Somogyi Néplap, 1973. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-29 / 228. szám

A pákozdi tűzkeresztség I Visszavárja őket az igazgatóság 1848. szeptember 29-én, 125 évvel ezelőtt, ezen a na­pon vívta meg első győztes csatáját a magyar honvédse­reg. Ezt a napot tekintjük születésnapjának. A z 1848—49-es magyar szabadságharc első ka­tonai diadala fűződik Sukoro és Pákozd nevéhez. Itt, a Velencei-tó déli partján le­vő két község között, dombos- lankás terepen verték meg újonc honvédeink Jellasics horvát bán Pest-Budára tartó önhitt seregét. De miképpen került a bán zágrábi palotájából az észak­dunántúli tó partjára? Az előz­mények, a politikai és hatalmi zűrzavar drámai fordulatai épp oly érdekesek, mint a fegyveres küzdelem lezajlása. Soha, egyetlen pillanatra sem nyugodott bele az osztrák kamarilla — a császári kör­nyezet legsötétebb politikusai­nak összeesküvése — Magyar- ország alkotmányos önkor­mányzatába. Akit lehetett, zsoldjukba fogadtak a törvé­nyes magyar kormány ellen. Amikor látták, hogy a délvi­déki lázadásokkal a magyar seregek végül is megbirkóz­tak, elhatározták Jellasics bá­ró felbújtását: először teremt­sen Horvátországban katonai diktatúrát, majd összegyűjtött seregeivel törjön be Magyaror­szágra. Ha szétzúzza Kossu- thék rebellióját, a báni mél­tóságnál sokkal tekintélyesebb szerepre számíthat a császár birodalmában. A hiú és önhitt báró mindenre- késznek bizo­nyult. Eközben a Pesten ülésező magyar képviselőház a királyt, V. Ferdinándot ostorozta, hogy teljesítse uralkodói kötelessé­geit. Szeptember 8-án több mint száztagú küldöttség érke­zett Bécsbe — a magyar kép­viselőház követei. Ki kellett volna eszközölniük, hogy V. Ferdinánd úgy is, mint magyar király, úgy is, mint osztrák császár, intézkedjék Jellasics pártütése ellen. Szüntesse meg Horvátországban a katonai zsarnokságot, hogy szabad po­litikusokkal, törvényes felté­telek között tárgyalhasson a magyar kormány a horvát nép képviselőivel. Feladata volt még a-küldöttségnek, hogy bír­ja rá az uralkodót: távolítsa el környezetéből a reakciós, baj­keverő politikusokat, jöjjön Budára, ezzel nyilvánítsa őszinteségét a magyar nemzet és annak kormánya iránt Semmi eredménye nem lett a bécsi küldöttségjárásnak. El­lenben Jellasics átkelt a Drá­ván. Csapatait kétfejű sasok­kal és fekete-sárga lobogókkal ékesítette: az osztrák császár névében óhajtotta elfoglalni Pest-Budát a magyar király kormányától. Folytatódott a szennyes játék. V. Ferdinánd nyilvánosan árulónak bélye­gezte a bánt, de a bizalmas iratokban kiváló hívének ne­vezte és a magyarok elleni harcra buzdította. S Jellasics jött. Igaz, né­hol irtották rabló, gyil­koló katonáit a dunán­túli parasztok, de ez a kis veszteség mit sem ártott önbi­zalmának. Szeptember 21-én beszédet intézett tisztjeihez Balatonszemesnél, kijelentvén: ha addig él is, de letöri a ma­gyar függetlenséget. Másnap, 22-én Balatonfüredről a déli partra érkezett a nádor, István főherceg. Kérte a bánt, láto­gassa meg őt tárgyalás céljá­ból a Kisfaludy gőzös fedél­zetén. Jellasics kinevette urát, a nádort, s a főherceg ered­mény nélkül távozott. Nem­csak Balatonszemes partjáról, de a magyar történelemből is. az önálló magyar hadsereg Pesten' pedig kétségtelenné vált a nemzet felelős vezetői számára, hogy nincs más hát­ra, mint a fegyveres élet-ha­lál harc. Kossuth elindult hí­res toborzó útjára. 24-én Ceg­léden tartott gyönyörű beszé­det, de nem sok eredménnyel. A gyűlés után keserűen mond­ta egyik bizalmasának. — Hosszú rabszolgaság nem szülhet hősöket. E‘ z a megjegyzés többet ért, mint a gyönyörű, hosszú szónoklat. Per­cek alatt híre futott Kossuth csalódottságának, és a magu­kat elrestellő ceglédiek közül még aznap nyolcszázan jelent­keztek a nemzeti zászló alá. Másnap még többen. Három napon belül tizenkét ezer em­bert állított fegyverbe Kos­suth Abony, Kecskemét, Nagy­kőrös környékén. Csongrád megyében tizenöt ezren hall­gattak gyújtó szavára. Huszonhetedikén éjszaka fá­radtan, nemzetőr egyenruhá­ban, karddal az oldalán érke­zett vissza a képviselőházba. Azzal a hírrel fogadta az iz­gatott ülés, hogy a király gróf Lamberg Ferencet nevezte ki Magyarország teljhatalmú ka­tonai diktátorává. Kossuth in­dítványára a képviselőház éle­sen elítélte a király törvény­telen lépését, és eltökélte ma­gát: mindenáron megvédi a nemzet jogait és érdekeit. Másnap délután kettőkor Lamberg már halott volt. Épp azzal a céllal kocsizott át Bu­dáról Pestre a hajóhídon, hogy feloszlassa a képviselőházat, amikor megrohanta és Kolossy György vezetésével felkoncolta a tömeg. Kossuth és társai elítélték az utcai önkényeske­dést, bár kijelentették, hogy Lamberg hazaáruló, s mint ilyen, a törvénytől kapta vol­na meg halálos büntetését. De nem sok idő maradt a felkon­colt gróf ügyére. Jellasics kö­zeledett, gondoskodni kellett hát a főváros védelméről. Sán­cokat ástak Buda alatt, a vá­rost éjszakára kivilágították, hogy könnyebben riadóztat- hassák a nemzetőrséget. A képviselőház pedig triumvirá­tusra: Kossuth Lajosra, Nyári Pálra és Sembery Imrére bíz­ta a teljhatalmat. Eközben a horvát bán már megszállta Székesfehérvárt. Itt nem tudtak még a pesti eseményekről. Batthyány La­jos a magyar kormány nevé­ben a békés megállapodásra szerette volna rábírni Jellasi­csot. A bán gőgösen csak eny- nyit mondott: — Majd Pesten tárgyalunk! Látva Batthyány, hogy sem­mi remény megnyerni a bán békés hajlandóságát, visszasie­tett a magyarok sukorói tábo­rába. Haditanácsot tartottak a kis falu templomában. Móga János altábornagy, a magyar főparancsnok, szintén tájéko­zatlan volt a fejlemények fe­lől, mindössze annyit tudott, hogy a király parancsa szerint köteles engedelmeskedni Lam­berg grófnak. Drámai vitában sikerült meggyőznie a tábor­nokot, hogy szembe kell száll­nia Jellasiccsal. Mivel erre hajlott a haditanácsban részt vevő tisztikar nagy része, Mó­ga altábornagy tisztességgel fejet hajtott a közakaratnak, noha érzelmei szerint közöm­bös volt a magyarok nemzeti ügye iránt. Ilyen előzmények után érke­zett el a nevezetes szeptem­ber huszonkilencedike. Jella­sics nem gondolt ütközetre. Azzal a céllal bontott tábort Székesfehérváron, hogy to­vább vonul a magyar főváros felé. De Pákozd és Sukoró kö­zött megállították. Támadnia kellett, ha tovább akart nyo­mulni. Kétségei aligha lehet­tek, hiszen roppant túlerővel rendelkezett. Az ő huszonhat ezer emberével szemben Móga János alig tizenhat ezret tu­dott csak felsorakoztatni. Ágyúinak száma többszörösen felülmúlta a magyarokét. Délelőtt fél tízkor a véde­kezők jobbszárnyára öt zász­lóaljat és egy üteg tüzérséget küldött a bán. Ettől kezdve a küzdelem fokozatosan kiter­jedt az egész arcvonalra. Egyik rohamot a másik után verték vissza a magyarok. Remekül operált a honvédők tüzérsége, célpontjait nagyobb hozzáér­téssel válogatta meg, mint a báni tüzérség, pontossága pe­dig nagy riadalmat keltett a horváíok táborába. Vitézül ve­rekedtek a tolnai nemzetőrök, a Vasas-ezred gyalogosai, Pöl- tenberg Ernő, Schwidel József huszárjai, és minden egység, amely segített útját állni a bánnak. ellasics fegyverszünetet kért és kapott. Ezt használta fel arra, hogy gyászos menekülésben mentse irháját Ausztria felé. Egyszer ütközött meg, s mindjárt meg­verték. Ugyanez az ütközet lett a honvédő sereg tűzke­resztsége — önbizalmat, el­szántságot merített a további csatákhoz. G. M. J Diplomaosztás az esti egyetemen Ünneplőbe öltözött férfiak és nők gyülekeztek tegnap reggel a Megyei Oktatási Igazgatóság kaposvári szék­házának nagytermében. Az arcok sugároztak a boldogság­tól, az örömtől, s tréfásan többen meg is jegyezték, mi­lyen más a hangulat most, a diplomaosztáskor, mint ami­kor vizsgáztak. Hosszú évek tanulmányai­nak eredményeképpen jutot­tak el negyvenketten az ünne­pélyes búcsúzás pillanatáig. Mindnyájan 1969-ben kezdték a marxizmus—leninizmus magas szintű tanulmányozá­sát. A diplomák kiosztása előtt Suri Károly, az Oktatási Igazgatóság helyettes vezetője köszöntötte a végzős hallgató­kat. — Ezek a diplomák, ame­lyek előttem fekszenek — akár vörös, akár kék színűek is — azt bizonyítják, hogy itt befejezték marxista—leninis­ta tanulmányaikat, az oklevél pedig, hogy főiskolai végzett­séget szereztek marxizmus­ból. A diplomában sok mun­ka testesül meg, mindnyájan sok áldozatot hoztak, sok időt fordítottak a marxizmus—le­ninizmus tanulmányozására. A munka mellett tanulni ugyanis sok lemondást jelent, hol egy érdekes könyv elol­vasását, hol egy tv-műsor megtekintését kellett elha­lasztani, mert a kötelező vagy a javasolt irodalmat dolgozták föl esténként. Suri Károly több tanáccsal látta el a végzős hallgatókat az igazgatóság nevében. Azt kér­te, hogy magas fokú öntudat­tal, következetesen, állhatato­san, kommunista szerénység­gel alkalmazzák, hasznosítsák a tanultakat. Akik a terem­ben ülnek, sokoldalú társa­dalmi munkát végeznek a hi­vatali tevékenységükön kívül, éppen ezért fontos, hogy al­kotó módon, következetesen alkalmazzák, amit az esti egyetemen tanultak. Terjesz- szék a marxizmus—leninizmus eszméit, végezzenek követke­zetes propagandamunkát, agi- tációt, s nyerjék meg az em­berek agyát és szívét. A hosz- szú évek tanulmányai arra is kötelezik őket, hogy az újért küzdők szóvivői legyenek, kö­vetkezetesen, a marxizmus— leninizmus szellemében har­coljanak az ósdi, reakciós, el­avult ellen, amely gátolja a társadalmi haladást, fejlődést, fáradhatatlanul keressék az újat. Legyenek képesek azt felismerni, s ha mások hívják fel a figyelmüket arra, min­dig tegyék a magukévá, s kö­Vétek József, a Somogy megyei Víz- és tálát igazgatója vörös diplomát vett át. Csatornamű Vál­vetkezetesen küzdjenek min­denért, ami korszerű. Az igazgatóhelyettes a kommunista példamutatást, erkölcsi feddhetetlenséget, a forradalmárok magatartására jellemző optimizmust, s a marxista—leninista ismerete­ik állandó továbbfejlesztését ajánlotta még a végzősök fi­gyelmébe, majd kiosztotta a diplomákat. Heten vörös dip­lomát kaptak, tizennégyen jó eredménnyel végeztek. A hall­gatók nevében Szabó István elmondta, hogy érdemes volt annyi évet a tanulásnak szen­telni. Egytől-egyig azon lesz­nek, hogy az életben haszno­sítsák a tanultakat. Cukorrépa-termesztés — csak gépekkel Hogyan lehet több és jobb répát termeszteni, s a feldol­gozás során létrejött mellék- termékek miként használha­tók fel gazdaságosan? így fog­lalhatjuk össze annak a ta­nácskozásnak és gyakorlati be­mutatónak a lényegét, ame­lyet tegnap tartottak a szom­szédos Baranya megyében, a Szentegáti Állami Gazdaság­ban. A tanácskozást szervező cukorgyár nem véletlenül vá­lasztotta a gazdaságot, Szente- gáton ugyanis évek óta ki­emelkedő eredményeket érnek el a cukorrépa-termesztésben, öt évvel ezelőtt még csak 180 holdon vetették ezt a fontos ipari növényt, jövőre pedig már 800 holdról szeretnék be­takarítani. A gazdaság zárt rendszerű i termesztésben érte el kitűnő eredményeit, bizonyítva, hogy a hatvanas évek végén történt jelentős visszaesést — melynek oka főként a korszerűtlen kézi 55 60 Ionná olaj Az Országos Mosószergyártó és Növényolaj ipari Vállalat nyírbátori növényolajgyárában megkezdték az idei naprafor­gótermés feldolgozását. Szep­temberben 700 vagon napra­forgót szállítottak a gyár rak­táraiba, 50 vagonnal többet, mint a múlt év hasonló idősza­kában. A termés minőségileg is kiváló, magas olajtartalmú. A gyárban naponta 55—60 ton­na olajat állítanak elő. Ezt részben a gyárban, részben | más üzemekben használják Esős, hideg napokkal bú­csúzik megyénkben a szep­tember. Ilyen korán beköszön- tene az igazi ősz? A paraszt- ember még bizakodó, és azt mondja, nem marad tartós a lucskos idő. Mert jó néhány tennivaló hátravan még a föl­deken. A siófoki Sió Mező- gazdasági és Kertészeti Ter­melőszövetkezetben jártunk csütörtökön Klabuzai Miklós elnök beszélgetésünk során összekapcsolta a jelenleg folyó munkát a feladatokkal: — Megy a silózás, már, majdnem készen vagyunk ve­le. Siójuton van még hátra belőle, de ez már nem sok. Százhúsz vagonnal tervez­tünk, ez meg is lesz. Trakto­raink szántanak, ötszáz hol­dat kell előkészítenünk az őszi vetések alá, ebből négyszáz _ már teljesen rendben van, j úgy, hogy hétfőn kezdhetjük a ' vetést. Bízunk traktorosaink­ban. A szövetkezetünkben dol­gozó hat szocialista brigád kö­zül egyik az övék, s nyilván­valóan igyekeznek majd ele­get tenni vállalásaiknak, meg aztán a másik öt brigáddal is versenyeznek. Mindebből csak jó eredmény születhet. .. A kertészet munkájáról Bényei Tibor üzemágvezető tájékoztatott: — A dinnye es a burgonya területéi is beleszámítva ösz- szesen százholdas a kertésze­tünk. Az előbbinek 'a hozamá­val elégedettek vagyunk, mert megadta a 680 ezer forint bruttó bevételt, sokat szállí­tottunk exportra es belföldi fogyasztásra is. A burgonya Betakarítás a siófoki Sió Tsz-ben Gyűlik a silókukorica — Az NSZK-ba küldik a paprikát... Megtudtuk azt is, hogy ker­tészeti tenmelvényeik nagy ré­szére a MÉK-kel szerződtek. Láttuk a sötétpiros, jókora paradicsompaprikákat: csábí­tóan csillogták a tarka cím­kével ellátott ládákban. Sze­dik — ha az eső nem szól közbe —, s ottjártunkkor már a második vagonnyi export- szállítmányt készítették elő: ez az áru a Német Szövetségi Köztársaságba »utazik" a Ba­laton melléki termelőszövet­kezet kertészetéből — Most szedjük a hagymát is, ez ugyancsak jól fiáét — mondta az üzemágvezető. — Holdanként nyolcvanmázsás átlagtermést takarítunk be, és úgy számolunk, hogy hét va­gonnal eladhatunk. Eddig más­fél vagonnál tartunk. alapanyagként étolajak, tiszti- j ezután, szedéskor »vizsgázik tószerek készítéséhez­[majd. fcxportra megy a csillogó paradicsompaprika. munka volt — hatékony tech­nológiával lehet ellensúlyozni. Röhrig Imre, a Kaposvári Cukorgyár termeltetési osztá­lyának vezetője elmondta, hogy az idei időjárás nem ked­vezett a cukorrépa-termelők­nek és az iparnak. A nagy szárazság miatt nem növeke­dett kellőképpen a cukorrépa, és a sok , napsütés ellenére is alacsony a cukortartalma, vi­szont nagyobb a melasz ará­nya. Jelenleg az országban magasabb a cukorfogyasztás, mint amennyi cukrot az idei répatermésből elő tud állítani az ipar. A cukorgyárban úgy számítják, hogy a környező tsz-ek és állami gazdaságok területéről, mintegy 7000 hek­tárról 21,5 ezer vagon cukor­répa érkezik feldolgozásra. A hatvanas évek óta — ami­kor országosan rohamosan csökkent a répa vetésterülete — a cukorgyár termeltetői mintegy hatvan százalékkal növelték a répavetések terüle­tét. S elsősorban a modem technika alkalmazása folytán. A további fejlődés még több, még jobb gépet kíván. A cu­korgyárban szeretnék, ha a megalakult és jól működő Ta­karmányozási és Répatermesz­tési Társulásnál saját szakfel­ügyeleti és tanácsadási szolgá­lat jönne létre még ebben az évben. Legfontosabb feladata az lenne, hogy segítse a mun­ka hatékonyságának emelését és a gazdaságok korszerű gé­pesítési programját. Kapcsola­tot szeretnének kiépíteni a bábolnai CPS-programmal, amelynek során modern, ön­járó betakarító gépeket szeret­nének kapni. A gépesítés egyébként is a korszerű cukor­répa-termesztés kulcsproblé­mája. Fontos, hogy a gazdasá­gok a hazánkban kapható be­takarító gépek közül az adott­ságaiknak leginkább megfele­lőt vásárolják. (Az előadások i után megtekintett gépbemuta­tón a legnagyobb sikert a nyugatnémet Kleine gép arat­ta. Hibája, hogy kis teljesít­ményű: csak egysoros. Viszont automatikus sorkövető beren­dezéssel látták el, tehát éjjel is üzemeltethető.) A hasznos tapasztalatokkal szolgáló rendezvény befejezé­seként Böbék József, a Kapos­vári Mezőgazdasági Főiskola kutatója arról beszélt, hogy a magyar kémiai (élelmiszer-) ipar termékei miként építhe­tők be a kérődzők (szarvas- marhák, juhok) fehérjeforgal­mába. Sómogyi Néplap

Next

/
Thumbnails
Contents