Somogyi Néplap, 1973. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-15 / 164. szám

honírok, úttörők Szemesen „Tudom, sok még a tartalék'* A Barátság-táborban Egy óra Rhoda Scott-tal Tekintete végigsimít az üres ' Feddőn néz rám. I dukciókkal akarok újaíbb ép széksorokon, s rámosolyog a — Még ezt is tőlem kérdezi? i újabb közönséget verbuválni sövényen leskelődőkre. Kívül- I Még neim látott, vagy hallott | magamnak ről talán száz szempár is kér-. engem. Az az igazság, hogy leli, üljön az orgonához. Ujjai alól pajkos dallamok buknak A férj az ajtónál támass­Szerjózsáva.! a tábor múzeumában. — Kit tetszik keresni. Andreák és megismerkedhetnek a pionírok ! vetkező adatokat: Apja neve: a® Am«* „„.íemlékei vei. Barátság. Anyja neve: Inter­hangzik a határozott de vég- — Szigorú a fegyelem, ne- nacionalizmus. A gyermek ne- telenül udvarias megszólítás a h°£F bármelyik gyereket baj j v'€: Baratsag. bslatonszemesi táborban. Az érJe fürdés közben. Reggelente ; Így -született« néhány nap­idén első alkalommal üdülnek kürtszóra ébrednek, s kötelező i pal ezelőtt a Barátság tábor együtt pionírok és úttörök a torna, a táborrend. A pajtá- | Balatonszemesen, ahol a Szer töltenek két vidám, gondtalan i mainknak először szokatlan volt józsák, Irenek, hetet a Balaton-parton. — Az a cél a közös tábo­rozással, hogy a gyerekek megismerjék, megszeressék egymást Háromszáznál több pionír és negyven somogyi út­törő táborozik most itt. Ez a két hét alkalmas arra is, hogy a gyerekek megismerjék egy­más nemnzeti szokásait gya­korolják a nyelvet Ezért az úttörők a pionírokkal laknak a sátrakban, s részükre minden programot közösen szervezünk. Azt tapasztaljuk, hogy jól ér­zik magukat, szeretik és be­csülik egymást, s ez a tábor joggal viseli a Barátság nevet — mondja Alekszandr F. Vovk biológia—fizika tanár, a tábor vezetője. A napokban volt az Ünnepé­lyes tábornyitás. Az erkező út­törőket pionírbarátaik virág­csokrokkal fogadták, segítettek a csomagok behordásában, az elhelyezkedésben. Már a meg­nyitáson, a tábortűznél együtt énekelték az ismert orosz es magyar dalokat. — Lesz balatoni hajókirán­dulás. Rendezünk ifjúsági olimpiát, dalversenyt. Elme­gyünk Siófokra, Balatonbog- lárra — sorolják orosz és ma­gyar nyelven a gazdag progra­mot. Esténként orosz nyelvű fil­met vetítenek a táborban. Jó alkalom ez is a pajtások nyelv­tudásának fejlesztésére. Akik­nek nehezebben megy, azok körülfogják a tábor egyik leg­népszerűbb lakóját, a 13 esz­tendős Szerjózsát, akit a tele­vízió iskolásoknak szóló orosz nyelvű adásából jól ismernek. Gyakran fölkeresik társaságá­ban a tábor múzeumát, ahol Sallai Éva ifivezető a tábor két kis lakójával. ez, ma már azonban ők is szí- Tónik, több száz vidám pionír vesen csinálják. Éppen ilyen ; es úttörő tölt két vidám he- készségesen látják el a szolgá- j tét, s köt életre szóló barátsá­la tot, a kapu- és a vízörséget | got. Művezetőt lakatosrészleg irányításához felveszünk. Lakatos, hegesztő, forgácsoló szakmunkásokat alkalmazunk. MEZŐGÉP .1. sz. Gyáregysége, Mernye. (11333) is — mondja Sallai Éi>a ifive- j zető, s egyúttal tolmács. Ugyanis mint pécsi magyar— orosz szakos pedagógiai főis- f kolás öt hónapot töltöttt Via- f gyimirban, s most itt van a f I pajtásokkal a szemest tábor- ^ ’ ban. í Grúz, kirgiz, ü»bég és some- £ gyi gyerekek között szövődött t örök barátság. Némelyikük öt- f hat címet is őriz, s ígérik: le- J velezni fognak majd új báré- J taikikal. Reggeltől estig tart a J jelvény- és nyakkendőcsere, \ van olyan a kaposvári úttörők J között, aki már négy külön,bö- J ző szintű pilotkával büszkéi- J kedik. $ — Nagyon örülünk annak, t hogy magyar barátaink gyér- f mekei a mi gyermekeinkkel együtt jól érzik magúikat — mondja a tábor egyik vezetője, G. F. Penykov. Ezt bizonyítja az a lelkes ké­szülődés is, mellyel a gyerekek Neptun ünnepére készülnek. Amikor a tábort megnyitot­ták, egy kedves »anyakönyvezés« Hatalmas papírra írták a kö­Szalai László elő. Fél szemmel a legfőbb kri­tikust, a menedzsert, azaz a férjét figyeli, aki indulatos mozdulatokkal terelgeti ide- oda a műszakiakat. Nekem is megsúgják, a menedzser akku­rátus ember, Rhodának öt per­cet engedélyez egy interjúra. De Rhoda szívesen beszélget — ha hagyják. Ezt az időt kel­lene kifogni, amikor hagy­ják ... Kitartóan strázsálok a szín­pad szélén, s viszonylag köny- nyen elviselem, hogy kerülget­nek. Rhoda lerúgja a cipőjét, még egy ötperces próba, az­után az öltöző felé indul. Pi­cit lehajtja a fejét, úgy int, most lesz egy kis ideje. Még le sem ül az öltözőben, a férj az erősítők közül szólongatja: »Rhoda, nézd már meg. jó ez így neked? Rhoda! Hallasz, kedvesem?!« Persze, hogy hallja, ezt a kihívást nem le­het nem hallani. Biztos, ami biztos, én is kimegyek. A me­nedzser elszántságom láttán elneveti magát, nem rossz jel, talán hagy beszélgetni. Rhoda autogramot és puszit ad egy ki tudja, hogyan beszö- 1 kött csöppségnek, azután rám­szól, mi lesz a kérdésekkel. — Nem félti hazai népszerű- aégét a sok külföldi koncert­től? — Nem pontos a kérdése, ezért hát tisztázzuk: nekem két hazam is van. Az egyik az Egyesült Államok, ott szü­lettem, ott nevelkedtem, a má­sik pedig Franciaország. ott élek immár öt éve a férjem­mel. Tegyük föl. mindkét or­szágbeli népszerűségemre kí­váncsi. Nos, Párizsban sok hangversenyem Van, legutóbb a Uouvre-ban szerepeltem. Az Egyesült Államokba magyar- országi vendégszereplésem után utazom egy hosszabb turnéra. Né is kérdezze, mi­lyen városokban lépek föl, mert még magam sem tudom. Nagyon sok a meghívás, majd eldöntjük, hova menjek. Kér­désének a második része sok külföldi koncertről szólt. Ezt is jobb. ha úgy fogalmazzuk: sok magyarorságj föllépés, mivel­hogy ilyen sűrűn és ennyi al­kalommai csak itt adok kon­certeket. Pillanatnyi szünetet tart és leírhatatlan bájjal egy mondat erejéig magyarul folytatja: »Én nagvon-nagyon szeretem a magyar embereket!« — Mit gondol, miért szereti annyira a magyar közönség? ' ' S ZX nem tudom pontosan, mivel ] kodik, halkan közli a pontos nyertem meg a végtelenül mu- j időt, de nem vet véget a be- zsikaszerető magyarak rokon- szélgetésünknek, mindjárt meg sz.envét. Azt hiszem, a stílusom miatt, a szabad zenélésért, a dallamokért... — Hány számot tart a mű- során? — Egyszer összeszámoltam, hatszázig jutottam el. Ez már elég régen volt, azóta sok , minden megváltozott, sok szót, »Tulajdonképpen nem Í6 szám kikopott a műsorból, s ! volt játékszerem, minden idő- újak foglalták el a helyüket. ! a muzsikának szenteltem.« í A nézőtér egyenletes moraja is köszönöm neki. Betoppan Rhoda kamaszlány unokahúga, lázban ég. Egyszerre akarja elmondani, milyen sokan vár­nak a szabadtéri színpad előtt bebocsátásra, meg hogy kész a színpad, és nagyon szép idő lesz az előadás alatt. Rhoda is­mét a gyerekkorára tereli a — Hogyan gyarapítja a mű­sorát? — Nincs semmiféle tervsze­rűség benne. Ha megtetszik egy dal, orgonához ülök, »le- ( fordítom« magamnak, játszom vele, amíg meg nem kedve­lem. — Apropó, játék. Szívesen emlékszik vissza a gyermek­korára? — Természetesen. Nagy csa­lád volt a miénk, heten vol­tunk testvérek, három fiútest­vérem és három nővérem van. (Az egyik nővérem kislányát el is hoztam magammal a ma­gyarországi turnémra.) Alig múltam Kétéves, amikor édes­apámmal — aki lelkész volt —■ jártam a templomba, énekel­tem, orgonáim tanultam. Egé­szen kis koromban már a di­csőségről ábrándoztam, min­dig arról, hogy egyszer nagy előadó leszek. — Elégedett a karrierjével? Hosszan gondolkodik, moso­lyába ezúttal mintha egy ici­pici keserűség is belopakodott volna. — Érzem, hogy szeret a kö­zönség, azt azonban egyálta­lán nem mondanám, hogy elé­gedett is vagyok. Többet aka­rok kihozni magamból. Tudom, sok még a tartalék. Nem csu­pán a becsvágy fűt; új pro­; jelzi, elszaladt az idő, tíz perc j múlva nyolc óra, előadás. — Mi les* á siófoki ram ja? — Még nem fürftdtem a Ba­latonban. a unokahúgom sze­rint csodálatos a víz, minden­képpen kipróbálom. Azután Tihanyban megnézem a temp­lomot, és benézek egy-két jó étterembe is. — szereti s magyar konyhát? — Aki megkóstolta, meg­szereti. A budapesti éttermek sem rosszak, bár az én spe­cialitásommal még nem talál­koztam. Az nem más. mint fű­szeres borban sült csirke. — Talált Magyarországon olyan bort, amelyet szívesen fölhasználna otthon a kony­háján? — Semmiképpen nem a konyhámba, hanem az aszta­lomra jutna a magyar bor, mert nem lábosba, hanem po­hárba való. Különösen finom a tokaji, az egri bikavér és a soproni kékfrankos. Amikorra a nézőtérre érek, már a színpadon van. Tapsvi­harral köszöntik, mint min­denütt. ahol koncertet ad. Kölcsönös a szeretet. Pintér Denn SOMOGYI GÉZA Jégkoporsó — gondolta humoros gúnnyal, tanár észrevette a pusmogást. Egy önkénytelen »nahát« csú- “Komora!. . . Miért zavarod a szott ki a száján, éppen ab- többieket?« — szólt rá, mire ő ban a pillanatban, mikor a a legnagyobb nyugalommal hadnagy eltűnt az ajtó mögött. Válaszolt: »Tanár úr kérem, én — Mi a baj? — kérdezte a csűk figyelmeztettem őket, másik. hogy ne zavarjanak a puská­A fiú még mindig a megle- Mindnyájan elképed­peiés hatása alatt, kissé mo- tek- de ez ne,rn óvta meg őket a szekundától. Komora termé­szetesen megúszta büntetés nélkül. Óra után a szünetben éktelen verést kapott. De a hosszú évek összerázték őket, és a kisebb-nagyobb árulások, 2. — Köszönöm! Tovább! — hangzott a válasz. A leventekiképzéeben dresz- A hang ismerős volt. — »Áh szíroeott idegeik és izmok pon- olyan sok ismerős hang van« tos összmunkával hosszanti — gondolta, és már hallotta irányba görcsbe rántották tes- közeledni a kemény, csizmás tűket. Dermedt csönd lett a lépésekeit. A szeme sarkából raktári ruháktól dohos szagú látta a magas, vékony tisztet, folyosón, valahol a félemelet Egy hadnagyot. Mikor elha1 tyogva válaszolt. — A hadnagy. Együtt jár­tunk iskolába. Évekig padtár­sam volt. A fekete fiú hátba vágta.- Nagy mázlista vagy őre- ^íny^rfeWéste“^rültek? gém — mondta egy kissé „ , irigykedve. — Az alosztálypa- e a parancsnál tóbbe­rancsnok a haverod. " kevésbé rendes, de mégis ka- ____ tonás külsővel sorakoztak fel. Míg csereberélte az undorí- ^ hadnagy végigsétált a sor tóan dohos, fojtó szagú kato- előtt, tetőitől talpig figyelane- naruhákat, a csodálkozás vé- sen végigvizsgálva az emibere- gikísérte. »Hogy lett ebből két. Apróbb, nagyobb észrevé- ------I gaz, evekkel J táján lépések hangzottak és ladt mellette, profilja egy pil- ^»leket tett esetleges cserékre, ^mérges. pattogó beszéd. *-Va- lanatra felvillant. Nem akart egymás szeme r H . lóban hülye dolog« - gondol- hinni a szemeinek Komora f‘o1: de ***** *** ■a gyönge, Gondosan vigyázva, hog> a taa mandulaszemű. — »Nem Miklóst, volt iskolatársát vélte torekeny flut sehogy sem tud- rábízott emberek a lehető leg- esemeny, ^mclom, miért hívják ezt vi- felismerni. A hadnagy pár lé- at<óakuláisaban látni. »Bizo- rendesebben nézzenek majd zajlott le. ^gyazzállásnak. mert a szó szó- péssel odább felrántott egy n:val’a kor«ngedélyes volt. A ki Mikor Tolnaihoz ért, lát- íftáu iirnft np,m viitváv. oífAf miott- vni. strebe rsege is segítette'« _ . . A NAGYATÁD ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ a7. 3 1972. Bk. M. rendelet értelmében pályázatot hirdet a 14. sz. szabadlcaaszás italbolt vezetői álásának belő,lésére Jelentkezés: az áfész ig. elnökénél, Nagyatád, Petőfi u. 2. sz. alatt. (113^ L j típusú Volga M—2I-CS ros értelmében nem vigyáz ajtót, és mielőtt belépett vol- stl'ebersége is segítette semmire az ember, csak me- na, még visszafordult. — gondolta és elmosolyodott. Na i ^ red len néz előre, és éppen ar- »Igen, ő az. Hát lehetséges ^ emlékezett rá, az is- a határozott • —-------- — - -— völlig?« — A hadnagy elordí 1 7 ooo ktn-rel eladó C.: Eatinca Sándor Mg. Tsz, Kaposvár, telefon: 12-502. (1034Sí) ra, amerre állt. amikor a ve­kolüévek alatt hányszor hatóan meglepődött. Szemében felismerés csak el- egy pillanatra csillant fel, zényszó érte. Ilyenkor lophat- tóttá magát. Hangja élesen sü- döngettek, mert bearulta okét. közömbösen tovébbsik­nak, ölhetnek, pajzánkod’hat- vített végig a folyosón. Különben is az osztály pofozo- , . . . , nak mellette, neki csak arra — A parancsra készen lesz- bábJ* volt. Csak ők, néhányan, lo^ tekintete az embereken, kell ügyelnie, hogy mozdulat- nek! Igen? Mindenki amiben akik körülötte ültek, vették 'lolnai arcán a barátság hal- lan maradjon. És ilyenkor van! Majd utána csereberél- védelmükbe a többiekkel vány mosolya, suhant át, mikor viszket az ember háta. És ha a hetinek! szemben. Néha magára hara- a hadnagy már a következő nátha elkerülte is, tüsszenteni — Igenis! gütotta az egész osztályt. Még ,, , ^ azonban jó lenne, mintha tu- Míg beszélt, a fiú végleg azokra sem volt tekintettel, vizsgaigam es aneucui, bákot szippantott volna...« meggyőződött róla, hogy való- * akik Ily esetben a kialakult hogy visszanézett volna, kissé Eddig jutott a fiú gondolatai- ban Komora a tiszt. Ugyanaz Pád tárai jó viszony alapján késve reagált a mosolyra. ban, mikor a folyosó elejéről a lányos arc, melyet az idő- megvédelmezték. Stréberségé- __j^e bájologjon édes fiam, i jelentést hallott. köziben növesztett szőke, gyér ben odáig is elment, hogy egy- ., ...... . . _ — ... szakaszvezető alázato- szálú bajusz sem tudott fér- szer egy bonyolultabb algeb- szépség ersenyen van. Ez san jelentem, az újoncokat ■?ze- fiassá tenni. »Bizonyára a te- rai feladatnál, mikor a puskát nem kupleráj, hanem magyar irelf ák feL. k ntelyet akarja vele növelni« 11 előtte ülőtől hátraikérte, a királyi homvédreg.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents