Somogyi Néplap, 1973. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-01 / 126. szám

Az V. ötéves terv kidolgozásának programja (Folytatás az 1. oldalról) Igen fontos az is, hogy a szabályozók továbbfejlesztése a középtávú terv kidolgozásá­val összhangban történjek. Az ötéves terv kidolgozásának második szakaszában a terve­zés már a szabályozó eszközök elfogadott módosítására, sőt hatásuk első tapasztalataira is 'támaszkodhat. Egyébként a minisztériumok és az országos hatáskörű fő­hatóságok — mint állami ter­vező szervek — tevékeriyen részt vesznek a népgazdaság terv kidolgozásában, jóllehet saját önálló ötéves tervvel nem rendelkeznek. Ugyanakko- a trösztök, vállalatok, szövttke zetek és a tanácsok készítenek saját középtávú terveket. A vállalatok saját középtávú ter­veinek kidolgozása 1975-ben — a népgazdasági tervkoncepció és a gazdasági szabályozó esz­közök változásainak ismereté­ben — kezdődhet el, majd tel­jes erővel az ötéves népgazda­sági terv jóváhagyása után bontakozik ki. Mind a vállala­ti és szövetkezeti, mind a ta­nácsi terveket körülbelül 1976 első felében hagyhatják jóvá az igazgatók, szövetkezeti köz­gyűlések, illetve a megyei vagy helyi tanácsok. A vállalatok és- a tanácsok egyébként a népgazdasági terv megalapozásában is részt vesz­nek. E munkába bevontak trösztöket, nagyvállalatokat, köztük az MSZMP Központi Bizottsága és a Miniszterta­nács határozata alapján meg­figyelésre kijelölt 50 ipari nagyvállalatot. . ^ Ezek részt vesznek a műszaki-gazdasági I koncepciók és ' tanulmányok j kidolgozásában és véleménye­zésében, a KGST-országokkal folytatott tervösszehangoló tárgyalások előkészítésében és lefolytatásában, a terv állami döntéseinek műszaki-gazdasá­gi előkészítésében és megala­pozásában. Ezenkívül a kije­lölt trösztök és nagyvállalatok 1973 második felében kidol­gozzák előzetes fejlesztési el­gondolásaikat, s ezeket meg­küldik az érintett tervező szer­veknek. Ugyanakkor a felsőbb szervektől tájékoztatást kap­nak az ötéves népgazdaság; terv gazdaságpolitikai elgon­dolásairól és a tervkoncepció­ról, ezenkívül további rendsze­res konzultációs kapcsolatokat is létesítenek velük. Mint az Országos Tervhiva­talban rámutatnak: az V. öt­éves tervünk a szocialista tár­sadalom építésének fontos esz­köze. Megalapozottságát, rea­litását, a célok társadalmilag előnyös kiválasztását szolgál­ja, hogy a terv kidolgozása során széles körűen érvénye­sülni fog a népgazdasági ter­vezés demokratizmusa. A ter­vező szervek rendszeresen tá­jékoztatást nyújtanak a szak- szervezeteknek, a SZOT-nak, a Szövetkezetek Országos Taná­csának, ugyanakkor kikérik véleményüket, javaslataikat. A tudományos feladatokat el­látó állami és társadalmi szer­vek is megvitatják majd a lerv fő kérdéseit. A gondos megalapozó munka biztosíték lesz arra, hogy a terv megfelel az iránta jogosan támasztott magas társadalmi, politikai ss gazdasági követelményeknek. Meg nem sikerüli lezárni a \Eh B-vizsgálatot Ismét bombázták a DIFK ellenőrzése alatt álló térséget SAIGON Phuong Nam százados, a két­oldalú katonai vegyes bizott­ság DIFK-tagozatának szóvi­vője csütörtökön Saigonban azt. mondotta: amerikai repü­lőgépek — a párizsi tűzszüneti megállapodást megszegve — kedden negyedik alkalommal bombázták a DIFK ellenőrzé­se alatt álló, a kambodzsai ha­tár közelében lévő térséget. Közölte, hogy 11 F—1 típusú amerikai vadászbombázó és egy C—130 típusú szállítórepü­lőgép kedden ismét géppus­kázta és bombázta a térség­ben lévő Xa Mat városát. A NEFB, a DIFK kérelmé­re, május 23-án vizsgálatot in­dított az amerikai bombatama- dások ügyében. Ezt a vizsgá­latot azonban a saigoni fél legkülönbözőbb mesterkedé­sei miatt mindeddig nem sike­rült lezárni. Az Egyesült Államok saigo­ni. nagykövetsége ingád ja e bombatámadások tényét, s azt állítja, hogy »amerikai repü­lőgépek Dél-Vietnamban nem folytatnak légihadművelete­ket«. HANOI A száműzetésben élő dél­vietnami személyiségeket tö­mörítő »Vietnami Szabad Erők központi bizottsága« közle­ményben sürgette a francia kormányt, hogy ismer je el a Dél-vietnami Köztársaság Ideiglenes Forradalmi Kormá­nyát. A közlemény utal arra, hogy a Vietnamról szóló párizsi megállapodás megerősítette: Dél-Vietnamban két kormány létezik. A közlemény hangot ad e száműzetésben élő dél-vietna­mi személyiségek óhajának, hogy a francia kormány igye­kezzék a maga részéről is te­vékenyen hozzájárulni a pári­zsi békemegállapodás szigorú végrehajtásához és oszlassa el azt a félreértést, amelyet a saigoni kormány egyoldalú el­ismerésével okozott. ♦ * * Csütörtökön Hanoiba érke­zett Claude Chayet, a Francia Köztársaság első VDK-beli rendkívüli és meghatalmazott nagykövete — jelentette a VNA. • • • A Német Szocialista Egység­párt Központi Bizottságának Politikai Bizottsága és a Né­met Demokratikus Köztársa­ság Minisztertanácsa azt java­solta az NSZEP KB-nek, dol­gozzon ki tervet Vinh észak- vietnami város újjáépítésére. E várost az amerikai légikaló­zok porig lebombázták a VDK elleni szőnyegbombázásaik idején. Skylab-program Csehszlovák—indiai megállapodást írtak alá A hivatalos látogatáson Prágában tartózkodó Szvaran Szingh indiai külügyminiszter (bal­ról) és csehszlovák kollégája, Bohuslav Chnoupek aláírta a két ország tudományos-mű­szaki megállapodását. (Telefotó: CTK—MTI—KS) Houstonban bíznak a vállalkozás sikerében Az amerikai űrhajósok nyu­godtan töltötték a csütörtökre virradó »űréjszakát« a Skylab hálóhelyiségeiben fölakasztott hálózsákokban. (A földön meg­lehetősen nehéz feladat függő­leges helyzetben szundikálni, a súlytalanság állapotában ez semmiféle problémát n un okoz.) Az energiahiány miatt a csütörtökre tervezett program egy részéről le kellett monda­ni. Helyette az űrhajósok or­vosi kísérleteket végeztek, és folytatták a Nap megfigyelését, Houstonban az űrutazást irányító Neil Hutchinson úgy nyilatkozott, hogy a problémák ellenére elégedett a Skylab te­vékenységével, és bízik a vál­lalkozás sikerében. Hutchinson külön kiemelte a napteleszkó- pok segítségével készített és a földre továbbított fölvételeket. inaival halra? Aligha gondolta Hugo Gro­tius, a neves németalföldi tu­dós, aki A háború és béke jo­ga című művében már a XVII. században megvetette a mo­dern nemzetközi jog alapjait, hogy könyve a tengerparti or­szágok felségvizeinek megha­tározásában meglehetősen pon­tatlan. Grotius ugyanis mind­össze egy ágyúlövésnyi távol­ságról ír. A meghatározás azonban már a születésének pillanatában óhatatlanul vi­szonylagos, tehát tarthatatlan volt. Az ágyúlövésnyi távolsá­gon belüli felségvizek minden­esetre kapóra jöttek a XIX. században gyarmatosító euró­pai hatalmaknak, talán ezért is hivatkoztak' és hivatkoznak még ma is olyan előszeretettel Grotiusra. Időközben azonban megvál­tozott a világon egy és más. s így a felségvizek kérdése is másként vetődött fel. Nemcsak az ágyúk hordanak messzebb­re, hanem más lett azoknak az országoknak a szemlélete, nem­zetközi jogi. állása (státusa) is, akiknek a felségvizek kiterje­dése nem pusztán nagyhatalmi ^ I Somogyi Néplap presztízsszempont, hanem alapvető gazdasági, politikai kérdés. így volt ez néhány év­vel korábban, amikor a latin­amerikai országok (Peru, Ecuador) 200 tengeri mérföldig terjesztették ki szuverenitásu­kat a parti vizekre. S ugyan­az a helyzet most is az angol— izlandi »tőkehalháború« ese­ményeit szemlélve. Lehet-e ágyúval halat fogni ? Várható-e valamilyen általá­nos tengerjogi egyezmény, amely megnyugtatóan rendezi a felségvizeik kérdését? Sike­rülhet-e egy ilyen konferen­cián (amely várhatóan a jövő év áprilisában ül össze) a2 érdekelt kisebb országok állás­pontját érvényre juttatni? Mennyiben érinti a nyugati szövetségi rendszert két tagjá­nak többé-kevésbé nyílt hábo­rúskodása? Ezek a jelenlegi angol—izlandi »tőkehalhábo­rú« aktuális politikai és — tá­volabbi — nemzetközi jogi szempontból fontos, válaszra váró kérdései. A konfliktus elfajult. Jel­lemző, hogy az angol admira- litás hadihajókat vezényelt Iz- land parti vizeire, s az izlandi flotta egységei pedig sorra el­vágják a kalózhajóknak titu­lált brit halászhajók hálótartó kőteleit. S a legújabb fejlemé­nyek: a reykjaviki kormány a Biztonsági Tanács elé akarja terjeszteni az ügyet, tegnap pedig kiutasítottak egy angol diplomatát az északi szigetor­szágból. Kinek .van hát igaza? A gejzírek hazájának kor­mánya azzal érvel, hogy a nyugatnémet és angol halász­flották az utóbbi idők rabló­gazdálkodásának következté­ben szinte kipusztították a ha­lakat az ország parti vizeiből. Pedig a halállomány nagysága nem közömbös az izlandiak­nak, tekintve, hogy a lakosság nagyobbik részének a halászat ad kenyeret. A jelenleg hata­lomra került baloldali orien­tációjú kormány is annak kö­szönhette tulajdonképpen vá­lasztási győzelmét, hogy prog­ramjában első helyen állt: megfékezik a rablógazdálko­dást. S mit vethetnek mindezzel szemben a britek? Majdnem semmit. Az angol kivitel-be­hozatalban, s egyáltalán Nagy- Britannia gazdasági életében a halászhajók izlandi fogása elenyésző jelentőségű, szinte egy csepp a tengerben. Ügy látszik, hogy London inkább nagyhatalmi presztizsféltésből »tartja a frontot«, s nem gon­dolja at kellőképpen »kemény vonalának« kedvezőtlen nem­zetközi hatását. A Heath-kor- már.y döntését ugyanis nem a nemzetközi jogi normákra ala­pozta. Korábban már a fejlő­dő országok több alkalommal is precedenst teremtettek s ér­vényt szereztek jogaiknak, és még csak nem is 50, hanem 200 tengeri mérföld távolságon belül. S akikor az érintett wa­shingtoni kormány tiltakozott ugyan halászhajóinak megbün­tetése miatt, de nem küldött hadihajókat Peru, Ecuador, Mexikó csendes-óceáni partjai elé. Az sem lehetetlen persze, hogy nagyon is átgondolt ak­cióról van szó. Izlandnak kulcsfontosságú szerepe van a NATO támaszpontrendszeré­ben, de a szigetországban egyáltalán nem népszerű a keflaviki repülőtér, ahol a nyugati »szövetségesek« harci gépei naponta sűrűn szállnak föl és ereszkednek alá. A nem­rég hatalomra került kormány­ra a közvélemény nyomása nehezedik: szüntessék meg a támaszpontot. S ez a kormány szálka a NATO szemében, hi­szen a halászati miniszter például kommunista. S azt sem lehet kizárni, hogy a Heath- kormány — az amerikaiak tudtával — arra számít, hogy a tőkehalháborúban diszkredi- tálhatja s lemondásra kény­szerítheti ezt a kormányt. Ob. T. A csehszlovák—nyugatnémet tárgyalások sikere Megállapodás Bonnban Európa békés jövőjehez kerültünk közelebb egy lépés­sel azon a május végi napon, mikor Bonnban bejelentették a csehszlovák—nyugatnémet tárgyalások sikerét. S midőn életbe lép e szerződés, nem­zetközileg is hivatalosan megbélyegzik a XX. század sötét múltjának egyik leggya­lázatosabb politikai árulását. Mert az egykori, négy nagy­hatalom által szentesített hír­hedt müncheni diktátum szel­leme — még nemrég is — számtalan vitát okozott, s az európai feszültség egyik leg­érzékenyebb pontja volt Eu­rópában. A nyitott kérdéseket sike­rült megfelelően rendezni, és a megoldás a csehszlovák fél számára kielégítő — hangsú­lyozta tegnap diri Götz cseh­szlovák külügyminiszter-he­lyettes, a két éve nem hiva­talosan kezdett s májusban sikerrel záruló megbeszélések egyik »kulcsembere«. A bonni megállapodás szö­vegét még nem tették közzé. Erre — a nemzetközi szoká­soknak megfelelően — csak a parafáláskor kerül sor. A-z előzetes vitaanyagokból, tár­gyalási tematikából, a cseh­szlovák vezetők nyilatkoza­taiból azonban tudjuk, hogy céljuk a müncheni egyez­mény érvénytelenítése, a két ország általános kapcsolatai­nak rendezése. Azoknak az alapelveknek megfelelően, amelyek szerint a Német Szö­vetségi Köztársaság már ko­rábban rendezte kapcsolatait a Szovjetunióval és Lengyel- országgal. Ez a mostani meg­állapodás tehát nemcsak két különböző társadalmi rend­szerű szomszédos ország vi­szonyában teremt új helyze­tet, hanem hozzájárul a Kelet és Nyugat közt 1970 óta tar­tó normalizálási folyamat ki- szélesítéséhez. Ez — mint emlékezetes — a szovjet— nyugatnémet szerződés meg­kötésével kezdődőt, a lengyel —nyugatnémet egyezménnyel, a négy nagyhatalomnak Nyu- gat-Berlinről szóló megálla­podásával folytatódott, majd az NDK és az NSZK alap­szerződésének megkötésével érkezett el egyik legfontosabb állomásához. S valamennyi említett nemzetközi megálla­podás közös vonása, hogy a második világháború után ki­alakult helyzetet realitás­ként fogadja el, tiszteletben tartja a határokat, lemond az erőszak alkalmazásáról és a fenyegetőzésről; szorgalmaz­za az államok békés egymás mellett élését, a politikai, gazdasági, tudományos együttműködést. A csehszlovák—nyugatné­met ' tárgyalások eredményes befejezése azt jelenti, hogy ezek az elvek a közeljövő­ben újabb kétoldalú szerződés alapjaivá válnak. Európa bé­kéje és biztonsága szempont­jából ezért nagy jelentőségű fejlemény ez. A mostani megállapodás speciális vonatkozása tárgya lási alapként a müncheni egyezmény érvénytelenítése volt. Emlékezetes, hogy 1938 őszén Hitler, Mussolini. Chamberlain és Daladier — az akkori csehszlovák állam vezetőinek mellőzésével — Münchenben megállapodást kötött, s ebben arra kényszer rítette Csehszlovákiát, hogy az úgynevezett Szudéta-vidé- ket engedje át a fasiszta Né­metországnak. így Csehszlo­vákiát nemcsak egyik gazda­ságilag legértékesebb terüle­tétől, hanem katonai védelmi rendszerétől is megfosztották. Nem sokkal München után a hitlerista csapatok megszáll­ták e^ész Cseh- és Morvaor­szágot, s protektúraként Né­metországhoz csatolták. Szlo­vákia területén pedig fasiszta csatlósállamot kreáltak. (A nyugati polgári demokráciák áruló közreműködésével létre­jött müncheni egyezményt a Szovjetunió például soha nem ismerte el.) A második világ­háború befejezése óta — így a mostani tárgyalásokon is — a csehszlovák kormány tehát azt a határozott álláspontot képviselte, hogy a Prága és Bonn közti normalizálásra csak a müncheni diktátum érvénytelenítése után kerül­het sor. Csehszlovákia kormányá­nak ezt a jogos kívánságát a Brandt-kabinet sem vonta kétségbe. De — és Bonn szempontjából ez nagyon is lényeges — bármilyen igaz­ságtalan volt is a müncheni döntés, gyakorlatilag a máso­dik világháború befejezéséig funkcionált s ennek egyszerű megsemmisítése rendkívül bonyolult helyzetet teremthe­tett volna (vagyonjogi, csa­ládjogi stb. téren), nem is be­szélve a nyugati hidegháborús politika évekig tartó és ható aknamunkájáról. Most e ke­mény tárgyalássorozaton mindezt kölcsönösen elfogad­hatóvá tették. »Évekig fáradoztunk« — mondotta Walter Scheel, az NSZK külügyminisztere —, hogy a jövőbe mutató ered­ményt érjünk el. S ez most sikerült. Az európai biztonsági rend­szer létrehozásáig még hosz- szú az út. Erre utalt a hét elején a kontinensünk bizton­ságának megteremtésével foglalkozó budapesti értekez­let számos hozzászólója. S eredményeként külügymi­niszterünk első helyette­se épp azokra a tár­gyalásokra hívta föl a figyelmet, melyek a szocia­lista és kapitalista országok együttműködésének lehetősé­geit is föltárják. Ezeket pe­dig a két- és többoldalú meg­állapodások során lehet meg­valósítani. S ezekhez nélkü­lözhetetlen láncszemet jelent a csehszlovák—nyugatnémet megállapodás is, amely sza­baddá tette az utat a két ál­lam viszonyának normalizá­lása előtt. Most már a diplo­máciai kapcsolatok fölvétele sem várat magára sokáig. Mindez pedig a Szovjet­unió és a szocialista országok évek óta folytatott, követke­zetes és kitartó békepolitiká­jának sikerét is jelenti — összhangban az európai hely­zet kedvező alakulásával. És ez további javulást hoz majd az európai politikai légkör­ben is. Egyiptom erősíti kapcsolatait a többi alrikai orszánqal Anvar Szadiinak, az Egyip­tomi Arab Köztársaság eln­kének és miniszterelnökének elnökletével ülést tartott az egyiptomi kormány. Megvitat­tak számos belpolitikai ér nemzetközi problémát. Szadat az ülésen elhangzott beszédé­ben rámutatott: a közei-kei.eti probléma biztonsági tanácsi megvitatása azt célozza. hOn> megismertessék a világ közvé­leményét a közel-keleti hely­zet és az izraeli agresszió v.' di tényeivel. A cél, hogy a vi­lág tudatéra ébredjen: kik akadályozzák a probléma igaz­ságos megoldását. Az EAK elnöke kijelentette: az izraeli agresszorral való »totális konfrontáció« megkö­veteli Egyiptom minden erő­forrásának mozgósítását és az ‘ allamapparátus átszervezését. •fan<«stilyoz:a vrt •*, hng- Egy ptonwta - éri . • : ; kel kapasoiatait az afrikai orszá­gokkal. Husszein El Safei, az EAK alelnöke beszámolt a kormány- előtt az Afrikai Egység szel ve­zet állam-' és kormányfői ér­tekezletének eredményeixőL • * * Yakubu Gowon nigériai ál­lamfő hazatérve Addisz Ábe­ljából az Afrikai Egység-szer­vezet állam- és kormányfőinek értekezletéről, kijelentette: na Izrael továbbra is figyelmen kívül hagyja az Afrikai Egy­ség-szervezetnek a közel-ke­leti konfliktus rendezésére irá­nyuló követeléseit és erőfeszí­téseit, Nigéria ingadozás nél­kül megszakítja diplomáciai kapcsolatait Tel Aviwai.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents