Somogyi Néplap, 1973. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-06 / 130. szám

A megyei tanács vb megtárgyalta az építőipar fejlesztését, a beruházásokat A sok gonddal küzdő somogyi építőipar fejlesztésé­ről, a beruházási igények kielégítésének lehetőségeiről tárgyalt tegnapi ülésén a megyei tamáes végrehajtó bi­zottsága. azonban nem menti fel a töb­bi szervezetet a felelősség alól. A jelenlegi állapothoz a megye építőipari szervezetei­A korábbinál jóval gyobb i SS«I szülés időben megkezdődött a megyében: a tanács, valamint az Építésügyi és Városfejlesz­tési Minisztérium anyagi tá­mogatásával kapacitást bővítő beruházások kezdődték, s a gé­pesítés fokozására is jelentős összegeket kaiptak a vállala­tok, szövetkezetek. A Somogy megyei Állami Építőipari Vál­lalat — határidő után elké­szült — panelüzemének tény­leges kapacitása nem éri el a tervezettet. A minisztérium most vizsgálja ennek okát. A következménye viszont az, hogy a megye nem tudja teljesíteni időarányos lakásépí­tési tervét. Ugyanakkor' a Ka­posvárról Nagyatádra telepí­, ,. _ ... ... „ ! minősítette a mérnök- és tech­f&SSST ÍSS : «Albany,, a «...1 . h„bá­sára. A termelőszövetkezetek j építőipari vállalkozásainál a múlt évben 70 millió forintos i _.._______ k övetke I politikával a vállala­zett be. Ezek a | szólók is egyetértettek, kite, jezve azt a véleményt, hogy sokkal ésszerűbb, okosabb sze­—“Titoknak kell változtatniuk raj­küzdenek, többek között a ve­zetési hiányosságok, irányítási problémák miatt. Az építőipar — állapította meg a végrehajtó bizottság — növelte ugyan kapacitását, de több területen — főleg Ka- | lyezkedtek el. posváron — ellentmondás van j A vállalatok hibás belső az igények és a lehetőségek í mechanizmusának következ- között. A másiik feszültség, j ménye az is, hogy a munkák hogy a szak- és szerelőipar : programozása hiányos, sok az láspontja, hogy az építőipar nem használta ki kellően az ösztöndíj adta lehetőségeket. A Somogy megyei Állami Épí­tőipari Vállalat végzett ösz­töndíjasai például másutt he­tett tégla-középblokküzem ka- j nem tud lépést tartani a ma- j úgynevezett ütemtelen terme­pacitása nincs teljesen ki­használva. A minisztérium megígérte, hogy a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalatot segíti fejlesztési be­ruházásainak — a központi te­lep építésének, a betonkeverő telepen a szállítás és a rako­gasépítési munkákkal. A me- j lés. (Elég példaként a sáv­gye építőiparának nagyfokú decentralizáltsága is egy sor súlyos gond eredője. E nehézségek úgyszólván teljes egészükben a Somogy megyei Állami Építőipari Vál­lalat jelenlegi helyzetének ok­házra, a kaposvári üzletiköz­pontra hivatkozni.) Az épít­kezések vállalati előkészítésé­nek színvonala sem kielégítő, s gyakoriak a megalapozatlan döntések, az irreális szerző­déskötések. A helytelen vállal­kozáspolitika mellett sok kí­vánnivalót hagy a különböző építőipari vállalatok és szö­vetkezetek közötti együttmű- i ködés. Az építőipari szövet­kezetek szak- és szerelőipari kapacitását ezért nem hasz­nálja ki kellően az állami épí tóipar. A beruházásban részt vevő szervek közötti kapcso­dás gépesítésének, a kisgépe- szerfi következme i A me_ SSSéJEe? gye legnagyobb Az elmúlt évek eredményei I 21 ff4“' bizonyítottak hogy helyes volt agazatnak a feladataibó: Eb_ Mag**' es Melyepi- ^ a2 is következik, hogv to VaHalat atezervezese, s fej- nQm toltl be azt a sze’epköf£ lesztesenek támogatósa: tor- ^ _ helyzeténél Pf a melesi célkitűzéséit eddig tol-: ... . , ,, s jesitette. — vállalkoznia kellene: az _______________________ A mostani tervidőszakra va- j epttkezések ütemét, az arakat j latra nemegyszer a felelősség­ié felkészülés során a dél-so-■ és a minőséget nem tudja \ áthárítás a jellemző, az egyé- mogyi ktsz-ek céltársulásával 1 kedvezően befolyásolni. Ez ni érdekek védelme érvénye­sül az általános cél, a megye egyetemes érdekeinek kárára. Az építőipari vállalatoknál az üzem- és munkaszervezés korszerűsítéséről szóló kor­mányhatározat végrehajtását éppen hogy megkezdték. Az SZMT a vállalatok által ké­szített tervekből azt állapítot­ta meg, hogy laza a munkafe­gyelem, elavult normákkal dolgoznak, s e problémák fel­tárása kapcsán a vállalatok Dolgos emberek a szuloki határban (Tudósítónktól.) 1800 holdon kalászt hoztak az őszi gabonák a szuloki Pe­tőfi Termelőszövetkezet föld­jein. A négyfajta búzaból a Bezosztája ígérkezik a leg­jobbnak, a rozs 300 holdon terem. Tavaly 15,2 mázsa volt a búza átlagtermése, a homo­kos területen ez Jó eredmény. A kukorica 1100 hold vegy- szerezett területen kikelt. A bő termő jugoszláv fajta mag-' ja került a földbe. 600 holdon zöldell a burgonya. Új hol­land fajtát, gülbabát és rózsát ültettek többségében, de a kí­sérleti táblákon 6 fajtát fi­gyelnek még, melyiket lesz ér­demes nagyobb területen sza­porítani. Tavaly 84 mázsa volt az átlag. A szorgalmas szulo­ki asszonyok kapálják a krumplit, a vezetőség így ad alkalmat az asszonyoknak, hogy a kötelezően előírt mun­kanapjaikat megszerezzék. A híres szuloki dohány 100 holdon hozhat leveleket. A terület felén kinn vannak a palánták, a többit folyamato­san ültetik. A meleg napok segítették a takarmány szárí­tását, hordását, most a rétek betakarítására került sor. Primőrt tartósítanak a télre A hűtőházak az idén is te­temes _ mennyiségű primőrt tartósítanak a télre. A székes- fehérvári hűtőház hétfőn kezd­te meg az egyik legközkedvel­tebb Mirelite-készítmény, a zöldborsó fagyasztását. Ugyanakkor hozzáláttak a szamóca fagyasztásához is. A ' miskolci hűtőházba is hétfőn futott be Szabolcs- Szatmár megyebői az első sza- mocaszállitmány, Hajdú-Bi- har megye közös gazdaságai pedig megkezdték az egres szállítását. Hozzáláttak a zöldborsó fel­dolgozásához a Szegedi Kon­zervgyárban is. A gyár az egész idényben 1200 vagon zöldborsót tartósít, mintegy 200 vagonnal többet a múlt éváíiék | A gépműhely már készül az aratásra. A négy SZK—4-es kombájn indulásra kész. Űt- ban van Szulokra az SZK-csa- ; lad két modernebb kombájnja j is. Arra számítanak, hogy a í hat géppel két hét alatt vé­gezhetnek az aratással, ha az időjárás nem szól közbe. A kukoricaszárítást az idén már a szövetkezet végzi, most 1 épül a szárító, a tervek sze- 1 rint augusztus 20-ra elkészül, 'í Ezt követi majd a 300 férő- j helyes szarvasmarha-telep | építése. Mindezt a termelőszövetke­zet elnöke mondta el és hang­Változások a szervezeti felépítésben új KISZ-yezetőségek a tanintézetekben — Fontos, hogy olyan KISZ- ununkát vállaljunk, amely gaz- j dagit bennünket, mely a ké- j sőbbi hivatás választásában is j segítségünkre lehet. — Az az ember, aki most; kezd ismerkedni a politikával, i gyakran hiába olvassa el a na­pilapokat, nem igazodik el az; események között. Azt vi- j szont hiába várjuk, hogy má­sok mindent megmagyaráz- nak, majd fölkeltik érdeklődé­sünket a világ dolgai iránt. Magunknak kell megteremte­nünk. A napilapok mellett olyan folyóiratokat kellene ol­vasni, amelyek magyarázzák ig az eseményeket. — A következő tanévben ügyelni kell arra, hogy élőbb legyen a kapcsolat az egyes alapszervezetek között, hiszen a mostaniban sokszor azt sem tudtuk, mit végeztek a töb- biek. Sok-sok értékes hozzászó- j lás között hangzottak el ezek a vélemények Kaposváron, a | Munkácsy Mihály Gimnázium j KISZ-vezetőségének küldött- j értekezleten. Az érdekes, hasz- i nos vita értékelése volt egy I tanév munkájának, s egy új ‘ típusú szervezeti felépítésnek is. Két középiskolában — a kaposvári Munkácsy, a csur­gói Csokonai gimnáziumban — tért el eddig a szervezeti felépítés a hagyományostól. Ezekben az intézményekben nem az egy osztályba járók alkotnak egy alapszervezetet, hanem különböző életkorú diákok azonos érdeklődés | alapján dolgoznak együtt. Már - korábban is bebizonyosodott, j érdemes eltérni a hagyomá- ; Viyoktól, mert sokkal több em- i bért tudnak bevonni a munka- j ba. Most a megye másik hat} tanintézetében térnek át ! erre a fölépítésre. Szeptern- j bértől már így kezdik a mun- I kát, új vezetőséggel az élen, j hiszen a tanév befejezéséig a i megye összes tanintézetében súlyozta, hogy a nagy íelada- állást, hogy — a településhá­egy része a valóságnál kedve--lezajlottak a küidöttértekezle- zőbbem ítéli meg helyzetét. Az építőiparban — a fejlesztést célzó támogatások ellenére — meglevő gondok azonban nem hátráltathatják a megyei célkitűzések megva­lósítását. Ezért kötöttek együttműködési megállapo­dást két Tolna megyei válla­lattal, s bíztak rájuk több ka­posvári és siófoki építkezést. Keresve a jelen gondjainak megoldási lehetőségét, a vég­rehajtó bizottság úgy foglalt tok, a soron következő mun­kák elvégzése érdekében a ve­zetőség továbbra is számít a tsz-tagok eddigi szorgalmára, igyekezetére, a közös iránti szeretetére. lózat-fejlesztési terv célkitű­zéseinek alapján — már most biztosítani kell az ötödik öt­éves tervi beruházásokhoz szükséges kapacitást. K. I. tek, melyeken az alapszerve­zetek küldöttei csúcsvezetősé­geket és városi vagy járási küldötteket választottak. A küldöttértekezletekre minde­nütt készülteik a tanulóik. Az egy-két helyen megvál­tozott szervezeti felépítésen kívül másik módosulás, hogy a megnövekedett taglétszám és feladatok miatt Kaposvár két felsőoktatási intézményé­ben — a mezőgazdasági főis­kolán és a tanítóképzőiben — a küldöttértekezleten a csúcs­vezetőség helyett KISZ-bizott­ságot választottak. A csúszózsaihtzással készült, T7 méter magas tornyot ez év november a DtiVIÉI’ veszprémi dolgoz öi. 30-ra készítik el Könyvhét Ü nnepi vezércikkek, tudósítások és beszámolók soroza­tát olvashatták az elmúlt napokban. Témájuk egy volt, s úgy érzem, a mienk se lehet más: a könyv. Tudják Önök is, hogy az ötszáz éves magyar könyv lapjairól történelem sugárzik; s a harcok, a küzdelmek, a bukásofcés a fölemelkedések között egy kicsi, szorgalmas nép művelő­déstörténete is. A könyvet ünnepeljük? A Chronica Hunga- rorumot? Az elsőt, amely 1473-ban hagyta el Hess András budavári nyomdáját? Vagy a könyv hetét, amely évről éare nemcsak sátrakat és vasárnap is nyitott üzleteket; nemcsak újdonságokat, igazgyöngyöket, szép kiállítású könyvek özö­nét; nemcsak írókat és dedikációt, irodalmi esteket és tmt- tatós statisztikáikat jelent, hanem szépet, emberit, tartalma­sat és a műveletlenség megújuló ostromát is? Ne ünnepeljünk. Hiszen ötvenkét könyvhetet keli ren­deznünk egy évben. Most elég idézni Babits négy sorát, hogy azután tenni tudjunk újra, többet mint eddig, ö ezt írta: »0, ne mondjátok azt, hogy a könyv ma nem kell, j / Hogy a könyvnél több az élet és az ember, / j Mert a könyv is élet, és cél, mint az ember, f/ így él: emberben könyv és (könyv­ben az ember.-« Sok könyvtárban jártam idéhaza, és külföldön is nem­egyszer. Nem szégyellem megvallani: valamiféle áhítatot ér­zek mindig, ahogy szemem végigpásztázza a kicsi vagy a meny- nyezetig érő polcok sorát. A rendet csodálom, s a kincset, amelynek birtoklásához nem elég a látvány. Ügy érzem ilyen­kor — és milyen öröm, hogy már apró falvaink sem foszta­nak meg ettől —, minden a helyén van. Gondos és értőke- zek rakták sorba a sok ezer és tízezer kötetet; úgy sorakoz­nak ott, mint a díszelgő katonák, fegyelmezetten, parancs­szóra várva. Igen, minden könyv a helyén van. Azután elmé­lázok: a helyén van-e igazán? Ott kéll-e lenniük mindenárort? Nem okozna-e nagyobb gyönyörűséget, ha »megtépázott«, foghíjas polcok árválkodnának néha, s külön személyzet-fá­radozna a napi rendcsináláson? Eljutnak-e ezek a könyvek a »közművelődés polcaira«, s onnan sok százezer ember kezé­be; olyanokéba is, akik csak hírből ismerik? Nem, most igazán senki se mondhatja zárni bogy-üraiep- rontó vagyok. Szilárd talajról »perlekedem«, s erre építeni lehet, hiszen országos elsőséggel dicsekedhetünk. Somogy ^ta­nácsi könyvtáraiban 79 861 a beiratkozott olvasók számw^s ez a lakosság 22,2 százaléka. A következő Szolnok megye 20,5-del, s az utolsó Pest megye V2S) százalékkal. Szigorú számok. Sok mindent kifejeznek, csak az olvasottságot item. S hogy mégis büszkék vagyunk? Joggal, hiszen, messziről indultunk. De engedjenek meg még egy számsort. 1971-ben 5500, 1972-ben 6648 mű jelent meg a magyar könyvpiacom^ s ez utóbbiak 62,8 millió példányban. Megfellebibezheteßeri'Sza - mok. De a statisztika csak a lehetőséget fejezi ki, az olvasott­ságot nem. Nem tartják furcsának, hogy a közművelőd’éstféü- lönböző ágaiban mégsem rajonganak a könyvért? Pedighnem pótolhatja semmi. Beszéljünk hát arról, amit tennünk Kell. Mert higgyék el: nincs szebb ünnep, mint amikor »rdérteben« tetteket kovácsol az ember. a zt mondják: a könyv a maradandó ismeretek tára. Sra ma emberének mégis elég a jelzés, a hang, a kén? Országos fölmérésből vettem: a pedagógusok átlago­san napi négy órát ülnek a képernyő előtt és egy órát olvas­nak. Többségük egyetlen írott <*málaszira«, a tankönyvre épített. De már »erjed« a jövő, már kezdünk túllépni ezen. Az olvasás megszerettetéséhez olvasni kell. De hát csak a pedagógusok nevelnek? Csak ők hozhatják emberközelbe a könyvet? Gondoljanak csak az ismeretterjesztésre. Bármi­lyen jó előadó, bármilyen korszerű szemléltető eszköz alkal­mazásával tart előadást, elképzelhetetlen, hogy témájához ne kapcsolódjék néhány könyv, amelyhez csak igényt, érdeklő­dést kell kelteni. Azután képzeljék el azt a műkedvelő ren­dezőt, aki remekművökből ollóz össze ragyogó műsort irodal­mi színpada számára. Lehetséges, hogy műkedvelő előadói csak azokat a verseket, novellákat, részleteket ismerik, ame­lyeket meg kell tanulniuk, s az íróról, a korról fogalmuk sincs? Félkarú óriások. És mondhatnám tovább. Elképzelhe­tetlen egy mezőgazdasági tanfolyam, előadás anélkül, hogy ne tudnák a hallgatók: honnét meríthetnek többet, mivel gazda­gíthatnák tudásukat. Elmondták nekem: egyetlenegyszer for­dult elő, hogy a mezőgazdasági könyvhónap keretében meg­hívtak egy könyvtári szakembert a szakiskolába: hadd tud­ják meg a fiatalok, hogy hol találják a tiszta vizű forrást, s hogy mivel segítheti őket a könyvtár. De tömegesen oktat­ják a KISZ-vezetőket és aktivistákat, sok ezren tanulnak a pártiskolákon, a politikai foglalkozásokon. A tankönyveken és előadásokon kívül eljut-e más is hozzájuk? Olvasnak-e a szakemberek ? S ha igen, a szakfolyóiratokon, tanulmányokon kívül nem kell-e kitekinteniük a, társadalomtudomány, az irodalom, a művészetek berkeibe ahhoz, hogy egész, hogy mü­veit emberekké váljanak. Hiszen ők is nevelnek, nemcsak a pedagógusok. A párttitkárok is nevelnek, nemcsak a peda­gógusok. A gazdasági, politikai vezetők is nevelnek. Forgat­ják és ajánljáik-e a könyvet a közművelődés minden ágában? Ne ünnepeljünk. Hiszen ötvenkét könyvhetet kell ren­deznünk egy évben. Meglepő talán, de az utóbbi időben a néphadsereg ala­kulataiban rendkívül nagy gondot fordítanak az olvasásra. Egyre jobbak a könyvtáraik, szakavatott vezetőiket alkalmaz­nak. Egy ilyen »könyvavostol« jelentkezett nemrég a me­gyei könyvtárban: jönnének, hoznák a katonákat irodalmi estre, sok az érdeklődő, higgyék el. Csak értesítést kérnek, nem is meghívót. S a többiekhez ki megy el? Milyen csopor­tokhoz jut el a könyvtáros, hogy ő hívjon, a művelődési ház a mozi. a TIT vezetői és mások? Voltaképpen örömteli az önkéntes jelentkezés. Csaköngv nem várhatunk rá. Az egy­séges közművelődési szemléletről nem elég beszélni: együtt kell dolgozniuk a művelődés munkásainak, nem pedig san­dán szemlélni egymás kudarcát vagy sikerét. Azt mondják: mindenhol egy emberen áll, hogy olvas­nak-e környezetében? Azon, aki bevezeti őket az olvasás gyö­nyörűségébe. Van-e ilven ember mind“"ütt? Nincs, pedig kell, hogy legyen. Nemrég Kiss Dénes író járt Kanosváron. Megdöbbenve hallottam: azt tapasztalta, hogy a könyvtáro­sok is keveset olvasnak. Hát akkor a gazdasági vezetők, akik »nem érnek rá«: a politikai vezetők, akik éjszakákat töltenek jelentések olvasásával: a népművelők, akik szerveznek vagv zongorát tolnak a színpadra? Pedig csak agy ember kellene mindenütt. Űgv mondták: a lámpás. Aki fényt gvúit. ak: örömet kínál, aki aazdansáaot tálal a mindennap} asztalra. Ne ünnepeljünk. Hiszen ötvenkét könyvhetet kell re«<lB2—-. vünk egy évben. S ha ezt tesszük, mindenkihez eüut a könyv. Ne hivatkozzunk hát kevés időre, hiszen egvre több van: ne »kenjük« a tv-re. a rádióra, a színházra. ho«v eltántorít az olvasástól hiszen segít a nevelökn");. P*a<»ij-ixa«vó mű'’eltté könvvtárlátoéqtová. olvasóvá p vréa »eV’nn'iaaoit« eer­hert. Olv szénen, pontosan föl tudjuk éoí+eni éWr—'dünket rrnázt énoen a könyvre ne maradna időnk, amelytől a leg- ' «árhatjuk? N °m a kirakatokat, a könyvsátrak gazdag választé­kát: bújom a könyvtárat, a magasba nvúlo polcokon csodálom a katonás rendet. Járom a falvakat, csak- "«-> Mien even ni könyvtár csalogat barátságos körnvezeté- kipose^-oi Maiunk jelkép a könyvtár, és kihasználatlan lehetőség. Olvasnunk kell, »Mert a könyv is élet, és cél. mint az ember, ‘h4/ így él: emberben könyv es könyvben az ember.« t Jftevorí fidM

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents