Somogyi Néplap, 1973. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-08 / 158. szám

MAI KOMMENTÁRUNK Magyar—lengyel kormányközi egyezmény 52 ezer kis Fiat Magyar—lengyel kormány­közi egyezményt kötötték szombaton Varsóban a sze­mélygépkocsi kooperációról. A megállapodást magyar rész­ről dr. Bett ej Sándor kohó- és gépipari miniszterhelyettes, lengyel részről Wies Law Kopec gépipari miniszterhelyettes ir­ta alá. Lengyelországban a Fiat cég licence alapján 1974-ben kez­dtük meg a Polski Fiat 126-p. kiskategóriájú személygépko­csi sorozatgyártását. A magyar —lengyel gazdasági együttmű­ködési állandó bizottság hatá­rozata nyomán a két ország gépiparának vezetői kidolgoz­ták az ipari kooperáció felté­teleit. A szombaton aláírt egyez­mény keretében a Bakony Mű­vek, a Csepel Autógyár és a Ganz Műszer Művek alkatré­szeket szállít a lengyel sze­mélygépkocsihoz. Az alkatrészek ellenértéké­ként kész személyautókat ka­punk Lengyelországból. Az egyezmény érvényességi ideje alatt körülbelül 52 ezer kis­autó szállítása van előirányoz­va: ezzel lehetőség nyílik a hazai személygépkocsi válasz­ték bővítésiére és a kiskategó­riájú gépkocsik iránt jelentke­ző igény jobb kielégítésére. A kormányközi egyezmény aláírásával egyidőben a MO- GÜRT Gépjármű Külkereske­delmi Vállalat és a Polmot Lengyel Autóipari Külkeres­kedelmi Vállalat megkötötte a kölcsönös szállításokat szabá­lyozó hosszúlejáratú külkeres­kedelmi szerződéseket. Mindennapi feladat a nevelés Tartalmi kérdés a szervezeti szabályzat Ismerete Magtárban az őszi árpa Belegen (.Tudósítónktól). A jó időt kihasználva hét kombájn vágta az őszi árpát a betegi hatarban. A hét kom­bájn mellett állandóan tíz komhájanos volt, hogy- -ha fá­radt lesz valaki, ott legyen a váltótárs. Különösen jól dol­gozott Antal Karoly, Verbulec Sándor és Gelic Janos, ötven holdról takarították be a gaz­dag termest, 21,5 mázsa volt az átlag. — Az árpa nagyobb részét a közös állatállomány takarmá­nyozására fordítjuk, egy ré­szét a tagok kapják meg — mondta Tamás László üzem- esységvezető. Völgyesi István gépcsoport­vezető pedig az alábbi tájé­koztatást adta: — Minden komibajnunk at időben kijavítottuk, a szüksé­ges alkatrészeket beszereztük. Igaz, hogy alkatrészügyben nemcsak Kaposváron jártunk, hanem Budapesten, Kecskemé­ten, Zalaegerszegen es Pécsen is. Üzemanyagunk van. Okul­va a múlt év tapasztalataiból most összes tároló edényünket időben íeltöltöttük. Most ké­szül még két 25 köbméteres üzemanyagtartály, s ennek fel- töltése is rövidesen megtörté­nik. Szerelő-brigádunk állandó­an készenlétben van az eset­leges üzemzavar elhárítására. Ha valami rendkívüli közbe nem jön, nyugodtan várjuk a nagyobb munkát, a búza ara­tását. A kérdést sokfeleképpen meg lehetett volna közelíteni. A jobbítás szándéka azonban arra ösztönzött minden kom­munistát, hogy a közös felelős­ségről beszéljen a városi pártbizottság legutóbbi ülésén. Egy adat körül támadt a vita, ugyanis a pártértekezlet óta a pártból kikerültek kéthar­mada munkás volt, s ez az arány most is. Az aggodalom mindenképpen indokolt volt a felszólalók részéről, hiszen Ka­posváron az országos arányt meghaladó a pártból kikerülők száma. Vajon odafigyelünk-e azok­ra a fizikai dolgozókra, akik érdemesek a nevelésre, akiket mindenképpen a -sorainkban kell tartanunk? Ez minden­képpen összefügg az alapszer­vezetek légkörével, a kommu­nisták egymás közötti viszo­nyával, a nevelés rendszeres­ségével és színvonalával. Az­zal mindenki egyetértett, hogy töröljék a párttagok sorából, zárják ki a pártból azokat> akik érdemtelenekké váltak. Viszont tegyenek meg mindent azokért, akik tisztességesen dolgoznak, kiállnak az elve­inkért, de esetleg — okkal vagy ok nélkül — megsértőd­tek, valamilyen problémájuk­ban érzéseik szerint nem kap­ták meg az elvárható segítsé­get. Egy-egy törlés, kizárás vagy kilépés okának gyökere oly­kor nagyon messzire nyúlik vissza, s általában azt mutat­ja, hogy az ajánló, az alap­szervezet nem volt eléggé kö­rültekintő, vagy a pártba je­lentkező mulasztotta el az őszinteséget A tagfelvételben most éppen az a feladat, hogy tudatosabb, tervszerűbb le­gyen a muriba, s szűnjenek meg a véletlenszerűségek, az utóbbira egyébként sok pél­dát felhoztak az alapszerveze- teket pártfogoló pártbizottság! tagok. A kaposvári párttitká­rok e héten megismerték a pártepítés egységes követel­ményrendszerét, amely irányt szab a kiválasztásnak, a párt­taggá nevelésnek. A Kaposvári Villamossá­gi Gyár pártbizottsága olyan gyakorlatot vezetett be a tag­felvételek kivizsgálásban, hogy érdemes példaként ajánlani a többi alapszervezetnek is. A bejáró munkások magatartá­sát, tevékenységét, politikai kiállását körültékintően meg­nézik odahaza, a falujukban is. Ezzel kiküszöbölik annak a le­hetőségét, hogy az üzemiben, a faluiban másképp-másképp ál­lást foglaló, illetve viselkedő embereket vegyenek föL A pártbizottsági tagok ta­pasztalata szerint nem egy esetben formai kérdésnek tar­totta némely pártszervezet, hogy a leendő párttagok is­merjék a szervezeti szabály­zatot. Pedig ez tartalmi kérdés, hiszen a jogokat és a köteles­ségeket is rögzíti a párt »al­kotmánya«. S nemcsak az új belépők ismeretei hiányosak olykor, hanem a párttagoké, köztük fizikai dolgozóké is. Ép­pen ezért nem lehet kipipálni a feladatok közül, hogy megis­merték a szervezeti szabály­zatot az alapszervezet tagjai, 1 állandóan napirenden kell tar- } tani — a tapasztalt jelensé­gektől függően — annak egy- egy passzusát. Jó példa a köte­lességek nem pontos ismereté­re, hogy sok parttag úgy sza­kad ei a partélettőt. nem je­lentkezik át a másik partszer­vezetbe, amikor máshova megy dolgozni. Ennék az a másik oldala, hogy az új mun­kahelyen sem érdeklődnek afe­lől, vajon nem párttag-e a most fölvett munkás. Az egyik kaposvári üzemben például akkor derült ki a szerszámké­szítőről, hogy párttag, amikor külföldre utazása ügyében föl­kereste a párttitkárt. E helyze­ten úgy kíván változtatni a városi pártbizottság, hogy megszigorítja az ellenőrzést, megkövetelve az előírt rend megtartását. Az ugyanis sem­miképpen sem fogadható el érvnek senkitől sem, hogy nem volt tisztában a szabályokkal, különben is senki sem figyel­meztette ... Nem egy törlés és kizárás el­kerülhető a nagyobb odafigye­lés sei! A pártélet bensőségessé- geról sok szó esik mostanában. Az egyre nagyobb feladatok, a sok elfoglaltság sem adhat föl­mentést az alól, hogy' a párt­tagok együvé tartozása ne ér­ződjön mindig és mindenhol. Nem helyes, ha némely alap- szervezetben olyan érzésük van a kommunisáttonak. mint­ha lazult volna közöttük a kapocs, nem érződne egymás megbecsülése, hiányozna a ki­állás egymásért, amikor arra szükség van. A városi pártbi­zottság úgy fogalmazta meg, hogy a párttagsággal nem jár előny, de nem járhat vele hát­rány sem. Éppen ezért a me-, gyeszékhely kommunistái sok­kal jobban, segítsék egymást mind a munkában, mind az egyéni gondok megoldásában. A pártvezetőségek érzékenyen figyeljenek arra, mi foglalkoz­tatja a munkás párttagokat. Ha azt tapasztalják, hogy olyan sérelem érte őket, amely jo- j gosan bosszantja őket vagy el- I keseríti, álljanak melléjük. ; Állandóan tartsák napirenden i azt is, hogy meghallgatják-e a I munkás párttagokat, figyelem­be veszik-e a véleményüket. A | kommunista vezetők különösen I sokat tehetnek azért, hogy olyan üzemi légkört teremtse- j nek, amely ösztönöz a véle­ménynyilvánításra, jó érzést \ kelt mindenkiben. Ez sok mun- j kasban megérleli a pártba va- j ló jelentkezés gondolatát, má- ! sokban megerősíti a párthoz való tartozás érzését Nem véletlenül került a vita középpontjába az, hogy évek óta magas a pártból ki­kerülő fizikai dolgozók aránya Kaposváron. S az sem véletlen, [ hogy ennek kapcsán az állandó j nevelő munkát kérték az alap- ; szervezetektől. A feladat jó megoldása most már a megye- | székhely több mint öt és fél \ ezer kommunistájától függ. Lajos Géza Vasutasok A kaposvári vasútállomás 15 kilométer hosszú. Tizenkét óra alatt 85—90 vonatot fogad. Azt jelenti ez, hogy átlagosan nyolc percenként érkezik egy- égy szerelvény. Az átlag mö­gött azonban meglehetősen nagy a szóródás: csúcsidőben percenként jönnek a szerelvé­nyek, máskor ritkábban. A munka itt idegfeszítő, számvetés — a percekkel és a vonatokkal. A város üzemelnék például — az iparvágányokra — aa­Kardoa József kocsimester Kitüntetések, jutalmak vasutasnapon A 23. vasutasnap alkalmából a hagyományoknak megfele­lően a közlekedés- és posta­ügyi miniszter kitüntette a MÁV legjobb dolgozóit. A központi ünnepségen szombaton a Nyugati-pályaud­var éttermében dr. Csanádi György közlekedési- es posta­ügyi miniszter emlékezett meg a vasutasnapról, köszöntötte az ország legnagyobb üzemének, mintegy 145 000 dolgozóját, majd 81 dolgozónak adta át a »•Kiváló vasutas« kitüntetést. A vasutasnap alakalmából a vidéki vasútigazgatóságokon rendezett helyi ünnepségeken 136 érdemes vasutas kitünte­tést osztottak ki, es 132 dolgo- | zó részesüli vezérigazgatói elis­merésiben. A vasutasnap alkalmaiból ün­nepségeket rendeztek megye- szerte. Ezeken az ünnepsége­ken adták át a jutalmakat, ki­tüntetéseket a munkában élen járó s a vasúthoz éveken át hűséges dolgozóknak. ^ Somogy megyéből Czvnk Jenő mozdonyvezető kapott Kiváló Vasutas kitüntetést, s ezt tegnap Budapesten, a köz­ponti ünnepségen vette át. Ér­demes Vasutas kitüntetésben j részesült Horváth József váltó- ; kezelő Baiatonszienígyargjsről 4 es Kardos József kocsimester. Vezérigazgatói dicséretet ka­pott Kolman Ferenc, a kapos­vári szertár szénikiadója és Vonyó János kaposvári vonal- gondozó. a pályafenntartási főnökségről. Tegnap a kaposvári vasúti csomóponton is rendeztek ün­nepséget. Ezen hárman kap­tak igazgatói diesel-etet, 41-en kiváló dolgozó jelvényt és ugyancsak 41 -en részesültek rendkívüli előléptetésben. Ezenkívül 131 arany, ezüst és bronz törzsgárdajelvényt kaptak a csomópont dolgozol, akik közt 311 ezer formt jutal­mait m kiosztottak. pomta átlagosan ötvennyolc­szor kiüldieniefc vagont. A »sza­bad" perceket kiéli erre fel­használni. Innen, a kopott peronról csak azt lehet látni, hogy vala­mi furcsa .rend szerint sínről sünre gördülnek — egymásnak utat engedve — a vagonok, és szinte észrevétlenül áll össze egy szerelvény. Vonat érke­zik, s előtte néhány perccel végig szabaddá válik a sín. 3 ■ alig, hogy elmegy, máris te­hervagonokat tolnak rá. Hétköznap! csúcsforgalom, van az állomá­son. Vasutast alig látná, pe­dig vagy szá­zan dolgoznak itt E száz kö­zül az egyik Borbély Jó­zsef rendélke- ző forgalmi szolgálattevő. A »hivatalos« cím helyett azt is mondhat­nám: a szolgá­lat parancsno­ka. Furcsa for­májú karok, örökké idege­sem. csengő te­lefon között teáik el a 12 órás szolgálat. A szabályzat szerint mun­kájába senki — még az áUo- másfőnök sem — szólhat bele. Egyedül dönt. s döntéseiért egyedül ő val­latja a felelős­seget Ha uta­sítást ad tele­fonon, mindig megismétlik a szavait Munkájának legelső előfel­tétele: ismernie kell az állo­mást. Hasiba vizsgázik valaki kitűnőre az iskolában, amíg nem ismeri a síneket a variá­ciós lehetőségéket a vonatok­kal, nem megy samimre sem, — Gyakorlatot kell szerezni, megtanulni azt, hogy miiként lehetne játszani a percekkel és a vonatokkal. A fő szabályt én. így fogalmaznám meg: nem szabad időzavarba kerülni. En­nek erdőkében két dologira fi­gyelek: arra, hogy mi történik elbbein a pillanatban, az állo­máson, s mi lesz — mond juk — hatvan perc múlva... Utasításszerű, rövid monid: tokban fogalmaz. — Fárasztó ez az államé idegfeszültség — mondom. — Fáradtságot csak akk< érzek, ha letelik a szolgaié ha leengednek az idegeim«. 1955-ben lett vasutas. Nég az iskolára gondolnak A rádió népszerű Szót ké­rek című miisorában egy munkás a — már megyénk­ben is elindult — Egy üzem egy iskola ■ mozgalomra hívta fel a gyárak dolgozóinak fi­gyelmét. Elsősorban a szocia­lista brigádok érzik a fontos­ságát a segítségadásnak, s ez nem véletlen, hiszen vállalá­saik az üzemi érdekeken túl társadalmi gondok megoldá­sára is kiterjednek. Ök tehát most, a nyáron is az iskolára gondolnak, hiszen ilyenkor van az építésre, szépítésre, bővítésre, hiánypótlásra na­gyobb lehetőség. Ryen iskolára gondoló ém- berek dolgoznak a kaposvári MEZŐGÉP Vállalatnál is. A csattogó zajú, meleg üzem­csarnok előtt találkoztam és beszélgettem előízör Laki László brigádvezetővel, majd a műhelyfőnöki irodában Hor­váth Ferenc muhelyfőnökkel ök mondták el, hogy a da- rabolóban dolgqzók — az egész gyár számára itt készí­tik az alkatrészeket — mar korábban is patronáltak isko­lát. A Rákóczi altalános is­kolának' segítettek, s a tanu­lók »viszonzásul« műsort ad­tak a vállalati ünnepségen. Érthető tehát, hogy a kommu- nistabrvgád-vezető az egyik vállalati pártfórumon a bri­gád megbízásából felajánlot­ta: ök is részt vesznek az Egy üzem egy iskola mozga­lomban. Ráadásul olyan tan­intézetet választottak, ahova egyiküknek sem jár gyerme­kük: a kaposvári siketek ál­talános iskoláját és nevelő- otthonát. Az iskolaigazgató két emléklapja függ már a mühelyiroda falán, köszönet­képpen a Jókai és Vasvári szocialista brigádoknak, ami­ért vállalták — és folyama­tosan végzik — ezt a nemes feladatot. A két brigád egyébként a zsúfolt Dimitrov utcai óvodát is patronálja. A munkás min­dennapokon, a nyári szünet­ben most is készen állnak — jóllehet a dolgozók nagy ré­sze bejáró munkás —, hogy segítsenek, ha kell. De még ezzel sem elégedettek: felhí­vással fordultak a vállalat többi szocialista brigádjához is, hogy kövessek példájukat. Azt is el kell mondanunk, hogy nemcsak a MEZOGEP Vállalatnál találkozhatunk ilyen vállalásokkal. Egyre több szép példa születik, s éz bizonyítja: joggal számított ezekre a brigádokra, a mun­kások öntudatára a párt Köz­ponti Bizottsága, amikor a közoktatás fejlesztésére ho­zott határozatában arra hívta fel a figyelmei, hogy az isko­la. gondjai váljanak közüggyé. A somogyi munkások bizo­nyítottak, és bizonyítanak meg. t. T. A szolgálat parancsnoka. éve teljesít szolgálatot Ka­posvárom. S e mégy év alatt egyszer sem vétett: a »játék« a vonatokkal és az idővel min­dig sikerült. A forgalmista szolgálati he­lyéről nemcsak az állomást le­het »látni«. A hírközlő és jel­zőberendezések mindent el­mondanak a vonatról, ha el­hagyja Mennyét, Kaposfúredet, Kaposmérőt, Almamelléket, vagy Tasizóirt. Azért, hogy a vonatnak sza­bad legyen az útja, harminc ember dolgozik a keze alá. A harminc közül egy: Kar­dos József kocsimester. Szik­kadt, vékony öregember. Moz­dulataiból érződik az évtize­dek alatt besúlykolit szabály. Ha dörög vagy ha süt a nap. mindig ugyanazokkal a moz­dulatokkal dolgozik a vagonok között. Havonta 210 órát sétál vagy fut a sínek között. Tizen­két órát dolgozik egyfolytában. Utána 24 óráig szabad. 1941- ben lépett be a vasúthoz. Az igazgatót még életében nem látta. Most ünnepségre hívták, Pécsén az igazgató adta át az Érdemes Vasutas kitüntetést. ‘Mielőtt találkoztam volna vele, Bernhardt Rudolf, a ka­posvári állomásfőnök helyette­se azt mondta: »ha egy kocsi- rendező itt megöregszik, azt aranyiba kellene foglalni...« Kardos József a vasúton kocsi- rendezőként öregedett meg. — A figyelem a legfonto­sabb — mondta —, s akkor j nem lehet baj. 1 Egy dieselimoadony 20—30 millió forintot ér, egy személy­vagon, is Tmldiőkba kerül. Az áru — amelyet szállítanak — nagy értékű. A vasúton nincs forintos kár: a figyelmetlenség itt százezrek be kerülhet. — Én azt tanultam, hogy 1 tiszta fejjel gondolja végig az ember, amit tenni akar, scsak I utána tegye. A fegyelem a leg­fontosabb. — Szereti a bort? Gyors a válasz: — Szeretem ... De szolgálat­ban soha... Én soha nem kés­tem még el. Egyszer megszondázták. Ki­nevette az ellenőrt. És szolgá­lat előtt mindig egy órával jelentkezik munkára. Több mint harminc éve vasutas, a szabadságot nem számítva csak egyszer maradt távol 48 napra az állomástól: 1961-ben amikor operálták. — Mikor a legnehezebb a szolgálat ? — Vasárnap éjszaka. Akkor a legtöbb a munka: hétfőn reg­gelre minden iparvágányt ki kell szolgálni, hogy kezdhes­sék a rakodást. Akkor renge­teg vonatot kell mozgatni. — Ha kérhetne valamit a vasútigazgatótól, mi'lenne az? — Egy jó tolatómozdiany, mert az sokat jelentene a munkában. K próza Imre Somogyi Néplap] 3

Next

/
Thumbnails
Contents