Somogyi Néplap, 1973. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-01 / 178. szám
fl lakásika! sem tudják átadni lation Eltűntek a „vizesek” Tulajdonképpen csak a gombok hiányoznak már az öltönyről — ezt a hasonlatot használhatnánk, ha a tahi szennyvízhálózatról beszélünk. Mert a nagy beruházás — húsz«huszonegyimillió forintos — java része készen van. Ké t-hárommi 111 ó értékű munkáról lenne szó már csupán. Így mondta Ladiszlai Emil titkár a tanácson. Mi is történt? Mi aggasztja a község lakóit? Mint minden kulturáltságra törekvő település lakói, a tabiak is elhatározták, hogy a víz és a szennyvíz be-, illetve elvezetésének gondját egyszer s mindenkorra megoldják. Társulást szerveztek, s a tulajdonosok vállalták, hogy tíz év alatt a nagy cél érdekében egyenként hatezer-ötszáz forintot fizetnek ki. Nem is volt semmi baj, ment minden, mint a karikacsapás. A munka a SOMBER irányításával megindult. A Déldunántúli Vízügyi és Közműépítő Vállalat munkásai szorgalmasan dolgoztak. Amíg el nem jött az a Tab történetében. valószínűleg feketével jelölendő nap. Mikor is — illa berek, nádak, erek! — eltűntek a gépek, el az emberek. A tabiakban az a gyanú merült fel, hogy egy másik »-jói fizető« beruházás mágnese »szippantotta« fel őket. Partneretikát emlegetnek, nem is barátságosan, s bosz- szúságuk érthető. Mert éppen csak a »gombok« hiányoznak már az »öltönyről«, ahogy mondtuk. Az a két-há- rommillió forint értékű munka. Azt még el kellene végezni. »Erkölcsös dolog az, ha — miután az összeg túlnyomó részét már bezsebelték — továbbállnak egy másik nagy beruházásihoz, ahol újra nagyobb összeget szerezhetnék?« — kérdezik a tabiak választ várva. A rossz hangulat indokoltnak tűnik. Annál is inkább, mert jó néhány ember emiatt nem költözhet új lakásba. (Üj lakásokat nem adhatnak át közművek nélkül!) Az ügyben Holl Lajossal, a Dél-dunántúli Vízügyi és Közműépítő Vállalat igazgatójával beszéltünk. Szavai felcsillantják a reményt a tabiak előtt. Ahogy elmondta, két kisebb munkáról van szó. Az egyik: hiány megszüntetése a szennyvíztelepnél. Alvállalkozónak, a tabi TÖVÁL-nak adták ki a munkát, ez azonban időközben megszűnt. Azután a tabi ktsz-szel tárgyaltak. Így a munka e hét végére befejeződik. Az OTP-laikások bekötéséről is megkérdeztük Holl Lajost. Csőhiányra hivatkozott. Elmondta, hogy a tervek szerint szeptember elsejéig eleget tesznek vállalásuknak. A kabátot csak akkor lehet használni, ha gombok is vannak rajta. L. L. Megkezdődött az uborka feldolgozása Az uborkának- kedvez az időjárás, s ez biztosíték arra, hogy a tervezett 300 vagonnyit fel tudják dolgozni a Nagyatádi Konzervgyárban. A termeltetési körzethez tartozó gazdaságok átlag tíz vagonnal küldenek naponta a gyárba. A korai gyümölcsök és a zöldborsó feldolgozását már befejezték: kevesebbet kapi l tak a gazdaságoktól ezekből, mint amennyire számítottak. A tavalyinál gyengébb a termés sárgabarackból is. Eredetileg 30 vagon feldolgozását tervezték, de jó, ha 25 vagonnal lesz. A gyengébb termés miatt ugyanis magasabbak az árak, s ez tovább szűkíti a beszerzési tehetőségeket. Piackutatás, korszerűbb ügyvitel Az üzem- és munkaszervezést vizsgálták a népi ellenőrök Két hónapon keresztül azt vizsgálták a somogyi üzemekben a népi ellenőrök, hogy miként hajtották végre azüzem- és munkaszervezés korszerűsítéséről szóló kormányhatározatot. Tapasztalataikat a Somogy megyei Népi Ellenőrzési Bizottság legutóbbi ülésén összegezték. Itt hangzott el, hogy e tevékenységet — a vállalat igazgatójának irányításával — a legtöbb helyen felső fokú végzettséggel rendelkező üzemszervezők vagy üzemszervezési csoportok végzik. A nagyobb vállalatok középtávú munka- és üzemszervezési terveik elkészítéséhez igénybe vették az e témával foglalkozó kutatóintézeteket is. A Kaposvári Ruhagyár például a Könnyűipari Szervezési Intézetnek adott megbízást ügyrendjének és szervezeti felépítésének felülvizsgálatára. A Somogy—Zala megyei Tégla- és Cserépipari Vállalatnak az ÉGSZ végzett piackutatást, s készített rekonstrukciós fejlesztési programot. A NagyA Kaposvári Bútoripari Vállalat termelésbővítést is szolgáló rekonstrukciós tervét a Bútoripari Tervező Iroda készítette. A kis- és középüzemek — Somogybán ezekből van a legtöbb — azonban nem tudták megfizetni a szervező intézetek magas díjait. (A megyei népi ellenőrzési bizottság javasolja is, hogy ha másutt. is hasonlók a tapasztalatok, a KNEB kezdeményezze a díjak felülvizsgálatát.) Üzem- és munkaszervezési terveiket maguk készítették el. Különböző tanácskozásokon — párttaggyűlésen, brigádértekezleteken, munkaértekezleteken — kértek javaslatot a dolgozóktól, s az itt elhangzottak alapján határozták meg, hogy miként használhatnák ki az eddiginél jobban gépeiket, növelhetnék a termelékenységet, javíthatnák a munkakörülményeket. Ezeket az intézkedési terveket többségükben jónak tartották a népi ellenőrök. A vizsgálat azt is megállapította, hogy nem minden minisztérium tartotta be a kormányhatározatban előírt határidőket: a tervek készítéséhez szükséges szempontokat, adatokat későn bocsátották a ; vállalatok rendelkezésére. Mit tartalmaznak a tervek? vállalatok azoknak a a megoldását melyek a legtöbb gondot okozzák. Egyes vállalatoknál az elavult géppark rontja a hatékonyságot. A Kaposvári Ruhagyárban például kiselejteztek 6 millió forint értékű gépet, s helyette újakat állítanak be. A Nagyatádi Konzervgyárban bevezették az úgynevezett munkanap-fényképezést. A Kaposvári Bútoripari Vállalat széles körű piackutatást végzett, s olyan gyártmányok kialakítására törekszik, amelyek hosszú távon biztosítják a gazdaságosságot: kevesebb, de keresettebb terméket gyárt. A gyártmánykorszerűsítést ösz- szekapcsolták a belső üzem- szervezési feladatokkal is. E tevékenység eddigi eredménye: egymillió forinttal több bevéteL A hatékonyság növeléséhez a munkaerővel való jobb gazdálkodás is hozzátartozik. Első jelei ennek, hogy javult a termelő- és adminisztratív munkát végző dolgozók aránya. Ahol lehet, nem idő-, hanem teljesítménybérben foglalkoztatják a dolgozókat. A nagyatádi cérnagyárban például — ahol nagyon magas volt az időbéres dolgozók aránya — megkezdték ennek felülvizsgálatát. A munka- és üzemszervezés részeként fokozottan előtérbe került az üg'yvitelgépe- sítés is. A korszerű vezetéshez, a megalapozott döntésekhez elengedhetetlen, hogy pontos és gyors információt kapjon a gazdasági vezetőség. A PM Szervezési és Ügyvitelgépesítési Intézete egy sor vállalattól kapott az elmúlt időszakban megrendelést arra, hogy teljes vagy részleges ügyvitelg-ppesítést dolgozzon ki. Megjelentek a vállalatoknál többek között a lyukkártyás könyvelőgépek. Sokat változott a termelésszervezés is. A népi ellenőrök megállapítása szerint e tevékenység a leggyengébb a szövetkezeti építőiparban: itt még mindig aránytalanul sofeladatoknak .tádi Konzervgyár program- | ki célul, avaslatát az Élelmiszeripari lutató Intézet készítette el. A magas zöldségárak oka: Kevés a A zöldségféléknek, a gyümölcsöknek az ára meglehetősen magas volt az elmúlt időszakban, és az emberek általában kétszer is meggondolták, hogy vásároljanak-e belőlük? Ezért a kaposvári MÉK-et gyakran érte bírálat. Vadalma Tibor, a szövetkezeti vállalat főosztályvezetője előtt piaci jelentések, ártájékoztatók. — Az árkialakításnál mindig a kereslet-kíriálat törvénye a meghatározó. Nemcsak a fogyasztók, hanem a termelője érdekeit is figyelembe kell venni, hiszen ellenkező esetben nem nekünk adják el termékeiket, hanem más megyékben értékesítik, ami még magasabb fogyasztói árakat eredményezne nálunk. Ragadjunk ki egy példát. Nézzük meg, hogyan alakult a paradicsom és a paprika ára július 23-án. Somogy és Fejér megyében ekkor hat fo- í felvásárolt rintért vásárolhattuk a paradicsomot, 28-ért a paprika kilóját a MÉK szaküzleteiben. Zalában 7,60 volt a paradicsom, 28 a paprika, Veszprémben 7 a paradicsom, 26 a paprika, Baranya megyében pedig 6,80 és 28 forint e két növény kilónkénti ára. Ez a kis példa azt bizonyítja, hogy megyénk a zöldségfélék árait tekintve országosan közepes helyet foglal el. De példaként vehetnénk akár az uborka, a tök, vagy bármely gyümölcs árának az alakulását is. Egyes zöldségfélék magas árai azért tartották ilyen sokáig magukat, mivel kevés volt a felvásárolt mennyiség. A más megyékből behozott árut pedig kettős költség terheli, nem is beszélve a fuvarköltségekről. Az országosan felvásárolt mennyiség a mült termény san 250 vagon paprikát adtak át a termelők, az idén mindössze 182 vagont. Ennek oka az időjárás. A paprika a húsz foknál alacsonyabb és a huszonötnél magasabb hőmérsékleteket nehezen viseli el. Ezért az érés eltolódott. Megyénk az alföldi megyékkel szemben bizonyos x hátrányban van, az érésben' mintegy tíznapos az eltolódás. Hozzánk most érkezik nagy mennyiségű áru, és ennek megfelelően az árak is alacsonyabbak lesznek. A hét végére a paprika kilónkénti ára például nem haladja meg a tíz forintot. És hogy valami egészen kiemelkedőt is említsünk — mondja befejezésül Vadalma Tibor —, a dinnye és a burgonya — 'melynek termesztésében megyénk az elsők között áll — fogyasztói ára nálunk a n. x. i év azonos időszakához viszonyítva is nagyon kevés. Ta- I legalacsonyabb, valy ilyenkor például országo- j , kan foglalkoznak anyagbeszerzéssel, szállításszervezési kérdésekkel. Érdekes és mindenképpen figyelemre méltó megállapítás, hogy az üzem- és munkaszervezés korszerűsítésiével kapcsolatos terv végrehajtásában azok a vállalatok vannak előbbre, amelyeket gazdasági helyzetük szorított, hogy az átlagosnál többet foglalkozzanak ezzel. A Somogy megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat például veszteséges gazdálkodását szüntette meg, s ebben jelentős szerepe van a szervezésnek is. A szövetkezetek viszont kevés intézkedést tettek még eddig: legtovább a Csurgói Napsugár Ktsz jutott. Segítésükre a KISZÖV munkabizottságot hozott létre, s ez tanácsokat ad a ktsz-ek- nek üzem- és munkaszervezésük korszerűsítésére, , , Su i. Hivalkodók Ifem. tudom, találkoztak-e már velük? Közöttünk élnek, M és az a különös isméirtetójelük, hogy valamivel minI* dig, die rendszerint nem szellemi értékeikkel emelkednek ki az emberek tömegéből. Egyszóval vannak hivalkodók. Hóbortosán szeretik a divatot, s a divat sajátja, hogy időnként újjáéled. Megszállottjai lesznek, csak 'hogy követni tudják, s dnkáhb nem esznek, ámbár nem ez a jellemző. Kedvelik az »újai«, a kirívót, a szokatlant, s a kérkedésre hajlamos ember feltűnési viszketegségével mutogatják ország-világnak önmagukat és kétes értékű szerzeményeiket, cicomáikat. Érdekes, hogy a harmincas évek óta alig fogalmazták meg a hi- valkodők természetrajzát. Nem csoda. Mostanában kezd feléledni ez a magatartás, miután kiderült, hogy nemcsak hajiam, hanem pénz is kell hozzá. És valljuk meg — minden panaszunk, zsörtölődésünk, elégedetlenségünk ellenére —, egyre több pénzünk van. (Persze nem a nyugdíjasokra gondolok.) így azután feltűnhetnek az utcán, a nyilvános szórakozóhelyeiken, fiaton és városon, a Balaton partján és mindenütt azok, akik sekélyes ízlésviláguk, kivagyiságuk nyomán furcsa »értékekre« fordítják jövedelmük nagyobbik részét. Tudom, merész dologira vállalkozom. Már csak azért is, mert mai témánkat nem lehet elválasztani a megye fejlődésétől, eredményeinktől, az emberek életéinek jobbrafordulásá- tól, tehát mindattól, ami jogos büszkeségünk, s aminek csak a »sanda mészáros« típusú emberek nem tudnák őszintén örülni. A hivalkodók magatartása nem társadalmi sikereink talajából fakad, de összefügg vele, s ezért veszélyes. De most már járjuk egy kicsit körül a megyét. Sétáljunk végig az utcákon, tekintsünk be a hatalmas ablakok redőny- résein. Emlékszem, megyére szóló szenzáció volt, amikor So- mogyitairnócán, a Barcs felé vezető út két oldalán felépült az egykori cselédek házsora. Nem túlzók, csodájára jártunk. Ma is virágozom, rendezett járdaszegély fogadja az érkezőt. Másutt 4s ezerszámra döntötték össze a tégi viskókat, és újak, nagyok épültek a helyükön. Kaposfünedet említsem, Látrányt, a többit? A parasztemberek, a volt cselédek nagy része ma palotában lakik ahhoz képest, amilyen háza a kaposvári polgármesternek volt valaha. így természetes. De egyszer csak betört a nyavalya. Az emberek értelmetlenül utánozni kezdték egymást. »Ha te tudtál olyat építeni, majd en is megmutatom.« S ez önmagáiban még ösztönző is tehet. Hanem hadd kérdezzek valamit. Ugye láttak már kívüliről fekete vagy színes csempével »díszített«, keretezett ablakokat a családi házon? Lehangoló. És láttak-e börtönrácsnak is beillő, cikor- nyás vaskerítést a ház körül, amelynek értéke sokszor a har- mánc-negyvenezer forintot is meghaladja? Észrevették-e, hogyan fejlődnek a »típusutcák« fiaton^ az egyforma nagy házak sora, amiben az a legborzasztóbb, hogy összes célszerűt- lenségüket lemásolja a szomszéd? Kisebbnek, kevesebbnek érzi magát, ha más tesz az övé, mint a többieké? Elgondolkoztató. Énről beszélgettünk egy tsz-elnökkel, s azt ikérdezte: »Ugyan már, mire költenék a pénzüket? Nem kell a földre kuporgatni.«. És milyen igaza van, ha arra gondolok: természetszerűen mindenki emberibb életet akar élni nálunk. Csakhogy két véglet mutatkozik. Az egyik az, ami érték, ami becsülendő, amit tisztelné kell mindannyiunknak. Az emberibb életre fordított erőfeszítés ellen ostoba, aki szót emel. Hogv modern, nagy ablafcú házra, kényelmes berendezésre, fürdőszobára és -háztartási gépekre, törpe vízműre vagy házi vízellátásra, vílianydarálóra vagy gépkocsira gyűjtenek az emberek — ez jó dolog, természetes. De hogy mindené «on lemásolják vagy tűi akarják szárnyalni a szomszédot, hogy száz négyzetméteres házakat, három szobát, tizennyolc négyzet- méteres, semmire sem használható, csupaajtó előszobát építsenek csak azért, miért a szomszédnak is az van. s közben sokan a konyhában élik te az életüket — ez értelmetlen divathóbort, semmi más. T udom, valamikor az volt a »menő«, aki festett szekérrel, parádés lószerszámmal, bolti ostorral hajtott végig az utcán. De miért kell követni ezt az »elhalt hagyományt« napjainkban is? Mennyi szellemi érték, mennyi élmény, mennyi tapasztalat halmozódhatna föl a feleslegesen kiszórt százezrékből, ha okosan, ha hivalkodás nélkül tudnák célszerűen felhasználni a tartalékokat. De ne higgyék, hogy ez a »betegség« csak fiaton, csak a parasztemberek egy részének portáin figyelhető meg. Cico- mázott házakat látni a városok perifériáin is. Kerítésekkel, monstrumokkal körülbástyázott, ízléstelen épületek sorát. Nem a szép kerítés, hanem a fennhéjázó pénzpocsékolás ellen emelek szót. És ha benéznénk néha a »főúri« kerítések mögé... A legfurcsább számomra az, ahogy a tulajdont értelmezik, Amikor még a betevő falatért kellett gyötrődni, amikor kenyérharc dúlt, senki sem. csodálkozott azon, hogy a szomszéd féltette, körülzárta a portáját a másik elől. De ma már nincs társadalmi oka a félelemnek, nincs értelme az elzárkózásnak. Az öltözködésről, a hajviseletről, a divatos szórakozásokról, a hivalkodó utcai magatartásról ne .beszéljünk most, se vége se hossza nem lenne a felsorolásnak. Meg azután úgyis elmúlik, mint az ólomvizes borogatástól a duzzadás. De hadd kérdezzek tovább. Találkoztak-e már száguldó »karácsonyfadíszek} cél« az utcán? Olyan felcicomázott járművekkel, amelyeket valamikor autónak neveztek? Láttak-e oroszlánt vagy tigrist a kocsi végében, és tollas .babákat, mackókat, szerencsekockákat mozgó fejű műkutyákat az ablakban? Kiket majmolunk? Hallottjaim már olyan névnapról — egyedi jelenség —, ahol a férfiaknak szmokingban »illet« megjelenni. Más körökben »sikk« a héiszáz forintos cipő. Vannak, akik minduntalan külföldi kirándulásaikkal traiktálják ismerőseiket. Észre sem veszik, hogy lelepleződnek, mert csupán útikönyvekből szerzett »élményeiket« tudják elmondani, hiszen néztek csupán — jobbára kirakatokat —, de nem láttak. Versenyeznek még a temetőszomszédok is. Tessék csak megnézni, náluk a fűzfás kisangyal, a kőgyerek meg a nemeskőiből faragott oibélisizk a vetélkedés és hivalkodás tárgya. És hányán kérik meg ismerőseiket: »Hozz különleges italokat magadnak Jugoszláviából. És kérlek, az üres üveget majd add nekem.«. És könyvek helyett Gordon dzsines üvegek díszítik a polcot, pedig talán életükben még nem ittak olyat. De »hadd lássák a vendégek, hadd higgyék, hogy fenemód jól élünk«. Olvastam a Népszabadságban, de idehaza is ezt tapasztaljuk: lassan kiveszik a József, a János, a Ferenc, az Erzsébet, a Margit, a Rózsa az anyakön.yvekből. Helyükét a Guido, az Alfonz, a Gyöngyvér, a Tímea, az Yvone, a Titusz váltja fel. Most ez a divat. H ivalkodók. Többségüknél az értelmetlen replikázás, a »majd megmutatom, hogy én is tudok olyat; hogy nekem is lesz. ami neked« felfogás uralkodik. A betegség azonban ragadós. Nemcsak az anyagiakban nyilvánul meg. Van, akinél ez a magatartás »csupán« magas beosztású ismerőseire hivatkozásban, dicsekvésben, hozzáértésének fi- togtatásában, »bennfentességének« örökös emlegetésében ölt testet. S ez éppoly kivetnivaló, mint minden e témakörbe tartozó, szinte félsorolhatatian megnyilvánulás. Ügy tudom, van egy rendelet, amely szerint nem szabad az ablakon az erkélyen át az utcára, a járókelők fejéire rázni a rongyot. Okos rendelet: a körtisztaság, az egészségvédelem célját szolgálja. Kár, hogy nem lehet szigorú rendeletet alkotni a hivalkodók örökös tongymza&a. ellen. • >U~I,, j 1 Jawwri Bele