Somogyi Néplap, 1973. május (29. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-06 / 104. szám
Szilárd A feoTtMiMmiKták'fcai szemben alapvető követelmény, hogy legyenek leirtesek mindazoktól a hiúiktól, amelyek ellen küzdeni ötelességülk. Erre a jelenlegi örülmén yeink között nagyon lőszerű kötelességre ismétel- =n figyelmeztetett a Központi iizottság múlt év novemberi llásfoglalása. A párt tagjai nem élnek éL- kgetelten, nem zárkózhatnak e vtalamüéle mindentől el- art és védett lombitóba. A drsadalomlban mutatkozó ne- atrv jelenségek Őket is érin- iik, rájiuk is hatnak. így hatlak rájuk azok a »kísértések« s, amelyek a könnyű pénz- zerzésre, s ennek nyomán a íiunkahelyi kötelességek elhanyagolására csábítanak. Ha edssmgeteltinek tűnSk is a naga nemében, figyelmeztető íz az eset, amely egyik üze-» nünikben történt Egy 4ö-ös lártrtag, munkásból lett, tech- lológjus azzal a kéréssel állt elettesei elé, hogy másodál- ást szeretne vállalni. Két yermekére, szűkös anyagi uszonyaira hivatkozott. A íozzájárulást megkapta. Nem okkal ezután alaipszervezeti itkáratol kérte: másfél évre nentsék fel minden párbmeg- űzatása. még a pártoktatás- >an .való részvétéi alól is, nert másodállása miatt kepeien pártmunkat végezni, ta:9T hagyomány újraéledése Erdők napja Az urbanizáció, a falvak vá- ■osiasodasa. a rohamosan fejődé rteohn&a a ma emberet rrnicürtkabb elszakítja a tea- neszettöl. Állapjainkban mindabban előterbe ikerül a kor- lyezetvedeimi mozgalom, a uvnJiaált ember természetes edekezese a környezet szeny- lyezödése, a zajártalom és a sufoitsag okozta idegbamtaá- nak ellen. Minden egeszseges ítóiküle- ű emberben' osztonoe vonaó- iás él a természet: az erdőik iái, a mezők viragaa, a retek ide zöldje, a csobogó patakok is fonások után. Valameny- lyiünk legszebb gyermekkori anlókei közt megtalálhatjuk íz iskolán kirándulások kedves élményéit. Bégi hagyomány volt, hogy műiden ta- /asszai, a madarak es iák napián az "fkoiláik kirándulást rendeztek, és ünnepelték az ébredő, ötökké megújuló természetét. erkölcsi nütai. Az enyhén szólva furcsa kéréshez természetesen nem járultak hozzá Az illető párttag antihumani zrnust emlegetett, régi érdemeire hivatkozott És arra: ha más megteheti, hogy másodállással biztosít magának jobb kereseti viszonyokat, ő miért ne tehetné meg, s ha megteszi, de nem mentik fel a pártmunka alól, hátrányba kerül a pár- tonkívüliekkel szemben. Aligha szükséges bizonygatni, mennyire ellentétes az ilyen felfogás {jártunk alapvető elveivel, szervezeti szabályzatával. Hiszen a pártmunka végzése, a pártmegbízatások teljesítése, a tanulás — szervezeti szabályzatban előírt kötelesség, s ez alól fölmentésit csak rendkívüli esetben, például betegség esetén lehet adni, de semmi esetre sem akkor, amikor valaki az így felszabadult időt pénzszerzésre akarja felhasz- S nálni. Ezért elfogadhatatlan, ha a társadalmunkban tapasztalható kispolgári jelenségek egyes párttagokra úgy hatnak, hogy a szocialista társadalom emberére kötelező normák, j sőt a párttagsággal együttjáró 1 kötelező fegyelem lazítására csábítják őket. R égen tül vagyunk azon, hogy a párttagság valamiféle előnyt jelentsen anyagiakban, pozicióbeli »kavartsa gokban«. De nem engedjük meg azt sem, hogy hátrány legyen párttagnak lenni, hogy a kommunistákra kötelező szerénység aszkétiz- must jelentsen, vagy a több- í letterhek vállalása az idegszanatóriumba kényszerítsen bárkit is. Ám hogyan lehetne egyetérteni azzal, aki a »hát- I rányt« úgy értelmezi, mint az előbb említett üzem egy má- : sík dolgozója, aki így érvelt: -Én ugyanabban, a munkakörben ugyanannyit keresek, mint párton kívüli kollégám. De én hátrányban vagyok, mert 120 | forint tagdíjat kéE fizetnem havonta«. Akiben elhatalmasodik az ilyen gondolkodás- , mód, az elöbb-utóbb forintban i kezdi mérni az ügy iránti elkötelezettséget, az eszme szolgálatát, összeadassal-krvonás- sal döntve ed, megéri-e szá- ; mára. Egyeseknél ez a felfogás oda vezet, hogy szinte »-áldozate nak« tekintik magukat, akik íme, »kikaparják a gesztenyét a fűzből másoknak«, j E szemléletből takad a meg nem értése annak, hogy a kommunisták — amióta csak talajon kommunisták léteznek — mindig is az egész osztály, az egész nép, az egész emberiség sorsának jobibátételére vállalkoztak. Ez mindig is,kötelezettséget, áldozatot, többletmunkát jelentett és jelent ma is. Hogyan nevezhetnénk kommunisitának azt, aki nem hajlandó vállalni a közösség javára végzendő többletmunkát, az esetleges áldozatokat? A szervezeti szabályzaton túl — és ezzel együtt — a párt eszméi, programja, politikája köteleznek erre, s aki ezt képtelen vagy nem hajlandó vállalni, annak aligha lehet helye a pártban. Sok pártszervezetben a múlt év végén a vezetőség tagjai beszélgetést folytattak a kommunistákkal. Ennek során több párttagnak vetették föl: nem tenné-e jobban, ha kilépne a pártból? Olyan párttagokról van szó, akik elhanyagolták pártmegbízatásaikajt, a tagdíjfizetést, vagy nem jártak el még a taggyűlésekre sem. Vannak közöttük olyanok is, akiknél a mulasztások oka éppen az előbb említett: a több, a magasabb jövedelemiért folytatott hajsza. Ez vitte el őket alapvető kötelezettségeik elhanyagolásáig. Érdemes fölfigyelni arra, hogy a megkérdezettek többsége kérte, hadd maradhasson a párt tagja, kapjon még alkalmat, lehetőséget a bizo- nyításra, 'hibái jóvátételére, mulasztásai pótlására. íme, ilyen hasznosak az ilyen »-lel- kiismeretébresztők«. S mutatja ez azt is, hogy e feladat jellegénél fogva elsősorban az alapszervezetekre hátul, hi■ szén hol ismerik, látják leg- I jobban az egyes párttagok | munkáját, magatartását, élet- j vitelét, életfelfogását, ha nem | az alapszervezetekben. Mentessé tenni a párttagokat [ mindazoktól a hibáktól, ame- j lyek ellen küzdeni kommunista kötelességük — ez elsősorban alapszervezeti feladat. E gyes esetekben azzal ■kell kezdeni, hogy a ■ szervezeti szabályzatban foglalt alapvető kötelességekre figyelmeztetünk. De még fontosabb bizonyos alapelvek állandó, következetes hirdetése, megkövetelése. Annak tudatosítása, hogy a szerénység, a többletmunka, az áldozatvállalás nem elavult követelmény a szocialista emberrel és még inkább a kom- j munistákkal szemben. Hiszen S csak ez biztosít számukra szi- ! Lárd erkölcsi talajt, most is és ‘ a jövőben is. T Az Országos Erdésaefti Ugyesület, az Erdészeti Tudományos Intézet ■ főigazgatója, valamint az Erdő című lap főszerkesztője kezdeményezésére ismét életre hívjuk ezt a szép hagyamáüyt erdők napja léven. A javaslat szélesebb körű társadalmi porgramot ad az erdő, az erdei munka, az srdészetben dolgozók megbe- csülésének fokozására. Példának állítja a Szovjetuniót, ahol •első szintű állami határozatok adnak szervezett keretet az ilyen társadalmi megmozdulásoknak. Lenin már 1919-ban így írt: -A természetvédelemnek az egész köztársaság szempontjából fontossága van. Ennek rendkívüli jelentőséget tulajdonítok.« Az erdőjárás célja tehát az esztétikai benyomásokban bővelkedő, egészséges és természetes testmozgás mellett az is, iiogy aki megszereti az erdőt, az védeni és kímélni fogja annak növény- és állatvilágát, becsüli és támogatja az erdész, erdei dolgozók munkáját. A már említett javaslattevők elgondolása szerint a tanév végi hajrá előtt (lehetőleg májusban) az általános és középiskolák tanulói a lakóhe- .yükhöz közel eső erdőkben tegyenek kirándulást. Fontos, hogy a kirándulás minél szabadabb, közvetlen hangulatú legyen. Az erdő önmagában is elég ahhoz, hogy szín-, fény- és formavilágával mély és maradandó hatást gyakoroljon. A kirándulóhelyek kiválasztásában segítünk igény esetén szakképzett kísérőt adunk. A vidéki iskolák a körzetükhöz legközelebb fekvő erdészeteinket, a kaposvári iskolák pedig az erdőgazdaságokat keressék föl igényeikkel. Dr. Tarján Lászlóné tájrendezési és közjóléti erdőgazdálkodási osztályvezető. A kaposvári vetőmagboltban Rózner József, az áfész boltvezetője: — Fennállásunk óta a legnagyobb forgalmat értük el az idén a tavaszi szezonban. Négy hónap alatt több mint 2,5 millió forint értékben adtunk el kerti, virág- és gazdasági magvakat — ezekből 1000—1500 fajta volt raktáron —, valamint műtrágyát és növényvédő szereket. Véleményünk szerint az igényeket 90 százalékban sikerült kielégíteni. Január közepétől április 25-ig tartott a csúcs. Ekkor napi 500—800 vevőt is kiszolgáltunk. Ma már csendesebbek a napok. Mosit 11 óra van, és »csak« a 350. vevőt szolgáltuk ki. A magellátás folyamatos volt. Igaz, előfordult, hogy néhány napig hiányzott a sárgarépa-, a petrezselyem- vagy más mag az üzletből, de pótlásáról gondoskodtunk. Volt, mikor hetenként kétszer is jártunk Budapesten. Annak örülök, hogy a fontos gazdasági magokból ritkán volt hiány. Ma is jó az ellátás lucerna-, vöröshere-, köles-, muhar- és takarmányrépa-mambói. A Vetőmagellátó Vállalat megkülönböztetett figyelmességgel szolgált ki miniket, ezt vevőink is érezhették. Műtrágyából januárban és februárban Bajno6 fennakadás volt Nem hibáztatjuk az AKGROKER-t, meat ha nekik volt, kaptunk mi is. Figyelembe véve a jót és a rosszat, úgy gondoljuk, ha ja-. esetben vizsgáztunk a tavaszi vetőmagellátásból. A gyümölcsfacsemete- telepen Nyülassy Viktor telepvezető: — A gyümolcsfacsemetét a Szikrai Állami Gazdaság bor- bási faiskolájától kapta az áfész, bizományi szerződések alapján. A szőlőoltványokat több helyről szereztük be. Rózsatőből keveset kaptunk. Az őszi és a tavaszi szezonban ösz- szesen félmillió forintot forgalmaztunk. Hozzávetőlegesen 21 000 gyümölcsfacsemetét adtunk el 380 ezer forint, és 14 200 szőlőoltványt — a legtöbb olaszrizlmg volt — 180 ezer forint értékben. Mi évek óta a borbási faiskolától kapjuk a csemetét. Azt tapasztaljuk, hogy vevőink visszatérnek, tehát elégedettek. Többségük somogyi, Kaposvár és Balaton környéki, de jöttek hozzánk Győrből és mint érdekes^ séget említem, egy vevő a Szabolcs megyei Tyúkodról jött — az alma hazájából —, és tőlünk vitt almafacsemetét. Ami az ellátást illeti, a sláger a kajszibarack és meggy volt. Nem kellett visszautasítani egyetlen vásárlót sem. Viszont sokan mentek el üres kézzel azok közül, akik őszibarackvagy almafacsemetét akartaik venni. Most olyan információt kaptunk a Szikrai Állami Gazdaságtól, hogy az ősszel javul az Állttá g, 0. z. Két vélemény Szezon után lesre nem is, de jóra minden „Tanítása mindenható erejű, mert igaz44 Marx Károly-emlékülés az Oktatási Igazgatóságon Lelkemet mi ragadja Nem szemlélhetem tunyán, Nem élhetek megnyugodva, Tétlenül és ostobán. Marx Károly Érzelmek című versében így fogalmazta meg élete célját, értelmét, az emberiség sorsa, jövője iránti felelősségérzetét. Ezt a legmagasabb szintű közösségi gondolkodást példázza egész elméleti munkássága, forradalmi magatartása is. Erre a gazdag életműre emlékeztek tegnap az Oktaktási Igazgatóságon a nagy gondolkodó, a proletariátus történelmi szerepének megfogalmazója, a munkás- mozgalom atyja születésének százötvenedik évfordulóján rendezett emlékünnepségeken. Az ünnepi előadássorozaton dr. Nagy Lajos igazgató köMegkezdődött a ballagás Tegnap megkezdődött, és a jövő hét elején folytatódik a megye középiskoláiban a ballagás. Búcsúznak a diákok az iskoláktól, felvirágozott tantermek verik vissza a ballag<5k éneikét, szülők, rokonok, barátok köszöntik ajándékkal, virággal a búcsúzó negyedikeseket. Képünk a kaposvári Móricz Zsigmond Mezőgazdasági Szakközépiskola 'ballagásán készült. szöntötte a részvevőket, mindenekelőtt az elnökségben helyet foglaló Bíró Gyulát, a megyei pártbizottság titkárát, Honfi Istvánt és Tanai Imrét, a megyei pártbizottság osztályvezetőit. Ezután Marx Károly idézett versét Benke Zsuzsanna, a tanítóképző intézet hallgatója mondta el. A főreferátumot dr. Szerényt János, az SZMT titkára tartotta Marx tanításainak jelentősége és életereje korunk számára címmel. Az előadó a marxi életmű egészéből elsősorban azokat a mozzanatokat ragadta ki, melyek a forradalmi elmélet gyakorlattá válását bizonyítják. Többek között rámutatott: Marx Károly legnagyobb jelentősége abban van, hogy a tudományos szocializmust összekapcsolta a munkás- mozgalommal; fölismerte, hogy a haladó társadalomelméletet csak haladó osztály tudja elfogadni és megvalósítani. Ez az osztály pedig csak a. munkásosztály lehetett és lehet ma is. Marx azáltal, hogy a munkásosztályban fölfedezte az egész addigi kultúra, az egész emberi civilizáció örökösét és hordozóját, továbbá az ember alkotó munkája elide- genütésének gyökereit, a dialektika törvényeit, lerakta az alapját annak a tanításnak, amely egy egész történelmi korszak mozgását fejezi ki. E korszak a kapitalizmus ellem harccal kezdődik, amely lezárja az emberiség előtörténetét, s a szocializmus és a kommunizmus építésével, vagyis az emberiség igazi történetének kezdetével, a mi jelenlegi harcos korunkkal folytatódik. Dr. Szerényi János előadása után korreferátumok hangzottak el. Érfalvy Ferenc, a tanítóképző intézet tanára Marx az emberről, dr. Kovács László kandidátus Marx és a politikai gazdaságtan, Kálmán Ferenc, az Oktatási Igazgatóság tiszteletdíjas tanára pedig A Kommunista Párt Kiáltványa és a munkásosztály harcának történelmi útja címmel tartott előadást Az emlékülés dr. Nagy Lajos I igazgató zárszavával ért véget. Benzintöltők SZINTE egyik napról a másikra tizenkét fokkal emelkedett a hőmérséklet az ország területén — olvashattuk napilapjaink hasábjain a jelentést. Valóban, beköszöntött — talán végérvényesen — a jó idő, 6 egyre többen vállalkoznak nagyobb autóstúrákra, Nyárias lett az időjárás, és ennek következtében megnőtt a benzinkutak forgalma. Az ott dolgozók már reggel hat órakor magukra öltik a világoskék uniformist, sildes sapka kerül a fejekre a nap ellen, hiszen nem éppen kellemes nyolc órán, keresztül a tűző korong alatt kiszolgálni a vendégeket. A gépkocsik általában csak néhány .percet töltenek a pirosra festett automaták előtt, de a csúcsforgalomban bizony előfordul, hogy negyedórán keresztül is várakozni kell. i — Reggel hatkor már folyik a benzin a tartályba. Akkor még kevesen vannak. Hét óra felé aztán mintha a föld alól bújnának elő a gépkocsik, motorok, vagy mintha mindenki akkor gondolná meg magát, alig győzzük a munkát. Ez tart tízig. Több száz gépjármű halad el az automaták előtt, és nem szeretnek várakozni. Ezt már megtanultuk. Mindenki siet, hirtelen mindenkinek sürögős lesz a dolga, elsőnek szeretne benzint kapni. Néha előfordul, hogy valamelyik kocsi nem indul el. Akkor jön a dudaorkán, az idegesség a tetőfokára hág, és röpködnek az ilyenkor szokásos kifejezések — mondja Lémann Antal, a vásártéli benzintöltő .állomás csoportvezetője. A szemlélőnek úgy fest, mintha állandóan éhesek lennének a gépkocsik Nyelik, isszák a benzint, feneketlen tankjukban eltűnik a folyadék, s mintha az automata se akarna kifogyni. Piros színű Skoda személy- gépkocsi áll be nagy ívben és töltő elé. Kivágódik az ajtó, rendkívül »-határozottan« egy barnára sült fiatalember ugrik ki a volán mellől. Kónyákig nyúl a zsebébe, gyűrött pénz- kötegert halász elő, számolgatja, a szája is mozog közben, aztán csak odaböki: — Telistele! — Gyorsan fizet, visszaül a kormány mellé, lehúzza az ablakot, kifújja magát, majd nekikésziil: berreg a motor, hirtelen pörögnek a kerekek és néhány másodperc múlva már csak szürke porfelhő marad utána... — EMLÉKSZEM, egyszer szintén egy fiatalember motorozott be a töltő elé. Amikor elindult, tíz méter után már legalább nyolcvannal szeretett volna hajítani. A kanyar előtt felbukíe ncezett. Sokan várakoztak akkor és mindenki nevetett. A fiúnak semmi baja nem lett, de a motor! Valaki odakiáltotta: nagyobb gáz kellett volna! Újból megszakad a beszélgetés. Egymást érik a kocsik, előfordul, hogy egyszerre húszán is várakoznak. Megviselt teherautó érkezik, egy mikrobusz áll közvetlen a sofőrök jó ismerősök. — Olajat is veszek, íegyuán ibí. A tarkban esag a£g li>( työg a rtedü. Ráhúzunk vagy húsz literrel, aztán hazáig meg sem állok vele — jegyzi meg a teherautó gazdája, és unottan, szinte magának mondva folytatja: — Rozoga már ez a dög. Nemsokára kicserélik. Az alvázat megette a rozsda, a MÉH sem venné át. Ügy zabái, mintha öklömnyi lyuk lenne a tankon. Az a fő, hogy nem az én zsebemre megy ... Ráncos arcú kutashoz szegődöm, szívesen felél a kérdésekre. — Marcona sofőrök is vannak. Meg kedvesek is. Némelyik türelmetlen és pimasz. Vannak olyanok, akik ha meglátják, hogy sokan állnak a kutak előtt, inkább továbbhajtanak, vállalva azrt a veszélyt, hogy útközben megáll a masina. Előfordul, mindenkivel megtörténhet... NAPONTA húsz-huszonöt ezer liter benzin fogy el. A kis állomás épülete előtt tábla hirdeti: naponta hat órától este kilencig lehet igénybe venni a töltő szolgáltatásait. Ünnepnapokon úgyszintén. Egy műszakban hárman dolgoznak, sokszor megfeszített munkával. Azt mondják, alig érzékelni az idő múlását. Sokan megfordulnak a benzinkutak előtt naponta, és jólesik, ha az embert évek múltán is megismeri az arra tévedt autós. Rührig Gábor Somogyi Néplapi 3
