Somogyi Néplap, 1973. május (29. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-03 / 101. szám
Saáz éve született Hevesi Sándor Hasrwaték és tanulság: Élt Pesten egy nagyon [ intelligens, de gondozatlan külsejű, raccsoló beszédű, de rendid vul értelmes gondoäko- dású fiatalember, akinek a zsebét mindig degeszre tömték a könyveik. Ha item magyarázott, akikor olvasott; ha evett, akkor is olvasott, s ha átment a járdán olyan mélyen gondolkodott, hogy az arrajárók féltettek a slampos külsejű férfit, hátha elgázolja valami. Néhán.yan talán nem is bánták volna: az a fiatalember ugyanis kritikus volt, s Hevesi Sándornak hívták .»Jellemzését« pedig Csathó Kálmán szellemes, szép könyvéből tudjuk, Ilyennek láttam őket címmel arckép albumot nyújtott át 1957-ben, a régi Nemzeti Színház nagy alakjairól. Hevesiről is. Nem irodalomtörténészi hűvösséggel, hanem emberi melegséggel rajzolva elénk a slampos színházi prófétát, akit enélkül mi, mai nemzedékek talán hajlamosak lennénk glorifikátni. Pedig nem illik rá, biztosan félre- csúszna az is rajta. Nagy üdvrivalgás, patetikus pózok sem illenek a Hevesi-emlékezés- heiz: hiszen minden amit tett a színház természetessége érdekében tette, őszintesége érdekében. Írják, hogy egy szép. szőke színésznőt nagyon félénken, bevallatlanul szeretett. A színházait azonban mohón, bevallottan — mindennap bevallottan — imádta. És ez az egész Iája címmel jelent meg, 1965- ban pedig Az előadás, a színjátszás, a rendezés művészete. Azt hiszem, ez a szakmában tankönyvként használandó, vagy ha úgy nem is: olvasókönyvként bizonyosain. A kritikus — esztétából rendező lett, és jó rendező, mert esztéta és kritikus is maradt. Pedig ráadásul darabokat is irt; bátran vitte vásárra a bőrét — ahogy Schöpflin írja — mintaszerű építkezésű drámákkal. Néhány elfeledett címet idézzünk fel: Császár és komédiás, Elzevir, A bűvészinas. Adaptált is, Jókait például. Móriczot nagy erővel vitte színje; nem félt' felfedezni hazai kortársakat, színészeket, és vállalta a kísérletezést is, á Thália Társaság élén. Vakító reflektor volt ez a Nemzni Színház, Paulay hagyatékát végleg feliélő langyos, álmos, klaeszikus-szaváló világa mellett. Pedig ha valaki értett a klasszikusokhoz, ő igen! Shakespeare, Moliére, Madách remek előadásai keltek életre rendezésében, és ami fő: siker volt, kassza töltő siker is. Éz így csaik jelzés természetesen, de végiggondolva az utat, a munkásságot a kritikától a kísérleti színházig, aztán a Nemzetiig, nagyon tanulságos lehet A mai színháznak elsősorban. pélő. hogy a klasszikusnak kijáró megszokott tisztelet mégis csak körbefonja , és letompítja a munkásság izgalmát. Sokat beszélnek Reón[ nyokig. *>... a tragédiában az , a nagyszerű játék, mellyel a ! régi nagyok ragadták el koruk közönségét, üres szavalássá fajult, melyből kiszállt a lélek forrósága és közvetlensége . . . a magánszámszerű üres szavalásokat meg kell hát tölteni emberi érzéssel...« — mondja Hevesi, és beszél Shakes- peare-felfogásáról Londonban j is. Shakespeare földjén. Na- gyonis rokon gondolat ez Sztanyiszlavszkijéval: a klasz- szikusok nem tálcán nyújtott gyémántok, azokért többet kell verítékezni, mint a színpadi szabályokat szem előtt tartó szakmai recept szerint össze- fércelt társalgási színművecs- kéért. Még azt is okvetlenül meg kell említeni, hogy operát is rendezett, sőt Mozartról írt könyvet. Utána lett a Nemzetiben főrendező. majd igazgató. Aztán kibuktatták. De csak a Nemzetiből. Utána még megrendezte a Ma svai' Színházban III. Richárdot is. meg a Néma leventét is. Megnevelte a színészeket is. Amit vele kapcsolatban a megemlékező cikk kerete ben el szeretnék mondani, az. hogy 1873. május 3-án született Nagykanizsán. Itt kezdődik most egy nagyszabású emlék- ünnepség ez alkalomból, a jövő hét elején. Ami bizonyosan kiderül itt is: van ebben az életműben, anekdotákkal és ma már visszaidézhetetlenül nagyszerű előadásokkal kísért munkásságban valami okvetlenül visszaidézhető, okvetlenül megszívlelendő és tanulságos. És — hiszem — követhető is. Tröszt Tibor hagyaték! Ebbe belefér a több tanulmánykötet: melyből toronyként emelkedik ki A színjátszás művészete, a Dráma és színpad, Az előadás művészete. Még sokan kézbe vehetik az 1901-ben összegyűjtött tanulmányait: A drámaírás isko| hardtról Sztanyiszlavszkijról j — ő is sokat beszélt róluk, is- j mertette őket —. pedig jó len- [ ne megvallani, visszahallgatni ( ennek az életműnek a nagy I párbeszédeit: a tollíenekedés- l tői egészen a rendezőpéldaIsmerjük meg városunk környékét! Gyertyános-erdő Sok kirándulót vonzott ez a vidék az 1930-as évek közepén. mikor a vitorlázó- sportrepülők jól használható, szép repülőteret s hangárt építettek a kislaki malomtól nyugatra levő dombon. Gyermekéveink vágyálma volt, hogy vasárnaponként már délelőtt fölkereshessük a yi- torlázókat. és gyönyörködjünk abban. mUyen kecsesen szökkennek magasba a karcsú gépek. Ennek a régi élménynek csak a nevét jelzi az a térkép, mely a mai kórházi célgazdaság melletti magaslatot Hangár-dombnak tünteti fel némelyik régi térkép még oda- teve mellé, hogy vitorlázórepülőtér ... Kényelmes sétával tehetjük meg ezt az utat a Bartók Béla utcán és a Géza-utcán át a Kapós-hegyre. Visszatekintve a kapos-hegvi kápolnától, olyan városkép tárul elénk, melynek megnézését elmulasztani nem szabad. Sokan mondják, hogy Kaposvár szép fekvésű város. Azt tudja ezt igazan, aki már | látta a város környéki dombok valamelyikétől varosunkat. A kápolna környékén elkészült már a donneri vízitorony alapja. Utunkat a piros színű lufristaösvényen folytatjuk. Sokan azt hiszik, hogy ezek a völgyek »szerény kis ár- kocskák«. Mindazoknak, akik- j nek ilyen véleményük van, | ékes cáfolatot ad a Gyertyános-erdő. Aki még nem mász- ta meg ezeket a domboldalakat, az nem tudja, hogy mennyire igaz az a természetjáró-mondás, hogy »szép a völgy, de a legszebb kilátás a dombgerincről van, ha oda fel is jutottál.« Kapaszkodni kell az út némely szakaszán, míg lassan tágulni kezd a szurdok. vízcsobogás hallatszik, és elénk tárul a Négy testvérforrás terméskőbe foglalt négy vízkifolyója. Még csaknem 30 forrást rejt magában az erdő. Ütünk követi a patak vona*- lát. erdőiszegélyre, tisztásra érünk. Alpesi típusú, szép épület áll a téren, a Kapos Turista Sporlegyes-ület első, kulcsos turistaháza. Egy kis nekirugaszkodás, s máris fenn vagyunk a Hangár- 1 dombon. A domboldalon né- ! hány öreg fenyő tanúskodik csak arról, hogy itt bizony a negyvenes években sok szép példány állt még belőlük. A háború végén szinte kiirtották a Gyertyános-erdőt, a mai fiatal faállomány a régi erdő helyén sarjadt. Kaposvár második parkerdeje épül a gyertyános völgyek között. Azt hiszem, a legkedvesebb az a tó lesz, melynek leendő vízszegélyén már eltűptek a fák. A kanyargós vonalú tó sok csónakázó részére ad majd kedvenc időtöltést. Sok összefogásra van még szükség, hogy ez létrejöjjön. ötvenhektáros erdő ez a szép kirándulóhely. Ha elkészül minden parkerdei létesítménye. akikor fölverhetik az első úttörősátrakat is. Beneze József, a Kapos Turista Sportegyesület elnöke a Amália nagyestélyijére nézett, mindig he- ringszagának érezte magát. »Fekete selyem orgona nagyestélyi ruha. hosszú ujjal, romantikus kivágással. A ruhát a kivágás körül, az ujjún és a szoknya alján széles fodor díszíti. A derékvonalra halvány rózsaszín, nagy művirág tűzendő« — a divatlapok tucatjával untatják ilyesmikkel az olvasókat. Kató tapasztalatból tudta ezt, mégis, amikor Amáliára nézett, heringszagúnak érezte magát. Még abban is volt valami könnyed, ahogy a pár- nás vállak túlforrt tejként kiömlöttek Amália ruhájának peremére. A keze mintha nem is testrésze, inkább valami elefántcsont-kiegészítője lett volna a toalettnek Amália nem használta — viselte! Vajon hová tűntek Amália hómező arcáról az idő sítalpnyomai? Hiába tűnődött ezen Kató. Úgy festek mellette, mintha könyörületből a bejárónőt hozta volna magával In színházba! Kató feszengett mogyoróbarna kosztümjében, a legszívesebben még a csipkeblúzon villogó ezüstlepkét is leszaggattd volna. Ha Amáliára nézett, idétlennek érezte magát. A harisnyatartó anakondaként ölelte körül a derekát, s a hasában görcsök éledtek. önsajnálat és nyugtalanság vegyült benne bosszankodás- sá. Szeretik a Rockefellert játszani — gondolta Amáliá- ékról. Elnyomta az indulat hirtelen magasra csapó lángját, és kényszerítette magát, hogy a színpadon történőkre figyeljen. De orrába már bevette magát a hering nehéz szaga. Soha életében nem is. látott még heringet. Hej »naszasz- szony«, de elegáns vagy mellettem! Össgemosolyogtak. Páholyok egymáshoz tapadó sejtsora. A színpad kandalló- nyílásnyi izzó pokla. Helga a páholy teazöld félhomályában odacsúsztatta Gábornak a látcsövet. Gukker-kaméleon volt; ha összecsukták, cigarettatárcának álcázta magát. Made in Japan. A hátuk mögött Amália köhögés gézébe pólyálta horkantását, amikor Helga összehajolt Gáborral. Kézből kézbe bujdosott a látcső, majd megpihent a páholy mellvédjén. No, most legalább nem kell az anyós jelölt nek köhécselnie — gondolta Gabor kis bosszúsággal. Az összefolyó vöröset díszletelemekké rakta össze a szeme. Commedia deli’ arte. Jelmezes, vendéghajas férfiak sokasodtak a dózse palotájánál. Kavarogtak, feeserésztek. Volt valami időtlen az egész jelenetben. Mintha Gábor már Majális a Cseri parkban A felvonulás után sem csen- [ desedet-t ei a város, s alig egy i óra múlva már végeláthatatlan sorokban kanyargott-özör- lött a tömeg kifelé a városból. A Volán autóbuszai több mint tízezer embert szállítottak a Cseri parkba, ahol a centenárium tiszteletére bővítették a területet. Évente egyszer május 1-én szinte megrázkódik a város. Délelőtt léptektől dübörög a föld. a délután pedig a szórakozásé. a gondtalan — sokszor gyermekien önfeledt — játéké. A parkban már türelmetlenül várakoztak a ringlispilek, cél- ! lövöldék, ördögkerekek, mézes, kalácsos bódék; áruikat kínál- gatták a bazárosok, és csakha- j mar megtelt a kerthelyiség is. A szabadtéri színpadon elsőnek a gyermekeknek rendeztek vidám, mulattató műsort. Nagy sikere volt az úttörőfúvószenekarnak és méltó sikere volt a Latinea Sándor Megyei Művelődési Központ gyermekszínpadának. Hatalmas tömeg ágaskodott a színpad körül, és az apróságok I talán késő délutánig élvezték 1 volna a jól szerkesztett, ka- í cagbató műsort. Közben ajándékot is »kel- j i lett« vásárolni, addig, amígj ’ valamelyik együttes színpadra | i lépett. S néhány kicsi a tömé- ! gén keresztül csörtetve az ajándékbolt elé vonszolta a i papát... — Tessék parancsolni luft- | I balont. léggömböt! • »Lucit« \ tessék! Neon drága, négy forint j az egész, a kicsinek legalább, • j meg egyet emlékbe! — így egy j kacifántosán öltözött fiú, a,j bazár előtt. Mindjárt elő is kap egyet, forgatja, nyújtogatja, aztán amikor látja, j i pusztába kiáltott szavak csak j j előre betanult mondatai, el- j hallgat, és keze fejével letörli izzadó homlokát. De csakhamar új vendég érkezik. Ugyanez a szöveg — egyetlen I »a«-betű sem hiányzik —, s J csak darálja, darálja. És ez I (esetben igazi vevőre talált: a j családfő hármat is kér, két ( } gyereknek, meg egyet — ahogy j mondta — emlékbe. Kettőt ( azon nyomban felfújhat, a harmadikat a zsebébe súly- I-1 .veszti. egy tucat középkori vígjátékban látta volna az egymásért epekedő szerelmeseket, az egymásra hasonlító szolgákat, a mefisztópofájú intrikusokat. Unottan nyúlt a látcsőért. Akkor történt a baj. Kezével véletlenül lesodorta a távcsövet a párkányról. A szégyen radioaktív hamuja hullt benne. Ezek azt hiszik, hogy szándékosan ... Evakuáltak belőle az ártatlanságát bizonyító józan érvek. A mama még csak hinne nekem, de Helga anyja . .,! Nem elég, hogy szegény rokonoknak nézünk ki mellettük a mamával, most még ez is! Csrrrrr! Valaki hísztériku- \ san felvíjjogott a földszinten. Pisszegtek. Amália hangfogó I nélküli horkantása, Helga bosszús fintora. Különben roppant udvariasan viselkedtek még hazafelé is. Ki a megmondhatója an- \ nak, hogy miért bomlott fel a i jegyesség két hét múlva mégis? Lcako L*umlé , — Tizennégy forint az egész! — kurjantja a fiú. és már nyújtja is a kezét. Az apa csodálkozására azonban válaszolnia kell: — Ha én fújom, öt forint. Ha maga, csak akkor négy.. . Osztatlan sikert aratott műsorával Bambi, Bimbi és Bumbi, a három bohóc is. A rendezők gondoskodtak a felnőttek szórakoztatásáról is. Sokan nézték végig a BM Táncegyüttesének műsorát és i kiválóan szerepelt a Somogy Táncegyüttes is. Fellépett a kadarkúti cigányegyüttes meg Ruzsinszky László és Csuka Katalin népdalénekesek. Jó kedvben, jó hangulatban nem volt hiány. Cigányzene- kar húzta a talpalávalót a kerthelyiségben. S akik rögtön a felvonulás után kijöttek már a Cseri parkba, valamelyik talponállóban ebédelhettek. Sörös- és borosüvegek egymás hegyén-hátán az asztalokon. Négy óra felé már elvétve lehetett vásárolni narancslével; hamar elfogyott a cola és a citromlé is. Nagy szó volt az aprópénz; mindenki százassal vagy ötvenessel akart fizetni. s néhány árus előtt már akkorára nőtt a 6or, minit a legsikeresebb filméi őadásodi- nál a mozi pénz tárak előtt. Nagy volt a lelkesedés a céllövöldék előtt is. Néhány tizenéves kezéből úgy kellett lói— álmodni a puskát; még mindig lőni szerettek volna. Száguld az ördöghinfa, pörög a ringlispil, bokáig ér a por, fullasztó a meleg, és sokszor elviselhetetlen a lemezjátszók hangka valkád ja. Késő délután a fiatalok vették át az »irányító szerepet«: megszólaltak a gitárosok, az erősítők és hangfalak ..egymással versengtek, s gyors ritmusú számok követték egymást. A Villamossági Gyár beat- együttese szórakoztatta az egybegyűlteket, a hivatalos program szerint nyolc óráig. De még késő este is sokan ünnepeltek, köszöntve a májust, es tíz órakor — kicsit fáradtan — indultak vissza a városba. Bohrig Gábor A centenárium jegyében Ferencvárosi és kaposvári muzsikusok A MÚLT HÉT VÉGÉN budapasti vendégeket fogadott a kaposvári zeneiskola: a testvérkerület zenészei és tanárai három napot töltöttek Kaposváron. A találkozó első napján a zeneiskolák növendékei adtak közös koncertet. A hangverseny előtt a IX. kerület ifjú »művészeit« Csuka Katalin köszöntötte, és átnyújtotta nekik a kaposváriak kedves ajándékát: egy, a városunkat bemutató miniatűr könyvet és a centenáriumi emlék jelvényt. A növendékek hangversenye jól sikerült. Bizonyította mind a ferencvárosi, mind a kaposvári gyerekek, magas fokú zenei felkészültségét. A második estén a zeneiskola tanárai léptek pódiumra. A koncert előtt Merényi György köszöntötte a ferencvárosi művészeket, és centenáriumi emlékplakettel adott át Láng Etelka igazgatónak. A kaposvári zeneiskolát Ber- náth Magdolna. Csupor László, Horváth László, Kardos Kálmán es Pallós László képviselte a koncerten; a tőlük megszokott magas színvonalú előadással méltán arattak sikert. A hangverseny második felében a IX. kerület művészeit hallhattuk. Beethoven F-dúr — hegedűre és zongorára írt — szonátáját Balázs János és Láng Etelka szólaltatta meg. Kovács János Weber fagott- versenyét mutatta be. majd Glier nagybőgőre komponált tarantellája következett Szentirmai Antal előadásában. Dohnányi Harangok című művét zongorán Lajos Judit, Debussy Syrinxét fuvolán Kármán Júlia adta elő. A hangverseny befejező számaként három Kodály-zongoramű hangzott el Barna Zoltán elő - adásai*». Elismeréssel kell szólnunk a ferencvárosi művészek magas technikai tudásáról és muzikalitásáról. A lelkes közönség vastapssal jutalmazta a fővárosi művészek produkcióit. A koncert után Láng Etelkától rövid tájékoztatást kaptunk a ferencvárosi zeneiskoláról. Az igazgatónő elmondta, hogy több mint húsz esztendős a zeneiskolájuk és 840 gyermeket tanítanak. Zeneiskolájuk növendékeinek kiváló vonószenekara van, tanáraik a Táncsics Mihály Fiúnevelő Intézetben fúvószenekart szerveztek, Megtudtuk, hogy a IX. kerületi zeneiskola tanárainak és a tanulóinak évenként visszatérő rendezvénye a ferencvárosi zenei hetek, melynek programjában növendék- és tanári hangversenyek kapnak helyet. Az 1973. évi műsorban, amelv május 7-én kezdődik, a kaposvári művészek és növendékeik is szerepelnek. A KAPOSVÁRI növendék- hangversenyről Láng Etelka elmondta, hogy rendkívüli módon megnyerte tetszésüket városunk zeneiskolásainak magabiztossága, amelyet az igazgatónő az igen alapos zenei felkészítésnek tulajdonított. A kaposvári művészek szerepléséről is el ismerőén nyilatkozott, s kiemelte azt az áldozatos munkát, melyet a tanárok a tanítási órákon túl a társas muzsikálás megszerettetéséért végeznek. A találkozó harmadik napján budapesti vendegeink a zeneiskolai tanárok óráit látogatták meg. s a mielőbbi viszontlátás reményében búcsúztak el kaposvári kollégáiktól . Gulyás József Somogyi Néplap!
