Somogyi Néplap, 1973. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-15 / 190. szám

Az kfe gazdag kaié*®«* g&- ^ mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter ixmatermes betakarítása — az ország egész területén sikere­sen befejeződött. A jó kalászos gabonater­més biztosítja az ország jövő évi kenyerét, a megfelelő tar­talékolást, a növekvő állatál­lomány takarmányellátásá- nak javítását és exportköte­lezettségünk maradéktalan teljesítését. Újabb bizonyítéka ez annak, hogy milyen tarta­lékok vannak a szocialista nagyüzemi gazdálkodásban, ha megfelelő összhangban ér­vényesül a műszáki-anyagi fejlesztés, párosulva a tudo­mány eredményeivel, az em­beri hozzáértéssel, szorgalom­mal és felelősségérzettel. A munkában érdekelt gaz­daságok, vállalatok és irányí­tó szervek jól hasznosították az előző évék tapasztalatait. Örvendetes, hogy jelentősen javult a termelőszövetkezetek és állami gazdasagok, a szol­gáltató, felvásárló és feldol­gozó vállalatok együttműkö­dése. Ez a munkák során a jobb műszaiki-anyagi ellátás­ban, a terményátvétel zavar­talanságában mutatkozott meg. köszöneté a gabonabetakarításban részt vevő dolgozóknak Tovább jayult a termelőszö­vetkezetekben és az állami gazdaságokban az előkészítés és a végrehajtás szervezett­sége. A mezőgazdasági üze­mek vezetői a jobb anyagel­látással, munkaszervezéssel, az emberekről való gondosko­dással nagymértékben meg­alapozták a gabonabetákarítás sikerét. Külön ki kell emelni a kom- bájnosok nagyszerű, fáradsá­got nem ismerő munkáját. Eb­ben a munkában élen jártak a szocialista brigádok, ame­lyek kiváló eredményeikkel, lelkesedésükkel és fegyelme­zettségükkel példát mutattak, és ösztönzést adtak a gabona­betakarításban részt vevő minden dolgozónak. Az idei gabonabetakarítás nagyszerűen bizonyította a nagyüzemek kölcsönös segí­tőkészségét azzal, hogy a mun­kát korábban befejező terme­lőszövetkezetek és állami gaz­daságok gépei lekéi a szomszé­dos gazdaságok segítségére si­ettek. Ez nagymértékben hoz­zájárult a gabonabetakarítás gyors élvégzéséhez, a termés biztonságba helyezéséhez. A termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok, vala­mint a vállalatok munkáját hatékonyan segítették a tár­sadalmi, az állami és az ér­dekképviseleti szervek, a köz­lekedés, a vasút, a rendészet dolgozói. Az összehangolt szervező, kivitelező munka és társadal­mi összefogás eredményezte az idei gabonabetakarítás si­kerét. Az idei gazdag kalászos ga­bonatermésért, a betakarítás gyors és sikeres elvégzéséért elismerésemet és köszönete- met fejezem ki mindazoknak, akik hozzáértő, áldozatkész, szorgalmas munkájukkal hoz­Ipar a mezőgazdaságban Egy üzem hétköznapjai Karódnak csaknem ha- i romezer lakója van. A Kapos­vári Textilipari Vállalat 1956- ban kesztyűgyárt» részleget alapított itt. de a telep nem so­káig működött. A budapesti Május 1. Ruhagyár 1967 ápri­lisában, a régi tamacsház he­lyén nyitotta meg műhelyeit. Egy új üzem telepítése azon­ban gondokkal is jár. Amikor Soltész Endrét, a községi tanács elnökét erről kérdeztem, így felelt: — Örültünk a Május 1. Ru­hagyár ajánlatának. A község­ben addig a férfiaknak a ter­melőszövetkezet adott munkát, az asszonyok nagyobb része pedig a háztartásban dolgozott. Szinti naponta kértek bennün­ket, biztosítsunk munkalehe­tőséget. A Május 1. Ruhagyár olyan I épületeit kért a tanácstól. I amelynek szobái műhelyekké J alakíthatók át. A régi tanács- j haza alkalmas vök erre. Egy hónappá ezelőtt ismét ' megvizsgálták az üzem hely- i zetét. szociális körülményeit es a fejlesztés lehetőségét. Itt I természetesen a gondok is szo­ba kerültek többek között az, hogy az üzem bérszínvonala^ alacsonyabb, mint az anyavál­lalaté. Ez gondot jelent a Má­jus 1. Ruhagyárnak ist lét­számhiánnyal küzd az üzem. Még harminchat dolgozóira lenne szükségük. A komvezo községekből, de még Balaton- lelléről is járnak ide körülbe­lül ötvenen dolgozná. Sokan vállalják viszont a hajnali fel­kelést és utaznak a Balaton- boglári Állami Gazdaságba, mert ott többet kereshetnek. — Fontosnak tartjuk, hogy miinél tölbb fiatal találjon munkahelyet itt. Ezzel kap­csolatos jogos igényük, hogy szeretnének megtelepedni a községben. Gondoltunk szövet­kezeti lakásépítési akcióra, eh­hez a községi tanács minden támogatást megadna. A vásár­tér mellett ingyen telkieket biztosítottunk, csak a vizet keli majd bevezetni a laká­sokba, kövesUt, villany már van. Az üzem dolgozóinak több mint fele fiatal. A lakás­építés szükségességet aligha kell hangsúlyozni. Ez az ügy két évvel ezelőtt került elő­ször napirendre. Azóta mint­ha megakadt volna — mondta Tóth Ferenc vb-titkár. A Május 1. Ruhagyár karaid! telepének műszaki vezetője, Sóstói Károly egyik szorgal­mazója volt az üzem idetelepí­tésének. — Márciusig csak felsőbabá­tokat készítettünk. A múlt év augusztusában átadott új épü­letben modern gépek dolgoz­nak, s már nadrágokat is var­runk. — Milyenek a fejlesztés le­hetőségei? — Nagy gondot fordítunk az ipari tanulók képzésére. Az el­méleti oktatást Talbon szer­veztük meg, a gyaikoralaiti foglalkozásokat pedig az üzem­ben. A fiatal szakmunkások 1 letelepítése nekünk is érde­künk. A gyár ezért tízezer fo­rint kamatmentes kölcsönnel segíti azokat, akik legalább öt éve nálunk dolgoznak. Ügy tudom lehetőség van társashá­zak építésére. Április elsejétől tizenöt százalékos béremelést hajtot­tak végre, önerőből hat szá­zalékkal emelték a bérekét. Az üzem vezetője szerint a telep dolgozói elégedettek a munka­helyi körülményekkel. Mit mondanak erre a fiata­lok? Kromek Pál, az üaem KISZ­ti/tkára: — Lakás? Abból semmi nem lesz. Kevés olyan fiatal van, afcá ötéves munkaviszonnyal rendelkezik. Két éve már szo­ba került a lakásépítés, ké­sőbb azonban elaludt az ügy. Az idén újra tárgyalóasztalra került, de a fiatalok már nem bíznak. Nincs olyan összejöve­tel, athol szóba ne kerülne a lakásépítés. Egyedül nem tu­dunk megbirkózni ezekkel a gondokkal, és a községi tanács mellett az üzemvezetőség se­gítségét is kérjük. Ügy látszik, a munkaerő­gond a telepítést követő első években megoldódott. Ez lé­nyeges fejlődést eredményezett a község életében, még ha a tanácselnök szavai szerint »ki­sebb akadályok nehezítették is az előrelépést«. Többek között a fiatalok lakásgondja. Ügy véljük a községi tanács mint kezdeményező — hiszen ér­deke, hogy a huszonévesek ott­honra találjanak — sokat tett azért, hogy a fiatalok letele­pedhessenek. A községi tanács és az üzem kapcsolatának elmélyí­tésével, a községfejlesztési tervek összehangolásával azonban kiküszöbölhetők azok a »kisebb akadályok" is, me­lyek eddig többször okoztak nehézségeket. Rőhrig Gábor zájárulták a j'ö eredmények- eléréséhez. A gabonabetakarítás szer­vezett, gyors és jó minőségű: elvégzése jelentős időelőnyt biztosít a következő mezőgaz­dasági munkákhoz. Ennek az időelőnynek a jó kihasználása a további munkasikerek fon­tos feltétele. A gabonabetakarítás befeje­ző munkái közül a szalmabe­takarítást és a tarlóhántást, illetve az időszerű nyári talaj­munkákat és az istállótrágyá­zást még jelentős területen keli elvégezni. Ehhez most megfelelő gépi erő áll rendel­kezésre, így az őszi munkák megkezdéséig befejezhetek. Ez alapozza meg a jövő évi nagy termést. A gabonabetakaritás során szerzett időelőny jól felhasz­nálható a küszöbön álló őszi munkák szervezett előkészíté­sére is. Ebben a munkában indokolt továbbfejleszteni azt a szervezettséget, mely a ter­melő, a feldolgozó, a felvá­sárló, a szolgáltató vállalatok és az állami irányító szervek között kialakult. Az erő- és munkagépek, a szárító beren­dezések üzemképessé tétele, az üzemanyag, alkatrész, a vetőmag és egyéb anyagi esz­közök időbeni biztosítása, az emberek felkészítése és a ró­luk való gondoskodás feltéte­leinek megteremtése az eddi­ginél is szervezettebb együtt­működést és összehangolt munkát igényel a termelőszö­vetkezetektől, állami gazdasá­goktól, vállalatoktól és állami szervektől. Meggyőződésem, hogy a ter­melőszövetkezetek és az álla­mi gazdaságok, a felvásárló, feldolgozó, ellátó és szolgálta­tó vállalatok, az állami irányí­tás és az érdekképviseleti szervek dolgozói a gabonabe­takarítás sikereire alapozva előrelátóan, szervezetten ké­szülnek fel a mezőgazdaság­nak nagyobb feladatot jelentő őszi munkákra. Az őszi fel­adatok maradéktalan elvégzé­sével is biztosítják az élelmi­szer-gazdaság idei tervének teljesítését. Budapest, 1973. augusztus TZ. Dr. Dimésny Imre mezőgazdasági es élelme­zésügyi miniszter Huszonötén Somogybái Negyedszer rendezik meg az országos Ifjú Gárda szemlét Tegnap délelőtt huszonöt isf- j-úgáirdistát búcsúztattak Ka­posváron, a Szabadság park­ban. Az Ifjú Gárda IV. or­szágos szemléjére indultak Nógrádverőcére. Hiffner Fe­renc, az Ifjú Gárda megyei parancsnoka és Harangozó Gyula, a KISZ megyei bizott­ságának honvédelmi és sport­felelőse kívánt eredményes szereplést a gárdistáknak. A három szakaszból álló egység vezetője Molnár Tibor, a me­gyei parancsnokság tagja, a kiképzés irányítója. Tavaly is ő irányította az országos ver­senyre indulók; felkészülését. Akkor kiváló eredménnyel térték haza. Most is bizakodó. Merész kezdeményezés, amit az idén próbálnak a so­mogyiak. Nem a megyei ver­seny legjobb helyezést elért egységét küldik az országosra, hanem a megye különböző részeiből válogatták össze a legeredményesebb versenyző­ket. Fonyódiak, kaposváriak, siófokiak, marcaliak, nagyatá­di járásbeliek egyaránt van­nak a szakaszokban. Hogy összeszokjanak, egy hetet Ba- latonfenyvesen, három napot pedig Kaposváron töltöttek közös felkészüléssel. Kiss Anna, a Táncsics Mi­hály Gimnáziumiban érettségi­zett. Jelenleg az elektroncső­gyárban dolgozik. Most vesz részt harmadszor országos versenyen. Eddig két arany- jelvényt tűzhetett föl zubbo­nyára, szeretne egy harmadi­kat is. Ma délelőtt lövészettel, úszással, váltófutással kezdő­dik a verseny. A hivatalos megnyitó délután lesz. Az eredményeket Törökmezőn hirdetik ki pénteken délután. Ha jó eredménnyel végeznek, biztosan vidámabb lesz a hát­ralevő program, a budapesti kirándulás, az augusztus hú­szadikai tűzijáték. Jövő kedden érkeznek haza a fiúk és a lányok. Van és nincs H a játékos kedvemben lennék, azt kérném önöktől: je­lentkezzék az az olvasó, aki a mai napon a pénztár­cájába inejtett ezer forintot hottmapna vaigy egy hót alatt nem tudná ésszerűen elkölteni. Gyanítom, hogy megmaradna a pénz; nem az olvasó, hanem — jelentkező híján — az »adakozó« tárcájában. Ilyesmiről beszélnék, mondom, ha ját­szani volna kedvem. Csakhogy másfajta tapasztalatok vezetik a tboUiamalt, s ezektől aligha húzódik mosolyra az ember szá­ja. Olyan értékekről szeretnék szót váltani Önökkel, amelye­kéit nehézségek és sok munka órán, szerzünk meg, és ame­lyek — ha jóüi meggondolom — mégsem a mieink. Vannak, de nincsenek; hasznukat, előnyüket hosszú ideiig nem élvez­hetjük. Vagy azért, mart »elfelejtjük« megbecsülni azt, ami már a miénk; vagy azért, merít néhány helyiem nem elég hoz­záértően és felelősséggei sáfárkodnak vette. Egy vasárnap diéiluitámi sétával »példálózva« is közelebb juthatunk a lényeghez. Ha velem tartottak volna mondjuk a szentjakabi bencés apátság romjaihoz vezető úton, vissza­felé bizonyára elgondolkoztatta volna Önöket a »csodás« lát­vány. Nem emlékszem .pontosan, hány éviig folyt a harc, hogy föltárjuk, megóvjuk régészeti (kincsünket; de örömmel mond­hatom: végül is sok millió forintot költöttünk ásatásira, a fa­lak konzerválására, a környiék rendezésiére. Nézzék meg most. egy évviet a munka befejezése után. Olyan elhanyagolt álla­potban van, hogy fáj az ember szíve. A pázsit helyén méteres gaz mindenütt, a falak megrongálva. A hullámpalára téglát, kövét hajágáltak, szétnoncsolódatt a tető nagy része. A bádog szegélyt több helyen föltéptéík, megrongálták. Tehették, mert műernléfcüníbat nem őrizte senki, s a környék »utókezelésé­ről« sem goindosbodtak. Egy szakember szerint legalább hat- vanezer forintba kerül, ha újra rendet alkarnak itemni ott. Válójában nem erről akarok beszélni. De a szentjakabi látvány is jelzi: akaraterőnk kifogyhatatlan, amíg élő nem teremtünk valamit. Azután sokan és sokszor' — rendszerint maisok — nem tudnak mit ttaezdem vele. Arra gondolok pél­dául, hogy milyen sok mindenre nincs még pénze a mi me­gyénknek. És mégis, amire van, annialk egy részét szervezet­lenség vagy tervszerűtlenség miatt nem tudják elkölteni. S ez az ellentmondás izgató. Gyötrő is, mert évről évre maka­csul és félelmetesen kísérd életüníket. Miért? Miért nincs, ha van? És miért van, ha látszólag nincs szükségünk rá, azaz képtelenek vagyunk megszervezni felhasználásait. Nem a levegőbe beszélek. Néhány pénzügyi szakember és közgazdász segítségével beteikinithettem a gazdálkodás rej- tekeibe, s a tapasztalat elszomorító. A köültsógvetés berkeiben például a felújítás, a karbantartás és a bérgazdálkodás élem - zését böngésztem, ét az első félév után. Néha messzebbre is visszanéztünk, oninét a »makacs ismétlődés« megállapítása. Figyeljék csak meg, milyen ellentmondásos a helyzet. So­mogybán évente mindössze 40—50 millió a felújításra fordít­ható pénz. Mégis csak 60—70 százalékát tudjuk elkölteni. Eb­ből a kenetből 1971-bein 16 mlilttlió, 1972-ban 10 millió forint megmaradt. Pedig kévés volt a pénz. Csak egyetten példát hadd mondják: sok iskoláink szinte összedől, az országgyűlés elé is eljutott mair a hímé. Joggal kértünk segítséget, mert örökségünk revén nehéz a. ’helyzet. Mégis megmarad a pénz egy része. M i lehet áz oka? Tervszerűitileniség. Mert a községi taná­csiak nem egy meghatározott feladatra, mondjuk az is­kola felújítására kérik a pénzt, hanem ügy általában. Jó, ha van. Ebből fakad ezután egy másik hiba. Nem össz­pontosítják a pénzt a legfontosabb feladatokra, hanem »-min­denki kap egy keveset« jelszóval szétosztják, és senki sem tud véle mit kezdeni. Mert arra, amire keli, kevés. Megma­rad hát, s közben az iskolák, az orvosilaikások, a művelődési házak, a gyógyszertárak állapota romlik. Az irányítók rend­szerint terv- és kapacitáshiányra, anyagbeszerzési nehézsé­gekre hivatkoznak. Pedig »csak« sablonos tervezésről lehet beszélni, tétovázásról és helyi tehetetlenségről. S ez mindig visszaüt. Eüképzelhetetien például, hogy a községi tanácsok egy évvel előbb nyújtsák be felújítási igényükét? Akikor ma­radna idő a tervkészítésre, a kapacitás megszerzésére. Túl sokszor mondják, hogy ezt vagy azt az épületet már »nem érdemes« felújítani. Újban reménykednék? Addig is tanul­niuk kell valahol a gyerekeiknek. Figyeljék csak ezeket a megdöbbentő számokat. A me­gye költségvetésében mindössze 64 millió forintunk van az utak és a hadiak felújítására. A szakemberek szerint legalább kétszázmillióra volna szükség. És 1973 első felében a 64-iből mindössze 11 milliót használtunk föl, a lehetőség Í7.7 száza­lékait. Mit mondjon enne az ember? Hogyan fogunk elszá­molná? Van pénzünk, és még sincs. Beszéljek újra a bérgazdálkodásról ? 1972-ben 19 966 000 forint volt a ibórmanadváiny Somogybán, A pedagógusoknál elterjedt módiszerekrőtt. ottvaishattak már e hasé,bokán. Nem titok tehát, hogy miért halmozódik főtt a pénz, rnikozban más ágazatokban alacsony a bér. Az egészségügynél csaikmem há­rom és fél millió forintot nem osztattak ki, nem vottit kinek. Szándékosan nem totttenék be állásokat, mert ezáltal növek­szik a felosztható jutalom. És a munka színvonala? Es a túl­terhelés? Csodálkozunk majd, ha a (minisztérium nem adja meg az újabb fejlesztés fedezetét. Hiszen azt sem használ­juk föl, ami van. Miért van pénzünk, ha még sincs? 1972-ben 146,8 millió volt a fejlesztési maradvány So­mogyiban, azaz pénzünk negyedrészét nem ltudtuk »beépíteni■«. Azt mondjak a szakembereik: a maradvány egy részét a sza­bályozó rendszer idézi elő, másrészt a beruházás folyamatos­ságát kell biztosítani általa. Az Okok között sorolják azt is, hogy a beruházás üteme remdiszeriirat nem valósul meg. Igaz. Elismerem: maradványnak lennie kall. De ennyinek? 1973 első félévében 177,6 milliónk maradt. Csak ifjú vá­rosunk, Siófok 33 mMMóvial »dicsekedhet", a siófoki járás pedig 33,4 millióval többet költhetett volna, ha tervszerűbb a munka, ha jó az előkészítés; ha niamcsiaik a pénzért, hanem a tervéként, a kapacitásiért is »lejárjuk a lábunkat«. A to­ny ódé járás is 19,3 millióval »többet tudhat magáénak« a második félévre, de nem sionoliom tovább a számokat. Ke­resem inkább a »mentséget«. Mert igaz: a BIB, az OVH, a különböző vállalatok és intézményeink pénzeszközei év köz­ben érkeznek meg Balaton-parti járásainkba. Igaz az is, hogy a beruházásiak zömét a IV. negyedévben lehet elszámolni. Megnyugtatna ez az utóbbi »fölfedezés«, ha nem állnának nemdeülkiezésre az előző évi adatok. De így csak ösztönözni, csak sürgetni lehet. Elmélyültebb munkára, tervszerű egyez­tetésire. M em, higgyék el, nem akarnom eltúlozni gazdálkodósunk hibáit. Sok-sok mentséget is találnék, ha azt tapasz­talnám: valahol nem értik, hogy miiért van ez így; ha most kellene kutatná az okokat, keresgetni, hogy hod a hiba. De akikkel csak beszélteim erről a témáról, meggyőztek: vi­lágos minden, alapvető akadálya nincs, hogy pénzünk idő­ben a helyére kerüljön. Van helye bőven. Akkor pedig »csak-« cselekedni keiliL Előrélátóbbam, mint eddig, megfontoltabban, fegyelmezettebben és felelősséggel. Nem jó hallani arról, hogy van és még sincs pénzünk. Hiszen egyre többet akarunk és kell ős tervezni a következő évelőre. Miire hivatkozzunk? Jávori Béta

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents