Somogyi Néplap, 1973. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-23 / 145. szám

A vasváz már kész Nemrég készültek el a vasszerkezet szerelésével az építők Kaposváron, az északnyugati városrészben épülő új szövet­kezeti áruháznál. Nemsokára megkezdik a.z oldalfalak és a tetőszigetelés fölszerelését, valamint a bádogos- és az üve­gesmunkákat. Ezután kerül majd sor a fűtőtestek és a lég­kondicionáló berendezések szerelésére. Elegendő az üzemanyag az aratáshoz A' nyári mezőgazdasági mun- i kaknál ugrásszerűen megnő a gazdaságok üziemanyagágé- [ nye, s az ÁFOR felkészült a | nyári csúcsszezonná. A finomí­tókban van elegendő üzem­anyag. és az előzetes szállítás megindiulrt. Az aratás kezdetéig összesen 100 ezer köbméternyi üzemi tárolóteret töltenek föl. Az ország területén 150 kiren­deltség működik majd. és 400 , üzemanyagitőltő-állomás biz­tosítja ak aratógépek kiszolgá­lását. A központban állandó diszpécserszolgálatot tartanak: ennek az a feladata, hogy ha I valahonnan hiányt jeleznek, azonnal útnak indítsa a szük­séges üzemanyagot. Az ÁFOR- knemdeLtségek és a töltőállo­mások dolgozói utasítást kap- j tak, hogy szükség szerint mó­dosítsák a nyitva tartási időt. Azokban a gazdaságokban, ahol elegendő tárolótér áll ren­delkezésre és azt rendszeresen i feltöltik, ott előreláthatólag , nem lesz gond az üzemanyag- ! gal, de a tárolóval nem ren­delkező üzemek is biztosíthat­ják a gépek zavartalan mun- ! kaját. Ehhez arra van szükség, hogy a gazdaságok és a tele­pek vezetői rendszeresen érte- I sítsék egymást a készletek ala- i kutasáról. így az igények is- , méretében az ÁFOR minden | esetben rendelkezésre bocsátja ! a szükséges benzint. Diesel- i olajai stb. A gazdaságok egy részé vállalkozott arra, hogy | második, illetve harmadik mü- j szakban is fogadja az üzem­any ag -száll í tmá n y ok a t. Az ÁFOR és a mezőgazda- 1 sági nagyüzemek vezetői ezek- I ben a napokban megtárgyal- j ják. hogy előreláthatólag mi- | lyen mennyiségű üzemanyagra j lesz szükség a következő he­tekben a zavartalan aratás biz- j tosításához. I /. GOLOVANOV fi Jezsui bukása ta 16. — Sétáljunk egyet! — indít­ványozta Gozzi. Elléptek a szökőkút mellett, s elindultak a Rosszija filmszínház felé.-i— Magánál van a levelező­lap? — kérdezte halkan Pro­horov. Igyekezett utánozni partnere merev magatartását. — Miféle levelezőlap? — Gozzi szeme Anatolij arcára tapadt. — Egyik barátjának átad­tam egy levelezőlap falét a kapcsolat céljából. — Durva munka ez, Nyiko- láj. Semmilyen levelezőlap nincs nálam, semmiféle »►ba­rátom- nincs. Pro’ iorov egy másodpercig elgondolkodott. — Jól van. Nálam viszont minden van. Nem jobb, ha most átadom? Ügy vélekedem, nem követ senki. — Engem nem érdekel, hogy miként vélekedik, s még ke­vésbe az, hogy mit óhajt ne­kem átadni. Nincs felhatalma­zásom arra, hogy bármit is át­vegyek magától. A kapcsolat esek észrevétlen lehet. Ideje tudomásul venni, hogy az ál­lamvédelminél nem kispajtá­sok dolgoznak. — Gondoltam erre — ügyes-, kedett Anatolij —. vásárolha­tok egy csomagmegőrző fiókot a pályaudvaron, rejtjeles zár­ral. — Helyes. így rendben van. Forgalmas pályaudvart sze­meljen ki, a szekció és a fiók számát telefonon közölje ve­lem. De óvatosan! Most pedig menjen — mondta Gozzi, majd a mozi üvegajtaját könv- nyedén betolva, eltűnt a tö­megben. Az új ismerős nem tetszett Prohoroynak. »Ügy beszél, mintha *az alkalmazottja vol­nék — gondolta —, hát per­sze, az is vagyok. Mit tegyek, nem válogathatom meg a ba­rátaimat. Még jó, hogy van ilyen. De miért nem mutatta meg a levelezőlapot, ahogy megbeszél tűik? Talán nem is Sklyton küldte ezt az alakot? Akkor viszont honnan ismerné Ljubov Dmitrijevna telefon­ját? Elvégre senki se tud er­ről a megállapodásról. csak SMgatan srteg **ru Sabolm nem fiz év ierekán a marcali Lassan 1973 első félévének végéhez közeledünk. A válla­latoknál elkészülnek a kimuta­tások az első félévi munkák­ról, eredményekről, a vállalá­sok teljesítéséről, tervek ké­szülnek a második félévre. A marcali TÖVÁL munkájáról a vállalkozás igazgatójával, Csicskó Gézával beszélgettünk. — Hogyan teljesítette tervét a TÖVÁL ebben a félévben? — Az éves tervünk‘harminc- millió forint, ebből az első hat hónapban tizenhétmillió forint értékű munkát végeztünk el. Az egyik épületet a jövő hó­napban adjuk át. Az emelete­ken huszonnégy lakás, a föld­szinti részen csemegebolt, az Állami Biztosító és a Patyolat kap otthont. Ezenkívül itt Mar­caliban és más helyeken több létesítményein dolgozunk. Ál­talában elmondható, hogy na­gyon sokrétű feladatot vég­zünk. A több milliós beruházá­sok mellett néhány ezer forin­tos tatarozást is vállalunk. Há­rom jelentős munkát kezdünk meg a közeljövőben, három szakosított telep építését. — Mindig kellő időben hoz- zájutnak a szükséges anyagok­hoz? — A főanyagokkal nincs probléma. Bőven kapunk ka­vicsot is, sőt inkább túl sokat. A szükségesnek a többszöröse érkezik, és nem tudjuk hol tá­rolni. Ezért mái’ táviratilag le kellett állítanunk a kavics szállítását. Inkább a filléres kis apróságokkal van baj. Egy pár forint értékű kis csavart nehezebb beszerezni, mint né­hány vagon kavicsot. Két em­berünk állandóan azon fárado­zik. hogy minden apróságot meg tudjon szerezni, ilyen kis dolgok miatt ne kelljen állni a munkával. lOVÁL-nál — Hány embert foglalkoztat a vállalkozás? — Jelenleg 260 emberünk van. A most folyó munkák el­végzéséhez ekkora létszám ele­gendő, de ha a szakosított te­lepek építését megkezdjük, több munkásra lesz szüksé­günk. A probléma inkább az, hogy kevés a gépünk. Jelenleg még nem súlyos a helyzet, de a jövőben a nyereségből csak gépeket vásárolhatunk. Ebben a félévben is gyarapodott a gépparkunk egy Toldi típusú nagy daruval, a központi be­tonkeverőt is most állítjuk fel. Még egy billenőplatós ZIL te­hergépkocsira lenne szüksé­günk. Lehetséges, hogy ezt az idén nem tudjuk megvásárol­ni, mivel ilyen gépkocsit úgy tudom erre az évre már nem . lehet befizetni. Bérgépeket is ! használunk, a Volántól bérel­jük őket. Ezek elsősorban, ki­rakodógépek, esetenként da­ruk. Nem dolgozhatunk gyak- , ran ilyen gépeikkel, mert anya­gilag’ nem bírja a vállalat. A községi tanáccsal is szorosan j együttműködünk, gépekkel se­gítjük egymást. A termelőszö- 1 vetkezetek is sok segítséget ad- i nak. Most a nyári munkacsúcs J idejéií, amikor 52 órát dolgo- j zunlk hetenként — télen har- j minchatot, tavasszal és ősszel pedig negyvennégyet —. segí­tenek a vagonki rakásnál. A pusztakovácsi tsz például a szakosított telep építésekor sa- j iát építőbrigádját is munkába állítja. A marcali TÖVÁL jó szerve- j zéssel, kooperációval kiküszö­bölte azokat a tényezőket, j amelyek a munka kerékkötői lehetnek. Mindössze apró fil­léres dolgok okoznak bosszú­ságot a vállalat vezetőinek, ám mint a példa is bizonyítja, ez is megszüntethető. Minden­nek együttesen köszönhető, hogy a félével eredményesen zárják. Dán Tibor Államvizsga a tanítóképzőben Tétet, gyakorlat, kezdet, indulás Utolsó nagy nekirugaszko- i dás. koncentráció, minden, j amit három év alatt tanultak j — ez sűrűsödik egyetlen fe­leletben. Számvetést végeznek a tanítóképző intézet har- j madéves hallgatói és tanárai. I Hetvenhetén államvizsgáznak ezekben a napokban. A szám- j vetés azonban nemcsak nekik j az — legalább annyira druk­kolna a tanárok is. akik most. ' az utolsó erőpróbán mérik saját munkájuk eredményét 1 is: mennyire sikerült megta­nítani a leendő kollégákat a pedagógus »mesterségre«. A folyosón váltják egymást a végzettek, és azok. akik még a vizsgáztató bizottság ajtaján kívül vannak. Ekkora különb­ség még nem volt az évfo­lyamtársak között; aki kijött az ajtón, az már tanító, aki várakozik, még csak jelölt.. . — Hogy sikerült? — kér­dezgettem azokat, akik már kívül vannak. — Sikerült — mindenkitől ezt a választ kaptam. Hogy mennyire, az a délutáni ered­ményhirdetéskor derül ki. . — Az már bizonyos, hogy tanító vagyok — mondta meg­könnyebbülten Csizmadia Sán­dor. — Hol kezdi a munkát ősz­szel ? — Baranyában. A hetvenhét végzős közül nem pályázott mindenki ál­lásra. Sokan várnak meg job­bat, vagy a lakóhelyhez köze­lebbit remélnek. Annyi bizo­nyos. hogy Somogybán eddig tizenöten kaptak állást, de hogy végül is hány frissen végzett tanító kezd szeptem­berben. az csupán augusztus­ban derül ki. És mi van azokkal, akik még az ajtón kívül vannak? 'cku' •titiu-k egv vizsga- bizottsághoz. Meglepő az ed­digi évek gyakorlatához ké­pest, hogy idén úgynevezett komp' ex államvizsgát tesznek a képzősök. Az új mód azt jelenti, hogy csupán egyetlen tételt húznak — ami azonban összetett: egy témáról mindent el kell mondani, amit külön­böző tantárgyakból tanultak, tehát ugyanazt a kérdést kü­lönböző oldalró1 kell megvi­lágítani, rendszerezni. — Miért vezették be ezt a módszert, és jobb. vagy ne- hezebb-e. mint a1 régi? — kér­deztem Zsolnai Józsefet, a vizsgabizottság elnökét. — Véleményem szerint ne­hezebb. mint az, eddig’, mert nagyobb rendszerező, átfogó­képességet kell »felmutasson« a vizsgázó. Nem hagyományos leckefelmondás a mostani, ha­nem egy magasabb szintű vizs­ga. A hallgatótól elvárjuk, hogy önálló gondolkodásról adjon számot, és a témával kapcsolatos sai^t tapasztala­tait is elmondja: A vizsgateremben az egyik asztalon könyvek vannak. Felhasználható szakirodalom. Ez vajon megkönnyíti a fele­letet? — kérdeztem Deli Ist­ván igazgatóhelyettest. — Csak azoknak, akik meg­felelő ismeretekkel, olvasott­sággal rendelkeznek. Ök tud­ják, hogy milyen idézetet hol keressenek. Mit mondanak a vizsgázók? Milyen volt? — Fárasztó... De nagyon jó érzés túllenni rajta . .. Simon Márta — A megrendeléseket mi­lyen részben adják a szövet­kezetek? — Az idén körülbelül tizen- hárommillió-hétszázezer fo­rint értékű munkát végzünk a tsz-eknek. Ezenkívül a MÉM- tárca alá tartozó beruházások is készülnek, amilyen például a balatonboglári tejüzem, melynek ezévi munkái ötmii-1 lió forintba kerülnek, az egész j beruházás pedig tizenötmillió, j Általában a i tsz-eknek készülő beruházásokat három év ala * 1 kell megépítenünk, és ez mint- | egy 63 millió forint értékű. A | következő években a MÉM és | a tsz-ek részére végzett mun- j kánk az összes feladat mint- i ■egy 50 százaléka. Rovargyűjtemény-sörösüvegben Néhány észrevétel az élelmiszerek minőségéről teremben frissen felszolgált »Ismét baj van a sörrel Marcaliban-- — írja Tóth Kál­mán marcali olvasónk. —-Most .kivételesen nem egér van a sörösüvegben, mint há­rom évvel ezelőtt, hanem 8 légy, 3 szúnyog, 1 lepke és egyéb szennyeződések.« Olvasónk mellékelte is a ‘fi ..... „ gyelemre méltó rovargyűjte- lötyögős, savanyú a tejföl. S ményt. Azóta is ott all az asz- j most ez a békés bogárraj a tatomon. gondosan papírba | sörben, es ismét Marcaliban, csomagolva: nem éppen gusz­tusos látvány. Lapunk hasábjain időről i nek ellenére előfordul 'néha, időre megjelennek hasonló hogy kisebb kifli kerül a ke példák. Hajszál kerül az ét mencé'oe. Ha észreveszik, azonnal kicserélik, s ugyanezt j kérik a szállítók is a keres­levesbe vagy cigarettacsikk a kedelemtől. A szállítóknak és kenyérbe. A megszokottnál j a kereskedelemnek azonban I sokkal kisebb a kifli, és híg jöhét számításba, ő a kezem­ben van. Azért alkalmilag jó lesz közelebbről szemügyre venni a szemüvegest.« A Kazanvi pályaudvaron a 2. sz. teremben kipérelt, egy esomagrpegőrző fiókot. A szek­ció száma 24, a fióké 242. Be­tett a fiókba egy csokoládés dobozkát. A csokoládé és a vé­kony^ pergament alá levelet rejtett. A levélben' benne volt minden, ámít csak tudott, és egy rejtjelrendszer a titkos kapcsolat fenntartása céljából. Mindezt ügyesen, észrevétle­nül cselekedte. Egy kissé meg­könnyebbült. Még aznap este telefonált a Minszk szállóba: — Jó estét, Nyikoláj be­szél. — Igen. Tessékt — Elutazom 24 órakor a Ka­zainyi pályaudvarról. A vonat száma 242, a helyszám 21 és 22. Ért engem, 21 és 22 együtt? — Értem. — Kijön búcsúzni? — Legyen nyugodt. Ha nem tudnék, megkérem egyik isme­rősömet. Ö majd értesíti, mi­kor indui a repülőgépem. — Mikor repül, kérem? — Holnap Seremetyevbból. — Hová? — Párizsba. Engem azon­ban nem kell kikísérni. — És az ismerősét hogy hívják? — Legyen ez egy kisded meglepetés. — A kagylóból nevetés hallatszott. — Minden jót kívánok! Az összeköttetés megszakadt. •JV»i bujőcskáanak.? —. gon­Eg.v-egy újságcikk hatását illetően nem ringatom illú­ziókban magam, de mégis sok­. ., _ , » nak találom, hogy an.nvi év dolta magúban Prohorov. —i Milyen új barát bukkan feli ul*n» íK>nt * legtöbb tisztásé- megint? És miért nem kell őt» got, higiéniát követelő elel- kikísérni? Nem akarja, hogyj miszerek elkészítésében, cso- kinn legyek a repülőtéren.agolásában ne történjen vál‘­Miérl? Azért én mégis kime­gyek.« Masnap a párizsi gép indu­lása előtt két órával ki is ment» Seremetyevóba. Ivott egy feke­tét, körüljárta a várótermet Gozzi űr taxin érkezett. Rövid» ták a tejfölt és a kefirt ada formalitások az ablaknál majd odalep a határőrhöz, ál nyújtja az útlevelét... »És ha most hirtelen el­kapnák?« — remlett fel Pro­horov agyában a gondolat. A határőr megnézte az okmá­nyokat. Mosolygott. A külföl­di elindult a repülőgép felé. Anatolij a terraszról nézte, hogyan ül be a szemüveges a liliputi buszba, majd fellép­ked az II—18-hoz támasztott lépcsőn. Csak akkor ment le| a terraszról. amikor a gép már a felhőik közé fúrta az orrát. A párizsi repülőgép stewar­desse rövid idő múlva bement az utasok közé. •— Hölgyeim és ura;ml Gé­pünk műszaki okokból Rigá­ban leszáll. Kimehetnek a tozás. Ki ebben a hibás? A napokban a kaposvári vajüzemben járva megmutat­sokszor egyszerűbb, ha nem * I ke’l bíbelődniük holmi törpe- ' kiflikkel. Anélkül tehát, hogy el akar­nánk kenni a személyes fele­lősséget, meg kell mondani: | egy-egy rossz mi nőségű ter- j mék nemcsak egy személy, | nem is kizárólag egy ’vállalat, ! hanem sokszor a gép hibája miatt, de még gyakrabban a szervezetlenség, nemtörődöm­ség nyomán kerül az üzletek­be, a okoz nem kevés bosszú­ságot a vásárlónak. goló gépek csöveit. Dőlt róluk a pára! Amikor megérintet­tem a csövet, kellemes hűvös­nek találtam. — Itt nálunk ío- > lyamatos a hűtés — magya- » rázta az üzem vezetője. — A kefir, a tejföl hidegen kerül a poharakba, onnan a hűtő­kamrába. De hűthető a szál­lító autó is, mely az üzletek­be viszi az árut. Amikor vi­szont a boltok előtt leteszik, abban a pillanatban megsza­kad a hűtőlánc. Előfordult már. hogy a mi termékünket szidták, s természetesen a vál­lalatot, sőt az egész tejipart, de amikor a helyszínen jár­tunk, kiderült, hogy a bolt forró udvarán tárolták termé­keinket ... gépből, de ne messzire, mert tíz percen belül tóvábbrepü-» Hasonló véleményt hailot- lünk. » tam egy másik ügyben, a sü­Az utasok közül néhány el I tőiparnál is. Néhányan még­is hagyta a gépet, signor Gozzi» járták mar, mert a reggeli be- is köztük volt. EUépegetett a »vásárlás köziben afféle kölyök- repülőtér épületéig, ahol a ki-» kifli került a kosárba, ami a futópályán már várta egy» rendes kiflinagyságnak még a Volga. Gozzi beült az autóba,» tele sem volt. Amikor a sütö- amely gyorsan elindult. » iparnál érdeklődtünk, elmond­» ták. hogy a sütemények tész- 1 vétkes. (KoiyuUjukj ** taaoatial a gép szabja .ki.. Ea-u A kör azonban nem teljes. Ha ugyanis a legutóbb*. Mar­caliból érkezett küldeményre gondolunk,, akkor kétségtelen­nek látszik, hogy ahol a sört palackozták. síPvo-s-n vétettek a higiénia alapvető követel­ményei el'en. Nem ártana a KÖJÁL-nak megvizsgálni, hogy fní lehet ott az üvegek­ben, ahol három év alatt két ilyen tekintélyes »fogás«-ra telt. De annak a névtelen sör­élvezőnek a háza táján sem lehet minden rendben, aki­nek a kamrájában, a konyha sarkában porosodott hónapo­kig a szóban forgó üveg. ben­ne lerakódva, szinte kövület­té lényegült a legyek, szúnyo­gok és lepkék hada, olyany- nyira, hogy a ■ pcs’nnkozóban kapott gyenge mosás sem ol­dotta fel. Ügy illett volna, hogy a »dú­sított« sört az ismeretlen kapja. De ahogy az már len­ni szokott, megint csak az járt pórul, aki semmiben sem volt C&. X .

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents