Somogyi Néplap, 1973. október (29. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-03 / 231. szám

A közös munka

* 4

legszebb gyümölcsei

Beszélgetés Farkas Mihály nyugalmazott rendőr ezredessel

Nehezen beszél a következő évekről, most barátkozik a gondolattal: ezután az idejének nagy részével maga gazdálkodik. Nem könnyű megváltoztatni a több évtizedes rendet, mely állandó munkát, helytállást jelentett.

Pécsen született, ott járt iskolába, s élte négy évig a nyomdászinasok kemény életét. Huszonegy éves korában Kaposvárra került, s néhány hónap múlva a lapnyomdában dolgozott.

— Ekkor már szervezett munkás voltam, 1938 óta szak- szervezeti tag, 1939 óta pedig párttag. A kaposvári Munkás- otthon volt az egyik otthonom, ahol sokat megtanultam a politikáról, s igyekeztem kivenni részemet a közösség munkájából. A város felszabadulása után a szovjet csapatoknak dolgoztam. Röplapokat, felhívásokat nyomtattunk.

1945. január 27-én nagy fordulatot vett az élete. Délelőtt végezte a munkáját, ám délután már nem tért vissza az ólombetűk birodalmába. A párt fontos feladattal bízta meg, a demokratikus rendőrség soraiba küldte. Karszalagos segédrendőrként járta a várost, s társaival együtt a háborús bűnösök, köztörvényes | bűnözők kézre kerítéséért fá- | radozott.

— Hamarosan a tanulás következett. Mindent a munka mellett végeztem, szabad időm | nemigen volt. Mindennap nagy kedvvel vágtam bele a munkába, s igen sok — a szó szoros értelmében vett — harci élményben volt részem. Hőskornak szokás emlegetni azt az időszakot, amikor nem kerülték el az embert a csalódások. Ügy érzem, nem sújtottak le, inkább megedzettek. Egy idő után megtanultam, ha az ember előre néz, a holnapért igazgatja a tennivalóit, kisebb a keserűsége.

1953-ban már a megyei belügyi szerv egyik középvezetője lett, s hamarosan újabb, minden addiginál jelentősebb feladattal — s beosztással — küldték el az ország más vidékére. Helytállt az ellenforradalom idején is, és mindenki természetesnek találta, hogy 1958 tavaszán kinevezték a megyei rendőr-főkapitányság vezetőhelyettesének.

— A küzdelem nemcsak a politikai rendért, az ellenforradalmi bűnösök kiszűréséért folyt, hanem a köztörvényesek ellen is. Erőfeszítéseink nem

bizonyultak hiábavalóknak, s ez ann a k is köszönhető, hogy állandóan szemmel tartottuk a sorainkat. Ügy érzem, igazi közösségi szellemet honosítottunk meg.

— Ez hogyan volt lehetséges?

A parancsok, utasítások megszabják a rendőrnek, hogy mit kell tennie. Ellenük szólni nem lehet.

— Nem így kell közelíteni a mi közösségi szemléletünkhöz. Én abból indultam ki, ha egy parancsot nem tudok becsülettel végrehajtani, akkor az irányításra is alkalmatlan vagyok. Így azután sokszor együtt dolgoztam a végrehajtásban alacsonyabb beosztású, kisebb rangú munkatársaimmal is. Alaposan meg kellett ismernem mindenkit, akivel együtt dolgoztam, hiszen sokfélék voltak a feladatok; s azok a beosztottaim is. Meg kellett keresni mindenkinek a megfelelő tennivalókat.

Fálasztás gyertyafénynél

ZUHOGOTT az eső. Elmúlt hat óra, sötét volt az egész faluban. Hét órára hívták össze az alapszervezeti vezetőségválasztó taggyűlést a segesdi Üj Élet Termelőszövetkezet KISZ- esei. Nem bíztunk abban, hogy a rossz időben is összejönnek a fiatalok, de végül is az alap- szervezet tagságának háromnegyed része este 7-kor ott ült a tsz-irodában. Az asztal közepén egy hatalmas szál gyertya égett. Annak fényénél olvasta Vadkerti Tihamér, az alapszervezet KISZ-titkára a kétévi munkáról szóló beszámolót.

Ez a két év nemcsak egyszerűen két választás közötti! időszak volt. Ez idő alatt be kellett bizonyítani, hogy tudnak együtt dolgozni, hogy igényük van a közösségi életre. Két éve alakult csak meg a faluban a termelőszövetkezetben dolgozó fiatalok alapszervezete. Korábban senki nem gondolta, hogy erre valaha is sor kerül.. Amikor megalakult a tsz, az első taggyűlésen azt mondogatták egymásnak az emberek: itt bizony csak temetkezési segélyt kell majd fizetni, házasságit vagy születésit aligha. Most nyolcvan fiatal — harminc év alatti — dolgozik a szövetkezetben. Ötvennégy szakemberük van: szakmunkások, technikusok, mérnökök. Huszonhatan KISZ- tagok.

— A megalakulás után az egyik legnagyobb feladatunk volt az is, hogy segítsünk egymásnak helytállni a munkában,'hogy sikerüljön beilleszkednünk a tsz életébe. Azt hiszem, sikerült. A fiatalok közül sokan dolgoznak a szerelőműhelyben, a kertészetben. Csurgón vetélkedőt rendeztek a mezőgazdaságban dolgozó gépszerelőknek: háromtagú csapatunk harmadik lett.

A POLITIKAI oktatásra mindig eljöttek a tagok, de vitázó kedvük ritkán volt. Általában a két világrendszer egymás mellett éléséről hallgattak előadásokat, és Magyar- ország helyéről a világban. Gyakran volt téma az aktuális kül- és belpolitikai helyzet is.

Az alapszervezet legsebezhetőbb pontja furcsa módon a sport és a közös szórakozás. Ezen változtatni kell. Nem szívesen mentek egy ideig a termelőszövetkezeti fiatalok a kultúrházban működő ifjúsági klubba. Most már szűnőben van ez á passzivitás. Igaz, nemcsak a fiataloknak jött meg az önbizalmuk, hanem sok köszönhető a kultúrházigazgatónak is, aki az idén jött a faluba. Sikerült összehozni a falu egész fiatalságát — mondta beszámolójában többek között Vadkerti Tihamér.

A fiúk és a lányok hallgattak: egyetértettek a titkárral. Beszédesebbek lettek azonban, amikor a választásra került a sor. Jelölő bizottság nélkül választottak. Többen kerültek a jelölő listára, mint ahány végül a vezetőségbe. Aki felkerült, megérdemelte. Szinte mindenki így kezdte a mondó- kájái: azért javaslom, mert jól dolgozik, mert szót ért a munkatársakkal is, pedig mindig megmondja a véleményét, j

Csonk volt már a gyertya, mikorra megválasztották a ve- j zetőséget. Máté Sándor a tit- I kár. Nemrég került a tsz-be. i Fiatal műszaki szakember. A vezetőség tagjai: Bende József, j

Horváth Mária, Török János és Varga Gyula.

Taps köszöntötte az új vezetőséget. Máté Sándor megköszönte a bizalmat, majd hazafele indultak: a fiatalok, a tsz- einök, akinek sokat köszönhetnek a KISZ-esek, a párttitkár, az iskolaigazgató, a vendégek, akik a megyei és a járási KISZ-bizottságról érkeztek.

ESETT MÉG az eső, vaksötét volt a faluban, nem láttam, ki merre ment el. Az elnök szavai jártak az eszemben: kár, hogy nem volt' a termelőszövetkezetben vezetőségválasztó taggyűlés, amióta ilyen sok fiatal dolgozik náluk, amióta a KISZ-szervezetben is bizonyítottak. Nemsokára a tsz vezetésében is biztosan ott lesznek.

H. É.

Hogy mindez sikerült, az is

bizonyítja: saját állományukból nevelték ki a későbbi vezetőket. Ezt a közös munka egyik legszebb gyümölcsének tartják.

— Odafigyeltünk egymásra,

nyirbáltuk a hibákat, próbáltuk rendbe hozni a munkán kívül eső gondokat. Megszoktunk együtt cselekedni, a feladatért együtt sokat áldozni: tudásunk javát s minden időnket. r *

— Mit jelent Önnek a boldogság?

— Látni az eredményt, a politikai, társadalmi, gazdasági fejlődést, tudni, hogy azok között dolgoztam, akik helyes célokat tűztek maguk elé. S boldogság örülni a fiataloknak, akik a helyünkre lépnek. Sok mindent nem ér^em volna el, ha nincs- mellettem a feleségem, aki 1941 óta jóban-rossz- ban elválaszthatatlan társam, aki a legnehezebb időkben is zokszó nélkül követett, buzdított. Őszinte örömöt találok a családomban, két gyermekemben — egy asszony lányom'és egy egyetemista fiam van — s két unokámban.

A munkán és a családon kívül szakított időt —- nem is keveset — a pártmunkára, a társadalmi teendőkre is. Magas kitüntetésekkel ismerték el, birtokosa többek között a Szocialista Hazáért Érdemrendnek, s nyugalomba vonulásakor mellére tűzték a Vörös Csillag Érdemrendet is.

Farkas Mihály nyugalmazott ezredes, a Somogy megyei Rendőr-főkapitányság volt vezetőhelyettese a pártmunkával és a társadalmi munkával ezután sem szakít.

Tudja, hogy számítanak rá.

Szépítik az üdülők környékét

__ 14.2 millió forintos termelési tervük van erre az évre, azt hiszem, ezt teljesítik. Az egyik csoportot megtalálhatják a sóstói átrendezésnél, de ugyanott egyengetést és kertépítő munkát is végeznek. Mintegy száz ember — megfelelő gépekkel — dolgozik a nyolc éve létesült részlegünknél. Sok és szép munka dicséri őket, csak példaként említem az oroszlányi bányászüdülő, a FÜSZÉRT-üdülő, a balatonkenesei Hungarotex- üdülő parkját. Most is dolgoznak a somogyi oldalon és a túlparton, így Balatonszárszón, Csopakon és -másutt.

A

ki mindezt elmondta: Kla- buzai Miklós, a siófoki Sió Mezőgazdasági és Kertészeti Termelőszövetkezet elnöke. S aki később részletesebb tájékoztatást is adott, s kalauzunk volt a munkahelyeken: Hreb- lay Ferenc kertészmérnök, a tsz kert- és mélyépítő üzemegységének a vezetője.- Minthogy az üzemegység feladata az épületeken kívüli környezetrendezés, a továbbiakban már az időjárás dönti el, * meddig dolgozhatunk, mit végezhetünk el az idei tennivalókból — mondta. — Mindenesetre, ha az idő engedi •— no meg a szövetkezetben is marad szabad szállítógép a munkánkhoz —, teljesítjük a tervünket. A mezőgazdaságban az őszi munkák roost sok gépet lekötnek, s a mi tevékenységünk részben ennek' a függvénye is.

Mintegy ötvenkilométeres

körzetben dolgozik ez az üzemegység. Nemcsak építenek, hanem a parkok rendszeres karbantartását is vállalják, és burkolóanyagot — mint például betonlapot — készítenek. A Balaton menti partvédelem munkáiban is részt vesznek. Jó néhány zöld- területi részt saját tervük alapján építettek.

Jártuk a munkahelyeket. Kihalt a Balaton-part, alig látni embert, csak az üzemegység dolgozói serénykedtek a hideg szélben, a szemerkélő esőben. Elénk tárultak az őszszel is szép parkok. Mennyivel szebben mutat az emeletes épület, ha a környezete rendezett! A zöld pázsitot betonlapsétányok szelik át, és kőépítmény zár le egy-egy parkszakaszt.

A sóstói részen már mesz- sziről látszanak a sátortetős épületek. A tsfc üzemegységének embefcei utat meg parkolót építettek itt.

— Ezen a mintatelepen — melyet az OTP építtet — egy csehszlovák vállalattal közösen végeztük a kivitelezést. Nekünk miritegy 6 millió forint értékű munkánk van benne.

Sok szép feladat vár még a tsz kertépítő üzemegységére. A Balaton-part csinosodásá- ban, az üdülők, parkok kialakításában jelentős szerepet játszik a szövetkezetnek ez a tevékenysége.

. H. F.

Az üdülés, a pihenés kellemesebb, ha az épületnek szép, rendezett a környezete.

Politika és bors

T

alán elcsodálkoznak azon, hogy a címben »hogy jött össze« ez a két fogalom. Kiderül majd, de addig sok mindent szeretnék elmondani. Olyanokat is, amikről szót váltottunk már (vannak közéletünkben eléggé nem ismételhető témák), olyanokat is, amiket azóta tapasztaltunk. Nemcsak a jó fejlődik, hanem a rossz, a gáncsot vető is terjed. Szomorú, ha ez a rossz valami igazán jó elképzelésből, helyesebben annak félreértéséből torzul visszahúzó erővé. Ilyesmit érzek bizonyos módszerek mögött.

Beszéljünk először a politikáról, a politizálásról. A filozófiai kislexikon azt mondja, hogy a politika »Az államvezetésben és a kormányzásban, az ország belső életének irányításában és a nemzetközi kapcsolatokban követett, osztályérdekektől meghatározott alapelvek összessége, és a megvalósításukra vonatkozó társadalmi tevékenység.«. Ez világos. Az politizál, aki eszméink és elveink rendszerének megvalósulásáért dolgozik, beszél, vitatkozik. De nem kell okvetlenül tudományos megfogalmazásban gondolkodni, tudniillik az is politizál, aki »csupán« érdeklődik a szocializmus építésével Összefüggő politikai kérdések iránt, véleményt alkot és állást foglal. Márpedig kit ne érdekelnének ezek a politikai kérdések? Hiszen nem idegenekért, nem kisebb csoportokért, hanem valamennyiünkért születnek az elvek, célok, elhatározások. Ma már sokan politizálnak nálunk, ezt is akartuk, Nem volt könnyű elérni annyi rossz emlékű örökség után.

A fogalom tartalmáról sok mindent lehetne mondani. Most azonban az izgat, hogy sokszor félreértik, egyéni vagy csoportérdekek szerint magyarázzák, néha »kifordítják« alap- követelményeit. Arra gondolok, hogy a politika okvetlenül előrelátást, megfontoltságot feltételez. A puska azonban fordítva sül el, ha túlzott megfontolásból nem tárjuk föl életünk velejáróit. Pedig tapásztalni ilyesmit akkor is, ha sikerekről van szó (hátha elbizakodottságnak, önelégültségnek fogják föl az emberek), és akkor is, ha hibáinkkal kellene számot vetnünk (hátha azt gondolják, hogy nálunk minden rosszul megy, vagy csak a torzulásokat vesszük észre). Nos, tehát az olyanfajta »politizálásról« szeretnék beszélni, amire nincs szükség, ^jni éppen »megfontoltsága« miatt megfontolatlan és káros.

Vegyük úgy, hogy hivatalos szerv vagyok. Tudok valamit, meggyőződtem róla. Hosszú vizsgálat előzte meg az ösz- szegezést. Mielőtt azonban megírnám jelentésemet, futamot játszom a billentyűkön: ki mit fog szólni hozzá? Mondok is valamit meg nem is, ragaszkodom is a realitásokhoz, meg szépítem is azt. És azt hiszem: megfontolt voltam, jól politizáltam. Csakhogy nem nekem kell politikai értelemben megfontoltnak lennem, hanem a politikai testületnek. Engem arra kértek, hogy tárjam föl a valóságot. Mert csak annak birtokában tud helyesen következtetni és dönteni a vezető testület. De én is mindenáron »politizálni« akartam, és ezzel gátat vettem a megfontolt politizálásnak.

Próbáljuk megközelíteni. Egyszer statisztikai adatokat gyűjtöttem valamihez, s a fiatalember megkérdezte: csupán kíváncsiság ez, vagy föl is akarom használni írásaimban? Mert ilyen »meredeken« nem tájékoztatták erről a vezető szerveket. Tartottak tőle, hogy sötét lesz a kép. Lehetséges, hogy sokszor »merő jó szándékból« félrevezetjük egymást? Mire jó ez? És milyen következményekkel jár? ,,

D

e vegyünk egy másik példát. Mondjuk a népi ellenőrzés megállapítja: »1. A boltokban rendszeresen megkárosították a vásárlókat.-«. A tény »megfontolás« út-' ján így fejlődik tovább: »2. Egyes boltokban rendszeresen megkárosították...«. »3. Néhány boltban megkárosították ..:« »4. Előfordult az is, hogy megkárosították...« »5. Ma már ritkán fordul elő, hogy megkárosítják...« S a vezető testület, mely a vásárlók érdekvédelméről tárgyal, végül is így kapja meg a jelentést: »6. Ma már nem jellemző, hogy megkárosítják ...«. Ha pedig nem jellemző, akkor nem is kell vele foglalkozni. Vagyis: a döntés elmarad; meghiúsítása beláthatatlan következményekkel járhat.

Nemrégiben közgazdászok vizsgálták Somogybán az üzem- és munkaszervezést. Kértem a jelentésükből, amelyet egy politikai vezető testület számára készítettek. Okos dolgokat olvastam bennük, úgy általában, és kissé megfoghatatlanul. De nem találtam »kapaszkodót«, melynek alapján a helyszínen, az üzemben érdeklődhettem volna a leglényegesebb változások, elképzelések iránt. S amikor szerzőiket megkérdeztem, azt mondták: »Pedig ezek voltak a legkonkrétabbak. Megállapításainknak mégis csak a fele jutott el a testülethez. Mindenütt egy kicsit alakítottak, formáltak rajta elvettek belőle, hozzátettek, s már alkalmatlan volt arra, hogy a valódi helyzetet tárja föl.«. A túlzott megfontolás könnyen helytelen következtetésre vezethet. Ezért veszélyes.

Kutattam, hogy miért »politizálnak« a helyzetelemzéssel azok is, akiknek nem kell, azok is, akiknek nem hivatásuk. Van, aki »önvédelemből« teszi, mások azért, mert így alakult ki a módszer. De senki sem a félrevezetés szándékával. Mégis káros a rosszul értelmezett, túlzott óvatosságra, megfontolásra épülő »politizálás«.

S hogy miért beszélek ma erről a témáról? Mert a napokban egy olyan testületi ülésen vehettem részt, ahol a jobbítás őszinte szándékával »borssal hintették meg a politikát«. Egy nyílt és őszinte, hibákat is bátran feltáró, elmélyült jelentést'vitatott a politikai testület. Kicsit szokatlan volt a hang, csípősebb, szókimondóbb a helyzetelemzés, mint máskor. Föl is tűnt valakinek, szóvá tette:'türelmetlen ez a hang, nyugtalanító, nem kellene ennyire... S a vezető, aki összefoglalta a tartalmas vitát, vállalta ezt a hangot. Igen, úgy akarták, hogy szórjanak egy kis borsot a mondanivalóra. Borsozzák meg, hogy fűszeresebb, ízes és csípős legyen; hogy nyíltabban fogalmazzanak, hogy jobban értsék egymást a részvevők. Erőnket és sikereinket fejezi ki ez a hang, a magabiztos szembenézés, a feltárás őszintesége. Enélkül nehezen jutnánk tovább.

S

okan voltunk a teremben, akiknek rokonszenves volt ez az állásfoglalás. A mértékkel szórt bors nemcsak a vitát fűszerezte, hanem cselekvéseinkhez is ízt, lendületet adott. S ha valaki úgy érezte: borsot törtek az orra alá, az nyilvánvalóan rászolgált. Igenis »csipkedjük« egymást, ha nemes ügybuzgalmunkban elfásulunk néha: ne féljünk borsot törni, azaz kellemetlenséget okozni annak, aki nem jól látja el a feladatát.

Nem türelmetlen volt az a hang, hanem őszinte. Nem háborgó, hanem nyíltan feltáró. Nem elkedvetlenítő és fékező, hanem kedvre derítő, alkotó energiákat felszabadító és tettekre serkentő. Meggyőződésem: az ilyen — ma még szokatlan — hang teszi, értelmessé a vitát, tartalmassá a cselekvést.

Jávori Béla

/