Somogyi Néplap, 1973. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-20 / 220. szám
Csokonai-iinnepségek a költő születésének 200. A Hazafias Népfront Béig-1 rád-rakparti székhazában tegnap a Csokonai Vitéz Mihály születésének 200. évfordulójára alakult országos emlékbizottság tartott sajtótájékoztatót. Dr. Tar Károly, a szervezést irányító ügyvezető elnökség titkára ismertette az évforduló programját. A televízió is közvetíti november 16-án a debreceni Csokonai Színházban »A XX. századot képzelte« címmel tartandó j emlékünnepséget. Az est ér- í dekessége, hogy belépőjegyül j az erre az alkalomra megjelenő versfüzet szolgál, amely a költő tíz versét tartalmazza, debreceni művészek illusztrációival. t Debrecenben október 17-től november 17-ig Csokonai-em- lékkiallítast rendeznek, amelyet azután Csurgóra is elvisznek, a költő Somogy megyében eltöltött idejének emlékezetére. Az Alföld folyóirat Csoko- nai-emlékszámot állít össze, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság pedig Debrecenben tartja november 19—21. között a következő vándorgyillését A Hajdú-Bihar megyei művelődési osztály kiadásában megjelenik a Csokonai koszorúja című ünnepi antológia. . évfordulója alkalmából Hajdú-Bihar középiskolás diákjai irodalmi pályázattal készülnek a centenáriumra. Az ország mai költészetének neves képviselői — mintegy j ötvenen-hatvanan — viszont a most már hagyományossá váló debreceni irodalmi napok keretében -Ráció, tudomány. költészet« témakörben dolgozzák föl Csokonai művészi hitvallását, s a mai költészet előtt álló aktuális feladatokat. Az országos Csokonai-sza- valóverseny döntőjére — amelyet a rádió és a televízió is műsorára tűz — az ország legjobb szavaiéi gyűlnek I majd össze. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a népfront Hajdú-Bihar megyei bizottsága is Debrecenben rendezi meg a nagy költőről elnevezett oktatási és közművelődési intézmények országos j találkozóját. Az évforduló napján — november 16-án — teret nevez- i nek el Csokonairól Debrecenben. Az emlékbizottság képvise- i lői a továbbiakban beszámol- ] tak az országos előkészületek - 1 ről is, amelynek nagyreszt a I Csokonai által lakott és meg- \ ismert helyeken — Somogy és | Komárom — megyékben foly- : nak. A gombai nagy szüret Berzsenyi idejében (Niklai monda) Dani urasáénak Niklán még nem volt szőlőtermő földje. A gombai szőlőhegyen volt szőlőskertje Thulmon anyai nagyapja hagyatékából. Amikor az ideje megengedte, szeretett ott tartózkodni. Atyjának, Lajos nemzetes úrnak — aki továbbra is Egy- házashetyén lakott — gyakran dicsekedett levélben gombai szőlőjének terméséről és kitűnő zamatú, tüzes borairól. Minden ősszel udvarnépével, zselléreivel és jobbágyaival együtt jókedvvel ké-> szültek a szüretre, ha idő: közben valami veszély, elemi csapás nem érte szőlőjét. Azokban az időkben, mintha a természet is kedvezett volna, a környéket minden csapás messze elkerülte, és régen nem tapasztalt jó termés volt várható. Az ilyen szüret előtt mozgalmas élet volt az udvarházban,v folyt a készülődés. Vitola hajdú és Ferencz 'Gábor — az utóbbi vincellér is volt — készítette a boroshordókat. Forrázták, mosták. Ott volt ezeknél a műveleteknél Dani úr is, minden munkában segített. Maga is hen- gergette a csántérfákon az öblögető hordókat, s ánizsól- ta őket nagy szakértelemmel. Minden gombai szüretkor hízott disznót, egy ártényt s egy kijavított birkát vágatott le. A Sömjénről magával hozott juhásza, Dudás Vencel volt a böllér, ő szokta a húsokat elintézni. Korenika ispán segítségével. Az asszonynép Zsuzsa nemzeten asszonynak segített a konyhán kenyeret, különféle diós és mákos kalácsokat, mazsolás kuglófot sütni, sokat mindenből. Aki szüretkor ott dolgozott, ott is evett, amennyi csak jólesett neki. Leponyvázott. púposra rakott szekéren szállították ki az élelmet a gombai szőlőhegyre. Ez így volt a későbbiek folyamán unokája, Berzsenyi Mária idejében is. A gombai szüreten Dani uraság'az egész háznépével, családjával, gyermekeivel együtt kint tartózkodott. Niklán a gazdaságban csak az ispánja, Korenika, s pár zsellérember maradt. A nád fedeles présházban egy szobát rendeztek be. de szüretkor csak a nemzetes asszony, a gyerekek és a zsellérasszonyok, lányok szállása volt ott. Dani uraság az embereivel kint a szabadban, a présház előtti híres diófa alatt — amelyet versbe is foglalt — szokott nagy vígan tanyázni. Sokszor nótázva, táncolva virradtak meg. A szüret mindig víg volt, nótaszóval ment a munka. A környékbeli lakosok erről tudták meg, hogy szüret van a »Börzsönyi nemzetes úrnál«. A diófa alatt Dudás Vendel bográcsokban fehér borral főzte a finom birka- és d isznópörkölte t. A szüreten, amely általában egy hétig tartott, nemcsak a niklaiak vettek részt, hanem azok a gombai zsellérek is. akik nyáron rendszeresen dolgoztak a szőlőben. A munka végeztével tánc- mulatságot tartott munkásainak. maga is vígan ropta kedves táncát, a kanász.táncot, s bariton hangján fújta á szöveget:-Hücski disznó a berekbe Csak a füle latszék, Kanaszlegeny a bokorban Menyecskével játszók.« Utána a naRy erőt kívánó csürdöngölőt járta él. a dallammal kísérő, jókedvű munkásai által alkotott körben. Ezek voltak a kedves táncai, amelyeket pesti barátainak nemegyszer bemutatott. Az egykori szőlőhegyen 1967. április 29-en emlékkövet avattak. Harshazii István M ikor Anton már a blúz patentgombjait is ki- j kapcsolta, es ajka a nyak ívelő vonalán kezdett lefele csúszni, a lány kitépte magát az ölelésből, es pofon vágta a fiút: — Azt már nem! — Azt mar nem? Tudha- I tóm én, hogy önnél meddig lehet ? ... S először is azt kellene tudnom, miért nem. Mert annak talán száz oka is \ van. Talán ön egyszer egy : kis szállodai szobában kihallgatta, ahogy a szomszédban egy szerelmespár ... — Soha nem voltam szállodában. — Ott tehát nem. Bár ezt én igazán nem tudhatom .. . Es kaptam egy pofont, mert nem tudtam valamit... Éppen. mint az iskolában. Udvariasan 'fölsegítette a lanyra a kabátot, es széthúz- ! ta a függönyt. A lány kilibe- gett. Egy órával később Anton is elhagyta a hazat. Az úton egy pillanatra megállt, és rácsodálkozott egy konflis előtt álló gebére: hogy reszket a két első lába... Már alkonyodott. A ló szeme szinte világított a félhomályban. És olyan fáradtnak látszott, mintha reá nehezedett volna az egesz földgolyó súlya. Osvadon helyett •«paradicsom" Jubileumi könyvkiállítás ELHANYAGOLT. elvadult »őspark« terpeszkedett a falu középén. A pedagógus, aki kalauzomul szegődött, legszívesebben másfelé terelt volna, de a falu fő útvonalát nem lehetett sem kikerülni, sem becsukott szemmel végigjárni. Így hát szégyenkezett, mondva: »Sajnos, ez a falu legcsú- nyabb része. Áthatolhatatlan dzsungel már.« Láttam ezen a településen egy mellékutcában szorgoskodó iskolásgyerekeket is. Gyakorlati foglalkozásuk lehetett; a facsemetéket öntözték, me- I lyeket néhány héttel azelőtt ültettek. A park »helyrepofo- zásahoz« azonban nagyobb I erő kellene az ö gyermeki erejüknél. Annak az erőnek az összefogása, mely a saját por- í tákat olyan széppé, rendezetté I teszi, hogy csaknem minden I épületen ott a tábla: »Tiszta udvar — rendes ház.« Társadalmi erő, összefogás kellene abban a faluban is. hogy a településüket csúfító “ősvadon« megszépüljön. Az emberek nem szeretik a sajat falujukat? Dehogynem. Lo- I kál patrióták ők is a szó ; nemesebb értelmében. Miért1 nem tudnák ők is végleg -rendbe tenni« azt a parkot. Nem rosszabbak ök sem, mint a MEZŐGÉP iharosberényi üzemének dolgozói, akik emberibbé »varázsolták« munkahelyüket. Nem rosszabbak I mint a nagy bajomiak, akik — minit írtuk — »teremtenek« : községükben. »Csak úgy«, in- ! gyen. De sorolhatnánk más i településeket is. Csurgót, Len- I gyeltótit, Balatonföldvárt... Vége nincs sorban. Mi hát a baj ott, ahol csak ! a saját porták szépek, tiszták? A társadalmi megmozdulást szervezni kell; ezt mulasztották el ezeken a helyeken. A •sült galambot« hiába vár- j jáik, csak nem érkezik. A társadalmi feladatvégzés igen gondos tervezést és szervezést í igényel. Sok helyen felismerték ezt már, súlyponti kérdésként foglalkoznak vele. Elég. ha csak a Csurgói Nagyközségi Közös Tanács ciklus- programjából idézünk: -A tervek megvalósításának egyik fontos eszköze lesz a lakos- 1 sag önként vállalt társadalmi munkája. A gazdasági előnyök mellett ennek társasai - i mi-politikai jelentősege van. mert a részvevők közvetlenül tevékenyen vesznek reszt a célki tűzések meg valósi tása - ban. s miközben saját szükségleteik kielégítését valósít- i ják meg, az össztársadalmi , érdekeket is szolgálják.« És j ez a lényeg! Mert. minden olyan községben, ahol tesznek : a köz érdekeért. önmagukért is tesznek egyúttal, és fordítva is áll ez a tétel. Nem/elég azonban csak be- j szelni a feladatokról. Az említett ciklusprogram arról is gondoskodik, hogy ne »írott malaszt« maradjon a fenti idézet. »A lakosság szervezett 1 társadalmi munkára mozgósítása érdekében a szakigazgatási szerv a tanácsi bizottságokkal együtt egy-egy évre vonatkozóan kidolgozza, meghatározza azokat a feladatokat, amelyeknél társadalmi munka végzésére van lehetőség. A Hazafias Népfront, valamint a tanácstagok segítségevei mozgósítja az érdekelt lakosságot. A társadalmi munka végzéseben kiemelkedő : személyeket, csoportokat, szerveket a tanács Társadalmi j munkáért elnevezésű arany, ezüst, bronz kitüntető jelvénnyel jutalmazza.« AZOKNAK az embereknek I } a megtalálása, akik serkente- j ni tudják társaikat a falu szépítésére. nem is nehéz feladat ! a társközségekben sem. S ha | van már két-három Ilyen »motor«, már biztos a siker. A starttól néha nincs is túl > messze a céh U L. A Kecskeméti Református Egyház Könyvtára, a Katona József Megyei Könyvtár és a Petőfi Nyomda kiállítást rendezett a magyar könyvnyomtatás 500 éves évfordulója alkalmából. A kiállítás legkisebb és legnagyobb könyve egymás mellett. Szenvedély és műveltség Giay László képgyűjteményéről A műgyűjtő tulajdonságai I között párban áll a szenvedély es a műveltség. Az érzelmi í élet és az értelmi tevékenység : azonosulása azonban még nem minden, amit a műgyüj- i tőről tudni kell. Tíz éve ismerem Giay László képgyűjtemé- ! nyéF Igáiban. Előbb azonban a Baumgartner-gyűjteménnyel ismerkedtem meg itt. Giay j László nem a régi nagy nevek i bűvkörében élve végzi mű- | gyűjtői tevékenységét, hanem ; minden figyelme a kortárs i művészetre terelődik. Az ilyen I gyűjtemény sose lehet befeje- ! zett. Képeiről mindig nagy szeretettel beszél, es élményeiből kifogyhatatlanul idézi azóta elhunyt festőbarátainak I emlékét. Ezekért az élettel teli emlékekért mindig szívesen kopogtatok be hozzá, ha utam arra visz. Megismerve a műgyűjtő ellenkező típusát is. különösen : megszerettem Giay László raeJ leg szavaiból aradó emberse- i get. hiszen sosem a vagyona- ! ból tellett neki a szépre, ha- S nem fizetéséből, kölcsönökből fedezte megvásárolt képeinek I árát. Giay László es gyűjte[ ménve bemutatásával azonban egy határozott célom is van: I fölébreszteni másokban is a j szenvedély és a műveltség i -testvériségét«, a műgyűjtés j buzgalmát, másrészt táborba hívni azokat, akik mar műgyűjtőnek számítanak. Kaposvár centenáriumán szép ajándékkal lephetnék meg a várost műgyűjtőink egy csoportos kiállítással. A Giay-család valamikor az olaszországi Torinóból indult ; el. Az olaszok között sok je- I lentős festő és művész nevel- . kedett. de nem hinném, hogy ! különösebb tehetséggel lenné- j nek megáldva, mint mások. Bizonyára fogékonyságuk, ér- ] zékenységük ' szorosan összefügg azzal a szép meleg tájjal, ahol a tengerparton — azt j mondjak — enekesek születnek ... — Mikor vette az első képet? — Talán egy kicsivel korábbra kanyarodjunk vissza Csurgói éveimben már rendszeresen följartam a budapesti tarlatokra. Hamarosan azt is kiérdemeltem, hogy minden ! kiállításról értesítettek, kaptam meghívókat is. Én magam Leonard Frank ÖT PFENNIG/ zében megpillantott egy öt- pfenntges pénzdarabot. Lassan, hátrálva húzódott, vissza, szemet merően Anionra szögezve. — Nincs a világon még gy élőlény, amely annyira rzektelenné szomorodott, tint egy agyonhajszolt konf- sgebe — mormolta maga lé. és továbbment. Nem tudta volna megmondani, miért jutott eszébe pp e pillanatban, amit egy- zer a barátja mondott neki, úgy hisz a halhatatlan le- ekben. »És az állatok?« »Az állatoknak nincs lel- :ük ... Lehet egy tetőnek elke?Anton maga elé képzelte gebe szelíd, szomorú szenét. »Nincs lelke? És annak hű kutya nők. amely fűlött gazdája sir ha Imára, fek- zik .. nem hajlandó enni, s éhen vesz? Annát: sincs elke?~ Egy ember lépett hirtelen : konflishoz. A kocsis föl- iadt, a gebéről lerántotta a akarót, s fölkapta az ostort, is a ló — szomorú, fáradt zemét az útra szegezve — itizni kezdett. Anton most az egyik kapualj ködös-Jehéraa derengő fénykörébe ért. A lámpa alatt egy kisfiú támogatta — szinte hozzá tapadva — a ház falát. Piros bohócruhában, di- dergett, és nézte az eget. Anion szeme megakadt a gyerek kékes színbe játszó, fázó pofiján, az orra alá mázolt bajuszon. »Miért nem nevet ez a kis- legény? Hiszen most ki van maszkírozva, s így ami után annyira vágyódott, beteljesült ... És hogy vacog! De miért nem megy akkor haza? ... És rajon miért nem ment annál a lánynál tovább a dolog? . . . Bizony, az ember gyakran nem tudja megmagyarázni. hogy miért tesz valamit, vagy miért nem.Az apró emberke most egyik tornacipős lábáról a másikra állt. Anion intett neki: — Gyere ide! A legényke jött. Tétován, mint a kutya, amelyik nem tudja, megverik-e majd vagy adnak neki valami falniva- lót. S a mozdulatra is hirte-. len félrekapta a fejét, hogy a már várt pofont kikerülje, mikor orra előtt a férfi keA konflisgebe is újra a téren állt már, az egesz földgolyó súlyával a hátán, midőn Anton visszatérőben ismét elhaladt mellette. »Mit kell meg átélnie annak a~legénykének, aki egy pofonra számított az ajándék helyett?« — ez motoszkált Anton fejépen, mikor a szobában megtalálta a lány ott felejtett kesztyűjét. S e pillanatban újra betoppant a lány. t— Itt a kesztyűje — szólalt meg Anton. A nő sóhajtott. — Meleg van itt — mondta. s ledobta magarái a kabátot. — Mindjárt megyek. És leült. Egy órával később — már hazafelé kísérve a lányt — Anton ezt morogta: — Örült a pénznek a kis- legény, de el nem. mosolyo- dott volna ... — Mit beszél? — csodálkozott rá a lány. — Ö, semmit. (1913) Fordította; Kurucz Ferenc j is festettem. A tárlatok után művészbarátok következtek az életemben, ekkor már Igáiban tanítottam. 1929-et írtunk. Rájöttem, hogy nem festőnek születtem, hanem festészetet kedvelőnek. Műgyűjtőnek. De az emberből nemcsak festő nem lesz azon nyomban, hanem műgyűjtő sem. Az első képet Iványi Grünwald Bélától vásároltam. Múnkádájt, Paál hatása alatt készült festmény volt ez. Pontosan emlékszem arra is. hogy kétszáz pengő volt az ára, és havi Ötpengős részletekben fizettem ki. . . Ekkor kisegítő tanító voltam havi hatvan pengő fizetésért. A műgyűjtésben új korszak következett, amikor országszerte megnyíltak a Képcsarnok Vállalat üzletei. A kortárs művészetet itt találni meg a kiállítások mellett. Giay László gyűjteményének csaknem fele innen való, jó ízléssel kiválogatott képcsarnoki kép. Nem nyílik meg egy tárlat sem a Vaszary-teremben Giay László jelenléte nélkül... Látom, amint a megnyitó előtt gyorsan »belopja« magát a képek közé, hogy azután alkotójukhoz sodródva szerényen beszélgessen azok világáról. Ahány műgyűjtő, annyiféle anyaggal találkozunk. És ez így jó. Ettől személyesek és változatosak a gyűjtemények. Mégis, szinte láthatatlan szálon, a képek mellett oft »függ« a műgyűjtő világa is a falon, ha személye netán ismeretlen lenne is, megérezni, hogy milyen ember. Giay László elsősorban a finom érzékenységű képeket kedveli, a szép arányokat, a színeknek a leheletét. — Milyen az ideális műgyűjtő? — A műgyűjtők legtöbbje nemcsak a képek iránt érdeklődik. hairem minden, . ami művészi, vonzza őket. A műgyűjtőnek is állandóan fejlődnie kell. Ezért rendszeres kiállításlátogató. Keresi az élő kapcsolatot a művészekkel, hogy minél közelebb kerüljön sajátos világukhoz. Keresi a kapcsolatot más gyűjtőkkel is. — Mit szólna ahhoz, ha Somogybán. Kaposváron szervezetten is találkoznának a műgyűjtők? — Nagyon örülnék egy ilyen csoportnak. Szegeden mar szépen működik hasonló kör. Somogy képzőművészeti életét is gazdagítani tudna a műgyűjtők klubja. Horányi Barna, Somogyi Néplap El »