Somogyi Néplap, 1973. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-14 / 137. szám

A francia konyha a példa Európa után az Európában Versenyben a déli part Ha nem az Európa-szállö konyhájában beszélgetünk, és nem tudom róla, hogy szakács, akkor eszembe sem jut erre a foglalkozásra gondolni. Gyet­vai Jánost például diplomatá­nak nézném. És a beszélgetés során derül ki, hogy tulajdon­képpen nem is tévedtem túlsá­gosan nagyot. Hosszú pályafu­tása alatt válóban diplomata is egy kicsit, a magyar kony­ha nagykövete. Hiszen Európa és a világ nem csupán köny­vekből ismer minket, sok em­bernek a konyhaművészet egy- egy elfogyasztott remeke jut­tatja eszébe Magyarországot. A siófoki Burópa-szálló fő­szakácsa nagyon sok ország különböző rendű, rangú pol­gárával ismertette meg a ma­gyar konyhát. Bejárta Euró­pát, tíz év óta rendszeresen dolgozik nyáron egy-egy hó­napot külföldön. Vásárok, ki­állítások, fogadás. Főzött Titó- nak és De Gaulle-nak, állam­férfiak, színészek dicsérték a főztjét. Több mint egy évig dolgozott Koreában, ahol ma­gyar mérnökök építettek, és ő volt a »-házigazdájuk«, meg­fordult Vietnamban, Mongó­liában is. — Ha még egyszer pályát keld eme választanba., ugyanezt választaná? — Igen. A válasz tamésaeteSj hi­szen akinek a foglalkozása ennyi lehetőséget, . külföldi utat, elismerést kínál, nem szívesen változtatna sorsa alakulásán. Pedig Gyetvai Já­nos soha nem akart szakács lenni. A körülmények kény­szerítették fiatal korában a »váltásra«, ami aztán megha­tározó lett. — Kiktől tanulta a szak­mát? — Nagyon jó mestereim vol­tak. Persze többségüket már csak a szűkén számított szak­ma ismeri, hírből. Csáki, aki szerintem a XX. század mű­vésze volt, Réberger bácsi, Somfai, Papp Lajos, mind na­gyon híres, jó szakácsok vol­tak a harminc évvel ezelőtti Pesten. Dolgoztam a Gundel- ben, a Nagyszállóban, a Ka­szinóban, s • később az Abbá­ziában. Akkor még másként ment a szakácsnevelés, mint most. Nekünk — vagyunk még abból az időből vagy negyvenen öreg rókák — úgy kellett ellesni a szakmát. A módszerek, hát bizony volt rá példa, hogy két pofon között kaptuk a harmadikat. Gyetvai János vezetett az- ótg diétás- éttermet, sok he­lyen megfordult a világban, és »mellesleg«, néhány száz fiatal kikerült a keze alól. Persze, ő már más módszerrel tanít. — Minden szakmáját értő, tudó, szerető embernek van­nak élvez, módszerei, ön sze­A zeneszerző mellénye Bevaüomr: minden éviben, el­jövök kié. Pedig nem szere­tem az operettet. De a múze­um vonz. A hkies operetbkom- pomista emlékmúzeuma is. Vé­gigjárom a termeket, nézege­tem a kottákat, plakátokat, fo­tográfiáikat. Régi, csaknem el­feledett szír,észarcok, szí n ész­nek egykori jelmezeikben. Lám, az első, ma már műsor­ra sem tűzött mű »vezérköny- ve«! Ugyan, ká emlékszik Kál­mán Imrének a Fényes Samu játékához írott zenéjére? Ki emlékszik arra a fura címre: A pereszlényi juss? Poros cím, megsárgult kézirat. Ott sze­rénykedik a siófoki emlékmú­zeumban a színes, harsányan »ordító« plakátok között, me­lyek a Montmartrei ibolyák, a Csárdáskirálynő, az Ördöglo­vas meg a Tatárjárás sikeres szériát 'hirdetik. Valamiféle alkotói izzadság­szag csap akkor az orromba, amikor egy levelét olvasom: »Kedves karmester úr! Szíves értesítéseit hálásan köszönöm. Holnap elküldöm a II. felvonás 3. számát is, a finom nótát, 2. a tábornok tercettet, 3. a menü­ettet. Ez utóbbi közepén 16 taktust kihúztam. Szívesked­jék, kedves karmester úr, ezt a húzást a zomgorakivomatban is megcsinálni... Tetszett in­tézkedni az új hangszerek miatt?« Mondom: ezeket végignézem, ám csak néhány dologra fi- j gyelek igazán. A személyes ! holmijaira. Egy szürke és lát- I hatóan sokat használt kairdi- | gámra, egy hegyes végű kam- j pásbotra, egy orvositáskafélé- j re, szemüvegtokra. Miért ép­pen ezekre? Nem tudom. Ha máshol látom ezeket, sohasem ébredek rá, hogy ezek egy si­keres komponista holmijai No és a mellény! Kiéllenthue, a müncheni szabó készítette, akinek műhelye a Maximilian Strasse 43. szám alatt volt. Herr Emmerich Kalman-mak szabták, varrták ezt a mel­lényt. Nem díszes, nem külön­leges, ahogy »elvárná« az em­ber egy divatos zeneszerzőtől. Egy kislány meg is jegyzi: »De vacak, az apu föl sem venné«! Ezektől a tárgyaktól, hol­miktól érzi meg egyszerre a látogató a felkapott kompo­nistában az embert. Leskó László fáén Quick, avagy egy sikamlós téma Alig lehet ráismerni, de ő az! Itt van újra Ben, a gáncs nél­küli — de nem giccs nélküli — lovag, a nők bálványa, Cla­ra kisasszony álmában a ki­rályfi, csaknem hófehér pari­pán. Hogy hol találkoztam vele? Siófokon. Nem csalás, nem ámítás, Ben Quick a Fő utcán! Nem, ne vegyék ugratásnak. Szó sincs róla, hogy a gyü­mölcsösnél kapható colafajtá- ról. a quickröl lenne szó. Nem. Az igazival találkoztam, aki Faulkner-védjeggyel címkéz- tetett meg, hogy kelendőbb le­gyen nagy tévéfilm-vásárok- kor. Ben volt az, aki egy nyá­ron át táncolt, akarom monda­ni: hosszú, forró nyáron át tet­te a szépet, megmentett min­denkit, aki arra érdemes vagy érdemtelen volt. Igaz; itt Siófokon nem volt :a’ami daliás. Az arca gyűrött mintha az Edén búrban mulat­ta volna át az éjszakát. Alig lehetett ráismerni. Pofazacskói —,elneze.it a kifejezésért, höl­gyeim! duzzadtak voltak. Gömbölyűek, mint két alma. Hogy el ne felejtsem: Ben barátunkkal egy nő trikóján találkoztam. Ez a legújabb di­vat. Ben Quick arcmását hor­dozni a »szív« fölött. L. L. rint milyen az igazi magyar konyha? — Semmiképpen nem az agyonpaprikázott, borsozott étel, amellyel néha ámítjuk a külföldieket. Nem ez adja a magyar jelleget. Én ha külföl­dinek főzök, mindig figyelem­be veszem az illető ország jel­legzetes ízeit és azokhoz igazí­tom a magyaros ételt. Péjdául tudom, hogy a graziak szeretik a csípősét, a perzsáknak fe­kete és fehér bors kell és így tovább ... — És ha magyaroknak főz? — Ha üzennek a pincérrel, hogy három cseresznyepapri- kát kérnek, akkor sem teszek bele az erősből annyit, hiszen ehetetlen lenne. Egyébként szívesebben főzök marhából, mint sertésből, szeretem a pü- résített ételeket, és meggyőző­désem, hogy a magyar kony­hának még mindig példaképe a francia. — Mi az, amivel számolni kell külföldön, ha magyaros ételt főz? — Más ízű az alapanyag, mint itthon. Nemcsak a tőlünk távoli országokban, hanem Európában is. A magyarral egyízű zöldség, gyümölcs csu­pán Ukrajnában van. Koreá­ban és az ázsiai országokban például minden halízű volt. Először még a pörkölt is. Az­után úgy ízesítettem, hogy ne lehessen érezni. Jellemző, mennyire nem elég korán kez­deni: a kezdeti tapasztalatok után már disznókat is nevel­tem hazai tápanyaggal, hogy a húsuk hasonló legyen, az itthonihoz. — Hány ételreceptet ismer? — Erre nem szívesen vála­szolok — szabadkozik —, kö­rülbelül háromezret, de ezt ne írja meg, mert most kértek tőlem szaklapok is recepteket, de nincs időm küldeni. Gyetvai János harmincöt éve dolgozik a szakmában. Ti­zenhárom éve Siófokon tölti a szezont. Mesterszakács, sok kitüntető oklevél tulajdonosa és kormánykitüntetés birtoko­sa. Ahogy mondta, ez a legna­gyobb elismerés, amelyet va­laha is kapott. Az Európában tekintély. Nemcsak a konyhában, hanem mindenütt. A tizenhárom eme­letes szálloda miden dolgozója fölnéz rá. Joggal. A fiatal igazgatóhelyettes bejön a konyhába elköszönni, mielőtt hazamegy. Mégteszi ezt min­dennap. Simon Márta Aid ezekben a napokban Fonyódon, Balatonlellén vagy Földváron jár, tanúja annak, hogyan, csinosodik, szépül szin­te hétről hétre a Balaton déli partja. A Balatoni Intéző Bizottság titkársága, a Somogy megyei Tanács, a Hazafias Népfront megyei bizottsága és a KISZ Somogy megyei Bizottsága az idén is meghirdette a már ha­gyományossá vált »Virágos Balaton«-mozgalmat a tó men­ti községek között. A verseny célja, hogy a helybeliek minél kulturáltabbá, szebbé tegyék lakóhelyük tereit, utcáit, park­jait. A versenyt meghirdetők azt sem titkolták, hogy külön pontokat jelent az is, ha egy- egy községben eddig elhanya­golt, szemet most még nem gyönyörködtető részeket is új­jávarázsolnak a fiatalok és az idősebbek. Lehetőleg kevés anyagi ráfordítással. A válla­lásók konkrétak: a bíráló bi­zottság felméri a virágosítás- ban azóta elért eredménye­ket, új park vagy tér létesíté- . sekor a négyzetméterekben ki­fejezett változást. Az idén is szeretne jó helye­zést elérni a tavalyi sikeres szereplés után a bafatonlellei KlSZ-szervezet. A múlt évben ugyanis magnetofon volt az eredményes munkájuk jutal­ma. A községek versenyében első 'helyet szerzett Balaton- földvár fűnyíró gépet kapott, mely az idei versenyben sze­repet kap. A jutalmak az idén sem ki­csik. Az első helyezett község 10 000 forint értékű tárgyju­talmat kap, a második 6000. a harmadik 4000 forintért kap hasznos ajándékot. A KISZ- alapszervezetek közül a leg­jobb munikát végző 5000 forint értékű jutalomban részesül A rendszeres ellenőrzés, a bírá­lat a versenyt meghirdető szer­vek feladata. A végső értéke­lés augusztus 21-től 30-ig tart. A Balaton ellátását segítik A msrcaK tejüzem két új gépet vásárolt a közelmúltban. A polipadk tejcsomagóló automaták köziül az egyik már üzeméi, literes tasakofcba cso­magolja a tejet. Napi teljesít­ménye nyolcezer zacskós tej, melynek kétharmad részét a Balaton-partra szállítják. Ez a mennyiség pénteken 12—13 ezerre növekszik. (1. kép.) A gépet 638 ezer forintért vásá­rolták. A másik gép, mely fél­millió forintba került, és a napokban helyezik üzembe, fél liter tejet csomagol. A termé- kék hűtését nagyon ötletesen oldja meg a vállalat. Egy hűtő­kamiont vásároltak, itt tárol­ják a gyorsán romló terméke­ket. Ez természetesen csak ideiglenes megoldás, hiszen előreláthatólag 1974-ben elké­szül az új hűtőkamra. Az üzem kedvelt terméke a trappista sajt. A sajtérlelőben jelenleg 12 vagonos készlet várja, hogy elszállítsák. A sajtkarikák nálunk és külföl­dön is egyaránt keresettek. (2. kép.) A tiszta busz Siófok és Sagvár között köz­lekedik a CG 56—59 rendszá­mú helyközi autóbuszjárat, te­le munkába igyekvő vagy ha­zatérő dolgozókkal. Ez a busz kiviü-ibelül mindig tiszta. Sze­metet soiha nem lehet benne látni, az ablakok tiszták, az üléseket letörölgetiik. Vezetője a nap bármely szakában azt a látszatot kelti, hogy ünnepi öl­tözetben. van, pedig hétközna­pi »munäcamhät« hord, de az kifogástalan. Porga József fris­sen és mosolyogva köszönti az utasokat. Szinte felüdülés ezen a já­raton utazni! — írja Palkovics József olvasónk, s hozzáteszi: egy-két kollégájának nem ár­tana megfigyelni, hogyan csi- 1 nálja est Napfii rdo a mól óh Üdülési ártalmak, fegyelmezetlen nyaralók A baleseti sebészet munkájá­nak negyven százalékát a nyá­ri üdülési szezon két és fél hónapja adja Siófokon. Ilyen­kor megkétszereződik a város­ban lakók száma, s ez nagy terheket ró a kórházra és a rendelőin,tézetre. Erről beszél­gettünk dr. Viczián Antal igaz­gatóval. Nemcsak a közlekedési bal­esetet szenvedők jutnak ide, hanem minden évben akad két-három felelőtlen fürdőző is, akit nyakcsigdyatäressel szállítanak kórházba. Már az idei szezonban is akadt egy üdülő, aki hatvan centiméte­res vízbe ugrott fejest. A »ta­nulópénzt« keservesen fizeti. Az üdülővendógek egy része fittyet hány a tisztaság elemi követelményeire. Az elszórt, vízbe dobott konzervesdobo- zok, üvegcserepek pedig veszé­lyesek lehetnek saját és má­sok testi épségére is. A megnövekedett forgalmat ugyanazzal a létszámmal lát­ja el a rendelőintézet és a kór­ház, mint más évszakokban. Gyakran érkeznek betegek, na- pozási ártalmakról beszámolva a kezelőorvosoknak. Sokszor éppen az idősebb emberek fe­ledkeznek meg betegségükről, és a fiatalábbakkal folyó le­barnulás! »verseny« befejezé­seként nemegyszer a kórházba kerülnék, Gyermekeknél a ófesdwx rdegi teme­tek is kísérik, ilyenkor szán­tén. a kórházi ágy a »végál­lomás«. Az eroterek nagy része »gyorsan akar nyaralni«, és nrúiwtem óvatossági rendsza­bályt ír ellő». Ez bajok, beteg­ségek forrápa lehet. Az üdülés­sel kapcsolatos ártalmakkal már számos fórumon foglal­koztak, eredmény azonban csak akkor mutatkozik majd, ha maguk az üdülővemdégek lesznek ikörültékimtöbbek. S ennék a körültekintésnek már otthon meg kell kezdődnie. Azzal, hogy a betegek fölke­resik orvosukat, tanácsot kér­nek az üdüléssel kapcsolatban, saját érdekükben. Ahogy dr. Viczián Antal elmondta, a siófoki kórházban nemsokára megvizsgálják — a tudományos muinkatervnék megfelelően — a felvevőterü­leten előforduló megbetegedé­seket, összegezik azokat. Em­itek 'a munkának fontos része fesz az "iWülőhelyeken előfor­duló betegségek részletes »fel- térképezése«, s az okok meg­szüntetésére javaslatok össze­állítása Fegyelmezetten üdülni? Le­het. Csak így lehel igazán pi­henni. Somogyi Néplap

Next

/
Thumbnails
Contents