Somogyi Néplap, 1973. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-15 / 164. szám

Színházi levél

Vízkereszttől válásig

A nyárra se maradt színházi események, bemutatók nélkül Budapest. Három előadásról számolunk be.

„Könnyű nyári flört“'

— idézhetnénk az egykori me- lódiát. A könnyű múzsával flörtölnek ugyanis azok, akik a Városmajori Színpad mellett döntenek, s Alexander Bisson

— Antony Mars vígjátékát nézik meg, melyről Tabi László igyekezett lefújni a port. S mivel ma már zene nélkül alig képzelhető el egy-egy felújítás, említsük meg Behár György és Brand István nevét, aki ugyancsak »régmúlt idők homályából« keresgélt elő elfeledett dallamokat.

Tudnunk kell, hogy ezt a vígjátékot — a Válni sem érdemes címűt — először honi deszkákon Paulay Ede rendezésében, fordításában adták elő színész uraimék és az ő asszonyaik 1888 november havának 16. napján a Nemzeti Színházban. Akkor a Válás után címet viselte a komédia. Miről is van szó? Nem egyébről, mint arról, hogy valakinek a volt felesége lesz az anyósa, miáltal a volt anyósa »nagyanyóssá« lép elő, s ennek következtében az apósa...

Könyű követni, ügye ? És ehhez még a zene, a tánc, meg egy-két poén. Nem több’ sajnos. S ezek is csak a második részben. No aztán kell még néhány olyan kitűnő színész, mint Schubert Éva, Suka Sándor, Mensáros László. A többiek rosszabbul megírt szerepükben is sütkérezhetnek az írók által jobb sorsra szántak sikerének melegében.

A jegyzetfüzetbe ez került erről a »portalanitott« darabról: »Azt szokták mondani az ilyesfajta vígjátékokról, hogy habkönnyűek. De a hab is megüli a gyomrunkat, ha mértéktelenek vagyunk..«

„Kár a gőzért?“

Ezt kérdezhették a kétkedők a Karagöz című XVII. századi török játék előadása előtt. A Körszínházban mutatta be a nagyobbrészt a Thália Színház gárdájára támaszkodó »alkalmi társulat«, Kazimir Károly rendezésében.

Tizenöt éves a Körszínház. Ez jó alkalom arra, hogy visz- szapillantsunk az indulásra. Bár akkor másoknak még nem volt ez kifejezetten egyértelmű, Kazimir az »ismeretterjesztő, népművelő« színházat valósította meg. Elég, ha csak címeket sorolunk, nem is mindet, s máris bizonyosul, hogy elsősorban a klasszikus értékek műsorra tűzése volt a cél. Az Antigoné, az Oidipusz király, az Iphigénia Auliszban, a Leláncolt Prométheusz, a II. Richard, a Cid is a »tétel« mellett bizonyít. S aztán valami új kezdődik, valami nem próbált. A Kalevala, a Rama- jana, a Csusingura jelezte, hogy Kazimir érdeklődése még tovább szélesült. Nagy népi eposzok, népi játékok felé.

S most Karagözt és Hadzsi- vatot mutatja be nekünk, ezt a két török kópét, akik árnyalakokként szórakoztatták egykori közönségüket. S mivel csak szórakoztatták — »nem dolgoztak« —, a szultán lecsapatta a fejüket. Nekik szolgáltat igazságot Weöres Sándor, az elő- és utójáték írója, aki a különböző népvek furfangos, bolondos figuráinak segítségével életre kelti őket.

Kör- jobban mondva: ovális alakú színpadon folyik a játék. Mintha cirkuszban ülnénk, amelynek porondján bohócok szórakoztatnak bennünket. Csakugyan bohóctréfák füzéréről van itt szó. Jó és rossz bohóctréfák alkotják a füzért. Az első részben a rosz- szak vannak túlsúlyban, a másodikban a jobbak. Ezt érezhette Kazimir Károly is, ezért lett ez a második rész hosszabb. Sajnos a jó »viccek« ellenére is: fárasztóbb.

Karagöz szegény ember, a gyerekei folyton éhesek, a felesége zsémbel vele. Ez a fekete szemű legény élhetett bármelyik tartományában a hatalmas padisahnak. A körülHangverseny Kőröshegyen

A megyei pedagé

rus sikere

menyek gyúrták olyanra, amilyen. Furfangosra és lágyszívűre. Márpedig köztudott, hogy a furfang és a lágy szív nem férnek meg jól egymással. Mert, akiben e két tulajdonság együtt lakik, annak visszájára fordul minden fur- fangja.

A rendező nem döntötte el: reprodukálni akarja-e az egykori karagöz játékot — ez műfajt is jelent! — élő szereplőkkel, vagy a mához akar-e szólni. így jött létre egy produkció, melyet alig lehet műfaji keretek közé szorítani. A szereplők is több stílusban játszanak. Igazi alakításra csak Szabó Gyulának, Rátonyi Róbertnek, Csíkos Gábornak, Drahota Andreának van lehetősége.

Vízkereszt“

Szentendrén

Festői környezet, ódon épületek közt zajlik a játék a Szentendrei Teátrumban, melyet az idei »évadtól« Zsámbé- ki Gábor, a Csiky Gergely Színház főrendezője igazgat. Shakespeare Vízkereszt, vagy amit akartok című vígjátékát fiatalok játsszák el Iglódy István rendezésében. Az Illyriá- ban játszódó cselekmény fő szála szerint itt vetődik partra egy nemesi hölgy, Viola. Ikertestvére, Sebastian — úgy tudja — huUámsírba veszett. Orsino herceg a szolgálatába fogadja a fiúruhás lányt. A bonyodalmak ebből adódnak. Orsino szerelme, a gőgös Olivia szerelmes lesz a fiúba, akarom írni: a lányba. S itt már csak a véletlen segíthet, minden mű cselekményének megiódítója. Az ugyancsak megmenekült Sebastián megvív ikertestvére helyett, s elveszi Olivia grófnőt. Orsino pedig az immár teljes nőiességében pompázó Violát kéri meg.

A szentendrei előadás azonban különbözik az eddigiektől. Itt minden »játszik«. A tér, a házak, a sikátorok, a templom. Mintha csak e darabnak építették volna ezeket. S ez az utóbbi mondat a rendezői leleményt dicséri. Fiataloktól fiatalos előadást láttunk, pergő ritmusút. Nem akartak többet, mást játszani, csak azt, amit Shakespeare megírt, s amit Radnóti Miklós és Rónay György olyan pazar költői nyelvezettel fordított le, amilyen az eredeti lehet. Így játszhatták valaha a Globe Színházban is. Talán paradoxon, de így lett igazán mai, igazán modern ez a színház. Reneszánsz játék a szó igazi értelmében. S ezt a jelmezek is hangsúlyozták. Keserű Ilona a paletta minden színében pompázó jelmezeket tervezett.

»Fiatalos előadás« — írtam. S hogy most mégis az átlagot tekintve harminc alatti gárdából öze Lajost emelem ki, az nem mond ellent ennek. Mal- voiio — egy úrnőjébe hiábavalóan szerelmes komornyik — szerepében túlnő a többieken. A nevetés, amelyet előcsal belőlünk, csak az első pillanatban édes, hirtelen megérezzük keserét is. Jobba Gabi és Zala Márk ikerpárosa, Béres Ilona grófnője hibátlan alakítás. Élveztük a Csiky Gergely színházbeli Vajda Lászlónak nemes Böffen Tóbiását, megjele- i nését, harsányságát, ízességét. Kaposváron már bemutatkozott Reviczky Gábor is, aki az ősszel kezdődő évadtól nálunk játszik majd. A Bohóc szerepében még gyakran a külsőségekre helyezi a hangsúlyt. Pedig ennek a »bolondnak« filozófiája van, jelleme sokkal gazdagabb, mint amennyire Reviczky kibontotta.

Három színházi est. Háromfajta élmény.

Leskó László

Kamara- és orgonamuzsika a műsorban

Somogyi együttes szereplésével folytatódott pénteken este az idei kőröshegyi hangversenysorozat: a megyei pedagógus férfikórus lépett a műemléktemplomot ezúttal is megtöltő közönség elé. Gazdag repertoárjukból — illően az alkalomhoz — a legnehezebbek közül válogattak és adtak elő Heisz Karoly vezényletével. Igaz, látszólag nem tartozik a bonyolult és kockázatos vállalkozások közé az egyszó- lamú művek tolmácsolása. De csak látszólag. Mert olyan éteri tisztasággal megszólaltatni a Gregorián-dallamokat, mint pénteken este hallhattuk — a legnehezebb művészi feladatok egyike. Másfajta próba elé áhította a mindinkább egy- %yé kovácsolódó, egyenletesen fejlődő férfikart a Cherubini D-moll Requiemjéből előadott két tétel: a Sanctus és az Ag- : nus Dei. Az orgonakísárettel elhangzó művek magával ra- j gadó dinamizmusa, árnyalt, feszes előadásmódja, és különösen a férfias erőt sugalló fortisszimók az est legszebb élményei közé tartoztak.

A kórust a Kőröshegyen szinte hazainak számító Kovács Endre orgonaművész kísérte. aki természetesen egyé- j ni műsorával is szerpelt. Bach- ! és Liszt-műveket, s befejezés- I ként hazánkban ritkán játszott I

darabot adott elő: Boellmann Toccatáját, a tőle megszokott művészi igényességgel.

Sajátos zenei egységet teremtett a hangversenyen a kamaramuzsika, a világot járt magyar hárfástrió — Molnár Anna hárfa. Vermes Mária hegedű és Serédi S. Gusztáv brácsa — fellépése. Bakfart Bálint—Darvas Gábor: Három fantáziájával mutatkozott be, majd műsora második részében mai modern francia szerző: Joli vet Karácsonyi pasto- i

rálok négytételes művét adta elő bensőséges, szinte családias hangulatot árasztó tolmácsolásban.

Az est szereplői megérdemelt tapsot kaptak. Ezt azért említem meg, mert a legutóbbi műsor kapcsán szóvá tettük: kár félteni a templom hangulatát az elismerés e formájától. Sem a nézők, 6em a művészek nem tudják nélkülözni. De nem is feltétlenül szükséges.

P. L.

HOLNAP HALLHATJUK A RÁDIÓBAN

Som agyból indulnak

Holnap a Kossuth rádióban kezdődik az egyórás műsor az Esti Krónika előtt, megyénk »nagy vállalkozásáról«. Somogybái indulnak címmel. A nagy vállalkozás jellemzést Faggyas Sándortól, a Magyar Rádió ifjúsági osztályának vezetőjétől hallottam, ő tájékoztatott eőlször a riportokról.

] re, amelyet a kálmáncsai tsz- elnök említett. Feledhetetlen ! idő ez. És az a jó, hogy ilyen [ pezsgő változtatni akarásból tekinthet vissza rá az ember.

j életképekbe ágyazva. Pereg a barna magnószalag — két vaskos tekercs.

— A műsor ihletője a somogyiak nagy vállalkozása, amellyel egy nehéz örökségnek üzentek hadat. Riportjaink magvát az az akcióprogram adja, melyet a megyei pártaktíván a megyei tanács elnöke jelentett be, s melynek lényege a segítségadás a fizikai dolgozó szülők hátrányos helyzetű gyermekei számára. A műsor két riportere, Hegyi Imre és Feyér Zoltán, sokoldalúan közelítette meg az akcióprogramot — de az adásból ez úgyis kiderül. Célunk az, hogy ebben a nagyon hallgatott időpontban, azon túl, hogy beszámolunk a somogyi erőfeszítésekről, egyben példát is állítsunk.

— A cím és a tartalom az, hogy Somogyból indulnak. Múlt időben ez érvényes Önre is. Valószínű, hogy ez a műsor így többet is jelent a szerkesztőnek.

— Igen, azok közé tartozom, akik Somogyból indultak, közvetlenül a felszabadulás után. Csurgón végeztem, utána kerültem népi kollégiumiba a fővárosba. Ez az élményapvag. amely visszatér — e műsorban sokban emlékeztet arra az időPereg a barna magnószalag.

Faggyas Sándor és a két riporter, minden előzetes »beharangozás« helyett annyit mond, hallgassam meg a műsort. s megtalálom benne azt, amire érdemes lelhívni a figyelmet.

A riportok füzére még »meztelen«. Ahol hárfafutamok kötik össze majd a beszélgetéseket, ott fehér szalag fut üresen. Az első szavakat, Csokonai Jövendölésének részletét Mensáros László mondja majd, s rögtön utána, refrén- szeírűen egy somogyi állatgondozó kisfia beszél a hétközi kollégiumban.

Nem szeretnék elébe vágni az értékelésnek, de azt elárulhatom, hogy a két ripor- i tér az akcióprogram szellemé- - ben nagyon logikus, helyzetfeltáró, elemző munkát végzett. Bemutatja a műsor mindazt. amiért e programnak meg kellett születnie, képet ad a kollégiumokról, szülői véleményekről. Megyei vezetők, pedagógusok szólalnak meg, tettek krónikáját halljuk. Rávilágít arra is, hogy a kisiskolák lehetőségein belül mi az, amin okvetlenül javítani kell.

Információkat hallunk majd hangulat js, érzelem gazd ag

A két riportertől kérdezem:

— Hányadszor hallgatták

végig?

Hegyi Imre vezető riporter:

— Most hetedszer. így ösz- szevágva már. Húsz helyszínen négyszáz percnyi anyagot vettünk fel. Ebből állt össze az egyórás műsor. Hirtelen jött feladat volt, először az akció- program bejelentését hallgattuk végig, s az utána készült forgatókönyv alapján vettük fel a riportokat.

Feyér Zoltán:

— Ez volt az első ismerkedésünk Somoggyal. A fiatalok őszinte, pózmentes megnyilatkozásai ragadtak meg legjobban. Rendkívül sok érdekes anyagot gyűjtöttünk össze, és sok figyelemre méltó dolog azért maradt ki, mert nem tartozott szorosan a műsor koncepciójához.

— Ezek szerint szívesen készítenének még műsort So- mogyről ?

— Feltétlenül.

— Mi az, aminek utánaerednének a mikrofonnal tapasztalataik alapján, mi lenne e körben a téma?

— A pedagógusok például. Már csak' azért is, mert az oktatáspolitikai határozat végrehajtása elsősorban tőlük függ.

T. T.

Bernáth Aurél rajzai kisunokájávai

Lássuk, mire megyünk ketten

A nagy alkotók időskori szellemi frissesége olykor ámulatba ejti a képességük teljében magabiztos fiatalokat | is. Bernáth Aurél kiapadha- i tatlan forrásáról ismét meg- i győződhetünk, amikor új j könyvének fedelét felütjük. A \ Móra Kiadó gondozásában je- I

i lent meg Lássuk mire me- j j gyünk ketten című tanulságos [ és élvezetes munkája, melynek társszerzője a két és fél éves ! unoka. Kuszi, akit a festőművész-nagyapa tréfásan Szobor Zénónak nevez említett könyvében. A Lássuk, mire megyünk ketten témája látszólag egyszerű: az óvodáskorú kisfiú kusza vonalait a festőművész nagyapa »értelmezi«, ami a gyakorlatban — az együtt rajzolásban — azt jelenti, hogy Szobor Zénó szeme láttára Bernáth Aurél belerajzol a gyermek önfeledt játékvonalaiba és — kész a mű. A közös élménynek azonban komoly tanulsága van, és tulajdonképpen ez a rugója annak, hogy Bernáth Aurél a kiadónak átadta a kéziratot, a rajzokat.

— Igazi szenvedély támadt bennem, ha egy-egy rajzát kézhez kaptam — mit tudok belőlük csinálni?!« — írja előszavában a szerző. Lelkesedése nyomban magával ragadja az olvasót, ha tovább lapoz.

De közben, mondjuk is meg, mi a kötet tanulsága.

Ezt is »lefejti« a művekről, az együtt rajzolás élményéről Bernáth. Igv összegez: »A fco« zös rajzolásban komoly nevelési lehetőség rejlik. Fejleszti a megismerést, s nem hanyagolható el az a »varázslat« sem, amit a tollhegyen születő alajczatok keltenek a gyerekben.«

Végső soron ezt mondja: »Propagátora szeretnék lenni az ilyen játékkal töltött családi óráknak.«

Mondhatja, mert vallja, hogy mindenki tud valahogyan rabolni, tehát készségbeli akadálya nem lehet a kisgyerek és a szülő együtt rajzolásának. Ellenben,, ha gondot fordítunk erre a játékra, feledhetetlen perceket szerezhetünk már óvodás korban is a gyereknek.

Az egyik közös munka kísérőszövegében mondja az újszerű ötlettel előállt Bernáth: »Egy arcképet is csináltunk közösen. Itt a szemöldök, szem és száj az én művem. Nagy sikere volt annak, hogy egy pillanat alatt kialakult a fej.«

Mindenki tudna örülni hasonló közös élménynek. Itt a nyár, a család együtt tölti legtöbb idejét. Jó »receptet« adott a művész ahhoz, hogy hasznosan és feledhetetlenül teljenek ezek a napok is.

v H. B.