Somogyi Néplap, 1973. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-30 / 151. szám

„A szomszédba mentek” Az ifjúságvédelmi szemle előtt Az idén ■nyáron se marad el az ifjúságvédelem Balaton- pariii ellenőrzése. A sokéves ta­pasztalatok arra engednek kö­vetkeztetni, hogy a »-razzia« az idei nyáron is véget vet né­hány könnyelmű fiatal partta­lan szórakozásának.. Hazake­rülnek azok, akik »csak a szomszédiba mentek«. Ugyanis ezt mondták otthon — vallot­ta a minap néhány fiatal a Ba- laton-parti megőrzőben. A kedvelt üdülőhelyen fülelték le őket. Vonzó ilyenkor nyáron a Balaton, ez kétségtelen. De mintha különös erővel vonza- ná azokat a fiatalkorúakat is, akiket nem köt különösképpen a szülői ház. Találkoztunk so­mogyiakkal is a megőrzőben, s a -távoli megyékbőL szántén megérkeztek már az első fecs­kék ... Nem véletlenül fordulunk elsősorban a szülőkhöz a gyer­mek- és ifjúságvédelem gond­jaival, hiszen a legtöbb eset­ben házi nevelés hiányáról vallanak a történtek. A megőrzőben megfordult fiatalkorúak többsége meg­romlott szülői kapcsolatokról beszél. Idei eset: egy középis­kolás fiattal azt mondta, hogy nem kíván hazamenni, nem akar szülői felügyelet alatt áll­ni. Ideiglenesen állami gondo- zásiba vették. Azonban ezeknek a fiatalok­nak a java nésze hazakerül, a megőrzés után járó napi 61,50 forint ellenében. »Na majd otthon...« — halljuk a beje­lentett megrovást, de sem ezek az elkésett szavak, sem a kö­vetkezmények nem alakítják a gyermek fölfogását, és legke­vésbé javítják a szülő és a gyermek kapcsolatéit Meg két hete sem működik a fonyódi és a siófoki fiatalko­rú megőrző, máris több mint egy tucat gyerek fordult meg a kiét helyen. Mi lesz ezután? Azt hiszem, nemcsak a Ba­latonon és a kedvelt kirándu­lóhelyeken kell fokozni a fi­gyelmünket. Hiszen, ha már »megérkeztek«, csak az lehet a féladat, hogy haza is jussa­nak. A szülői házra tereljük a fe­lelősséget, ahonnan ezek a fia­talok mielőbb igyekeznek megszökni? Igen, meg arra a közeli környezetre, ahol leg­hamarabb megérezhető, hogy rossz, megromlott a viszony a családban. Hány ilyen esetet tudunk, csak éppen, nem be­szélünk róla, legkevésbé az ér­dekeltekkel. Nemcsak a Balaiton-parton üdülő és élő pedagógusok ve­hetik ki részüket a gyermek­éé ifjúságvédelmi ellenőrzés­ből, hanem a falusi, városi ne­velők is, akik ismerik a -gye­rekeket és a szülőket, tudják, kikre kell vigyázni. És nem­csak a pedagógusokkal keli számolnunk, hiszen nemcsak az iskola nevel. A szülők mun­kahelyének a nevelésben be­töltött szerepe egyre nagyobb hangsúlyt kap. A munkahelye­ken is ismertek áltálában a családi gondok, tudnak a meg­romlott kapcsolatokról, de még nincsenek meg az eszkö­zök, hogy változtassanak rajta. Aligha képzelhető el ered­ményes gyermek- és ifjúság­védelem a társadalom széles rétegeinek összefogása nélkül. Ennek pedig a megelőzésben kell megnyilvánulnia elsősor­ban. Érdemes lenne talán azon is gondolkodni, hogy az ide­iglenes gyermekmegőrzőbe szállított gyerekek után ele­gendő-e a napi 61,50 forint ki­fizettetése, vagy esetleg bír­ságot is szabjanak ki. Az ifjúságvédelmi szemle nemcsak a Balaton-parton el­lenőrzi a szórakozóhelyeket, hanem évről évre Kaposváron és másutt is. Minden esetben találkozunk szeszes -itallal ki­szolgált fiatalkorúakkal a presszókban, az. éttermekben. Pediig nem éri meg a pincér­nek, mert bírságot fizet. De hányszor ellenőrzik? Kevés esetben, ezért nincs foganatja a ttlitásmiaüc. A szigorúbb, gya­koribb ellenőrzést nem az if­júságvédelemtől várjuk csak, hanem a vendéglátó belső el­lenőreitől is. Miközb en azokról a fiata­lokról beszélünk, akik könnyen engednek a csábításnak, nem hanyagolhatjuk el a rendes ■többség gondját sem: kevés a kimondottan fiataloknak épült szórakozóhely, ahol koruknak megfelelően felednék a tanév fáradalmait. Herényi Barna A fölemelkedés útján A bedegkéri Egyetértés Ter­melőszövetkezetet tavaly sza­nálták. A régi vezetőség he­lyére új került, a gazdálkodás is lendületesebbé vált. Az az­óta elért eredmények arra engednek következtetni, hogy a szövetkezetnek fokozatosan sikerül túljutnia a nehézsége­ken. A jelenlegi helyzetről Fogta József főagronómussal beszélgettünk. — Milyen eredményeket ígér az aratás? — Gabonatábláink nagyon szépek. Néhány helyen az eső egy kissé megdöntötte ugyan, de ez nem okoz majd különö­sebb gondot. Kár lenne elkia­bálni. de az idén a gabonater­mesztés jól sikerült. Az őszi árpa és a búza előreláthatólag jóval húsz mázsa fölötti ter­mést ad holdanként, a hama­rosan megkezdődő aratáskor. A kukoricánk is szépen fej­lődik. Tartalékunk is van még. takarmánybúzából három, ár­pából három és fél, kukoricá­ból pedig mintegy harmincöt vagonnyi. A gazdaság állattenyésztése szintén eredményes. 1200 hízó­sertés előállítása volt az idei tervük, ennél mintegy két­százzal többet értékesítenek. Ezzel az évvel már a követ­kezőt segíti elő a gazdaság, hi­szen nyolcvan kocasüldőt ne­velnek, ezek biztosítják majd, hogy jövőre 1600 hízót adhas­sanak el. — A termelőszövetkezet be­kapcsolódott a rét-legelő gaz­dálkodási programba is. Mek­kora befektetést igényelnek a telepítések? — 139 holdon telepítettünk legelőt ebben az évben. A ter­vünk hároméves, összesen 1 millió 325 ezer forint beruhá­zást igényel. Ebből több mint ötszázezer az állami támoga­tás. Az ez évre jutó ráfordí­tás 338 ezer forint értékű. — Milyen beruházásai vol­tak még a termelőszövetkezet­nek? — Egy új kocapihenőt ké­szítünk. Eddig a kocáink a fiaztató kutricákba kerültek és selejtezésig ott is marad­tak. Most építjük az új pihe­nőt. A harmincöt méter hosz- szú helyiségben nyolcvan koca számára lesz hely. Ezenkívül a kéri részen egy régi sertés­I ólat alakítunk át ötrekeszes, J 150 férőhelyes hizlaldává. A I legelőn egy karám készül, fél- [ tetős épülettel, , a szarvasmar- | hák szamára. Tervünk, hogy az idén száz üszőt vásárolunk. A saját állomány szaporulata í ugyanis az utánpótlásra ele­gendő, ám a fejlesztést csak vásárlással tudjuk megoldani. Ennek érdekében egyik istál­lónkat átalakítjuk százférőhe­lyes, szabadtartásos technoló­gia megvalósítására alkalmas épületté. Az első kaszálású takar­mányt betakarította a tsz. A harminc vagon fele a tagoké lett. A második kaszálást az esős idő miatt nem kezdhették el, de ahogy a föld elbírja a gépet, munkába állnak a ka­szák. A tsz vezetői bizako­dók. A hangulat csak május végén, június elején volt egy kissé elkeseredett, amikor hiá. ba várták az esőt. Kétmillió forintot költöttek műtrágyára és növényvédő szereltre, így bizony volt ok az izgalomra. De az időjárás végül mégis kegyes volt, a »veszély« el­múlt, a növényzet szépen fej­lődik és hamarosan megkezdő­dik az aratás. Az elmúlt egy év jó gazdálkodását eredmé­nyek igazolják. Űj létesítmé­nyek épülnek, fejlődik az ál­lattenyésztés. A gazdaság egy­re jobban erősödik, a sok ne­hézséget összefogással lépésről lépésre sikerült megszüntetni. D. T. MAI KOMMENTÁRUNK Tanácsi program a városfejlesztésre Ünnepélyes alakulása óta első ülését tartotta tegnap a Kaposvári Városi Tanács. Ezen egyebek között megtár­gyalta a következő ciklusra, az 1973—77. évi időszakra ösz- szeállított programját is. A temérdek feladatot fel­soroló program természetesen nem tartalmaz merőben új dolgokat, olyanokat, melyek­ről a lakosság valamilyen for­mában ne értesült volna. De ez természetes is. Jelzi a vá­rosfejlesztés folyamatosságát, következetességét. Mégis, így együtt, a lehető­ségekre épülő különböző tö­rekvéseket és célokat össze­függéseiben feltárva, világos képet nyújt a következő négy év városfejlesztő munkájáról, a megyeszékhely fejlődésének irányáról, de ezen túl az ezt jelző létesítményekről, a most folyó munkálatokról, a készü­lő vagy már elfogadott ter­vekről és azok megvalósításá­nak előkészítéséről is. A programot számtalan tár­gyalás, egyeztetés, mérlegelés, az igények és lehetőségek la­tolgatása előzte meg. Amint a tanácsülésen is elhangzott, ki­tűnő vitaalapul szolgált a je­lölő gyűlésekhez, a választási gyűlésekhez. Az ezeken le­folytatott beszélgetéseken el­hangzott és figyelembe vehető javaslatok alapján módosult, formálódott, gazdagodott a program. A feladatok kidolgozása so­rán elsősorban természetesen a földrajzi adottságokat vet­ték. figyelembe, hiszen a vá­ros további beépítését ezek határozzák meg. De azt is szem előtt tartották a prog­ram összeállítói, hogy az or­szág gazdasági helyzetének megfelelően az ipar mellett a szolgáltatások dinamikus fej­lődése került előtérbe Ka­posváron is. A város fejlődé­sének alapkérdése ugyanis az, . hogy sikerül-e a kommunális, egészségügyi és kulturális fej­lesztésben kellőképpen és megfelelő időben felzárkózni a termelőágazatok fejlődésé­hez. Fontos szempontként kellett figyelembe venni azt a kö­rülményt, hogy Kaposvárnak az ország településhálózatá­ban mutatott eddigi fejlődése alapján felsőfokú szerepkört kell betöltenie. Ez önmagá­ban is számos feladat elvég­zését követeli meg; meglevő intézmények bővítését, kor­szerűsítését és újak építését. A város gazdasági és tár­sadalmi fejlődésének alapja továbbra is az ipar marad. Ezért változatlanul fontos fel- advut az ipar tanácsi támoga­tása, mégpedig elsősorban a meglevő üzemek intenzív fej­lesztésének segítése. De to­vábbi területek feltárása, újabb ipari munkalehetőségek létesítése is szerepel a felada­tok között. A tanácstagok sajátjukként fogadták a programot, amely — mint többen megállapítot­ták — kitűnő alapul szolgál munkájukhoz, választókerüle­tük, a város fejlesztéséhez. P. L. Utat kapott Gyöngyös-puszta MÉG FRISS A KIVÁGOTT FA rönkjén a fűrész nyoma, és nyers a fölhányások felszí­ne. Az úthenger nyomán itt- ott felpúposodnak az egymás­hoz nem szokott, nem jól ta­padó földrétegek. A jelzőtáb­lák alumínium oszlopai fris­sen csillognak, és a nyolc mé­ter széles sáv közepén mar- kánsain-feketén húzódik az aszfaltburkolat, egyszerű föld- és homogágyba foglalva. Bekötő utat kapott Gyön­gyös-puszta és a kis, csendes falu, Alsótapazd. Az út hároSn és fél kilométer hosszan ka­nyarog a fák, a búzatáblák, majd a házak között, áthalad a bares—kaposvári vasútvo­nalon, és a kadarkút—sziget­vári közútba torkollik. Az uta­zás a falu szívéig és a gyön­gyös-pusztai szociális otthonig csak néhány percre rövidül, mert hiszen tegnaptól kezdve a gyors, motoros járművek számára is megközelíthetővé vált a falu. Egy ilyen kis település to­vábbi sorsa nagymértékben függ attól, hogy megkapja-e a fejlődést jelentő bekötőutat. Somogy megyében az utóbbi években több hasonló, apró pusztai település kapott már utat, a program keretében. Ennek részeként készült el a gyöngyös-pusztai is. Itt több­féle erdek is indokolta az üt 1 megépítését. A kőkúti tsz-nek vannak a határban földjei, a régi uradalmi majorban az erdőgazdaság fogatosai dol­goznak, a Báridibükki Állami Gazdaság is érdekelt a pusz­tán, s a gyöngyös-pusztai szo­ciális otthoniban lakó csaiknem kétszáz idős embernek sem közömbös, hogy milyen út ve­zet a településre. Tegnap már lapátolt egy bri­gád az út mentén, az úthen­ger az utolsó simításokat vé­gezte, sorra teltek Jaczó Győ­zőnek, a KPM Közúti Igazga­tósága mérnökének jegyzetpap­jai. Az ilyenkor szokásos hi­bajegyzéket állította össze. A javításra, korrigálásra váró munkák értéke mintegy öt­venezer forint, de itt nemcsak a kivitelezőnek vannak tenni­valói, hanem a postának, a MÁV-mak, a DÉDÁSZ-mak és az erdőgazdaságnak is. A műszaki átadáson készült jegyzőkönyviből a következők derültek ki. Az út építését ta­valy júniusban kezdte a Köz­úti Építő Vállalat Az eredeti határidő ez év szeptember 30-a volt de a miunkákat si­került pontosan három hónap­pal a vállalt idő előtt 'befejez­ni. Az út hossza három és fél kilométer, a beruházás költsé­gei vala,mivel meghaladták a hét és fél millió forintot. A j terveket a KBM Közúti Igaa-< gatóságának megrendelésére az Üt- és Vasúttervező Válla­lat készítette. A munka az építők szerint nem volt könnyű. Különösen a Gyöngyös-patak fölött ívelő híd oölöpözési és betonozási munkái vettek igényibe sok időt: a cölöpverés és a vízfo­lyás megfékezése (hogy hozzá­férhessenek a cölöpökhöz) volt az átlagosnál nehezebb. Az úton már javában köz­lekednek. Könnyebben eljut a településire a posta, többször kap friss kenyeret az alsóta- pazdi kis vegyesbolt, s jövő­re talán az aiutóbuszközLeke- désibe is bekapcsolódik a te­lepülés szétszórt házaiban la­kó, mintegy hatszáz ember. BENT, A CSENDES akác­erdő közepén, a buján ter­jeszkedő fák még mindig tisz­telettel állnak őrt a régi, szé­les, hajdani római hadiút szé­lén, Ha megmozgatjuk a föl­det, jóféle folyami kavics és szorosan egymáshoz illeszkedő homokkőlapok fordulnak ki a talajból. Több mint ezer év­nek kellett eltelnie ahhoz, hogy ismét út épüljön, ezen a tájon, nem sas:jelvénye» lé­gióknak, hanem a ma embe­rének biztosítva korszerű köz- lekedésa viszonyokat. Gr» A rádiócsőüzemben Hárman a tizenháromból Fiatal lányok dolgoznak a munkapadok mellett, felettük neonri világít,.,. Gyorsan dolgo­zik a kéz, a kis' tálcán apró alkatrészekből készülnek a rádiócsövek. Az Egyesült Izzó A brigádvezető ! le a továbbtanulásról. Isme­retszerzésre, művelődésre nagy a lehetőség, szinté nincs olyan kérdés, melyet á gyár vezetői ne teljesítenének. A brigádta­gok közül öten bejárók, így nehéz közös programokat, ren­dezvényeket szervezni. — Hetesről járok be dolgoz­ni, reggel már fél ötkor talpon vagyok. Két héten keresztül délelőtt dolzunk, utána tizen­négy napot délután. A tovább­tanulásról a brigádértekezle­teken esik a legtöbb szó. Ha lenne olyan lehetőség, hogy gyáron belül szakmát tanul­junk, azt hiszem lenne jelent­kező — mondja a brigádve- zető. A továbbtanulás szinte va­lamennyi üzem és gyár egyik legégetőbb gondja. Az elekt­roncsőgyárban lehetőség lenne a továbbképzés megszervezésé­re, tanfolyamok indítására. kaposvári gyárának szerelő- csarnőkát az üzem egyik leg­fontosabb, legjelentősebb ré­szeiként emlegetik. Az itt dol­gozó brigádok közül a Zója szocialista brigád ebben az évben már háromszor került a legjobb teljesítményt elértek listájára. — Tavaly is túlteljesítettük vállalásunkat, az idén száztíz százalék az átlagteljesítmé­nyünk — mondta Németh Ág­nes brigádvezető. — A brigád négy évvel ezelőtt nyerte el a szocialista címet, s azóta a brigádtagok nemigen cseré­lődtek. Jól ismerjük egymást,, ha kell segítünk azokon a bri- gádtagökon, akik valamilyen oknál fogva nem tudják telje­síteni feladatukat — Hányán dolgoznak a bri­gádban? — Tizenhármán. A tizenhárom lány közsül — átlagéletkaruk alig tizenkilenc év — tízen kiváló dolgozók. Van, aki már négy éve ugyan­annál a munkapadnál • dolgo­zik. Átlagfizetésük kétezer fo­Érdekel ez a munka. Tölgyesi Mária tizenkilenc éves, betanított munkás. — Nyolc általánost végez­tem, de eddig még nem na­gyon foglalkoztatott a tovább­tanulás. Szeretem ezt a mun­kát, mást nem is tudok ma­gamnak elképzelni. Szalag­rendszerben dolgozunk. Tavaly március nyolcadikén kiváló jelvényt kapott. Vala­mennyien KISZ-tagok. A Ke­fe- és Műanyagipari Vállalat Zóia szocialista brigádjával kapcsolatot. Nincs mindig egyetértés ... 1 Kocsis Ibolya mondta: — Nincs mindig egyetértés, de ez érthető is. Ha van rá mód, akkor munkaidő után megbeszéljük a gondjainkat. A fontosabbak azonban bri- gádértekezleten kerülnek elő. — Miért ebbe a gyárba jött dolgozni ? — Érdekelt ez a munka, s most is leköt. Nem egyhangú, mindig lehet benne valami újat találni. A gyárban kilencvemhárom brigád dolgozik. Ebből negy­ven megszerezte a szocialista címet. Található köztük olyan is, amelyik már hatszor kap­ta meg a kitüntetést. Vajkó Mihály főmérnökhe­lyettes mondta: — A szerelés a legnehe­zebb a gyárban. Száz százalé­kon felül teljesíteni már rend­kívül szép eredmény. A mű­veletek betanulási ideje hosz- szú, soíkszor hónapokat vesz igénybe. A mennyiség mellett a minőségre is ügyelni kell, h: - szén az súlyosan ronthatja teljesítményt. A Zója brigí nemegyszer bizonyította már: megérdemli, hogy az elsők kö­zött beszéljenek róla. Röhrig Gábor Somogyi Néplap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents