Somogyi Néplap, 1973. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-19 / 194. szám

Jó kedvvel, bőséggel J ól ismerem, számtalan­szor nyomon követtem a kenyér születését. Megtanultam magot tisztítani, jó puha ágyat vetni a búzá­nak, nógattam lovakat a vető- gépek előtt, figyeltem, ahogy a növény sápadt csírája át­törte a talajt, növekedett, szárba szökkent, kalászt eresz­tett, aztán hirtelen megsző- teüHt, mint erős napon a lá­nyok haja. Szedtem markot, megtanultam kaszálni, dol­goztam tszívverésriitmusú cséplőgép méUett, kuporog­tam az új liszttel hazatérő szekerek tetején. Végigbámul­tam szám telan kenyérsütést, tudom tehát, hogy a kenyér nem más, mint liszt, víz, élesztő, só pontos keveréke, mégsem tudok róla olyan higgadtan írni, mint más éle­lemről, amely nyersen vagy feldolgozva az asztalomra ke­rül. A kenyér szent dolog, a kenyér nem tűri a tréfát. A kenyérről csak tisztelettel szabad szólná. A kenyeret csak olyan tisztelettel szabad emlegetni, mint a nép, amely közmondásaiba zárta, s da­lolt a fehér kenyérről. A kenyeret azért is tartom szent dolognak, mert egy al­kalommal ötven kiló 'búza­lisztnek köszönhettem jelene­met és jövőmet. Népi kollé­gista voíitam, még a fényes szellők és a nagy ínségek ide­jén- Heteken át kukoricaká- sán éltünk, ám egy tavaszi napon az is elfogyott. Fájó szívvel már-már szélnek eresztettek bennünket, faluról érkezett mezítlábos gyereke­ket. És akikor a kollégium sokgyermekes gondnoka köl­csön adta nekünk családja végső tartalékát. Olyan jó szívvel adta, mint ahogy az egyik szegény ember segít a másikon. Sok idő telt el azóta, sok minden történt velem ás, a gondnokkal is, most még­sem kívánhatok neki mást, mint hogy legyen meg bősé­gesen a mindennapi ja. De mit beszélek itt? Micso­da botor kívánság hangzottéi a számból?! Köztudott, hogy jelképesen ás és kézzelfoghatóan Is, ma már minden embernek meg­van Magyarországon a min­dennapija. Még kenyérügy­ben sem szeretem a lelkende- zést, ezért menekültem egy szakemberhez, hogy a lírát fogja gyeplőszárra szigorú té­nyekkel. Ö azt kérdezte ak­kor, mennyit akarok írni a kenyér és a búza történetéről. Mert regényt is lehetne írni róla. Van abban dráma, konf­liktus, meg dicsőséges fel- emelkedés. És a búzaregény gerinceiként számokat diktált az egyes esztendők termésát­lagáról. Rideg számokat, ame­lyek bennem mégis úgy zeng­tek. mintha csakugyan szép szavú legényt olvastam volna. Íme: 1931 és 1940 között 7,9 mázsa volt a termésátlag, ma pedig ennek majdnem a dup­lája. A dráma: nagyon sokáig nem becsültük meg a búzát. A paraszt — vagy ahogy a szakember mondta: a terme­lő — a búzatermesztésért csak az erkölcsi elismerést kapta, az anyagi jutalom elmaradt. Ma már jutalmazzák, tisztes­séges árat fizetnek, sőt a bú­za minőségét, héktársúlyát, acélosságát is premizálják. De az anyagi és erkölcsi el­ismerésből még nem lett vol­na ekkora termés. A szakem­ber szerint: »Az agrotechni­kát gyökeresen meg kellett javítani.«. Az is természetes, hogy in­tenzív búzafajtát termesztünk. Egyszer, egy nagy állami gaz­daságban, ebédszünetben a kombájnos metlénék szegez­tem a kérdést: milyen a Be- zosziája? Két ujjara csókot cuppantott: ilyen! Sokat te­rem, egy-kettőre megtelik a tartály, nem pergeti a szemet, kemény a szára, nem dönti földre az eső és a szél, szó­val öröm aratni... Egyszer pediig megkérdeztem a lágy mányosi kenyérgyárban a művezetőt: tudja-e milyen fajta búzából őrölték a lisztet, amiből éppen kenyeret süt? Tudta, persze. Bezosztájából. És. megmagyarázta, hogy mi­lyen. Jó vízfelvevő, kitűnő a gázfejlesztő képessége, ami a kenyérsütésnél ugyebár na­gyon lényeges. E "s még egy emlék a ke­nyérről és a búzáról. Nekem a 'bőség szóról mindig a búza és a kenyér jut eszembe. Egyszer meg­adatott, hogy olyan magas rangú küldöttséget kísértem külföldre, hogy tiszteletükre eljátszották a Himnuszt. S amikor odaért a aenékar, hogy »jó kedvvel, bőséggel«, ott. a repülőtéren, szűkebb hazám búzaföldjeit véltem hullámzani, s bár jól tudtam, hogy majd a fogadáson ro- gyásig terített asztal vár, mégis a kenyérre gondoltam hirtelein. S. L. Kerek Imre Egy kiállítás képei Egry József emlékének 1. Dombos út Ez a,z út -I hova fut? Kanyarog az alkonyatbam, akár egy pentaton dallam, míg a dombtetőre jut. Azon is túl merre fut? Ott, hol az a két fa áll: két lobogó gyertyaszál — eltűnik a végtelenben, a sűrűsödő homályban messzehagyva a falut. 2. Öböl madárral Szétnyitott-kagyló-alakú part páros karéja mögött két domb egymásba lüktet vitorlát bont a fény a tó rángó izomkötegei partnak feszülnek nádizenéből suhogó sás közül figyel egy madár karcsú, törékeny alig látod parányi pont a mérhetetlen mindenség erővonalai közt mégis e gyönyörű színjáték érte van csupán féllábon áll szűri szemén át a lélegző világot 3. Utolsó, befejezetlen műve alá Állványán a rajzlap kifeszítve. Pár krétavonás: a nyitott, szabad térben egy ember lépked, mintha meggörnyedne valami súly alatt. Talán egy halász, talán éppen ö, ahogy lassan elindul valamerre, vagy elfáradt, szegény szántóvető. De hol a szerszám, amit vállra venne I Lehet, hogy mindez végleges, lezárt í örökkévalóságig így marad? Vagy a teremtés végső fázisát a mi képzeletünkre bízta csak? Állványán a rajzlap kifeszítve. Csak a Mester nincs sehol. Talán halaihoz ballagott a vízre? Töprengve sétál a hegy oldalán? Szót vált szó tálán földművesekkel? Tűnődik egy madárszárny íve Elnézi, amint a nád bug föllobbantja a hajnali fény? Vajon mihez fog, ha visszajön? Újat kezd helyette, másikat? Vagy engedi, hogy tovább alakítsa képét szemünk s a tó, a szél, a nap? Badacsony, 1973 Fésűs Éva mesefilmje „Éliás, Tóbiás, egy fceböká és Csacsi Tóni is. An­tológiák közölték verseit, me­séit. Nem vagyunk adósai az ifjúsági és gyermekirodalom­nak9 Hiszen a fent említett Pésiüs Éva-tművek is vissz- hangtalanok maradtak. Leg­alábbis az újságokban. Annál több levelet kap a szerző a gyermekiektől. Az aktualitást, amiért Fésűs Évát felkerestük az adta, hogy nemrégiben! fejeződtek be mesefilmjének felvételei. Most az utómunkálatokon dolgoznak a televízió és a MAFILM szakemberei. Éliás, Tóbiás, Csöröge, De- reűye és Kökányszemű Katica életre kelnek majd. S fel­hangzik a Palacsintás király birodalmában a nemzeti in­duló: »Éliás, Tóbiás, egy tál dödölle...« A fűmet a váarátőin bota­nikus kert színekben pompázó világában forgatták. Az írónő maga ds részt vett a felvéte­leken. Azt sajnálja, hogy olyan kevés még az ország­iban a színes tévé. Greguss Zoltán, Balázsovits Lajos, Detre Annamária, Káló Flóri­ám, Horkai János, Harsányt Gábor, Kállai Ilona és a töb­biek nagy kedvvel játszották szerepeiket. Nincs szó, amely kifejezi milyen jól esik ez az írónak. S az, hogy amit et- képzeltpnagvalósúlni látja. A Palacsintás király rende­zője Katkics Ilona, operatőre Mcstyán Tibor. A jelmezeket Wie her Marianne tervezte. A szereplők adónként dalra fla­Egyszeír volt. hol nem volt, az Óperenciás tengeren és a Kapos folyón innen, Somogy- ország kellős közepén, Ka­posváron a Rippl-Rónai utcá­ban élt — és él — egy jó tün­dér. Kacsalábon forgó palo­tában, melynek a kerítését (kolbászból fonták, a kapuját mézeskalácsból készítették, s ennek küszöbén a 'hétfejű sár­kány strázsállit. Nem enged be a jó tündérhez akárkit, csak aki tudja a vamázsigét: »Het­venhét palacsinta«. Feltámad a gyerek a fel­nőttben, ha meseíróhoz készül mienni. Sárkány azonban nincs a kolbász-kapuban. A kerítést sem fontak gyulai kolbászból. A jó tündért viszont min­dig ngy képzeltem él, ami­lyennek Te- - mesi Lajosnét látom. Móra Ferencnél le­het ilyen jó tündérekről olvasni. S ha kimondom a varázsigét, akkor sok — négy, tíz, húsz, negy­ven, hatvan — éves »gyerek« érez meleget. A varázsige pedig nem más, mint egy leánykori név. Ezen a néven is Temesi La- josné: »Fésűs Fva~. Ugye, sziporkázni kez­denek bennünk az emlékek? »Amikor Tüskeböki meg a Csacsi Tóni a rádióban... Na és, amikor a Osupafül a té­vében ... Arra ki emlékszik, amikor a kis Kabos volt az erdei riporter?« Sok siker van már mögötte 1955 óta. Azóta.'hogy első me­séje elhangzott a rádió Jo es­tét, gyerekek! című műsorá­ban. Rádiójátékok — zenével és anélkül — jeleneteik, egy gyenmékopera szövege, egész műsorok, olykor száz adásnál is tovább »élők«. Kétszer ti­zenhárom részes sorozat Osa- csifül kalandjairól a tévében. És könyvek. A már említett Csupa fül kön vvívekne költö­zött át. Aztán követte őt Tűs­tál dödölle“ lkadnak Tamássy Zdenkó ze­néjére. Egy mesebeli vásár forgatagában ott lesz Palcsó Sándor, Kishegyi Árpád, Do- máhidi László és Radnai György is. Nem árulhatunk el előre tit­kokat. Annyit azonban igen, hogy a film végén a jó dia­dalmaskodik az ármány fö­lött. Az örök szabály Fésűs Éva meséjében is érvényes. Kértünk egy »sztorit« is a forgatásiról. Kaptunk is Gre­guss Zoltán, pálacsintaundb- ránöL Az úgy volt, hotgy neki, a Palacsintás királynak het­venhét tányérnyi tésztát kel­lett magába gyűrnie. Ám a felvételiek nem mindig töké­letesek »első nekifutásra«. És a király csak falta, falta a palacsintát. Egyszer azonban betölt a mérték. A királyt ala­kító színész rá sem tudott néz­ni többé a palacsintára. Ta­lán, ha éjjelenként nyomasz­tó álmai vannak, ez a torony- nyi pailacsiimta jelenik meg előtte. Izgalom és nevetés lesz bőven, ezt ígéri a forgató- könyv. Az idő úgy elrepült Fésűs Éva lakásán, mintha csák egy szempillantás lett volna. Nem ALadin csodalám- ipéját, hanem a vűlajnyf kel­lett felkapcsolni. S elbúcsúz­tunk abban a reményben, hogy a megvalósult filmmel mi.nél előbb találkozunk majd a képernyőn. A m,i mesénknek most »itt a vége, fuss el véle!«. Lesko László wviT k* <r-\4 A* (Berki Viola rajza) ü Széchenyi könyvtár A Nemzeti Múzeum Könyv­tára — sokáig így nevezték. Pontosan: 1808-tód, amikor a rendek életre hívták a Ma­gyar Nemzeti Múzeumot és a Széchenyi Könyvtárat ennek a keretébe ilieszitették be. 1949-iben — eigy új kormány­rendelet értelmében — a könyvtár jogilag kivált a mú­zeum szervezetéből, és hiva­talosan, is nemzeti könyvtárrá tnyiilvárútva önálló állami in­tézménnyé lett. Az Országos Széchenyi Könyvtárat minden 18. élet­évét betöltő magyar állampol­gár látogathatja, ha fényképes személyi igazolvánnyal ren­delkezik. A Széchenyi Könyvtár Pes­ten 1803. augusztus 20-án nyílt meg. A hazafias érzésű főne­mes, Széchenyi Ferenc alapí­totta. Az ő személyes érdeme, hogy a régi nemzeti könyv- kincset országszerte fölkutat­ta, nagy anyagi áldozatválla­lással gyűjteménnyé egyesí­tette, majd közhasználatra bo­csátotta. Az alapító gyűjte­mény 13 ezer nyomtatott könyvből ' kétezer kéziratos műből, valamint sók száz tér­képből és metszetekből állt. Az intézmény fenntartását hosszú időn át szinte kizáró­lag a társadalom áldozatkész­sége biztosította. 7 Az intézmény 1804-ben megkapta a köteiespéldányjo- got, vagyis az újonnan meg­jelenő nyomdatermékek in­gyenes elnyerésének kiváltsá­gát. A Széchienyi-állományt részben magánajándékok, részben vásárlások által né­hány évtized alatt sikerült jelentősen bővíteni. 1846-ban aztán elkészült a Nemzeti Mú­zeum épülete, amely a mai napiig is a könyvtár otthona. Nehéz időszakok is sújtot­ták nemzeti könyvtárunkat. 1838 tavaszán az egész várost elöntő árvíz hosszú i dőre meg­akadályozta működését. A szabadságharc leverése után pedig a Hahsburg-poliitika, amely valamennyi nemzeti intézményünket megbénítot­ta, súlyos csöndet parancsolt a könyviek szép birodalmára. Mátray Gábor, a könyvtár akkori vezetője egy évtizeden át egyietlem munkatársára tá­maszkodva, a maga erejéből igyekezett használhatóvá ten­ni a igyűjtemónyekiet. A poli­tikai feszültség enyhülésiével 1866-'ban — huszonnyolc évi zárviatairtás után — nyűt meg újból a könyvtár az olvasókö­zönség előtt. Egyedülálló anyagáról, országos és nem­zetközi feladatköréről, jövő­jéről dr. Faj esek Magda, az olvasószolgálat vezetője tájé­koztat: — Könyvtárunk a magyar, illetve magyar vonatkozású anyagokat gyűjti. Az alapítás­itól kezdve érvényesülő köte­lességünk, hogy az állományt az utókor számára, mint a magyar könyv múzeumát megőrizzük. A központi könyvgyűjteménybe — bizo­nyos ritkaságok kivételével — a Magyarország mindenkori területén 1711-itől, illetve kül­földön 1600-tól megjelent ma­gyar nyelvű (könyvek tartoz­nak. Hagyatékok révén sok nemzeti nagyságunk — így Kossuth Lajos, Madách Imre, Kisfaludy Sándor — magán­könyvtárát is őrizzük. Köny­vek, hírlapok és folyóiratok gyű ttomén vén kívül külön- gyűjiteménveinik a követke­zők: Regi Nyomtatványok Tá­ra, Kézirattár Kiisnyomtat- ványtár, Zeneműtár, Térkép­tár, Színháztörténeti Tár, Mifcrofijlmtár. — Hozzávetőlegesen, mekkora ma a Széchenyi Könyvtár ál- lománya? Csaknem ötmillió. Ebből 1 800 000 a könyvállomány. Sajnos, az anyagok tárolásá­val komoly gondjaink van­nak, számos külső raktárhe­lyiséget is igénybe kell ven­nünk. Ezért a kutatók részére előkészítő munkát is válla­lunk: előre 'benyújtott jegy­zék szerint összeállítjuk a ikért anyagot — Milyen országos, iUetve nemzetközi feladatköre van a könyvtárnak? — A többi könyvtár mód­szertani irányítása, a belföldi könyvforgalimi és központi katalógusra vonatkozó felada­tok ellátása, a nemzetközi cserék szervezése. A keszthe­lyi, a zirci és a gyöngyösi mű- emlékkönyvtárak is a Szé­chenyi Könyvtár gondozása alá tartoznak. — Vidéki intézmények és ma­gánkutatók számára milyen le­hetőséget nyújt az Országos Széchenyi Könyvtár? — ök a könyvtárközi köl­csönzés útján kaphatják meg a kért anyagokat. A nálunk található központi katalógu­sok alapján továbbítjuk a ké­réseket a megfelelő intézmé­nyekhez és könyvtárakhoz. — Kik a leghívebb látogatók? — Az egyetemisták. A. múlt éviben 22 ezer egyetemista, 18 ezer tudományos kutató és 17 ezer általános olvasónk volt — Milyen különleges kérések­kel keresik föl az Olvasószol­gálatot? — Idősebb embereknek né­ha eszükbe jut egy-egy könyv, amelyet fiatalkorukban olvas­tak: nem emlékeznek sem a címére, sem a szerzőjére, s olykor a borítólap színe vagy egy szereplő neve alapján ké­rik, hogy keressük elő nekik a könyvet. Érre természetesen nem vállalkozhatunk, mint ahogy azoknak az »élelmes« diákoknak sem segítünk, akik iskolai dolgozatok kérdéseit itesizik föL. De örömmel állí- it9ttuk össze az egyik debre­ceni gimnázium diákjainak kérésére a Debrecenből és környékéről szőlő helytörté­neti anyagot. Szép feladat volt a koppenhágai Királyi Könyvtárral végzett közös munkánk: Andersen Magyar- országon kiadott műveinek példányait (kiérték kölcsön, egy bibliográfiai munkához. — Milyen fontos feladatok várnak a könyvtár dolgozóira? Egyik legfontosabb, évtize­deket felölelő munkánk a ré- ,gi, poriadásnak indult .-ajtó- termékek rni.kirofil rnre-vi tele. És valamennyien nagy öröm­mel veszünk részt a költöz­ködés nagy munkájának elő­készületeiben. Az Országos Széchenyi Könyvtár új ottho­na ugyanis a Budavári Palo­ta (nyugati, Krisztima-városi épületében lesz. László Ilona

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents