Somogyi Néplap, 1973. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-29 / 201. szám

N

Műhold figyeli a gabonát

Földfotó munkabizottság alakult

Még mindig Jcevés a szakmunkás

A szakosított

Hogyan lehetne Magyaror- ezágon hasznosítani a Föld körül keringő mesterséges holdak adatait? — Ennek tanulmányozására bizottság alakult a MTESZ-ben. Tagjai többek között a mezőgazdaság, a meteorológia és a növénybiológia körében tárják majd fel, hogy a hazai adottságoknak megfelelően a kutatás és a gyakorlat szolgálatába állíthatók-e az űrből érkező információk.

Jelenleg több mint 3 ezer mesterséges égitest «-figyeli« földünket, nagy részük rendszeresen küld adatokat. A földfelszínt fotózzák a műboly- gók, az országunkról készülőket különösen mezőgazdaságunk hasznosíthatja majd. A fotók színárnyalatából növénybiológusok közreműködésével megállapíthatók például a gabonatermés kilátásai. Az Alpok hótakaróját rögzítő felvételekből pedig jó előre következtethető, mikor tetőzik folyóinkon az árhullám. A meteorológiai előrejelzésnél már fel is hasznainak műbolygóról felvett adatokat; a központi légkörfizikai kutatóintézet különleges műszere »-veszi« az információkat.

A MTESZ asztronautikai

szakosztályában alakult úgynevezett földfotó munkabizottság hamarosan híradástechnikai szakemberekkel is kiegészül. Ugyanis készülnek már a hazai földi űrtávközlési állomás tervei, amely felépülte után a szovjet Molnija hírközlő mesterséges égitestettel áll majd kapcsolatban. Az állomás és a keringő műbolygó lehetőséget teremt, hogy távoli városok — mint például Havanna vagy Vlagyivosztok — tv-adását egyenes közvetítésben lehessen venni. Előreláthatólag 1976-ban készül el az állomás.

A magyar földfotó munka- bizottság tagjai figyelemmel kísérik a külföldi kutatási eredményeket, koordinálják a hazai tudományos munkát, s megvitatják egyebek között azt is, hogy a műbolygókról készült felvételeket melyik külföldi vevőállomásról célszerű megrendelni.

Bemutatkozik

A mini traktor

— Neved?

— T—4K—14.

— Születésed helye?

— Csehszlovák Szocialista Köztársaság.

— Hogyan kerültél hozzánk?

— Az AGROTRÖSZT-ön keresztül. De előbb vizsgalaton« voltam.

— Hol?

— A Mezőgazdasági Gépkísérleti intézetben, Gödöllőn. Kiálltam a próbát.

— No és mit tudsz?

— Sokat. Kicsi vagyok ugyan, de ahol kell, »felnőtt«

— 6x16 colloson. És nézze meg: pont olyan mintázatú ballonjaim vannak, mint a nagyobbaknak.

— Szóval erős vagy?

— Ha kell, ezt a hidraulikámon is bizonyítom: 380 kilót emelek föl.

— Mit emelgetsz?

— Van ekém, kultivátorom, talajmaróm, fűkaszám es egytengelyes pótkocsim.

— Jól érzed magad nálunk?

— Igen, ha tankomban van üzemanyag, és mindig jól karban ta-rtják porcikáimait.

F. I.

állattenyésztő telepek munkája

A közelmúltban a megyei tanács mezőgazdasági fejlesztési albizottsága, a Somogy megyei Állattenyésztési Felügyelőség és a Somogy megyei Állategészségügyi Állomás értékelése alapján, a két igazgató előterjesztésében, megvitatta a szakosított tehenészeti, illetőleg sertéstelepek munkájának, állategészségügyi helyzetének eddigi tapasztalatait. Az augusztus elején összegezett megállapítások lényegében félévi állapotot tükröznek, azokra támaszkodott a testület is, amikor a következtetéseket levonta. Szükség van a tenyésztési és hizlalási körülmények javítására, a technológiai hibák megszüntetésébe, az állategészségügyi előírások fokozottabb megtartására, s a jelenleginél több szakmunkást igényei a teLepeken folyó munka — állapították meg. — Ez utóbbi annál inkább érthető, mert egy-egy ilyen szakosított telepen csupán az állatok értékét számítva — a technológiák értéke ugyancsak számottevő — milliók függnek az emberek hozzáértő vagy szakszerűtlen munkájától.

Mit mutatnak az eddigi tapasztalatok a megye szakosított tehenészeti telepein? Ti-1 zenhét termelőszövetkezet és két állami gazdaság fogott hozzá, összesen 7143 tehéníé- rőhély készítéséhez. Ebből 6592 megvalósult, s hét tsz és egy állami gazdaság az év első felének végéig betelepítette tehenekkel az elkészült helyeket. Szembetűnő, hogy a telepek közül csak tizenegyben van elegendő szakmunkás, a többiben csak részben vagy egyáltalán nem gondoskodtak ilyenekről.

Szakosított sertéstelep tizenhárom tsz-ben és . négy állami gazdaságban épült, különféle tervek alapján. Á fél tucatnyi típus- — ezenkívül kombinált és egyedi terv — különbözőképpen vált be az üzemelés során, egyes esetekben nagyon is kifogásolható a technológia. A tervezett 7860 kocaférőhelyből csaknem 4400-ra telepítettek az év első félének végéig. Tavaly meghaladta a 23 500-at a kibocsátott hízók száma, az idén az első félév végén mintegy 14 800 hízónál tartottak. A telepekről várható értékesítés több mint. kétszerese lesz a tavalyinak, de még így is messze elmarad attól az előirányzattól. melyet a teljes üzemelés időszakára terveztek: a tizenhét szakosított sertéstelepnek együttvéve évi 130 ezer 500 hízót kellene adnia.

Eddig tizennégyet telepítettek be, ebből hat telepen bru- cellamentes állomány van. A malacelhullás az állategészségügyi szakemberek szerint a higiéniai követemények pontos megtartásával, a takarmány minőségének és a technológiák javításával mérsékelhető.

H. F.

Öt százalék szám nélkül

Szeptember 3-tól az irányítószámok alapján csoportosítják a küldeményeket

A posta — mint ismeretes — az automatizálás előkészítésére január 1-én vezette be a levelezésben az irányítószámok használatát. A néhány hónap tapasztalatai világviszonylatban is kedvezőek, hiszen a levelek és levelezőlapok 95 százalékára ráírják a munkát gyorsító irányítószámot. A közönség eddig jól vizsgázott,, most a postán a sor. Az eltelt időszakbap ugyanis nemcsak a közönség, hanem a postások is tanulták az irányítószám alkalmazását; az érintett postahivatalokban fokozatosan vezették be a levelek új. rendszerű feldolgozását.

A postavezérigazgató utasítása szerint a termelékenyebb, gazdaságosabb munkarend érdekében szeptember 3-tól már országszerte egységesen az irányítósgámok alapján ( — nem mozgóposták, hanem a meghatározott területi egységek, körzetek szerint — dolgozzák fel a küldeményeket. Ezzel együtt jobban központosították az irányító szolgálatot, s a korábbi több száz. helyett 31 kijelölt postahivatalban végzik a küldemények részletes és részleges feldolgozását.

Korábban a levelek csoportosításával foglalkozóknak az ország helységneveit, s a postavonalakhoz kapcsolódó településeket kellett ismerniük. Most az irányítószám alkalmazásával egyszerűsödött a munkájuk, ugyanakkor tudniuk kell azt is, hogy egy-egy város, község milyen irányítószámot kapott. A levelek öt százaléka még ugyanis mindig szám nélkül kerül postára. A hagyományosan címzett levelekkel, éppen a korszerűbb irányítási módszer miatt, külön kell foglalkozni, s ez lassítja a továbbítást.

módon viselkedem. Motorom 14 lóerős. Természetesen Die- se^. ’ Léghűtéses.

— Gázolajfogyasztásod?

Üzemel a rostálógép Kadarkúton

— Az MGI-iben azt állapították meg, hogy a legnagyobb teljesítmény leadásakor is mindössze 214 gramm lóerő-óránként.

— Kurtáival indulsz?

— önindítóm van. A 12 voltos akkumulátor gondoskodik róla, hogy motorom egy gombnyomásra induljon, ha vigyáznak az »aksimra«.

— Versenyfutásban lehagynál? '

— Az attól függ. Én a legnagyobb, vagyis a negyedik sebességfokozatban óránként 16,45 kilométeres sebesseggel haladok, a legkisebb fokozatom pedig 2,32 kilométer.

— Hátramenetben?

— Egy pillanat. Ehhez kapcsolja csak át az irányváltómat. Így 1,77 kilométert »cammogok« óránként, maximálisan pedig 12,70 kilométert gurulok hártafelé.

— Mekkora lábakon, pardon, mekkora gumikon jársz?1

Hatszáz mázsa búzát rostál egy műszak alatt a kadarkúti Szabadság Termelőszövetkezet majorjában a szenatisztitogép.

M

intha egy nehezen járható trópusi őserdő lenne, olyas dzsungelbe keveredtem. Nem tudom, ki tudok-e lábalná belőle, de azért elmondok róla néhány »apróságot«. Esküszöm, a tájékoztatáson kívül mást is akarok vele. A*£öz- vélemény — meggyőződésem — érzékenyen érzékeli a legkülönbözőbb jelenségeket. Véleményt alkot, elismer, fortyog vagy felháborodik. S a közvéleménynek súlya, ereje van. Hátha...

Lassan vége a nyárnak, háborgásom közvetlen hatására tehát nem számíthatok. így akartam, mert lesz még nyárJíAz élmények viszont most a legfrissebbek, s a gondolkodásújába tettre egy egész évünk van. Vágj- más évszakokban is ha^mz- nak nálunk? Akkor hát beszéljünk erről a — szerintem'áttételes értelmében is — mérgező nyavalyáról, amely rút és'ki- metszésre érett.

Művészeti életünk vadhajtásáról lesz szó, egy olyan ke- levényről, mely egyesek szerint »hasznos, és a mi érdekeinket szolgálja«. Állítólag azért van, mert nagyon szeretjük, ragaszkodtunk hozzá, nem tudunk élni nélküle, követeljük. Olvasom egy elemzésben, hogy az utóbbi tízegynéhány év alatt megkétszereződött a közönség szórakozási igénye. Igaz. Nyilvánvalóan annak köszönhető, hogy javultak az életkörülmények, nőtt a szabad idő, elterjedt a rádió, a tv. Csupa örömteli változás. Sok megfontolt szociál- és művelődéspolitikai intézkedés eredménye ez. Igény és érdeklődés támadt az emberekben, nagyobb, mint bármikor. Elszomorít azonban, hogy ennek a fokozott igénynek egy részét selejtes, a művelődéspolitika árnyékába se jövő műsorocskákkal, pénzszerző körutak erőlködéseivel, haknikkal »elégítik ki-«. Nyáron elsősorban a Balaton partján, máskor másutt is — legtöbbször felháborodástól kísérve. Kinek jó ez? A közönségnek nem. Az államnak nem. A »művésznek«? Hát igen. Neki jó, ha nem elismerésre pályázik, hanem pénzre.

Szeretném kizárni azt a lehetőseget, hogy mindent egy kalap alá vegyenek. Vannak ugyanis hivatásos rendező szervek: a színházak, a Filharmónia, az ŐRI. Ezek jó ügyet szolgálnak, nem is rosszul. Csak nem bírják szusszal. Az ŐRI tevékenysége egyébként is kétféle. Vannak saját rendezvényei, amelyek — feltételezve az üdülők gyakori változását — ismétlődnek kimúlhatatlanul. Csak az érdekessék kedvéért: júliusban hétfajta műsorból 57 előadást tartottak a déli parton. Volt olyan, amelyikből tizet, tizenkettőt. Az egyiknek »Ve- gyes műsor« volt a címe is, hozzáképzelhetik a többit. (Ügy hallottam: az építőtáborok lakói szívesebben nézték volna meg a német vendégeknek adott Petőfi-programot, mint a »nevelési célzattal« ifjúságunknak szánt Petőfi-paródiát. De hát nem ez a mai témánk.

Az ŐRI másik tevékenysége, illetve annak következményed okoznak sok bajt, mert ellenőrizhetetlenek. Ok csak működési engedélyt adnak a művészeknek, s a többiért nem felelhetnek. így hát haknibrigádok járják a partot, a falut, a várost elképesztően szerencsétlen műsoraikkal. Késnek, becsapják a közönséget, összevágják a műsort, mert legtöbbször — különböző helyeken — két-három előadást is tartanak egy estp. Ezek azok az úgynevezett »alkalmi rendezvények«, amelyek ellen szinte nincs orvosság. Magyarországon 1972-ben 6713 volt belőlük. És akkor még nem beszéltünk a híres-nevezetes vendéglátóipari műsorokról.

O

lvastam azt is, hogy ezek a könnyű műfajú alkalmi programok az úgynevezetett »felületi kultúra« kategóriájába tartoznak. Magyarán: nem sok közük van a kultúrához. És á közönség nagy része ezt »eszi«, mert nein kap mást. Miért?

A hakni voltaképpen mindenkit bosszant. Akik felelősek lennének érte, azok elvesznek az áttekinthetetlen zűrzavarban. Akik nézik vagy hallgatják, azok a közönség lebecsülésének tanúi. S akik csinálják, azokat bántja az örökös »pisz- kálódás«. Pedig igazán hagyhatnák őket kevés és sekélyes munkából is jól élni. Végtére is ők uralják a »világot jelentő« deszkákat még akkor is, ha azonosak a hivatalos műsorok szereplőivel. Ismerek egy statisztikát. K. K.-ról, a neves tánc- dalénekesről például megtudtam, hogy tavaly 103 ORI-mű- sorban és »csupán* 174 »alkalmi műsorban« szerepelt. A Urai hangvételű H. T. 177 haknit tudhat a magáénak. De miért pont róluk beszélek. Az ismeretlenség homályában rejtőző Sz. J. 211-szer h^knizott egy évben. (Jobb helyeken nem szerepeltetik.) De ez semmi. A napokban hallottam a televízióból, hogy egyik neves szórakoztatónk rettenetesen elfoglalt ember. A családra, a magánéletre és a haknira mindössze két napja jut hetenkint. A többi színházi elfoglaltság. Tessék ki-1 számolni, hogy hány élőadást kellett »lezavarnia« naponta, ha mégis 211 hakniban tudott föllépni a színházi elfoglaltságon és a 20 ORI-műsoron kívül? Hát erről van szó. Hogy azután ki mennyiért »árulja« képességeinek foszlányait, ez más kérdés. Egy hatperces humoreszkért például 600 forintot fizet a közönség. Hányszor naponta? De nem ez volna a lényeg, hanem a tartalom. Csakhogy a hakni — módszerénél, gyakoriságánál, ellenőrizhetetlenségénél fogva — ritkán hordoz érteket.

Tudom: az alkalmi rendezvényeket még sokáig vonszoljuk magunkkal. Éppen ezért kell fölkészíteni az állami rendező szerveket arra, hogy a megnövekedett igényeket is ki tudják majd elégíteni. S akkor lesz felelős is. Gondolom nem vitatják, hogy még kell szabadulnunk a művelődés kufárjaitól, a közérdeket és közerkölcsöt, az ízlést romboló, jópofás- kodó műsoroeskáktól. A hakninak kell hát hadat üzenni.

És nemcsak a művészeti élet berkeiben. Mert máshol is hakniznak az emberek, csak nem olyan látványosan. Gondoljanak például azokra az ügyintézőkne, akik reggel gépkocsiba vágják magukat, és estig lefutnak négyszáz kilométert a megyében. Itt is, ott is »beköszönnek«, és meg vannak győződve arról, hogy »elájultak« az ,emberék á gyönyörűségtől, mert kezet fogott velük a -megye«. Felkészülés, érdemi tárgyalás, segítségadás nélkül, de eltelt az idő. Nem hakni ez? Vagy azé az ácsé, aki három balatoni villa tetőszerkezetét dobja össze egy hétvégi »inaszekoláson«? művészektől csak az különbözteti meg, hogy ő a hakniban ad minőséget, és nem a munkahelyén. De menjünk tovább. Olvasom, hogy egy áfész-dol- gozót 3000 forintra büntették, mert 1,90-nel drágábban adott valamit. Megérdemelte. De nem minősíthető néha hakninak •az olyan ellenőrzés, mely az igazi »nagy menőfutni hagyja? Pedig azoknak vastagabban, fog a ceruzájuk, és tömött zsebbel búcsúznak a Balatontól. Nem rémlik föl a haknizás tünete Önökben, amikor megtudják, hogy egyik-másik hivatalos szerv — leginkább nyáron — csak a Balaton-parton tud értekezletet elképzelni, s a nyolc-tíz kaposvári •••j-zvevőt külön autóbusszal »fuvarozza« a helyszínre? És gc" :’tak-e arra, hogy a másodállások közül mennyi a tártáé 'imilag hasznos tevékenység, és mennyi a hakni? Érdekes volna behelyettesíteni személyes élményeiket.

H

akni. Van ennek a fogalomnak egy olyan je1—**se is,

: rét r.íci szokás használni, most mégis ír- ‘-tatom: belő:'.lórii. I.íi a hr’..::'.? A ri.:z cd Háborgásom közvetlen hatására nem. számíthatok. így há.t van időnk töprengeni.

. Jávori Béla