Somogyi Néplap, 1973. október (29. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-27 / 252. szám

Folytatta munkáját a békeerők világkongresszusa

(folytatás a 2. oldalról.) ne következzék be az emberiség történetében eddig példátlan tragédia.

Erről tanúskodnak a nemrég Bulgáriában lezajlott Szak- Szervezeti Világkongresszus eredményei is. A kongresszus meggyőzően kifejezte a munkásosztály, az alkalmazottak és az értelmiség több mint kétszáz milliós szervezett tömegének békeakaratát.

Az önök kongresszusának összehívása átfogó és reprezentatív jellege meggyőző és világos bizonyítéka annak, hogy a világ közvéleménye

milyen erővé vált, milyen szerepet játszhat a béke és biztonság megszilárdításáért, a nemzetközi kapcsolatok demokratizálásáért folyó harcban.

Ily módon, Tisztelt Barátaim, elégedetten állapíthatjuk meg: az utóbbi években valamennyi békeszerető erő egyesített erőfeszítéseképpen sikerült elérni, hogy egészében a nemzetközi légkör egészségesebbé vált, az államok békés egymás -mellett élésének, békés együttműködésének politikája számottevő tényleges eredményeket hozott.

pontok raktárait, most és ma?

De építhetjük-e biztonságban a hosszú es tartós békét, ha alapja alatt megmaradnak azok a modern lőporos pin- I cék, melyek akár az egész földet is felrobbanthatják?

A tőkés államok katonai készülődései a szocialista országokat is arra kényszerítik, hogy a szükséges összegeket fordítsák a védelemre, és elvonják azokat a békés építés céljaitól. Holott ezeknek szeretnénk szentelni minden erőnket és minden anyagi erőforrásunkat.

Az imperializmus agresszív körei által szított fegyverkezési hajsza további szélesedése és a nemzetközi feszültség kezdődő enyhülése két, egymással ellentétes irányban haladó folyamat. A végtelenbe fejlődni — párhuzamosan — nem képesek. Ha azt akarjuk, hogy az enyhülés és a béke tartós legyen, meg kell állítani a fegyverkezési hajszát.

Pontosan ebből indul ki a Szovjetunió és a szocialista országok számos arra irányuló kezdeményezése, hogy megvalósuljon az általános és teljes leszerelésnek az ENSZ által jóváhagyott programja — hangsúlyozta Brezsnyev. — Ugyanezeket a célokat szolgálják az e téren teendő részleges lépésekre vonatkozó javaslatok, beleértve a Szovjetuniónak az ENSZ jelenlegi közgyűlése elé terjesztett javaslatát is a Biztonsági Tanács állandó tagállamai katonai költségvetéseinek 10 százalékos csökkentéséről, valamint arról, hogy az ily módon megtakarított összegek egy részét a fejlődő országok segélyezésére fordítsák.

A továbbiakban Brezsnyev hangoztatta, hogy a fegyverkezési hajsza nem végzetszerűen elkerülhetetlen. »Ezt a hiedelmet meg kell cáfolni.-«

Ezután szólt azokról az eseményekről és embercsoportokról, amelyek és akik jelenleg az enyhülés ellen igyekeznek hatni. Hangsúlyozta:

A népek, a tömegek a világ megváltoztatására törekednek, és meg is fogják változtatni a világot. Ami pedig a Szovjetuniót illeti: mindig a szociális haladás erőinek oldalán fog állni. Mi ellenezzük a »forradalom exportját«. Ugyanakkor a Szovjetunió Kommunista Pártja, az egész szovjet nép, nyíltan és egyértelműen kifejezi külföldön harcoló osztálytestvéreivel, kinyilvánítja a felszabadító antiimperialista mozgalmakkal való szolidaritását. Ez az álláspont egyáltalán nem mond ellent a békéért, az államok békés együttműködéséért folytatott harcnak.

A békés egymás mellett élés elveit védelmezve azért harcolunk, ami mindennél drágább a földön élő emberek milliárd jainak; magához az élethez való jogért, annak a veszélynek elkerüléséért,

hogy az élet a háború lángjaiban megsemmisüljön — mondotta. — Egyidejűleg azonban küzdünk valamennyi ország és nép társadalmi haladását előrevivő kedvező nemzetközi viszonyok biztosításáért. Minden nép arra való jogának elismeréséről van szó, hogy az általa kívánt társadalmi rendszert válassza

A világ két rendszerre való szakadásának viszonyai között a nemzetközi biztonság csak a békés egymás mellett élés elveinek teljes és feltétel nélküli tiszteletben tartására, és különösen az államok bel- ügyeibe való be nem avatkozásra épülhet — hangsúlyozta a továbbiakban az SZKP KB főtitkára.

A beszédet követően a kongresszusi termet zsúfolásig megtöltő hallgatóság hosszú perceken át tartó tetszésnyilvánítással fejezte ki egyetértését az elhangzottakkal. A kongresszus vezetősége nevében Horace Perera, az ENSZ- társaságok világszövetségének főtitkára köszönte meg a beszédet.

A kongresszus péntek délelőtti plenáris ülésén felszólalt az ENSZ dekolonizációs bizottságának és a világszervezet apartheid-bizottságának a képviselője is. Ezután a küldöttek elfogadták a békekongresszus összekötő bizottságának összetételére vonatkozó indítványt.

A békeerők világkongresszusának összekötő bizottsága 55 tagú, helyet kaptak benne valamennyi földrész, a főbb nemzetközi társadalmi szervezetek és békemozgalmak képviselői, valamint a szocialista országok, így hazánk küldöttei is.

A kongresszus ezt követően áttért a békefórum L. számú bizottsága témájának, a békés egymás mellett élésnek és a nemzetközi biztonságnak a megvitatására.

Ebben a témakörben először John Hensen, a ghanai béketanács elnöke, majd Eleonora Romberg, a békéért és szabadságért küzdő nemzetközi nőliga elnöke szólalt fel.

Ezután Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke emelkedett szólásra. A békekongresszuson részt vevő magyar küldöttség vezetője egyebek közt a következőket mondotta:

Közös célunk: megvalósítani az emberiség békés jövőjét

Ugyanakkor világos, hogy} ez csupán a kezdeti szakasz a célhttz, az emberiség békés jövőjének megbízható szavatolásához vezető úton — hangsúlyozta Brezsnyev. — Ez a cél, úgy vélem, egyesíti azokat, akik Jelen vannak ebben a teremben és azokat is, akiket képviselnek. Most teremtjük meg a szükséges előfeltételeket e cél eléréséhez. Közös feladatunk, hogy határozottan törjük meg az enyhülés ellen- j zőinek és a hidegháború hívei- j nek ellenállását, hogy a nem- ! zetközi enyhülést állandó, tar- j tós, sőt visszafordíthatatlan jelenséggé tegyük.

Ebben a vonatkozásban természetesen főként Európában lehet sokat tenni — mondotta, majd hangsúlyozta, hogy »az európai béke megóvása kategorikus szükségszerűség, az j európai államok közötti sok- I oldalú békés együttműködés általános fejlesztése pedig az egyetlen valóban ésszerű kiút.« Kiemelte e szempontból a békéhez és a nemzetközi együttműködéshez híven és őszintén ragasakodó szocialista országok szerepét, s a kontinens nyugati részén növekvő politikai realizmust.

— Bízunk az európai értekezlet végső sikerében és történelmi szerepében, annak el- í lenére, hogy még sok nehéz- ség leküzdése vár ennek az j egyedülálló fórumnak részt > vevőire — mondotta Brezs- i nyev.

— Azt szeretnénk, hogy j ezen a fórumon egyöntetűen, j őszintén, ahogy mondani szó- , kás: teljes szívvel, diplomáciai ügyeskedések és nyakatekert fogalmazások nélkül a tanácskozás valamennyi részvevője hagyja jóvá és a kontinens valamennyi népe fogadja el az | európai államok közötti kap- J csolatok meghatározott elveit.>

Olyan elvekre gondolok például, mint valamennyi európai állam területi sérthetetlensége, hatéi aik sérthetetlensége, az erőszak alkalmazásáról vagy az erőszakkal való fenyegetőzésről való lemondás az államok közötti kapcsolatokban, a belügyekbe való be nem avatkozás, s az ezen az alapon történő, kölcsönösen előnyös és sokoldalú együttműködés.

A továbbiakban részletesen kifejtette e békés kapcsolatok hasznosságát. Hangsúlyozta:

— Reméljük és bízunk benne, hogy az európai értekezlet által kidolgozott politikai bázist és a mindennapok békés együttműködését kiegészítik és megszilárdítják a kontinensén katonai enyhülést szolgáló intézkedések. Mint önök tudják: ezzel a kérdéssel foglalkoznak majd az öt nap múlva Bécs- ben kezdődő tárgyalások.

A Szovjetunió teljes komolysággal és felelősségtudattál, építő szellemben és realisztikusan közelíti meg ezeket a tárgyalásokat. Álláspontunk világos és érthető. Úgy véljük, hogy meg kell állapodni Kö- zép-Európa már meghatározott körzetére vonatkozóan a külföldi és a tárgyalásokon részt vevő államok nemzeti szárazföldi és légierejének csökkentésében. Eközben nem szabad károsodnia egyik fél biztonságának sem, és egyikük sem juthat a másik kárára egyoldalú előnyökhöz — mondotta Brezsnyev.

— Hogy milyen gyorsan lehet hozzáfogni magához a fe«vveres erők és a fegyverzet csökkentéséhez, erről szintén Bécsben kell majd megállapodni. A Szovjetunió már 1975-ben kész lenne ilyen értelemben tényleges lépésekre. A közeljövőben konkrét megállapodást lehetne kötni erre vonatkozólag.

Tartós békét akarunk a föld minden részén

Már nem egyszer mondottuk, hogy az enyhülés és az államközi együttműködés nem lehet a földgolyó egyetlen behatárolt körzetének privilégiuma. A béke valóban oszthatatlan. Meggyőződésünk, hogy a békés egymás mellett élés és a békés együttműködés normáinak egyaránt kell uralkodnia Európában, Afrikában, Dél- és Észak-Amerikában.

Számos konkrét történelmi okból kifolyólag ennek a kérdésnek különös jelentősége van Ázsia számára — mondotta, s részletesen kifejtette ennek elveit is. Hangoztatta, hogy »ebben a nagy és fontos ügyben az ázsiai kontinensen található valamennyi erre hajlandó állam kivétel nélkül részt ve- hei*. — Soha senki nem vetette föl a kérdést, hogy Kína ne vegyen részt, még kevésbé, hogy Kínát valamilyen módon »elszigeteljék« (nem is beszélve arról, hogy nevetséges lenne egy ilyen nagy ország »elszigetelésére« még csak gondolni is). Ami a Szovjetuniót illeti: üdvözölnénk a Kínai Népköztársaság részvételét az ázsiai biztonság megszilárdítását célzó intézkedésekben.

Azt állítják — mondotta a továbbiakban a kínai vezetőkről —, hogy a leszerelés hívei, a valóságban viszont meg akarnak bénítani minden reális lépést a fegyverkezési hajsza korlátozása és csökkentése terén; kihívást intézve a világ közvéleményéhez, tovább fer- I tőzik a föld légkörét a rvuk- : leáris fegyverkísérletekkel. —

! Majd utalt a közel-keleti válságban és a Chilében lezajló eseményekkel kapcsolatos kínai magatartásra.

Ezután az ú j világháború elhárítása és az egyetemes béke szavatolása szempontjából elemezte a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatainak fejlődését.

Ami a Szovjetuniót illeti: meg vagyunk győződve arról, hogy az 1972-ben és 1973«ban elfogadott dokumentumok megalapozták a kölcsönösen előnyös együttműködést, a béke ügyének nyilvánvaló hasznára — mondotta. — 1974-ben várható az Egyesült Államok elnökének hivatalos szovjetunióbeli látogatása. Szeretnénk, ha ezt a látogatást az államaink közötti békés viszony fejlődésének és a nemzetközi helyzet egészségiesebbé válásának útján tett új, nagy lépések fémjeleznék.

Mi mindnyájan', önökkel együtt, kedves Barátaim, szeretjük a békét. Tartós békét akarunk, és erőnkhöz, lehetőségeinkhez mérten harcolunk biztosításáért.

Meg kell állítani a fegyverkezési hajszát

Kállai Gyula felszólalása

Bízunk a béke eszméjének diadalában

Még ma is, csaknem három évtizeddel a második világháború befejezése után a földművelő ekéje, az építőmunkás exkavátora nem ritkán ütközik lövedékbe és aknába — mondotta a továbbiakban. — A háború hallat magáról, kockáztatva az emberek életét a mai békés naplókban is.

De, vajon nem ezerszer veszé- lyesebbek-e azok a hatalmas, az emberiség történetében példátlan tömegpusztító fegyverkészletek, amelyek készen állanak a kilövőállásokon, a járőrtevékenységet végző repülőgépek és tengeralattjárók fedélzetén, szerte a földgolyón ' megtöltik a katonai tamaszA Magyar Népköztársaság küldöttsége nevében mindenekelőtt köszönetét mondok a fogadtatásért, a vendéglátásért a Szovjetunió Kommunista Pártjának, kormányának és népeinek, amelyek oly' sok áldozatot hoztak az emberiség békéjéért. Közös eszme, az emberiség közös célja vezérelt ide valamennyiünket a világ különböző tájairól. Határozott optimizmus hatja át szívünket. Bizakodásunk forrása, hogy a nemzetközi helyzetben a hidegháborút fokozatosan fölváltja az enyhülés, az együttműködésre való készség ideje.

A szónok ezután méltatta a Szovjetuniónak a fasizmus felett aratott győzelmet, és azt a következetes, kezdeményező békepolitikát, amely a Szovjetunió, a szocialista közösség tevékenységét jellemzi napjainkban is.

Tisztelt Kongresszus!

A béke egy és oszthatatlan! Nem osztható meg a politikája sem! Örömmel üdvözöljük, hogy egyes tőkésországoknak a realitásokat felismerő kormányai a szocialista országokkal a békés egymás mellett élés elve alapján építik ki kapcsolataikat, de határozottan elutasítjuk azt a gyakorlatot, hogy ugyanakkor más országokkal szemben nyílt agresz- sziókat alkalmaznak.

Az imperializmus még lépes arra, hogy bizonyos időben, bizonyos térségekben agressziókat és puccsokat robbantson ki, de Vietnam, Laosz, Kambodzsa kézzelfogható bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy ezek a próbálkozások kudarcra vannak ítélve — mondotta a továbbiakban Kállai Gyula.

— A békés egymás mellett élés politikájának ma már a kapitalista országok legkülönbözőbb társadalmi rétegei körében is nagy számban vannak hívei. A békeszerető erők világkongresszusára örvendetesen nagy számban jöttek Moszkvába olyan testületek, szervezetek és intézmények képviselői, akik más társadalmi rendszerben élnek, akik annak ellenére, hogy más világnézeti alapon állnak, eljutottak addig a döntésig, hogy a szoros együttmunkálkodás a tartós békéért, a világ veszélyeztetettségének megszüntetéséért, közös létérdekünk. Nyilvánvalóan a békés egymás mellett élés politikájáról vallott nézeteink nem teljesen | azonosak. Ezekről a vita, a I párbeszéd szükségszerű és hasznos.

Vannak azonban a békés egymás mellett élés politikájának olyan alapvető követelményei, amelyeket mindenkinek kötelező érvénnyel magáévá kell tennie, bármilyen társadalmi rendszerben éljen és bármilyen politikát, világnézetet valljon. Ezek az alap- , vető követei menyeitj

— az új háború elkerülésének töretlen szándéka, az agresszió határozott visszautasítása és a béke intézményes biztosítása;

— minden nép függetlenségének, szabadságának és önálló állami létének tiszteletben tartása;

— tudatos törekvés a gazdasági és tudományos kapcsolatok fejlesztésére a kölcsönös előnyök alapján.

Mi valamennyien azzal a szándékkal jöttünk, hogy azt állítsuk előtérbe, ami összeköt bennünket, s nem azt, ami elválaszt — mondotta. — Mind- annyiunk óhaját fejezem ki, ha a kongresszus tanácskozásaitól, a világ népeinek itt kifejezésre jutó akaratától remélem, hogy közelebb hozzák az emberiséget korunk alapvető problémáinak megoldásához. Ennek érdekében mindent el kell követnünk azért, hogy minél többen felismerjék:

— a békés egymás mellett élés politikája hosszú időre szóló program, amely minden nép alapvető érdekeit fejezi ki, a társadalmi haladást szolgálja, és az egész emberiség életét, sorsát döntően befolyásolja;

— a szocialista világrend- szer létezése, ereje és egysége a békeszerető erők szilárd bázisa. A kommunista és munkáspártok nagy jelentőségű kezdeményezése nélkül nem beszélhetnénk azokról a gazdag eredményekről, amelyek ma megnövekedett bizalmunk forrásai. Ugyancsak nagy jelentőségűek azok a bátor állás- foglalások és kezdeményezések, amelyek a békeerők más világnézeti alapon álló testületéitől indultak és indulnak el. De értelmetlen és esztelen az az olyan állítólagos békepolitika, amelyet a Szovjetunióval, a szocialista országokkal szemben hirdetnek és próbálnak folytatni;

— változatlan erővel es kitartással kell harcolni a biztonsági rendszer megteremtéséért Európában, Ázsiában és más földrészeken. A biztonsági rendszerek a háború elhárításának és az együttműködés kiszélesedésének jelentős garanciái;

— a békés egymás mellett élés politikája kizárólagosan a politikailag és gazdaságilag egyaránt szuverén országok között valósítható meg. Ezért tovább kell folytatni a küzdelmet a gyarmati népek teljes nemzeti függetlenségének kivívásáért, e függetlenség sokoldalú támogatásáért és az önálló népgazdaság megteremtéséért, népgazdaságuk hatékony fejlesztéséért;

— az egész világ érdekeit és a béke ügyét szolgálja a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok közötti megállapodás a nukleáris háború megakadályozásáról és a Szovjetuniónak az Egyesült Nemzetek Szervezetében tett javaslata a fegyverkezés csökkentésére és az ebből megtakarított óriási összegek felhasználásáról a fejlődő országok támogatására. Ezen az úton tovább kell haladni a fegyverkezés csökkentéséért, majd az általános leszerelésért.

Tisztelt Kongresszusi

A magyar békemozgalom a közelmúltban tartotta VIII. kongresszusát. Az egész magyar társadalom véleményeként hangsúlyozta, hogy a nemzetközi helyzet mai szakaszában döntő jelentősége van a tömegek harcának. Az elért eredményeket tartóssá, a folyamatot visszafordíthatatlanná kell tenni!

A kongresszus részvevői Kállai Gyula beszédét nagy tapssal fogadták.

A Ibéke-világkongresszus folytatja munkáját.

Megnyitották a műszaki és közgazdasági heteket

Gazdaságpolitikánk időszerű kérdései

Tegnap délelőtt Kaposváron, a megyei pártbizottság nagytermében nyitották meg a somogyi műszaki és közgazdasági hetek november 21-ig tartó eseménysorozatát. Részt vett a megnyitón Németh Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára, Bogó László, a megyei pártbizottság titkára, a Magyar Közgazdasági Társaság megyei szervezetének elnöke és Sugár Imre, a megyei tanács elnökhelyettese, az MTESZ Somogy megyei szervezetének elnöke is.

Drecin József, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese előadásában hangsúlyozta, hogy országosan kedvezőek a műszaki és közgazdasági kérdésekkel foglalkozó rendezvénysorozatok tapasztalatai*: sikerrel mozgósítják a feladatok megoldására az ott levő szellemi kapacitást.

Időszerű gazdaságpolitikai kérdésekkel foglalkozva elmondta, hogy jó ütemben halad a jövő évi népgazdasági terv készítése, s megkezdték az ötödik ötéves terv koncepciójának a kidolgozását is. E két nagy munka sok ponton kapcsolódik egymáshoz: mindkettőnek alapja a jelenlegi gazdasági helyzet értékelése. Az előzetes adatok szerint 1973-ban kielégítő lesz a gazdasági fejlődés üteme: azt jelenti ez, hogy a tervezettnek megfelelően 6 százalékkal nő a nemzeti jövedelem. A fogyasztás és a felhalmozás aránya viszont kisebb mértékben nőtt, s ennek eredménye az aktív külkereskedelmi mérleg, az erősödő gazdasági egyensúly.

Ez évi gazdálkodásunk másik tapasztalata, hogy nem eléggé rugalmas még a gazdaság: a minőségileg magasabb követelményeket támasztó piacokra lassan tör be termékeivel. Figyelemre méltó jelenség az is, hogy a beruházások terén korábban jelentkező feszültségek megszűntek vagy megszűnőben vannak. Ennek ellenére továbbra is átgondolt fejlesztési politikára van szükség: »-arra keü törekedni, hogy az új beruházásokkal létrehozott kapacitástöbbletet az eddiginél jobban használják ki. Az e téren meglevő tartalékokat mutatja, hogy — például —' még mindig kevés a műszakok száma. A konkrét vizsgálatokból is azt a következtetést lehet levonni, hogy van még mit tenni az eszközök jobb kihasználása végett. Évek óta sok szó esik arról, hogy gazdaságunk fejlesztésének intenzív szakaszába érkezett: a gyakorlatban azonban nem mindig lehet találkozni az ebből levont következtetések nyomán született döntésekkel. Arra van szükség, hogy a gazdálkodó egységek rendszeresen vizsgálják felül fejlesztési elképzeléseiket.

Drecin József azután arról beszélt, hogy a munka termelékenysége jelentősen javult az elmúlt kétesztendőben: az ipar lényegében változatlan létszámmal érte el’ a termelésemelkedést. A termelékenység növekedése azonban csak egyik mutatója a gazdálkodás hatékonyságának.

Az Országos Tervhivatal elnökhelyettese ezután a készülő 1974. évi népgazdasági terv néhány célkitűzéséről beszélt. Elmondta többek között, hogy az építő- és építőanyagipar kapacitását, valamint a költségvetési egyensúly követelményét is figyelembe véve, várhatóan több beruházás valósul meg, mint az idén. A több pénzt az energiaellátásra, a közlekedésre, valamint lakásépítésre és kommunális célokra fordítják. A következő évben változtatni akarnak az export jelenlegi struktúráján is: keresik annak a lehetőségét, hogy miként lehetne növelni a kivitelt a tőkés országokba.

A somogyi műszaki és köz- gazdasági hetek megnyitó előadását csaknem ötven rendezvény követi még: ankétok, szakmai bemutatók szerepelnek a programban.

K. L

Somogyi Néplap I 3