Somogyi Néplap, 1973. május (29. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-06 / 104. szám

KÖSZÖN TJÜK AZ ÉDESANYÁKAT!

SZÉP

virág ajándéknak, park az üdülőknek

összetételű vágott virágot ad- Mély a csend benne. Egy- Szerét kézimunkázni, ez J Megkívánta az ószibarsc) ják el. A fajtát a múlt évben szerre mélyült el; nem is tud- nyugtatja. És most célt kapott Ez volt az egyetlen, amit szerezték be. s ha az idén a ía pontosan mióta, talán attól ez a szórakoztató foglalatosság férje nem tudott venni n< cserepekből kiültetik a tőve- a Perctől, attól a január eleji- is. A kocsi kabátot, a kis sap- i Mast mindent, amire csak két három év múlva vágható amikor moccanásokat ér- kákát neki kötötte. Megvett

és árusítható a mindenképpen z'etl magában. A csend ott van mindent, amire egy újszülött- . mot. mindent..

Száx szál piros szegfű — ki tudja, hány embernek szereztek örömet anyák napján, a ballagásokon ...

tehát itt lesz mit vásárolni anyák napjára és a diákok ballagására. A siófoki kertészet viszont már nehezebben győzi a körzetében jelentkező igények kielégítését, ugyanis a Balaton túlsó partjára is szállítaniuk kell szegfűt a ballagásokra.

A vállalat hiúit evben elért 15 millió forintos termelési értékével szemben az idén 16,2 milliót terveznek. toPács megbízásából felújítják

nézett. Narancsot, paradic-Jaj,

tavaszt szeret

különlegességnek számító* Pa- 1 meglassudott mozdulataiban, nek szükségé lehet. Felkészült,

pagájvirág aiz arcán, kék szemében. Befelé »Tudományosan,« Néhány minden évszak közül. A nt

\ ’vállalat parképítő részié flgy«L könyvet mutat. Szülőszoba —'megújhodást. Kocsiba ülü

gének idei termelési terve 7 Vigyázva lepd* a kertben. . 1fssék be|«I>nl- Alí^ könyve, mei&ze röpülünk A kan; műim tv-vrint ...„h« . .. . , Asszony lesz a lányból. Szak- szép mezőre, a földvári v

mim u v •••»««•/letet árhovásl’ App6,.2010 növ®nykek vannak irodalom. F.s agyanák »jegyző-; partra. Kánya. Ott ismeri«

mint a virágüzletek arbevete- ott ahol tegnap meg a rozsh es a kertészetek forgalmi . dabarna földet láthatta. Nőterve együttvéve. Sőt — a vál- nek, teret követelnek és sok lalat vezetőinek tájékoztatásé- napfényt. .S ezekről a vidámból ez is kitűnt — valószínű- zöld növényekről a születen- leg elérik a 9 millió forintot, Időre kell ” gondolnia ismét, mert nagyok az igények az Nincs olyan perc, hogy ne gon- ilyen munkák iránt. ; dolna rá. Valaki azt “mondta

A parképítő tevékenység neki: »De nagyokat hallgatsz

idei feladatai között olyanok mostanában, te Edit!« Pedig , . . . beszélget ő valakivel, csak az

szerepelnék, mint például 1,5 a vaLaka még nem tud felelni.

milliós munka Balatonfenyve- j sétál a kertben, ahol minden sen a.VOLÁN TOURIST részé- ! újjáéledt, ahol minden egyes re (parkot építenek a létesülő fövenyben ígéret van. A tarbungalótelephez); Fonyódon a mes lt,elcU;'

Hajába barackvirágohat pu- léz a simogató fuvallat.

A Somogy megyei Kertészeti és Parképítő Vállalatnak — mint azt Kovács Miklós főkönyvelőtől (ő a vállalat megbízott igazgatója) és Mészáros V€ ^,1 milliós forgalmat bonyo- László főmérnöktől megtudtuk h'tott le, most 2,5 millió az

árbevétele 4,2 millió volt, itt ebben az évben 4.5 millióval számolnak. A kerteszet Kaposváron és Siófokon együttvéez idő szerint hé.t virágüzlete van, ebből három Somogyon kívül található. Az idén Kaposváron a Donnerban nyílik a vállalat nyolcadik, s az év második felében Tabán a kilencedik virágüzlete. A boltok idei első negyedévi forgalma mintegy 90 ezer forinttal több volt, mint a múlt év azonos időszakában. Mint megtudtuk, ez főként annak köszönhető, hogy szépen »bejött« a saját szegfűtelepük. A kaposvári kertészet mintegy 4—5 ezer szál

A virágüzletek a községi strandot' (ez várha- „ T . „

Fiú lesz? Lány lesz? A férjé — kőműves — »természetesen« fiút var. ö lányt. Már csak néhány hét... A nevekben élőre megegyezték. Norbert vagy Anita. Hosszú kilenc hónap volt ez. Az első pillanattól óvni kellett a születen- dőt. Betegszabadságon, munkatársaktól távol telt el az idő. _ .... , ... Néha jó volt egyedül, máskor

Beruházási Vallalat tölti fel viszont kimondhatatlanul kí- az Ezüst- és az Aranypart vánta a tahi kenyérgyárban egyes szakaszait. A Somogy . dolgozok társaságát. A közösmegyei Tanács Idegenforgalmi Hivatala rezére a Balatonelöirányzak A virágkötészetben tavaly 1,2 milliós termelési értéket állítottak elő, ebben az évben 1,5 millió a cél, s ezt főként a minőség javításával kívánják elérni. Újdonságnak számít — hazánkban is ritkaságszámiba megy — a Papa- gájvirág (Strelitzia reginae), melynek termesztésével a vállalatnál megpróbálkoznak. Ez a trópusi növény egy tövön 8—12 virágot hoz egy évben.

szegfut adhat az üzleteknek, ■ s ezt a nagyon érdekes színtóan mintegy 2 millió forintos m/unika lesz), a partvédő rész felújításához a napokban érkezik — vízi úton — a szükséges kő. Másfél millió forint értékű az a munka, amely részben már folyik Siófok kö- , zelében: az Országos Vízügyi

r£zé

ijeki

séget.

A nagymama — nála Iáknak

»Mindent megvettem, mindent előkészítettem.«

könyvében« telve vannak a la- j tünk meg. Búcsú volt. öt év pok az orvos és a védőnő ta- hogy házasok vagyunk. N< nácsaival. Még az étrendjét is gyón várjuk már a kicsit. . ezeknek a tanácsoknak vetette

Tíz szál vörös szekfű

József főkönyvelő és Ács János szb-titkár, akikkel kezdettől együtt dolgozik.

Már, nem is érti a szavakat, csak a feléje áradó szeretetet, megbecsülést érzi. Egy levelet olvasnak fel, amelyben Vermes István, a nagykereskedelmi vállalat igazgatója mond köszönetét eredményes munkájáért. Megírta azt is, hogy nyugdíjba vonulása alkalmából kiváló jelvénnyel tüntették ki.

— Köszönöm, köszönöm. Ennyire telik erejéből, aztán megölel, megcsókol mindenkit. Egykori munkatársait, a József Attila Szocialista Brigád tagjait is. Alakulásától tagja a brigádnak, s most, ebben az ünnepélyes pillanatban nyújtja át Zsobrák Károly brigád- vezető a bnonz- és ezüst után az aranyplakettet.

Május 1-én, a munka ü/rnne- j pén búcsúztatták társai több Szorítja, öleli magához a ha- évtizedes, becsületes, példás talmas, vörÖ6 szegíűcsokrot.

Érzi: szólni, beszélni kellene. Válaszolni a rengeteg szépre, jóra, amit elmondtak róla, megköszönni a kedves ajándékokat, s a Srzeretetet, ragaszkodást is kifejező vörös szeg- fűketv De saját hangja helyett újból csak azt halija, amit róla mondanak: ,

— Nehéz szívvel búcsúztatjuk, Ilonka néni. A velünk töltött csaknem negyedszázad alatt munka- és rendszereteté- vel, a vevők megbecsülésével, kívánságaik teljesítésével nagyon sokat tett vállalatunkért, a vásárlók igényeinek kielégítéséért, s emellett mindannyiunknak, idősebbeknek és fiatalabbaknak is példaképe volt.,. Mert nemcsak a munkáját látta él ilyen lelkiismeretesen, hanem így gondozta családját, nevelte három gyermekét is.

Róna György, a Dél-dunántúli Rövid- és Kötöttáru Nagykereskedelmi Vállalat kaposvári lerakatámak vezetője beszélt először, majd Fodor

parti kemipinJfeK’ben felújítják a parkokat, ennek értéke is mintegy félmillió forintot tesz ki. Dolgoznak a MÁV Pécsi Igazgatóságának is.

Ezeknek a jelentős feladatoknak a megvalósításához úgy is felkészültek hogy fejlesztették gépparkjukat: körülbelül félmillió forintot költöttek gépek vásárlására. A vállalat együttes termelési tervén belül csak így »■hozhatja« számottevő előirányzatát a parképítés.

H. F.

kimos helyette. Kornélia, a alá. Furcsa, kettős állapot ez. barátnője takarítani segít.

Gyakran látogatnak haza az ő szüleihez, Zicsre, s gyakran jönnek a férje szülei, akik ebben a faluban laknak.

Van egy régi-régi, orosztól , ... , feje® asztalkájuk. A férje, J<

Miközben gondosan, mondhat- nos berve21. a földvári ht ramk »szigorúan-« készül — a , ,

tévé lövöldözést, verekedést egyrk szobáját regi tárgyakká ígérő filmjeiről lemond —. ad- ! bútorokkal rendezi be. Mert dig az álmai karám nélküliek, születendő már semmit sei A szoba, ahol élnek. Nagy Szép álmok. Egy kisgyerekről, fog ismerni abból a világibó tükör, szárítóbúra — fodrász j »A haja legyen az én hajam- melyben még nagyszülei vo volt egy ideig —, vitrines szék- j hoz hasonló, a szeme is. No, tak fiatalok.

rény könyvekkel, sok díszes j igen. Azt mondtam, a haja le- Az aiSSZonyk*i ____ Tátrai Jo

t

ányér, virágok, alakos feli- ( gyen az enyém. A lágyságára nosng — ott a falui haa

szőnyeg. Egy szoba sok funk- j gondoltam. A színe legyen

cióval. De már készül az új j olyan, mint a férjem hajszíne.

»fészek«. Balatonföldváron nő , Szőke.«

fél a kicsi, ha tervük beválik, j ríe sok gyereket megnézett

s az ősszel költözhetnek. Hu- j az utóbbi időben! »Ha ilyen

szonháirom évének minden bi- | lenne, ha ilyen szép, ha ilyen

j ban már nem ránk figyeli. Na I lünk fontosabbra annál in kább. Hallani lehet a csende I Mosoly az arcán. »Boldogságé kismama...«

zakodásával hisz ebben.

egészséges .. .*

I

Leskó Laszl

munka után Barcza Ferencnét, a nagykereskedelmi vállalat fehérnemű-összeállító osztályának vezetőjét. Ismerik, szeretik őt. nemcsak a lera- kathoz érkező megrendelők, hanem a vidéki, a barcsi, a nagyatádi, a marcali és más szövetkezeti áruházak dolgozói is, akikhez gyakran eljutott.

— Tizenkét éves koromtól dolgoztam. Kereskedő voltam, szeretem ezt a szakmát, s nagyon szeretem a vevőket, az embereket — mondja, amikor kissé megnyugodott.

Barcza Ferencné — elsők j között a megyében — még j 1953-ban kiérd emelte a Belkereskedelem kiváló dolgozója kitüntetést. Tavaly és most. nyugdíjba vonulása alkalma- 1 ból kiváló jelvényt kapott.

— Ilonka néni, visszavár- í juik, ha kedve van jöjjön, s , dolgozzon. Számítunk a mun- j kajára. — Ezzel búcsúztak tőle a lerakat vezetőd és dolgozói.

Munkakönyvében a foglalkozás rovatban az a bejegyzés áll, hogy nyugdíjas. Barcza Ferencné azoniban. ha nem !s olyan, fiatalos lendülettel, de éppen olyan lelkiismeretesen : dolgozik tovább,

Szalai László .

A

z Üllői úton történt, korán reggel, a villamos hátsó peronján. Ott, ahol jólesik kinézni az ablakon, és lesni, miképp fut ki lábunk alól az utca s hogyan siklanak elő a kerekek alól a sínek.

Száma-sincs utas fér el azon a peronon. Már nem kap levegőt az ember, s még felszáll két katona, a következő megállónál egy kövér néni — kövér lábakon, kövér, cekker- rel — s a rákövetkezőn négy iskolás lány. Ekkortól fogva egy darabig nincs változás a létszámban, a villamos úgy döcög át a városon — túlcsordulva a két oldalán —, mint egy szénásszekér.

Aztán kezdenek lefele szállni az utasok. Az Üllői út vége táján nincs is más a peronon, mint a lányok, iskolatáskájukkal a hónuk alatt, egy katona meg egy kifutófiú, aki tíz egyforma színű és egyforma szabású női kartonruhát visz a vállára borítva. És az anya, kézen fogva a kisfiával.

Magas termetű, szép szál asszony az anya, barna hajú, barna szemű, komoly, megfontolt természetű. Azt, hogy komoly és megfontolt, a nézéséből lehet kitalálni. Abból, ahogy maga elé tekint, elmélázva, mintha a villamos piszkos fapadlóján egy gondból és örömből szőtt szőnyeg lenne kiterítve, s ő annak cikor- nyáit vizsgálná szoros figyelemmel. Aktatáskát szorít a derekához: ö is munkába megy.

A fiúcska kistáskát lóbál a kezében. Nyolcéves forma, surbankó legényke ő, termete a magasba igyekszik, hogy megközelítse anyját. Haja vizes, még viseli a kefe barázdáit: csinos a ruhája, vasalt az úttörőnyakkendője és frissen pucolt az a bakancsocska

ANYU

a lábán, amely két számmal nagyobb ugyan a kelleténél, de amelyet mégis hamarabb fog utolérni növéssel, mint- semhogy a talp leválnék a felső részről. Tűhegyes, turcsi orrán még ott virít két pár halványuló, nyári szeplő, amitől minden gyerek arca—- nem tudom miféle eszmekapcsolás révén — valamiféle életrevalóságról és ármányosságról tesz tanúbizonyságot. Szeme barna,.mint az anyjáé.

A most következő megállónál a kisfiú leszállt. Ez úgy történt, hogy az anyja megállt a legfelső lépcsőfoknál, és megsimogatta a kisfiú tejszín fehérségű arcocskáját. A gyerek lelépett a lépcsőn.

M

egállt a járdaszigeten, és fölitézett az anyjára. Az meg vissza rá, s a jobb kezével kétszer alig észrevehetően intve azt mondta gyöngéden, csendesen:

— Lacika, szervusz.

— Szerbusz, anyu — mondta a kisfiú.

Az anyu kihajolt a villamosból, végigtekintett az Üllői úton mind a két irányba, és azt mondta:

— Most átmehetsz, Lacika.

A villamos csengetett, és

elindult, a kisfiú pedig allva maradt a járdaszigeten. A megálló távolodott, lábunk alól fényesen futottak elő a sínek, s Lacika állt és várt, és egyre kisebb lett. ahogy nőtt közöttünk a távglság.

Anyu csak nézett utána a villamos ablakából. Épp átellenben feküdt az iskola. Nem látszott sehol semmiféle jármű, de a kisfiú mégsem mozdult a helyéről. Állt, és nézett a villamos után.

Anyu aggódva támaszkodott neki az ablak üvegének. »Miért nem mégy át az a gyerek?« — töprengett magában. De ebben a pillanatban egy füstokádó motorbicikli fordult be a szemközti kis utcából, az iskola mellől. A motorbiciklit mi nem láthattuk jönni, de a kisfiú igen. Ezért állt és várt.

Egyre gyorsabban robogott a villamos. A motorbicikli már régen eltűnt, de a kisfiú meg mindig nem mozdult a helyéről. Meg sem mozdult arról a helyről, ahol búcsút vett az anyjától — de ahogy nőtt a távolság, egyre kisebbedéit és kisebbedet az a pöttömnyi figura. Most már egészen kicsire zsugorodott, és látni sem lehetett olyan tisztán, mint az előbb. Nemcsak a távolság nőtt köztünk percről percre, de egyre több jármű hajtott be a kép be: szekerek és teherautomobilok, szembe jövő villamosok és az úttesten átkelő járókelők — mind közénk furakodtak, anyu és Lacika közé. De hát miért nem indul az a gyerek? Csak áll és áll, mintha megbabonázták volna ... Ekkor azonban megint kihajtott egy jármű a keresztutcából, egy rohanó jármű, melyet mi nem láthattunk közeledni, csak ö.

Harmadszor is megállt a villamos. Leszállt a kifutógyerek, s mi csilingelve folytattuk utunkat. Néztem en w,

erősbödö kíváncsisággal, ott- még a gyerek, de már net láttam.

a nyu még látta. Anyu

A4 hideg üvegnek döntőt te homlokát, és nézi Lacikát állhatatosan. Nézte, én még nem láttam soh< ilyen nézést. Nemcsak a sze mével nézte, hanem homlo kával és orrával, bőréne i minden pórusával és a bő alatt feszülő idegekkel. Eg> nagy szemmé vált ez az asz szony, kiszállt önmagából, su hant végig az úttesten a fiá hoz, s csak nézte. Csak nézte nézte bepólyálta szeme bárra bársonyába, körülvértezte sze retete vaspáncéljával, úgj nézte, nézte, nézte azt a gyereket ... így csak öt tudnál nézni: az anyák. Szeretetül átlát a hegyeken, hétmérföl- des csizmával lépked a sze retetük, s egy léghajót elkormányoznak e szeretet erejével, ha rajta utazik a fiúk ..

Már a negyedik megállóhoz közeledtünk. Már el is fordultunk az Üllői útról, s azt a járdaszigetet régen leradírozta a távolság, és még el is takarta a kanyarulat. De ekkor az anya lassan fölemelte fejét, két barna szemöldöke fölszaladt homloka közepére, két ajka elnyílt egymástól, s köztük előbukkant a nyelve hegye: Lacika lelépett a járdaszigetről.

Mosolygó szemmel kísérte nyomon. Ebből rögtön tudtam, hogy a gyereket nem fenyegeti veszély, semmiféle jármű nincs látóközeiben. Tudtam, hogy Lacika nyugodtan megy át az úton, s tudtam — mert írva áll anyu homlokán —, hogy szerencsésen átért a túlsó partra Egy pillanat múlva fölrezzent az asszony, és hátat fordított az ablaknak.

Örkény István