Somogyi Néplap, 1973. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-15 / 164. szám

EGY HÉT a világpolitikában Közel-keleti diplomácia HZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA Etavomdiul-« a közel-keleti probléma a holtpontról? — ez \ a kérdés foglalkoztatta a hé­ten a nemzetközi élet megfi­gyelőit, hiszen nap mint nap egész sor diplomáciai tárgya­lás, hivatalos és félhivatalos nyilatkozat híre érkezett az j érdekeit országok fővárosaiból. Az egyiptomi diplomácia volt j a legaktívabb. Hafez Iszmail, j Szadat elnök nemzetbiztonsági | tanácsadója, Moszkvába uta- j zott, hogy a szovjet—egyipto- j mi együ Mműköd ésről tárgyal- ! jón a szovjet vezetőkkel, s egyben tájékoztatást kérjen a Brezsnyev—Nixon csúcstalál- ! kozán a közel-keletről elhang­zottakról Az egyiptomi diplo­matát — s ezt a tényt érdé- j más aláhúzni — fogadta Leo- , nyid Brezsnyev is. A kairói ( külügyminiszter, El-Zajjat, ; ugyanekkor Belgrádban és Bécsben folytatott eszmecse­rét, majd Párizsba átázott. ) A jugoszláv fővárosban teljes rokonszenvre talál- i hatot, Bécsben pedig köz­vetítői készségre. Az osztrák kormány emléke- i zetes módon egy úgynevezett »-szakaszos« tervet dolgozott ki, s ezt ajánlja elfogadásra J Izraelnek és az arab országok­nak: e szerint a megszállók fokozatosan ürítenék: ki az arab területeket, illetve leg­alábbis ígéretet tennének a ki­ürítésre. Go Ida Meir izraeli miniszterelnöknek közismer­ten jó kapcsolatai vannak Kreisky osztók kancellárral, legutóbb a Szocialista In tér- naoionálé egy összejövetelén találkoztak. Ugyancsak osrtráSc diploma­ta, igaz, az ENSZ kék zászla­ja alatt, Kurt Waldheim, a világszervezet főtitkára ajánl­kozott fel még újabb közvetí­tésre. Egy New York-i sajtó- ebéd díszvendégeként kijelen­tette, hogy a »csendes diplomácia« mód­szerét eredményesebbnek tartja, mint a Biztonsági Tanács •'ilvános vitáit, ezért maga is | sz közel-keleti körútra in­ilnl. Az arab világ monarchikus -s nyugatibarát felében is van mozgolódás. Erre vall Húsz­áéin jordániai király londoni tja és Fejszál, szaúd-arábiai r alkod ónak az a feltűnő nyi- atkozata, hogy Európa közve­títetne a közel-keleti válság­án. Az arab világ másik fe- ből idézhetjük Buteflika al- »riai külügyminiszter véle­ményét: Izraelnek mindenek - ’őtt a palesztinokkal kell irgyailmia. Ügy, mint annak ’éjén Franciaország tette, nikor megbízottait elküldte : Algériai Nemzeti Felszaba- ' ási Front képviselőihez. Bu- 'l’lika ezt a kijelentést Pá­sban tette, ahol felújította, utóbbi éveicben akadozó "ranciá—algériai »»párbeszé­det", és új alapokra segítette a két ország együttműködését. A diplomáciai aktivitás an­Hétf«: Rogers amerikai külügymi­niszter tárgyalásai Prágá­ban a csehszlovák vezetők­kel. Muhkástüntetés Monte- videóhan az elnöki-tábor­noki diktatúra ellen. Kedd: Kádár János Jugoszláviába utazott. A Szovjetunió és a VDK vezetőinek tárgyalá­sai Moszkvában. Szerda: Átadták Leonyid Brezsnyev- nek a Lenin békedíjat. Szadat nemzetbiztonsági tanácsadója Moszkvába ér­kezett. Csütörtök: Walter Scheel nyugatnémet külügyminiszter Washing­tonban amerikai vezetőkkel konzultált. Nixon elnököt tüdőgyulladással kórházba vitték. Péntek: Kádár János befejezte meg­beszéléseit Tito elnökkel. Campora argentin elnök nyilvánosságra hozta lemon­dási szándékát, hogy Peront visszasegítse az elnöki szék­be. Szombat: A szovjet—1vietnami tárgya­lások befejezése. El Zajjat egyiptomi külügyminiszter bécsi megbeszélései után Párizsban ismerteti a kairói elképzeléseket. nak előjele tenne, hogy a Kö­zel-Keleten valóban a kibon­takozás felé indulnak el a válság részvevői? A magam részéről ezt kétlem. Visszaem­lékezem arra a helsinki be­szélgetésre, amelynek során a világsajtó egyik legtekintélye­sebb közel-keleti szakértője megemlítette, hogy Kissinger, Nixon elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója és »sztárdiplo- matája« még nem hajlandó kezébe venni a közel-keleti iratcsomőit Az említett szak­értőnek Kissinger azt mondta, hogy csak ha szabad kezet kapna és mentesülhetne bizo­nyos amerikai »«lobby« nyo­mástól, akkor látna hozzá a közel-keleti kusza szálak ki­bogozásához. Ebben pedig bur­koltan található annak közlé­se, hogy bizonyos amerikai körök ma még hallani sem akarnak arról, hogy Washing­ton a legcsekélyebb mérték­ben is eltávolodjék Izraeltől, s közeledjék az arab orszá­gokhoz. A közel-keleti válság annál plasztikusabban rajzolódik ki a nemzetközi horizonton men­nél jobban látszik az európai enyhülés, mennél inkább mu­tatkoznak pozitív jelenségek a világ más tájain is. Helsinki visszhangja átterjedt az el­múlt hétről az európai főváro­sokban sorra-rend re elemez­ték a Finlandia palotában, a biztonsági és együttműködési értekezlet első szakaszán tör­ténteket. Általános volt a vé­lemény, hogy jó rajtot vett a konferencia. Az együttműkö­dési készség a nézetek külön­bözősége ellenére i6 meghatá­rozó jellegű az európai kap­csolatokban. Nem kell már at­tól tartani, hogy a »»helsinki szellem«, majd a »-Camp Da- vid-i szellem« az enyhülés ígé­rete után politikai-diplomá­ciai összecsapásokhoz vezetett. A tiltakozás ellenére Francia atomrobbantás Franciaország — a jelekből ítélve — rövidesen megkezdi újabb nukleáris kísérletsoro­zatát a Mururoa szigetek tér­ségében. Ezt látszik igazolni az is, hogy egy K—C—135 mintájú francia katonai repü­lőgép érkezett Tahitira. Álta­lában ezt a gépet szokták fel­használni arra, hogy nagy-tá­volságon át kövessék az atom­robbantás nyomán keletkező radioaktív felhőt. A kísérlet ellen tiltakozó nemzetközi hadjárat változat­0 Somogyi Néplap lan erővel folyik. Juan Velas­co Alvarado perui elnök pén­teken este Limában bejelen­tette, hogy országa megszakít­ja a diplomáciai kapcsolatokat Franciaországgal, ha végre­hajtják a robbantásokat. Szombaton útnak indult a Mururoa szigetek térsége felé a Canterbury nevű új-zélandi fregatt, hogy felváltsa az Uta- go nevű hajót, amely Fraser Colman munka- és bevándor- lásügyi miniszterrel a fedélze­tén tiltakozásképpen ezeken a vizeken cirkál. A miniszter át fog szállni a Canterbury fe­délzetére és továbbra is a kí­sérletek térségében marad. E sorok írója is ott volt Hel­sinkiben. s hallgatva a kül­ügyminisztereket, akik egy­másután tettek hitet a békés egymás mellett élés elve és gyakorlata mellett, eszébe ju­tott, hogy 15 éve még a NATO folyosóján Spaak, az akkori NATO-főtitkár, egyenesen »»ör­dögi találmánynak« nevezte a békés egymás mellett élést, amelyet »a szovjetek a Nyugat éberségének elaltatására agyaltak ki«. Mekkora válto­zás ment végbe Európában! Ázsia és az indokínai félszi­get problémái kerültek előtér­be a szovjet—vietnami legma­gasabb szintű tárgyalásokon. Le Duan és Pham Van Dong vezetésével vietnami párt- és kormányküldöttség járt Moszkvában. Leonyid Brezs­nyev leszögezte, hogy miután a háború idején meggyő­zően érvényesült a szov­jet—vietnami barátság ha­tékonysága és ereje, most, a béke napjaiban to­vább erősítik a két nép test­vériségét. A Szovjetunió úgy döntött, hogy az egész ed­digi segítséget, amit a VDK- nak nyújtott, térítésmentesnek tekinti, azaz ajándékként adja Vietnamnak. A héten a dél-amerikai ese­mények is magukra vonták a világ figyelmét. Uruguayban még tart az erőpróba: Borda - berry elnök és a hadsereg re­akciós vezetői megkísérlik megnyirbálni a demokratikus szabadságjogokat, de a dolgo­zók nagy tömegeivel találják magukat szemben, akik általá­nos sztrájkot hirdettek és tün­tetéseken fejezik ki tiltakozá­sukat. A kis Uruguay mellett a hatalmas Argentína is (har­mincszor akkora, mint ha­zánk!) mozgalmas napokat él át. Dr. Hector Campora, az új köztársasági elnök, aki alig két hónapja vonult be a ró­zsaszín házba, váratlanul be­jelentette lemondását, hogy így átadhassa helyét Juan Do­mingo Peronnak, Argentína volt diktátorának. Most már ■látszik, hogy valóságos forgatókönyv szerint történik a hatalom átjátszása a 77 esztendős tábornoknak, aki madridi számkivetésében 17 éven át várt erre a pilla­natra. A rövidesen kiírandó elnökválasztáson Peron már biztosra mehet azért is, mert a korábbi vetélytárs, a Radi­kális Párt vezetője lesz alel­nökiként jelölttársa. Argentína gazdasági gondjai és társadal­mi bajai indokolják, hogy »»a gondviselés küldöttéhez«. Pe­ronhoz folyamodjék az uralko­dó osztály. Egy kevéssé ismét­lődik meg, ami Párizsban Vietnam támogatja Kambodzsát A VDK külügyminisztériu­mának szóvivője nyilatkozat­ban foglalkozott a thaiföldi csapatok kambodzsai beveté­sének kérdésével. Az a tény. hogy az Egyesült Államok a Kambodzsa elleni nagyará­nyú légitámadásokon és a saigoni fegyveres erők beveté­sére irányuló kísérleteken kí­vül még thaiföldi zsoldosokat is felhasznál Kambodzsa elle­ni agressziójában, azt jelenti, hogy minden eddiginél dur­vábban megsérti Kambodzsa függetlenségét, szuverenitását, területi integritását és semle­gességét. A vietnami nép eltökélte, hogy fokozza a kambodzsai néppel vállalt szolidaritását, támogatja az amerikai agresz- sziió ellen vívott honvédő har­cát — fejeződik be a VDK külügyminisztériumának nyi­latkozata. Módosították trak alkotmányát A bagdadi rádió bejelentet­te, hogy -módosították az iraki alkotmányt. A módosítás ér­telmében A1 Bakr elnök veszi át a miniszterelnöki és a ve­zérkari főnöki teendők ellátá­sát is. Az iraki forradalmi pa­rancsnokság tanácsának ülé­sén született döntés alapján az elnök a jövőben közvetlenül ellenőrzi »az ország független­ségével, területi integritásával, valamint belső és külső biz­tonsága védelmével összefüggő intézkedéseket«. Felhatalmaz­ták továbbá az elnököt a kor­mány tagjainak, az állami hi­vatalok, valamint a hadsereg vezető tisztségviselőinek és a diplomatáknak a kinevezésére, illetve felmentésére, továbbá a nemzetközi tárgyalások és a külföldi országokkal kötött szerződések ellenőrzésére. Az alkotmány módosításáról a forradalmi parancsnokság tanácsának július 8-i ülésén döntöttek, egy héttel az ál­lamellenes összeesküvés le­leplezése után, a részletes in­tézkedéseket azonban csak szombaton hozták nyilvános» ságra. Egy interiú miatt PHAM VAN DONG ÉLETRAJZA Pham Van Dong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság mi­niszterelnöke. 1906-ban született, 1925 óta vesz részt a forradalmi moz­galomban. 1929 elején a Vietnami Forradalmi Ifjúsági Szö­vetség regionális végrehajtó bizottságának tagjává választot­ták (a szervezet az indokínai KP elődje), majd májusban a szövetség központi bizottságának tagja lett. 1929 júliusában letartóztatták és Con Dao szigetére száműzték. A letartóztatásból 1936 júniusában szabadult, azonban a francia gyarmatosítók továbbra is szigorú rendőri felügyelet alatt tartották. 1940-ben illegálisan Kínába utazott, ahol Ho Si Minh elvtárs másokkal együtt megbízta, hogy térjen haza a forradalom előkészítésére és a Viet Minh mozgalom zászló- bontására. A Kínával szomszédos tartományokban, a nemzeti kongresszuson, melynek döntenie kellett az általános felke­lésről és a nemzeti felszabadítási bizottság megalakításáról, Pham Van Dong elvtársat beválasztották a Nemzeti Felsza­badítási Bizottságba, mely később ideiglenes kormánnyá ala­kult át. Az 1945. évi augusztusi forradalom győzelme, a VDK megalakítása után pénzügyminiszterré nevezték ki. 1946 má­jusában a vietnami nemzetgyűlés Franciaországba látogató baráti delegációját vezette, 1946-ban a Fontanableau-i kon­ferencián tárgyaló kormányküldöttség vezetője volt. A nemzeti ellenállás idején Pham Van Dong elvtárs Dél- Vietnamban tartózkodott mint, a párt kb és a kormány kü­lönleges megbízottja. 1947-ben az Indokínai Kommunista Párt (ma a Vietnami Dolgozók Pártja) Központi Bizottságának póttagjává válasz­tották, 1949-ben a párt kb tagja lett. 1949 augusztusában mi­niszterelnökhelyettessé nevezték ki. 1951 februárjában, a Vi­etnami Dolgozók Pártja alapító kongresszusán a politikai bi­zottság tagjává választották, ezt a tisztségét máig is betölti. 1954 májusában a genfi indokínai konferencián hazája kormányküldöttségének vezetője volt. 1955 szeptembere óta a VDK miniszterelnöke. (MTI) 1958-ban, De Gaulle hatalom­ra kerülésével. Magyar szempontból a hét legfontosabb eseménye Kádár János jugoszláviai látogatása, Tito elnökkel folytatott meg­beszéléssorozata volt. Elsősor­ban a két ország és a két párt kapcsolatainak továbbfejlesz­tése adta meg az eszmecsere jelentőségét, különös hang­súlyt kaptak a gazdasági kér­dések, de jó alkalom nyílt a külpolitikai és a nemzetközi munkásmozgalmi helyzet át­tekintésére is. A két vezető tv-nyilatkozatai — a közös köz­leménnyel együtt — jól tük­rözték a megbeszélések baráti, elvtársi, szívélyes jellegét. Pálfy József Hazarendelt diplomaták Jordánia és Tunézia kölcsö­nösen visszahívták tuniszi, il­letve aimmani diplomáciai képviseletük vezetőit. Noha a hivatalos indokolás szerint csak »»konzultációról« van szó, a megfigyelők rámutatnak, hogy a két ország diplomáciai szakítás küszöbén áll azóta, hogy Burgiba tunéziai elnök egy bejrúti lapnak adott nyi­latkozatában »»mesterséges ál­lamnak« nevezte Jordániát. Az An Nahar című lapban megjelent interjúban Burgiba egy palesztin állaim létrehozá­sát javasolta Jordánia terülie- tén. A tunéziai elnök cáfolta ugyan, hogy kijelentése ilyen formában hangzott volna el, az interjú azonban éles tilta­kozást váltott ki jordániai részről. Argentínában nyugalom van Peron Campon „rendkívüli4, tettéről Az argentin kongresszus pénteken csaknem négyórás zajos vita után, de végül is elfogadta Campora elnök és Solano alelnök lemondását. Az alkotmány értelmében ideigle­nesen a képviselőház elnöke, Raul Alberto Lastiri vette át az elnöki teendők ideiglenes ellátását és nyomban le is tet­te az esküt. Az új ideiglenes elnök — az őrségváltás követ­kező lépéseként — kijelölte az új kormányt is, amely gyakor­latilag azonos a régivel, csu­pán két tárca cserélt gazdát: 25 éves a magyar—bolgár barátsági szerződés a külügyminiszteri tárcát AT- berto Vignes, a belügyminisz­terit pedig Benito Llarni vette át. Az új ideiglenes elnök be­jelentette, hogy haladéktala­nul kiírja a választásokat. Juan Domingo Peron pén­teken este rövid, 11 perces rá­dió- és teievízióbeszádében kö­szönte meg Hector Camporó- nak »rend': ívüll tettét«, azt. hogy az e!rö’.. j-ÜVtséget vál­lalva, ismét győzelemre jut­tatta a peronista mozgalmat, majd késznek mutatkozott a tényleges hatalom átadására is. Peron egyértelműen ugyan nem fogadta el az elnökjelölt­séget. de egész beszéde ennek az elfogadásnak az óvatos kö­rülírása volt. Kijelentette, hogy mozgalma tiszteletiben fogja tartani az alkotmányt. Argentínában — mint az AFP jelenti — mindenütt nyugalom honol. Az ország Negyedszázaddal ezelőtt, i , 1948. július 16-án írták alá a magyar—bolgár barátsági, együttműködési és kölcsönös '• ; segítségnyújtási szerződést. A barátsági szerződés alá-' 1 írását egy évvel megelőzte a két ország első kereskedelmi és fizetési egyezménye, amely­nek azonban politikai jelentő­sége jóval nagyobb volt gaz­dasági értékénél, hiszen a há­ború és a fasizmus által a végsőkig sanyargatott, elmara­dott két ország kapcsolatkere­sését jelentette, ami a háború előtti helyzetet illeti: Bulgá­ria — amelytől főként do­hányt vásároltunk — mind- \ össze fél százalékkal részese- ■ deU hazánk egyébként sem \ komoly értékű külkereskedel­mében. A kölcsönös áruforga­lom 1947 és 1966 között kö­rülbelül a huszonötszörösére emelkedett. Az 1971—1975 kö­zötti előirányzat értéke csak­nem 400 millió rubel. A kereskedelem a gazdasági együttműködésnek jóllehet az alapvető, ám kétségtelenül a kezdetlegesebb formája. A ma­gyar—bolgár gazdasági és tu­dományos—műszaki együtt­működési bizottság tizenöt éve történt megalakítását köve­tően, s éppen e bizottság ered­ményes tevékenysége követ­keztében sikerrel próbálko­zunk más formák alkalmazá­sával is, részben a KGST ke­retében, részben kétoldalúan. Külön figyelmet érdemel a Kádár János és Todor Zsivkov megállapodása alapján nyolc évvel ezelőtt létrejött In- transzmas magyar—bolgár kö­zös társaság, amely mind pro­filját, mind az együttműködés formáját tekintve egyedülálló a szocialista országok gyakor­latában. Az Intranszmas bebi­zonyította életképességét, a másik közös vállalat — a zöld­ség—gyümölcs—szóló termesz­tésének és betakarításának gépesítését szolgáló Agromos — életképességét mi sem bizo­nyítja jobban, mint hogy lét­rejötte után hamarosan csat­lakozott hozzá a Szovjetunió i*. ' egész területéről egyetlen in­cidenst sem je', entettek. A DP A első helyzetmaigya- rázatában megállapítja, hogy Argentína politikai jövőjével kapcsolatban igen sok kérdés megválaszolatlan marad. A válság egyelőre ellenőrzés alatt áll, a korábbi súlyos két­ségek azonban változatlanul fennállnak. A hírügynökség megjegyzi, hogy mindenki számított Peron szerepének növekedésére, de arra már nem, hogy az államelnökség­gel járó rutinmunkát is ma­gának. kívánja megszerezni.

Next

/
Thumbnails
Contents