Somogyi Néplap, 1973. május (29. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-30 / 124. szám

A betűk új birodalma

Téglahalmok, falmarad- vámyok között áll az új kaposvári nyomda első — külsőleg várerős — üzemépülete. Belül néhány munkás dolgozik, s a telek végében négyen a gázvezetéket szerelik. Az építkezés 1969-ben kezdődött, s az első tervék szerint 1971-ben már meg kellett volna kezdeni az újság nyomását ebben az épületben.

Nehéz eldönteni, ki örülne jobban, ha már működnének itt a gépek: a nyomdászok vagy az újságírók. A betű mestereinek munkakörülményeit jól ismeri az újságíró, s“ tudja, hogy itt a Latinca Sándor utoa sarkán már szinte semminek nincs hely. Reggel pedig egy kicsit félve veszi kézbe a lapot , mert lehet, hogy elcsúsztak a betűk, s az írása olvashatatlan, vagy éppen a fénykép helyén szürke foltot lát csupán. S — mondják — a sok hibának is egyik oka ez az áldatlan állapot.

A várág utca és a Május 1. utca sarkán ezér.t járja reménykedve a félig üres munkatermeket Itt áll már az »-új" rotációsgép. (Lehet vagy ötvenéves, de az is, hogy tíz évvel fiatalabb. A korát a csarnokiban pontosan senki sem tudja megmondani.) Kisdeák József igazgatóhelyettes mondja: »Azért, hogy jobb lapot nyom, mint a régi, ma még akt hiszem senki nem vállal felelősséget De korszerűbb az elődjénél s ez azt jelenti, hogy lehet vele színes fejlécet készíteni, tíz oldalt nyomni, s egyben marad a tizenkét oldalas lap is.«

Az első csarnok kereken 600 négyzetméter alapterületű. A szám mellé egy másikat is oda kell állítani: a kaposvári pyomda ma alig több mint négyszáz négyzetméter alapterületen dolgozik.

Az újságíró makacsul érdeklődik, hogy mikor indulnak már az új csarnok gépei? »Halán két hónap múlva?« — kapja a választ. S őszintén szólva ebben a határidőben sem nagyon bízik, mert az indulásig sok minden van még hátra. Be kell fejezni

! a gépek szerelését, s ehhez még ' j alkatrészek hiányoznak és | nincs gáz sem. A két hónap — j szakemberek véleménye sze- I rint is — elég lenne erre. ha ! úgy igazaiból nekifognának a J munkának.

És az eredeti határidőre az 1 egész nyomdát be lehetne akkor fejezni.

Az első csarnokiban már a gépeket szerelik. Ott az új —

I öreg rotációs, s nylonfóliával letakarva már végső helyén i áll néhány vadonatúj szedőgép. A kliséüzem gyorsmara- tóját is beszerelték (ígérik, hogy sokkal jobb képet csinálnak majd, mint a régivel).

Egy öreg tölgyfa alatt — úgy hírlik, hogy az építkezés ellenére megmentik — már a j többi nyomdaépületet is odaképzeljük a tégláhalmok helyére. A második csarnok itt épül majd a Virág utca mentén, s az elsővel zárt folyosó köti össze. A Május 1. utcai oldalon pedig az irodák és a szociális létesítmények kapnak helyet. A három emelet magas épületet azonban nemcsak a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat dolgozói használják: itt kap helyet az Illetékhivatal is. (Az újságíró megint rágja a cigarettáját: valaha kollégáival együtt szerkesztőséget képzelt ide a nyomdával egy fedél alá.) * I

Szóvgl mindezt az eredeti elképzelések szerint 1974-ben kellene elkészíteni. Műszakilag megoldható, de a gyakorlatban aligha lesz belőle valami. A Somogy megyed Állami Építőipari Vállalat helyett a másik két épületet már a Tolna megyeiek készítik él. Határidőket éppen a napokban a szerződéskötéskor vállalnak.

Gond, nagy gond a nyomda építése. Gyorsan fogynak a millióik, s lassan formálódik az új telephely, de a festék- illatú termekben már gépeiket szerelnek, s ez azt is jelenti, hogy jobb munkakörülmények között dolgoznak majd a somogyi nyomdászok. Tudom, hogy várják ezt, hiszen nem egyszer jártaik kint az új telepen, s kérdezték az építőket: mikor költözhetnék. S ha biztató határidőt hallottak este, éjszaka, gyorsabban állták össze oldallá az ólomsorok. A megkopott betűkből is talán egy kicsit tisztább lett az oldal képe.

Az új nyomda új, szebb

betűket is jelent majd, s ezzel együtt — talán — szebb újságot.

A Virág utca .és a Május 1. utca sarkán — ha lassan is — a betűiknek épül új birodalom.

K. I.

Az ötvenezer példány vá- a szerkesztők asztalánál

sárlói ha arcról nem is, de---------------------------------------------------névről, stílusból, munkaterületről ismerik a Somogyi Néplap újságíróinak többségét. Persze a szerkesztőség ko„Névtelen” szerzőtársak

ránteem újságírók »halmaza«, a munkaszervezés jellegéből, az újságkészítés feladataiból nagy részt vállalnak azok is, akik tulajdonképpen mindennap szerepelnek az újságban, és minden újságban, de »névtelenül«.

Ök hármam: Mayer Géza, Kurucz Ferenc és Christ László, a Somogyi Néplap szerkesztői.

Az olvasószerkesztő Mayer Géza. Látszatra hamis ez a titulus, hiszen lényegében minden szerkesztő olvas, és hogy mit jelent igazából ez a munka, azt hiszem érdemesebb kilesni. Mit jelentett például tegnap, május 29-én, kedden? Az asztal fiókjában ott sorakoznak a dossziék, a (belpolitikai, ipari, mezőgazdasági, kulturális és sportrovat újságíróinak frissen leadott munkái, ! legfelül nagy betűkkel jelezve, hogy aktuális ... Lényegében a holnapi újság nagy része mindez, kivétel az a gyors beszámoló, amelyet még hétfőn az ügyeletes riporter lapzártáig »szállít«. Ott a hasas helyesírási szótár is, a szekrényben különböző szótárak, lexikonok sora áll még 1 készenlétben, a polcon a vaskos világatlasz, no és persze a fej'béli ismeretek. Hiszen az olvasószerkesztőnek tájékozottnak kell lennie, jóL

értesültelek valamennyi rovat berkeiben. Így azután a rovatvezető által jóváhagyott kéziratokban a lehetőség szerint nem marad nyelvhelyességi hiba és tartalmi tévedés sem.

Jó, jó, hallom amit most a kedves olvasó mondott. Ne tessék sorolni az ellenpéldákat. Az olvasószerkesztő se mindenható, bár kegyetlenül húz néha a fekete töltőtoll! Ö szerzőtárs csak, s ha mégis hiba marad, az első számú felelős az újságíró ...

Kurucz Ferenc az esti külpolitikai szerkesztő már kora délután kezében tartja az előző napot Izlandtól Fokvárosig — telexszalagom. A gép szorgalmasan kopog, a szalag te- keredik, és sorjáznak a hírek, belpolitika, külpolitika: átadták, megtámadták, felrobbantották, eltérítették, lemondatták. felépítették, lerombolták... Hullámzó kontrasztban a nagyvilág. Kurucz Ferenc kezében pedig csattog az odló! Hiszen ebből a halmazból kell összeállítani lapzártáig az új- 1 ság első oldalának egy részét és a második oldalt. S amikor az előbb a jól értesültsé- J get említettük, azt itt hatványozottan kell értenünk, s fő- 1 leg külpolitikai érielemiben.

Észrevehettek, hogy a jelen-j ciceró, fele. alá? Ne tessék piles világesemények mellett nem .mindegyük lap közli ugyanazt az eseményt. Fontos tehát a jó ítélőképességen alaI puló tájékozottság, hiszen ki kell választani, mi a lényeges, mi kerül a másnapi lapba, és ■ mi kerül a . . . minden rossz cikk szomorú végállomására, a szemétkosárba. És azt is hozzá kell tenni, hogy ez a szerkesztő nem névtelen, hiszen a sorjázó hírek mellett írásra késznek kell lennie, kommentálnia, elemeznie kell az eseményeket, megírva azt is, ami a hírek mögött van... Jó, jó, | hallom amit most a kedves olvasó mondott. Ne tessék sorolni az ellenpéldáikat. A külpolitikai szerkesztő se mindenható, és a hírek »mögött«, sőt

káns dolgokra gondolni, eme írás címének tipográfiai meg- j jelöléséről van szó. Ez is a tör- . delőszerkesztó munkája ..,

Azt azért el kell árulni, hogy Christ László a bűvös [ szerszámokat legföljebb akkor I használja, ha valamely ifjú munkatárs érdeklődéssel és csodálattal vegyes pillantásokkal settenkedik a hála mögé. Az igazság az, hogy röpke fejszámolás után, a betűkönyv lapozgatása nélkül is elmondja, hogy milyen legyen, hol helyezkedjen el a cikk, hány hasábon. hogy kellemes látványt nyújtson, s az olvasó könnyen észrevegye. Jó, jó, hallom, amit most a kedves olvasó mondott... Ne tessék sorolni az ellenipéldákat. A tördelőszerkesztő se mindenható. A

bennük is néha nagyon kevés * laPot mi «»«tervezzük, mega- j az, ami van. Az első számú le- juk, a végső »simításokat« a

lelős, aki a hírt fölvette, megfogalmazta, az újságíró. ..

nyomda végzi. .. (Ezért most az egyszer nem az újságíró felel!) Ennek boldog tudatában teszek pontot a »névtelen« j

Christ László tördelőszer- j kesztő asztala a legizgakna- J sabb. Még festéktubusa is van! j Azután csodálatos betűkönyve, tollai, többfajta vonalzója, J számtáblázata, kis oldaltükrei: l nekik ezt az írást olvasásra, |

szerkesztők röpke bemutatását

nak végére, s máris átadom

itt dől el. hogyan néz ki más nap a lapfelület. Időnként ő [ kezeli a képtávírót is.

Tudják Önök. mit jelent az: i új groteszk félkövér kurzív, 3«i

I tördelésre.

Kíváncsi vagyok, hagynak meg belőle.

mennyit:

T. T.

ÖTVENEZER

M

a szeretnék együtt ünnepelni Önökkel. Nem csapnánk nagy dáridót, vendégeket, zenészeket se hívnánk, csak úgy csendben, meghitten kezet szorítanánk, mint két jó barát. Igaz, mi kevesen vagyunk, önök meg nagyon sokan., de hát a kézfogás úgyis jelképes csupán. Közös örömünket fejezné ki, barátságunkat pecsételné meg; köszönelünket. mondaná el Önöknek, és a tartalmas együttműködés ígéretét nekünk. akik hivatásul választottuk az újságírást.

Meg kell tudniuk, hisz elsősorban Önökre tartozik: fordulóponthoz érkeztünk a Somogyi Néplap történetében. Újságunk naponta ötvenezer példányban jut el az olvasókhoz. Nem emlékezhetnek rá, de mi följegyeztük: húsz évvel ezelőtt mindössze ötezer megyei újságot kézbesített a posta. Sok minden történt azóta. A múlt és a jelen évszámai közül ezernyi apró cselekedet és történelmi jelentőségű esemény, a somogyi emberek élet változásának krónikája bukkanhat elén k a vastag úiság'kötetekből. Örömteli és szomorú történések, kedves. derűs epizódok, viták és háborgások, tíz- és százezrek munkája, kapcsolata, az újság és a közvélemény egymásra találása és kölcsönös hatása, a mi bensőségesebb viszonyunk kialakulása idézhető meg e húsz év történetéből. Ne vegyék hát zokon, ha a lap ünnepén elsősorban rólunk lesz szó. Önökről. akik naponta legalább százötvenezren veszik kezükbe a párt lapját, és rólunk, akik közvetítjük a világ, az ország, a szűkebb haza eseményeit, s akik több-kevesebb sikerrel hatni próbálunk, segíteni az eligazodásban.

Örömünket és az olvasó iránti tiszteletünket nem titkolhatom. Most mégsem akarok fennkölt. az ünnep jelentőségét méltató sorokat vetni a papírra, a lelkendeaés már rég nem a kenyerünk.

Inkább könnyed eszmecserére hívom Önöket. Igaz. párbeszédünk nem lehet egészen hiteles: az olvaso nevében csak arról szólhatunk, ami eljutott hozzánk. De miért ne juthatna el több megjegyzés és kívánság is ezután?

Nos hát. kezdjük: jó kedvvel, derűsen, hiszen ünnepelünk. Ugye szeretik a színes, rövid írásokat? Szeretnének több érdekes riportot olvasni a megye életéből? És -egyszerű- emberekről akarnak olvasni, hiteles portrékat, jellemrajzokat. Erről jut eszembe, hogy nemrég megkértünk egy munkahelyi vezetőt: mutasson már be egy embert, aki szívből, becsülettel, odaadással dolgozik, neim kérkedő, nem önmutogató. Imi szeretnénk róla. Azt mondta: -A, kérem, aki szívből dolgozik, az általában nem beszédes; aki meg elmondja, hogy mit csinál, azzal jobb, ha szóba se állnak.-. Valami igaza van. Az esetet természetesen nem kitérőnek szántom. Csak hát nem is olyan könnyű szóra bírni legjobbjainkat. Szerények. S most úgy érzem, mintha önmagam ellensége lennék, tudniillik az a vágyam: bárcsak mindenütt ilyen emberekkel találkoznánk. Egyébként nem mondhatják: csaknem kivétel nélkül írunk a kitüntetettekről. Megérdemlik. Csupán az a bánatom, hogy miért; nem találjuk meg őket előbb? Miért csak akkor, amikor hivatalosan is elismerik odaadó munkájukat? Azt hiszem, van még miit fejleszteni kutató szenvedélyünkön.

De nem tudom, iMiik-e ötvenezer példányban ironizálni. Ellentmondásos ez a világ. Egyik oldalról szinte százszázalékos bizalmat élvezünk Önöktől. Ha nem tevedek, erre utal az ötvenezer újság. A másik oldalról viszont úgy érezzük néha, mintha bezárulnának előttünk az ajtók. Jó tudom, hogy nehéz leküzdeni a múlt »hagyatékát«, a félelmet, a bizonytalanságot. De higgyék el, ma már nincs rá ok. Vagy talán úgy gondolják, hogy még ma is »újságíróvá züllött nemesek« kopogtatnak az ajtón? Megváltozott a világ. S ha másról nem. erről igazán sokat írtunk az elmúlt húsz év alatt. Sokfele járunk, ott vagyunk mindenütt, ahol új születik, ahol halódik a régi: szeizmográfként próbáljuk jelezni a legkisebb változást a tárgyi világban és az emberek gondolkodásában is. Meg kellett volna írunk azt is. hogy az újságírók más emberek, mint régen? Higgyék el, sokszor nagyon nehéz feloldanunk a légkört, elérnünk,, hogy kitáruljon az ajtó s a gondolatok, érzések világa, hogy eljuthassunk a valóság legigazabb rétégéig. Másutt meg?

M

» haragudjanak, hogy kibeszélem. de vannak olyan helyek, ahová állandóan osaik hívnak bennünket. Várnak. és természetesen cserébe elvárnak valamit. Nos hát nem titok (sértő szándék nélkül mondom), javarészt gazdasági -egységek-, vállalatok ezek. olyanok, amelyek közvetlen 'kapcsolatban vannak a lakossággal. Igaz, nem mindig hagyjuik befolyásolni magunkat, de előfordul, hogy »hivő leikekké- válunk. Ilyenkor azután szidnak bennünket az olvasók. mert valahogy rendre mást tapasztalnak, mint amit írtunk. Megérdemeljük a korholást. Csak annyit fogadjanak el tőlem, hogy ilyenkor sem a félrevezetés szándéka vezérli az újságírót. Vagy —falhoz állították-, vagy máskor is szüksége lesz ottani információkra. Ne mentsenek föl bennünket ezért.

A kritikai hang igénye oly sokszor szóba kerüli a sajtó- aoikétökon is. hogy érdemes figyelmet fordítani rá. Tudom, hogy várják tőlünk. Ha az előbb azt mondtam, hogv ellentmondásos a világ, akkor most hozzáteszem a/.l a közhelyet:, hogy bonyolult is. Kérem, ne higgyék, hogy bárkinek is joga, szándéka védeni, takargatni a hibákat, a visszaéléseket. Mi úgy vagyunik ezzel, hogy -gyakran nem tudjuk fölfedni a lényeget. Ha azt mondom, hogy együk munkatársam, három hónapja böngészi az'aktákat, tárgyal, tájékozódik egy bizonyos ügyben, és egyre kevésbé tud eligazodni az útvesztőben, el se hiszik. Lassan már fizetést sem kap. mert az Önök megbízásából bírálni akar és nem tud. De hát megalapozatlanul csak nem várnak tőlünk kritikát?

Ámbár ki tudja? Mi kapunk Ilyeneket is bőven. Szokássá vált ugyanis, hogy egyetlen »sertett- ember a nasyhangúak baráti karénak közreműködésével telekürtöli a fél megyét rágalmaival, s hozzánk már -meggyőzően- jut vissza a hír: »Hazudott az újság.-. Kérhetem Önöket arra, hogy mindig csak a saját véleményüket adják tovább?

Igazsagtalan lennék, ha elhallgatnám, hogy mi sem vagyunk angyalok. Hibáinkat, tévedéseinket nem titkolhatjuk, a nyomdafestéket nem lehet eltüntetni a papírról. Meg azután kimondva, kimondatlanul él még nálunk az az. »örök igazság-. hogy -amit nem írunk meg, abból nem lehet baj-. Ezt is kinőjük. Ahogy változik az. élet. ahogy szélesedik a demokra- tiiamus, ahogy egy rossz, szokás: a mundér becsületének védelme lassan süllyesztőbe kerül. Mi ndez nagy onts közös érdekünk.

A befejezéshez közeledve Marxot idézem: -A szabad sajtó a népszellem éber szeme, egy nép megtestesült bizalma önmagához . . . egy nép kíméletlen gyónása önmaga előtt, és tudvalévőén a vallomás ereje megváltó. A szabad sajtó az a szellemi tükör, amelyben egy nép megpillanthatja önmagát, és ez az önszemlélet a bölcsesség első lelte teleNagyon örülünk az ötvenezernek. Ez a szám a párt tö- megkiapcsolatát, a politika emberségét, tartalmát, szándékait jelzi, s az emberek véleményét, érdeklődését. Szeretnénk meg jobban megfelelni az Önök várakozásának. Hadd kérjem hát, hogy táruljanak föl az ajtók, s mindig nyílt szívvel fogadják a (krónikást, aktnek sohasem volt, nem is lehetett más, nemesebb célja, mint az. emberek szolgálata.

Jávori Bét*,