencsétlen em­ber feje megbillent. Félig csu­kott szempillája megrebbent. Egy pillanatra kinyílt, látni engedve a még mindig merev szemgolvókat, majd valamit motyogott, de az újabb erős gépzúgástól és a fegyverro- pcgástól nem hallatszott. Az ablak keresztfája lesza­kadt. Csörömpölve rántotta magával az üvegtáblákat, és a padlót három 20 mm-es re- piiiőgépágyú-lövedék szaggat­ta föl. A becsapódások helyén apró füstkígyók szálltak. Komora maga sem emléke­zett rá, hogy került a fal mel­lé. Lövésre tartott pisztollyal, szétterpesztett lábakkal, bal tenyerével és hátával szorosan a falhoz simulva. A betört ab­lakon kegyetlen élességgel zú­dult be a hideg, pillanatokon belül lehűtve a szoba levegő­jét. A zűrzavaros lárma hir­telen fölerősödött. Egy pillantást vetett a mo­corgó nyöszörgő pilótára, és az ablakhoz rohant. Fölállt az üvegcserepekkel teleszórt szék­re, hogy a magas ablakon ki­láthasson. Ebben a pillanatban fütyülés, sistergés hallatszott, mintha egy hatalmas gőzcsa­pot nyitottak volna ki, amely mind erősebb sugárban fújja a bugyborékolva sivító gőzt. — Bomba! — villant ál agyán a felismerés, és mái hallatszott is kintről egy éles kiáltás. — Feküdj! — És már dörrenéssel, reccsenéssel telt meg a levegő. IFolytatjuk^

Next

/
Thumbnails
Contents